EGYBEN TARTANI A SZÉTHULLÁS PEREMÉN EGYENSÚLYOZÓ BÁLVÁNYT

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TAMÁS RÓBERT
2018.10.08.

Végre megtudtuk! Jeszenszky Géza, az Antall-kormány volt külügyminisztere megfejtette a nagy titkot. A politikus a Népszavának adott interjúban rántotta le a leplet Orbán Viktor lovatlan szobráról. A titok pedig így fest: a magyar kormány azonos Orbán Viktorral, a kormány célja márpedig semmi másról nem szól, minthogy Orbán Viktort a lehető legtovább hatalomban tartsa.

Tegye fel a kezét, aki nem volt tisztában eddig is ezzel! Sőt, én megtoldanám annyival, hogy nem csak a magyar kormány azonos a csúti kocafocistával, de maga a Fidesz is. Én nem látok ott önálló személyiségekből álló pártot, csak ezt az egy kis akarnokot. Az ő elképzelései (parancsai?) érvényesülnek mindenhol. Bizony, kicsi kis diktátorunk van nekünk, bár ő hatalmasnak látja magát. Értem én, hiszen a vállukra emelik a hívek, de emelik mindazok is, akik nélküle kénytelenek lennének az átlag magyar fizetésből átlag magyar életet élni. Néhány ezer, vagy néhány tízezer ember érdeke áll szemben tízmillió ember érdekével. Konkrétan ez van, de nem tegnap óta van ez, hanem kilencedik éve. Vagy huszonöt éve. Csak ameddig a kisnagy ember ellenzékben hörgött, uszított, sunnyogott és szervezkedett, addig nem jelentett látható veszélyt az országra. Most, hogy rászabadult a hatalomra, rombol, mintha nem lenne holnap.

És ha így haladunk, nem is lesz holnap. Csak tegnap lesz. Sokan állítják, hogy Orbán Viktor tehetséges politikus. Hát igen, tehetséges. De ne nevezzük már politikusnak, ha lehet. Elég baj az, hogy ő így gondol önmagára. Hatalmas politikusként, aki be fog kerülni a történelemkönyvekbe. Szerintem is be fog kerülni, de nem oda, ahová szeretne. Nem hiszem, hogy van még kapcsolata a valósággal. A környezetének érdeke is, hogy elszigetelje, körülbástyázza, elérhetetlenné tegye. A környezetének érdeke, hogy megvédje minden olyan behatástól, ami megboríthatja a vélhetőleg napról napra ingatagabb egyensúlyt. Havasi Bertalanok és testőrök hada nem a fizikai támadásoktól védi – ugyan, ki és miért akarná megölni? -, hanem attól, hogy valaki olyasmit találjon mondani, vagy kérdezni, ami nem fér bele a szép mesevilágba.

Valószínűnek tartom, hogy Orbán már el is hiszi saját hazugságait, hiszen mindenhonnan azt igazolják vissza neki. A környezete, a köré vont gyűrű azt igazolja vissza, naná, hogy azt. Az indokolatlanul magas életszínvonaluk függ attól, hogy sokáig egyben tartsák a széthullás peremén egyensúlyozó bálványt. Mert tudják jól, semmivel és senkivel nem pótolható. A lilahajú nénik belé szerelmesek, a vérmes bácsik őt istenítik és védik az utolsó csepp nyálukig, mintha unokájuk lenne. Nem lehet lecserélni sem Lázárra, sem Rogánra, sem senkire. Ha meg akarják védeni a saját vagyonukat, meg kell védeniük Orbán Viktort. Leginkább a valóságtól kell megvédeni.

Kötve hiszem, hogy Orbánnak fogalma van arról, mi történik az országban. Gyanítom, ő komolyan hiszi, hogy az egész nemzet mellette áll, mindenki csodálja és szereti, hálás neki, mert mindenki jobban, boldogabban él. Ha máshogyan tudná, az sem érdekelné, de ha máshogyan tudná, esetleg meghallhatná a kritikus hangokat és rájöhetne, hogy nem mindenható. Nem áll a törvények felett. Vele is előfordulhat, hogy számon kérik, felelősségre vonják. Ahhoz pedig túlságosan messzire ment, hogy ezt megengedhesse. Hogy egyben lehessen tartani a bálványt, ahhoz hermetikusan el kell zárni a valóságtól. Így, az üvegbúra alatt még működik. Ameddig működik. És ameddig működik, addig működik a környezete számára is a szabadrablás. Már nincsen hová visszafordulniuk. Régen nincs. Nincs mód azt mondani, hogy hibás politikát folytattunk, tévedtünk, de jót akartunk. Az őrületes vagyonok, kastélyok, földbirtokok, jachtok, luxusautók, magánrepülők, komplett focicsapatok már régen nem teszik lehetővé a kivonulást ebből a rablóhadjáratból. Innen már csak egy út marad, az pedig a bíróságra vezet...

ITT OLVASHATÓ

A BALATONBAN ÁLLVA MÉG FELISMERTÉK A VÉRLÁZÍTÓ KORRUPCIÓT A FIDESZESEK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2018.10.08.

Radikális, gyilkos erővel ígérte visszaszorítani a korrupciót több mint tíz évvel ezelőtt az ellenzéki Orbán Viktor, mivel nem szenvedhette a fejétől bűzlő hal közéleti kipárolgását. Szóvivője feltűrt nadrágban állt a Balatonban, az őszödi kormányüdülő bérbeadásának sorsát firtatta, a tranzakcióét, amelynek egyik szereplője olyan cég volt, amely ma már Mészáros Lőrinc nevén van. Kis magyar retró: a fideszes korrupciós aggodalmak közelmúltja.

Talán senki nem merné állítani, és tévedne is, ha ezt tenné, hogy a hazai korrupció története mindössze nyolc évre nyúlik vissza. Az oligarchák háttéralkui, a hazai és külföldi nagyvállalatok nyilvánosság elől rejtett, de sokak által minimum sejtett érdekkijárásai döntően befolyásolták az 1989–1990-es és a 2010-es rendszerváltások közötti két évtizedben Magyarország sorsának alakulását. Elosztási és ágazati döntéseket, profitszerzési lehetőségeket, tulajdonviszonyokat határoztak meg, mérgezték a közéletet, a demokráciába vetett bizalmat.

Azt is kevesen vitatják azonban, hogy az Orbán-rendszer szintet lépett vagy inkább dimenziót váltott, amikor fő szabállyá tette a korrupciót, összeépítette a politikai struktúrát a korrupciós mechanizmusokkal. A rendszerértelmezések csak abban térnek el egymástól, hogy a pénzt eszköznek vagy célnak tekintik, mindazonáltal a rendszerkorrupció létének dolgában konszenzus mutatkozik. A NER kulcsfigurái sem tagadják e sajátos kiválasztási és önépítési mechanizmus fennállását, csak éppen más előjellel látják el az eredményét. Közismert Lánczi András kijelentése arról, hogy amit mások korrupciónak tartanak, az a kormány legfőbb politikája. Vagyis az erőviszonyok tartós átrendezése a magyar társadalomban, amire a kormánypártiak szerint felhatalmazást ad – amiképpen mindenre – a választási győzelmek sorozata.

A közvélemény által kevésbé ismert, de annál fontosabb ideológusa a rendszernek Tellér Gyula, aki néhány évvel ezelőtt arról értekezett, hogy az orbáni klientúra „egyfajta politikai anyaméh az új teljesítménynyújtó társadalomrész megformálására és megnövelésére”. A kormány „létrehozza és hatalmával védi a rendszert és benne a teljesítménynyújtók különleges pozícióját, ezek viszont ciklusról ciklusra újratermelik az így működő kormány hatalmi helyzetét”. Ily módon válik a korrupció politikai programmá, és alakulnak át a választások fedősztorikká, amelyek funkciója a hatalmi struktúra erejével átformált társadalmi viszonyrendszerben a hatalmi struktúra rituális megerősítése...

ITT OLVASHATÓ

KERTÉSZ ÁKOS: VÉGRE AKARNI KELLENE!

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KERTÉSZ ÁKOS
2018.10.07.

Magyarországi barátainkkal beszélgettünk skype-on, és természetesen szidtuk a rendszert. (Istenem, amióta ismerem azt a fogalmat, hogy „rendszer”, azóta szidom. És nem jókedvemből…) Hirtelen eszünkbe jutott, hogy négyen vagyunk – két házaspár; jaj, istenem, nem lesz ebből baj? – de aztán megnyugtattuk egymást: a rendelet, hogy kettőnél több személy csak akkor állhat meg rögeszmét cserélni, ha tudomisén mennyivel előre bejelentik, csak közterületre vonatkozik. És röhögtünk. A röhögés orvosság.

Ilyen gyülekezési tilalmat csak háborús körülmények között szoktak elrendelni, biztos, hogy most már Orbanisztán állambiztonsága, a TEK meg a NER, sőt a FÜLKE, melyben annó a forradalom tombolt, meg a Felcsúti Expressz tökéletesen védve van. A rendelkezést ki lehetne ugyan játszani egy villamos- vagy buszmegállóba, egy nagy mozi előterébe, pályaudvari váróba szervezett flash mob politikai eseménnyel, de ettől nem kell tartani, a magyar ember nem olyan. Ez a nép már „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít vagy parancsot követ”.1.)

Persze kivételek azért voltak az ezer év során. Nemrég olvastam épp ebben a lapban a főszerkesztő üdítő cikkét a Demszky-interjúról azzal a nyikhaj Osrick 2.) utánzattal, és Demszky nem volt egyedül, sőt még azzal sincs egyedül, hogy nem tört meg a gerince, a mai napig tartja magát. Tartja a tisztességét, a bátorságát, jogos haragját. És amíg vannak Demszkyk – márpedig, ha kevesen is, de vannak –, addig bármikor bármi megtörténhet. Ritka természeti jelenség, de előfordulhat, hogy derült égből csap le a villám, majdnem ez történt ötvenhatban is, érdemes emlékezni rá, most lesz az évfordulója. (Hisz az életben pont ez a szép, nem? Hogy sose tudhatod, mit hoz a következő pillanat.)

A feleségemnek volt egy osztálytársnője, aki később a belügybe került, de ott dolgozott különféle vonalalakon az egész családja. Adatföldolgozástól a kémelhárításig. Tőle kérdeztük később, volt-e valami jele a belügyben – akár csak egy hamisnak vélt, félretolt információ – október 23. előtt annak, hogy valami készül. Sugallta-e valami sejtés, előérzet aznap verőfényes délben, hogy este már a forradalom forgószele cibálja az üstökünket?

– Nem –, mondta. – Semmi. Az égvilágon semmi.

Pedig hát a Rákosi rendszer is rendőrállam volt ám a javából! Pártdiktatúra, de olyan, amit az országot megszállva tartó szupernagyhatalom tankjai őriztek. És mégis. Ezt az állig fölfegyverzett rendőrállamot söpörte el az utcán támadt forradalom szele egyik óráról a másikra. Mitől támadt ez a vihar? A tömegeknek a nagyon erős vágyától valami változás iránt. Egy elementáris indulattól.

Hogy mozduljunk már! Legyen már valami! Dobjunk már egy bazi nagy malomkövet új Toldi Miklósként ebbe a pocsolyába!

Aki ott volt (velem együtt) nem felejti el. Az indulat dominált. Azt tudtuk, hogy valamit akarunk. Egy nagyot mozdulni, egy nagyot nyújtózni, egy nagyot dobbantani. Azt nem tudtuk pontosan, hogy mit, de éreztük a tömeg erejét és tömegben önmagunk erejét és azt hittük, ez az erő mindenható. És nem gondoltuk végig, miből mi lesz, mi lehet ennek az egész eufóriának a következménye.

Emberemlékezet óta féltünk.

Akkor nem akartunk félni.

Ma mi hiányzik? Mindenekelőtt az az akarat, az az indulat. Az a vágy, hogy történjen már végre valami! És alapvetően hiányzik az emberek hite önmagukban, hogy képesek volnának valamire. Aki nem adta el magát Júdáspénzért, mind be van rezelve. Az hiányzik, ami akkor hajtott előre, akár a rakéta, hogy nem akartunk többé félni...

ITT OLVASHATÓ

ANYÁK, SZÜLÉSZETI ERŐSZAK ÉS HÁLAPÉNZ-RENDSZER

MÉRCE
Szerző: ÁMON KATA
2018.10.07.

Amikor szülni mentem, meggyőződésem volt, hogy a szülés rossz lesz. Nem megszülni a babát, és végre találkozni vele, hiszen nyilván már nagyon vártam, hogy láthassam, és a kezembe fogjam, hanem ami odáig vezet. Nagyjából ezt tudja egy átlagos nő a szülésről: elképesztően fáj, véres, elsősorban kórházban zajló orvosi beavatkozásként gondolunk rá, nem pedig egy intim, bensőséges élményként.

Sőt, általában nevetségesnek is tartjuk azokat, akik hasonló tapasztalatról számolnak be. Azokat pedig, akik ezt a tapasztalatot otthon élték át, egyenesen őrültnek tartjuk, akik a saját „kényelmük” miatt készek lettek volna a saját gyerekük életét feláldozni. Nagyjából ez az ellentétpár van a fejünkben: a racionális, orvosi környezet, amiben a nők nem érzik jól magukat, és az otthonszülő hippik, akik olyan hülyeségeket beszélnek, hogy a szülés még akár jó élmény is lehet (!). Nem, nem az, amikor a baba már békésen alszik mellettünk, hanem az odáig vezető út.

Miért nem tudják ezek a nők elfogadni, hogy a szülés márpedig nettó szenvedés? Véres, fájdalmas, néha hosszú, néha brutálisan intenzív. Talán otthon nincs fájdalom és vér? Nyilván van. A kórházban talán nincs szép szülés? Nyilván az is van.

Ebből nem az következik, hogy nők fogadják már el végre, szülni rossz, ne próbáljanak „kibújni” ez alól.

A valódi ellentét ugyanis nem a kórház és az otthonszülés között feszül, hanem aközött, hogy a nőre mint a szülés passzív elszenvedőjére, a szülésre pedig mint orvosi beavatkozásra tekintünk, avagy azt gondoljuk, hogy a nő aktív szereplő, aki szül, nem pedig szülesztik (ez utóbbi talán a legborzasztóbb magyar szó, de sajnos pontosan azt fejezi ki, ami ma gyakran zajlik a szüléseknél).

A szülés pedig olyan folyamat, amit alapvetően az anyában, az anya irányításával, és nem az anyán zajlik.

Ez nem érzelmi vagy ízlésbeli kérdés. Gyakori érv a „fogadd el, hogy fáj” mellett, hogy mindazzal a szenvedéssel együtt, amivel egy nőket „szülesztő” rendszer jár, még mindig ez a legbiztonságosabb. Csakhogy ez nem igaz: minden orvosi beavatkozásnak van kockázata, az indokolatlan beavatkozások pedig indokolatlan kockázatot jelentenek mind az anyára, mind a babára. Az pedig, hogy a nő hogyan érzi magát, nem választható el a szüléstől mint biológiai folyamattól. A szülés egy hormonális folyamat, a hormonokra pedig hat az, ahogyan egy nővel szülés közben bánnak. Ha egy nő fél, nem érzi magát biztonságban, az a szülésre is hatással lesz.

A félelem pedig nem szükségszerű velejárója a szülésnek, és elképesztően szomorú, hogy ma ez az az érzelem, amit a szüléssel mint folyamattal összekapcsolunk.

A félelem pedig sokszor jogos: egy friss felmérés szerint a nők egyötödét kényszerítették orvosi beavatkozásra annak ellenére, hogy a szülés során elutasította azt. A közösségi oldalakon folyamatosan olvasni történeteket olyan vajúdásokról, szülésekről, ahol az anyát megalázták, nem tájékoztatták, ahol fizikai erőszakot alkalmaztak.

Igen, fizikai erőszakot. Ez azért fontos, mert ahogy a közvélemény is, úgy gyakran maguk az egészségügyi dolgozók is azzal legitimálják a nők elleni erőszakot a szülőszobán, hogy a szülés fáj, tehát a szülő nő köteles mindenféle, a szüléssel egyébként nem „kötelezően” járó fájdalmat elviselni. Mert ha ennyit nem bír ki, akkor mit várt? Ez pedig már a másik, a nők elleni erőszaknál olyan jól ismert érvelés: a hiba a nővel van, ő az, aki hisztizik, nem normális, túl keveset bír. Az anyasággal kapcsolatban azt gondolja a társadalom: ha anya vagy, mindent ki kell bírnod, az érzelmi-fizikai fájdalom minden egyes formáját, ha nem: rossz anya vagy. Sok nő úgy válik anyává, hogy már a szülőszobán azt éreztetik vele, alkalmatlan, mert nem tud tűrni.

Márpedig tűrni kell. Ezt is jól ismerjük a nők elleni erőszak igazolásaként. Tűrni kell a beszólásokat, a fizikai fájdalmat, a passzivitást, a megaláztatást, mindent. De mi is az pontosan, amit a szülőszobán el kell tűrni? A méhszáj (csak tisztázásképpen: ez egy olyan testrész, aminek az érintése is fájdalmas sokaknak, de minimum kellemetlen) tágítását kézzel, sokszor tájékoztatás, beleegyezés kérése nélkül. Képzeljünk el egy tetszőleges testnyílást, és utána azt, hogy valaki kézzel megpróbálja szétfeszíteni. A méhszáj vizsgálatát indokolatlanul, jellemzően akár fájások alatt is. A belekönyöklést a szülő nő hasába. A szülés gyorsítását a méhszájba helyezett ballonnal vagy oxitocinnal. A gátmetszést és a gát összevarrását előzetes tájékoztatás nélkül. Nem lehet nem észrevenni, ezek mennyire hasonlítanak a nők elleni szexuális erőszakhoz – nem véletlen, hogy a szülő nők gyakran pontosan így is élik meg a szülést, ahogy az is gyakori, hogy a szülés újra traumatizálja a szexuális erőszak korábbi áldozatait...

ITT OLVASHATÓ

ABSZURD HELYZET

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.10.07.

Írtam már korábban is a társadalmi vállalkozások sokféleségéről. Arról, hogy milyen tágan értelmezett ez a társadalmi jelző. Benne vagyunk mi is, persze, földrajzilag is indokolt, hiszen egy leszakadó térségben dolgozunk, és a probléma szempontjából is, mivel a munkaerő piacon elhelyezkedni nem tudó, szakképzetlen, alapkészség-hiányos emberek foglalkoztatásával próbálkozunk.

Persze azok lennénk akkor is, ha a leszakadó térségben olyan emberekkel dolgoznánk, akiknek volt már munkatapasztalatuk, esetleg szakmájuk is van….hiszen munkához juttatjuk őket ott, ahol egyébként nem sok lehetőség van. És persze lehetnénk ott is, ahol nem ennyire kilátástalan gazdasági szempontból a térség, ám a munkavállalók közé bevennénk mondjuk egy-két társadalmi problémában érintett embert is.

Lehetett volna másképp döntenünk, de mi egy minden gazdasági telepítőtényezőtől megfosztódott helyen próbálkozunk, generációs szegénységben élő, zömében roma emberekkel. Mert a mi munkánk rájuk irányul, és a komplex modellünk a foglalkoztatással lesz teljes. Ilyen helyszínből sok van egyébként az északi – keleti országrészekben, és persze délen is. A társadalmi vállalkozások azonban jellemzően nem ezekben a kilátástalan helyzetben levő településeken, de legalábbis nem a legnehezebb helyzetben levőkkel működnek.

Szóval, az alapítvány öt közhasznú feladatai között ez is ott van, a fejlesztő foglalkoztatás, amit több oldalról támogatva viszünk. Amikor indultunk, teljesen mínuszos volt a tevékenység, és ez több mint egy évig így is maradt. Akkor még pályázati szempontból kedvezőbb helyzetben voltunk, mindent ki kellett alakítani, helyet, berendezést, munkaeszközöket, és belekezdeni a munkavállalók bevonásába, alapkészségeinek, munkavállalói kompetenciáinak megerősítésébe, majd a betanításba, hogy az adott munkafázisok elvégzésére képesek legyenek.

Aztán ki kellett építeni az értékesítés rendszerét, közben pedig egyre jobban képeztük magunkat (és képezzük ma is) üzleti tudásban, a fedezeti pont kiszámításában, számolgatva, miből, mennyit kellene termelni, eladni ahhoz, hogy legalább a munkavállalók bére meglegyen. A helyzet alakult, és pozitívan változik lassan, de még a régebbi, jól begyakorolt elemekkel is mínuszosok vagyunk, nemhogy az újakkal. A problémák, melyekkel a fejlesztés során szembesültünk, folyamatosan újratervezésre késztettek minket. Mégis optimisták vagyunk.

A húsz évre tervezett stratégiánkban óvatos becsléssel a 18. évre tettük azt a pontot, mikor a társadalmi vállalkozás eltartja azt a pár embert, aki benne dolgozik. Mert nagyon messziről indultunk. És mindig emlékeztetni kell magunkat a célra: a mi „termékünk” nem a kézművesholmi, a lekvár, vagy a brikett, hanem a munkára képes ember. Amit termelünk, az mind eszköz, forrásteremtés, no meg persze terep ezeknek a fejlesztéseknek a biztosításához.

Olyan emberekkel próbálkozunk, akiknek csak a közmunka van. Akik nem mobilizálhatók, akik nagycsaládosak, akiknek gyerekeit már egy más életminőségben szeretnénk látni, ám ehhez nélkülözhetetlen, hogy a szülői példa is ott legyen. A munkába járó, a túlélés stratégiáját nem a kriminalizálódás, és nem is a feketemunka területén építő szülő példája.

Mindig számolunk is, mindent, összehasonlítunk, elemzünk, előre vetítünk, gondolkodunk folyamatosan, hogyan és miből tudjuk a leghatékonyabban a munkát végezni. Én, minden területen minden projektet igyekszek lebontani az egy személyre irányuló ráfordításra, ami néha sokkoló, ám mégis meg kell tartanunk, mert tudjuk, az eredmények majd később jelentkeznek, nem a ráfordítás első, sokszor még nem is a harmadik évében, hanem később.

Igazából ez az egész csak nagyobb időintervallumokban értelmezhető. Bármelyik területet kiragadhatnám: micsoda küzdelem volt a baba-mama klub, a tanoda, a közösségi foglalkozások megszervezése, de az első munkahely betöltése is az elején…és milyen gyönyörűen működik most.

Persze a számok azért mindig elgondolkodtatnak. Most pl. azon kezdtem el tipródni, micsoda abszurd egy helyzet az, hogy mi azokkal a társadalmi csoportokkal foglalkozunk, akikre az államnak tulajdonképpen stratégiája sincs…. az adatok nyilvánvalóan mutatják, hogy közülük minimális a nyílt munkaerőpiacon elhelyezkedők száma, a közmunkához kapcsolt képzések ebből a szempontból nem nyitnak utat nekik. És az is világos, hogy esetükben nincs összehangolása semminek, hiszen nem történik semmi a szegregált iskoláikkal, ahová a gyerekeik járnak, a lakhatási szegénységükkel, semmivel.

Mi velük dolgozunk. Nem is eredménytelenül. És akkor itt jön az abszurditás. Mert szinte ezt az egészet a civil adományokból finanszírozzuk. Amiből mi éppúgy fizetjük a közterheket, mint a…. mondjuk úgy, hogy „könnyítettebb” terepen működő vállalkozások. Az üzleti tervezésben a minimálbérrel számolunk, ahol, mint mindenhol máshol, a munkaadói járulékok összege óriási. Egy általunk a szegregátumban foglalkoztatott munkavállaló naponta több, mint 8500 Ft-kerül. És mi mindenért fizetjük a 27%-os Áfa-t is. A most, civil támogatók által összeadott kétmilliós brikettprésnél ez 540 ezer Ft.

Tehát, ha leegyszerűsítem, adományokból oldjuk meg azokat a feladatokat, amiket az állam nem tud, és még közben a közterhek megfizetésével támogatjuk is azt az államot, ami egyébként ezen a területen eredménytelen.

Vannak országok, ahol az ilyen társadalmi vállalkozások kedvezményeket kapnak. Sőt, olyan is van, hogy az állam támogatja őket, mert a terepen az ő munkájuk hatékonyabb, mint az államé, és ezt elismerik. Persze azt is tudom, hogy ahol ennyire erős a korrupció, mint nálunk, mondjuk pont a romák foglalkoztatásánál, ott egy ilyen kedvezmény csak új utakat nyitna a pénzlenyúlásoknak. És azt is látom, hogy ekkora feketegazdasággal talán még egy csökkentett közteherviseléssel sem tudnánk felvenni a versenyt. Mert mi még járulékfizetés nélkül sem tudnánk zsebbe 8-10 ezret fizetni naponta, mint amit ma megkeresnek, a munkaszervezők által kommunikált „napi bejelentés” homályba vesző leple alatt.

Mi marad hát, mit tudunk tenni? Remélni, hogy a támogatók mellettünk maradnak. És vinni tovább a fejlesztő foglalkoztatást, a törvény által előírt közterhekkel együtt, talán még jobban vigyázva a törvényességre, mint más, hogy nehogy valami mulasztás legyen, mert akkor a törvény keze könyörtelenül lesújt. Ránk biztosan.

Mázsás súlyokat cipelünk. Fenntarthatóvá kellene válnunk, de ehhez idő kell, és pénz. Elképesztő erővel próbálunk megmaradni, és összehúzni az alattunk egyre mélyülő szakadék széleit. Közben pedig a törvény szerinti befizetéseinkkel azt az államot támogatjuk, ami ezt a szakadékot növeli. Nos, ezért érzem azt, hogy micsoda abszurd ez a helyzet.

ITT OLVASHATÓ

TIBORCZÉK CSINÁLNAK BUTIKHOTELT AZ ANDRÁSSY ÚT 116-BÓL

24.HU
Szerző:  D. KOVÁCS ILDIKÓ
2018.10.08.

1 milliárd forintból teljes körűen felújítja, és butikhotellé alakítja a BDPST Group az Andrássy út 116. szám alatt található villát – írta hétfői közleményében a cég. A BDPST Group egyik tulajdonosa Orbán Viktor veje, Tiborcz István.

Ahogy arról korábban írtunk, a Nemzeti Együttműködés Rendszere nagyrészt bekebelezte Budapest fő sugárútját, az Andrássy utat, Tiborcz mellett bevásárolt ott Schmidt Mária és Mészáros Lőrinc is.

A szóban forgó épületet a Paár Attila cége, a West Hungária Bau Vagyonkezelő Kft. (WHB) vette meg még tavaly februárban 723,6 millió forintért. A WHB volt az, amely az európai uniós csalás elleni hivatal célkeresztjébe került Elios Zrt.-ből kivásárolta Tiborcz István érdekeltségét...

ITT OLVASHATÓ

ÖRÜLJÜNK, HOGY ÉLÜNK!

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: SzEGy
2018.10.08.

A napokban ismét láttam az egyik kedvenc filmemet és alaposan megakadtam egy párbeszéd részletén:

- „Nézd Tula, az én falumban nagyon sokszor volt háború. Jöttek törökök, németek és mind kínoztak minket. És a Mama, az én anyám mondta:

- Lányom, örüljünk! Örüljünk, hogy élünk!

- De én gondoltam, miért öröm, ha így élünk?”

Az, az egy aprócska szó, az „így” azonnal félrekalapálta az egészet. Hiszen annak a jogosságát és okosságát nem olyan nehéz belátni, hogy érdemes örülni az életnek. És általában sikerül is megkönnyebbült, örömteli érzéseket előcsiholni magunkból. Ha spontán módon nem is, akkor talán menni fog az alábbi gondolati betoldások egyikének a segítségével:

Mi most még

- minden nehézség ellenére,
- a lehetetlen körülmények dacára

- másokkal ellentétben,
- a jósolt lehetőségekre fittyet hányva
- vagy a korábbi várakozásokkal szemben

élünk.

Annak viszont tényleg sokkal nehezebb örülni, hogy így élünk. Szinte mindegy is, hogy ezt merről közelítjük. Majdnem egészen biztosak lehetünk benne, hogy akár egy körkérdésben válaszolva, akár szimpla hétköznapi eszmecseréinket alapul véve, a mi hazánkban ma, nagyon kevés ember örül annak, hogy pont így él.

Persze egészen másként hathat ránk ugyanez, ha egy hosszú, súlyos betegség, vagy baleset után lábadozva éppen megerősödtünk és visszahódítottuk, visszaszereztük a korábbi hétköznapi lehetőségeinket és képességeinket, az előző (természetesen viszonylagos) függetlenségünket és megszűnt a saját állapotból fakadó kiszolgáltatottságunk. Az így visszakapott életünkben, egy kis időre legalábbis, biztosan mindent újnak és szépnek látunk.

A mélyebb beleéléshez rásegítés lehet egy régi, közszájon forgó, a szemléletünkben lerakódott mész helyrerázására kifejezetten alkalmas gyakorlat szövege: Képzeld el, milyen boldog lennél azután, ha most mindent elveszítenél, ami fontos a számodra, majd az egészet hirtelen és hiánytalanul visszakapnád...

ITT OLVASHATÓ

JAVUL EGY NYELV, AMIKOR VÁLTOZIK?

QUBIT
Szerző: KÁLMÁN LÁSZLÓ
2018.10.07.

Az utóbbi időben sokan emlegették a törökségi nyelvek és a magyar kapcsolatait, a legkülönbözőbb szempontokból. Sokan elmondták, hogy a nyelvtudomány mai állása szerint a magyar nyelv (és általában az uráli nyelvek) meg a törökségi nyelvek közötti rokonságra semmi bizonyíték nincs. Ugyanakkor sokan elgondolkoztak azon, hogy mi is az a nyelvrokonság, honnan lehet kideríteni, hogy két nyelv rokona-e egymásnak, van-e jól azonosítható jele, és egyáltalán, hogy megy ez az egész. A saját képességeim szerint én is hozzájárultam annak a tisztázásához, hogy a nyelvrokonság történeti fogalom, tehát azt nem lehet megmondani, hogy hogyan látszik két rokon nyelven, hogy rokonai egymásnak, csak azt lehet megmondani, hogy ha a történetüket sikerül visszakövetni, akkor minek kell kiderülnie: visszafelé haladva nagyon hasonló ősökhöz, felmenőkhöz kell eljutnunk.

Rokonság nyelvek és emberek között

A rokonság fogalma tehát elválaszthatatlan a nyelvtörténettől, a nyelvi változásoktól, szemben az emberek, embercsoportok genetikai rokonságával, ami, úgy tudom, genetikai vizsgálattal megállapítható, nem kell hozzá családfák után kutatni. A különbség ellenére mégiscsak megragad az emberekben, hogy a nyelvészek a rokonság szót használják a nyelvekkel kapcsolatban (és megkülönböztetik például a típusbeli hasonlóságtól, hangsúlyozva, hogy az utóbbinak nem kell együttjárnia a rokoni kapcsolattal). Vajon meddig terjed a hasonlóság, az analógia, és honnantól válik hamissá, akár abszurddá?

Ha már említettem a családfát: van-e egyáltalán a nyelveknek családfájuk? Ha már nyelvcsaládokról beszélünk, akkor ez az analógia meddig terjed? Biztos, hogy óriási különbségek vannak. Először is, az emberek a környezetüktől és más emberektől jól elkülönülő individuumok, míg a nyelvek mindannyian egyszerre több változatban léteznek, és a környező nyelvváltozatoktól (a közeli rokonaitól) is nehezen lehet őket megkülönböztetni. Másodszor, az embereknek (amíg nincsenek klónozottak) pontosan két közvetlen vérségi felmenőjük van, míg a nyelveknek csak egy, és annak a mibenléte is nehezen meghatározható. Igaz, hogy a múltkori írásomban azt írtam, hogy a románnak is meg a spanyolnak is a latin (valamelyik változata) a felmenője, de mennyire közvetlen ez a leszármazás? Hiszen ahogy a közeli nyelvváltozatokat nehéz megkülönböztetni egymástól, úgy az egymás utáni időszakokban beszélt nyelvváltozatokról sem lehet megmondani, hogy mikor „változnak át más nyelvvé”. (Így pl. a híres Veronai Találóskérdésről nem lehet megmondani, hogy még (vulgáris) latin, vagy már olasz nyelven van-e.) Harmadszor, a nyelvek állandóan hatnak egymásra (persze annál inkább, minél szorosabb kapcsolatban állnak a beszélőik), és ez befolyásolja a tulajdonságaikat. Ami még fontosabb: a leszármazottaik tulajdonságait is befolyásolja. Ezzel szemben az emberek egymásra hatásának, bár az is nagyon fontos, az örökletes tulajdonságaikra tudomásom szerint nemigen lehet hatása...

ITT OLVASHATÓ

MIÉRT NINCSENEK FEKETE BŐRŰ ANGYALOK?

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.10.07.

...Magyarország természetesen az élen jár abban, ahogy az államelvű nemzetkép korrumpálja a szó tág értelmében vett keresztény rendet (értve ez alatt az előbb felsorolt komplex szemantikai környezetet, az európai bonyolultság gerincét) és redukálja azt ténylegesen egy adott nemzetkép (a nemzeti közösség konstruált reprezentációjának) politikai normáira. Ilyen politikai normák eddig is befolyásolták a kereszténység modus operandiját. Az államrezon, a felvilágosodás, a szekularizáció, a nacionalizmus, a tömegdemokrácia, a kapitalizmus, a relativizmus és a politikai korrektség kulturális hatásai stb. eddig is korlátozóan hatottak a kereszténység világi befolyására, mindenekelőtt kikezdve ennek univerzális értelmezési keretét, de a nacionalizmus az egyetlen, ami nem korlátozni, hanem átértelmezni akarja a kereszténységet a saját céljai szerint. A manapság sokat emlegetett kereszténydemokrácia ezért nem fejezi ki jól pl. az orbánizmus érdekét a kereszténységgel kapcsolatban. Itt valójában nemzeti kereszténységről van szó, amely épp a "nemzeti" volta miatt fér meg viszonylag jól a nacionalizmus pogány hitű, ezoterikus, ateista, törzsi, rasszista rétegeivel.

A nacionalizmus célja a kereszténységgel egy adott konstruált nemzetkép erősítése (szemben más nemzeti konstrukciókkal, amelyek kevésbé etnicisták, inkább politikaibbak, ezért befogadóbbak). Ennek ára a kereszténység átfogó - és ekként sok ellentmondást tartalmazó - szemantikai környezetének pusztítása; tulajdonképpen a globális szemantikum több évszázada tartó gyengülésének politikai érdekű abúzusa. Ehhez asszisztálnak a "nemzeti egyházak" is. Fekete angyalábrázolások azért nem lesznek ilyen feltételek között, mert a nacionalizmus ad absurdum meg akarja határozni a hívők és a nem hívők felfogását a Mennyországról is. Nem mintha az Úr oldalán ne volna legalább annyi fekete angyal ebben a pillanatban, mint fehér.

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN SZERINT A MAGYARSÁG: FASISZTAS

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2018.10.07.

Az, hogy mennyire érdemes a hazai politika kiskatonáival foglalkozni, az lehet kérdéses. De az aligha vet fel kétségeket, hogy komolyan illene tudni venni azt, amikor Pannónia önjelölt vezére ugat valamit. A baj valószínűleg éppen ott kezdődik, ha véletlenül komolyan veszi valaki. Így van ez a legutóbbi, fajelméleti káming ótjával is.

Pár nappal ezelőtt az bírta mondani a Hagyományok Házának átadásán, hogy „az a magyar, akinek az unokája is magyar lesz”. Amely kijelentésnek az egyik triviális baromsága, hogy a jelenleg itt élők nyilvánvalóan nem tehetnek jognyilatkozatot arról, hogy mit fognak tenni az unokáik. Esetleg akkor, amikor már a jelenlegi, hite és érzése szerinti magyar ember már porlad. Ellenben, ha ettől eltekintünk, akkor van a kijelentésnek egy másik, sokkal nyilvánvalóbb olvasata. Nevezetesen az, hogy akinek az unokája csak egy kicsit is külföldi, az nem magyar. Illetve az is nyilvánvaló, hogy aki nem tudja a felmenőiről egyértelműen igazolni, hogy magyarok voltak, az sem magyar.

Csak csendben jelzem meg, hogy volt már ilyen a magyar történelemben. Akkortájt, amikor az akkor éppen aktuális nagy magyar vezető a fasizmus, illetve a nemzeti szocializmus iránymutatásai alapján vélte megtalálni a saját ideológiai sorvezetőjét. Így Orbán, talán a saját felmenőiről már előre biztosítva a tetszőlegesen előállított kimutatást, alapvetően felzárkózott a népirtásokhoz vezető eszmékhez. Amellyel nyilvánvalóan széles gesztust tett a decibelmagyarsággal melldöngető szélsőjobbnak. Valószínűleg abban bízva, hogy a különböző paramilitáns gárdák megvédik majd. Csatlakozva azokhoz a csapatokhoz, amelyek majd a várbeli rezidenciát lesznek hivatottak megvédeni. Mert kár lenne arról megfeledkezni, hogy a miniszterelnökség hegyre költöztetésének nyugodtan lehet az a stratégiai oka, hogy a keskeny utcákkal feldarabolt vár-körzet a stratégiailag jobban védhető körzetek közé tartozik. Nem feltétlenül azért, mintha okkal kellene polgárháborútól tartani. Azonban Orbán valószínűleg már régen túl van a realitásokon...

ITT OLVASHATÓ

PARA-KOVÁCS IMRE TÁMOGATNI KÉRI A FÜGGETLENSÉGET

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.10.07.

Para-Kovács Imre író, újságíró a lappangó diktatúrákban észrevétlenül felszámolt független és szabad sajtó, szabad gondolkodás egyetlen lehetséges módjára tesz kísérletet: arra kéri az olvasóit, havi rendszeres támogatást küldjenek részére. Itt lehet támogatást nyújtani.

Magyarországot szisztematikusan elzárják a külvilágtól, a gondolatok és az eszmék szabad áramlásától. Egzisztenciálisan tesznek tönkre nemcsak kiadókat és lapokat, hanem az írni tudó, a szabad gondolkodást képviselő szerzőket, értelmiségieket is.

Magyarországnak meg kell tanulnia a szolidaritást, a hatalomtól, a kormányzattól és állami forrásoktól független civil életet, amelynek része az összetartozás, az összefogás mellett az is, hogy anyagilag fenntartja azokat a szellemi műhelyeket és alkotókat, amelyek/akik ezt a szellemi szabadságot, szellemi inspirációt képesek a demokratikus közösségben fenntartani és mozgósítani.

Para-Kovács Imre tisztában van azzal, hogy egy állampárti diktatúra után, és egy felemás demokratikus kísérletet követően, ahol szintén eltartotta az állam a piaci szereplők jelentős részét, ez a próbálkozás nem könnyű feladat, de a kezdeményezéssel “tanítani’ is akar. Azt szeretné, ha Magyarország felismerné, hogy a civil kurázsiba tartozik szellemi termékek és szerzők támogatása, amelyek nélkülözhetetlenek a szabadsághoz. Létfenntartási szükséglet mindkét oldal számára: annak is, aki adja, annak is, aki kapja...

ITT OLVASHATÓ

MÉG EGY JEGYBANKI ALAPÍTVÁNYI CÉG: A VÁR ALATTI BARLANG ÉS TITKOS TREZOR FÖLÖTTI ÉPÜLET HASZNOSÍTÁSÁRA

24.HU
Szerző: BAKSA ROLAND
2018.10.08.

Optimum Úri 72. Ingatlanbefektetési Kft. néven új cég jött létre a Matolcsy György vezette jegybank alapítványainak környékén.

A név arra utal, annak a Budai Vár területén fekvő épületnek a kialakítására és hasznosítására hozhatták létre a napokban az új céget, amelyet három éve, közel nettó 800 millió forintért vásárolt meg az egyik alapítvány, a – akkori nevén – Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány.

A várbéli épület arról híres, hogy össze van kötve egy nagy barlanggal, amelyet amúgy még a 2. Világháború előtt és alatt a Magyar Nemzeti Bank nagy titokban alakíttatott ki. Az aranykészlet egy részét ott őrizték a világháború alatt és ott vészelte át néhány száz ember a főváros bombázását.

Ezt a romos épületet és az alatta kialakított búvóhelyet, trezort, barlangrendszert vásárolta meg a jegybanki alapítvány. Nagy botrány volt abból, hogy az egyik kiszivárgott átalakítási terv wellnessrészleg (pezsgőfürdő, szauna, uszoda) kialakítására tett javaslatot. Ezt akkor az alapítványok cáfolták. Az eddig ismert hivatalos ígéret szerint oktatási termek, az alapítványnak helyt adó részleg és közösségi tér lesz benne.

Mindenesetre a most létrehozott cég által érintett ingatlantól nincs messze az az épület – ugyancsak az Úri utcában, de a 21. szám alatt – amelyet korábban, 2014-ben vett meg az MNB 1,85 milliárdért, és ennek durván a duplájába, 3,6 milliárd forintba került a felújítása a volt budai városházának. Nemrég adták át – az épület oldalában Zsiday Roy két vendéglátóipari egységet nyithatott...

ITT OLVASHATÓ

NAGYGYŰLÉSEK ÉS TÜNTIKÉK - GRAFIKONRA ÉS TÉRKÉPRE TETTÜK AZ ELMÚLT HÁROM ÉV POLITIKAI MEGMOZDULÁSAIT

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: BÁTORFY ATTILA, G. SZABÓ DÁNIEL
2018.10.08.

Több mint háromezerszer akartak utcára vonulni magyar állampolgárok valamilyen politikai cél érdekében 2015 óta. Mikor, hol, mennyien és miért kívántak tüntetni? Ezt mutatjuk be grafikonokon és térképeken: a vizualizációk az Országos Rendőr-főkapitányságtól közérdekű adatigénylés útján megkapott adatokból készültek.

Múlt héten jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetének blogján egy elemzés (“A köszönetnyilvánítástól az evangélium hirdetéséig – a tüntetések világa pont olyan színes, mint a magyar társadalom“), Szabó Attila és G. Szabó Dániel (G. Szabó az Átlátszó Oktatás blog társalapítója) jogászoktól. Az Országos Rendőr-főkapitányságtól közérdekű adatigénylés után megkapott adatokból készített blogposzt rendkívül érdekes megállapításokat tartalmaz, így érdemes elolvasni az eredetit is, mi viszont most az általuk felhasznált adatokból készítettünk egy átlátszós feldolgozást.

Az adatokat az Országos Rendőr-főkapitányság adta ki közérdekű adatigénylés során, az eredeti kérések a KiMitTudon érhetőek el itt és itt. Az eredeti blogposztban is szerepel, hogy az adatok a bejelentések jellemzőit tartalmazzák, tehát nem a tüntetések valódi adatait, csak a szervezők előzetes becslését.

A rendelkezésünkre álló adatokból nem derül ki, hogy valóban megtartották-e a tüntetést, azon ténylegesen hányan voltak, meddig tartott (vannak egy évre bejelentett tüntetések is, itt erősen kérdéses, hogy egy éven keresztül folyamatosan tüntettek-e a szervezők). Az adatokból nem derült ki az sem, hogy egy bejelentett tüntetést megtiltott-e a rendőrség.

Az sem derül ki, hogy ki jelentette be a tüntetést. A szeptember 30-ig hatályos gyülekezési törvény alapján csak természetes személy jelenthetett be tüntetést, cég, egyesület, párt vagy alapítvány nem. Így aztán a személyiségi jogok védelme miatt ezeket az adatokat nehéz megszerezni, ráadásul egy-egy párt tüntetéseit is sokszor nem a közismert politikusok, hanem más munkatársak jelentik be, így még akkor sem lehetne minden tüntetést szervezethez kötni, ha tudnánk a bejelentő nevét.

Az alább bemutatott adatok mégis fontos információval szolgálnak arról, hogy az emberek mire akarják használni a tüntetéseket, milyen témák érdeklik a magyarok polgárokat, és hol szeretnének az utcára menni. A kevesebb mint három éves időszak alatt összesen 47 évnyi tüntetést jelentettek be, több mint 1 millió 700 ezer ember részvételével. A 3237 tüntetés rengeteg témát ölelt fel a nagytakarítástól a Békemenetig, a delfinek védelmétől az amerikai választásokig...

ITT OLVASHATÓ

EGY MÁNIÁKUSAN SOROSOZÓ KORMÁNYNAK VALÓSZÍNŰLEG NINCS SEMMI ÉRDEMI MONDANIVALÓJA SZÁMUNKRA

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.10.07.

Mintha megrészegült volna attól a kormány, hogy bármilyen botrányt el tud tussolni Soros György emlegetésével. Akármilyen kínos ügy pattan ki a kormány vagy a Fidesz háza táján, már előre tudjuk, mi lesz a központi kommunikáció sarokköve: Soros György áll minden hátterében, ő támadja szegény kis hazánkat és annak jóravaló miniszterelnökét Brüsszelen keresztül, vagy azáltal, hogy pénzeli azokat az újságírókat, akik leleplezik Orbán Viktor néhány stiklijét. Kérdés, hogy meddig lehet még egy amerikai milliárdosra fogni minden disznóságot, ami kis hazánkban történik? Elképzelhető, hogy sokáig, de a végtelenségig nem fog kitartani ez a muníció.

Tényleg faék egyszerűségű az a kommunikációs stratégia, amit a 2015-ös menekültválság óta az Orbán-kormány. Több, közpénzből finanszírozott „tájékoztató kampány” segítségével a társadalom jelentős része egy összeesküvés-elmélet rabja lett, melynek lényege, hogy van egy gonosz amerikai bácsi (aki mellesleg dúsgazdag és zsidó származású), akinek feltett szándéka, hogy menekülteket telepítsen a mi kis országunkba, ezzel akarja tönkretenni a mi keresztény és nemzeti öntudatunkat. Hogy miért ilyen megátalkodott a pasas, nem tudjuk, de tény, hogy bárki bírálja a világban (és persze itthon) pártunkat és kormányunkat, arról előbb-utóbb kiderül, hogy Soros bácsi zsoldjában áll.

Ezt már olyan sokszor és olyan sokféleképpen elmagyarázta 10 millió magyarnak a kormány, hogy akad is minimum 2-3 millió honfitársunk, aki el is hiszi mindezt. Amilyen egyszerű (sőt bugyuta) ez a mese, olyan hatásos is, hiszen ennyi embert éppen elég a kormánynak hiszterizálni ahhoz, hogy uralni tudja a közbeszédet. Nincs túl sok innovációs lehetőség ebben a kommunikációs stratégiában, ám úgy tűnik nem is igazán kell. Soros György az Orbán-kormány kályhája, bárhonnan indul, és bárhová érkezik, mindig az amerikai milliomos gonosz terve a végső állomás...

ITT OLVASHATÓ

EGÉSZSÉGPÉNZTÁRAK: NAGYON SOK A KIAKNÁZATLAN LEHETŐSÉG

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2018.10.08.

Az adatok szerint a háztartások egészségügyre kiadott forintjainak mindössze 7 százalékát fedezik egészség- és önsegélyező pénztári számláról. Az arány növelése az adókedvezmény révén pedig tízmilliárdokkal segíthetné a családokat. Ugyanakkora pénzből ennyivel többet fordíthatnának egészségükre.

Egy átlagos magyar család felmérések szerint 65 ezer forintot fizet ki a zsebéből az egészégére évente, és ez az összeg a család bővülésével meredeken emelkedik. A magyarországi helyzetet jól mutathatja az a táblázat, amit a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke, Windisch László a Pénztárszövetség konferenciáján – a rendezvényről itt olvashat – bemutatott. Boronghatunk azon, hogy mennyit ér manapság az ingyenes egészségügy, de a tény attól még tény marad: aki saját és családja egészségét fontosnak tartja, annak egyre mélyebben kell a zsebébe nyúlnia.

Az állami kiadások alacsony aránya az önkéntes pénztári lefedettség csekélységével együtt nem éppen jó párosítás. Az adatok szerint a háztartások egészségügyre kiadott forintjainak mindössze 7 százalékát fedezik egészség- és önsegélyező pénztári számláról, de az önkéntes finanszírozási formák között is lenne még térnek. Az arány növelése az adókedvezmény révén pedig tízmilliárdokkal segíthetné a családokat. Ugyanakkora pénzből ennyivel többet fordíthatnának egészségükre.

Nincs még egy olyan megtakarítási forma, amit az állam jobban támogatna az egészségpénztárnál. Ha valaki egyénileg gyarapítja számláját, akkor a következő évben, az adóbevallást követően adójóváírásként visszakap 20 százalékot, de maximum 150 ezer forintot. A kedvezmény mértéke pedig még tovább is növelhető. A kétéves lekötés további extra 10 százalékos adókedvezményt fial. Mindez pedig a cafeteria szigorítása után is megmarad...

ITT OLVASHATÓ

A FRANCIA VIDÉK CSODÁJA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Eszter
2018.10.08.

A francia vidéket valahogy úgy képzeli el az ember, hogy gyönyörű dombok és folyók között kis települések bújnak meg, ahol baguette illata száll a levegőben. Nos, mint Eszter posztjából kiderül, valami nagyon hasonló tényleg létezik – neki pedig teljesült régi álma és ott élhet. Hogyan került oda, hogyan ment a beilleszkedés – ez is kiderül, miközben pazar fotókat is nézegethettek.

„Nahát, esik - állapítottam meg kétéves angliai tartózkodásom alatt pontosan hétszázharmincadszor. Lecsaptam az ébresztőt. megöleltem a férjemet, megsétáltattam a kutyát és bevezettem a munkahelyemre. Hétszázharmincadszor.

Aznap lefoglaltam egy nyaralást a Dordogne régióba. Ez 2016 májusában volt, ma elvált nőként élek Európa szerintem egyik legszebb helyén és azért írok nektek, hogy ezt megmutassam.

Az otthonom ma Manoire de Bagnegrole - cédrusfákkal övezett birtok, a 17. században épült a Bordeaux-t Souillaccal összekötő út mentén, így lóváltó-állomásként működött sokáig.

Abban a házban, amit én bérelek (“La petite forge”) élt a kovács a családjával. A birtok maga egyébként egy dombra épült, 4 hektárnyi erdővel és hat épülettel, amiből hármat ki is adnak nyárra...

ITT OLVASHATÓ 

HA NINCS CIPŐ, ELVESZIK A GYEREKET - SEGÍTSÉG HELYETT SZÍVAT AZ ÁLLAMI VÉDELEM

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: JUHÁSZ DÁNIEL
2018.10.08.

Több ezerrel nőtt a védelembe vett gyerekek száma 2015-2017 között. Az intézkedés elvben jó célt szolgál, de anyagi és emberi erőforrások hiánya miatt sokszor csak a családok fenyegetésére futja.

Két év alatt ötezerrel nőtt a védelembe vett gyerekek száma Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint. Míg 2015-ben 23 ezren tartoztak ebbe a kategóriába, 2017-re számuk 28 ezerre növekedett, és több mint 14 ezer család volt érintett. Noha a védelembe vétel eredetileg a családok segítésére jött létre, a lapunknak nyilatkozó gyermekvédelmi szakemberek szerint sok esetben inkább fenyegetést jelent a szülőknek, mert ha nem tudják teljesíteni a szakhatóságok elvárásait, elvehetik tőlük gyermeküket. 

– A védelembe vétel az utolsó állomás a családból való kiemelés előtt. Azért jött létre, hogy a családban kialakult gyermeknevelési problémákat a szülők oldhassák meg a gyermekvédelmi szolgálat felügyelete mellett – magyarázta Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő. Mint mondta, ilyenkor elvben egy intenzívebb családgondozás történik, rendszeres felülvizsgálatokkal. A hatékonyság azonban nagyban függ az illetékes szakszolgálat erőforrásaitól. – Jelenleg az egész gyermekvédelem a feje tetején áll, nagy az anyagi és az emberi erőforrás hiány. Van olyan gyámhivatal Pest megyében, ahol alig tízen dolgoznak, de mintegy 800 családot kell felügyelniük. Így mennyire lehet hatékony a gyermekvédelmi munka? – fogalmazott a szakértő, aki szerint az is problémát jelent, hogy a családsegítők ugyan megmondják a szülőknek, milyen elvárásoknak kell megfelelniük, de azok gyakorlati teljesítésében sokszor már kevéssé tudnak segítséget nyújtani. 

A gyermek veszélyeztetettségének és a védelembe vételnek több oka is lehet. A KSH szerint a legtöbb, mintegy 2500 védelembe vétel „a szülőnek felróható magatartási okból” történt. Ezt követik a környezeti okok és a gyermeknek felróható magatartási okok. A legkevesebb (pontosan 74) védelembe vétel a gyermekek bántalmazása miatt történt. Előbbiek például a gyermekvédelmi szolgáltatások elutasítását, a kapcsolattartás akadályozását, az óvodába, iskolába beíratás elmulasztását, lakásproblémákat, a szülők alkohol- vagy drogfüggőségét takarják. De 2010-től környezeti oknak minősül az is, ha a gyermeknek több mint 50 igazolatlan hiányzása van az iskolában. 

Herczog Mária gyermekvédelmi szakértő szerint azonban sokszor olyan problémákat is a szülők számlájára írnak, amelyekről nem tehetnek. – Egy újszülött esetében például ha nincs babakocsi vagy pelenkázó, az már problémát jelenthet. Akkor is, ha ezeket azért nem tudja beszerezni a család, mert annyira szegények, hogy nincs ilyenekre pénzük. Hallottam már olyat is, hogy a kórházban fenyegették a kismamát, ha nem lesz meg a kiságy, elveszik a gyermekét – mesélte Herczog. Hiába mondja ki törvény, hogy anyagi okokból nem lehet elszakítani egy gyermeket a családjától, az anyagi problémákat környezeti vagy a szülőnek felróható okoknak minősítik. – Egy szülőnek nem róható fel, ha nem tud a gyermekének cipőt venni. Fenyegetés helyett inkább vennék meg nekik azt a cipőt! – fogalmazott a szakértő...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN ÉS ERDOGAN KÖZÖS BARÁTJA, AKI MINDENHOL OTT VAN

444
Szerző: URFI PÉTER
2018.10.08.

Az elmúlt két évben sokat írtam róla, de személyesen egyetlen egyszer találkoztam Adnan Polattal - és akkor fel sem ismertem. 

2015 decembere volt, amikor a Four Seasons bejáratánál szembetaláltam magam Orbán Viktorral és egy vele látványosan jó viszonyban lévő, ismeretlen úriemberrel. Akkor hiába pörgettem át a kormány környékén forgolódó közel-keleti figurák fotóit, nem találtam az én emberem képét. Néhány hónappal később jelentek meg az első magyar cikkek a török üzletemberről, és ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy a NER egyik legkülönösebb szereplője a magyar közélet ismert arca lett.

Adnan Polat saját bevallása szerint egyaránt barátja Orbánnak és Erdogannak, és a török elnök mostani látogatásának apropója, Gül Baba türbéje is az ő felségterülete.

Ebből az ünnepélyes alkalomból röviden összeszedtük, milyen magyar melókbe kezdett a török oligarcha, hogyan kapcsolódik az Orbán családhoz, illetve mit köszönhet a magyar kormánynak - és nekünk, adófizetőknek. 

Családi kapcsolatok

- A Fidesz felől azt lehetett hallani, hogy Orbán és Polat nem csak üzleti, hanem kifejezetten bensőséges baráti viszonyban vannak már régóta. 2005-ben Mészöly Kálmán mutatta be egymásnak az ellenzéki pártvezért és a Galatasaray elnökét, akik utána együtt járták Isztambult, és nézték az épülő stadionokat. 

- Polat inkább kerülte eddig a magyar nyilvánosságot, de Orbán miniszterelnöki eskütételét a parlamenti páholyból nézte a fiával, és Londonba is elkísérte meccset nézni nemrég.

- A Magyar Narancs többek között olyan képeket is készített, amelyeken Polat és a fia, Kerim üldögél a Four Seasons teraszán Orbán Ráhellel. 

- Az Orbán-gyerekek unokatestvére, Szeghalmi Balázs Polat egyik törökországi irodájában kapott munkát.

- De a legtöbb szó a Tiborcz Istvánnal közös üzletről esett.

A három ingatlanos: Pharaon, Polat és Tiborcz

- Polat első látványos befektetései az értékes műemlék ingatlanok voltak. Alighogy bejegyezték a magyar cégeit, már össze is fonódtak Tiborcz István céghálójával.

- 2016 márciusában eladták közös tulajdonukat, a József nádor téri Postabank-székházat Ghaith Pharaon, a körözött szaúdi pénzmosó cégének.

- Tiborczé és Polaté volt a Városligeti fasorban álló villa, a Rátkai klub régi épülete. Az Átlátszó írta meg, hogy ebből Tiborcz kiszállt, a felújított épület maradt Polaté...

ITT OLVASHATÓ

TÖRTÉNELMI HARC ORBÁN ELLEN

SZTÁRKLIKK
Szerző: Napi.hu
2018.10.08.

Nem stratégia, hanem a valóság, amivel szembe kell nézni - a L'Obs magazinnak adott interjújában így összegezte Nathalie Loiseau, a francia kormány európai ügyekért felelős minisztere, hogy miért állította magát szembe Emmanuel Macron elnök a populista európai vezetőkkel. Szerintük ki kell mondani, hogy Magyarország rossz úton halad és meg kell állítani az európai radikálisokat.

Az elnök nevén nevezte a valóságot, amelyet évek óta nem veszünk tudomásul. Orbán Viktor nyolc éve vezeti Magyarországot, régre visszanyúlik nacionalista és demagóg retorikája. Valódi veszélyben van Magyarországon a jogállamiság: problémás a sajtóprularizmus kormányzati redukálása, fenyegetett helyzetben van a bírói rendszer például. Ezt a valóságot mi most felismertük és néven nevezzük. Történelmi harcot kell megvívnunk - válaszolta Loiseau a magazinnak adott interjújában arra kérdésre, hogy mit gondol Emmanuel Macron elnök stratégiájáról, hogy a jövő évi EP-választásokat a progresszív és a nacionalisták harcának állította be. A cikket a Napi.hu szemlézte.

Loiseau korábban a jobboldali konzervatív erő, a Köztársaságiak (Les Républicains) tagja volt és támogatta Alain Juppé francia politikust, aki maga is elindult volna Macron ellen az elnöki posztért, de elbukott már az előválasztáson pártjában. Politikai múltjára tekintettel, rákérdeztek, hogy mit szól ahhoz, hogy a mérsékelt konzervatív párt elnöke, Lauren Wauquiez a Sargentini-jelentés előtti házon belüli vitán kiállt Orbán Viktor mellett. A miniszter azt mondta, nem örül, hogy a Köztársaságiak az európai szélsőségesek mellé álltak. "Észre kell vennünk, hogy még a szélsőségesekkel közösen kormányzó Sebastien Kurz osztrák kancellár is elhatárolódott Orbán Viktortól, míg Wauquiez őt választotta" - fogalmazott a politikus...

ITT OLVASHATÓ

MÁRKI-ZAY PÉTER: LÁZÁR JÁNOS GYŐZÖTT, ÉN ILYEN ALJASSÁGHOZ NEM ASSZISZTÁLOK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: B.M.
2018.10.07.

Nagyon úgy néz ki, hogy végleg besokallt a független polgármester: a képviselő-testület feloszlatását és új polgármester-, valamint önkormányzat-választást követel.

„ARRA KÉREM A VÁLASZTÓKERÜLET HŰBÉRURÁT, HOGY NE KÍNOZZA SZEGÉNY ÁRTATLAN VÁSÁRHELYI GYEREKEKET MÉG EGY TELJES ÉVIG: MOST AZONNAL ÁLLJUNK MEG ÉS RENDEZZÜK A VÁROS SORSÁT” – írta a körzet országgyűlési képviselőjének a kiborult független polgármester.

Nagyon úgy néz ki ugyanis, hogy végleg elege lett Márki-Zay Péternek. Vasárnapi Facebook-bejegyzése szerint ugyanis az elmúlt egy hét történései nyomán nem maradt más választása, mint követelni a következő pontokat:

1. A képviselő-testület OSZLASSA FEL magát és LEGYEN ÚJ VÁLASZTÁS (képviselők és polgármester is)!

„Bízzuk az ítéletet a vásárhelyiekre: a győztes feladata Lázár János milliárdos adósságainak rendezése, nem könnyű küldetés sem nekem, sem Orbán Viktor legfőbb párton belüli riválisának. Ha a város többsége enged a gyerekekkel történő zsarolásnak, én megértéssel és sértődés nélkül fogom visszaadni a problémák megoldását Lázár úrnak és jelöltjeinek. Ha viszont mégis engem ér a megtisztelő, bár nehéz feladat, akkor reményeim szerint munkámat már egy a város érdekében engem támogató közgyűléssel sokkal könnyebben tudnám folytatni.”

2. A kormány VÁLLALJA ÁT LÁZÁR JÁNOS FELELŐTLEN GAZDÁLKODÁSÁNAK KÖVETKEZMÉNYEIT, vagy legalább nyújtson Vásárhelynek REORGANIZÁCIÓS HITELT!

3. MENTSÜK MEG EGYÜTT A STRANDOT, A VTV-t, és a SPORTEGYESÜLETEKET!

4. A SPORTEGYESÜLETEK VEZETŐI ismertessék, hogy mely vállalkozások utasították vissza, hogy az előző évekhez hasonlóan támogassák a vásárhelyi gyerekek sportolását, és mutassák be terveiket a következő időszakra: ha csökkentett költségvetéssel is, de hogyan fogják megoldani gyermekeink edzéseit...

ITT OLVASHATÓ

SZAKÁCS A VÁRBAN

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.10.08.

Ott ült Ő a hosszú teremnek végén, nagy, nehéz tölgyfaasztal mögött, a falakról brokátok, selymek lógtak alá, minden aranyban villódzott, s a metszett üvegen át csíkokban szivárgott be a fény, a lebukó Nap sóhajai. Száz méter hosszú volt az a terem, végig mellette erkély húzódott, alatta a folyó ezüst csíkja, kis hangyák, az emberek és a végtelen város. Vörös szőnyeg terült el a terem száz méterén, alabárdosok, szolgák hada nézte, ahogyan vacsorál Ő. Az asztal rogyásig: pörkütt, ubi, nokdeli, szalonnák és frissen töltött kolbászok, halmokban szotyola. Mind a száz métert megülte a fokhagymaszag, tömjénnel elegyest.

A partedli, amely hatalmas gyomrán nyugodott, a nyakán hátul megkötve játékos szamárfüleket formált a tokától ölelt busa feje mögött, véreres volt a szeme és erősen szuszogott, valamint a szája szélit nyalogatta. Jobbjában villát szorongatott egész marokra, mint az óvodások a homokozó lapátot, baljából félig rágott uborka meredezett, és, ami a legfurcsább volt az egészben, kockás volt az abrosz és a partedli is, pedig az eszcájg az arany, meg ezüst, a porcelán viszont herendi, de matyómintás, a sótartó pedig mókás matrjoska babák, hogy a legkisebbikben volt az anyag, szóval egy nagy káosz volt minden, mint ahogyan az egész ember is.

Trottyos volt a gatyája, a foszöld inge ujja könyékig tűrve, ilyenek. Sőt, a fején széles karimájú kalap. Hogy ezt ki érti, mindegy. Táplálkozott tehát fenségesen, fröcsögött a zsír, roppant a csont, morzsák röpködtek, a zenekar – mert az is volt, ezt el ne feledjük – Ákos szignáljait játszotta, a táncosok pedig egymás talpait tapodták. És ebben a reneszánsz vásári elegyben a nehéz tölgyfa asztal előtt állt egy vékonybélű alak fehér ruhában, kezében szakácssipkát gyűrögetve remegőn. Ott feszengett már órák óta, nézte a nagy zabálást, és várta, hogy megszólítsa Ő, a kiválasztott és fölkent, valamint elátkozott is, de ezt nem mondták el neki valami miatt.

– A hirdetésünkre jelentkeztél hát. – szólt végül nagy kegyesen. A szólástól a vékonybélű arcára fröccsent egy kis szaft, folydogált rajta, de nem merte letörölni.

– Igen. – ezt rebegte ez a vékonybélű, hogy alig is lehetett hallani.

– Szóval szakácsok akarunk lenni a várban. – érdeklődött Ő a partedli mögül.

– Igen. – felelte a vékonybélű elhaló hangon, és Ő fölhorgadt, a nehéz tölgyfaasztalra csapott, hogy csörgött az eszcájg és röpködtek a szotyolák.

– Hangosan felelj, ha kérdezlek! Férfi-e vagy, vagy mi a rosseb, voltál katona-e, van feleséged-e, azt is félve tepered le-e, hány gyereked van, hiszel te Istenben-e? – ezt így mind egyszerre ordította rá a vékonybélűre, aki rezgett a szájából kiáradó huzatban, és összepisálta magát. Ez viszont egyáltalán nem zavarta Őt valami furcsa okból, sőt, röhögött, és elkiáltotta magát.

– Ráhel, Ráhel, dobj ide egy pelenkát! – és a térdeit csapkodta Ő gyönyörűségében, mint egy eszelős, de újabb bajt talált.

– Koszos a körmöd. – ezt szegezte neki a vékonybélűnek, és így folytatta:

– Szakácsot keresek, nem minisztert. Neked a tízparancsolatot sem kell kívülről fújnod. De imádkozni tudsz, ugye? – ezt bökte oda hirtelen, amire a vékonybélű csak bólogatott, mint egy kutya az autóablakban, de ennyi elég is volt. Csettintett Ő egyet a hurkás ujjaival, a zenekar tust húzott, és egy reflektor megvilágította az egyik sarkot, amelyben ott állt egy ősz hajú, szemüveges ember bohócsipkában, a terem tetejében helikoffer csattogott fölötte, és egy szarvas lógott alá madzagon, és Ő kérdezett.

– Mit főznél ebből?

...

ITT OLVASHATÓ

SZÍJJÁRTÓ BOTRÁNYOSNAK TARTJA, HOGY BÁRKI KORRUPCIÓRÓL BESZÉLJEN ORBÁN VIKTOR KAPCSÁN - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.10.08.

- Magyarország a tenyerét dörzsöli, mert a lengyel és a cseh kormány megígérte, hogy meggátol minden komolyabb uniós szankciót ellene

- Trump villámsebesen zárkózik fel Erdoganhoz és Orbánhoz, miután a republikánusok Kavanaugh kinevezésével az elnök politikai céljainak szolgálatába állították a Legfelsőbb Bíróságot

- Bannon tagadja, hogy az általa pártfogolt populista politikai erők szét kívánnák verni az uniót

Al-Jazeera

Szíjjártó Péter kissé nyugtalan, amikor azt figyeli, hogy milyen irányban szeretné átalakítani Európát a francia elnök, mert amit Macron felvázolt, az inkább kedvezőtlen Magyarország számára. Sőt, amikor a migrációról, szociális kérdésekről, adózásról, gazdasági ügyekről van szó, akkor éppen ellentétes azzal, amire az Orbán-kormány törekszik. A tévének adott interjúban a külügyminiszter ismételten cáfolta, hogy Magyarország megszegné az EU alapvető értékeit. Jelezte ugyanakkor, hogy nem fél a brüsszeli szankcióktól, mert Lengyelország és Csehország már közölte, hogy megvétózná azokat. Sokszor vádolják nacionalizmussal az országot, ám szerinte az soha nem fogja feladni a jogot, hogy maga döntse el, kikkel kíván egy földön élni. Úgy fogalmazott, hogy a magyarok mindig is szabadságharcosok lesznek. Nem szeretik a gyarmatosítást. Pedig a francia elnök és a külügyminiszter időnként úgy beszél Magyarországról, mintha az gyarmat volna.

Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a bevándorlás nem emberi jog. Egyben visszautasította, hogy Orbán Viktor a kormány számára kedves bírákat neveztetne ki, illetve hogy a politikus állami, valamint uniós pénzeket juttatott volna családtagjai és barátai vállalkozásainak a Balatonnál. Szerinte botrányos, hogy bárki szóba hozhat ilyesmit. A tévé magyarázatként hozzáteszi, hogy az Európai Parlament példátlan módon eljárást indított Magyarország ellen az uniós alapértékek megsértése miatt, miután az Országgyűlés menekültellenes jogszabályokat hagyott jóvá, manipulálja a sajtót, átlép a kormányzati korrupción, továbbá független bírákat távolít el. Az ország a strasbourgi döntés előtt két héttel beszüntette az elutasított menedékkérők élelmezését a tranzitövezetekben.

Guardian

Kavanaugh kinevezése megfosztja az amerikai Legfelsőbb Bíróságot annak legfőbb kincsétől, a törvényességtől és csak felgyorsítja a folyamatot, hogy a Trump-féle Egyesült Államok csatlakozzon az erdogani Törökország és az orbáni Magyarország táborához. A republikánusok mindent bevetettek, hogy elnyerjék a tisztséget, így most olyan kép alakult ki, hogy a főbírákat egyetlen párt szolgálatában fegyverként használták. Ilyenformán két veszély fenyeget. Az egyik az, hogy a testület hamarosan szembekerülhet azzal a kérdéssel, meg lehet-e vádolni a hivatalban lévő elnököt az igazságszolgáltatás akadályozásával, illetve egyáltalán, hogy vádat lehet-e emelni ellene. Ebből egyfajta alkotmányos válság kerekedhet, ha a döntés az, hogy nem. Ez esetben súlyos károkat szenvedne a bíróság tekintélye, az amerikai demokráciáról nem is beszélve.

A másik veszély évtizedeken alatt érhet be: a testület ugyanis felülbírálhat egy sor ítéletet és ha az amerikaiak úgy látják, hogy jogokat vesz el tőlük egy testület, amelyben a többség ilyen pártos körülmények között született meg, akkor az alapvetően befolyásolja a róla kialakuló közvélekedést. Márpedig a tekintélyelvű és illiberális rendszerek jellemzője, hogy elvész a bizalom a bíróságok iránt, mivel azokat eszközként vetik be valamilyen különleges cél érdekében. Az ilyen rezsimekben fordul elő, hogy az igazságszolgáltatást az autokraták és szövetségeseik védelmében mozgósítják, így azok hatalma csak még tovább nő. Trump azon a úton haladna, mint Erdogan és Orbán, ha adott esetben megúszhatná a felelősségre vonást, továbbá pártja javára módosíthatná a választójogot, ideértve a körzethatárokat. Lehet, hogy a republikánusoké lett a Legfelsőbb Bíróság, de azt kockáztatják, hogy elvesztik a nemzetet.

Die Presse

A török elnök ma kezdődő kétnapos látogatása során gázról, történelemről és Gül baba türbéjéről lesz szó, de az út máris izgalmat keltett, részben, mert korlátozzák a forgalmat a belvárosban, részben pedig, mivel megtiltották a baloldali ellenzék tüntetését. Orbán Viktor megállapodott Putyinnal abban, hogy Magyarország rácsatlakozhat a Török Áramlat gázvezetékre. A terv politikailag kényes, hiszen a csővezeték elkerülné Ukrajnát, amelyet ily módon könnyen meg lehet zsarolni. Moszkva onnantól kezdve bármikor elzárhatja a csapot Kijev felé.

Törökország különösen fontos szerepet tölt be Magyarország számára a keleti nyitásban. A két vezető nézetei rímelnek. Az új keletű barátságnak a menekültválság sem árt, noha a magyar kormányfő iszlámellenes retorikát alkalmaz. Egyébként nemrégiben Ankara segítségével találták meg Szulejmán sírját a déli határ közelében, a szultán a mohácsi csata után hunyt el. Nem kizárt, hogy Erdogannak is ugyanaz jár ma a fejében, mint annak idején az uralkodónak: honfoglalás Európában és mozgósítás a hitetlenek ellen...

ITT OLVASHATÓ