ST22LACIKA VLOGJA Szerző: DAJKA LÁSZLÓ 2018.10.04.
Gyere, egy sör mellett dumáljuk meg;)
Videótartalom 00:00-- Bevezető
00:38-- 4 év alatt, Európa egyik legnagyobb kamionos csatornája lett a miénk!
01:19-- Nem vagyok tökéletes
01:37-- Álom kamion c videó. Erről szól. Tudtad?
-tanulj másoktól, mindig több embert hallgass meg-
03:02-- Reakció a régi videómra. Nekem nem tetszik...
03:57-- Rossz hangnem... nagyképű...elnézést!
05:20-- Nyissunk egy sört;)
05:49-- Így fejlődtem... ezért...
06:40-- Látod, ilyen hülye vagy...
07:18-- Más embereket szóltam le. Hiba volt.
-a legnagyobb újítás-
-megmondom a tutit-
-hitelesebb, mint más, aki leírja-
09:41-- Törlöm a negatív kommenteket?
-tetőkamera-dupla nézet
- Negatív komment vagy leszólás?-
14:07-- Xbox
14:33-- Mi a véleményed? Az angol kontroll videóm...
16:04-- Én vagyok a legjobb kamionos?!
16:35-- Minek tartom magam a kamionos világban?
17:40-- Van tőlem jobb kamionos?
19:30-- Tolatás. Tanultam.
20:10-- Több,mint kamionos?
21:10-- Nem vagy oktató, ne oktass! Hibás tacho videó!
-erre miért nem reagálsz?-
23:51-- Látsz egy képet és ítélkezel? Tacho oktatáson megy a videóm?
26:23-- Ha én megtudom csinálni, te is! Valóban?
27:13-- Bevételhez jutok a videókból. Könyvem. stb...
28:41-- Ne volt célom a youtube-al . Nem is ismertem
-feliratkozók-
29:20-- Támogassanak a nézők? Miért? Patrion? Reklám?
-havi 1 milliós megtekintés- bevétel és kiadás?-
-mire fordítom a bevételt?-
32:23-- Promóciós tartalom.Cégek bemutatása.
33:45-- Én csak egy kirakat kamionos vagyok...
-megélhetési kamionos-
37:53-- A héten majdnem meghaltam. A negatívról miért nem beszélsz?
39:19-- Mit néz a legtöbb néző? Ezért néznek ennyien.
40:30-- Milyen videók jönnek?
41:01-- Hogy kezelem a negatív kommenteket, trollokat?
Facebook profilokkal nem vitatkozom! Dark parkoló.
42:38-- Facebook? Használom?
Van életem, és az nem a facebook! ITT NÉZHETŐ MEG
A politika és a hazugság szoros kapcsolatáról szóló társadalmi vélekedést a rendszerváltás kezdetétől számtalan eset táplálta, igazolta. 1990-ben az új, demokratikus pártok nem ígértek kánaánt, de a hatalomért folytatott versengésben nem fejtették ki az igazság minden részletét sem az átalakulás várható gyötrelmeiről. Ez meg is pecsételte az MDF sorsát. A néhai SZDSZ kíméletlen elszámoltatást ígért, hogy aztán – akkori szövetségeséhez, a Fideszhez hasonlóan – számos kádercserét, igazságtételi törekvést igyekezzen blokkolni. Emlékezetes pillanat volt, amikor Orbán Viktor 1990 őszén a parlamentben, a taxisblokád után hazugnak nevezte az Antall-kormányt, a benzináremelés ügyében, egyébként tényszerűen. Az MSZP sem a Bokros-csomagot meghirdetve gyűjtötte a szavazatokat 1994-ben, a két választási forduló között meg Magyar Bálint nyilatkozta azt, hogy az SZDSZ nem lép koalícióra a szocialistákkal, ha Horn Gyulát jelölik miniszterelnöknek. Szekeres Imre, az MSZP frakcióvezetője pedig 1995 tavaszán, a Bokros-csomag bejelentése előtti napon szögezte le, hogy a Horn-kormány nem készül semmiféle megszorításra.
És így tovább. (Sokat elárul közéletünkről, hogy Medgyessy Péternek sokan máig azt róják fel főbűnéül, hogy miniszterelnökként nagyobb részt megvalósította rövid távú jóléti ígéreteit.) A felidézett történetek azonban csupán könnyed előjátékként szolgáltak a viharos 2006-os esztendő előtt. A hazugság ekkor vált a politikai viták központi témájává, kulcsszavává...
KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE Szerző: FÖLD S. PÉTER 2018.10.06.
Mészáros Lőrinc sofőrjét látjuk a képen, amint felemelt középső ujjával éppen bemutat az őt fotó embernek. Mészáros Lőrinc úr sofőrje amúgy Orbán Viktor úr sofőrje. A két úr közül valójában egyik sem úr. Legföljebb uraság. Mondják, Mészáros vagyona valójában Orbáné, az egykori gázszerelőnél csak megőrzésre van letéve.
Orbán Viktor Mészáros Lőrinchez kihelyezett sofőrje azt hiszi, hogy az őt fotózó embert küldi el melegebb éghajlatra, neki mutatja, hogy kapja be. A sofőr, aki nyilván egyszerű ember, még tán gazdáinál is egyszerűbb, honnan is tudhatná hogy feltartott mutatóujjával nem az őt fényképezőnek üzen, hanem a nyilvánosságnak.
Ugyanazt üzeni a magyaroknak amit gazdái is számos alkalommal: Közöd?
Magánrepülőgépen utazgatok kedvenc csapatom meccsére? Harminc éve így utazom, és a jövő héten is így fogok. Nekem ez jár, mert engem annak idején a zongora örül kergettek, ha nem magánrepülőgépen mentem a Vidi meccsére. Vagyis, hát, tényleg kergettek, de nem a zongora körül, hanem a tyúkól és a disznóól között, mert a nálam is bárdolatlanabb apám szíjat akart hasítani a hátamból.
Közöd?
Mészáros Lőrinc sofőrje gazdájának a gazdája, Orbán Viktor már 2006-ban megmondta, amikor választási csalásra buzdította az övéit: elmarasztal az OVB, megvédenek a jogászok, oszt jó napot. Mert nekünk ezt is szabad, mert magyarok vagyunk, és aki magyar, az mindent megtehet. Szabad rablás van az országban – mindenki annyit rabolhat, amit megengedünk neki.
Közöd?
Amikor a Magyar Nemzeti Bank el akarta titkolni, hogy az alapítványaiba átmentett pénzek elvesztették közpénzjellegüket, ám ez végül nem sikerült, mert az Alkotmánybíróság elkaszálta a szándékot, a kormány szóvivője ezt válaszolta az ezzel kapcsolatos újságírói kérdésre: De sikerült? Mészáros Lőrinc sofőrjének felemelt mutatóujja azt üzeni a magyaroknak: Hello röfik, ha nem tetszik, dögöljetek meg!
Index: ötmilliárdos kiszervezés Szlovák-Panamába Az MVM egy frissen alapított magyar és panamai hátterű szlovák céget bízott meg egy különös informatikai fejlesztéssel. Az MVM Zrt. 4,89 milliárd forintot juttatott az MVM International AG nevű zürichi leányvállalatának, hogy az szerezzen be neki egy informatikai rendszert, hivatalos nevén, a Központi Termelés Megjelenítő és felügyeleti rendszert. Az egy munkavállalós, apró svájci MVM-cég a legnagyobb titokban továbbadta a megbízást Szlovákiába, a révkomáromi Scadex s.r.o.-nak. A társaságnak 15 százalékban egy Budakeszin lakó magyar ember, Fürlinger Gyula a tulajdonosa, míg 85 százalékban egy másik szlovák cég, a Constructline s.r.o. Utóbbi pedig teljes egészében a panamai Bearberry (medveszőlő) SA tulajdonában áll. A KPMG könyvvizsgálócég ezért nem írta alá az MVM állami energetikai cégcsoport éves beszámolóját.
A tömeges bevándorlás kezelésére minden eddiginél több pénzt költött a kormány tavaly. Az úgynevezett tömeg 1045 fő. 2017-ben mindössze 100 millió forintnyi kiadást tervezett be a kormány a tömeges bevándorlás kezeléséhez kapcsolódó kiadásokra a büdzsé összeállításakor. A tényleges kiadás azonban ennek sokszorosa lett. A tervezett 100 millió helyett ugyanis 155,1 milliárdot költött el a kormány a bevándorlás kezelésére, ami az elmúlt évek legmagasabb tétele ezen a soron.
A sajtóból értesült a divatszakma arról, hogy az Orbán Ráhelhez kötődő Magyar Divat- és Designipari Ügynökség képviselte Magyarországot a londoni biennálén a Kiss in Budapest nevű installációval. Holott az állami Magyar Turisztikai Ügynökségtől elvárható lenne, hogy ilyen esetben nyílt pályázat útján dőljön el, melyik műhely munkája a legalkalmasabb arra, hogy reprezentálja az országot. Az ügynökség egy éve jelentette be, hogy egységes divat- és dizájnipari stratégia készül, erről azonban máig szinte semmit sem lehet tudni. Az akció alig titkolt célja volt az újabban a divatiparban is utazó Orbán Ráhel és a köreihez tartozók helyzetbe hozása.
Nem történhetett meg egy beteg műtéti előjegyzése, Székely László főorvos elbocsátása miatt – a férfi már nem él. Az 55 éves férfinak átszakadt a főverőere. Pedig akár meg is operálhatták volna. Július közepén vizsgálták meg az Országos Kardiológia Intézetben. Kiderült, hogy a betegnek speciális egyedi gyártású érimplantátumra van szüksége. Az orvosa elindította az eszköz legyártásához és beültetéséhez előírt engedélyezési folyamatot, ám mire a papírok megérkeztek, Székely László elbocsátása már zajlott. Így a beteg műtéti előjegyzése sem történhetett meg. Magyarországon eddig öt ilyen eszközt ültettek be, ebből négyet Székely doktor végzett. Úgy tudjuk: a főorvos elbocsátásakor jelezte a kórház vezetésének, hogy a férfi és még két hasonló állapotú és ugyanilyen eszközre váró betege műtétre vár. Eddig 54 kollégája, és több mint 1100 beteg írt alá petíciót, követelve a szívsebész visszahelyezését az intézetbe.
A Fidelitasból indulva Mihalovics Péter volt már országgyűlési képviselő, önkormányzati képviselő, miniszteri biztos és kabinetfőnök, most pedig egy Budán exkluzív lakásokat építő ingatlanfejlesztő cég egyik tulajdonosa. A szerződésben a fideszes politikus több mint 90 millió forintos beugró összeget villantott, miközben az utolsó vagyonnyilatkozata szerint több adóssága volt, mint megtakarítása.
Az új magyar gyülekezési törvény „kétemberes tüntetés” passzusa szó szerinti másolata a Lukasenko diktatúrájában 20 éve bevezetett gyakorlatnak. De Orbán Viktor elbízta magát, amikor azt reméli, ez is letolható az emberek torkán. Fel kell ismerni a blöfföt ebben a félelmetes fázisban – állítja Haraszti Miklós, az EBESZ volt médiabiztosa, aki szerint a polgári engedetlenségre való hajlam váratlan erővel fog visszatérni. Szabadságjogokat számon kérő táblák a Putyin orosz vagy Erdogan török elnököt fogadó sorfalak között? Bayer párttag-publicista szerint „taknyukon és a vérükön” kirángatást érdemlő, tiltakozó civilek a parlamenti bizottság előtt? E hónaptól elhárult minden akadály az elől, hogy ilyen kellemetlenségek egyre kevésbé legyenek. Gumibotszabályok
Az 1989-es szabályozást váltó, október 1-je óta hatályos új gyülekezési törvény arról híresült el, hogy két ember már utcai beszélgetésében sem szapulhatja a kormányt jogkövetkezmények nélkül. Ez persze nem így van. Sőt, ez a törvény kimondja, hogy akár spontán és sürgős gyűlést is lehet tartani, és ott érdemei szerint értékelni a kormányt, hangosan. Mégis kijelenthető, hogy súlyos visszalépés a jogszabály.
Hegyi Szabolcs, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) gyülekezési jogi szakértője a VH-nak úgy fogalmazott: a korábbi jogszabály, amivel kétségkívül akadtak gondok, tízes skálán nyolcas színvonalú volt, ezt a mostanit viszont elégtelenre értékeli, ami szerinte megbukik. A régi törvényben elég lett volna kiigazításokat végrehajtani. „Az új gyülekezési törvény a különféle kacifántos jelzős szerkezeteivel indokolatlanul nagy mérlegelési lehetőséget ad a rendőrségnek, hogy gyűléseket előre betiltson” – mondja a jogász...
Céljuk az, hogy a magyar egyetemek „hatékonyabban, versenyképesebben és egyszerűbben” működjenek.
Szombaton Palkovics László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium vezetője elutazott Pécsre beszédet tartani a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának pécsi tisztújító közgyűlésén, és elejtett egy megjegyzést arról, hogy az Orbán-kormány a magyar felsőoktatás egészében bevezetné a Corvinus-modellt – derül ki a Szabad Pécs cikkéből. A tárcavezető – aki korábban az Emmi oktatási államtitkára volt – azt mondta, felgyorsítanák a Budapesti Corvinus Egyetemen végzett folyamatot, és kiterjesztenék a magyar felsőoktatás egészére a versenyképesebb környezet megteremtése érdekében. Céljuk az, hogy a magyar egyetemek „hatékonyabban, versenyképesebben és egyszerűbben” működjenek, mint a jelenlegi helyzetben, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy-egy magánegyetem működik.
Ezzel egyetértett Bódis József jelenlegi oktatási államtitkár is, de részleteket egyikük sem árult el az elképzelésekről.
Palkovics László kijelentése feketén-fehéren azt jelenti, hogy az Orbán-kormány növelné a fizetős szakok számát, és radikálisan csökkentené az államilag finanszírozottakét. A Corvinuson – írtuk meg a Népszava nyomán – 2020-tól már nem hirdetnek állami férőhelyet, és jelentősen növelni akarják a fizetős és a külföldi hallgatók arányát. Az egyetemen jelenleg 60:40 százalék az államilag finanszírozott és a költségtérítéses képzésben tanuló diákok aránya, amelyet meg akarnak fordítani. Ezen túl nemzetközivé akarják tenni a Corvinust, amelyen nemzetközi kollégium építésébe kezdenek, hogy ezzel csábítsanak külföldi oktatókat és kutatókat...
24.HU / POSZT-ITT Szerző: GYARMATI ANDREA 2018.10.06.
Vajon túl sok vagy túl kevés bennem az alázat? Tudom, sok a baj az egészségügyben, divat panaszkodni, szidni az orvosokat, én azonban, épp egy saját egészségügyi problémám – hónapok óta fáj a térdem – kapcsán inkább mesélek pár mulatságos, elgondolkodtató epizódot.
Van vagy húsz éve, hogy egyszer, minden előzmény nélkül dagadni kezdett a térdem. Sebaj, majd elmúlik, gondoltam. Sérülés nem ért, hiszen az úszás épp arról nevezetes, hogy nem terheli túl az ízületeket, és terhelés nélkül jól bemozgatja még a sérült rendszert is. Mindezt nem én találtam ki. Az urat, aki először beszélt erről, Arkhimédésznek hívták, és ugyan nem az ízületek kímélése volt a fő profilja, de a róla elnevezett törvény értelmében a vízben a beteg ízület is kíméletesen mozgatható.
Szóval dagadt és fájt a térdem, én meg úgy gondoltam, majd megoldom, és szépen, otthon megcsapolgattam a felgyűlt folyadékot.Mi az nekem, van egy ortopéd szakvizsgám is! Csináltam nem egyszer másnak, megy ez saját magamnál is. Nem is a szúrással volt a baj, az tényleg jól ment, de csak nem akart szűnni a duzzanat.
Orvosnak lenni nagyszerű dolog, de a betegek oldala nem olyan élvezetes. Bennem meg külön ellenállás volt mindig, hogy egyáltalán lehet valami bajom.
Talán az élsport, tán alkati adottság miatt, mifelénk nem divat betegnek lenni. Azzal sem igen foglalkoztunk, ha valakinek mégis támadt valami nem túl komoly baja. Majd meggyógyul, ez volt a családi hozzáállás, és szerencsénkre a dolgok elrendeződtek, az érintettek jobbára maguktól lábra álltak.
Szépen kezelgettem magam otthon, vagyis kuruzsoltam, igaz, szakértőként, de nem akart javulni, úgyhogy kénytelen voltam egy kollégát keresni, remélve, ő majd megmondja, mi a teendő.
Mindez három évvel azután történt, hogy megszereztem az ortopéd szakképesítést, vagyis mindenkit jól ismertem, s a kollégák szeretettel fogadtak, amikor mégiscsak rászántam magam a vizsgálatra.
– Ez bizony nem szép, és nem biztos, hogy jót tettél magaddal a sok csapolással – mondta komoly arccal egyikük. – Jó lenne megnézni, mi a helyzet belül, arthroscopozzuk meg...
A legfontosabb érintett amerikai techcégek, köztük az Amazon és az Apple váltig tagadják, hogy bármit tudnának a készülékeikbe ültetett, szabad szemmel alig látható kínai adattolvaj chipekről, a Bloomberg ugyanakkor több bizalmas forrására hivatkozva azt állítja: a most nyilvánosságra hozott ügy az utolsó szóig igaz, és az utóbbi néhány évben Kína valóban minden eddiginél jelentősebb kibertámadást hajtott végre az Amerikai Egyesült Államok, illetve annak stratégiai, nemzetbiztonsági szempontból legfontosabb vállalatai ellen. Mivel az amerikai technológiai cégek túlnyomó részt Kínára támaszkodnak az alkatrészek beszerzésénél, a szoftveres hackertámadások helyett újra a hardveres kémkedést helyezték előtérbe a kínai titkosszolgálatok. Az elmúlt években a világ legnagyobb techcégei mellett bankok, kormányzati szervezetek és még a hadsereg szerverparkjaiba is beszivárogtak a ceruzahegy nagyságú kémchipek – írja a Bloomberg Businessweek nagy oknyomozó cikke, kormányzati és vállalati forrásokra hivatkozva.
Egy startup átvizsgálásán bukott le a chip
Az egész azzal kezdődött, hogy 2015-ben az Amazon felfigyelt az Elemental Technologies nevű, videofájl-tömörítő szoftvereken dolgozó startupra, annak reményében, hogy az egy későbbi felvásárlással segítheti a streaming szolgáltatását, az Amazon Video Prime-ot. De ezt a startupot ne egy közösségi irodákban szorgoskodó, három programozót foglalkoztató lelkes csapatként képzeljük el: az olimpia online közvetítésétől a Nemzetközi Űrállomással való kapcsolattartáson keresztül a CIA drónfelvételeinek kezeléséig rengeteg fontos, akár nemzetbiztonságilag is jelentős szerződésük volt.
Amikor a felvásárlásra került a sor, az Amazon felkért egy külső céget, hogy végezze el az Elemental biztonsági átvilágítását, a cég pedig arra lett figyelmes, hogy az Elemental szervereinek összeszerelését egy San Jose-ban bejegyzett vállalat, a Super Micro Computer (vagy egyszerűbben Supermicro) végezte – a Supermicro a világ egyik legnagyobb olyan cége, amely kifejezetten adatközpontoknak szolgáltat szervereket.
A biztonsági céghez eljuttatott tesztszerverekben aztán egy olyan mikrochipet találtak a szakértők, amely körülbelül akkora volt, mint egy rizsszem, viszont gyárilag nem volt az alaplap része. Az Amazon ezt jelentette az amerikai hatóságoknak, és egyből ráállt az ügyre a titkosszolgálat, mivel az Elemental szerverei többek közt a Pentagon adatközpontjaiban, a CIA drónhadműveleteiben és a haditengerészet hajóin is megtalálhatók voltak.
Mivel az Elemental csak egy a Supermicro sok száz ügyfele közül, az ellenőrzések a mai napig tartanak: a nyomozók szerint a chipek egy titkos kapuként szolgáltak a gyártó és a chipekkel ellátott szervereket használó hálózatok között. A Bloomberg forrásai szerint a mikrochipeket nem Kaliforniában, hanem a Supermicróval szerződésben álló kínai gyárban rejtették el az alaplapokban.
Olvasgatok, böngészgetek. Igyekszem rajta tartani kezem, s szemem a nemzet ütőerén. Okokat és okozatokat kutatok. Néha megkísérlek némi adrenalin löketet bejuttatni a zsibbadt, fáradni látszó ellenállás keringési rendszerébe. Több-kevesebb sikerrel. Celebekkel általában nem szoktam foglalkozni, nem érdekel jobban Liptai Claudia toalettje vagy a csúnya hangja – mint Rozi nénié, a sarki fűszeres feleségéé. Merthogy az sem érdekel. Nem foglalkoztat Bochkor Gábor újabb hisztije, Kelemen Annácska bugyija, Győzike vicces beszólása vagy Rákóczi Feri (nem a fejedelem, a szakállas) műbunkósága. Nem nézem a túlélőműsor marcipánkukac-evőit és a nagy négyesnek nevezett művetélkedő izzadtságszagú ripacsait sem (csak azt nem értem, hogy Alföldi Róbert mit keres ott – persze tudom, nem mit, hanem mennyit).
Most azonban mégis felfigyeltem egy édes esetre.
Újabb „Simicska-buli” van kialakulóban?
A kisméretű kegyúr nemi végtermékkel, finomabb szóval testnedvvel történő azonosítása még ugyan nem hangzott el, talán nem is fog, de lehet, hogy valami jobb vagy kevésbé vulgáris, könnyebben lenyelhető (bocsánat, ha félreérthető a fogalmazás) jelző már formálódik a propagandista agytekervények rejtekén. A definíció nyilván nem hordoz majd olyan tartalmat, hogy Orbán egy hazug, tolvaj csirkefogó, betegek halálának árnyékában focirajongó, nemzetáruló, Putyin-ügynök. Ez ugyanis nehezen, ha éppen sehogyan sem lenne védhető. Olyasmire gondolok, hogy „becsapott, ártatlanul szenvedni hagyott, megrendült bennem a bizalma” – mármint Orbánnak. Ez persze nem feltétlenül és minden körülmények között jó. A bizalom megrendülése egy orosz oligarcha esetében például egyértelműen egy halálos kimenetelű betegség semmivel össze nem téveszthető tünete. Magyarországon jelenleg még csaka sajtó-, a TV-, a vagyon-, a magánrepülő- és a jószágvesztés veszélye fenyeget. Feltéve, hogy nem tervszerű visszavonulásról és vagyonkimentésről beszélünk. Mert akkor ezek csak a ködösítés részei. Mindössze és leginkább ismét csak a nemzet hiszékenyebb hányadának megtévesztésére, félrevezetésére szolgálnak.
Elárulom most már. Leemelem a véka fedelét. Vajna G. Andrásról futtatom én itt ezt az eszmét.
A G.-ről, bár sejtem, de nem tudom biztosan, hogy mit jelent a népszerűen csak Andynak nevezett öreg csirkefogó nevében (Vajna András György – huppaszerk.). Az az én jól megokolt véleményem ugyanis, hogy a hajdani prodjúszer, korunk mágnása és kaszinótojása bemondta az unalmast. Nem gondolom, hogy véletlen lenne a bulvársajtó hírverése arról, hogy valami baj van körülötte, nem bírja már a főni bizalmát. De azt aztán végképp nem hiszem, hogy feketén-fehéren és napnál világosabban az igazi okokat tárnák a mi színünk elé. Ezzel a szegény országgal és néppel a többséginek hazudott, nemzetinek álcázott kormány és a törpe, ám annál harsányabb minoritásra támaszkodó kishordó oly sok hazugságot megetetett már, hogy egy ilyen semmi kis füllentés alkalmasint– lássuk be –meg se kottyan. Vannak neki erre emberei is, pénze is. Elhint hát hamis, de hihetőnek tűnő dolgokat – oszt jónapot. Minden bizonnyal egyszerű habonyinggal állunk tehát ismét szemben...
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG Szerző: TÓTH ILONA 2018.10.05.
Csak a szememnek és a pénztárcámnak hiszek. Éppen ezért kapja be a műholdat Orbán Viktor. Rágódjon rajta, javasolnám a bioműholdak egyikét, azok élőlényeket visznek magukkal kísérletekre. Kínálja meg Novák Katalint, mert ő is simán bekaphatja mind az ezerötszáz forintjukat. Meg a többi, valóságtól iszonyodó díszpinty is. Napok óta büszkén verik a mellüket a nagy kormány adománytól: magasabb lesz a nyugdíjprémium, mint tavaly, várhatóan 18 ezer forint. Tessék örömtáncot járni azért, mert megdobják az időseket, ha visszamenőleg számolom, havonta 1500 forinttal. Köpködős pénz ez egy tisztességes nyugdíjemelés helyett. Még mielőtt Orbán a mennybe száll, elmondom, a nyugdíjprémiumot nem ő találta ki, hanem a Bajnai-kormány. Törvénybe foglaltatott. A tavalyival ellentétben a nyugdíjasok plusz inflációs kompenzációt nem kapnak, mert változatlanul dübörög a magyar gazdaság, és a statisztika szerint az év eleji emelés az inflációt bőven(!) fedezte. Úgy van, ha a tisztelt kormány és csókos barátaik elégedetten pöffeszkednek, tessenek megélni 50-60-70-80… 100 ezer forintból. Gyorsan megemelték a parlamenti képviselők fizetését (bocsánat, tiszteletdíj ez), sőt az állami vezetők rohadt sok, ötmillió forintot zsebelnek be. Mindenkinél többet érnek? Dehogy, Orbán seggét cirógatják milliókért. A nép tudatlanabbja tapsol, munkában megfáradt kezeit csókolgatják az úrnak, többségében azok, akik nem a küszöböt rágják, hanem rózsadombi villájukban kenegetik ráncaikat. Ők vannak kevesebben, de Orbán az ő hullámaikon ringatózik. Fejétől bűzlik a hal, és most már olyan iszonyatosan büdös van, hogy nem lehet kiszellőztetni. Ez a magyar szégyen, nem a Sorossal hülyítés.
Kapja be a műholdat a családbarát kormány. Hogyan merészelik elhinni, hogy a fiatalok segítik idős szüleiket? Ezt csak az elit teheti meg abból a közös vagyonból, amit közösen dolgoztunk össze ennek a hitvány hatalomnak. Lehet inflációt meg minden szart kiszámolni, trükközni, de felesleges. Ócska orbáni játékra vagyunk ítélve. Szóval, Orbán havi 1500 forintot hajít oda az időseknek, miközben hullanak ránk az élelmiszer drágulás számai: 15 százalékkal drágul a hús, a tej és a kenyér a következő hónapokban. A sertés hús 120-130 a baromfi 150-160 forinttal lesz több. Ennyit a nemrég bevezetett 5 százalékos áfáról. Semmi hatása. Csitt! A kereskedelmi szövetségnél nyugalomra intenek, mert szerintük a magyar vásárlók nagyon árérzékenyek. A fene az aszalódó bőrünket! Arról sem szól egyetlen kormányzati csahos sem, hogy több lett a munkanélküli az országban, hogy a közmunkásokkal már így is, úgy is kicsesztek: kevesebbet költ rájuk a kormány, így kevesebben is lesznek. Bedöglik a nagy projekt? Pedig Rétvári is megmondta, hogy a közmunka nyomor helyett tisztességes szegénységet kínál. Majd szólok a kolléganőmnek – éppen ma írt -, akit kiváló kulturális újságíró-szerkesztőként kirúgott a Liszkay-banda a megyei laptól. Megkapta a kulturális közmunkáért járó bérét, 54 ezer forintot. Diplomával, 33 évi munkaviszonnyal a háta mögött. Tíz évvel a nyugdíj előtt sehová nem veszik fel, hiába nyújt be pályázatot. Remélem, NER-hívők, boldogok vagytok? Bassza meg! (bocsánat, kijött)...
„Mintha direkt hergelne minket a repülőzéssel” – kommentálják sorra az ismerőseim a luxusgépes meccslátogatásokat. „Nyílt provokáció!” – biggyesztik oda az értelmiségiek annak margójára, hogy az április óta tartó rágalomhadjáratnak, amit a kultúrharc jegyében tolnak, immár eredménye is lett. Leváltották ugyanis az úgynevezett nemzetvesztő írók szekerét toló Fidesz-kádert, Prőhle Gergelyt a Petőfi Irodalmi Múzeum éléről. Ráadásul Prőhlét a hírek szerint Takaró Mihály váltja.
„Azt tesztelik, meddig mehetnek el, meddig tűrjük!” – sóhajt másvalaki.
„Nem tetszik” – írja a Facebookon a megjegyzés alá egy másik kommentelő, miután a dühös jelet is kitette.
Én pedig már valóban fel tudnék robbanni.
Érdekes, ami ezeknek a mondatoknak a hátterében áll, érdekes és szívszorító.Mert nem, szó sincs hergelésről.Annyira sem zavarja a hatalmon, a mi pénzünkön dőzsölőket a felháborodásunk, aminek ráadásul egyre kisebb felületen tudunk hangot adni, lassan már úgy, hogy mi magunk se halljuk a hangunkat, mint egy légy a dagonyázó vízilovat. (Aki ettől még, ha túl hangosan zümmög, le lesz ütve, ne legyenek kétségeink.)
Akit hergelünk, annak tulajdonítunk legalább egy kis hatalmat. Itt erről már nincs szó.
Aki nem hódol be, az immár nyíltan kivéreztethető, a testét is kint hagyjuk,de nem azért, hogy példát statuáljunk, hanem mert szarunk rá.Ha tényleg provokációról lenne szó, annak legalább egy kis tétje lenne. Az, hogy elhisszük, vissza tudtok csapni. Hogy lássuk, mi történik. De nálunk tudható, hogy semmi se.
Kiderült elég világosan, hogy ez nem megy. Úgy látszik, igaz, hogy ezeréves történelmünk ezt nevelte belénk. Fejet hajtani, hallgatni, kibekkelni, túlélni valahogy.
Az „egyszer élünk” életigenlése nálunk a „csak túléljük ezt is” gondolatára silányult.
És még azt nézzük idiótának, aki szót emel, aki szolidáris, aki öt forintért nem hajol a lehető legmélyebbre.
Takaró Mihály, a vállalhatatlan jelölt sem azért vetődött fel, hogy hadd dühöngjenek már egy kicsit írókámék. Hanem mert Kásler szerint ez jó ötlet. Kásler meg OV szerint volt jó ötlet.
Ez a Takaró olyan klassz dolgokat mond, amiket mi is mind gondolunk. Őrá bízzuk a szép feladatot, hogy legyalulja a Petőfi Irodalmi Múzeumot. És ha mégsem őt teszik meg igazgatónak, akkor az nem a lenézett és utált, kiszorítani és eltiporni vágyott írók miatt lesz. Hanem mert támadt másik idea. Mert csak.
Az értelmiségi felháborodás kimerül a ventillálásban. Kiírom én is a falamra, hogy mondjon le az egész tudományos testület!
Az ellenzék adja vissza a mandátumát! Rákosi-éra! Szovjetunió!
De nem mond le szinte senki, és ha valaki felveti, hogy ez így nem megy, így nem jutunk semmire, annak nekiesnek azzal, hogy legalább mi ne ítélkezzünk, mi ne állítsuk morális csapdák elé az ezen intézményben dolgozókat. Hiszen ez nekik a megélhetésük.
És itt a borzalom mélye: hogy idáig jutottunk. El kell fogadnunk a tézist, hogy munkát állami intézményben/nek csak szervilizmusért és hallgatásért lehet kapni. És mindenki hallgat tovább... ITT OLVASHATÓ
Az Olvasó bizonyára észrevette, hogy a bejegyzéseimhez fűzött kommentekre nem szoktam válaszolni, és ott semmit sem kívánok megmagyarázni, amit pedig szükségesnek kellene tartanom. Ezt azért teszem, mert az ilyen beszélgetések nagyon elvennék az időmet, amiből persze nekem is kevés van. Ehelyett választottam azt a módszert, hogy amikor olyan hozzászólással találkozom, amelyik úgymond megér egy misét, akkor arra egy külön blogbejegyzéssel válaszolok. Most hasonlóan cselekszem, mert ismét előkerült egy olyan probléma, amivel már túl sokat foglalkoztam én magam is és nyilván más is. Ez pedig azt az alapvető elméleti kérdést veti fel, hogy bizonyos politikai célok elérése érdekében lehet-e, és ha igen, akkor milyen mélységig a gazdasági folyamatokba beavatkozni? Vajon a kontinentális imperatív jogszemlélet feljogosít-e bármely politikai hatalmat arra, hogy negligálja a szokványos liberális demokráciákban kialakult és követett hatalmi viszonyt a gazdasági szereplőkkel szemben és azt megfelelően alakítva a saját politikai céljainak a megvalósítása szolgálatába állítsa? S itt most csupán a gazdaság főszereplőiről tehát a nagytőkésekről, az oligarchákról lesz szó, már csak azért is, mert ezekkel szemben kialakított egyedi Fideszes kapcsolat még mind a mai napig téma a közéletben. Elsőként jeleznem kell azt, hogy hazánk több más kelet-közép európai országgal egyetemben sajátos utat járt be a liberális demokráciánk kiépítése során. A Horthy-rezsim után ugyanis egy törés alakult ki, mivel az ún. létezett szocializmus politikai rendszere megszakította a liberális demokráciánk belső fejlődését. A korábban kialakult nagytőkés rendszer egyszerűen eltűnt, mivel a 40-es évek végén megvalósított államosítások során mindent elvettek tőlük és földönfutóvá tették őket. Ezek a vagyonok az állam kezébe jutottak, de annak működtetése nem volt elég hatékony. Ezért történhetett meg az, hogy a 80-as évek végére a létezett szocializmus gazdaságilag is a padlóra került és nem volt képes a fejlett nyugati tőkés országokkal szemben versenyképes gazdaságot sem létrehozni. A rendszerváltozásnak éppen ezért az volt az egyik mozgatórugója és célja, hogy a gazdaságot is talpra állítsuk és egy mindenki számára elfogadható és a liberális demokráciánk céljait hatékonyabban szolgáló piacgazdaságot hozzunk létre. Ennek alapjait az Antall-kormánynak sikerült leraknia, amivel a későbbi kormányok jól, rosszul tudtak élni. De megvolt az a jogi, politikai alap, amelyikre támaszkodva ki lehetett volna alakítani egy normális piacgazdaságot, amelyben az oligarcháknak is természetesen meg lett volna a maga szerepe. Azt ugyanis egyetlen liberális demokrácia nem nélkülözheti, hogy ne legyenek nagytőkések, akik kellő anyagi, technikai és szakemberi háttérrel rendelkezve a siker reményében indulhassanak el akár a hazai, akár pedig nemzetközi tendereken, amit megnyerve a saját és nyilván hazánk javára gyümölcsöztethetnének. Magyarán: igenis szükség volt a rendszerváltozás után kialakítani egy szűk nagytőkés csoportot, amelyik az igazán nagy beruházások kivitelezésére is képes és alkalmas lehet. Tehát nem ezzel volt a baj!
Az igazi probléma akkor adódott, amikor azt kellett eldönteni, hogy az éppen regnáló hatalom hogyan viszonyuljon ezekhez az oligarchákhoz? A normális liberális demokráciákban az a szokás alakult ki, hogy megfelelő távolságot tartanak velük szemben, a gazdasági folyamatokba közvetlenül csak végső esetben avatkoznak be. Ennek fő oka az volt, hogy eleve megakadályozzák azt, miszerint az oligarchák gazdasági hatalmukat ne konvertálhassák át politikai hatalommá. Tehát a politikusok maradjanak meg politikusnak, az oligarchák pedig maradjanak meg fő gazdasági szereplőknek, akikre rá lehet bízni a nagy beruházások kivitelezését. De ez még nem minden. A nagy kérdés ugyanis az, hogy ezeket a fő gazdasági szereplőket hogyan lehet piaci eszközökkel úgy visszatartani, hogy még eszükbe se jusson az, hogy a gazdaság főszereplőivé válásuk után befolyásolhassák a politikai hatalom intézkedéseit. Ezt úgy érték el, hogy egymás gazdasági riválisaivá tették őket, amivel a piaci verseny szabályai szerint egymást féken tudták tartani a mértéktelen meggazdagodás tekintetében. Ezért inkább a kisebb, de fejlődőképes vállalkozásokat támogattak úgy, hogy azok méltó ellenfeleivé válhassanak a nagyoknak. Ezzel a módszerrel, amit egyebek mellett az Egyesült Államokban alakítottak ki a 19. század végén (Sherman Law, 1890), nem történhetett meg az, hogy egyetlen, vagy csupán néhány cég uralhatta a gazdaságot, amivel egy trösztösödés után komoly ellenfelévé válhatott a politikai hatalomnak...
ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ Szerző: VÁRKONYI BENEDEK 2018.10.05.
Valaha hivatalos kultusza volt, ma már csak a szívekben hódít. Inkább, mint Ady Endre. Talán az egyetlen olyan költőnk, akit kamaszok maguktól is olvasnak, és megrendülnek tőle. Mert József Attilának az élete is megrendítő. Ám kevésbé ismert a teoretikus gondoldó világa, amely most csaknem másfél ezer oldalon tárul elénk – szinte kimeríthetetlenül – kritikai kiadásban. Tverdota György irodalomtörténész ma a költő egyik legalaposabb ismerője. – József Attilának sokáig nagy kultusza volt, mert a régi rendszer szerette. De elsősorban azért, mert a versei eljutottak a szívekhez, és ez volna a költészet a dolga. Mára ez a kultusz alábbhagyott. Más korban élünk?
– Bizonyos értelemben megvan ez a kultusz, bizonyos értelemben nincs. Azért nincs, mert az irodalomnak, azon belül a költészetnek az ázsiója nagyon csökken. Nemcsak a József Attiláé, hanem Petőfié, Aranyé, Adyé, mindenkié. Ma nem a költészet aranykorát éljük, és József Attila sem kivétel. Így csakugyan beszélhetünk arról, hogy nincs már az a fajta kultusza, mint a hatvanas években. De a József Attila iránti érdeklődést töretlennek látom. Persze nem mindenki gondolja így. Tanítottam egyetemen, sok hallgatóval kapcsolatba kerültem, és ez alapján is úgy látom, hogy ez egyetemen sincs vele szemben semmiféle negatív fordulat.
– Pedig lehetett olyan hangokat hallani, hogy József Attila ma már nem annyira időszerű, és ez valószínűleg politikai töltetű nézet. Valóságos volt ez a veszély?
– A rendszerváltás táján lehetett ilyen hangulatot érezni, voltak jelek, amelyek arra utaltak, hogy József Attila kultusza esetleg meg fog törni, ráadásul drámaian. Még Göncz Árpád köztársasági elnök is szükségesnek tartotta védelmébe venni. Volt olyan iskola, amely levetette a József Attila nevet, de az egésznek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Amikor Párizsban tanítottam, meghívtak a hollandiai Mikes Kelemen Körbe előadást tartani József Attiláról. Volt elképzelésem, hogy miről, azt mondták, másról beszéljek, a rendszerváltás és József Attila viszonyáról. Az előadásomat úgy fejeztem be, hogy nem a politikai rendszerváltástól tartok, hanem a posztmodern térnyerésétől. A posztmodern a játékosság, a komolyság elveszítése, az a fajta vakbélgyulladás-komolyságú gondolkodásmód, amely a kései József Attilát jellemezte; annak az elvetése vagy zárójelbe tétele. De aztán ebben is kellemesen csalódtam, mert megjelent egy kötet József Attila öregkori verseiből, ma élő költők megírták József Attilának azokat a verseit, amelyeket ő már nem tudott megírni...
Környezetétől visszahúzódva tengődő kis településrészt, az egykor virágzó, ma szegregátumként működő bányatelepet, Bagoly-lyukat választotta diplomamunkája témájául egy frissen végzett építész, aki hivatása segítségével keres megoldásokat a szegénység felszámolására. Nem a legkézenfekvőbb módon képzeli el ezt: az egyes házak felújítása helyett inkább közösségi teret építene, szerinte ugyanis hosszútávon nem a fürdőszoba kicsempézése a megoldás, hanem a közösségben való gondolkozás. Egykor virágzó, de az ipar megszűnésével évtizedek óta vegetáló, elhagyatott bányásztelepek problémáin próbál a szakmáján keresztül segíteni a frissdiplomás építész, Váradi Balázs. Ilyen település az alig 400 lakosú, Heves megyei Szúcs is. A község két, egymástól 3 kilométerre fekvő településrészből áll: a korábbi bányásztelep Bagoly-lyukból és a falu központjából. Szúcson az ingatlanok nagy része alacsony komfortfokozatú, Bagoly-lyukban pedig nincs kiépített szennyvízcsatorna hálózat.
A községben nincs se iskola, se posta, van viszont egy élelmiszer boltja. A Bagoly-lyukiak többsége romának vallja magát. A túlzsúfoltság, a gazdasági kiszolgáltatottság és az infrastrukturális hiányosságok az épített környezeten is meglátszódnak. Nincs fizikai tér arra, hogy a gyerekek a tanulásra koncentrálhassanak, nincs idő arra, hogy a dolgozó emberek megpihenhessenek, kevés a lehetőség arra, hogy a mukanélküliek a közmunkánál különb álláshoz juthassanak.
Az építész egyik célja, hogy visszaadjon valamit annak a közegnek, ahonnan ő is jött, hiszen ő maga is mélyszegénységben nőtt fel, még ha nem is pontosan szegregátumi körülmények között. “Mióta a saját lábamon állok, igyekszem valamilyen formában segíteni” – meséli. Most az építészet felől közelítve teszi ezt. Az Autónómia Alapítvánnyal együttműköve választotta színhelyül Szúcs-bányatelepet. A szervezet évek óta visz különböző programokat a településen, ezek közül jó párról már mi is írtunk. (Itt és itt). Váradi Balázs azonban egy önálló projektet szeretne létrehozni, amivel nem kevesebbet szeretne elérni, mint, hogy a telepen élők közösséget alkotva lépjenek előre...
MA IS TANULTAM VALAMIT BLOG Szerző: LOVAS GERGŐ 2018.10.06.
A gyémántokat jó ideje a luxussal és a fényűzéssel azonosítják, azonban volt olyan idő, amikor egyáltalán nem számított ritkaságnak, sőt, nem is érdekelte az embereket. Aztán akcióba lépett egy De Beers nevű cég, és minden megváltozott, de ehhez kellett egy Cecil Rhodes nevű férfi is. Az angol Rhodes a nagynénjétől kapott pénzből utazott Afrikába, és 18 éves volt, amikor testvérével együtt a dél-afrikai Kimberley-be utazott a Rothschild & Sons megbízásából 1870-ben. A környéken akkoriban kezdték el feltárni a gyémántbányákat, és az addig ritkaságnak számító ásvány óriási mennyiségben árasztotta el a piacot. Ennek az lett az eredménye, hogy a gyémántok egy idő után nem számítottak különlegességnek, és az áruk is zuhanni kezdett.
Ekkor lépett akcióba Rhodes, aki elkezdte sorra felvásárolni a gyémántbányákat a következő két évtizedben. A különböző üzleti manőverek és machinálások annyira bejöttek, hogy 18 év alatt az összes jelentős dél-afrikai gyémántbányát sikerült felvásárolnia, az ő kezében volt gyakorlatilag a teljes piac. 1888-ban vásárolta fel üzlettársával a De Beers nevű céget, amivel aztán leigázták a gyémántpiacot, és idővel monopolhelyzetbe kerültek...
ÁTLÁTSZÓ / KORMÁNYPROPAGANDA Szerző: ERDÉLYI KATALIN 2018.10.05.
A Sargentini-jelentés megszavazásának napján a Miniszterelnöki Kabinetiroda szerződést kötött Balásy Gyula két reklámcégével “Az állampolgárok életét kiemelten érintő kormányzati döntésekkel kapcsolatos feladatok ellátása” tárgyban. Hat nappal később megjelentek, és azóta is futnak a Sargentini-ellenes kormányzati hirdetések. Az Európai Parlament 2018. szeptember 12-én Judith Sargentini EP-képviselő jelentése alapján kétharmados többséggel megszavazta, hogy az Európa Tanács indítson eljárást az Európai Unióról szóló szerződés hetes cikkelyének megsértése miatt. Ez azt jelenti, hogy az EP többsége szerint fennáll a veszélye annak, hogy a magyar kormány súlyosan megsérti az Európai Unió alapvető értékeit.
A Fidesz a tartózkodásokra tekintettel nem fogadja elaz EP-szavazás eredményét, és Gulyás Gergely kancelláriaminiszter bejelentette, hogy megtámadják azt az Európai Unió Bíróságán. Közben Orbán Viktor miniszterelnök egy rádióinterjújában antiszemitának nevezte Judith Sargentinit, és a képviselőnő jelentésének megszavazását a bevándorláspárti erők, valamint az Európai Unió és Soros György összeesküvésével magyarázta.
Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője egy sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy Sargentini Soros embere, és a Fidesz hivatalos Facebook-oldalán is azt tették közzé, hogy a jelentés megszavazása Soros György bosszúja azért, mert a magyar kormány bevándorlásellenes.
Hat nappal az EP-szavazás után, szeptember 18-án a kormánypárti Magyar Időkbenjött ki a hír, hogy a magyar kormány plakátkampányt indít a Sargentini-jelentés miatt.
“Széles körű tájékoztató kampányt indít a kormány, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá tegye: a Sargentini-jelentés hazugságokon alapul és politikai nyomásgyakorlás céljából, a szabályokat felrúgva szavazta meg az Európai Parlament.”
Már aznap este meg is jelent a magyar kormány hivatalos Facebook-oldalán egy videó, amelyben egy montázson Judith Sargentini, Soros György, és Guy Verhofstadt belga EP-képviselő, Orbán Viktor egyik legnagyobb kritikusa szerepel. Hármójuk képe alatt pedig az a szöveg, hogy “Az Európai Parlament bevándorláspárti többsége el akar hallgattatni minket, mert kerítéssel védjük hazánkat és Európát.” A videó fő üzenete az, hogy “Ne engedjünk a zsarolásnak! Védjük meg Magyarországot!”...
Őszintén szólva a magam részéről én soha nem firtatnám senkinek a magyarságát, mert szerintem magánügy, ki minek vallja magát. A posztot indító idézet mégis elgondolkodtató, már csak azért is, mert nem akárki mondta és főleg azért, mert nem akármilyen dolgok következnek belőle elsősorban a határátkelő magyarokra. „Sokat vitatkoztak Magyarhonban arról, hogy ki a magyar. Van, aki szerint az, akinek a nagyszülője magyar volt.
Tetszetős válasz, de a korszellem, amelyet kialakítottunk, a fejlődés, amit megindítottunk, az országépítés és nemzetegyesítés, amelybe belevágtunk, a lelkület, amely magával ragadott bennünket, egy új választ is ad arra a régi kérdésre: ki a magyar? Barátaim, az a magyar, akinek az unokája is magyar lesz.
Ennek a háznak az a küldetése, hogy hozzásegítsen bennünket ahhoz, hogy az unokáink is magyarok lehessenek. Legyen ez a hely a magyar népi kultúra főhadiszállása. Legyen az a hely, ahol kitalálják annak a módját, és megtalálják az az utakat, hogy elvihessük népművészetünk értékeit a magyar fiatalokhoz.”
A fenti mondatokat nem más mondta, mint Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a felújított Hagyományok Háza átadóján a minap. (A teljes beszédet itt olvashatja el, akit érdekel.)
A logika az ugyan mi?
Ez a pár mondat elgondolkodtatott. Kezdjük ott, hogy vannak bajok a gondolatmenet logikájával. Hiszen hogyan lehetne egy még meg sem született utód hovatartozása alapján meghatározni egy most élő ember magyarságát? Ha valakinek az unokája nem lesz magyar 30 év múlva, akkor ő már ma sem magyar?
Hogyan lehet garantálni ma, 2018-ban, hogy bárkinek az unokája Magyarországon fog élni és/vagy magyarnak vallja majd magát? És ez alapján hogyan lehet megítélni valakinek a magyarságát? Egyáltalán, mi ez az egész?
Ez persze „csupán” egy nem kis logikai bukfenc, amin persze túl lehetne lendülni azzal, hogy „tudjuk, mit akart mondani a költő”, hagyjuk is.
A probléma inkább ott van, hogy van a magyaroknak egy csoportja, akit ezzel a beszédrészlettel (akarva vagy akaratlan), de nagy eséllyel sikerült kizárni a magyarok közösségéből (már ha komolyan vesszük azt, amit Orbán Viktor mondott és nem csak félresikerült retorikai fordulatnak tartjuk).
Hiszen egy Angliában, Németországban, Ausztriában, Hollandiában vagy bármely más külföldi országban élő magyarnak az unokája elég jó eséllyel vallja majd magát inkább angolnak, németnek, osztráknak, hollandnak, mintsem magyarnak, hiszen neki már csak a nagyszülők voltak teljesen magyarok. (Kérdezzük meg pár 56-ban emigrált magyar unokáját!)
Vegyünk példaként egy külföldön élő magyar párt. Mindketten magyar állampolgárok, Magyarországon születtek, magyar szülőktől, de valamiért úgy döntöttek, hogy külföldön folytatják az életüket.
Pár évre tervezték a külföldi életet, de aztán megszületett az első, majd a második gyermekük, aki már Angliában, Németországban, Ausztriában, Hollandiában járt óvodába, kezdte az iskolát – és úgy alakult, hogy ott ragadtak.
Kialakult az életük, otthon magyarul beszélnek, magyar könyveket (is) olvasnak, de a gyerekek már kettős állampolgárok, és ha megkérdezik őket, legalább annyira érzik magukat angolnak, németnek, osztráknak vagy hollandnak, mint magyarnak.
Szerintem elég sok ilyen magyar család van (és egyre több lesz) szerte a világban, és ahhoz sem kell nagy fantázia, hogy az ember belássa, ezeknek a gyerekeknek a gyerekei már inkább érzik majd magukat az adott ország polgárának, mint magyarnak. Így működik ugyanis az asszimiláció, ilyen az élet.
Vajon ezek alapján megkérdőjelezhető-e annak a magyar párnak a magyarsága, aki legalább annyira magyar, mint aki Szegeden vagy Miskolcon él, csak éppen az életük úgy alakult, hogy külföldön telepedtek le?
Batthyány Lajos és a 13 aradi vértanú utolsó szavai arról árulkodnak, hogy igazságtalannak tartották az ítéletet, mégis mind bátran, büszkén vállalták a halált. Hősként viselkedtek az utolsó pillanatig. A korszellemmel, emberséggel, de még Európa stabilitásának érdekeivel is ellentétes volt az a kőkemény bosszúhadjárat, amit a bécsi udvar a magyar szabadságharc eltiprása után indított 1849-ben. A megtorlás már januárban elkezdődött, ám a Haynau-féle katonai diktatúrában teljesedett ki: csaknem 150 embert végeztek ki, katonák és politikusok mellett példátlan módon civileket is, ezreket ítéltek 10-20 esztendei várfogságra, ami abban az időben a lassú halállal ért fel.
A legsúlyosabb felelősség Ferenc József császárt terheli, saját kormányával szembe menve engedélyezte a halálbüntetést, teljesen szabad kezet adott a brutalitásáról híres Julius von Haynaunak. Tudta, mit várhat tőle. A miértekről és a hogyanokról itt írtunk bővebben:...
KOLOZSVÁRI SZALONNA - NEHAZUGGY BLOG Szerző: LÁZÁR GERGŐ 2018.10.05.
Szép jó estét mindenkinek! Orbán Viktor és oligarcha haverjai végre hazaérkeztek. Két, több milliárd forint értékű magángéppel szálltak le Ferihegyen, hogy újra megkezdjék a nagyszabású bujkálást. Itthon ugyanis a törvény átírásával saját maguk és haverjaik magánéletét sikeresen megvédték, ezért kérdezni, de hamarosan már látni is tilos lesz őket. Így azt sem tudhatjuk meg, hogy Orbán Viktor melyik gép utasaként érkezett meg Budapestre, ugyanis sikerült az újságírók elől elinalnia. Orbán valamiért úgy érezheti, ő a magyar Michael Jackson, ezért oka, sőt, joga is van arra, hogy elmeneküljön a sajtó kamerái és mikrofonjai elől. Orbán azonban nem Michael Jackson, hanem Magyarország rabló kormányának miniszterelnöke, aki közszolga és mint ilyen, köteles a sajtó rendelkezésére állni. Persze lehetne itt azt mondani, hogy Orbánnak is kijár a magánélet védelme, de megítélésem szerint ez akkor lenne így, ha szolgálati idejében elvégezné a rábízott feladatot. De mivel ezt képtelen elvégezni – nem válaszol sem a parlamentben, sem azon kívül feltett kérdésekre – ezért a magánélet védelme sem jár ki neki, különösen úgy nem, hogy saját pártját és annak firkászait szabadítja rá ellenzéki politikusok otthonaira – ezzel megsértve az ő jogaikat.
Pár nappal ezelőtt derült ki, hogy Székely Lászlót, az ország egyik, ha nem legjobb szívsebészét a Gottsegen György Országos Kardiológia Intézetből elbocsájtották. Ennek oka – vagyis eddigi magyarázata – az, hogy egy, az intézetben történő beavatkozás során egy magánszférában dolgozó plasztikai sebész segítségét vette igénybe, ami az intézet vezetője szerint megengedhetetlen etikai vétség. A történetnek – az orvosok és a betegek felháborodásán kívül – eddig nem volt valós károsultja, egészen a tegnapi napig, amikor is Székely László egyik volt betege meghalt. Az ok elég egyértelmű, a Kardiológiai Intézet mégis képtelen volt azt beismerni, sőt, hazugsággal állt elő.
A Kásler Miklós által is mélyen érintett politikai viszálynak – Kásler ugyanis személyesen tiltotta meg a főigazgatónak, hogy visszalépjen az azonnali hatályú fölmondástól – a mai nappal már legalább egy halálos áldozata van. Ez persze Káslert teljesen hidegen hagyja, mi sem jobb bizonyíték erre, mint az, hogy – valószínűsíthetően – hazugságra utasította az intézet vezetőjét. Eszerint a betegről – aki később elhunyt – a GOKI-nak nem volt és nem is lehetett tudomása, mivel őket senki sem tájékoztatta. A Népszava azonban leközölt egy levelet, amely szerint a GOKI-nak igenis tudomása volt arról, hogy az időközben elhunyt beteg éppen műtétre várt, amelyet Székely László kirúgásával az intézmény jóformán ellehetetlenített, ezzel a férfi halálát okozva. Kásler Miklós tevékenységének eddig tehát legalább egy halálos áldozata van, a tízparancsolat büszke hirdetője azonban még csak el sem gondolkodott azon, hogy esetlegesen felmondjon. Egy ilyen országban, ahol a miniszterelnök és annak legjobb barátja az ország vagyonát nevetve lopja szét, talán nem is meglepő… Hogy a redvás körmű, a lakosságot a kézmosás fontosságára milliókért felhívó miniszter mikor mond le, az kérdéses...
Van már ajánlata Romániából és a Lajtán túlról is, ám egyelőre még a kardiológiai intézetbe jár be Székely László, ahol viszont nem nyúlhat beteghez. Az ország egyik legjobbnak tartott szívsebészét egy olyan etikai eljárásra hivatkozva rúgták ki azonnali hatállyal, amiről még jegyzőkönyvet sem tudtak mutatni. – Mikor vizsgált utoljára beteget? – Két és fél hete a kirúgásom reggelén. Azóta nincs jogom beteget vizsgálni. Az elbocsátásom után még a frissen operált betegeimet sem nézhettem meg, varratokat sem szedhettem. Magánrendelésem pedig nincs.
– Mit mond a betegeinek? – Semmit. Nem vagyok fölkészülve most arra a helyzetre, hogy ők úgy tudják: segíthetnék, én viszont nem tehetek semmit. A betegek hívásait a volt titkárnőm fogadja, úgy tudom, meghallgatja őket, türelmet kér, és az új osztályvezetőhöz irányítja őket. Nem tudom, hogyan csinálja, a szememben ő egy hős. Az a beteg, aki meghalt a napokban, többször is telefonált, hogy mi lesz vele, mikor jöhet. Neki sem volt mit a válaszolnia, jelezte a betegnek, hogy az új osztályvezető főorvossal kell kapcsolatba lépnie. Amikor csütörtökön reggel megtudta, hogy, a betegünk meghalt, a kolléganőm csaknem összeroppant.
– Tényleg nincs adat az intézetben a meghalt betegről? – Valóban nem adtam át minden beteget egyenként, tekintettel arra, hogy publikus a rendszerben, de a három fontosabb esetről szóltam. Egyébként senki nem kérte tőlem, hogy minden betegről számoljak be, sőt mivel felmentettek a munkavégzés alól szeptember 19-étől nem férek hozzá semmihez. Felmentésemet követően felhívtuk a figyelmet a csütörtökön elhunyt betegre is, tekintettel arra, hogy ekkor már nem állt módomban az előjegyzést megtenni. Így átadtuk azt a levelet is, amelyben a beteggel kapcsolatos összes információt mellékeltük, s kértük a helyembe lépő osztályvezető főorvost, nézze át, és ha kell, értékelje újra három beteg kezelési tervét, műtéti programját. Az azóta meghalt férfi is köztük volt, róla a kirúgásom körüli időszakban érkezett meg a külföldi szakvélemény, amit a beteg operálhatóságával kapcsolatban kértünk.
– A másik kettővel mi lett? Túl vannak a műtéten? – Hivatalos információm nincs, senki nem kért tőlem még tájékoztatást sem.
– Hogyan fordulhat elő, hogy az országos csúcs intézetben egy ilyen technikát egyetlen orvos használjon? – Úgy, hogy amit megtanultam – és ez többfajta műtéti technika –, rendkívül bonyolult eljárás. Nehéz elsajátítani és megszerezni azt a tapasztalatot, ami után már nagy biztonsággal állhat az orvos a műtőasztalnál a beteg fölött. Amíg a hagyományos műtéteknél a sebészek egy 10-szer 10 centiméteres nyitott térben vágnak- varrnak, addig azt az általam is használt eljárásban néhány lyukon keresztül egy hosszú botszerű eszközzel dolgozunk. Azaz lényegesen kisebb térben, korlátozott mozdulatokkal, de ugyanúgy kell tudni metszeni, varrni a szövetet, eret mint a hagyományos mellkasfelnyitáskor...
