MÉRCE
Szerző: ZSURZSÁN ANITA
2018.10.02.
„Nem mindenki náci, akivel nem értesz egyet.” (városi szállóige)
A „fasiszta” vagy a „náci” napjainkban olyan fogalmakká nőtték ki magukat, amiket egyre többen és többféle kontextusban használnak állandó jelzőként, különösen olyan vitákban, amelyekben a vitapartner álláspontjának vagy világnézetének diszkreditálása a cél. Ennek többek között az a jelenkori következménye, hogy egyre homályosabb a fogalom jelentése a közbeszédben és a közgondolkodásban egyaránt. A liberális, konzervatív és a baloldali diskurzusban is egyre gyakrabban találkozunk vele, és az is tény, hogy a különféle ideológiák mentén különféle jelentéstartalommal bír, és szinte mindenki mást ért alatta.
Maguknak, a fasizmus mentén cselekvőknek pedig az érdekét is szolgálja, hogy egyre kevésbé legyünk tisztában a fogalom jelentésével, természetével és működésével, így aztán ne is tudjuk azonosítani, amikor a küszöbön van.
A szellemi zűrzavar és káoszteremtés a fasiszta politikai stratégia szerves része, éppen ezért mindenféle antifasiszta törekvés elsődleges lépése kell, hogy legyen explicit azonosítani, hogy mivel is állunk szemben.
Mit jelent a fasizmus napjainkban és hogyan működik? Milyen fasiszta mozgalmakkal állunk szemben? És legfőképpen: nevezhetjük-e Orbán Viktort fasisztának?
Jobbra el
Napjainkban a fasizmust egyre határozottabban soroljuk a konkrét politikai módszerek közé, ami magába foglalja a retorikát és a hatalomtechnikát is. Természetesen, ennek alapja a fasizmus ideológiája, mivel a fasiszta ideológia középpontjában a hatalom kérdése áll. Így aztán ma a fasizmus a hatalomszerzés egyfajta módszere.
További fontos aspektusa a kérdésnek, hogy sokan összemossák a bal- és jobboldalt, ezért erről is egyre nehezebb beszélni. Értelemszerűen mindkét oldalnak megvannak a szélsőségei, de a fasizmus határozottan és egyértelműen a jobboldali tradícióban gyökerezik. A jobboldali politika szélsőséges megnyilvánulása ugyanis az a tendencia, amiben elnyomja a szabadságot a hagyomány és a dominancia érdekében.
A társadalomtudományi és gazdasági vizsgálódások pedig azt is alátámasztják, hogy a fasizmus elválaszthatatlan a kapitalizmus rendszerétől (beleértve az imperializmust és kolonializmust), illetve hogy a kapitalizmusnak egy szélsőséges, kontrollálatlan megnyilvánulása válságidőszakokban, ilyenkor találkozhatunk a „preventív fasizmus” fogalmával.
Nem meglepő, hogy egyre több beszélgetésben merül fel a kérdés, hogy „szerinted XY politikus fasiszta?”, ami igazából csak annyit takar, hogy van-e valamiféle világnézeti meggyőződése vagy értékrendje. Éppen itt tudunk disztingválni:
a fasiszta többé már nem csak azt jelenti, hogy egy bizonyos személy egy bizonyos világnézettel rendelkezik, hanem azt, hogy egy bizonyos módszert alkalmaz a hatalom megszerzésében és megtartásában.
Ennélfogva számos politikusnál felismerhetjük a fasiszta tendenciákat például a kormányzási módszereikben is. A fasiszta politikai gyakorlat egyik központi eleme az általános ellenség megállapítása és kijelölése, valamint az igazság módszeres és tudatos szétzúzása, aminek a helyébe a hatalmat állítják...
