A FEGYVER, AMIVEL ORBÁN ELFOGLALNÁ EURÓPÁT

24.HU
Szerző: KÁLMÁN ATTILA
2018.10.02.

Orbán Viktor a 2015-ös menekültválság idején megérezte a lehetőséget, hogy szintet lépjen, és tényezővé váljon Európában. A 2008-as gazdasági válság után megroppant liberális demokráciának a legsebezhetőbb ponton esett neki: a bevándorlásba belekapaszkodva politikai terméket csinált a migrációs válságból. Beszédeit végignézve megmutatjuk, milyen stratégiával élesítette ezt a fegyvert, és hogy mi a célja ezzel.

"Ennek a korszaknak van most vége, és ez óriási kockázatokat rejt magában, de egyben egy új esélyt is kínál arra, hogy a nemzeti-keresztény eszmerendszer, gondolkodásmód, megközelítés visszanyerje a dominanciáját immáron nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Ez az esély. (…)

A liberális megfontolás és gondolkodásmód olyan mértékben átitatott még bennünket is, hogy mikor találkozunk egy új helyzettel, még mi is milyen nehezen tudjuk összerendezni a saját gondolatainkat, érzéseinket és cselekvéseinket úgy, hogy azok egyszerre legyenek morálisan helyesek, igazságosak, vállalhatóak és célszerűek. Innen érthető meg, hogy micsoda lehetőség ez az egész bevándorlásprobléma, hogy végre tisztázzuk ezeket a kérdéseket, és megfordítsuk azokat az európai szellemi közállapotokat, amelyek ide vezettek."

Orbán Viktor ezt 2015. szeptember 5-én mondta Kötcsén, a nyár után, amikor Európában csúcsosodott a menekültválság, Magyarországon pedig azokban a napokban épp az Ausztria felé vezető autópályán vonultak a menekültek. A kiemelt rész nem kapott nagy figyelmet, pedig olyan őszinte kiszólás a fideszes kommunikációból, mint amilyen G. Fodor Gáboré volt, amikor politikai terméknek nevezte a polgári Magyarország gondolatát.

Ez a cikk arról szól, hogyan fejlesztette ki a miniszterelnök és stábja a migrációs válság nevű politikai terméket azért, hogy dominálja a vele a belpolitikát – sikerült –, és megerősödjön európai szinten is azáltal, hogy szétveri a liberális konszenzust. Ez utóbbi nagy erőkkel zajlik,

a kísérlet főpróbája a jövő májusi európai parlamenti választás lesz, ezért az Európai Unió sorsát is befolyásoló, akár történelminek is nevezhető lépéssorról van szó...

ITT OLVASHATÓ

A NEM IGAZ, AZ NEM HAZUGSÁG JOGI ÉRTELEMBEN SEM, CSAK HA A SZÓVIVŐ MEGERŐSÍTI

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Mirtill
2018.10.02.

kelemen.mikes@netkavezoabujdosokhoz.tekirdag.tr

Tárgy: Chip

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Most aztán tényleg maradjon, ahol van, mert itt nagy a fogalomzavar a nagyi szerint és bele tetszik szaladni a rossz lábaival szemből az egyirányú utcába. Vagy kendet is elüti egy tőmondattal a fánkozót finanszírozó napszemüveges amerikai magyar mikulás, esetleg a babája, akit a minap állítólag lejárattak, meg megsértettek azzal, hogy levelet írtak neki, mikor nem is tud olvasni.

Bár most itt minálunk magyarba’ az úgy van, hogy a nem igaz, az nem hazugság jogi értelemben sem, csak ha a szóvivő megerősíti, de visszamenőlegesen ezt még a felsőbbség bármikor átértékelheti a luxusrepülőn értesülve, ha kikapott a csapat. (Mivel általában kikap, elég sok idő megy el az átértékelésekkel és ezért sokat tartózkodik a légtérben, vagy légüres térben, majd eldönti kend melyik passzol.)

Azt akarnám mondani kendnek jó szívvel, hogy itt folyik egy csomó kamu szöveg, mint a lábmosó víz, amit ambróziaként itatnak a néppel. Hogy így, meg úgy! Na, most ez olyan sűrű a mocsoktól, igazándiból inni már nem lehet, a fogatlan nép rágni se bírja, hát elcsócsálgatják naphosszat. Ezzel is telik az idő, közmunka programként elmegy egy kis ideig, akár kétszer is megemelhetik ez alatt a nyugdíjkorhatárt és felszámolhatják az egész szociális ellátórendszert, a kutya se veszi észre...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN: A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTT IS VIP VOLTAM

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2018.10.02.

Az utóbbi hetekben sok minden történt a hazai politikában. De alapjában véve szinte semmi. Valójában az Orbán-rendszer konszolidációja zajlik. Amire Orbánnak égető szüksége van. Ma már azért is, mert ez biztosítja a büntethetetlenségét. Az, hogy olykor elszólja magát, a híveket aligha zavarja.

Mert a konszolidációs folyamat egyik célja kétségtelenül az, hogy igyekeznek a hívek számát stabilizálni azon a szinten, ami a társadalom megosztottságának fenntartásával biztosítja a hatalomban maradást. Márpedig a folyamatos belső háborúk más célt aligha elégítenek ki. Azon talán érdemes lenne persze elgondolkodni, hogy hosszú távon ez mennyire szolgálja az országot. Valószínűleg semennyire. De nem áltatom magam azzal, hogy ezen a vakhitű orbanisták komolyabban elgondolkodnak, mint a Kádár-titkárságra annak idején levelet író, vagy a Rákosiban is a „jó királyt” látó egykori hívők. Esetleg még példának is tekintik, hogy a pökhendi ostobaság biztosítja a diadal útját. Nekik imponálhat is Orbán válasza a repülőútja kapcsán.

Érezhetik úgy, ahogy egy híradás címe írta. Azt emlegetve, hogy Orbán felmosta a repülőútját firtatókkal a padlót. Holott ez legfeljebb azért lehet igaz, mert jobban bírja decibellel, és az LMP-hez hasonló társszervezetekkel biztosítható az egységes ellenzéki kommunikáció elmaradása, illetve a kommunikáció általános pöcstelensége. Holott Orbánnak volt pár mondata a sok nagyképűség közepette, ami nagyon árulkodó. Az egyik ezek közül az, hogy eddig is így járt meccsekre és ezután is így fog: „Harminc éve mindig így mentem, jövő héten is így fogok menni és azután is így fogok menni”. Márpedig harminc évvel ezelőtt csak akkor repülhetett kiemelt személyként, ha része volt az állami apparátusnak. Harminc éve 1988-at írtunk. Ekkor Orbán, a felszínről nézve egy volt a kis senkik között. Ellenben a jelek szerint ott volt a gépházban. Talán még csak a szenet lapátolta, és a hatalmi gépezetet olajozta, de a jelek szerint ott volt. Talán éppen ekkortájt döntöttek a hatalmat átmenteni szándékozó kádáristák, hogy felépítik a jövő diktátorát a zsebhoki-bajnokból...

ITT OLVASHATÓ

SEGÉLYKIÁLTÁS - WOYZECK A SZKÉNÉBEN

NÉPSZAVA 
Szerző: BÓTA GÁBOR
2018.10.01.

A Woyzeck a kiszolgáltatottság drámája. Annak a folyamatnak a szemléltetése, hogyan lehet egy akár teljesen jámbor emberből, aki hosszú ideig tűr és tűr, előhozni a vadállatot, akiből kitörnek a pusztító energiák, és teljesen elveszíti önkontrollját. Annyira kétségbeesik, olyan elveszettnek érzi magát, hogy arra támad, azt semmisíti meg, aki számára létszükséglet, aki nélkül képtelen élni.

Hegymegi Máté a Szkéné Színház előadásához az egyetemi hallgató Major Eriket választotta címszereplőnek. Tiszta, már-már naiv a tekintete, még vannak kisfiús vonásai. Láttunk már sokkal férfiasabb Woyzeckeket, de úgy talán még ütősebb a történet, hogy ezt az ártatlan "gyermeket" is elfajzottá lehet tenni kétségbeesésében. Lassan, módszeresen folyik ellene a lélektani hadviselés. Az isten háta mögötti laktanya urai, a Kapitány és a Doktor, bármit megtehetnek a szegény pára közlegénnyel. Ez itt a jognélküliség terepe. Terhes Sándor, aki Schilling Árpád Woyzeck verziójában, a W-munkáscirkuszban játszotta már a Kapitány szerepét, és Csoma Judit Doktorként, mesterei a rideg szárazsággal kiejtett, tőrdöfésszerű mondatoknak, a szemmel verő, csaknem gyilkos nézéseknek, a kiszámítottan robotjellegű, érzés nélküli mozdulatoknak, a lélekölő csendeknek.

Tulajdonképpen ez egy eléggé csendes előadás, szemben ifj. Vidnyánszky Attila tavasszal a Nemzetiben bemutatott bombasztikus verziójával, ami üvöltően hangos, villódznak benne a fények, Woyzeck gyilkossága előtt is sok benne az erőszak, a hatásvadász, ízléstelen média rávetül a valóságra és viszont, otrombán behatol a magánéletbe is. Itt inkább a csendek ölnek, az elhallgatások. A félelem, a megaláztatás halmozódik, Woyzeck pedig nem annyira üvölt fájdalmában, mint inkább tűr és tűr, visszafojt, hogy aztán a jámbornak látszó srácból, akiről sokáig azt hihetjük, hogy ki sem lehet hozni a béketűrésből, lávaszerűen, őserő módjára előtörjön a fékezhetetlen agresszió, a féltékenységgel vegyes, romboló indulat. Szakmai szempontból szép, egyébként riasztó az ív, amit a fiatal színész bejár. Figyelem a meghajlásnál, ő az aki szinte egyáltalán nem tud feloldódni a nagy sikerben, nem tud ripsz-ropsz visszaváltozni civillé, még hatása alatt van annak, amit játszott, ahogy én is...

ITT OLVASHATÓ

KELL NEKEM VONATJEGYET VENNEM?

MINDEN, AMIRŐL BESZÉLNI KELL...
Szerző: APolgi
2018.10.02.

Fidesz-KDNP frakciószövetség szóvivője ezekkel az abszurdItásokkal próbálja menteni menthetetlent.

- "Azért mert valaki egyszer vagy kétszer egy légtérben tartózkodott a miniszterelnökkel, semmilyen előnyt nem élvezhet."

- "Ebben az ügyben az a helyes álláspont, amit a miniszterelnöki sajtószóvivő elmondott: vendégként ment el a miniszterelnök és a jövőben is így fog tenni. Ebben semmilyen törvénysértés nincs."

- "Az a repülő elindult volna a miniszterelnök nélkül is? Persze, hogy elindult volna.”

- "Nagyon jó, hogy az ellenzéki pártok megtették a feljelentésüket, a hatóságok ezt majd ki fogják vizsgálni."

- Az ügyet feltáró Átlátszó és "ezek a médiumok olyan kalapácsok, amelyek mindent szögnek néznek. Ott is korrupciót keresnek, ahol nincsen korrupció."

- „A Fidesz-KDNP üzleti ügyekkel nem foglalkozik. Minket egy dolog érdekel, hogy a magyar embereknek jobb legyen, hogy a magyar családok tudjanak gyermeket vállalni és a magyar emberek biztonságát szavatoljuk.”

- Miért probléma, ha valaki piaci alapon is megállja a helyét, jó a versenyben, hogy egyébként állami megrendeléseket is nyer. "Garancsi István azért sikeres, mert sikeres".

- Aki az ilyen ügyeket föltárják, például az Átlátszó.hu, az köztudottan kormányellenes tevékenységet folytat, és egyébként Soros György finanszírozásából él. "Soros György elkezdte az EP-választási kampányt. Erről szól ez az ügy".

Vajon nekem, mint eccerű magyar állampolgárnak is járnak ilyen kiváltságok? Na persze a saját szintemen gondoltam. Ezért szeretném megkérdezni Hollik úrtól, hogy vajon nekem kell-e vonatjegyet venne, ha Debrecenbe akarok menni? Ugyan miért? Hiszen a vonat nélkülem is elindul Debrecenbe!

Hollik István azt mondja, ha valaki kétszer egy légtérben…, Orbán azt mondja 30 éve így utazik! Kinél van az igazság?

Hogyan lehetséges, hogy ez a Soros György ennyire sikeresen a kormányellenes? Talán azért sikeres, mert sikeres? Azt a …

ITT OLVASHATÓ

BÉRTRÜKKÖK: A STATISZTIKA HARMADÁVAL TÖBBET MUTAT, A DOLGOZÓK 70 SZÁZALÉKA CSAK ÁLMODIK RÓLA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: nepszava.hu
2018.10.02.

A KSH számítása a legvaskosabb és a legalacsonyabb fizetésekből mutat ki egy csalóka középértéket. A mediánszámítás ennél jóval pontosabb képet ad a hazai bérekről.

Sokan vonják kétségbe, hogy annyit keres az átlagmagyar, mint amennyit a KSH statisztikája mutat. A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASzSz) számításai is ezeket a kétségeket igazolják – mondta el a 24.hu-nak Kordás László, a szövetség elnöke.
A Központi Statisztikai Hivatal legutóbb bruttó 324 700 forintos átlagkeresetet mutatott ki, január-júliusra. A szakszervezeti számítások szerint azonban

százból durván hetven ember nem keresi meg a hivatalosan kimutatott átlagot, vagyis a 4,4 millió foglalkoztatottból 3 millió 130 ezer a KSH-s átlagkeresetnél kevesebbel kénytelen beérni.

A MASzSZ ezért inkább a mediánkeresetet veszi figyelembe, mert az jobban mutatja a bérek középértékét. A KSH mediánkereset-számítást nem végez, az Eurostat viszont közöl számokat a Pénzügyminisztérium (PM) adatai alapján. Az európai statisztikában 2014-es a legfrissebb adat, ezért a szakszervezet a PM-től kikérte az újabbat, ez képezte a számításaik alapját.

A KSH az átlagkeresetet úgy számolja, hogy a vállalkozások által bérre fordított összeget (a bértömeget) osztja a foglalkoztatotti létszámmal. A mediánkereset lényege pedig, hogy sorba állítják az összes foglalkoztatott bérét, és megnézik, hol van a középérték. Az emberek nagyjából fele ennyit vagy ennél többet, másik fele ennyit vagy ennél kevesebbet keres. Hogy lássuk a különbséget, vegyünk mondjuk egy 11 fős céget, ahol a cégvezető bruttó 800 ezer forintot keres, helyettese 600 ezret, műszakvezetője 300 ezret, legyen két bérminimumos szakmunkása (180 500), két 150 ezer forintos keresetű betanított munkása, és négy minimálbérese (bruttó 138 ezer forint). A KSH számítását alapul véve, a bértömeg kerekítve havi bruttó 2,9 millió forint lesz, az átlagkereset pedig 265 ezer forint. Csakhogy mint az ábrán is látszik, a többség, nyolc ember nem keres ennyit. A mediánérték 150 ezer forintra jön ki, és erre már igaz, hogy az emberek nagyjából fele mediánbért vagy annál többet, a másik fele annyit vagy annál kevesebbet keres. Ezt mutatja tehát a mediánérték.
A szakszervezet gondja az volt, hogy a Pénzügyminisztérium „elfelejtette” felvenni a 2017-es medián adatokat, így a legfrissebb 2016-os volt. Ezt tudták a 2014-eshez viszonyítani, illetve modellezni 2017-et és az idei évet. Az összehasonlításból kiderül, hogy romlott a helyzet az évek során, vagyis nyílt az átlagkereset és a mediánkereset közötti olló, nagyobb lett a béregyenlőtlenség. A szakszervezeti számítások szerint most

A szakszervezeti számítások szerint most bruttó 240 ezer forint lehet a mediánkereset...

ITT OLVASHATÓ

NEM ZAVARTA AZ ÁLLAMOT A TÚLSZÁMLÁZÁS

INDEX
Szerző:  MT
2018.10.02.

Mint kiderült, az amerikai hatóságok is vizsgálódnak a Microsoft brutálisan túlárazott magyarországi szoftverlicenc-értékesítései miatt. Ugyanakkor az ügyre vonatkozó amerikai törvény alapján elég szűkre van szabva, hogy kiket és mit vizsgálhatnak, magyar politikai szereplőket pedig egész biztosan nem kaphatnak el. Ez a hazai hatóságok dolga lenne, ám az ügy körülményei alapján nem úgy tűnik, hogy bárkit is zavarna az ügy a magyar állam tájékán.

Először tavaly decemberben a 24.hu írta meg, hogy a Microsoft belső vizsgálatot folytatott magyarországi leányvállalatánál, amelynek eredményeként szerződést bontottak négy hazai viszonteladójukkal, és négy magas rangú vezetőt is kirúgtak a cég magyar leányvállalatától. Augusztus végén már a Wall Street Journal mértékadó amerikai üzleti lap számolt be róla, hogy az ügyben az Egyesült Államok értékpapír- és tőzsdefelügyelete, illetve az amerikai igazságügyi minisztérium is vizsgálatot folytat korrupció gyanúja miatt.

A nyomozás hátterében egy relatíve egyszerű, ám a jelek szerint annál jövedelmezőbb csalás gyanúja áll. A magyar államigazgatási szervek egytől-egyig Microsoft szoftvereket (Word, Excel, stb.) használnak, ezeket azonban nem közvetlenül a Microsofttól szerzik be. A Microsoft először eladja a szoftvert, illetve a szoftverhasználati licencet viszonteladóknak, majd ezek a közvetítő cégek közbeszerzéseken értékesítik tovább a licenceket az állami szerveknek.

Mint kiderült, a viszonteladók hatalmas profitot csinálnak a bizniszen: gyakran 30, alkalmanként akár 50-60 százalékkal drágábban adták el a szoftvert az államnak, mint amennyiért a Microsofttól kapták. Mivel az érintett cégek a vizsgálat által érintett időszakban, 2013-2014-ben nagyjából 8 milliárd forintnyi közbeszerzést nyertek, a kár milliárdos nagyságrendű lehet.

A JELEK SZERINT EGYEDÜL AZ AMERIKAI HATÓSÁGOK MOZGOLÓDNAK AZ ÜGYBEN, AZ Ő NYOMOZATI JOGKÖREIK PEDIG ELÉG SZŰKRE VANNAK SZABVA. ETTŐL FÜGGETLENÜL AZ AMERIKAIAK KORÁBBAN MESZELTEK MÁR EL HASONLÓ NYOMOZÁS EREDMÉNYEKÉNT MAGYAR CÉGET, MÉGPEDIG A MAGYAR TELEKOMOT, TEHÁT A JOGI KORLÁTOK ELLENÉRE IS VAN ESÉLY RÁ, HOGY VALAMILYEN SZINTEN FELELŐSSÉGRE VONJÁK AZ ELKÖVETŐKET...

ITT OLVASHATÓ

HOLOKAUSZT-LÁTVÁNYPARK? A SORSOK HÁZA A TŰZZEL JÁTSZIK, HA A GYORS BORZONGÁSRA ÉPÍT

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: WINDISCH JUDIT
2018.10.02.

A Sorsok Háza koncepciója szó szerint félkész, vagyis 50-60 százalékban tekinthető csak véglegesnek – tudta meg a hvg.hu. A tervezett kiállítás mégis rengeteg bírálatot kapott az elmúlt hetekben. Azt egyelőre nem tudni, hogy a történelemhamisítással vádolt eredeti terveket átdolgozzák-e, vagy csak kiegészítik azokat.

„Az a tény, hogy Magyarországon a zsidóság szervezett, tömeges haláltáborba hurcolása az ország 1944. március 19-i német megszállás után következett be, nem elkendőzése az azért viselt felelősségnek, annak a bűnnek, hogy az állam ezt követően nem védte meg polgárait”

– mondta Gulyás Gergely miniszter azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentette, jövőre megnyitják a legújabb magyar holokausztmúzeumot és emlékhelyet, a Sorsok Házát.

A miniszter nagy műgonddal fogalmazott mondata jól példázza azt a bűnöket relativizáló történelemértelmezést, amely miatt zsidó szervezetek, intézmények és holokausztkutatók tiltakoznak a Sorsok Háza tervezett koncepciója ellen.

Az ugyanis, hogy a magyar állam a német megszállás után nem védte meg polgárait, elég furcsa kijelentés, tudván, mi minden történt előtte. A zsidóellenes intézkedések már 1920-ban, a numerus claususszal elkezdődtek, az első zsidótörvényt 1938-ban hozták meg, majd sorban a másik kettőt, ami a zsidók beazonosításával, majd fokozatos kiszorításával, megbélyegzésével és üldözésével járt. A magyarországi zsidó holokauszt első állomása az 1941-es kamanyec-podolszkij tömegmészárlás volt. És bár tény, hogy a magyarországi zsidók deportálása a német megszállással kezdődött, de a magyar állam ekkor nem a védelmet mulasztotta el, hanem aktívan segítette a náci tömeggyilkos gépezetet.

A kormányzó, aki ott se volt

Abban nincs konszenzus, hogy Horthy Miklós kormányzó mikor értesült arról, milyen sors várta a zsidókat Auschwitzban, ahova legnagyobb részüket szállították hazánkból. A többségi álláspont szerint októberben jutott el hozzá az információ, azonban vannak olyan neves kutatók, akik szerint már júniusban értesülnie kellett róla. Horthy szerepe amúgy is az egyik legvitatottabb témája a magyarországi vészkorszak kutatásának, éppen ezért figyelik többen aggodalommal a kormányzó Orbán-kormány által támogatott kultuszát...

ITT OLVASHATÓ

AZÉRT MENNEK EL A FIATAL KUTATÓK MAGYARORSZÁGRÓL, MERT KEVÉS A PÉNZ, ÉS BIZONYTALAN A KARRIER

QUBIT
Szerző: VAJNA TAMÁS
2018.10.01.

A pénzhiány a szakmai előremenetel kiszámíthatatlansága a fő oka annak, hogy a fiatal kutatók elhagyják Magyarországot, illetve a pályájukat – derült ki egy felmérésből, aminek eredményeit most tette közzé a Magyar Tudományos Akadémia (MTA). A felmérésben közel kétezer 45 évesnél fiatalabb tudós fejtette ki véleményét saját helyzetéről, a szakmai kihívásairól és az általa tapasztalt strukturális és intézményi problémákról. 

Pénz, paripa, fegyver?

A fiatal kutatók helyzetéről, karrierterveiről, nehézségeiről szóló, az MTA honlapján teljes egészében elérhető felmérés eredményei szerint a 45 év alatti tudósokat „mindenekelőtt az alacsony jövedelmek, a kutatási forrás hiánya, illetve a szakmai karrierút kiszámíthatatlansága tántorítja el a tudományos pályától". Ezek a tényezők különösen érzékenyen érintik a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottakat (a válaszadók egyharmada). Az MTA kötelékében dolgozók 54 százalékát határozott idejű vagy eseti megbízással alkalmazzák (ez az arány a felsőoktatásban dolgozók esetében 20 százalék alatt van). A válaszadók átlagosan 76 százalékos fizetésemelést tartanak szükségesnek. Az alacsony fizetések miatt a válaszadók 42 százaléka vállal másodállást.

A felmérés szerint a Magyarországon folyó kutatások alulfinanszírozottak. Különösen nagy problémát jelent az eszközbeszerzés és az, hogy a pályázati forrásokból kevés kutató foglalkoztatható. A fiatal kutatók a konferenciarészvétel, pályázati adminisztráció, külföldi kollaborációk és a nemzetközi pályázatokra való felkészítés területén észlelték a legnagyobb hiányokat...

ITT OLVASHATÓ

AZ ORSZÁGOS HÍRŰ KARDIOLÓGUS ELBOCSÁTÁSA MUTATJA, MIÉRT ROHAD A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY

MAGYAR NARANCS / MATERIA MEDICA
Szerző: DRAJKÓ ZSOMBOR
2018.10.02.

Nagyot ment a médiában az elmúlt hetekben egy hír, miszerint a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Kardiológiai Osztályának éléről egyik pillanatról a másikra elküldték Székely László főorvost. Az indoklás homályos. Cikkek tömege foglalkozott már a sztorival. Azt hihetnénk, hogy nincs már mit beszélni erről, pedig nagyon is van. A sorok között ugyanis lapul még néhány, nagyon lényeges szempont.

Székely László országos hírű kardiológiai szaktekintély. Neve gyakorlatilag összeforrt a minimálinvazív (kis metszésből végzett) szívbillentyű-plasztikákkal és szívbillentyű-beültetésekkel.

Szakmailag nélkülözhetetlen, megkerülhetetlen ember, ő ugyanis a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet egyetlen orvosa, aki a szívbillentyűket képes ilyen típusú feltárásból műteni.

Bombaként robbant a hír szeptember közepén, hogy egyik pillanatról a másikra Székelynek távoznia kellett az általa vezetett osztály éléről. Az indoklás szerint súlyos jogi és etikai vétséget követett el. Fél évvel ezelőtt az orvos egy mellimplantátummal rendelkező fiatal nőn hajtott végre kis bemetszéssel végzett szívbillentyűműtétet. A közelség okán ilyen esetben könnyen bekövetkezhet a mellimplantátum sérülése. Székely elébe ment a problémának, és a műtét előtt már jelezte a páciensnek, hogy az implantátum sérülése esetén a szívbillentyűműtéttel egybekötve a sérült implantátumot is kicserélné, hogy a páciensnek ne kelljen egy újabb műtét terhét viselnie, és ne kelljen közel fél évig aszimmetrikus mellkassal élnie. A mellimplantátum cseréjét egy külső intézményben dolgozó plasztikai sebész kollégája segítségével szerette volna elvégezni, erről szintén tájékoztatta a betegét.

A műtét közben bekövetkezett az, amitől Székely tartott: a mellimplantátum megsérült, így operáció közben riasztották a plasztikai sebészt, aki rendben ki is cserélte azt...

ITT OLVASHATÓ

"EZ A BIZNISZ NEM A TOKAJI BOR ELADÁSA"

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: DOROS JUDIT
2018.10.02. 

Van az országnak egy közel 400 ezer palackos muzeális tokaji borgyűjteménye: értéke valahol a fabatka és a felbecsülhetetlen között mozog. Most egy drága analitikai vizsgálatnak vetik alá a gyűjteményt, de nem biztos, hogy ezzel közelebb kerülünk ehhez az információhoz.

Mennyit érnek valójában muzeális tokaji borok, mire jó a közel egymilliárd forintból készülő eredetmintázati bortérkép, s miért van több ezer romlott bor a magyar borkincstár leltárában? Mi haszna lesz az országnak s a magyar állampolgároknak abból, ha nyolcvanezer forintból bevizsgálnak egy üveg száz éves tokaji aszút, amiről kiderül, hogy élvezhetetlen, s egy fabatkát sem ér a piacon. Ezeknek a kérdéseknek eredetünk a nyomába, s nem állítjuk, hogy mindegyikre megnyugtató válaszokat kaptunk. 

Lapunkban nemrégiben írtunk arról, hogy nagy a „sündörgés” a Tolcsván található, több százezres palackszámú muzeális borgyűjtemény körül, amelyet a Tokaj Kereskedőház elődjének pincevezetője, Pogácsás János kezdeményezésére kezdtek kialakítani. A helyiek elmondták: attól félnek, hogy a gyűjteményt tároló pince felújításának ürügyén a készlet egy része a Mészáros Lőrinc cégének tulajdonában lévő Andrássy Rezidencia pincéjébe kerül, s egy része ott is ragad. Az Agrárminisztérium azonban erre úgy reagált: a palackokat a felújítás idejére nem kell máshová szállítani, a meglévő ágakban biztosított a tárolási helyszín. Cikkünk megjelenése után sikerült felvenni a kapcsolatot olyanokkal, akik ismerik a borgyűjteményt, és annak tárolási körülményeit, és névtelenséget kérve – egy szőlődomb tetején, távol térerőtől és kíváncsi tekintetektől - hajlandók voltak arról beszélni, mi is a gond valójában a nagy értékűnek mondott muzeális borgyűjtemény körül. Például az, hogy konkrétan senki sem tudja, mi van a palackokban. Tolcsván közel 300 ezer tételt tárolnak, a Grand Tokaj Kereskedőház szegi pincéjében pedig van további 60-100 ezer palack, amelyek között akadnak harminc évesnél régebbi borok is. Ez az az állami borvagyon, amelynek értékét jelenleg senki sem ismeri, és jobb híján a „felbecsülhetetlen” jelzővel illeti. 

Tény, hogy vannak benne szuper aszúk, de nagyon sok a selejt. – Bizonyára több tízezer olyan palack van, ami már szemmel láthatóan is megromlott, ami pedig a legnagyobb gondot jelentheti: a legtöbb palackon nincs címke, és egyforma a dugója. A nyolcvanas években ugyanis a legtöbbjüket újrapalackozták – elvárás is a hosszan érlelhető borok esetében, hogy harminc év után ezt megtegyék – és akkor egyforma köntöst kapott minden évjárat – mondta el informátorunk. Csakhogy azt senki sem tudhatja biztosan, hogy a polcokon minden évjárat úgy szerepel, ahogyan a feliratok jelzik. A gyűjteményből egyébként az elmúlt évtizedekben rejtélyes módon kikerültek tételek: magunk is beszéltünk olyan gyűjtővel, akinek a birtokában van bizonytalan eredetű, feltehetően az itteni muzeális bortok közül származó aszú. Az ő szavai szerint címke híján valóban nehéz meghatározni ezeknek a palackoknak a korát, de az is előfordul, hogy maga a címke sem a valós adatokat mutatja. Ahhoz, hogy az állam valóban tisztában legyen tehát azzal, milyen értékű a muzeális tokaji borgyűjtemény, szükség van az analízisre...

ITT OLVASHATÓ

ÁLSÁGOS ÉRVEK

JOG-ÁSZ BLOG
Szerző: Dr. SÁNDOR ZSUZSA
2018.09.30.

Biztosan hallottak már Ljudmila Ulickajáról, a manapság egyik legnépszerűbb kortárs orosz írónőről. Ő, pontosabban az ő egyik mondása jutott eszembe, amikor a kormány és egyes híveinek érveit hallgattam arról, hogy Magyarország miért nem csatlakozik az Európai Ügyészséghez. Ulickaja szerint ugyanis „a népet a legegyszerűbb érveléssel lehet leginkább hülyíteni.” Mert hölgyeim és uraim, pártunk és kormányunk bizony totál hülyére vesz bennünket, amikor a nemzeti szuverenitásra hivatkozva tagadja meg az Európai Ügyészséghez történő csatlakozásunkat.

Ma már 22 ország a tagja a 2017. októberében létrehozott Európai Ügyészségnek (EÜ). Az erről szóló határozat alapja a 2009-ben hatályba lépett – a tagországok együttműködésének megerősítéséről szóló - Lisszaboni Szerződés. Feladata, hogy nyomozzon és vádat emeljen olyan csalások és hasonló bűncselekmények ügyében, amelyeket az EU költségvetésével szemben, vagy az EU pénzügyi érdekeit sértve követnek el, illetve fellépjen a határokon átnyúló ÁFA csalások ellen.

Vajon mennyiben sérti a „nemzeti szuverenitást” ez az ügyészség? Éppen annyira, mint minden olyan szerződés, amelyet az államok egymással kötnek. Hiszen minden szerződésnek az a lényege, hogy közösen megállapodunk valamiben, ami mindkettőnk érdeke. Azaz közös előnyökért kompromisszumot kötünk. Ilyen kompromisszumot kötöttünk már akkor, amikor 2004-ben beléptünk az EU-ba, meg akkor is, amikor 2007-ben, az EU-s tagállamok közül elsőként aláírtuk a Lisszaboni Szerződést...

ITT OLVASHATÓ

SZEMÉTRE VALÓ TÖRVÉNYEK, HATÁROZATOK

VÁROSI KURÍR
Szerző: GUSZTOS ISTVÁN
2018.10.02.

Az Orbán-rezsim az első visszamenőleges hatályú törvényétől kezdve törvénytelen, azaz alkotmányellenes. Legutóbbi törvényei, szerdán majd elfogadott határozata azonban nem csupán a nézetem szerint máig hatályos köztársasági alkotmányba, hanem a társaság által megszavazott zalaptákolmányba is ütközik.

Jó ideje már a látszatra sem adnak.

Az ugye teljességgel kizárt, hogy például Gulyás Gergely ne volna tökéletesen tisztában egész „jogalkotásuk” abszurditásával – talán csak Németh Szilárd hiszi, hogy minden rendben van… Bár ha belegondolok, akad még néhány nagyon tökfejnek látszó „képviselő” a Fidesz-frakcióban – olyanok, akik papír nélkül kettőig sem tudnak számolni. Róluk nehéz eldönteni, hogy inkább bűnözők, vagy inkább debilek.

Nekik minden mindegy.

Az Orbán-rezsim szimbolikus „jogalkotásának” nem az európai szabályozás, a tiszta helyzet teremtése, a jogsértésektől való visszatartás a célja, hanem a bűnbakképzés: a megbélyegzés, a gyalázkodás, a megfélemlítés és a gyűlöletre uszítás. Olyan helyzetet teremt, amelyben a hatalom szinte bármilyen „intézkedése” „jogszerűnek” mondható. A „magyar kormány” már-már a Ku-Klux-Klan szintjére süllyedt: tényleg csak az hiányzik, hogy a megbélyegzetteket szurokba, tollba forgatva kerítésre ültessék…

Az utóbbi idők terméséből válogattam: mindegyiket ocsmány hecckampány részeként fogadták el. A „törvény”, a „határozat” megvan vagy meglesz, de a hecckampány folytatódik:…

ITT OLVASHATÓ

ELSZIGETELT, KISZOLGÁLTATOTT LÁNYOKBÓL LESZNEK AZ EMBERKERESKEDŐK ÁLDOZATAI

ABCÚG BLOG
Szerző: NEUBERGER ESZTER
2018.10.01.

36 ezer ember él Magyarországon jelenleg is emberkereskedelem áldozataként, aminek csak egy, viszont annál gyakoribb formája a szexuális kizsákmányolás vagy kényszerprostitúció. Az áldozatok jellemzően kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatal lányok, nők, akiket sokszor megtévesztéssel rángatnak bele a prostitúcióba a gyenge pontjaikat pontosan ismerő futtatók. Vannak, akiket fogva tartással, vannak, akiket egyszerű megfélemlítéssel tartanak az iparban, ahol a pénz teljes egészében a futtatóé, a lányoknak pedig a munka és a verés marad. Az elkövetők csak a legritkább esetekben kerülnek bíróság elé, az áldozatok ugyanis rettegnek a szabad lábon maradó családtagok, szövetségesek, de leginkább az elkövető bosszújától.

Prostitúcióra kényszerítés, munkacélú kizsákmányolás, házi rabszolgaság azaz csicskáztatás. Mind az emberkereskedelem különböző formái. Nem kell feltétlenül konkrét adásvételre gondolni a szó hallatán, elég, ha az elkövető megtévesztéssel vagy kényszert alkalmazva hasznot húz az áldozatából.

A modern kori rabszolgaság mértékét vizsgáló Global Slavery Index legfrissebb kutatási eredményei szerint Magyarországon körülbelül 36 ezer ember él jelenleg is emberkereskedelem áldozataként, míg az egész világon 40,3 millióan.

A Nemzetközi Migrációs Szervezet, az IOM kutatásai ezeket az eredményeket tovább részletezik: Magyarországon évente 5-20 ezer fő közé teszik a kényszerprostitúció, 10-40 ezer fő közé a munkacélú kizsákmányolás áldozatainak számát. Az Európai Unióban nálunk csak Bulgáriában és Romániába rosszabb a helyzet.

Az áldozatok valódi számát csak becsülni lehet, ugyanis az emberkereskedelemhez kapcsolódó bűncselekmények egy része soha nem is kerül a hatóságok szeme elé. A becsült áldozatszámhoz képest beszédes adat, hogy a bejelentett esetek száma évente nem éri el a százat.

Főleg prostitúcióra kényszerített vagy szexrabszolgaként tartott nőkkel, lányokkal foglalkozik a Baptista Szeretetszolgálat 14 éve működő emberkereskedelem elleni programja.

A szervezet védett házakban – úgynevezett shelter-ekben – bújtatja a fogvatartóik vagy futtatóik elől menekülő áldozatokat, akikkel közben szociális szakemberek, pszichológusok foglalkoznak, hogy a saját tempójukban, de feldolgozzák a velük történteket.

A szeretetszolgálat három védett házat működtet országszerte, amik összesen egyszerre harminc főt tudnak befogadni. Egy-egy ilyen, kívülről teljesen átlagos családi háznak látszó – ingatlanban átlagosan 1,5-2 évet maradnak az áldozatok. Ha azonban a veszély hosszabb ideig fennáll, esetleg nehezen megy a saját lábra állás, tovább is segíti őket a szeretetszolgálat.

A cikkünkben szereplő nők mindegyike a szeretetszolgálat jelenlegi vagy volt pártfogoltja:...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN BEISMERTE, HOGY Ő MAGYARORSZÁG SZUPEROLIGARCHÁJA

MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.10.02.

A magyar miniszterelnök hétfőn a Parlamentben adott válaszai után két dolgot leszögezhetünk. Minden vagyon ami különböző Fideszhez köthető Oligarcháé, végső soron Orbán Viktornál fut össze, illetve azt addig ameddig nem harcoljuk ki, semmi következménye nem lesz ennek a törvénytelenség sorozatnak.

Hogy értékelhetjük azt, ha Magyarország miniszterelnöke arra a kérdésre, hogy elfogadott-e törvénytelen ajándékot akkor amikor az állami közbeszerzéseken nyerő Garancsi István 17 milliárdos magánépén utazott, arra a kérdésre, hogy ezt etikailag kétségesnek tartja, arra a kérdésre, hogy ezt tiltja a közbeszerzési törvény, hogy illetéket kellett volna fizetnie egy ilyen ajándék után, arra a kérdésre, hogy akkor a többi oligarcha, Mészáros, Andy Vajna, Tiborcz István javait, földjeit, kastélyait is használja-e, annyit válaszol, hogy 30 éve így utazik, és ezután is fog foci meccsre járni.

Tehát semmit. Azt hagyjuk is, hogy 30 éve, 1988-ban maximum akkor utazott volna így, ha Soros György fizette volna. A lényeges az, hogy Orbán Viktor cáfolhatott volna, ha tudna cáfolni. De ő nem tudott, mert törvényt sértett, és mert saját oligarchái eszközeit, sajátjaiként használja...

ITT OLVASHATÓ

ERRŐL A SZTORIRÓL MINDENKI TUDJA, HOGY SÖTÉT ÉS MEGOLDATLAN

444
Szerző: 444
2018.10.01.

2017 szeptemberében bemutattuk, hogy a ferencvárosi parkolóautomatákkal és az azokat üzemeltető céggel valami nagyon nem stimmel. Az elmúlt évben világossá vált, hogy nem egyedi esetről van szó: a parkolási pénzek körül kialakított káosz Budapesten rendszerszintű. 2010-ben a város vezetői látszólag lezárták a fizetős parkolás sötét, botrányokkal teli időszakát. A parkolás üzemeltetéséből elvileg kitiltották a nagyobb politikai pártokhoz erős szálakkal kötődő gyanús magáncégeket és a Budapest történetének legnagyobb parkolási csalásával meggyanúsított vállalkozókat és szakembereket, viszont a legtöbb érintett kerületben rejtve ugyan, de továbbra is zavartalanul dolgoznak, és mesés hasznot tesznek zsebre.

A 444 egy évvel ezelőtt elkezdett videó-sorozatának folytatására kérjük most a támogatásotokat, hogy bemutathassuk kik és hogyan nyelik el az autósok által évről évre bedobált milliárdokat.

Ha október 21-ig összejön másfél millió forint, akkor nem csak a videósorozatot tudjuk simán befejezni, de a 444-es megjelenés előtt néhány nappal le is vetítjük a támogatóknak egy fővárosi moziban.

Ha szeretnéd támogatni a projektet, akkor két csomag közül választhatsz ide kattintva:

2500 forintért hozzájárulsz a videó elkészítéséhez, és elhívunk a megjelenés előtti vetítésre egy fővárosi moziba, ahol a videó készítőivel is beszélgethetsz

30 ezer forintért hozzájárulsz a videó elkészítéséhez, elhívunk a megjelenés előtti vetítésre egy fővárosi moziba, ahol a videó készítőivel is beszélgethetsz, és a 444 csapata által készített emléktárgyat is átadunk neked.

Támogasd a videó elkészítését, és gyere velünk moziba!

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

A NYUGDÍJSZEMPONTBÓL ELVESZETT NEMZEDÉK

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2018.10.02.

Egyre többen aggódnak leendő nyugdíjuk miatt, de az aktív évek utáni biztonságról közel sem annyian gondoskodnak. A statisztikák és a felmérések alapján meglehetősen jól azonosíthatóak az ellentmondások.

Csak 20 százalék várja nyugodtan vagy bizakodva nyugdíjas éveit, 54 százalék a szorongók és 27 százalék a bizonytalanok aránya – derült ki az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége (ÖPOSZ) legfrissebb felméréséből. Közben arra is rávilágított a kutatás, hogy tízből négy ember egyetlen fillért sem tesz félre az aktív évek utáni megélhetésének biztosítására. A korábbinál jelenleg többen takarítanak meg, de a célok között háttérbe szorul a nyugdíj.

Az idős korra spórolás csak az ötödik helyre került. Ez még a nyugdíj előtt közvetlenül állóknál is csak a harmadik megtakarítási cél. Mint az ÖPOSZ kutatását ismertetve Dr. Horváth Zsófia, a Pénztárszövetség főtitkára elmondta: az emberek a megtakarítást valószínűleg veszteségnek élik meg. Sokan gondolnak arra, hogy kellene pénzt félretenni, sőt aki ezt teszi, az is úgy véli, még többre lenne szükség, de ez a terv végül csak terv marad. Pedig napi 800 forintos megtakarítás, időben kezdve átlagosan akár 30 milliós nyugdíj-megtakarítást hozhatna...

ITT OLVASHATÓ

HÁZASSÁGGAL TAJVANRA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Gyuri
2018.10.02.

A helyzet az, hogy Gyurinak igaza van, Tajvan meglehetősen ritkán kerül elő a Határátkelőn, pláne olyan érdekes és részletes posztban, mint amit most ő küldött. Úgyhogy lássuk, hogyan került a távol-keleti országba és mit érdemes tudni Tajvanról.

„Kezdetnek gyorsan le is szögezném, hogy nem Tajvanon élek. Feleségemmel három évvel ezelőtt ismerkedtünk meg Oszakában, s hamar kiderült, hogy mindketten Japánban dolgozunk, ráadásul mindketten ugyanúgy Fukuokában.

A kezdeti találkákat követte az első tajvani családlátogatás, majd pár évre rá már a fizetésem jelentős részét költöttem a havi 1-2 „anyósvizitre”. Noha Európában egyikük sem volt még korábban, újdonsült anyósomék szerencsére az átlagos tajvaninál jobban képben voltak a világ dolgaival, úgyhogy hamar elfogadtak, mint a lányuk oltalmazója.

2017-ben aztán eljött a nagy elhatározás, hogy összeházasodjunk. Anyagi okok miatt lehetetlen volt, hogy a két család együtt ünnepeljen, így a saját részemről az éves magyarországi látogatás keretében gyűjthettem be a gratulációkat.

A hagyományos tajvani esküvői ceremóniákhoz se a feleségemnek, se a szüleinek nem igazán fűlött a foga, ennek ellenére a procedúra (+ a magyar anyakönyvezés), illetve a sok-sok élmény, amit Tajvanon szereztem, örökre meghatározó lesz az életem hátralevő részében.

Úgy láttam, hogy a blog viszonylag elhanyagolt a tajvani témákkal kapcsolatban, úgyhogy a házasság dolgai mellé néhány naprakész infót is adnék e kis szigettel kapcsolatban.

Hogyan juthatunk el Tajvanra?

Sziget lévén kézenfekvő megoldás a repülő, így Budapestről Dubaion át pl. az Emirates naponta repül Taipeibe.

Ha a legolcsóbb megoldást keressük, úgy érdemes lehet először Kínába vagy Hongkongba esetleg Japánba, Malajziába repülni, ahonnan fapados járattal fillérekért utazhatunk Tajvan több nagyvárosába, így Taichungba, Kaohsiungba és Hualienbe is, de az EVA Air pl. közvetlenül repül Bécs és Taipei között.

Idén, 2018-ban az Emirates döbbenetes, fejenként 500 ezer forint körül vitt volna minket Taipei és Budapest között, így a Cathay Pacific segítségével előbb Hongkongba repültünk, ahonnan emberi áron sikerült jegyeket foglalni a Qatar jóvoltából...

ITT OLVASHATÓ

A VIDÉKI SZEGÉNYSÉG NEM LOMTÁR, NEM A FŐVÁROSBAN "FÖLÖSLEGES" DOLGOK BEFOGADÓJA

ÁTLÁTSZÓ / SZOCIO BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.10.01.

Mindig emlékeztessük magunkat és másokat a fölöslegesség és a szükségesség speciális összhangjának a megteremtésére az adományozás során.

Egyre többen olvassák ezt a blogot, és adják tovább az üzenetét másoknak, határozottan érezzük, ahogy változik a hozzánk – és remélhetőleg máshova is – érkező adományok összetétele, egyre inkább közelíthető a kínálat és a szükséglet egymáshoz.

Persze ahogy nő a blogok száma – már a negyvenegyediket olvassák most -, ebben a felgyorsult világban nem várható el, hogy visszamenőleg is elolvassák az emberek, de az információk mennek tovább. Sokan kezdenek így nekünk szóló üzenetet, vagy telefont, hogy „egy ismerősöm mondta, hogy önök nem fogadják el a …”, és kérdezik, hogy ez valóban így van-e. És mindig vannak visszatérő kérdések is, amit úgy érzem, újra és újra el kell ismételnünk, hogy beemelődjön, természetessé váljon.

Egy olyan mondattal kezdem, ami nagyon emblematikus ebben az egészben, és még mindig gyakran hallani. „Pesten annyi fölösleges dolog van, meg kell szervezni, hogy lejusson vidékre” – mondta nekem egy lelkes fővárosi segíteni akaró. Hát nem. A vidék, a vidéki szegénység nem a fővárosban „fölösleges” dolgok befogadója. Mondhatnám úgy is, hogy nem lomtár, nem olyan holmikat várnak, amit a fővárosban megvesznek ugyan, de haszontalanok, értelmetlenek, ezért egy idő után fölösleges lommá válnak, ezért adományba adhatók. A raktárunkban elég nagy mennyiségben halmozódtak fel effélék.

A különféle rossz formatervezésű, a céljára alkalmatlan kávéscsészék, pálinkáspoharak, fűszertartók, kisebb és nagyobb szószos, fűszerolajos kiöntők, no meg a kávéscsészealátétek, amelyekből már legalább ezer darab áll a polcon. Kínálótálcák tömkelege érkezett már, mindenféle formában és méretben, porcelánból és kerámiából, vagy üvegből, kis fatálcába rakhatótól a leveles ágat formázóig, mindenféle. Aztán ott a rengeteg bögre, több dobozt töltenek már meg, pedig folyamatosan adjuk tovább, de sokkal több jön, mint amennyinek gazdát találunk.

Elképesztő egyébként, hogy ezen a területen mennyire látszik a fogyasztói világ pillanatnak élő, fölösleges holmikat termelő hatása. Ezek a bögrék többnyire vastag falúak, nehezek, semmiképp sem kényelmes belőlük inni, de nem is ezért vették meg őket, hanem a vicces feliratok, ábrák kedvéért, ami jó poén volt, testreszabott üzenet valakinek. Aztán ott van az eseménybögrék tömkelege, konferenciák, találkozók, sportmérkőzések emlékeit őrzik, meg az utazási emlékbögrék, a híres helyek, épületek ábráival. Nem sérült, törött, hiányos holmik ezek, hanem olyanok, amelyekből lom lesz egy idő után. Kidobni sajnálják, hát adományba adják.

Még mindig sokan rákérdeznek a rossz cipzárú dzsekikre, felsőkre. „Bizonyára akad ott egy ügyeskezű varrónő”- írják – „aki majd gyorsan kicseréli a cipzárt”. Nos nem akad. Olyan meg, aki ingyen megcsinálná, pláne nem. És amikor bőven van olyan ruhanemű, aminek jó a cipzárja, amit nem kell javítani, akkor ezek mindig megmaradnak, nem kéri ezeket senki, és egy idő után akkora mennyiség lesz belőlük, hogy már kiszorítják a raktárban azokat is, amelyek teljesen jók. Ilyen mennyiségű használt ruha kínálat mellett nem tudunk ruhajavítással foglalkozni, még akkor sem, ha tudjuk, ezzel az emberiség ökológiai lábnyoma csökkenne. Nincs rá sem forrás, sem ember, aki varrónőt keres, méretre cipzárt vesz, elszállít, majd vissza… Aki így szeretné felhasználhatóvá tenni az elromlottat, az javíttassa meg, és úgy adja tovább. A segítő szervezetekre ez a teher nem tehető rá. De szépen párosulhat hozzá a környezeti fenntarthatóságért így tevékenykedő önkéntes munka. Ez lehet az első láncszem, mielőtt az adomány lekerül hozzánk.

Vannak ebben nagy rejtélyek. Már nem tudjuk honnan érkezett, így sosem fogjuk megtudni mit gondolt az az adományozó, aki egy egész zsák (legalább ötven) sötétkék gyereknadrágot adott, különböző méretekben, mind szétszakítva a lába között, soknak a fél szára is levágva.

Gyanítom, valami agyament selejtezés lehetett a háttérben. De akkor miért küldte el? Miért nem dobta ki? Mit gondolt, hogy majd mi össze- és visszavarrjuk?

A másik visszatérő kérdés az öltönyökre vonatkozik. Mert ebből is rengeteg van. Az öltöny elegáns ruha, sok munkaterületen kötelező, de sokan csak ünnepi eseményen viselik. Mindkét csoportban van felhalmozódás, egyikben azért, mert nem viselheti minden nap ugyanazt, és általában elvárás az is, hogy kövesse a divatot; a másikban is közbeszól a divat, ha ritkábban is, no meg tartalékol valaki minimum egyet temetésre, és egyet vidámabb eseményekre is. Meg persze a súlyváltozás is közbeszól, az idő teltével többnyire gyarapodással, és cserélni kell a kihízottat nagyobbra. Aztán ott vannak azok, akik megkímélték, eltették az öltönyeiket egész életükben, haláluk után pedig ott marad a családra. Kézenfekvő, hogy oda kell ajándékozni annak, akinek nincs.

De abban a társadalmi csoportban, ahol a leginkább rászorulók élnek, nem igazán kell efféle. A közmunkán, vagy a téli fagyűjtésen nem ez az ideális viselet. Nem tudjuk hát fogadni az öltönyöket, sem a kosztümöket, sem a bundákat. Akkor sem, ha hibátlanok. Hiába válik fölöslegessé ott, nem válik szükségletté itt.

Úgy érzem, szépen alakul az adományozási kultúránk. De mindig emlékeztessük magunkat és másokat a fölöslegesség és a szükségesség speciális összhangjának a megteremtésére az adományozás során. Első szempont mindig legyen a praktikusság, hogy olyan holmit adományozzunk, ami használható, és nézzük a világ változásait is. Mert a világ változik, mindkét oldalon. Jól adományozni pedig csak akkor lehet, ha ismerjük azt az oldalt is, amely befogadja az adományt. Ehhez pedig lehet kérdezni. Tőlünk is, más terepen dolgozótól is, bármikor.

ITT OLVASHATÓ

ZÁVADA SZILVALEKVÁRA - ZÁVADA PÁL JADVIGA PÁRNÁJA CÍMŰ REGÉNYÉRŐL

ÉLET ÉS IRODALOM / FEUILLETON
Szerző: DEMÉNY PÉTER
2018.09.28.

Majdnem húsz év múlva ismét elővettem a Jadvigát. Borges sokat emlegetett novellája, a Pierre Menard, a Don Quijote elbeszélője tanulsága izgatott most is: milyen egy könyv, melyet életem egy másik korszakában olvastam először, az akkori énemmel, akkori tapasztalataimmal és frusztrációimmal, és milyen most, amikor minden megváltozott. Akkor tetszett, de abban a tetszésben nyilván szerepet játszott a „mindenki tetszése”, hiszen aki figyeli az irodalmi világot és hangulatot, azt azért megformálja ez a figyelés. Előfordult már, hogy élesen szembefordultam a tetszésekkel, akkor mégsem ez történt.

„Arra az idézésmódra tehát, amelyet Jorge Luis Borges vetett fel és kezdeményezett egy elmés gondolatkísérleti novellájában, az (általam is) agyonidézett és kissé talán túlértékelt Pierre Menard, a Don Quijote szerzőjében (1939), s amelynek egyik leggazdagabb bányája Esterházy Péter könyveiben található” – ezt írja Radnóti Sándor A posztmodern zsandár című kritikájában, mely Kulcsár Szabó Ernő Esterházy Péteréről jelent meg a Holmi 1998. májusi számában – a monográfus a mondat alanya is, tehát ő „gondol”. Két okból hoztam ide ezt a passzust: egyrészt azért, mert Radnóti Závada szerkesztőtársa volt a folyóiratnál, másrészt, mert Esterházy viszont a barátja volt a Jadviga írójának. Legsúlyosabb okom persze megint csak az, hogy most újraolvastam a regényt, és mélyebbre nem akarok menni a „csak újraolvasás létezik” elmélete irányába.

A Holmit és Radnótit azért gondolom fontosnak, mert a Jadvigán látszik, hogy mélyen átgondolt, többször megforgatott szövegről van szó, s tudni lehet, hogy valóban változatok sora készült el a végleges kézirat előtt. Esterházyt pedig azért, mert ami vele kezdődött, az bizonyos értelemben Závadával is folytatódott: látszatra erősen posztmodern könyvek minden várakozás ellenére óriási közönségsikert arattak. Emlékszem, a Balázs Imre József vezette Baldóver Irodalmi Kör egyik kiadásán valaki ki is jelentette, hogy ha a példányszámról beszélünk, akkor ő már távozik is – csakhogy a példányszám abból a szempontból érdekelt bennünket, hogy egy minden igényt kielégítően míves, komoly irodalmi mű hogyan juthat el a tömegekhez.

Most ez a szempont nem érdekel, az viszont annál jobban, hogy miért szeretem én még mindig ezt a könyvet. Részben talán azért is, mert megpihenhettem általa. Amikor a világ tele van a valóság nem számít jellegű szövegekkel, vagy pedig olyanokkal, melyekben a szerző önmagáról mesél, üdítőként hatott egy olyan regény, melyet ismertem ugyan, mégis találtam benne felfedezni valót, mégis kedvemre kalandozhattam benne. Ezúttal jobban figyeltem a Misu lábjegyzeteire, hiszen először a két főszereplő sorsát, viszonyát, reagálását követtem nyomon. Élveztem, ahogy a főszövegek mellett ott vonult a mellékszöveg, mely bizonyos szempontból, hiszen utólagos, mégiscsak inkább főszöveg, mint a Jadvigáé és az Ondrisé, no meg azért is, mert ártatlanabb, mint amazoké, hiszen azok magukkal, se veled, se nélküled szerű szerelmükkel foglalkoznak elsősorban. Innen származik az is, hogy jobban elgondolkodtam Misu látszólagos gyengébb képességein, mert aki tisztábban lát, mint a személyes sorsukba belepistultak, az mégsem lehet annyira elvetendő. És innen az is, hogy kimondhatjuk: nem voltak jó szülők. Akik nem szeretik egymást, akiknek a szerelme nem oldódik szeretetté, tartós és működőképes életté, azok soha nem tudják a gyermekeiket szeretni, bármit is mondanának egyébként, bárhogy próbálnák is meggyőzni magukat az ellenkezőjéről, vagy éppen bizonygatni azt.

Élvezet – ez egy fontos szó. És mint mindig az irodalom és bármilyen művészet esetében, nagyon fontos az a hitel, amelyet mindenki másként teremt meg, de ha meg tudja teremteni, akkor nyert ügye van. Závada nem a nyelvvel, a nyelv önjáró, önleleplező mechanizmusaival játszik, és ebben rendkívüli módon különbözik Esterházytól. Az Idegen testünk éppen azért nem győzött meg, mert zavart az, amit a szöveg kellemetlenül vegyes, hibrid szerkezeteként érzékeltem, és nem tudtam beállni abba az ünneplő kórusba, mely a megjelenésekor felhangzott, sőt, hajlamos vagyok a magyar irodalmi és mindenféle élet kettészakítottságának betudni, annak tehát, hogy vannak szégyenletes dolgok a múltban, melyeket a magyarok egy minden jel szerint hangosabb és provinciálisabb része semmiképpen sem tud elfogadni, mi több, felemlegetni sem; a szembenézés rendkívüli és csodálatos feladat, ez azonban nem lehet esztétikai kategória, csak akkor, ha íróilag is sikeres, és véleményem szerint az Idegen testünkkel és más, nem Závada írta könyvekkel sem ez a helyzet, míg például Vida Gábor Egy dadogás történetével viszont igen.

Závada a valóság, a mégiscsak, mindennek ellenére is létező és működő valóság nagy írója. Miközben, mint Bulat Okudzsava esetében, naplók, levelek és levélrészletek, árlisták és egyebek közlik velünk folyamatosan, mennyire billenékeny valami a valóság, aközben számomra pillanatig sem kérdéses és kétséges, hogy ez a valóság van. A Dilettánsok utazása is ilyen, ha szabad így mondanom, előposztmodern mű, ahol a realitás entitását, egy külső valami kompaktságát semmi sem kérdőjelezi meg. Éppen ezért tűnik a szerelem, a csalódás, a gyermekek születése, Mamovka borzalmas perverziói, a szerencsétlen Zelenák iszonyú sorsa, és a körülöttük kavargó életek, Buchbinder Miki, Rosza Pali, Winkler Franci, Gregor, Anci és a többiek élete a valóságosnál is valóságosabbnak. Závada, a szociológus, a kőkemény adatok és tények hangyaszorgalmú gyűjtője, jó szolgálatot tett Závadának, az írónak, annak, aki évekig egy fiktív történet kitalálója és rabja. A szlovák szavak, mondatok, a „tót” élet milliónyi darabja szépen egészíti ki, színezi, teszi hitelessé mindazt a szenvedést, amelyet ennek a Jadviga nevű asszonynak és ennek az Ondris nevű férfinak meg kell élnie pusztán azért, mert találkoztak egyszer. Régi mániám, hogy az élet véletlenjeit nevezzük sorsnak később, és a Jadviga ennek a maximának gyönyörű láttatása. Mert hogy valaki ötszáz oldalas könyvet írjon mindarról, amit felsoroltam, és még mennyi mindenről, ahhoz tényleg hangyaszorgalmúnak kell lenni, alaposnak és aprólékosnak, olyannak, aki nem tud aludni, amíg meg nem tudja pontosan, mennyibe került egy liter pálinka vagy bor a századelőn. Ugyanakkor nem lehet konzervatívnak sem lennie, aki ne fogadná el, hogy minden vidéki életben vannak szélsőségek, mélyen elhallgatott dolgok, párna vagy lábtörlő alá rejtett-söpört furcsaságok...

ITT OLVASHATÓ

REQUIEM A (TAN)SZABADSÁGÉRT

DR. SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: Dr. SZÜDI JÁNOS
2018.09.22.

...A diktatúra kiépülése az oktatásban

A hatalom az oktatási rendszer minden szintjét – az óvodától az egyetemig – megszállta. Az állam irányít, fenntart, ellenőriz. Megmondja, hol lehet iskola, milyen feladatot láthat el, milyen létszámban fogadhat tanulót, ki taníthat és miből, hányan juthatnak érettségihez, milyen képzések folyhatnak a felsőoktatásban, milyen létszámban. Az intézmények feletti hatalom kihasználásával folyik a fő cél végrehajtása, a ma és a jövő generációi alattvalóvá nevelése. Az oktatási rendszeren keresztül lehet közvetve és közvetlenül eljutni milliókhoz. A Horthy-korszak imája a „Hiszekegy” és jelmondata a „Csonka Magyarország nem ország … „ ma is hatást gyakorolnak a politikára, a közgondolkodásra. Miért tartja kézben a hatalom az oktatás tartalma meghatározásának a jogát? A közelmúlt eseménye a válasz: az óvodáknak kiadott ukáz elrendeli a hazafias érzelmek erősítését a gyermeki gondolkodásban.

A változások és eredményei leginkább az iskolák munkájában, tevékenységében érhetők tetten. Az eredmény lenyűgöző. Az állami iskolarendszerből – aki megteheti – kimenti gyermekét. Vagy a határon túl keres számára oktatási intézményt, vagy a bevett egyházak által fenntartott és az állam áltál finanszírozott intézményrendszert választja. Miért? Azért, mert az elveiben, törekvéseiben, céljaiban gyermekközpontú közoktatás rendszerét felváltotta a tantervközpontú köznevelés rendszere. A tantervközpontú iskolarendszerben a tanulónak kell igazodnia az iskolához, míg a gyermekközpontú iskolarendszerben az iskola igazodik a tanulóhoz. Miképpen válik az iskolarendszer tantervközpontúvá vagy gyerekközpontúvá? A tantervi szabályozás a meghatározó. Sok függ a központi elvárásokat megfogalmazó dokumentum és az iskolai tevékenységet meghatározó dokumentum “viszonyától”. A központi elvárásokat megfogalmazó dokumentum a Nemzeti alaptanterv. Az iskola pedagógiai tevékenységének alapja a helyi tanterv. Mit tartalmaz a Nemzeti alaptanterv? Hogyan készül a helyi tanterv? Ezek meghatározó kérdések.

A Nemzeti alaptanterv szerepe

A közoktatás rendszerében alkalmazott Nemzeti alaptanterv nem tananyagot, hanem fejlesztési célokat és kulcskompetenciákat határozott meg, A kulcskompetenciák azok a kompetenciák, amelyekre minden egyénnek szüksége van személyes boldogulásához és fejlődéséhez, az aktív állampolgári léthez, a társadalmi beilleszkedéshez és a munkához. Az iskolák felelőssége pedagógiai programjuk, részeként helyi tantervük elkészítése és annak meghatározása, hogy a kompetenciákat milyen műveltségi területek részeként, milyen tananyag feldolgozásával alakítják ki, miképpen teljesítik a fejlesztési célokat. Az iskola a helyi tantervében határozza meg, milyen feltételek mellett léphet a tanuló az iskola magasabb évfolyamába. (Az állam ajánlott tanterveket bocsátott ki. Az iskolák kerettanterveket akkreditáltathattak. Működött a tankönyvpiac.) Ebben rendszerben nem szükségszerű, hogy minden tanuló azonos időpontban azonos teljesítményt érjen el. Egyéni tanulási útvonalak alakíthatók ki. A gyermekközpontú iskolában a tanulási folyamat aktív résztvevője a tanuló. A pedagógus “karmesterként” irányítja a tanulási folyamatot. A tanulási folyamat a játékra, a mozgásra, a művészetre épül. Van idő bevárni a lassabban fejlődőket. Nincs szükség osztályozásra, buktatásra. A teljesítményt a pedagógus szövegesen értékeli. A pedagógiai munka tervezésében, szervezésében, ellenőrzésében nagy a szerepe a szülői és a tanulói közösségeknek. A szakmai ellenőrzés alapja az intézményi önértékelés, és az állami szakmai mérés rendszere.

A 2010-ben hatalomra jutott kormány gyökeres fordulatot vezetett be a tantervi szabályozás terén. A törvényszöveg világos: a Nemzeti alaptanterv érvényesülését a kerettantervek biztosítják. A 2012-ben kiadott Nemzeti alaptanterv ezért nem az iskoláknak, hanem a tantervkészítőknek, a tankönyvíróknak készült. Az iskola a miniszter által kiadott kerettantervek alapján készíti el helyi tantervét. A pedagógiai folyamat minden perce szabályozottá vált. Kerettanterv készül mindenhez, amit az állam fontosnak tart A tantervközpontú iskolában a kötelező tantervek alapján adják le a tananyagot, kérik számon annak elsajátítását, értékelik a tanuló tudását. Az iskolának kevés a mozgástere a tantervtől való eltéréshez. A tantervhez az állam rendeli hozzá a tankönyvet. A tantervben foglaltakat megadott időpontra minden tanulónak teljesítenie kell. Amennyiben ez nem sikerül, a tanuló nem haladhat tovább, megbukik. A tantervközpontú iskolában a pedagógus sérthetetlen, szavait nem lehet megkérdőjelezni, a tanuló nem alanya az oktatási folyamatnak, hanem a tárgya. Az iskolát, a pedagógust az állami felügyelet tartja sakkban. Az állami tanfelügyelet ellenőrzi az állami megrendelések teljesítését.

Merre tovább?

A tanítás szabadsága, a tanuláshoz való szabad hozzáférés joga eltűnt. Nem hiányzik sem a pedagógusoknak sem a szülőknek. A hatalom új Nemzeti alaptanterv bevezetését ígéri 2019. szeptemberre. Ez a hír lázba hozta a szakmai és érdekvédelmi szervezeteket. Egyeztessünk, ajánlkoznak. Bíznak a hatalom nagylelkűségében. (A hatalomnak nincs egyeztetési kötelezettsége!) Egyeztetni? Miről? A kötelező kerettanterv mellett lényegtelen az iskolák számára mit ír a Nemzeti alaptanterv.

Az Országgyűlés 2018. évi őszi időszaka – nyilvános – törvényalkotási programjában szerepel az oktatást meghatározó törvények sokadik módosítása, szeptemberi benyújtással. Ez nem váltotta ki az érintett szervezetek érdeklődését. Pedig akad néhány sorsdöntő kérdés: az iskolaszerkezet átalakítása, a középiskolai felvételi kötelezővé tétele, a beiskolázási arányok alakulása, a felsőoktatásba történő bejutás nyelvvizsgához kötése, a felsőoktatási szakok bevezetése és megszüntetése.

A helyzetet jól jellemzi: 2015 szeptemberében az Új Magyar Köztársaság Egyesület a tankötelezettség tizennyolc éves korig történő visszaállítása céljából népszavazás kiírásához szükséges aláírásgyűjtésbe kezdett. Sikertelenül. 87.483 választó írta alá a kezdeményezést.

Diktatúrában vagy autoriter irányítású országban élünk? A bukását követő több mint fél évszázad eltelte után, a történész vélekedése szerint a Horthy korszak nem diktatúra, hanem autoriter vonásokat hordozó polgári parlamentarizmus volt. Az akkor élők közül sokan másképpen élték meg a csendőrpofonokat. Ma, az itt élők közül nem kevesen vannak azok, akik úgy érzik elviselhetetlen a félelem, a kiszámíthatatlanság, a szegénység, a pöffeszkedő bürokraták arroganciája. Nekik lényegtelen mit fog válaszolni a történész évtizedek múlva a feltett kérdésre.

ITT OLVASHATÓ

SÚLYOS PROBLÉMÁKAT MUTAT AZ ISKOLAI NYELVTANÍTÁSRÓL SZÓLÓ FELMÉRÉS

INDEX
Szerző: JOÓB SÁNDOR
2018.10.02.

...A felmérés azért készült, mert évről évre kevesebben szereznek nyelvvizsgát: 2008-ban még 174 ezer, tavaly már csak 116 ezer nyelvvizsgát regisztráltak, és ebből is csak 75 ezer volt sikeres. 2020-tól ráadásul csak azok felvételizhetnek egyetemre vagy főiskolára, akiknek van legalább egy középfokú nyelvvizsgájuk.

A főbb megállapítások:

- A technikai eszközök és a nyelvi labor hiánya komoly problémát jelent az iskolaigazgatók szerint, a gimnáziumokban azonban úgy látják, hogy az alacsony óraszám és a diákok túlterheltsége is csökkenti a nyelvoktatás hatékonyságát.

- Probléma a pedagógushiány és a gyakori tanárcsere. A 11. évfolyamosoknak a nyelvtanulás megkezdése óta átlagosan négy nyelvtanáruk volt. Minden negyedik arról számolt be, hogy négy, öt, hat vagy ennél is több pedagógus tanította őket az első idegen nyelvre.

- Az általános iskolai igazgatók szerint a nyelvoktatás akkor is hatékonyabbá válna, ha például lenne wifi az épületekben, így online feladatokat is meg tudnának oldani a diákok, videókkal és hanganyagokkal dolgozhatnának az órákon.

- A második legtöbbet említett zavaró tényező az általános iskolákban is a tanulók motiválatlansága volt.

- A megkérdezett pedagógusok a nyelvórák hatékonyságának kulcsát az óraszám növelésében és a csoportlétszám csökkentésében látják. Az is segítene, ha mind a tanárok, mind a diákok egyéb terhei csökkennének. Korábban azt írtuk: ha kevés a tanár, ahogy a jelek szerint kevés, nincs lehetőség a csoportbontásokra.

- A diákok szerint kevés a páros és a csoportmunka. Sokat beszélnek az órákon magyarul, és még mindig alig jut idő arra, hogy egy-egy diák megszólaljon az adott idegen nyelven. A megkérdezett 11. évfolyamosok közül minden második úgy gondolja, hogy nem a diákok, hanem a tanár beszél többet.

- A kutatás szerint nem az órák számával, hanem az oktatás hatékonyságával lehet baj. Az általános iskolákban 504 tanórát ülnek végig a diákok, a középiskolákban további 432 tanórán vesznek részt. Ennyi órának – elvileg – elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy egy diák legalább a tantervben megjelölt B1-es vagy a B2-es szintet elérje.

- Az Association of Language Testers in Europe nevű szervezet szerint az alapfokú nyelvvizsgáig 350-400 60 perces órával el lehet jutni – miközben egy átlagos magyar diák minimum 936 nyelvórán vesz részt az iskolában.

- A kutatás készítői szerint a nyelvi órák számát leginkább úgy lehetne növelni, ha már 2-3. évfolyamra előrehoznák a nyelvtanulás megkezdését. A 9-10 éves kori kezdéssel egyébként is nagyon hátul vagyunk az európai országok sorában.

ITT OLVASHATÓ

POTYAUTAS POLITIKUSOK - TŐKÉS RUDOLF: REMÉLEM, EGYSZER A MAGYAROK IS JÓL FOGJÁK ÉREZNI MAGUKAT MAGYARORSZÁGON

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BUJÁK ATTILA
2018.10.02.

A szerző azért címezte a nemrég megjelent gyűjteményes kötetét Újragondolt történelemnek (Kossuth Kiadó, 2018), mert krónikus közép-európai betegségnek tartja, hogy az egymást követő rezsimek ötvenévenként újragondolják, egyúttal át is írják a történelmet. Ez a tény korántsem kedvez a demokratikus fejlődésnek – állítja Tőkés Rudolf politológus, a Connecticut Egyetem professor emeritusa, aki új könyvében az utóbbi fél évszázad tudományos útkereséseit gondolta újra. A kiadványt ő maga nevezi politológiai vegyes salátának: a gyűjteményben éppúgy akad disszertáció (történetesen Kun Béláról), mint előadásszöveg vagy elemzés Kelet-Európa másként gondolkodóinak szociológiájáról. Tőkés nem csupán leporolja a korábbi szövegeit, de elöljáróban kritikai megjegyzésekkel is ellátja őket. Az írások zöme így több mint retró: tudományos önboncolás is.

A meredek lejtőn, a Várhegy Pest felé néző oldalában a CEU Raoul Wallenberg vendégházának ablaka mintha egy illusztráció lenne. Szemben, légvonalban szinte karnyújtásnyira a Parlament neogótikus sziluettje. Az ablakból a csöndes őszben komoran szitál a fény. Tőkés Rudolf nyílt természetű, derűs amerikai úr, enyhe akcentussal, néhány (magyarul meg nem talált) angolszász vendégszóval. Volt amerikás kollégák szerint politikai értelemben konzervatív demokrata, esküdt republikánus és – mint a hajdani kremlinológusok zöme – elkötelezett antikommunista. Még az is elképzelhető, mondják, hogy azok közé tartozik, akik 2016-ban Trumpra szavaztak.

A professzor ezen csak derül.

– Maga Trump – mondja – „amerikai tragédia”. Egyrészt tömény félreértés, másrészt egy nagy nemzet tudatának káosza, orientációs zavara.

Tőkés, a vélelmek ellenére, konzervatív demokrataként, szabadsághívő jobboldaliként sosem szavazna republikánusra. Igaz, a demokraták jobbszárnya elfogadható számára. Tőkés professzor hőse Truman elnök, a „kötelességteljesítés apostola”, és Lyndon B. Johnson, a „nagy társadalom” megálmodója.

– Ők az én politikai hőseim, nem a két jöttment arkansasi alak – mondja a Clinton házaspárra utalva.

Az egykori vendéglős unokája (a Sándor utca és a Király utca sarkán volt az üzletük) eredetileg jogásznak készült. Induláskor a bencésekhez, később a Vörösmarty gimnáziumba járt. A forradalom kitörésekor, huszonegy éves fejjel „mennie kellett”, méghozzá sürgősen, mert a szomszédok jelezték, hogy sárga pufajkába bújt rosszarcú emberek keresték. Hogy mi történik, ha mégis itt marad? Talán beviszik, talán csak „elbeszélgetnek” vele, talán visszakerül a jogra is, esetleg ügyvéd is lesz, és némi alkoholista kitérő, valamint néhány válás után csöndesen hal meg. Ezt ő fantáziálja így a maga csöndes derűjével.

– Nem egy volt évfolyamtársammal ugyanis hajszálra ez történt.

Amerika a menekültek (disszidensek) zömének igaz terra incognita volt. Célországnak kevesen választották. Az ausztriai táborban sok nemzet toborzott fiatal értelmiségieket. Hívták őket angolok, svédek, franciák, olaszok, a magyar migránsnak nagy volt a presztízse. Egyedül Amerika nem ígért semmit, csak tanulási lehetőséget. Ha a pályázó megfelelt a tesztnek, és átrepült az óceánon, kaphatott apanázst és kollégiumot. A diák próba-szerencse alapon, vakon ment át Amerikába, ott viszonylag gyorsan meg is nősült. Mindkét lépésről kiderült, hogy sikeres döntés volt. – A politológiába úgy sodródtam – meséli –, hogy a college után továbbmehettem volna jogra, de akkori naivitásommal azt képzeltem, hogy a vastag magyar akcentusom miatt a tárgyalótermek világában fejre állítanának. Tévedés volt, de szerencsés tévedés. Mert így kerültem a Columbia Egyetem orosz intézetébe, ahol Zbigniew Brzezinski, a későbbi nemzetbiztonsági főtanácsadó lett a mentorom.

Nyilván volt ebben szerepe a „Polak, Wegier, dwa bratanki” feelingnek is, de annak is, hogy Samuel Huntington és Brzezinski közös szemináriumot tartott. Tőkés számára az a kurzus meghatározó szakmai élmény volt. Később ott is ragadt az egyetemen, sőt Brzezinski meghívta Washingtonba. Brezinski legendája úgy szól: Kissingerrel fű alatt mindig rivalizáltak. A nagy macher persze már ekkor győzött, kifúrta Brezinskit a Harvardról, így került át a Columbiára. Tőkés a lengyel emigráns arisztokrata fiának (Brzezinski apja a független lengyel kormány kanadai nagykövete volt) kapcsolati köréhez tartozott. A politológus szót Magyarországon 1987 előtt kevesen ismerték, a politikai madárjósokat kremlinológus címszó alatt emlegették...

ITT OLVASHATÓ