VÁROSI KURÍR
Szerző: VARGA ZOLTÁN
2018.09.28.
Süllyedünk vele, acsarkodunk egymásra, Európára, az egész világra.
Orbán Viktor: „Nemcsak a magunk érdekében, bár mi is emberből vagyunk, nem csak a saját személyes becsületünk érdekében, bár az is fontos, hanem az ország érdekében. Tehát világossá kell tenni: ha valaki idesuhint, akkor arra számíthat, hogy olyan lesz a fogadj’ Isten, amilyen az adjon Isten volt.”
Azért itt a baj nem kicsi!
Azt talán ne is vesézgessük sokáig, hogy azokban a műintézményekben, ahol sok fehérruhás ápoló van, és a szobákban csak kívülről van kilincs, teljesen bevett gyakorlat a fejedelmi többes. Kapnak gyógyszereket, néha kis súlyfürdőt, és az állapotuk szépen megmarad a kezelhető szinten. Nem hőbörögnek, nem fenyegetőznek. Általában ezek szelíd Napóleonok, Zeuszok, oroszlánok, ilyesmik. Ki minek képzeli magát, akarom mondani: magukat. Ott valahogy jól mutat. Elfogadja az ember.
Egy politikusnál kevésbé.
DE ÚGY GONDOLOM, AZ, HA EGY ORSZÁG MINISZTERELNÖKE a maga fejedelmi többesében, GYAKORLATILAG NYÍLTAN MEGFENYEGETI AZOKAT, AKIK SZÁMON MERIK KÉRNI RAJTA – elnézést naccs’úr! Rajtuk! – HOGY MIÉRT IS LOPJA SZÉT ÜZEMSZERŰEN TÍZMILLIÓ EMBER ÉLETÉT, JÖVŐJÉT, nyilvánosságra merik hozni, hogy a „prime minister” – latin szó. A minister eredeti jelentése, bármennyire is meglepő, nem az, hogy Orbán Viktor, hanem az, hogy szolga...
A nép szolgája!
– az állami megrendeléseken hízó oligarcha milliárdos gépén repked, és mindezen fenyegetések az elfoglalt, eltaposott, közszolgálatinak csúfolt szennypropaganda rádiójában, ráadásul az ország érdekének kikiáltva hangzanak el, nos, AZ A VÉG!
Politikus lejjebb már nem süllyedhet.
Orbán most ért le! Megérkezett. Ez már a fenék. Emberségnek, józanságnak, politikának a legalja! A gusztustalan iszapban pedig feldereng a körmök letépésének, vesék leverésének, a fekete autók hajnali menetének egyre valóságosabb képe. Természetesen mind-mind szigorúan az ország érdekében.
És az ország egy beteg, bomlott, ördögi elme pszichózisában vergődik. Süllyedünk vele, acsarkodunk egymásra, Európára, az egész világra.
Mindezt huszonnyolc évvel a rendszerváltás után. Itt tartunk!