Szerző: MARKÓ BEÁTA
2018.09.28.
Nemrégiben egy gonosz, demokráciára érzékeny EP-képviselő tizenkét pontba sűrítette a magyar kormány hazája demokratikus berendezkedése ellen az elmúlt nyolc évben elkövetett merényleteit, majd a jelentését beterjesztette az Európai Parlamentben, ahol megszavazták.
Még fellélegezni sem volt időnk, sem nekünk, sem a nemzetvezetőnek, amikor fény derült arra, hogy a kiváló pályázatokat író és a százmilliárdokat rendre elnyerő, tehetséges jó barátja magán repülőgépén röpdös a vidéki futballklubok falábú focistáinak kihagyhatatlan meccseire, némileg izzani kezdett körülötte a levegő.
Ismét ideje volt előállni egy friss ötlettel, amelyet egy 1937-ből származó, a Déli és a Nyugati pályaudvart összekötő alagúttervben talált meg. A 300 vagy 3000 – a nullákat már nem tudjuk követni, de mindegy is – milliárd forintos elképzelést az egyik kimondhatatlan nevű államtitkársággal megbízott tettestársa adta elő a nagyérdemű és a sajtó szórakoztatására. A cupákos csontra azonnal rávetették magukat úgy nevezett szakértők és úgy nevezett ellenzéki képviselők is, akik szerint az ötlet fantasztikus távlatokat nyit Budapest közlekedésében. Dörzsöli a kezét a nemzetvezető – minden olajozottan halad, éppen az ő elgondolása szerint.
Az is bolond, aki azon töpreng, vajon miért tart 2018-ban még mindig 3 óráig a Budapest-Bécs közötti 270 km-es táv megtétele? Hogyhogy nem sikerült szupergyors – Európa legtöbb országában régóta létező és közlekedő – 160-180 km/órás sebességgel száguldó vonatot megépíteni az elmúlt 30 évben? Hogyhogy még mindig nem lehet kulturált, civilizált módon, rövid idő alatt bejutni a repülőtérről a fővárosba? Értjük mi, hogy elsőbbsége van Belgrádnak és a kínaiak által megépítendő vasútnak Szerbiába. Indokolt is, hiszen sok szál fűz minket hozzájuk, és majdnem annyian járnak oda dolgozni, mint Ausztriába. Miért is kellene a Budapest-Bécs vasútvonalat fejleszteni? Mi értelme lenne, ha felére csökkenne a menetidő? Ráadásul valószínűleg olcsóbb is lenne, mint a két pályaudvart összekötő 1937-es terv meg(nem)valósítása, és olcsó húsnak híg a leve. Belekezdeni sem érdemes.
Viszont a csontrágás közben már senki sem foglalkozik a nemzetvezető magán repülőgépes utazásaival, és arra se figyel senki, hogy 7 milliárdért vásárol Hanoiban művelődési házat. A következő magyarországi fejlesztésnek javasolnánk egy Vietnámig elérő alagutat, hiszen valahogy majd meg kell közelítenünk a művelődési házat.
