Szerző: KISTEHÉN ZENEKAR
2010.03.12.
ITT NÉZHETŐ MEG
2018. augusztus 20., hétfő
RÁADÁS: KISTEHÉN - ELVISZI A SZÉL
PETŐFI RÁDIÓ AKUSZTIK / YOUTUBE
Szerző: KISTEHÉN ZENEKAR
2010.03.12.
Kistehén - Elviszi a szél (Petőfi Rádió Akusztik)
A Kistehén egy magyar alternatív együttes.
A zenekar 2002-ben a Sziget Fesztivál reklámjaként debütált dal, az "Ééén vagyok a kis tehééén, ülök a fa tetejééén" kezdetű dal előadójaként tűnt fel. Később 2004. áprilisában Kollár-Klemencz László és együttese Zene a nyulaknak néven futott, majd később felvette Kistehén Tánczenekar nevet, majd a Kistehén név mellett maradt.
Az évek során már öt lemezük is megjelent, amelyekről a legismertebb dalok a Szájbergyerek, Szerelmes vagyok minden nőbe és a Virágok a réten'Jó csávó a Markó
ITT NÉZHETŐ MEG
Szerző: KISTEHÉN ZENEKAR
2010.03.12.
ITT NÉZHETŐ MEG
LÁZÁLLAM, NEMZETÁLOM
MÉRCE
Szerző: VARGA 'NEFELEJCS' GERGŐ
2018.08.20.
„S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk”
Ismerős Arcok
Szerte a Kárpát-medencében, akárhányszor felcsendül ez a dal, a közönség összeölelkezve énekli együtt a sorait. Tán ez már a nyolcadik kerületi választónak is megfelelő konzervatív-jobboldali kultúra, a megszelidített nemzeti rock: egy kis „Kör közepén állok”, egy kis nemzeti érzelem.
A lényeget nem értheted, de valóban csak annak a parafrázisa, hogy „Magyar az, akinek fáj Trianon – a többi csak állampolgár”. Ez az idézet is kacifántos utat járt be: adták Illyés Gyula és Karinthy Frigyes szájába is, de valójában Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke mondta először.
Azért tartom érdekesnek és augusztus huszadikán aktuálisnak ezt a jelenséget, mert rajta keresztül megfogható a mai magyar nacionalizmus és az ellentmondásai is, főleg úgy, ha kicsit hátrébb lépve tudjuk szemlélni a korunkat.
Mit jelent magyarnak lenni? Ez az egyik legmegfoghatatlanabb kérdés, mert mindenkinek személy szerint mást fog jelenteni, más jelentőséget fog tartalmazni, ami nyilván függ attól is, hogy épp milyen tétje van az ebből következő állításnak. Mást jelent a felvidéken, mint a Havanna lakótelepen, mást jelent Petőfiszálláson a huszadik század közepén, mint asszimiláns zsidónak a világháború alatt. Mást jelent az emigránsnak és mást jelent a bevándorlónak: ezekből a nehézségekből pedig leírható, hogy ez nem egy konkrét dolog, csak valami, ami felé tartunk és tarthatunk, s ez a definíciós folyamat válik magává a magyarsággá.
Ennyiben igaza van az Ismerős Arcok dalnak: a lényegét még nem érthetjük. Csak azt felejti ki, hogy sose nem is fogjuk érteni, mert a feladvány megoldhatatlan. A megoldás maga a törekvés.
A mai nacionalizmus pedig ennek a folyamatnak a kizárólagos értelmezésére tör, mert az absztrakt érzületeken túl, ahol az állam gyakorlatán keresztül találkoznak az elvek a valósággal, nagyon is valós tétje van annak, hogy ki a magyar, és ki nem az.
Mi egy vérből valók vagyunk: következésképp, aki nem a mi vérünkből van, azt lehet a menekülttáborban éheztetni. (Erre két válasz érkezik: nem is éheztetjük őket, a körülményeiknél csak a Hilton-szálló lenne jobb; illetőleg ha igen, akkor pedig megérdemlik.)...
Szerző: VARGA 'NEFELEJCS' GERGŐ
2018.08.20.
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk”
Ismerős Arcok
Szerte a Kárpát-medencében, akárhányszor felcsendül ez a dal, a közönség összeölelkezve énekli együtt a sorait. Tán ez már a nyolcadik kerületi választónak is megfelelő konzervatív-jobboldali kultúra, a megszelidített nemzeti rock: egy kis „Kör közepén állok”, egy kis nemzeti érzelem.
A lényeget nem értheted, de valóban csak annak a parafrázisa, hogy „Magyar az, akinek fáj Trianon – a többi csak állampolgár”. Ez az idézet is kacifántos utat járt be: adták Illyés Gyula és Karinthy Frigyes szájába is, de valójában Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke mondta először.
Azért tartom érdekesnek és augusztus huszadikán aktuálisnak ezt a jelenséget, mert rajta keresztül megfogható a mai magyar nacionalizmus és az ellentmondásai is, főleg úgy, ha kicsit hátrébb lépve tudjuk szemlélni a korunkat.
Mit jelent magyarnak lenni? Ez az egyik legmegfoghatatlanabb kérdés, mert mindenkinek személy szerint mást fog jelenteni, más jelentőséget fog tartalmazni, ami nyilván függ attól is, hogy épp milyen tétje van az ebből következő állításnak. Mást jelent a felvidéken, mint a Havanna lakótelepen, mást jelent Petőfiszálláson a huszadik század közepén, mint asszimiláns zsidónak a világháború alatt. Mást jelent az emigránsnak és mást jelent a bevándorlónak: ezekből a nehézségekből pedig leírható, hogy ez nem egy konkrét dolog, csak valami, ami felé tartunk és tarthatunk, s ez a definíciós folyamat válik magává a magyarsággá.
Ennyiben igaza van az Ismerős Arcok dalnak: a lényegét még nem érthetjük. Csak azt felejti ki, hogy sose nem is fogjuk érteni, mert a feladvány megoldhatatlan. A megoldás maga a törekvés.
A mai nacionalizmus pedig ennek a folyamatnak a kizárólagos értelmezésére tör, mert az absztrakt érzületeken túl, ahol az állam gyakorlatán keresztül találkoznak az elvek a valósággal, nagyon is valós tétje van annak, hogy ki a magyar, és ki nem az.
Mi egy vérből valók vagyunk: következésképp, aki nem a mi vérünkből van, azt lehet a menekülttáborban éheztetni. (Erre két válasz érkezik: nem is éheztetjük őket, a körülményeiknél csak a Hilton-szálló lenne jobb; illetőleg ha igen, akkor pedig megérdemlik.)...
NYÁRVÉGI VEGYESSALÁTA
PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2018.08.20.
Hát itt most összevissza írok mindenről, merthogy politika ugyan minden, ami a társadalom életével összefügg, de a mai Magyarországon politika címén eredményhirdetés folyik, arról meg nemigen lehet eszmét cserélni, merthogy minek?
A suttyók álma állammá vált, olyan is ez a társadalom, mint egy falusi disznótor, hatalomtól megrészegült böllér, magukat hülyére zabáló, szájuk szélén zsírt folyató családtagok, zsíros poharakból vedelt homályos boroktól részeg haszonlesők, akikből ketrecharcost farag a lehetőség, hogy hozzáférnek a pecsenyéstálhoz.
Miután mindened ellopták már tőled, beleértve a gyermekeid jövőjét is, lassan elkezdenek egymásra acsarkodni, ami egyébként nagyon helyes,
Simicska már a padlón és viszi magával vazallusait is, de persze ezzel nincs még vége a történetnek, hiszen ezzel Mészáros Viktor a harmadik helyre csúszott a mezőgazdaság új urai között, ami - lássuk be - tűrhetetlen.
Viszont tied lesz a malaszt, és ha nem tudod mi az, ne bánkódj, hiszen unokád már az óvodában megkapja a szükséges ismereteket, ha nem figyelsz oda rá két percig, már hercig szoknyácskában rázza a csengettyűt plebános úr ölében.
Bizony mondom néktek, ez a gender-tudomány egyre hasznosabb lesz, betiltás ide vagy oda.
Alapvetően büszkék lehetünk, hiszen Sztálin elvtárshoz mért tettet hajtottunk végre - a Gazda a geneikát tiltotta be, Egyeske meg a gender-kutatásokat.
Pedig hajdan elég jó híre volt, szorgalmasan - bár állítólag kissé erőszakosan - kutatta a nemek titkait a bugyikban.
Már várom, mikor jön elő az első szűz, akivel a Vezér maga erőszakoskodott, mondván me too!
De beszéltünk már eleget sérült személyiségekről, beszéljünk most másról.
Tegnap esküvőn voltam, angyalarcú unokahúgom ment férjhez.
Unokahugom divatos alkatú, a bulimia szobrát nem róla fogják mintázni, a rendőrség tízezer forintra büntette mert egy közlekedési vita során ellenfele mozdulatait támadó-jellegűnek értékelte, megijedt és ezért kénytelen volt megverni a száztíz kilós pasit, aki feljelentette.
A szabálysértési eljárás során a rendőrségen rendfokozatra és beosztásra tekintet nélkül mindenki hülyére röhögte magát.
Aki elvette feleségül, szintén szeret verekedni, ezt mindketten sporttevékenység keretében gyakorolják, de a boldog házasság titkát azért fel lehet fedezni a kapcsolatukban, ha a lány elszemtelenedik, akkor Ákos meghívja edzeni, ott aztán földhöz csapkodja néhányszor és azonnal helyreáll a táplálkozási lánc kívánatos rendje.
Az esküvő Etyeken volt, ahol is mostanában teremtik meg a hagyományos borkultúrát, lévén, hogy a filoxera végzett a szőlővel ezelőtt kétszáz évvel, a történelem meg a sváb gazdákkal úgy hetven évvel ezelőtt.
Miután a bort mostanában nem kedvelem, így aztán nekem a tőkén Jameson whiskey termett - az "e" nem elütés, ez ír ital, az írek meg mindig különcök voltak.
A rendezvény jól sikerült, lehetett beszélgetni, sőt, táncolni is, aminek Anyukám nagyon örült, hiszen az ember kilencven éves korában kívánja még a mozgást, és az esküvőre való tekintettel elmulasztotta reggeli nordic-edzését.
Kicsit meglegeltettem a szemem a vendég-hölgyeken, öreg ember már érje be ennyivel, nem igaz?
Szerző: PuPu
2018.08.20.
A suttyók álma állammá vált, olyan is ez a társadalom, mint egy falusi disznótor, hatalomtól megrészegült böllér, magukat hülyére zabáló, szájuk szélén zsírt folyató családtagok, zsíros poharakból vedelt homályos boroktól részeg haszonlesők, akikből ketrecharcost farag a lehetőség, hogy hozzáférnek a pecsenyéstálhoz.
Miután mindened ellopták már tőled, beleértve a gyermekeid jövőjét is, lassan elkezdenek egymásra acsarkodni, ami egyébként nagyon helyes,
Simicska már a padlón és viszi magával vazallusait is, de persze ezzel nincs még vége a történetnek, hiszen ezzel Mészáros Viktor a harmadik helyre csúszott a mezőgazdaság új urai között, ami - lássuk be - tűrhetetlen.
Viszont tied lesz a malaszt, és ha nem tudod mi az, ne bánkódj, hiszen unokád már az óvodában megkapja a szükséges ismereteket, ha nem figyelsz oda rá két percig, már hercig szoknyácskában rázza a csengettyűt plebános úr ölében.
Bizony mondom néktek, ez a gender-tudomány egyre hasznosabb lesz, betiltás ide vagy oda.
Alapvetően büszkék lehetünk, hiszen Sztálin elvtárshoz mért tettet hajtottunk végre - a Gazda a geneikát tiltotta be, Egyeske meg a gender-kutatásokat.
Pedig hajdan elég jó híre volt, szorgalmasan - bár állítólag kissé erőszakosan - kutatta a nemek titkait a bugyikban.
Már várom, mikor jön elő az első szűz, akivel a Vezér maga erőszakoskodott, mondván me too!
De beszéltünk már eleget sérült személyiségekről, beszéljünk most másról.
Tegnap esküvőn voltam, angyalarcú unokahúgom ment férjhez.
Unokahugom divatos alkatú, a bulimia szobrát nem róla fogják mintázni, a rendőrség tízezer forintra büntette mert egy közlekedési vita során ellenfele mozdulatait támadó-jellegűnek értékelte, megijedt és ezért kénytelen volt megverni a száztíz kilós pasit, aki feljelentette.
A szabálysértési eljárás során a rendőrségen rendfokozatra és beosztásra tekintet nélkül mindenki hülyére röhögte magát.
Aki elvette feleségül, szintén szeret verekedni, ezt mindketten sporttevékenység keretében gyakorolják, de a boldog házasság titkát azért fel lehet fedezni a kapcsolatukban, ha a lány elszemtelenedik, akkor Ákos meghívja edzeni, ott aztán földhöz csapkodja néhányszor és azonnal helyreáll a táplálkozási lánc kívánatos rendje.
Az esküvő Etyeken volt, ahol is mostanában teremtik meg a hagyományos borkultúrát, lévén, hogy a filoxera végzett a szőlővel ezelőtt kétszáz évvel, a történelem meg a sváb gazdákkal úgy hetven évvel ezelőtt.
Miután a bort mostanában nem kedvelem, így aztán nekem a tőkén Jameson whiskey termett - az "e" nem elütés, ez ír ital, az írek meg mindig különcök voltak.
A rendezvény jól sikerült, lehetett beszélgetni, sőt, táncolni is, aminek Anyukám nagyon örült, hiszen az ember kilencven éves korában kívánja még a mozgást, és az esküvőre való tekintettel elmulasztotta reggeli nordic-edzését.
Kicsit meglegeltettem a szemem a vendég-hölgyeken, öreg ember már érje be ennyivel, nem igaz?
...
MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A SAN DIEGÓ-I TŰZORKÁN - MEGHÖKKENTŐ EPIZÓDOK A TŰZIJÁTÉK TÖRTÉNETÉBŐL
QUBIT
Szerző: DIPPOLD ÁDÁM
2018.08.20.
A tűzijáték túl jó móka volt ahhoz, hogy kizárólag a hegyi emberekre és különféle természetfeletti entitásokra pazarolják, a 12. század környékén ezért már így köszöntötték a császárt. Ez legalább olyan jól nézhetett ki, mint Gandalf tűzijátéka a Gyűrűk urában: nemcsak rakéták, hanem tűzkerekek, színes füstbombák és petárdák is szerepeltek a műsoron.
Kína és Középfölde mellett a tűzijáték Indiában és Japánban is az ünnepek fontos része volt, az ókori görögök pedig különösen nagy mulatságokat rendeztek a görögtűzzel – ennek a receptjét szigorú titokban tartották, és leginkább a tengeri ütközeteknél vették jó hasznát, amikor elevenen elégették az ellenséges hajókon tartózkodó katonákat.
Európa sem maradhatott le, ha már királyi pompáról volt szó: Európában először a 13. század közepén tűzijátékoztak, itthon először Mátyás király és Beatrix esküvőjén, egy bizonyos Regiomontanus nevű német csillagász jóvoltából csodálhatták meg a látványt a vendégek.
Aki a tűzzel játszik...
GYARMATI ANDREA: A FÉRFIAK ROSSZABBUL TŰRIK A NAGYBETEG GYEREK SZENVEDÉSÉT
24.HU / POSZT-ITT
Szerző: GYARMATI ANDREA
2018.08.19.
Akár szét is eshet a család. Az orvos pedig néha gyógyít, gyakran segít, mindig vigasztal.
Szerencsés csillagzat alatt születtem. Mindig olyat és azt csináltam, ami örömet szerzett. Először a sport, aztán az orvoslás, és most néhány év óta az írás is rengeteg örömet ad. Az, hogy bizonyos dolgokról, melyek megérintenek, módom van nyilvánosan is elmondani, amit gondolok, érzek, extra ajándék.
Az, hogy gyerekorvosnak lenni jó, nem kétséges. Az, hogy egész nap gyerekek között lehetek és hozzájárulhatok a gyógyulásukhoz, még a jónál is jobb. Ám van ennek a szakmának is, mint minden más elfoglaltságnak, árnyoldala.Generálódnak helyzetek, melyekkel nehéz mit kezdeni, nincs igazán jól bevált módszer, mi a helyes viselkedés ezen nehézségek előfordulásakor.
Egyetemista voltam, belgyógyászat gyakorlaton egy hétig a belklinikán. Korán reggel ül egy idős bácsi szépen felöltözve, kezében a botjával az ágya szélén, a csomagja is összekészítve.
– Megyek haza, kisdoktornő – mosolyog rám – várom a fiamékat. Jönnek, úgy mondták, amint tudnak.
Dolgozunk, vizitelünk, zárójelentést írok, a bácsi még mindig ül az ágyán, mellette a csomag. Eltelik a nap, lassan esteledik, mire a családja előkerül.
Tudom, értem én, bizonyára sok a munka, nagy a hajtás, Apuka meg úgyis ráér. Nézem a bácsit, és fáj a szívem. Nem elég, hogy beteg volt, hogy megöregedett, váratják.
Úgy érzem, ezt sosem tudnám megszokni, és ha belgyógyász lennék,
Szerző: GYARMATI ANDREA
2018.08.19.
Szerencsés csillagzat alatt születtem. Mindig olyat és azt csináltam, ami örömet szerzett. Először a sport, aztán az orvoslás, és most néhány év óta az írás is rengeteg örömet ad. Az, hogy bizonyos dolgokról, melyek megérintenek, módom van nyilvánosan is elmondani, amit gondolok, érzek, extra ajándék.
Az, hogy gyerekorvosnak lenni jó, nem kétséges. Az, hogy egész nap gyerekek között lehetek és hozzájárulhatok a gyógyulásukhoz, még a jónál is jobb. Ám van ennek a szakmának is, mint minden más elfoglaltságnak, árnyoldala.Generálódnak helyzetek, melyekkel nehéz mit kezdeni, nincs igazán jól bevált módszer, mi a helyes viselkedés ezen nehézségek előfordulásakor.
Egyetemista voltam, belgyógyászat gyakorlaton egy hétig a belklinikán. Korán reggel ül egy idős bácsi szépen felöltözve, kezében a botjával az ágya szélén, a csomagja is összekészítve.
– Megyek haza, kisdoktornő – mosolyog rám – várom a fiamékat. Jönnek, úgy mondták, amint tudnak.
Dolgozunk, vizitelünk, zárójelentést írok, a bácsi még mindig ül az ágyán, mellette a csomag. Eltelik a nap, lassan esteledik, mire a családja előkerül.
Tudom, értem én, bizonyára sok a munka, nagy a hajtás, Apuka meg úgyis ráér. Nézem a bácsit, és fáj a szívem. Nem elég, hogy beteg volt, hogy megöregedett, váratják.
Úgy érzem, ezt sosem tudnám megszokni, és ha belgyógyász lennék,
bizonyára tennék szúrós megjegyzéseket.
Megint csak megerősödik az eredeti érzés: csakis gyerekekkel szeretnék foglalkozni...
DE HOVÁ TŰNT SIMICSKA LAJOS?
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TAMÁS RÓBERT
2018.08.20.
Tehát Simicskának nem kell ahhoz plakátot renoválnia, hogy beverekedje magát a propagandalapokba (ha egybe, akkor az összesbe, mert riadóláncosan működnek ezek), mégis olyan mély kuss van őkelméről, mint az Orbán-Tiborcz házaspár bahreini tárgyalásáról az ottani energetikai miniszterrel. Vagy mint az Elios-ügy méla csendje. És még ezer ilyet fel lehetne sorolni, de nem fárasztom vele sem a kedves és kedvetlen olvasókat, sem önmagamat. Koncentráljunk Simicska Lajosra, Orbán Viktor egykori berúgó-, dugó-és harcostársára a kollégiumi lábszag összekovácsoló erejében. Aki nélkül ma nem létezne ez a Fidesz és nem létezne ez az Orbán Viktor sem. Aki nélkül az Orbán pereputty ma nem lenne milliárdos vagyonok ura, a fél ország nem lenne egy gázszerelő nevén, aki nélkül ma nem rendelkezne a párt 500 darabos médiabirodalommal. Persze Simicska sem lenne milliárdos Orbán Viktor hálás barátsága nélkül.
A két barátnak tehát megtérült a befektetés. Egymásra támaszkodva az egyik lerabolta kicsit az országot, a másik meg nagyon lerabolta. Aztán borult a bili, Simicska el is mesélte, hogy neki elvei lettek hirtelen és ő nem azért támogatta Orbánt, hogy az visszavezesse Magyarországot Oroszország kebelére, azt már nem, ő ebben nem vesz részt. Persze akkor sem erről volt szó, hanem a két maffiózónak üzleti vitája támadhatott egymással. A lényeg, hogy Simicska kizuhant a királyi páholyból. Orbán pedig parádésan bebizonyította, hogy már régen ő irányít mindent a két kezével, hiszen a Simicska-cégek addig szériában nyerték a közbeszerzéseket, tendereket, attól a pillanattól kezdve pedig nem nyerték. Ez egyetlen esetben lehetséges: ha irányított pályázatok vannak. Jó, addig is tudtuk, hogy az van, de így be is bizonyosodott. Nem baj, senkit nem hozott lázba.
Simicska szép csöndesen döglődni kezdett. Időnként kiordított a gödörből, hogy jön és bosszút áll. Amit egészen biztosan meg is tehetett volna, van elég bizonyítéka az egykori cimborája ellen. De akkor magát is be kellett volna vádolnia, az meg már nem tetszett a népéért aggódó hazafinak. Jobb üzletnek bizonyult, ha alkut köt Orbánnal. Szabad elvonulás a vagyon maradékával. Cserébe Lajos is kussol és a pártpropagandisták is kussolnak. Az átlag kéményen csodálkozó kisember memóriája egyébként sem közelíti meg egy aranyhal emlékezőképességét, egyszóval nem lesz semmi gáz. És nem is lett. Ez egy ilyen csodás ország. Indokolt az ünneplés. Kellemes tűzijátékot mindenkinek!
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TAMÁS RÓBERT
2018.08.20.
...Egy valakiről nem esik szó a pártújságokban. Simicska Lajosról. Se alkoholprobléma, se jobbiképítő, se hazudozó bukott oligarcha, se lebontott hirdetőoszlopok, se Simicska fia egy melegfelvonuláson, se semmi. Az ember eltűnt, felszívódott, köddé vált. Van ebben gyakorlata, régebben még a létezése sem volt bizonyított, talán még a személyigazolványában sem volt róla fotó, olyan ügyesen bujkált. Mostanság azonban a pártpropaganda reformújságíróinak egyáltalán nincs szükségük arra, hogy valakiről megtudjanak valamit. Az újságírás – mármint amit ők újságírásnak hívnak abban a dimenzióban ahol ők léteznek – meglehetősen kreatív műfaj lett. Szárnyalhat a fantázia, legfeljebb leközlik éjfélkor a kulturális rovatban, hogy egy büdös szó sem volt igaz semmiből. Na és akkor mi van? Semmi.
Tehát Simicskának nem kell ahhoz plakátot renoválnia, hogy beverekedje magát a propagandalapokba (ha egybe, akkor az összesbe, mert riadóláncosan működnek ezek), mégis olyan mély kuss van őkelméről, mint az Orbán-Tiborcz házaspár bahreini tárgyalásáról az ottani energetikai miniszterrel. Vagy mint az Elios-ügy méla csendje. És még ezer ilyet fel lehetne sorolni, de nem fárasztom vele sem a kedves és kedvetlen olvasókat, sem önmagamat. Koncentráljunk Simicska Lajosra, Orbán Viktor egykori berúgó-, dugó-és harcostársára a kollégiumi lábszag összekovácsoló erejében. Aki nélkül ma nem létezne ez a Fidesz és nem létezne ez az Orbán Viktor sem. Aki nélkül az Orbán pereputty ma nem lenne milliárdos vagyonok ura, a fél ország nem lenne egy gázszerelő nevén, aki nélkül ma nem rendelkezne a párt 500 darabos médiabirodalommal. Persze Simicska sem lenne milliárdos Orbán Viktor hálás barátsága nélkül.
A két barátnak tehát megtérült a befektetés. Egymásra támaszkodva az egyik lerabolta kicsit az országot, a másik meg nagyon lerabolta. Aztán borult a bili, Simicska el is mesélte, hogy neki elvei lettek hirtelen és ő nem azért támogatta Orbánt, hogy az visszavezesse Magyarországot Oroszország kebelére, azt már nem, ő ebben nem vesz részt. Persze akkor sem erről volt szó, hanem a két maffiózónak üzleti vitája támadhatott egymással. A lényeg, hogy Simicska kizuhant a királyi páholyból. Orbán pedig parádésan bebizonyította, hogy már régen ő irányít mindent a két kezével, hiszen a Simicska-cégek addig szériában nyerték a közbeszerzéseket, tendereket, attól a pillanattól kezdve pedig nem nyerték. Ez egyetlen esetben lehetséges: ha irányított pályázatok vannak. Jó, addig is tudtuk, hogy az van, de így be is bizonyosodott. Nem baj, senkit nem hozott lázba.
Simicska szép csöndesen döglődni kezdett. Időnként kiordított a gödörből, hogy jön és bosszút áll. Amit egészen biztosan meg is tehetett volna, van elég bizonyítéka az egykori cimborája ellen. De akkor magát is be kellett volna vádolnia, az meg már nem tetszett a népéért aggódó hazafinak. Jobb üzletnek bizonyult, ha alkut köt Orbánnal. Szabad elvonulás a vagyon maradékával. Cserébe Lajos is kussol és a pártpropagandisták is kussolnak. Az átlag kéményen csodálkozó kisember memóriája egyébként sem közelíti meg egy aranyhal emlékezőképességét, egyszóval nem lesz semmi gáz. És nem is lett. Ez egy ilyen csodás ország. Indokolt az ünneplés. Kellemes tűzijátékot mindenkinek!
IVÁNYI GÁBOR EGYHÁZA PÉLDÁT MUTAT KERESZTÉNYI SZERETETBŐL AZ EMBERTELEN ORBÁN-REZSIMNEK - ÍME A KÜLÖNBSÉG A PÁVÁSKODÓ-HABZSIDŐZSI ÁLKERESZTÉNYSÉG ÉS AZ IGAZI EMBERSZERETET KÖZÖTT
B1 BLOGCSALÁD
Szerző: Mr Flynn Rider
2018.08.20.
Augusztus 20-án kenyeret, halat és almát visz a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) annak a hozzávetőlegesen 50 menekültnek, akit a tranzitzónában éheztetnek a magyar hatóságok.
Pár napja derült ki ugyanis, hogy a déli határon felállított tranzitzónában a magyar hatóság emberei brabár, embertelen módon
nem adtak enni azoknak a nagykorú menedékkérőknek,
akiknek első fokon elutasították a menedékkérelmét, de meg akarták várni a jogerős döntést. Az Index azt is megírta, hogy emiatt a Magyar Helsinki Bizottság pár napja a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.
A déli határon igazi 22-es csapdája helyzetet teremtett a magyar állam: a Bevándorlási és Menekültügyi Hatóság (BMH) arra hivatkozik, hogy a júliusban megváltoztatott menekültügyi szabályozás alapján mindenkinek elutasítják a kérelmét, aki Szerbia felől érkezik. Így a menedékkérők hiába fellebbeznek az elutasító döntés ellen, annak nincs halasztó hatálya, mivel hiányos a szabályozás. Így azonnal megindul az idegenrendészeti eljárás, aminek kitoloncolás a vége.
A hatóság a menedékkérőket addig arra biztatja, hogy menjenek vissza Szerbiába, a nagykorúak pedig enni sem kapnak...
Szerző: Mr Flynn Rider
2018.08.20.
Pár napja derült ki ugyanis, hogy a déli határon felállított tranzitzónában a magyar hatóság emberei brabár, embertelen módon
nem adtak enni azoknak a nagykorú menedékkérőknek,
akiknek első fokon elutasították a menedékkérelmét, de meg akarták várni a jogerős döntést. Az Index azt is megírta, hogy emiatt a Magyar Helsinki Bizottság pár napja a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.
A déli határon igazi 22-es csapdája helyzetet teremtett a magyar állam: a Bevándorlási és Menekültügyi Hatóság (BMH) arra hivatkozik, hogy a júliusban megváltoztatott menekültügyi szabályozás alapján mindenkinek elutasítják a kérelmét, aki Szerbia felől érkezik. Így a menedékkérők hiába fellebbeznek az elutasító döntés ellen, annak nincs halasztó hatálya, mivel hiányos a szabályozás. Így azonnal megindul az idegenrendészeti eljárás, aminek kitoloncolás a vége.
A hatóság a menedékkérőket addig arra biztatja, hogy menjenek vissza Szerbiába, a nagykorúak pedig enni sem kapnak...
CSIZMADIA ERVIN: A MAGYAR RENDSZERVÁLTÁSOK ÉS AZ ELLENZÉK TANULÓKÉPESSÉGE
24.HU
Szerző: 24.hu
2018.08.20.
Magyarországon szinte összellenzéki tapasztalat, hogy ma megint ugyanott tartunk, mint a rendszerváltás előtt, azaz visszatért valamilyen kollektivisztikus berendezkedés. Természetesen ezt a vélekedést a kormányoldal nem osztja: ők éppen a rendszerváltás mai befejezéséről és a posztkommunizmustól való kései megszabadulásról beszélnek. E tekintetben – mint oly sok másban – nincs esély megegyezésre, de ez az írás nem is erről szól. Hanem arról, hogy a magyar politikai fejlődésben vajon az elmúlt 30 év (vagy éppen azon belül az elmúlt 8 év) mennyiben tekinthető újdonságnak, illetve, ha nem újdonság, akkor milyen okai vannak a rendszerismétlődésnek.
Szerző: 24.hu
2018.08.20.
Rendszerek torlódása
Kezdjük egy röpke rendszerváltás-összegzéssel: Magyarországon a 20. században – európai összevetésben is egyedülálló módon – kilenc különböző rendszer váltotta egymást. Paul Gradvohl, Marián Béla és Szabó Ildikó éppen 20 éve írt erről alapvető tanulmányában.
A szerzők a következő rendszerváltásokat és rendszereket különböztetik meg: 1. Az őszirózsás forradalom (1918); 2. A tanácsköztársaság (1919); 3. Horthy-korszak (1919); 4. A Szálasi-féle hatalomátvétel utáni rendszer (1944); 5. A demokratikus átmenet rendszere (1945); 6. A Rákosi-rendszer (1948); 7. Az 1956. október 23-a utáni rövid rendszer; 8. A Kádár-rendszer (1956-tól); 9. A tárgyalásos átmenet utáni időszak (1989). Ha ehhez hozzávesszük a 19. századot is (kezdve az 1848-as forradalommal), akkor további négy rendszert különíthetünk el. 1. A Habsburg-uralom rendszere (1840-es évek); 2. Az 1848-49-es forradalmi időszak; 3. A neoabszolutizmus és a korlátozott alkotmányosság rendszere (1949-1867); 4. A kiegyezés rendszere (1867-1918). Így tehát vizsgált időszakunkban összesen tizenhárom rendszerváltásra került sor...
Kezdjük egy röpke rendszerváltás-összegzéssel: Magyarországon a 20. században – európai összevetésben is egyedülálló módon – kilenc különböző rendszer váltotta egymást. Paul Gradvohl, Marián Béla és Szabó Ildikó éppen 20 éve írt erről alapvető tanulmányában.
A szerzők a következő rendszerváltásokat és rendszereket különböztetik meg: 1. Az őszirózsás forradalom (1918); 2. A tanácsköztársaság (1919); 3. Horthy-korszak (1919); 4. A Szálasi-féle hatalomátvétel utáni rendszer (1944); 5. A demokratikus átmenet rendszere (1945); 6. A Rákosi-rendszer (1948); 7. Az 1956. október 23-a utáni rövid rendszer; 8. A Kádár-rendszer (1956-tól); 9. A tárgyalásos átmenet utáni időszak (1989). Ha ehhez hozzávesszük a 19. századot is (kezdve az 1848-as forradalommal), akkor további négy rendszert különíthetünk el. 1. A Habsburg-uralom rendszere (1840-es évek); 2. Az 1848-49-es forradalmi időszak; 3. A neoabszolutizmus és a korlátozott alkotmányosság rendszere (1949-1867); 4. A kiegyezés rendszere (1867-1918). Így tehát vizsgált időszakunkban összesen tizenhárom rendszerváltásra került sor...
CSAK A JÉGHEGY CSÚCSA:400 EZER EMBERT FENYEGET A KILAKOLTATÁS VESZÉLYE
MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.08.19.
Ahogy azt mi is megírtuk, 2018 második negyedévében összesen 1355, vagyis átlagosan naponta 15 kilakoltatás történt.
Az ATV-nek nyilatkozó, a témában jártas szakember szerint azonban ez csak a jéghegy csúcsa, ugyanis havonta körülbelül 10 ezer ember veszíti el az otthonát,
és csaknem 400 ezer embert fenyeget ugyanez a veszély.
Barabás Gyula szerint az óriási különbség abból adódik, hogy a hivatalos adatok csak a rendőri erővel történő kilakoltatásokat foglalják magukba, emellett azonban vannak még, akik önként hagyják el otthonaikat hiteladósság miatt. A szakértő szerint így viszont már havonta körülbelül 4-4500 otthonvesztésről beszélgetünk, ami nagyjából 10 ezer embert érinthet...
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.08.19.
Az ATV-nek nyilatkozó, a témában jártas szakember szerint azonban ez csak a jéghegy csúcsa, ugyanis havonta körülbelül 10 ezer ember veszíti el az otthonát,
és csaknem 400 ezer embert fenyeget ugyanez a veszély.
Barabás Gyula szerint az óriási különbség abból adódik, hogy a hivatalos adatok csak a rendőri erővel történő kilakoltatásokat foglalják magukba, emellett azonban vannak még, akik önként hagyják el otthonaikat hiteladósság miatt. A szakértő szerint így viszont már havonta körülbelül 4-4500 otthonvesztésről beszélgetünk, ami nagyjából 10 ezer embert érinthet...
HOGYAN LESZ EZ BÁRMIKOR IS MINDANNYIUNK KÖZÖS HAZÁJA?
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.08.20.
Még mindig vasárnap van, igaz, hogy hivatalosan hétfőnek hívják. Senki ne igyekezzen sehova, minden megvár, munkaszünet és ünnep van és államalapítás, meg tűzijáték, meg nemzeti büszkeség, és egy csomó minden ehhez kapcsolódó melldöngetésügyi történés. Helyesbítek: a határon túl kalandozó olvasóink ne vegyék magukra, azt hiszem, nekik bele kell húzni ma is.
Próbálom átérezni, és beleélni magam az ünnepi, emelkedettségbe, de valahogy az egészről minden irányban csorog lefele az a ragacsos, rosszindulatú máz, amivel leöntötték, amivel a kizárólagos tulajdonuknak hazudják az összes nemzeti ünnepet, ezért sajnos az émelygés az egyedüli őszinte érzés, ami képes úrrá lenni rajtam. Ugyanazt csinálják, amit egyébként is csinálnak hétről hétre, napról napra. A 37 szavas szótárukban fellelhető nemzeti csatakiáltásokat illesztgetik egymáshoz különféle alakzatokban, ordítják bele az arcunkba ugyanazokat az ezeréves önámító, önkritikátlan baromságokat. Nem csodálom, hogy a kollégának az este elgurultak a gyógyszerei Kövér László emelkedett agymenéseitől, én hálából idézek egy másik rétor zsenit:
"Olyan országot szeretnénk, ahol a munkának értéke van, ahol a ház otthon is, ahol a családok támogatást kapnak, ahol a hit összeköt, a biztonság pedig állandó. Olyan országot szeretnénk, amelyet mindenki büszkén hívhat hazájának." (Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára)
Hogy a búbánatban lehetne ez mindenkinek a hazája, amikor például Gajdicsot azért szalajtották el Ópusztaszerre, hogy ünnepileg a balliberálisokat gyalázza? Hogyan lehetne ez bármikor is mindenkinek a közös hazája, midőn évek óta nincs egyetlen olyan nemzeti ünnep, amire ne telepedett volna rá a kétharmados önkény, amikor nem a nemzet egyik felére hivatkozva mocskolják a másik felét? Hogyan lehet ez mindenkinek a hazája, ahol a szorgos hétköznapok kormányzati erőfeszítései arra irányulnak, hogy a hazaárulókat, a nemzet velünk élő ellenségeit felmutassák és körbehurcolják a sajátjaik előtt? Milyen értéke van ott a munkának, ahol mindig ugyanazok a moslékos vályú közelében tenyésző igaz magyarok munkáját becsülik meg, de ahol a perifériára szorulak nyomorúságát röhögve lesöprik az asztalról, vagy egyenesen letagadják? Milyen közös haza van ott, ahol kizárólag a feneketlen gyűlölet köti össze a lövészárkokba húzódott, magukat felsőbbrendűnek képzelő hivatásos rettegőket? A legjobban azt bírom, ahogy Szent István intelmeit szelektív üzemmódban a szájukra veszik, és pont azokat a részeit tekintik nem létezőnek, amelyek a legfontosabbak ebben a lihegő kereszténységben. Pedig az idegenek gyámolításán túl (versus orbáni homogén nemzetállam, ugye), van ott még érdekesség. Ünnepileg iderakom, hátha:...
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.08.20.
Próbálom átérezni, és beleélni magam az ünnepi, emelkedettségbe, de valahogy az egészről minden irányban csorog lefele az a ragacsos, rosszindulatú máz, amivel leöntötték, amivel a kizárólagos tulajdonuknak hazudják az összes nemzeti ünnepet, ezért sajnos az émelygés az egyedüli őszinte érzés, ami képes úrrá lenni rajtam. Ugyanazt csinálják, amit egyébként is csinálnak hétről hétre, napról napra. A 37 szavas szótárukban fellelhető nemzeti csatakiáltásokat illesztgetik egymáshoz különféle alakzatokban, ordítják bele az arcunkba ugyanazokat az ezeréves önámító, önkritikátlan baromságokat. Nem csodálom, hogy a kollégának az este elgurultak a gyógyszerei Kövér László emelkedett agymenéseitől, én hálából idézek egy másik rétor zsenit:
"Olyan országot szeretnénk, ahol a munkának értéke van, ahol a ház otthon is, ahol a családok támogatást kapnak, ahol a hit összeköt, a biztonság pedig állandó. Olyan országot szeretnénk, amelyet mindenki büszkén hívhat hazájának." (Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára)
Hogy a búbánatban lehetne ez mindenkinek a hazája, amikor például Gajdicsot azért szalajtották el Ópusztaszerre, hogy ünnepileg a balliberálisokat gyalázza? Hogyan lehetne ez bármikor is mindenkinek a közös hazája, midőn évek óta nincs egyetlen olyan nemzeti ünnep, amire ne telepedett volna rá a kétharmados önkény, amikor nem a nemzet egyik felére hivatkozva mocskolják a másik felét? Hogyan lehet ez mindenkinek a hazája, ahol a szorgos hétköznapok kormányzati erőfeszítései arra irányulnak, hogy a hazaárulókat, a nemzet velünk élő ellenségeit felmutassák és körbehurcolják a sajátjaik előtt? Milyen értéke van ott a munkának, ahol mindig ugyanazok a moslékos vályú közelében tenyésző igaz magyarok munkáját becsülik meg, de ahol a perifériára szorulak nyomorúságát röhögve lesöprik az asztalról, vagy egyenesen letagadják? Milyen közös haza van ott, ahol kizárólag a feneketlen gyűlölet köti össze a lövészárkokba húzódott, magukat felsőbbrendűnek képzelő hivatásos rettegőket? A legjobban azt bírom, ahogy Szent István intelmeit szelektív üzemmódban a szájukra veszik, és pont azokat a részeit tekintik nem létezőnek, amelyek a legfontosabbak ebben a lihegő kereszténységben. Pedig az idegenek gyámolításán túl (versus orbáni homogén nemzetállam, ugye), van ott még érdekesség. Ünnepileg iderakom, hátha:...
PRÁGA ÉS AZ EMBERARCÚ SZOCIALIZMUS
NÉPSZAVA ONLINE / SZÉP SZÓ
Szerző: FRISS RÓBERT
2018.08.20.
Sokan leírták már, sem emberarcú kapitalizmus, sem emberarcú szocializmus nem létezik. Ami a kapitalizmust illeti a ma létező skandináv modell jóléti államai tagadják ezt. Az a csehszlovák kísérlet pedig, amely – elsőként – megteremthette volna az emberarcú szocializmus gyakorlatát,
1968 augusztusában elbukott.
Eljött az idő, hogy Budapest húsboltjaiban húst árultak, és a nagyvilág nem győzött álmélkodni ezen a csodán – és nagyon emlékszem egy augusztusi napra ’68-ból, amikor kétségbeesetten rohangásztam Budapest addigra már befoltozott utcáin, izgatottan várva, hátha a Prágából jött hírek másokat is utcára szólítanak, tömegeket – csendes, üres utcákon tébláboltam késő estig, még a rendőr is csak a kocsmák csendjét őrizte. Még emlékszem jól a későbbi évek keserűségére és szégyenére, amikor a lengyelek ’56-ja oly kevés rokonszenvet szólaltatott meg a húsboltjaira büszke és kényes Magyarországon – pocsék érzés volt”. Csalog Zsolt 1997-ben elhunyt író, szociográfus, szociológus 1986-ban, az 1956 utáni magyar "sanda alkuk és hamis igazodások" tanulságával írta e sorokat.
Ötven éve, hogy 1968. augusztus 20-án a Varsói Szerződés tagállamai – köztük Magyarország – inváziót indítottak Csehszlovákia ellen, hogy felszámolják az Alexander Dubcek pártfőtitkár nevével fémjelzett prágai tavaszt, az "emberarcú szocializmus" kísérletét.
A valóság lehetőségei
Kádár láthatta a párhuzamot az emberarcú szocializmus kísérlete és a magyar 1956 között. Felismerhette Nagy Imre és Dubček politikai rokonságát, és a testvéri országok kényszerközösségét is. Mint ahogyan láthatta Hruscsov desztalinizációs kísérletének bukását. (Nem véletlenül ragadt bele saját politikai élettapasztalatába, amikor 1985-ben nem ugrott Gorbacsov első szavára. Félt a szovjet nomenklatúrától, amely 1964-ben megpuccsolta a "túlságosan Sztálin-ellenes" Hruscsovot. S bár a leszámolás módszerei enyhültek, jött Leonyid Brezsnyev, a "pangásig" kegyelemből és szükségből uralkodó cár, akinek szürke jelentéktelenségében kiegyezhettek a pártbeli csoportosulások. A pártközeg egyensúlya és célja nem sokat változott: az nem a puha sztálintalanítás, hanem a sztálinizmus puha restaurációja volt.) Ugyancsak Mlynář idézi fel: Brezsnyev 1968 novemberében négyszemközt azt mondta Bohumil Simonnak, aki a CSKP delegációját vezette az októberi forradalom ünnepségein: "Maguk azt hitték, hogy ha a maguk kezében van a hatalom, akkor azt tehetnek, amit akarnak. De ez alapvető hiba! Én sem tehetem azt, amit tenni szeretnék... Mert ha én, akkor (1968 augusztusában – F. R..) a Politikai Bizottságban nem szavaztam volna meg a katonai beavatkozást, mi történt volna? Maga bizonyosan nem ülne most itt. De lehet, hogy én sem!" Ezek ugyanannak a Brezsnyevnek a szavai, akit fejvesztés terhe mellett maga Hruscsov bízott meg azzal, hogy 1956. november elsején Kádár és Münnich Ferenc a harcban álló Budapestről épségben megérkezzen Moszkvába, hogy a Nagy Imre-ellenkormány megalakulhasson...
Szerző: FRISS RÓBERT
2018.08.20.
1968 augusztusában elbukott.
Ötven éve, hogy 1968. augusztus 20-án a Varsói Szerződés tagállamai – köztük Magyarország – inváziót indítottak Csehszlovákia ellen, hogy felszámolják az Alexander Dubcek pártfőtitkár nevével fémjelzett prágai tavaszt, az "emberarcú szocializmus" kísérletét.
A valóság lehetőségei
Csalognak igaza is volt meg nem is. Mert voltak a magyar ellenzék sűrűsödését jelző, nemzetközi visszhangot keltő tiltakozások, mint például a filozófusok korculai nyilatkozata. A társadalom csendje viszont nem csak a húsboltok féltésének volt betudható, bár volt ok Prága kapcsán Moszkvától félteni az 1968. január 1-én életbe lépett magyar új gazdasági mechanizmust. Másrészt lefojtva bár, de élt még 1956 magyar tapasztalata. Amit Zdeněk Mlynář, a prágai tavasz egyik vezetőjének emlékei szerint Kádár János, az MSZMP KB első titkára tömör egyszerűséggel kérdezett meg Alexander Dubčektől három nappal a "testvéri segítségnyújtás" előtt, augusztus 17-én Komáromban, miközben a peronon búcsúzkodtak: "Mondja, Önök valóban nem tudják, kivel van dolguk?"
Kádár láthatta a párhuzamot az emberarcú szocializmus kísérlete és a magyar 1956 között. Felismerhette Nagy Imre és Dubček politikai rokonságát, és a testvéri országok kényszerközösségét is. Mint ahogyan láthatta Hruscsov desztalinizációs kísérletének bukását. (Nem véletlenül ragadt bele saját politikai élettapasztalatába, amikor 1985-ben nem ugrott Gorbacsov első szavára. Félt a szovjet nomenklatúrától, amely 1964-ben megpuccsolta a "túlságosan Sztálin-ellenes" Hruscsovot. S bár a leszámolás módszerei enyhültek, jött Leonyid Brezsnyev, a "pangásig" kegyelemből és szükségből uralkodó cár, akinek szürke jelentéktelenségében kiegyezhettek a pártbeli csoportosulások. A pártközeg egyensúlya és célja nem sokat változott: az nem a puha sztálintalanítás, hanem a sztálinizmus puha restaurációja volt.) Ugyancsak Mlynář idézi fel: Brezsnyev 1968 novemberében négyszemközt azt mondta Bohumil Simonnak, aki a CSKP delegációját vezette az októberi forradalom ünnepségein: "Maguk azt hitték, hogy ha a maguk kezében van a hatalom, akkor azt tehetnek, amit akarnak. De ez alapvető hiba! Én sem tehetem azt, amit tenni szeretnék... Mert ha én, akkor (1968 augusztusában – F. R..) a Politikai Bizottságban nem szavaztam volna meg a katonai beavatkozást, mi történt volna? Maga bizonyosan nem ülne most itt. De lehet, hogy én sem!" Ezek ugyanannak a Brezsnyevnek a szavai, akit fejvesztés terhe mellett maga Hruscsov bízott meg azzal, hogy 1956. november elsején Kádár és Münnich Ferenc a harcban álló Budapestről épségben megérkezzen Moszkvába, hogy a Nagy Imre-ellenkormány megalakulhasson...
EGY MAGYAR PÁRIZS FELÉ
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Kovács Gergely
2018.08.20.
Régen töprengtem már annyit egy poszt közzététele előtt, mint a mai esetében. Egyrészt a blogon szokatlan a műfaja, hiszen egy novelláról van szó, másrészt ugyanakkor úgy gondolom, elég jól megragadja, milyen az, amikor valaki először utazik külföldre (ráadásul nem túl nyitottan a világra) és milyen előítéletek is élnek (egyes) emberekben. Szóval érdeklődve várom, mit gondoltok Kovács Gergely (akinek egyébként jelent már meg írása a blogon, itt és itt) novellájáról. Adjatok neki esélyt!
„K nem az a fajta volt, aki Párizsba utazik kiállítást nézni. Ami azt illeti, szülővárosa határát sem lépte át legalább tizenöt éve. Nem érezte különösebb szükségét. Ami kellett, mind megtalálta B-ben a városi rangra emelt kisközségben, mélyen beágyazva az Alföld porába. A P-né által hőn óhajtott zsírégető csodaszert pedig az interneten rendelte meg Nepálból. Előtte azért leellenőrizte mindkét patikát, nem bújt-e meg valahol a sok kis doboz között. A cégnél, ahol dolgozott persze mit sem tudtak minderről, így aztán harminc éves megbízható munkájának, valamint egy az irodában véletlenül ottfelejtett festmény-albumnak köszönhetően most egy vonaton robogott a DeGaulle reptérről a francia főváros szívébe. K őszinte volt magához, tudta, ennyi erővel akár egy idegen bolygóra is küldhették volna. Nem ejtették a feje lágyára, minden átszállást, minden utcát gondosan feljegyzett a noteszébe. Feszülten figyelte a tájat odakint. Már negyedórája száguldanak és még mindig csak a külvárosban járnak. Óhatatlanul el fog tévedni egy ekkora metropoliszban. De mit tegyen, ha egyszer szereti Monet-t?
Maga sem értette, miként lehetséges ez. Meglehetősen távol állt tőle az impresszionizmus. Első benyomásait a legritkább esetben sem tartotta megjegyzésre érdemesnek. Ha jobban belegondol, a másodikat és következőket sem. A leülepedett, megszilárdult, ténnyé nemesült dolgok között mozgott otthonosan, az se zavarta, hogyha mások által már keményre taposott úton közelíthette csak meg ezeket. K büszke volt arra, hogy ésszerűen gondolkodik. Egy könyvelőnek erre van leginkább szüksége. A számok és számlák világa amúgy sem hemzseg a váratlan impulzusoktól. Az első benyomás azonos az utolsóval, és ez nagyszerűen működött, biztonságos volt, mint egy anyaöl. Monet-val lázadt csak kicsit: A nyárfák, tavirózsák és a reggeli Szajna titkos kapcsok voltak a bizonylatokon túli bizonytalan világgal. Jól tudta, hisz utánanézett többször is, hogy a mester már az absztrakt festészet előfutára volt, melyből ugyan mit sem értett, mégis valami jól eső borzongást keltett benne, mint gyermekként a benzinkút fényei alól kikémlelni a vaksötét tájba.
K-nak megvolt az a különös képessége, hogy amint kikerült jól megszokott világából, egyfajta burkot növesztett maga köré, mint valami szkafandert, tartósított otthoni levegővel, és persze elegendő keresztrejtvénnyel. Még nem sejtette, hogy hamarosan kirángatják belőle. Valami már mocorgott, zsizsegett benne egy ideje, sóhajtott hát, kiegyenesedett, nyugalmat parancsolt magára. Majd konstatálta, hogy talán kissé szigorú volt magához, ugyanis a szomszédos ülés mozgott, jobban mondva a rajta ülő alak. Lopva ránézett, a pasas arca jóformán nem is volt látható, csupán a tekintélyes orr és a szilaj tekintet látszott ki a dús arcszőrzetből. K homlokát ráncolva fordult vissza, és most kettőt is sóhajtott. Ő igazán nem akar ítélkezni, de tudja ő, hogy miféle ez a jóember! P-né, a titkárságról is folyton róluk papol. Ezek az átkozott arabeusok nem nyughatnak. Folyton fel akarnak robbantani valamit. A szakállas a táskájában matatott. K agya komótosan kapcsolta össze az eddig szerzett információit, és amint a művelet sikerült, egyszeriben kimelegedett. Szomszédja nyilván kést, géppisztolyt vagy bombát rejteget. Menten elő is húzza! Egészen elgyengült a lába, kis híján elkerülte a figyelmét, hogy a vonat megállt. Tanakodott, mitévő legyen, végül úgy érezte, nevetséges lenne leszállnia. Ahogy továbbindultak, már bánta, hogy nem tette meg...
Szerző: Kovács Gergely
2018.08.20.
„K nem az a fajta volt, aki Párizsba utazik kiállítást nézni. Ami azt illeti, szülővárosa határát sem lépte át legalább tizenöt éve. Nem érezte különösebb szükségét. Ami kellett, mind megtalálta B-ben a városi rangra emelt kisközségben, mélyen beágyazva az Alföld porába. A P-né által hőn óhajtott zsírégető csodaszert pedig az interneten rendelte meg Nepálból. Előtte azért leellenőrizte mindkét patikát, nem bújt-e meg valahol a sok kis doboz között. A cégnél, ahol dolgozott persze mit sem tudtak minderről, így aztán harminc éves megbízható munkájának, valamint egy az irodában véletlenül ottfelejtett festmény-albumnak köszönhetően most egy vonaton robogott a DeGaulle reptérről a francia főváros szívébe. K őszinte volt magához, tudta, ennyi erővel akár egy idegen bolygóra is küldhették volna. Nem ejtették a feje lágyára, minden átszállást, minden utcát gondosan feljegyzett a noteszébe. Feszülten figyelte a tájat odakint. Már negyedórája száguldanak és még mindig csak a külvárosban járnak. Óhatatlanul el fog tévedni egy ekkora metropoliszban. De mit tegyen, ha egyszer szereti Monet-t?
Maga sem értette, miként lehetséges ez. Meglehetősen távol állt tőle az impresszionizmus. Első benyomásait a legritkább esetben sem tartotta megjegyzésre érdemesnek. Ha jobban belegondol, a másodikat és következőket sem. A leülepedett, megszilárdult, ténnyé nemesült dolgok között mozgott otthonosan, az se zavarta, hogyha mások által már keményre taposott úton közelíthette csak meg ezeket. K büszke volt arra, hogy ésszerűen gondolkodik. Egy könyvelőnek erre van leginkább szüksége. A számok és számlák világa amúgy sem hemzseg a váratlan impulzusoktól. Az első benyomás azonos az utolsóval, és ez nagyszerűen működött, biztonságos volt, mint egy anyaöl. Monet-val lázadt csak kicsit: A nyárfák, tavirózsák és a reggeli Szajna titkos kapcsok voltak a bizonylatokon túli bizonytalan világgal. Jól tudta, hisz utánanézett többször is, hogy a mester már az absztrakt festészet előfutára volt, melyből ugyan mit sem értett, mégis valami jól eső borzongást keltett benne, mint gyermekként a benzinkút fényei alól kikémlelni a vaksötét tájba.
K-nak megvolt az a különös képessége, hogy amint kikerült jól megszokott világából, egyfajta burkot növesztett maga köré, mint valami szkafandert, tartósított otthoni levegővel, és persze elegendő keresztrejtvénnyel. Még nem sejtette, hogy hamarosan kirángatják belőle. Valami már mocorgott, zsizsegett benne egy ideje, sóhajtott hát, kiegyenesedett, nyugalmat parancsolt magára. Majd konstatálta, hogy talán kissé szigorú volt magához, ugyanis a szomszédos ülés mozgott, jobban mondva a rajta ülő alak. Lopva ránézett, a pasas arca jóformán nem is volt látható, csupán a tekintélyes orr és a szilaj tekintet látszott ki a dús arcszőrzetből. K homlokát ráncolva fordult vissza, és most kettőt is sóhajtott. Ő igazán nem akar ítélkezni, de tudja ő, hogy miféle ez a jóember! P-né, a titkárságról is folyton róluk papol. Ezek az átkozott arabeusok nem nyughatnak. Folyton fel akarnak robbantani valamit. A szakállas a táskájában matatott. K agya komótosan kapcsolta össze az eddig szerzett információit, és amint a művelet sikerült, egyszeriben kimelegedett. Szomszédja nyilván kést, géppisztolyt vagy bombát rejteget. Menten elő is húzza! Egészen elgyengült a lába, kis híján elkerülte a figyelmét, hogy a vonat megállt. Tanakodott, mitévő legyen, végül úgy érezte, nevetséges lenne leszállnia. Ahogy továbbindultak, már bánta, hogy nem tette meg...
MIT CSINÁLT ISTVÁN, A KÍMÉLETLEN REFORMER, MIUTÁN LEGYŐZTE KOPPÁNYT?
QUBIT
Szerző: BÉRES ATTILA
2018.08.19.
„Köröskörül erdőségek és hegyek (...) övezik, amelynek belseje a róna tágas síksága, és amely a folyók és folyamok futásától ékes, a különböző fajú vadakban dús erdőkben bővelkedik, oly gazdagnak ismerik természettől fogva virágzó szépsége és földjeinek termékenysége miatt, hogy szinte Isten paradicsomának (...) látják” – írta a Kárpát-medencéről Freisingi Ottó püspök, amikor az 1147-49-es második keresztes hadjárat idején a lovagokkal együtt átvonult rajta. A magyarokról már egészen más véleménnyel volt: „ezek a magyarok visszataszító külsejűek, mélyen ülő szemeik vannak, termetük alacsony, erkölcseikben és nyelvükben pedig annyira barbárok és vadak, hogy joggal lehet kárhoztatni a szerencse szeszélyét, vagy inkább csodálni az Isten türelmét, hogy martalékul hagyta ezt a szép földet az emberiség e szörnyetegeinek, akiket még embernek sem nevezhetek.”
Lehet, hogy az irigység szólt a püspökből, hogy éppen ez a nemzet szerezte meg a Kárpát-medencét, de hogy végül így történt, számos történelmi fordulatnak és személynek volt köszönhető, akik nélkül ez a nép talán már nem is létezne.
„Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget…”
A Kárpát-medence csak földrajzilag volt egységes, politikai-vallási-etnikai szempontból az ókorban és a kora középkorban is heterogén volt a terület. A honfoglalás idején nyugaton frank, morva és avar maradványok éltek, akik Rómát tekintették az irányadónak vallási kérdésekben, míg a keleten megtelepedett bolgárok és más szláv népelemek Konstantinápoly (Bizánc) felé fordulva igyekeztek boldogulni. Egyik nép sem volt képes arra, hogy egységbe forrassza a területet, így azt a kívülről érkező magyarok valósították meg.
A Magyar Fejedelemség két eltérő kultúra, vallás és gondolkodásmód határán született meg, így idővel az vált a legfontosabb kérdéssé, hogy a kettő közül melyikhez fog közeledni, mert egyértelmű volt, hogy egymagában nem maradhat fenn. A magyarok azonban még jó pár évtizedig nem töprengtek ezen, energiáikat a kalandozó hadjáratok kötötték le. A hadjáratok pedig, micsoda véletlen, elsősorban éppen a két nagyhatalom, a nyugati Frank Birodalom utódállamai és a délkeletre található Bizánc ellen irányultak. Így a magyarok első kézből ismerhették meg a két világot...
Szerző: BÉRES ATTILA
2018.08.19.
Lehet, hogy az irigység szólt a püspökből, hogy éppen ez a nemzet szerezte meg a Kárpát-medencét, de hogy végül így történt, számos történelmi fordulatnak és személynek volt köszönhető, akik nélkül ez a nép talán már nem is létezne.
„Valakinek holnap le kell győzni a sötétséget…”
A Kárpát-medence csak földrajzilag volt egységes, politikai-vallási-etnikai szempontból az ókorban és a kora középkorban is heterogén volt a terület. A honfoglalás idején nyugaton frank, morva és avar maradványok éltek, akik Rómát tekintették az irányadónak vallási kérdésekben, míg a keleten megtelepedett bolgárok és más szláv népelemek Konstantinápoly (Bizánc) felé fordulva igyekeztek boldogulni. Egyik nép sem volt képes arra, hogy egységbe forrassza a területet, így azt a kívülről érkező magyarok valósították meg.
A Magyar Fejedelemség két eltérő kultúra, vallás és gondolkodásmód határán született meg, így idővel az vált a legfontosabb kérdéssé, hogy a kettő közül melyikhez fog közeledni, mert egyértelmű volt, hogy egymagában nem maradhat fenn. A magyarok azonban még jó pár évtizedig nem töprengtek ezen, energiáikat a kalandozó hadjáratok kötötték le. A hadjáratok pedig, micsoda véletlen, elsősorban éppen a két nagyhatalom, a nyugati Frank Birodalom utódállamai és a délkeletre található Bizánc ellen irányultak. Így a magyarok első kézből ismerhették meg a két világot...
A RÜKVERCBE KAPCSOLT DEMOKRÁCIA
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MANNHARDT ANDRÁS
2018.08.17.
2015 óta gyakran ismételt állítás, hogy a bevándorlást azért kell megakadályozni, mert a migránsok – elsősorban a muzulmánok – más kultúrát képviselnek, más vallást követnek, másképpen öltözködnek, mások az étkezési szokásaik, ezért megjelenésük, betelepülésük megváltoztatná megszokott kultúránkat. Azt hiszem, nem is olyan könnyű észrevenni, hogy ebben a gondolatban mi a természetellenes.
Ne foglalkozzunk most azzal, hogy ez a feltételezett kultúraváltozás – melyet a kampány során többek között Bécs és Brüsszel példáján mutattak be – valójában milyen mértékű, és hogy kívánatos-e vagy nemkívánatos. Foglalkozzunk csupán azzal, mi is az a kultúra. Nos, a kultúra olyan szokások, magatartási szabályok, értékek és ideálok összessége, melyeket egy nép, nemzet vagy más embercsoport alakít ki a maga számára. Az emberi közösségek a kultúra által illesztik be magukat természeti környezetükbe és a többi csoport közé.
Lehet, hogy a fenti definíció hiányos vagy pontatlan, de a lényeg a dolgok sorrendje: az emberi közösségek alkotják meg a kultúrájukat (és alakítják az idők során, környezetük, ismereteik, technikai fejlődésük és társas viszonyaik változásának megfelelően). Vagyis az emberi közösség hozza létre saját kultúráját az igényei szerint.
Ezért az a gondolat, hogy a kultúrát fixre vesszük, és majd castingolunk hozzá olyan népességet, amelynek pont ez a kultúra tetszik, éppen ellentétes a dolgok természetes rendjével, folyamatával, és a kultúra funkciójának meg nem értését vagy figyelmen kívül hagyását tükrözi. Természetesen nem azt mondom, hogy a kultúra fejlődése töretlenül pozitív irányú. Vannak tévutak, visszalépések és egészen sötét korszakok is – ezekre nem is kell példát hozni. Vagyis nem arról van szó, hogy nem kell félni a kultúra változásától, mert ami jön, az úgyis jobb lesz. Csak azt állítom, hogy az a gondolat, mely szerint a kultúrát a népesség szelekciója által lehet, kell formálni, ellentétes a kultúrafejlődés valóságos menetével.
Annál is inkább, mert erre a szelekcióra nincsenek is eszközök. Mindig meghökkenek, hogyan állíthatja és főleg hogyan fogadhatja el bárki, hogy a más kultúrájú, más vallású, más öltözködésű emberek – elsősorban a muzulmánok – Magyarországra költözését a határkerítéssel meg lehet akadályozni. A műszaki határzárral csak azt lehet elérni, hogy a migránsok ne Magyarországon lépjenek az EU területére. De azok az emberek – legyenek muszlimok vagy bármilyen vallásúak, nemzetiségűek –, akik már valamelyik EU-tagországban állampolgárságot kaptak, esetleg már ott is születtek, minden további nélkül Magyarországra költözhetnének, hiszen a polgárok szabad mozgása, munkavállalása uniós alapjog. Az EU-ban jelenleg állampolgárként élő több millió afrikai és ázsiai bevándorló nem azért nem jön Magyarországra, mert a déli határunkon kerítés van, hanem azért, mert az alacsonyabb életszínvonal és talán a nehezen elsajátítható magyar nyelv miatt eszük ágában sincs idejönni. De ha 2030-ra Magyarország „az Európai Unió öt legjobb országa” közé kerül, akkor vonzó célponttá válhat az EU-ban állampolgárként élő, első vagy második generációs bevándorlók számára. Az ő ideköltözésüket ugyan milyen módon tudná megakadályozni bárki is...?...
Szerző: MANNHARDT ANDRÁS
2018.08.17.
Ne foglalkozzunk most azzal, hogy ez a feltételezett kultúraváltozás – melyet a kampány során többek között Bécs és Brüsszel példáján mutattak be – valójában milyen mértékű, és hogy kívánatos-e vagy nemkívánatos. Foglalkozzunk csupán azzal, mi is az a kultúra. Nos, a kultúra olyan szokások, magatartási szabályok, értékek és ideálok összessége, melyeket egy nép, nemzet vagy más embercsoport alakít ki a maga számára. Az emberi közösségek a kultúra által illesztik be magukat természeti környezetükbe és a többi csoport közé.
Lehet, hogy a fenti definíció hiányos vagy pontatlan, de a lényeg a dolgok sorrendje: az emberi közösségek alkotják meg a kultúrájukat (és alakítják az idők során, környezetük, ismereteik, technikai fejlődésük és társas viszonyaik változásának megfelelően). Vagyis az emberi közösség hozza létre saját kultúráját az igényei szerint.
Ezért az a gondolat, hogy a kultúrát fixre vesszük, és majd castingolunk hozzá olyan népességet, amelynek pont ez a kultúra tetszik, éppen ellentétes a dolgok természetes rendjével, folyamatával, és a kultúra funkciójának meg nem értését vagy figyelmen kívül hagyását tükrözi. Természetesen nem azt mondom, hogy a kultúra fejlődése töretlenül pozitív irányú. Vannak tévutak, visszalépések és egészen sötét korszakok is – ezekre nem is kell példát hozni. Vagyis nem arról van szó, hogy nem kell félni a kultúra változásától, mert ami jön, az úgyis jobb lesz. Csak azt állítom, hogy az a gondolat, mely szerint a kultúrát a népesség szelekciója által lehet, kell formálni, ellentétes a kultúrafejlődés valóságos menetével.
Annál is inkább, mert erre a szelekcióra nincsenek is eszközök. Mindig meghökkenek, hogyan állíthatja és főleg hogyan fogadhatja el bárki, hogy a más kultúrájú, más vallású, más öltözködésű emberek – elsősorban a muzulmánok – Magyarországra költözését a határkerítéssel meg lehet akadályozni. A műszaki határzárral csak azt lehet elérni, hogy a migránsok ne Magyarországon lépjenek az EU területére. De azok az emberek – legyenek muszlimok vagy bármilyen vallásúak, nemzetiségűek –, akik már valamelyik EU-tagországban állampolgárságot kaptak, esetleg már ott is születtek, minden további nélkül Magyarországra költözhetnének, hiszen a polgárok szabad mozgása, munkavállalása uniós alapjog. Az EU-ban jelenleg állampolgárként élő több millió afrikai és ázsiai bevándorló nem azért nem jön Magyarországra, mert a déli határunkon kerítés van, hanem azért, mert az alacsonyabb életszínvonal és talán a nehezen elsajátítható magyar nyelv miatt eszük ágában sincs idejönni. De ha 2030-ra Magyarország „az Európai Unió öt legjobb országa” közé kerül, akkor vonzó célponttá válhat az EU-ban állampolgárként élő, első vagy második generációs bevándorlók számára. Az ő ideköltözésüket ugyan milyen módon tudná megakadályozni bárki is...?...
MÁRKI-ZAY PÉTER: A NÉMET TŐKE PROFITJA MIATT NEM KRITIZÁLJA A MAGYAR DEMOKRÁCIA HELYZETÉT
MÉRCE
Szerző: TÓTH CSABA TIBOR
2018.08.20.
Először rendezte meg Hódmezővásárhelyen a februárban megválasztott polgármester, Márki-Zay Péter az augusztus 20-i ünnepet körülvevő Szent István napokat. A rendezvények keretében délutánonként a város főterénél felállított színpadon a polgármester részvételével politikai kerekasztalokat is szerveztek.
Az agusztus 19-i eseményen konzervatív és baloldali értelmiségiekkel vitatta meg Márki-Zay a város érdeklődő közönsége előtt azt, mi a helyzet mostanában az Európai Unióval. Ezen a délutánon beszélgetőtársai Hegedűs István, a Fidesz volt tagja, brüsszeli szakpolitikus, Jeszenszky Géza volt washingtoni nagykövet, Róna Péter közgazdász, kilépett LMP-alapító, és Hadházy Ákos, az LMP volt társelnöke voltak.
Miután az egyebgyűltek nagyrészt egyetértőleg felsorolták azokat az okokat, amiért Magyarország számára előnyös és jó az EU-tagság (szabad mozgás, kereskedelem, gazdasági fejlesztések), a rendezvény utolsó fél órájában arról is szót ejtettek, mi a baj az unióval jelenleg. Márki-Zay itt kifejtette,
Brüsszel sem mentes a korrupciótól.
Emlékeztette közönségét arra, hogy az EU-nak például csak addig volt baja az orosz fejlesztésű, egyébként minden szempontból problematikus Paks II-projekttel, „amíg a Siemens, az Arewa és a General Electric, tehát német francia és amerikai cégek” nem kaptak zsíros megrendeléseket Orbán Viktor kormányától és Lázár János minisztériumától.
Ezzel kapcsolatban arra is emlékeztetett, mint ami a legjobban zavarja az EU jelenlegi helyzetében, hogy:
„A mindennapi életünket nagyban érinti az, hogy amíg a német cégek óriási profitot visznek ki, addig a magyar demokráciát nem nagyon kritizálja senki. Sajnos tehát a lobbiérdekek sokszor fölülírják itt is az értékeket, számomra elfogadhatatlan módon„
Márki-Zay itt is jelezte, a lobbiérdekek és a korrupció ilyen szintje Brüsszel részéről benne nagy csalódást okozott.
Róna Péter ehhez hozzátette, hogy miközben csatlakozásunk óta 14 ezer milliárd forintot költhettünk el, addig a magyar lakosság 40%-a még mindig a szegénységi küszöb környékén él, innen felemelkedni pedig 10% esélyük van. Róna leszögezte: az elmúlt két évtized legfontosabb kérdése az, hogyan juthattunk idáig?
Ezenkívül a független városvezető kritizálta az EU hozzállását a menekültkérdéshez. Noha leszögezte, ez Magyarországon nem probléma, hiszen itt ”a kivándorlás„ okoz problémát. Ez ugyan a vendégmunka miatt okoz már feszültségeket. Márki azonban hozzátette, hogy Nyugat-Európa számára a bevándorlás igazi probléma...
Szerző: TÓTH CSABA TIBOR
2018.08.20.
Az agusztus 19-i eseményen konzervatív és baloldali értelmiségiekkel vitatta meg Márki-Zay a város érdeklődő közönsége előtt azt, mi a helyzet mostanában az Európai Unióval. Ezen a délutánon beszélgetőtársai Hegedűs István, a Fidesz volt tagja, brüsszeli szakpolitikus, Jeszenszky Géza volt washingtoni nagykövet, Róna Péter közgazdász, kilépett LMP-alapító, és Hadházy Ákos, az LMP volt társelnöke voltak.
Miután az egyebgyűltek nagyrészt egyetértőleg felsorolták azokat az okokat, amiért Magyarország számára előnyös és jó az EU-tagság (szabad mozgás, kereskedelem, gazdasági fejlesztések), a rendezvény utolsó fél órájában arról is szót ejtettek, mi a baj az unióval jelenleg. Márki-Zay itt kifejtette,
Brüsszel sem mentes a korrupciótól.
Emlékeztette közönségét arra, hogy az EU-nak például csak addig volt baja az orosz fejlesztésű, egyébként minden szempontból problematikus Paks II-projekttel, „amíg a Siemens, az Arewa és a General Electric, tehát német francia és amerikai cégek” nem kaptak zsíros megrendeléseket Orbán Viktor kormányától és Lázár János minisztériumától.
Ezzel kapcsolatban arra is emlékeztetett, mint ami a legjobban zavarja az EU jelenlegi helyzetében, hogy:
„A mindennapi életünket nagyban érinti az, hogy amíg a német cégek óriási profitot visznek ki, addig a magyar demokráciát nem nagyon kritizálja senki. Sajnos tehát a lobbiérdekek sokszor fölülírják itt is az értékeket, számomra elfogadhatatlan módon„
Márki-Zay itt is jelezte, a lobbiérdekek és a korrupció ilyen szintje Brüsszel részéről benne nagy csalódást okozott.
Róna Péter ehhez hozzátette, hogy miközben csatlakozásunk óta 14 ezer milliárd forintot költhettünk el, addig a magyar lakosság 40%-a még mindig a szegénységi küszöb környékén él, innen felemelkedni pedig 10% esélyük van. Róna leszögezte: az elmúlt két évtized legfontosabb kérdése az, hogyan juthattunk idáig?
Ezenkívül a független városvezető kritizálta az EU hozzállását a menekültkérdéshez. Noha leszögezte, ez Magyarországon nem probléma, hiszen itt ”a kivándorlás„ okoz problémát. Ez ugyan a vendégmunka miatt okoz már feszültségeket. Márki azonban hozzátette, hogy Nyugat-Európa számára a bevándorlás igazi probléma...
"MÉG A HALOTTAKNAK SEM KEGYELMEZNEK"
NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: CZENE GÁBOR
2018.08.11.
Szerző: CZENE GÁBOR
2018.08.11.
A demokrácia kemény diónak bizonyult a magyar társadalom számára – mondja Csepeli György szociálpszichológus, aki szerint se biztonság, se szabadság nincs.
Nyár van, egy balatoni nyaraló árnyas teraszán ülünk – és politikáról beszélgetünk. Normálisak vagyunk?
Nyár van, egy balatoni nyaraló árnyas teraszán ülünk – és politikáról beszélgetünk. Normálisak vagyunk?
Szerintem ez a posztmodern kor arról szól, hogy azok a kategóriák, amelyek korábban működtek – mi normális, mi nem normális –, teljesen felfordultak. Ilyen szempontból azt kell mondjam, nincs olyan mozzanat a mai világban, ami hagyományos értelemben véve normálisnak nevezhető. Ebbe bőven belefér a mostani interjú itt a teraszon, nyáron, Zamárdiban. Ne érezze rosszul magát, felmentem minden bűntudat alól.
Hogyan jellemezné azt a társadalom-lélektani állapotot, ami ahhoz vezetett, hogy a Fidesz harmadszor is kétharmados győzelmet aratott a választáson?
Ráadásul az arányok növekvőek, az ellenállás erői pedig csökkennek. Ennek következtében nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsük, négy év múlva hasonló lesz a helyzet. A dolog valóban értelmezésre szorul. Merthogy volt egy hosszú periódus, amikor úgy gondoltuk – magamat is beleértve –, hogy megszakad a magyar politika történetének autoriter hagyománya, ami egy-egy vezető személyéhez rendeli hozzá a rendszer összes elemét, legyen az a személy császár, király, kormányzó vagy pártfőtitkár. Az 1989-90-es fordulat plurális, demokratikus országot ígért, és 2010-ig, ha döcögve is, lényegében ilyen irányba haladtunk.
Mi történt 2010-ben? Mármint azon túl, hogy a Fidesz megszerezte az első kétharmadát.
Kiderült, hogy a demokráciának nincsenek meg a társadalmi alapjai. A demokrácia nagyon értelmes és jó elgondolás, de csak abban az esetben, ha nagy számban vannak demokraták, akik képesek autonóm módon ítéletet alkotni, kiértékelni az információkat és a mindennapi élet által visszaigazolt rendszert létrehozni a kultúrában, a gazdaságban, a politikában, a civil társadalomban egyaránt. Úgy tűnik, hogy ez a nagyon bonyolult feladat kemény diónak bizonyult a magyar társadalom számára.
A választó lenne a hibás? Nem arról van szó, hogy hibás vagy nem hibás, hanem arról, hogy senki nem tudja a saját árnyékát átlépni. Azok a tradíciók, amelyekre utaltam az autoriter politikai kultúra kapcsán, túl erősek voltak. Ezért nem jött létre az autonóm politikai akarat képzésére alkalmas társadalmi környezet. A magyar politikai fejlődés a közép-kelet-európai országokhoz képest is alulteljesített. Szlovákia megszabadult a Mečiar-féle elnyomó rendszertől, Lengyelországban most visszaesés van ugyan, de ott láthatóan nem lesz olyan egyszerű valóra váltani mindazt, amit nálunk sikerült. Románia, úgy néz ki, megúszta a tartós autoriter berendezkedést – nem sorolom tovább. Ahhoz foghatót, ami Magyarországon létrejött, csak tőlünk keletre találni, például Oroszországban és volt szovjet tagköztársaságokban. A rendszerváltás ígérete a nyugathoz való csatlakozás volt. A térség más országai elindultak a nyugat-európaivá válás útján, a magyarok, sajnos, lecsúsztak erről az útról, és egyre inkább kelet felé mennek.
Pedig mindannyian ugyanahhoz a „szovjet blokkhoz” tartoztunk.
Készítettünk 2010-ben egy kutatást, az értékrendszereket vizsgáltuk. Már akkor feltűnt, hogy a magyar választó mennyire kilóg a közép-kelet-európai mezőnyből, a nyugat-európairól nem is beszélve. Az egyén autonómiája a magyarok szemében nem számított értéknek, szemben a biztonságkereséssel, amely viszont magas értéket kapott. Nem volt értéke a tudatosságnak sem, a hagyományoknak ellenben nagyon erős vonzását tapasztaltuk. Semmi olyat nem találtunk az értékekben, ami alkalmas lenne arra, hogy a polgárokat emancipálja, egyenlővé tegye az állammal szemben. Minden valószínűség szerint a tendenciák azóta csak erősödtek.
Van rá magyarázata?
Feltételezem, hogy túlságosan nagy volt a rendszerváltás sokkja, túlságosan erős volt a biztonság megrendülése. Az a sokk, amit a biztonság elvesztése jelentett, beindított egy folyamatot, amit Erich Fromm filozófus annak idején úgy fogalmazott meg, hogy „menekülés a szabadságtól”. Magyarországon bekövetkezett egy olyan helyzet, hogy se biztonság, se szabadság nincs. Helyette van valamilyen lélektani maszlag – tulajdonképpen ez a legérdekesebb az egészben –, ami megadja az illúzióját mind a kettőnek. A szabadság illúzióját kelti az a régi, de ma is működőképes szöveg, hogy „mi vagyunk Európa védőbástyája az idegen hódítással szemben”. A biztonság azáltal jött létre, ha csak illuzórikusan is, hogy az Európai Unió tagjaként eszméletlenül sok pénz áramlott be az országba, amivel stabilizálták a gazdaságot: egy réteg számára tisztes jólétet teremtettek, de a közmunka révén a legalsóbb rétegeknek is megadták a relatív biztonságot...
ALVILÁGI KISKÁTÉ
JOG-ÁSZ BLOG
Szerző: Dr. SÁNDOR ZSUZSA
2018.08.19.
Szerző: Dr. SÁNDOR ZSUZSA
2018.08.19.
A legfrissebb hírek szerint Jozef Rohác egy perújítási eljárásban magára vállalt egy olyan gyilkosságot – nevezetesen azt, hogy ő ölte meg Prisztás Józsefet – amely miatt Hatvani István (Portik Tamás testőre) már két éve tölti jogerős büntetését.
Attól tartok, olvasóim nagy része egy kukkot sem ért a fenti összetett mondatból. Ne aggódjanak kérem, nem a szövegértésükkel van gond! Inkább az életkorukkal. Olyan emberekről szól a mese, akikről a mostani fiatal generáció szinte semmit sem tud, az idősebbek pedig feltehetően a részletekre nem, csak a ’90-es években zajlott általános káoszra, a robbantásokra, gyilkosságokra, maffia-háborúkra emlékeznek vissza.
Ismerkedjünk hát meg a szereplőkkel!
Az 1956-ban született szlovák nemzetiségű Jozef Rohác élete szinte kizárólag bűnözésből állt, „foglalkozása” terrorista, bérgyilkos, „szakterülete” a robbantás. Az egykori Csehszlovákiában terrorizmus miatt 15 évre ítélték, ám 6 év elteltével - Václav Havel elnökké választásakor - közkegyelemmel szabadult. 2011-ben Rohác-ot kiadták Magyarországnak, ahol több gyilkosság – köztük Fenyő János médiamágnás, Boross Tamás maffiózó és vele együtt ártatlan járókelők megölése miatt életfogytiglanra ítélték...
AZ EMBERSÉG ÉS A SZERETET MÉG NEM HALT KI AZ ORSZÁGBAN, EGYSZERŰEN CSAK HÁTTÉRBE SZORÍTOTTA A GYŰLÖLET ÉS A MEFÉLEMLÍTÉS
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2018.08.19.
Magyarország kormány tudatosan éheztet több, a déli határon várakozó menekültet. Ivóvizet még kapnak, azonban élelmiszert már nem, ugyanis azt szeretnék elérni, hogy az ott tartózkodó minden egyes menekült – lényegtelen hogy édesanya vagy idős ember – “takarodjon haza”. A keresztény kormány – Orbán Viktor vezetésével – nem kíván könyörületes lenni, sőt, megmutatja mit is jelent az, ha valaki ellenszegül az ő akaratának. Konténerbe zárás, éheztetés, verés, esetleg kutyák általi fenyítés. Magyarország kormánya immár évek óta bizonyítja, hogy a Balkán többé már nem tőlünk délre helyezkedik el, hanem mi is részesei lettünk annak.
Orbán Viktor persze papolhat amit akar, Magyarország semmilyen formán nem keresztény ország és nem is lesz az. A kormánytagoknál talán senki sem gyűlöli jobban a szegényeket és elesetteket. Miközben keresztény Magyarországról beszélnek és milliárdokért templomokat húznak fel Ukrajnától egészen Libanonig, addig itthon betiltják a hajléktalanságot, családok százait költöztetik ki otthonaikból és betegek százaitól vonják meg a nekik járó rokkantsági ellátásukat. A magyar kormányt leginkább az embertelenség jellemzi, aminek évente több száz, talán ezer halottja is van.
A határon várakozó menekültek ehhez a sorhoz csatlakoztak és megtudták, mit is jelent a magyar kereszténydemokrácia a valóságban. Az Orbán-kormány azt szajkózza, hogy a menekülteket még saját hazájukban kell megsegíteni ahhoz, hogy ne próbáljanak meg tömegesen Európába menekülni. Hogy mégis mivel segít a magyar kormány az adófizetők pénzén? Régi, természetesen keresztény templomokat ás ki a romok közül, vagy épít teljesen újjá, akár több milliárd forint értékben is. Kérdem én, miféle segítség ez? Miért gondolná úgy egy, a munkáját és házát, talán a családját is elveszítő férfi vagy nő, hogy mégiscsak maradok Szíriában, Líbiában, mert végre van templom a főtéren?
Komolyan nem értem, hogy egy lerombolt város lakóinak miként segít egy templomfelújítás. Egy iskola felújítása, kórház, esetleg lakóházak helyrehozása elindíthat valamit, ami talán már képes a város lakóit a helyes mederbe irányítani. De nem, a magyar kormány templomokat rak helyre, ahova mehetnek naponta imádkozni a helyiek, hogy legyen mit enniük, esetleg, hogy a gyermeküket ne vigye el egy egyszerű láz a város kórházának hiányában. De persze mondhatjuk azt is, hogy miért segítünk mi bárkinek is, aki nem magyar, hisz van itthon is elég gond. Viszont ha már a kormány egyszer úgy döntött, hogy megpróbál segíteni, akkor talán tegye azt értelmes módon, szimbolikus épületek felújítása helyett.
Miközben a látszatkereszténység ipari mértékben épül, addig a valós értékek teljesen háttérbe szorulnak, persze nem véletlenül. A kormány ugyanis partnerre talált a hazai egyházak többségében, akik több milliárdos támogatásokért cserébe Isten igéje helyett Orbánét hirdetik. A szegények és elesettek megsegítése többé már nem fontos. Annál ugyanis sokkal fontosabb számukra a pénz, pénz és még több pénz. Ezért cserébe szinte bármire hajlandóak. Ha nyílt erőszak – Őcsény – elfogadására van szükség, akkor arra...
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2018.08.19.
Orbán Viktor persze papolhat amit akar, Magyarország semmilyen formán nem keresztény ország és nem is lesz az. A kormánytagoknál talán senki sem gyűlöli jobban a szegényeket és elesetteket. Miközben keresztény Magyarországról beszélnek és milliárdokért templomokat húznak fel Ukrajnától egészen Libanonig, addig itthon betiltják a hajléktalanságot, családok százait költöztetik ki otthonaikból és betegek százaitól vonják meg a nekik járó rokkantsági ellátásukat. A magyar kormányt leginkább az embertelenség jellemzi, aminek évente több száz, talán ezer halottja is van.
A határon várakozó menekültek ehhez a sorhoz csatlakoztak és megtudták, mit is jelent a magyar kereszténydemokrácia a valóságban. Az Orbán-kormány azt szajkózza, hogy a menekülteket még saját hazájukban kell megsegíteni ahhoz, hogy ne próbáljanak meg tömegesen Európába menekülni. Hogy mégis mivel segít a magyar kormány az adófizetők pénzén? Régi, természetesen keresztény templomokat ás ki a romok közül, vagy épít teljesen újjá, akár több milliárd forint értékben is. Kérdem én, miféle segítség ez? Miért gondolná úgy egy, a munkáját és házát, talán a családját is elveszítő férfi vagy nő, hogy mégiscsak maradok Szíriában, Líbiában, mert végre van templom a főtéren?
Komolyan nem értem, hogy egy lerombolt város lakóinak miként segít egy templomfelújítás. Egy iskola felújítása, kórház, esetleg lakóházak helyrehozása elindíthat valamit, ami talán már képes a város lakóit a helyes mederbe irányítani. De nem, a magyar kormány templomokat rak helyre, ahova mehetnek naponta imádkozni a helyiek, hogy legyen mit enniük, esetleg, hogy a gyermeküket ne vigye el egy egyszerű láz a város kórházának hiányában. De persze mondhatjuk azt is, hogy miért segítünk mi bárkinek is, aki nem magyar, hisz van itthon is elég gond. Viszont ha már a kormány egyszer úgy döntött, hogy megpróbál segíteni, akkor talán tegye azt értelmes módon, szimbolikus épületek felújítása helyett.
Miközben a látszatkereszténység ipari mértékben épül, addig a valós értékek teljesen háttérbe szorulnak, persze nem véletlenül. A kormány ugyanis partnerre talált a hazai egyházak többségében, akik több milliárdos támogatásokért cserébe Isten igéje helyett Orbánét hirdetik. A szegények és elesettek megsegítése többé már nem fontos. Annál ugyanis sokkal fontosabb számukra a pénz, pénz és még több pénz. Ezért cserébe szinte bármire hajlandóak. Ha nyílt erőszak – Őcsény – elfogadására van szükség, akkor arra...
DEZINFORMÁCIÓS DIKTATÚRÁBAN ÉLÜNK - MÁRKI-ZAY PÉTER POLGÁRMESTER ÉS VENDÉGEI ERRŐL BESZÉLTEK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN
VÁROSI KURÍR - KERÍTÉSEN INNEN
Szerző: SAS ISTVÁN
2018.08.20.
Magyarország és Európa viszonyáról beszélt Hódmezővásárhelyen a Kossuth téren Márki-Zay Péter polgármester, az LMP-ből kilépett Hadházy Ákos, az MDF kormány volt külügyminisztere, Jeszenszky Géza, Róna Péter közgazdász és a Fidesz volt képviselője, Hegedűs István. A résztvevők mind egyértelműen az EU és az euroatlanti intergráció pártján álltak.
A teljes beszélgetés itt megtekinthető, itt csak a fontosabb gondolatokból idézünk néhányat.
Márki-Zay: Jöjjön az európai FBI!
A hódmezővásárhelyi polgármester egyértelműen európai ügyészséget, ahogy mondta, európai FBI-t szeretne, amitől „csak a bűnözőknek van félnivalójuk”. Szerinte Orbánnak igaza van abban, hogy a kereszténydemokrácia a jó irány – csak ez összeegyeztethetetlen a korrupcióval, a bosszúval, a megfélemlítéssel, Erdogan és Putyin szövetségével, mondta.
Az EU nem a probléma, hanem a megoldás, mondta. Magyarországon pedig nem a be- hanem a kivándorlás a probléma, de már nem sokáig: szerinte el fogunk jutni oda, hogy a munkaerőhiányt csak bevándorlással lehet megoldani.
Hadházy: Dezinformációs diktatúra
Az LMP-ből kilépett Hadházy Ákos szerint nem az EU a hibás, hogy nem jött el a vágyott jólét Magyarországon. A képviselő is beszállt abba a versenybe, ami a jelenlegi berendezkedésnek igyekszik nevet adni: szerinte dezinformációs diktatúra van Magyarországon, és az ellenzéknek ez ellen kellene küzdenie.
Szerinte a korrupció előbb-utóbb az uniós tagságunkat fogja veszélyeztetni – ha felfüggesztik a támogatásokat, a kormánynak többé nem lesz érdeke a tagság.
Jeszenszky: Nem kell félni Brüsszeltől
Jeszenszky Géza saját amerikai élményei alapján azért az Egyesült Államok-koncepció sem olyan ijesztő, de Európában ez egyébként sem valószínű, ahhoz túlságosan sokfélék az országok. „Nem kell félni Brüsszeltől, Brüsszel mi vagyunk” – mondta arra, hogy a tagállamoknak vétójoguk van a legfontosabb kérdésekben.
Róna Péter: Hová lett a 14 ezer milliárd?
„Mi az Európai Uniótól eddig 14.000 milliárd forintot kaptunk. Mit csináltunk vele?” vetette fel a közgazdász. „Hol a jele, hogy a távolság közöttünk és az EU között csökkent volna?”
Mára oda jutottunk, hogy egyedül Románia, Bulgária és Horvátország van mögöttünk az EU-ban. A magyar életszínvonal az EU átlag 63%-a, ennél lejjebb csak a bolgárok és a románok vannak. Szociális szolgáltatások terén is az ország az utolsók közé süllyedt.
Hamis a kormány érvelése, hogy a legutóbbi, 4,4%-os GDP növekedés felzárkózás volna az osztrák 2,8%-ös növekedés fényében, mert az osztrák GDP a magyar 2,5-szerese. Így valójában a távolság 8,1%-kal tovább nőtt!
Róna problémának nevezte, hogy az EU engedi, hogy ne zárkózzunk fel, hogy elpackázzuk a lehetőségeinket. Nem tették fel a kérdést, hogy a 14 ezer milliárdot mire költöttük el!
A magyar politika ezt nem képes mindmáig megválaszolni és e helyett Sorossal, civil szervezetekkel és sok minden más mellékes dologgal foglalkozunk.
Az ország 40%-a szegénységben él és csupán 10% az esély arra, hogy valaki ebből a szegénységből kimeneküljön.
Hegedűs István: az euroatlanti integráció fontos
Hegedűs – aki a kilencvenes években volt a Fidesz képviselője – azt mondta: bár a kormány szerint „ez már nem az az EU, amihez csatlakoztunk, és ma már talán be sem lépnénk”, az EU lényege nem változott, és az euroatlanti integráció ugyanolyan fontos.
És lesz ebből párt?
A 444 megkérdezte Márki-Zay Pétert a beszélgetés után, aki azt mondta, valamilyen szervezet, leginkább mozgalom szerinte még idén létre fog jönni.
Szerző: SAS ISTVÁN
2018.08.20.
A teljes beszélgetés itt megtekinthető, itt csak a fontosabb gondolatokból idézünk néhányat.
Márki-Zay: Jöjjön az európai FBI!
A hódmezővásárhelyi polgármester egyértelműen európai ügyészséget, ahogy mondta, európai FBI-t szeretne, amitől „csak a bűnözőknek van félnivalójuk”. Szerinte Orbánnak igaza van abban, hogy a kereszténydemokrácia a jó irány – csak ez összeegyeztethetetlen a korrupcióval, a bosszúval, a megfélemlítéssel, Erdogan és Putyin szövetségével, mondta.
Az EU nem a probléma, hanem a megoldás, mondta. Magyarországon pedig nem a be- hanem a kivándorlás a probléma, de már nem sokáig: szerinte el fogunk jutni oda, hogy a munkaerőhiányt csak bevándorlással lehet megoldani.
Hadházy: Dezinformációs diktatúra
Az LMP-ből kilépett Hadházy Ákos szerint nem az EU a hibás, hogy nem jött el a vágyott jólét Magyarországon. A képviselő is beszállt abba a versenybe, ami a jelenlegi berendezkedésnek igyekszik nevet adni: szerinte dezinformációs diktatúra van Magyarországon, és az ellenzéknek ez ellen kellene küzdenie.
Szerinte a korrupció előbb-utóbb az uniós tagságunkat fogja veszélyeztetni – ha felfüggesztik a támogatásokat, a kormánynak többé nem lesz érdeke a tagság.
Jeszenszky: Nem kell félni Brüsszeltől
Jeszenszky Géza saját amerikai élményei alapján azért az Egyesült Államok-koncepció sem olyan ijesztő, de Európában ez egyébként sem valószínű, ahhoz túlságosan sokfélék az országok. „Nem kell félni Brüsszeltől, Brüsszel mi vagyunk” – mondta arra, hogy a tagállamoknak vétójoguk van a legfontosabb kérdésekben.
Róna Péter: Hová lett a 14 ezer milliárd?
„Mi az Európai Uniótól eddig 14.000 milliárd forintot kaptunk. Mit csináltunk vele?” vetette fel a közgazdász. „Hol a jele, hogy a távolság közöttünk és az EU között csökkent volna?”
Mára oda jutottunk, hogy egyedül Románia, Bulgária és Horvátország van mögöttünk az EU-ban. A magyar életszínvonal az EU átlag 63%-a, ennél lejjebb csak a bolgárok és a románok vannak. Szociális szolgáltatások terén is az ország az utolsók közé süllyedt.
Hamis a kormány érvelése, hogy a legutóbbi, 4,4%-os GDP növekedés felzárkózás volna az osztrák 2,8%-ös növekedés fényében, mert az osztrák GDP a magyar 2,5-szerese. Így valójában a távolság 8,1%-kal tovább nőtt!
Róna problémának nevezte, hogy az EU engedi, hogy ne zárkózzunk fel, hogy elpackázzuk a lehetőségeinket. Nem tették fel a kérdést, hogy a 14 ezer milliárdot mire költöttük el!
A magyar politika ezt nem képes mindmáig megválaszolni és e helyett Sorossal, civil szervezetekkel és sok minden más mellékes dologgal foglalkozunk.
Az ország 40%-a szegénységben él és csupán 10% az esély arra, hogy valaki ebből a szegénységből kimeneküljön.
Hegedűs István: az euroatlanti integráció fontos
Hegedűs – aki a kilencvenes években volt a Fidesz képviselője – azt mondta: bár a kormány szerint „ez már nem az az EU, amihez csatlakoztunk, és ma már talán be sem lépnénk”, az EU lényege nem változott, és az euroatlanti integráció ugyanolyan fontos.
És lesz ebből párt?
A 444 megkérdezte Márki-Zay Pétert a beszélgetés után, aki azt mondta, valamilyen szervezet, leginkább mozgalom szerinte még idén létre fog jönni.
A KÉTFARKÚ DUPLA BIZONYÍTÉKOT HOZ RÁ, MILYEN IDIÓTA A MAGYAR BÜROKRÁCIA
INDEX
Szerző: RA
2018.08.19.
1.
Hivatalos felszólítást kapott a Kétfarkú Kutya Párt, hogy a Felcsúton engedély nélül épített buszmegállójukat bontsák le, különben a hatóságok bontják le a párt költségére. Mindezt a Facebookon tették közzé...
...El kell bontanunk a felcsúti buszmegállónkat.Először azért még megkérdezzük a felcsútiakat, hogy kell-e nekik.
Aztán ha nem, akkor lehet pályázni: Melyik városnak kell buszmegálló?
Szerző: RA
2018.08.19.
Hivatalos felszólítást kapott a Kétfarkú Kutya Párt, hogy a Felcsúton engedély nélül épített buszmegállójukat bontsák le, különben a hatóságok bontják le a párt költségére. Mindezt a Facebookon tették közzé...
...El kell bontanunk a felcsúti buszmegállónkat.Először azért még megkérdezzük a felcsútiakat, hogy kell-e nekik.
Aztán ha nem, akkor lehet pályázni: Melyik városnak kell buszmegálló?
VILLÁMINTERJÚ HEGEDŰS PÉTERREL, BALMAZÚJVÁROS MOST MEGVÁLASZTOTT POLGÁRMESTERÉVEL
ÁTLÁTSZÓ / ORSZÁGSZERTE
Szerző: BECKER ANDRÁS
2018.08.17.
Alig több mint egy évig ülhet a polgármesteri székben a város most vasárnap megválasztott polgármestere, Hegedűs Péter. Üldögélésre viszont nem nagyon számíthat: ahogy minden fideszes dominancia alatt álló városban, itt is átszövi a teljes intézményrendszert az informális hatalomgyakorlás kapcsolatrendszere. Veres Margit volt polgármestert például azért ítélték el, mert a város kézicsapatát finanszírozó csúcsvállalkozója vele küldött Tiba István képviselőnek 5 millió forintot. Videóinterjú.
A kampányban itt is bevetett mindent a Fidesz, amit a tavaszi választás idején: rágalmazás, fenyegetés, megfélemlítés. Ugyanakkor az új polgármester mögött jelentős helyi civil támogatás áll, és úgy hírlik, a képviselő-testületet uraló helyi Fidesz is hajlik az együttműködésre.
Hegedűs is békét akar, de azt ígéri, alaposan átvizsgálják az előző városvezetés által bonyolított ügyleteket, és ha szabálytalanságra utaló jelet találnak, feljelentést tesznek.
Szerző: BECKER ANDRÁS
2018.08.17.
A kampányban itt is bevetett mindent a Fidesz, amit a tavaszi választás idején: rágalmazás, fenyegetés, megfélemlítés. Ugyanakkor az új polgármester mögött jelentős helyi civil támogatás áll, és úgy hírlik, a képviselő-testületet uraló helyi Fidesz is hajlik az együttműködésre.
Hegedűs is békét akar, de azt ígéri, alaposan átvizsgálják az előző városvezetés által bonyolított ügyleteket, és ha szabálytalanságra utaló jelet találnak, feljelentést tesznek.
JOBBAN EL TUDOM ADNI AZ ORSZÁGOT, MINT A MAGYAROK
INDEX
Szerző: HERMANN IRÉN
2018.08.19.
Elroy Thümmler a rendszerváltás környékén szeretett bele Magyarországba, Sziget-promóterként került még közelebb hozzá, évről évre hollandok ezreit utaztatja Budapestre bulizni. Leginkább mégis a magyar vidék fogta meg, a Hollókő vonzáskörzetében lévő Bedepusztán mára - három kivételével - az összes házat felvásárolta. Fejébe vette, hogy hollandként a magyar tájat fogja népszerűsíteni. Eddig majdnem fél milliárd forintot költött rá.
Üdvözlünk „Alsó-Bedepusztán” – jön elénk nagy mosollyal Elroy Thümmler, aki egy évvel ezelőtt úgy vonult be a magyar köztudatba, mint a holland, aki megvett egy egész nógrádi falut. Megnéztük, mire jutott egy év alatt. Ő maga északon, „a jobb részen, Felső-Bedepusztán” lakik. Nagyjából öt perc gyaloglásra. A Kisbárkányhoz tartozó faluban összesen két tucat ház van, fénykorában ötvenen lakták.
A HVG írta meg elsőként az 51 éves holland történetét, ami a nyolcvanas évekig nyúlik vissza. Az amszterdami képregény-boltos 1987-ben járt először Magyarországon, és már akkor beleszeretett Budapestbe. Többször visszajárt, később már az országban is utazgatott, felfedezte a fürdőket, a borvidékeket, majd 2003-ban egy Kecskemét közeli erdőben vett egy áram és víz nélküli házat. Az igazi vadromantika tetszett neki, az már kevésbé, hogy, mindig feltörve találta a házát, amikor visszajött, pedig a törülközőkön kívül nem sok mindent lehetett elvinni. Egy idő után pedig áramra és vízre is vágyni kezdett.
Salgótarjáni barátai noszogatták, hogy menjen el Bedepusztára, mert bele fog szeretni a környékbe. Így is lett. „Szerintem van olyan szép, mint Toscana.” Néhány millió forintból megvette az első házát, gyönyörűen felújította és elképzelte, ahogy otthoni barátai sorra megveszik a faluban a házakat és együtt pihenik ki a holland élet fáradalmait a bedepusztai lankákon.
Elsőre nehéz megérteni, mit esznek a hollandok a magyar vidéken, de Elroy tudja, hogy sok magyar Amszterdamba vágyik, de Amszterdamban szerinte már nem lehet élni. Zsúfolt és zajos minden, a fele Magyarország területén élő 17 millió hollandot már csak precíz szervezéssel és logisztikával lehet kezelni, amitől az egész ország személytelenné vált, az ember nem több egy nehézségnél, akit jól szervezetten el kell juttatni a munkahelyére, majd haza. Országon belül sem tudnak sehova utazni, ahol ne lenne minden négyzetméter beépítve...
Szerző: HERMANN IRÉN
2018.08.19.
Üdvözlünk „Alsó-Bedepusztán” – jön elénk nagy mosollyal Elroy Thümmler, aki egy évvel ezelőtt úgy vonult be a magyar köztudatba, mint a holland, aki megvett egy egész nógrádi falut. Megnéztük, mire jutott egy év alatt. Ő maga északon, „a jobb részen, Felső-Bedepusztán” lakik. Nagyjából öt perc gyaloglásra. A Kisbárkányhoz tartozó faluban összesen két tucat ház van, fénykorában ötvenen lakták.
A HVG írta meg elsőként az 51 éves holland történetét, ami a nyolcvanas évekig nyúlik vissza. Az amszterdami képregény-boltos 1987-ben járt először Magyarországon, és már akkor beleszeretett Budapestbe. Többször visszajárt, később már az országban is utazgatott, felfedezte a fürdőket, a borvidékeket, majd 2003-ban egy Kecskemét közeli erdőben vett egy áram és víz nélküli házat. Az igazi vadromantika tetszett neki, az már kevésbé, hogy, mindig feltörve találta a házát, amikor visszajött, pedig a törülközőkön kívül nem sok mindent lehetett elvinni. Egy idő után pedig áramra és vízre is vágyni kezdett.
Salgótarjáni barátai noszogatták, hogy menjen el Bedepusztára, mert bele fog szeretni a környékbe. Így is lett. „Szerintem van olyan szép, mint Toscana.” Néhány millió forintból megvette az első házát, gyönyörűen felújította és elképzelte, ahogy otthoni barátai sorra megveszik a faluban a házakat és együtt pihenik ki a holland élet fáradalmait a bedepusztai lankákon.
Elsőre nehéz megérteni, mit esznek a hollandok a magyar vidéken, de Elroy tudja, hogy sok magyar Amszterdamba vágyik, de Amszterdamban szerinte már nem lehet élni. Zsúfolt és zajos minden, a fele Magyarország területén élő 17 millió hollandot már csak precíz szervezéssel és logisztikával lehet kezelni, amitől az egész ország személytelenné vált, az ember nem több egy nehézségnél, akit jól szervezetten el kell juttatni a munkahelyére, majd haza. Országon belül sem tudnak sehova utazni, ahol ne lenne minden négyzetméter beépítve...
EMBEREK ÉS JOGSZABÁLYOK
GONDOLATVILÁGBAN
Szerző: Andrew_s
2018.08.19.
Az elmúlt pár napban a „gender” tematizált elég sok vitát. Az internetes fórumok olvasgatásának tanulsága az, hogy eredményesen. Ugyanakkor van két másik hírcsokor, amely mintha kicsit kevésbé lett volna „érdekes”. Valószínűleg azért, mert lényegesen megosztóbb, a politikusok egy része már régen nem konfrontálódik. Legfeljebb a fizetésével.
A genderre visszatérve egyébként a tanulságokhoz tartozik, hogy kifejezetten szélmalomharcnak tűnik, hogy Orbán vak hívői legalább kicsit kitekintsenek a bili peremén túlra. Alkalmasint tisztázandó, a fogalom valós jelentését is. Számukra az, hogy „gender” továbbra is azonos a buzival. A nő pedig szopjon, dugjon, szüljön és kussoljon. A furcsa legfeljebb az, hogy Orbán nőnemű hívői is lelkesen csatlakoztak ehhez. De talán mégsem furcsa. Ha figyelembe vesszük, hogy annak idején a Fidesz nőtagozatának is megfelelt, némi egyszerűsítéssel, a családon belüli erőszak lerendezése azzal, hogy „ted szét a lábad és nem lesz pofon”. Ezzel ezt a kérdést el is engedném a jelen írásban.
A két másik hírcsokor ugyanis nem kevésbé lehet érdekes. Különösen, ha megpróbálunk párhuzamokat keresni. Az egyik az, hogy nyilvánossá váltak a kilakoltatási statisztikák. Jelentős felívelést mutatva a kilakoltatások számában. Amiért a kérdés kétségtelenül síkos politikai pályát jelenthet, az az, hogy a kilakoltatottak nem képeznek homogén csoportot. Talán nem csak szerintem van különbség az egyes esetek között. Aközött, például, ha valaki feltör egy lakást, majd beköltözik, és a tulajdonost esetleg fizikailag is bántalmazza, ha az ezt rossz néven veszi, illetve aközött, ha egy krízis miatt bedől a család egzisztenciája. A skála egyébként nyilván finomíthatő a két véglet között. De a hatalmi kommunikáció sem szokta túlbonyolítani a kérdéseket. Nagyjából a középsúlyos értelmi fogyatékosok szintjén kommunikál, és láthatóan bejön a Fidesznek. Ahogy annak idején számos más történelmi esetben is bejött...
Szerző: Andrew_s
2018.08.19.
A genderre visszatérve egyébként a tanulságokhoz tartozik, hogy kifejezetten szélmalomharcnak tűnik, hogy Orbán vak hívői legalább kicsit kitekintsenek a bili peremén túlra. Alkalmasint tisztázandó, a fogalom valós jelentését is. Számukra az, hogy „gender” továbbra is azonos a buzival. A nő pedig szopjon, dugjon, szüljön és kussoljon. A furcsa legfeljebb az, hogy Orbán nőnemű hívői is lelkesen csatlakoztak ehhez. De talán mégsem furcsa. Ha figyelembe vesszük, hogy annak idején a Fidesz nőtagozatának is megfelelt, némi egyszerűsítéssel, a családon belüli erőszak lerendezése azzal, hogy „ted szét a lábad és nem lesz pofon”. Ezzel ezt a kérdést el is engedném a jelen írásban.
A két másik hírcsokor ugyanis nem kevésbé lehet érdekes. Különösen, ha megpróbálunk párhuzamokat keresni. Az egyik az, hogy nyilvánossá váltak a kilakoltatási statisztikák. Jelentős felívelést mutatva a kilakoltatások számában. Amiért a kérdés kétségtelenül síkos politikai pályát jelenthet, az az, hogy a kilakoltatottak nem képeznek homogén csoportot. Talán nem csak szerintem van különbség az egyes esetek között. Aközött, például, ha valaki feltör egy lakást, majd beköltözik, és a tulajdonost esetleg fizikailag is bántalmazza, ha az ezt rossz néven veszi, illetve aközött, ha egy krízis miatt bedől a család egzisztenciája. A skála egyébként nyilván finomíthatő a két véglet között. De a hatalmi kommunikáció sem szokta túlbonyolítani a kérdéseket. Nagyjából a középsúlyos értelmi fogyatékosok szintjén kommunikál, és láthatóan bejön a Fidesznek. Ahogy annak idején számos más történelmi esetben is bejött...
ROKKANTKÖLCSÖNZÉS, MINT HUNGARIKUM
NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: VÁRI ATTILA
2018.08.20.
„Találékony a magyar. Már szinte látom is, hogy nemsokára hirdetések jelennek meg: Uniós pályázatokhoz bérbe adunk teljes szakorvosi véleményezéssel rendelkező rokkantakat, látás- és hallássérülteket, valamint enyhén, közepesen és teljesen magatehetetlen egyéneket.”
"Kis Athéneket álmodtam, ahol demokráciát tanulnak az emberek, s ahol nem a napóleoni jog miatt tisztességesek, de önmaguk becsülése végett, hisz csak a törvények miatt becsületesnek maradni ordináré passzió, mint az állatkínzás." (Krúdy Gyula)
Nem volt szégyen lopni
Szociológus ismerősömmel beszélgettem a témáról, elmondva saját tapasztalatomat, hogy Hollókő közelében szemtanúja voltam, ahogy egy francia családtól három pohár kóláért ötezer forintot követelt a pultos. Ő a dolgot megpróbálta történelmi okokra visszavezetni.
Szerző: VÁRI ATTILA
2018.08.20.
"Kis Athéneket álmodtam, ahol demokráciát tanulnak az emberek, s ahol nem a napóleoni jog miatt tisztességesek, de önmaguk becsülése végett, hisz csak a törvények miatt becsületesnek maradni ordináré passzió, mint az állatkínzás." (Krúdy Gyula)
Azt szokták mondani, hogy fejétől bűzlik a hal. Én csak ülök, mint a moziban, s nézem a híradókban a síkságra épített többmilliós kilátót, a fűtött-füves focipályákat, amelyek nézőterén elférne az ágyhoz kötött aggastyántól a csecsemőig az illető községek-városkák minden lakosa. Nem akarom olvasóimat közhelyekkel untatni: kisvasúttal, LED-es világítással, gázszerelő milliárdossal, orbáni kötél-barát hihetetlen gazdagodásával, s a többi, az új nemzeti oligarchiához tartozó, s valószínűsíthetően a büntető törvénykönyv néhány paragrafusát, összes alpontjaival kimerítő figura visszaéléseivel. Nem, nem akarom önöket a lopás "fényes nappal" tényeivel bosszantani.
Nem volt szégyen lopni
Azt hiszem, ismerik a Fidesz-ideológus Lánczi András elhíresült mondatát: "amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája". Hát, mit mondjak, ezeregy leleplező újságcikk jelent meg a hal bűzlő fejéről, de mintha ez a rothadó testrész nem is folytatódna, nem lenne húsa, csontja, szálkái, pikkelyei, mintha az oligarchák erkölcsöt nem ismerő, törvény feletti létezése nem is nyomná rá a bélyegét a kisemberek világára. Az erkölcsi züllés olyan mélyére süllyedt az ország, hogy nem csodálkoztam, csupán szégyenkeztem, amikor a Forma-1-re tartó utasokat, nem sokkal Bécs után, de még a magyar határ előtt arra figyelmeztette az osztrák kalauz, hogy a magyar taxisok rabló gazemberek, s a vendéglőkben nem szabad kártyával fizetni, mert lemásolják őket, lopják az adatokat.
Szociológus ismerősömmel beszélgettem a témáról, elmondva saját tapasztalatomat, hogy Hollókő közelében szemtanúja voltam, ahogy egy francia családtól három pohár kóláért ötezer forintot követelt a pultos. Ő a dolgot megpróbálta történelmi okokra visszavezetni.
– A téeszekből nem volt szégyen lopni, szinte természetesnek vették az emberek, hogy a háztájihoz szükséges vegyszerek, a műtrágya, a baromfi és disznó etetéséhez a gabona, mellékösvényeken keresztül juthat hozzájuk. Magyarul: lopták. Természetes volt, hogy a gépkezelő nem vett üzemanyagot a kocsijába, s ha nem volt sajátja, eladta másoknak a "megspórolt" benzint, gázolajat. Az olajkályhák sem jelentettek fölösleges pénzkiadást a traktorvezetőnek. És az is természetes volt a szocialista nagyvállalatoknál, hogy ki mit gyártott, azt lopta. Talán csak anekdota volt a kádári időkben, de jól mutatja, hogy milyen világot éltünk, hogy egy gyárban, a munka végeztekor az egyik munkás nem kerékpárra pattant, hanem egy talicskával vitte haza az üres ételhordó edényét, a gépzsíros munkaruháját, aztán évek múltán valakinek feltűnt, hogy reggel soha nem talicskával érkezik, vagyis a furfangos kisember meglovasított több száz egykerekűt. Azt még a korabeli újságok is megírták, hogy a balatoni autópálya építésekor, a környező településeken úgy épültek száz számra a házak, hogy a környékbeli Tüzép-telepek nem adtak el egyetlen zsák többlet-cementet sem...