Szerző: HBO
2014.
.
.
2018. augusztus 19., vasárnap
RÁADÁS: A VISZONY (SOROZAT - DRÁMA, PSZICHOLÓGIA)
HBOGO.HU
Szerző: HBO
2014.
A tanárként dolgozó, az írással küszködő Noah, valamint a fiatal pincérnő, Alison afférja egynyári kalandnak indul, ám jóval több drámát rejt magában. A provokatív dráma érdekessége, hogy a történetet mindkét fél szemszögéből megismerjük...
Az HBO GO-t egy teljes hónapig ingyen kipróbálható itt
Szerző: HBO
2014.
RÁADÁS: HIPERKARMA KONCERT - FISHING IN ORFŰ 2017
YOUTUBE
Szerző: Hiperkarma
2017.
A hiperkarma 2017-es koncertje a Fishing on Orfű fesztiválon.
0:00 szóbaszó 5:30 kérdőjel 8:31 felejtő 12:36 másé voltam 16:41 megünnepelni jó 19:45 amondó 25:52 üres 29:21 délibáb 34:46 feketepéter 40:02 elmondanám 43:57 mindenki függ 46:00 hiperkarma 50:30 zöldpardon 54:17 dob meg a basszus 57:11 lidocain Freenk❤️ Rendezte: Kálocz Tamás Vágás/színezés: Fekete Gyula Hang keverés/master: Kálocz Tamás Felvétel: Prodart Movie A 2017-ben 10 éves Fishing on Orfű a jubileum apropóján elérhetővé tette az elmúlt évek teljes archívumát - így már több mint 500 koncertfelvétel található meg a weboldalon: http://fishingonorfu.hu/archivum
ITT NÉZHETŐ MEG
Szerző: Hiperkarma
2017.
0:00 szóbaszó 5:30 kérdőjel 8:31 felejtő 12:36 másé voltam 16:41 megünnepelni jó 19:45 amondó 25:52 üres 29:21 délibáb 34:46 feketepéter 40:02 elmondanám 43:57 mindenki függ 46:00 hiperkarma 50:30 zöldpardon 54:17 dob meg a basszus 57:11 lidocain Freenk❤️ Rendezte: Kálocz Tamás Vágás/színezés: Fekete Gyula Hang keverés/master: Kálocz Tamás Felvétel: Prodart Movie A 2017-ben 10 éves Fishing on Orfű a jubileum apropóján elérhetővé tette az elmúlt évek teljes archívumát - így már több mint 500 koncertfelvétel található meg a weboldalon: http://fishingonorfu.hu/archivum
ITT NÉZHETŐ MEG
RÁADÁS: FISHING IN ORFŰ - A FISHING ARCHÍVUMA
FISHINGONORFU.HU
Szerző: Fishing On Orfű
2018.
Szerző: Fishing On Orfű
2018.
A Fishing on Orfű mindig is nagy figyelmet fordított a fesztivál koncertjeinek rögzítésére; fontos számunkra, hogy utólag is visszatekerhetőek legyenek az orfűi koncertélmények. A nagy Fishing-archívumban összegyűjtöttük a fesztivál összes hang- és videófelvételét, a kezdetektől egészen 2017-ig. Jó böngészést, jó zenehallgatást kívánunk mindenkinek!
AZ ASSZONYOK KÖZÖSSÉGE
A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.08.19.
A szegregátumokban azért nehéz bármit elindítani, ami kifelé vezet a problémából, mert nincs közösség, és így nincsenek közösségi szabályok sem. A megélhetésért folytatott állandó küzdelem és a tudatlanság szétzilált mindent, sajátos értékrendet és hierarchiákat teremtett, és ezek nem az integráció irányába mutatnak.
Amikor kezdtem, naivan azt hittem, a hitelesen működő, szolidáris és jogkövető magatartást mutató, boldoguló közösségek mintaként szolgálhatnak majd, mert mindenhonnan ez mintaként kell, hogy jöjjön, az iskoláktól a médiáig, hiszen a központi akaratnak is ez lehet az alapelve. És azt hittem, ha rá tudjuk irányítani a szegregátumokban a figyelmet ezekre a mintákra, akkor világosan látszik, és érthetővé válik számukra is, merre van az előrelépés. De furcsa fordulás történt, mintha az a bizonyos iránymutató minta idomulna ehhez, a jogkövetés, a szolidaritás háttérbe szorul, sőt, ha nem is a megélhetésért, de az anyagiakért folytatott harc felül ír mindent. És ha nem is a tudatlanság, de mindenképp egy másfajta értékrend kerekedik felül, amiben nekem leginkább az jön át, ha valaki döntési helyzetben van, a saját tudása, hobbija, vágyai szerint diktál és formál.
Persze ez az egész nem írja felül a közösségfejlesztés fontosságát, csak annak a felelőssége nyomasztó, hogy ebből a világból mit közvetítsen az ember követendő értékként a generációs szegénységben élők számára.
Sok dolgot ösztönösen indítottam el ebben a munkában, a legtöbb szerencsésen bejött, pl. az is, hogy az asszonyokra fókuszáljunk a közösségépítésben. A gyerekek miatt ők hamar bevonhatók, és egyébként is, meghatározói sok mindennek a családokon belül. Hiszen ők szülnek, ápolnak, ők vezetik a háztartást, ők mennek kérni, intézik a hivatalos intézni-valókat, és ők is tűrnek a legtöbbet. Mindenkinek.
Talán most sokan azt mondják, persze, én is nő vagyok, tapintható a szavaimban az elfogultság. De tényleg így látom a szegregátumok asszonyait, noha vannak remek férfi munkatársaink is, és látok nem igazán követendő példákat is, alkoholista asszonyokat, sőt, szemtanúja voltam már olyan egymás hajába kapaszkodós, igazi asszonyverekedésnek is. Mégis azt gondolom, hihetetlen teher van rajtuk, amit cipelnek, egész életükben.
A legfontosabbnak érzem, hogy velük foglalkozzunk. Mert rajtuk keresztül támogathatjuk meg a gyerekekre irányuló hatásokat, és a leggyorsabban csatornázhatunk be változásokat a családokba is. Figyelem őket, ha csak tehetem, és próbálok választ keresni a miértekre. Sok mindent hordoznak magukban, amit nem tudok elfogadni. Pl. a családon belüli erőszak természetességét, a túlélési technikaként alkalmazott hazugságot, a másikat direkt megbántó sértéseket, a tisztességtelen manipulálást. De értem, hogy oka van ennek is, ha az ember belelát az életükbe, sokszor látja az eleve elrendeltséget. És ez az, amin változtatni szeretnék.
Persze van, ahol képtelenség. Fogalmam sincs pl. hogy mit lehet tenni az anyányivá nőtt lányokkal, akik értelmileg sérültek, de nem érik el a gondnokoltság fokát, az iskolát SNI (sajátos nevelési igényűként) végezték el, ami itt azt jelenti, hogy nincs munkaerőpiaci szempontból használható tudásuk, semmi. De nincs tudás az életre sem, mert azt a család nem tudta megadni. Így nem értik azt sem pl., hogy a visszautasított tanfolyammal kizárják magukat az ellátásból. Ülnek otthon, és nem csinálnak semmit. És nem képesek a sorsukon változtatni. Nem mennek a falun kívül, így még annak a lehetősége sincs meg, hogy találkozzanak valakivel, olyannal, akinek kellenek, és akinek egy kicsivel jobbak az önfenntartási és életvezetési képességei.
Sokszor meg várni kell, hogy történjen valami, ami elmozdítja őket a holtpontról. Van, ahol ez évekig is eltart, de aztán mindig van valami. Várom türelmesen, de figyelve mindig, a közösségtől teljesen elzárkózó családot is, hogy nyitnak valahol egy kis kaput. A gyerekeik miatt. Az asszonyt várom, hogy kilép a párja által diktált korlátok közül, talán a gyerekek nyomására. Fáj a szívem értük, mert tudom, a családon belülről nem kapnak elég muníciót a másképp éléshez.
Vagy ott a másik asszony is. Sosem felejtem a mondatot, véletlenül pont ott álltam, mikor a boltban a vásárlásért kapott sorsjegye nyert, és ezért egy nápolyiszeletet kaphatott. „Nem az enyém…”-magyarázta. „A gazdáé.” Mert neki dolgozott. A gazdának. Én néztem, ahogy áll, sosem gondoltam, hogy a metakommunikáció ennyire rögzíti a társadalmi státuszt…és azt akarom, hogy kihúzza magát, és a világ szemébe nézzen. Öntudatosan, talán egyszer még mosolyogva is. Bár nem tudom, erre képes lesz-e valaha. Csak töredékeket mesélt nekem az életéből, de az is annyi szenvedéssel teli, hogy nem is értem, hogy bírta.
Itt nem lehet sürgetni semmit. Mindennek idő kell, a változásoknak is. Várni kell, a saját maguk által meghozott döntésekig. Csak ott kell lenni, jelezni, hogy van lehetőség. Aztán ha megvan a döntés, segíteni kell újrakezdeni, átbeszélni, következtetést levonni, megállapodni, visszacsatornázódni a közösségbe. Nem nekünk kell megfelelni, hanem egymásnak. Hány ilyen történetünk van már! Pl. ezt sem felejtem el sosem, ezt a telefonos vallomást: „Tudom, gonosz voltam magával. Meg nemcsak magával, hanem a munkatársaival is. De mikor észhez tértem, és átgondoltam, mit csináltam, akkor visszajöttem. És maguk megengedték, hogy visszajöjjek. Mikor jöttem fel, megálltam a templom előtt, kiengedtem a hajamat, és úgy kértem az Úristent, ne engedje, hogy a rossz oldalamat mutassam maguknak, hanem a jót. Mert olyan akarok lenni. És az Úristen meghallgatott. Én akkor megfogadtam, hogy nem bántom magukat. Mert én magukhoz akarok tartozni.”
Szóval, a mi munkánkban ők a közösség építőkövei. Az újrakezdő, érzelemvezérelt, de mindent átgondoló asszonyok. Akik ugyanúgy hoznak rossz döntéseket, mint más. De ki tudják mondani azt is, hogy nem volt így jó. Hogy nem így kellett volna. És nincs annál nagyobb öröm számomra, mikor ők fordulnak egymás felé, segítően. Mert ez mutatja az elmozdulást.
Asszonyok. Közösség. Változás. Ebben az útban hiszek továbbra is. Mert azok az értékek, amiket építünk és megélünk velük, a szükségleteiben kielégített, nyugodt család, a gyerekek jövője, talán azok még elég stabilak. Azokra még lehet építeni.
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.08.19.
Amikor kezdtem, naivan azt hittem, a hitelesen működő, szolidáris és jogkövető magatartást mutató, boldoguló közösségek mintaként szolgálhatnak majd, mert mindenhonnan ez mintaként kell, hogy jöjjön, az iskoláktól a médiáig, hiszen a központi akaratnak is ez lehet az alapelve. És azt hittem, ha rá tudjuk irányítani a szegregátumokban a figyelmet ezekre a mintákra, akkor világosan látszik, és érthetővé válik számukra is, merre van az előrelépés. De furcsa fordulás történt, mintha az a bizonyos iránymutató minta idomulna ehhez, a jogkövetés, a szolidaritás háttérbe szorul, sőt, ha nem is a megélhetésért, de az anyagiakért folytatott harc felül ír mindent. És ha nem is a tudatlanság, de mindenképp egy másfajta értékrend kerekedik felül, amiben nekem leginkább az jön át, ha valaki döntési helyzetben van, a saját tudása, hobbija, vágyai szerint diktál és formál.
Persze ez az egész nem írja felül a közösségfejlesztés fontosságát, csak annak a felelőssége nyomasztó, hogy ebből a világból mit közvetítsen az ember követendő értékként a generációs szegénységben élők számára.
Sok dolgot ösztönösen indítottam el ebben a munkában, a legtöbb szerencsésen bejött, pl. az is, hogy az asszonyokra fókuszáljunk a közösségépítésben. A gyerekek miatt ők hamar bevonhatók, és egyébként is, meghatározói sok mindennek a családokon belül. Hiszen ők szülnek, ápolnak, ők vezetik a háztartást, ők mennek kérni, intézik a hivatalos intézni-valókat, és ők is tűrnek a legtöbbet. Mindenkinek.
Talán most sokan azt mondják, persze, én is nő vagyok, tapintható a szavaimban az elfogultság. De tényleg így látom a szegregátumok asszonyait, noha vannak remek férfi munkatársaink is, és látok nem igazán követendő példákat is, alkoholista asszonyokat, sőt, szemtanúja voltam már olyan egymás hajába kapaszkodós, igazi asszonyverekedésnek is. Mégis azt gondolom, hihetetlen teher van rajtuk, amit cipelnek, egész életükben.
A legfontosabbnak érzem, hogy velük foglalkozzunk. Mert rajtuk keresztül támogathatjuk meg a gyerekekre irányuló hatásokat, és a leggyorsabban csatornázhatunk be változásokat a családokba is. Figyelem őket, ha csak tehetem, és próbálok választ keresni a miértekre. Sok mindent hordoznak magukban, amit nem tudok elfogadni. Pl. a családon belüli erőszak természetességét, a túlélési technikaként alkalmazott hazugságot, a másikat direkt megbántó sértéseket, a tisztességtelen manipulálást. De értem, hogy oka van ennek is, ha az ember belelát az életükbe, sokszor látja az eleve elrendeltséget. És ez az, amin változtatni szeretnék.
Persze van, ahol képtelenség. Fogalmam sincs pl. hogy mit lehet tenni az anyányivá nőtt lányokkal, akik értelmileg sérültek, de nem érik el a gondnokoltság fokát, az iskolát SNI (sajátos nevelési igényűként) végezték el, ami itt azt jelenti, hogy nincs munkaerőpiaci szempontból használható tudásuk, semmi. De nincs tudás az életre sem, mert azt a család nem tudta megadni. Így nem értik azt sem pl., hogy a visszautasított tanfolyammal kizárják magukat az ellátásból. Ülnek otthon, és nem csinálnak semmit. És nem képesek a sorsukon változtatni. Nem mennek a falun kívül, így még annak a lehetősége sincs meg, hogy találkozzanak valakivel, olyannal, akinek kellenek, és akinek egy kicsivel jobbak az önfenntartási és életvezetési képességei.
Sokszor meg várni kell, hogy történjen valami, ami elmozdítja őket a holtpontról. Van, ahol ez évekig is eltart, de aztán mindig van valami. Várom türelmesen, de figyelve mindig, a közösségtől teljesen elzárkózó családot is, hogy nyitnak valahol egy kis kaput. A gyerekeik miatt. Az asszonyt várom, hogy kilép a párja által diktált korlátok közül, talán a gyerekek nyomására. Fáj a szívem értük, mert tudom, a családon belülről nem kapnak elég muníciót a másképp éléshez.
Vagy ott a másik asszony is. Sosem felejtem a mondatot, véletlenül pont ott álltam, mikor a boltban a vásárlásért kapott sorsjegye nyert, és ezért egy nápolyiszeletet kaphatott. „Nem az enyém…”-magyarázta. „A gazdáé.” Mert neki dolgozott. A gazdának. Én néztem, ahogy áll, sosem gondoltam, hogy a metakommunikáció ennyire rögzíti a társadalmi státuszt…és azt akarom, hogy kihúzza magát, és a világ szemébe nézzen. Öntudatosan, talán egyszer még mosolyogva is. Bár nem tudom, erre képes lesz-e valaha. Csak töredékeket mesélt nekem az életéből, de az is annyi szenvedéssel teli, hogy nem is értem, hogy bírta.
Itt nem lehet sürgetni semmit. Mindennek idő kell, a változásoknak is. Várni kell, a saját maguk által meghozott döntésekig. Csak ott kell lenni, jelezni, hogy van lehetőség. Aztán ha megvan a döntés, segíteni kell újrakezdeni, átbeszélni, következtetést levonni, megállapodni, visszacsatornázódni a közösségbe. Nem nekünk kell megfelelni, hanem egymásnak. Hány ilyen történetünk van már! Pl. ezt sem felejtem el sosem, ezt a telefonos vallomást: „Tudom, gonosz voltam magával. Meg nemcsak magával, hanem a munkatársaival is. De mikor észhez tértem, és átgondoltam, mit csináltam, akkor visszajöttem. És maguk megengedték, hogy visszajöjjek. Mikor jöttem fel, megálltam a templom előtt, kiengedtem a hajamat, és úgy kértem az Úristent, ne engedje, hogy a rossz oldalamat mutassam maguknak, hanem a jót. Mert olyan akarok lenni. És az Úristen meghallgatott. Én akkor megfogadtam, hogy nem bántom magukat. Mert én magukhoz akarok tartozni.”
Szóval, a mi munkánkban ők a közösség építőkövei. Az újrakezdő, érzelemvezérelt, de mindent átgondoló asszonyok. Akik ugyanúgy hoznak rossz döntéseket, mint más. De ki tudják mondani azt is, hogy nem volt így jó. Hogy nem így kellett volna. És nincs annál nagyobb öröm számomra, mikor ők fordulnak egymás felé, segítően. Mert ez mutatja az elmozdulást.
Asszonyok. Közösség. Változás. Ebben az útban hiszek továbbra is. Mert azok az értékek, amiket építünk és megélünk velük, a szükségleteiben kielégített, nyugodt család, a gyerekek jövője, talán azok még elég stabilak. Azokra még lehet építeni.
VEISZER ALINDA: A KULTÚRÁBÓL JÖN LÉTRE A NEMZET, ÉS NEM ABBÓL, HOGY KI A MINISZTERELNÖK
168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2018.08.19.
A választások után nem volt kétséges, hogy Simicska Lajos kivégzi a saját médiáját, de azt gondoltam, hogy ez lassabb folyamat lesz – mondja Veiszer Alinda a 168 Órának. Elképzelhető, hogy a szerkesztő-műsorvezető a szlovák közszolgálati médiumnál folytatja a pályafutását. Úgy véli, a politikusoknak és az újságíróknak ki kell lépniük az elefántcsonttoronyból, de egyelőre hiányzik az ehhez szükséges nyelv és képesség. Arról is beszél, hogy nem gátlástalan, csak kemény, és bár kacérkodik a politikusléttel, nem szeretne holnaptól Jeanne d’Arcként küzdeni, és ágyútöltelék lenni. Interjú.
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2018.08.19.
– Ha nem küldenek el a választások után már az első hullámban a Hír TV-ből, akkor most hogyan reagáltál volna az új helyzetre?
– Biztosan felmondanék. Nem is kérdés.
– Azért kérdés, mert egy régi dilemmát idéz fel. Vannak, akik azt mondják, hogy ha nekem engedik a műsorom elkészítését, akkor nem foglalkozom azzal, hogy milyen környezetben kerül adásba. Az a fontos, hogy a saját minőségi elvárásaimnak megfeleljen a produkció. Attól nem lesz jobb, ha kiszállok, sőt, talán rosszabb is lesz – teszik hozzá. Vannak viszont, akik úgy vélekednek, hogy nem legitimálnak egy olyan adót, amely a műsoraiban propagandacélokat szolgál, még akkor sem, ha nekik ebben nem kell részt venniük. Mindkét álláspont mellett lehet érvelni.
– Nem értek egyet az első érveléssel. Nem akarom minősíteni, mert az is lehet érvényes. Szerintem meg kell húzni a határokat. Egyes pont: a műsorodban szabadan működhetsz. Ennek minden körülmények között teljesülnie kell, különben nem csinálunk műsort. Kettes pont: a műsorkészítő csapatodat szabadon megválaszthatod. Hármas pont: a műsorkörnyezet legyen vállalható. Ez nem azt jelenti, hogy az előtted és utánad jövő műsoroknak minden mondatával egyet kell érteni, de meg kell felelniük azoknak az alapelveknek, amelyeket fontosnak tartasz.
– Az nem számít, milyen pénzből működik az a média, amely mindezt biztosítja?
– Lehet azt mondani, hogy csak olyan médiumban dolgozom, ahol a tulajdonos bevételei megkérdőjelezhetetlenek. De ilyet nem mernék mondani. Szerintem egyetlen tulajdonos bevételei sem megkérdőjelezhetetlenek. Ha ezt a feltételt is megkövetelnénk, akkor nem nagyon maradna magyar sajtó. Viszont lehet súlyozni. Ha a műsorkörnyezettel, a csapatommal és a saját szabadságommal kapcsolatos elvárásaim teljesülnek, akkor a tulajdonos személyét ki lehet venni ebből a pakliból.
– A fordított G-napnál most az derült ki, hogy mégsem lehet. Meglepett, hogy Simicska Lajos milyen gyorsan végezte ki a saját médiáját?
– Igen. Azt hittem, lassabb lesz. Az nem volt kétséges, hogy megtörténik. Annyira szembement minden logikával a műsorom megszüntetése még májusban, hogy világos lett számomra: ha nincs észszerű indok, akkor valami más húzódik a háttérben. Látván az eseményeket, jól éreztem.
– Elmondtad egy azóta készült interjúban, hogy a szlovák közmédiától megkerestek, dolgozz náluk a magyar nyelvű adásban. Hiányzik annyira a képernyő, hogy ebbe belevágj?
– Ez nem a képernyőről szól, hanem arról, hogy hol találok olyan hangot, amilyet szeretek. Többször találkoztunk az adott média képviselőivel, elmondtam, hogy nyitott vagyok, ők elmondták, hogy nyitottak. Innentől kezdve az a kérdés, hogy jön-e komolyan vehető ajánlat.
– Szimbolikus, hogy a határon túl előbb készíthetsz műsort, mint itthon. Engem régóta foglalkoztat, hogy miért hagyta a közönség, hogy elvegyék tőle a közszolgálatiságot. A rendszerváltástól 2010-ig az egymást váltó kormányok eltérő agresszivitással és eredményességgel próbálták befolyásolni a műsorkészítést, de közszolgálati tartalom mindig volt. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy az emberek nem tudják, mi az, és ezért nem hiányzik nekik.
– Most is van közszolgálati tartalom.
– Olyan híradók, mint amilyenek a sportközvetítések szüneteiben mentek, az ötvenes évek óta nem készültek Magyarországon.
– Nem is arról beszélek, az nyilvánvalóan propaganda. De van az M5, ahol kulturálistartalom-gyártás zajlik, igaz, sokszor ráismersz a politikai színekre, és oda sem mehet be akárki, de mégiscsak létezik, készülnek mondjuk portrék nagy teljesítményt nyújtó emberekkel. Az a baj, hogy annyira nagy a politikai befolyás a közmédiában, hogy ha van is közszolgálati tartalom, azt nehezen vesszük észre.
– Miért nem zavarja a közönséget, amely korábban látott olyan hírműsorokat, mint az Esti egyenleg, A szólás szabadsága vagy Az este, hogy a pénzén propagandagyárat működtetnek?
– De hát miért állt ki a közönség az utóbbi években? Hogy ne legyen netadó. Négyszáz forintért. Semmilyen alapelvért, sem a szólásszabadságért, sem a sajtószabadságért, sem a vallásszabadságért. Ezek nem fontosak. Úgy képzelem, azt mondják otthon a tévé előtt, hogy „majd nézek mást, kit érdekel a politika”. Magyarországon a tízmillióból nyolcszázezer ember fogyaszt politikai tartalmat, rajtuk próbálnak osztozni a politikával foglalkozó sajtóorgánumok. Ez nagyon alacsony szám.
– A kormány és a támogatói azt mondják minderre, hogy 2010 előtt a baloldalé volt a közmédia, most a jobboldalé, ez egy ilyen játék.
– Amit nagyon sérelmezek. Hagyjuk az egyenlőségjelet! Minden közmédiának vannak hibái, de 2010 előtt azért megtörtént, hogy a műsorvezető Magyar Bálint oktatási miniszter orra alá csúsztatta a kiszivárgott érettségi tételeket élő adásban. Gyakorlatilag megbuktatott egy minisztert. Ott voltam, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként felháborodva ment el Az este stúdiójából, mert olyan kérdéseket kapott, amelyekről senki nem egyeztetett vele. Nyilván akkor is készültek elfogult műsorok, én is tudom, de volt szándék a hatalom kontrolljára. Ma meg nincs. Ezért nem tehető ki az egyenlőségjel a két időszak közé.
– Egy rendszerváltás után szerinted érdemes lenne a közszolgálati médiumot újjáéleszteni, vagy inkább be kéne zárni az egészet, mert úgyis jön majd egy kormány, amelyik meg akarja szerezni?
– Ez a veszély mindig fennáll, mégis azt gondolom, hogy szükség van rá. Egy csomó mindenről nem beszélünk. Lassan a magyar írók, színházi emberek, színészek nem tudnak megjelenni sehol. Pedig ez is dolga lenne a közszolgálati médiának. Vitákat generálni, tematizálni. Ennek soha nem lesz milliós nézettsége, de fontos ügyekkel foglalkozik a nemzet szempontjából...
A PROSTITÚCIÓ NEM SZEXMUNKA
KRITIKA ÉS TÁRSADALOM BLOG
Szerző: BUDAPEST LEGELNYOMOTTABB EMBERE
2018.08.18.
Magyarországon a rendszerváltozás után lett legalizált a prostitúció, azonban az erről szóló diskurzusban dominánsan jelen levő két szemlélet totális harcban áll egymással, és a mai napig is hiányzik az alapvető konszenzus a prostitúció megítéléséről szóló párbeszédben. Persze naiv várakozás azt feltételezni, hogy a párbeszéd elősegítheti a konszenzusok létrejöttét, hiszen amíg a szexmunka-szemlélet liberális-emberjogi keretben érvel a prostitúció „munka”-ként való elismerése mellett, addig a másik oldal a prostitúciót a nők szexuális és testi kizsákmányolásának, illetve a nők és férfiak között létrejövő egyenlőtlenségek eredőjének és fenntartójának tekinti. De melyik oldalnak van igaza? A prostitúció jogi, gazdasági és társadalmi szempontjait megvizsgálva, arra a nem meglepő következtetésre jutottam, hogy az a nőket alapvetően elnyomja, tárgyiasítja, kiszolgáltatja, ezért számomra elfogadhatatlan a szexmunka-szemlélettel való azonosulás.
A magyar prostitúciót szabályozó törvények és a rendőrségi gyakorlat
A prostitúció törvényi szabályozásában az első fontos történelmi premissza a Horthy-rendszerhez vezet vissza bennünket, ugyanis ekkor tiltották be a bordélyházak üzemeltetését először. A közvélekedésben ma is élő tévhit, hogy ez a pártállami rendszerben történt meg, pedig nem. A következő fontos törvényi szabályozás 1955-ben lépett hatályba, amikor Magyarország csatlakozott a New York-i Egyezményhez, amely a prostituáltat több évtizedes történelmi előzmények után nem bűnözőnek, hanem áldozatnak tekinti és egy olyan jogszabálycsomagot ír elő a tagállamok részére, amelyben kötelezik a prostituáltak segítését, a prostituálttá válás megakadályozását, illetve arra kötelezi a tagállamokat, hogy fogjanak össze a nemzetközi emberkereskedelem megelőzése és leküzdése érdekében, hozzanak létre közös szervezeteket, edukálják a társadalmat és képezzék a prostitúcióban élőket, hogy betudjanak lépni a munkaerőpiacra. A New York-i Egyezmény továbbá tiltja a bordélyokat, a kerítés, a közvetítést, a futtatást, de a prostituáltakat nem, valamint kimondja azt, hogy a prostitúció nem egyeztethető össze az ember méltóságával. Bár 1955-től hatályba lépett Magyarországon is, de ezt a kommunista vezetés nem vette komolyan és semmit nem tartott be, kivéve azt, hogy mindent büntettek, mert tévesen úgy értelmezték az egyezményt, hogy az mindet tilt.
Egészen 1993-ig nem történt semmi változás, amikoris a Parlamentben egy óvatos mozdulattal, mindenféle társadalmi vita és egyeztetés nélkül legalizálták a prostituált cselekményét, azaz az „üzletszerű kéjelgést”. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a 90-es évek közepére Budapest utcáit ellepték a prostituáltak.
Itt lép színre Borai Ákos, aki az MSZP-SZDSZ-es kormány, illetve az első Orbán-kormány időszakában a belügyminisztérium főosztályvezetője volt (és a híres maffia törvény szövegének megalkotója), aki azt találta ki, hogy bevezetik a „türelmi zónát”, ami az indoklás szerint azért lesz jó, mert a türelmi zónában szabad lesz prostitúciót hirdetni. Viszont a türelmi zóna helyszíne nyilvánvalóan, csak a felajánlkozás helyszíne, az üzletet nem lehet lebonyolítani, csak megkötni, de valahol azt csinálni kell, a „valahol”-t, azaz a szobáztatást viszont már tiltotta a törvény. Borai Ákos ennek ellenére kitartott a törvény mellett, mert azt gondolta, hogy azok az önkormányzatok, ahol jelentős a prostitúció, majd kijelölik a türelmi zónát. Ezzel szemben viszont egy-két esetet leszámítva egyetlen önkormányzat sem akart ilyen türelmi zónát kijelölni, mert nyilvánvaló volt, hogy azonnal elzavarják azt a polgármestert, aki ezt lakóterületen belül kijelöli.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy 2012-ben hatályba lépett törvény szerint a rendőrség 300 ezer forintig terjedő helyszíni bírságot is kiszabhat a prostitúcióval kapcsolatos törvénysértésekre. Ez további anomáliákhoz vezetett.
Magyarországon a Btk. által tiltott a gyermekprostitúció, azaz tilos a 18 éves vagy annál fiatalabb személytől ellenszolgáltatás ellenében szexet igényelni. Tilos hirdetni, hirdetési felületet működtetni, ennek ellenére a különböző online közvetítő- és hirdetőoldalakat nem üldözi a rendőrség, ellenben a prostituáltat, akit nem tilt sem a szabálysértési törvény, sem a Btk., azért mert ő prostituált napi szinten üldözi és bünteti különféle ürügyekkel a rendőrség, persze csak akkor, ha nyilvános helyen találják őket. A rendőrség az interneten hirdetett és működő prostituáltak ellen a legritkább esetben lép fel, és ez a magyar társadalmat kicsit sem zavarja.
Miért nem tartja be a törvényeket a rendőrség?
Szerző: BUDAPEST LEGELNYOMOTTABB EMBERE
2018.08.18.
A magyar prostitúciót szabályozó törvények és a rendőrségi gyakorlat
A prostitúció törvényi szabályozásában az első fontos történelmi premissza a Horthy-rendszerhez vezet vissza bennünket, ugyanis ekkor tiltották be a bordélyházak üzemeltetését először. A közvélekedésben ma is élő tévhit, hogy ez a pártállami rendszerben történt meg, pedig nem. A következő fontos törvényi szabályozás 1955-ben lépett hatályba, amikor Magyarország csatlakozott a New York-i Egyezményhez, amely a prostituáltat több évtizedes történelmi előzmények után nem bűnözőnek, hanem áldozatnak tekinti és egy olyan jogszabálycsomagot ír elő a tagállamok részére, amelyben kötelezik a prostituáltak segítését, a prostituálttá válás megakadályozását, illetve arra kötelezi a tagállamokat, hogy fogjanak össze a nemzetközi emberkereskedelem megelőzése és leküzdése érdekében, hozzanak létre közös szervezeteket, edukálják a társadalmat és képezzék a prostitúcióban élőket, hogy betudjanak lépni a munkaerőpiacra. A New York-i Egyezmény továbbá tiltja a bordélyokat, a kerítés, a közvetítést, a futtatást, de a prostituáltakat nem, valamint kimondja azt, hogy a prostitúció nem egyeztethető össze az ember méltóságával. Bár 1955-től hatályba lépett Magyarországon is, de ezt a kommunista vezetés nem vette komolyan és semmit nem tartott be, kivéve azt, hogy mindent büntettek, mert tévesen úgy értelmezték az egyezményt, hogy az mindet tilt.
Egészen 1993-ig nem történt semmi változás, amikoris a Parlamentben egy óvatos mozdulattal, mindenféle társadalmi vita és egyeztetés nélkül legalizálták a prostituált cselekményét, azaz az „üzletszerű kéjelgést”. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a 90-es évek közepére Budapest utcáit ellepték a prostituáltak.
Itt lép színre Borai Ákos, aki az MSZP-SZDSZ-es kormány, illetve az első Orbán-kormány időszakában a belügyminisztérium főosztályvezetője volt (és a híres maffia törvény szövegének megalkotója), aki azt találta ki, hogy bevezetik a „türelmi zónát”, ami az indoklás szerint azért lesz jó, mert a türelmi zónában szabad lesz prostitúciót hirdetni. Viszont a türelmi zóna helyszíne nyilvánvalóan, csak a felajánlkozás helyszíne, az üzletet nem lehet lebonyolítani, csak megkötni, de valahol azt csinálni kell, a „valahol”-t, azaz a szobáztatást viszont már tiltotta a törvény. Borai Ákos ennek ellenére kitartott a törvény mellett, mert azt gondolta, hogy azok az önkormányzatok, ahol jelentős a prostitúció, majd kijelölik a türelmi zónát. Ezzel szemben viszont egy-két esetet leszámítva egyetlen önkormányzat sem akart ilyen türelmi zónát kijelölni, mert nyilvánvaló volt, hogy azonnal elzavarják azt a polgármestert, aki ezt lakóterületen belül kijelöli.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy 2012-ben hatályba lépett törvény szerint a rendőrség 300 ezer forintig terjedő helyszíni bírságot is kiszabhat a prostitúcióval kapcsolatos törvénysértésekre. Ez további anomáliákhoz vezetett.
Magyarországon a Btk. által tiltott a gyermekprostitúció, azaz tilos a 18 éves vagy annál fiatalabb személytől ellenszolgáltatás ellenében szexet igényelni. Tilos hirdetni, hirdetési felületet működtetni, ennek ellenére a különböző online közvetítő- és hirdetőoldalakat nem üldözi a rendőrség, ellenben a prostituáltat, akit nem tilt sem a szabálysértési törvény, sem a Btk., azért mert ő prostituált napi szinten üldözi és bünteti különféle ürügyekkel a rendőrség, persze csak akkor, ha nyilvános helyen találják őket. A rendőrség az interneten hirdetett és működő prostituáltak ellen a legritkább esetben lép fel, és ez a magyar társadalmat kicsit sem zavarja.
Miért nem tartja be a törvényeket a rendőrség?
...
HA TIZENÖT ÉVNYI CINKOS HALLGATÁS UTÁN MEGPRÓBÁLUNK GERINCET NÖVESZTENI
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H.ANDREA
2018.08.19.
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H.ANDREA
2018.08.19.
Feltétlen rajongója vagyok a mindig utólag megvilágosodó, utólag hirtelen, kvázi a semmiből megbölcsülő embereknek, fajsúlyos és kevésbé fajsúlyos közéleti szereplőknek. Simicska Lajostól Pálinkás Józsefig nem túl hosszú, de annál tartalmasabb a sor, ezért is örültem a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal éléről nemrégiben sajátosan fideszes módszerrel eltávolított Pálinkás Józseffel készült interjúnak, amely teljes terjedelmében az ismerősen sajátos módszerekkel kinyírt Magyar Nemzet hulláján megmaradni próbáló Magyar Hang augusztus 17-i számában olvasható.
Bevallom, csak részleteiben volt szerencsém tudomásul venni a pixisből csúfosan kiesett, a Fideszhez meglehetősen közel álló értelmiségi úr mondandóját, de ez bőven elegendő is ahhoz, hogy határozottan állíthassam: az atomfizikus-akadémikus, a Professzorok Batthyány Körének egykori társalapítója, az Orbán-kormány egykori minisztere precíz, tökéletesen pontos kórdiagnózist állított fel arról a társadalmi posványról, ami körülvesz. Pont ez a bajom vele. Hogy stimmel. Borzasztónak találom ezt az Ürge-Vorsatz-komplexustól üvöltő öntudatra ébredést. Aminek megbocsáthatatlanul hosszú évekig gátat szabott a párttagságban/párközelségben, a feltétlen lojalitásban gyökerező félrenézési kényszer. Idézek (kiemelések tőlem):
„A mai Magyarországon szinte kizárólagosan az anyagi érdek dominál. Pozitív nemzeti minimum nincs, a társadalom végzetesen szétszakadt. A teljesítményeken alapuló világ ideájától egyre távolabb kerülünk. Autonóm, szellemi értelemben felnőtt, a polgárság gerincét adó középosztály legfeljebb nyomokban létezik. Az általam is vallott liberális konzervatív értékeket ugyanakkor bizonyos, magukat jobboldalinak tartó körök igyekeznek felhasználni, kiforgatni, nevetségessé tenni. A véleményüket szabadon elmondókat sokszor szégyenpadra ültetik, megalázzák. Ez történik tudósokkal, értelmiségiekkel, vagy akár olyan intézményekkel, mint a Magyar Tudományos Akadémia. (…) Nevezhetjük ezt a szellemi középszer diadalának is.Következményeként Magyarországon olyan hangulat uralkodott el, amely egy egészséges lelkületű társadalomtól idegen kellene, hogy legyen.
1998-ban úgy éreztem, segíteni tudok a tapasztalataimmal az akkor harmincas éveiben járó politikusgárdának. Az első Orbán-kormány szerintem jól dolgozott. A 2002-es megrendítő választási sokk, ami ezt a politikai közösséget és meghatározó egyéniségét, Orbán Viktort érte, rengeteg mindent megváltoztatott. Nyilvánvalóvá lett, hogy jelentős anyagi háttér nélkül még sikeres kormányzás esetén is nehéz nyerni. (…) A választásokat közérthető, elsősorban az ösztönökre alapozó ígéretekkel kell megnyerni. Kétségtelen, a stratégia bevált, jelentősen hozzájárult a három kétharmados sikerhez.
Amíg nem lesznek súlyosabb gazdasági problémák, amelyeket a szavazók többsége is megérez, addig hatásos lehet (a populizmus, az ösztönökre ható politika – szerk.). Akkor viszont az a tömeg, amely csupán pillanatnyi érdekeire figyel, rendkívül gyorsan elfordul bárkitől – a Fidesztől is – bármilyen irányba.
Az országban zajló folyamatok kifejezetten gátolják (…) a szélesebb kört érintő szellemi és anyagi polgárosodást. A politikában, a gazdasági életben szinte megszűnt a verseny. Ennek következményeként az »örök nyertes« ellustul, arrogánssá, parancsokban gondolkodóvá válik. Hiányzik az intelligens közbeszéd, ennek is »köszönhető« a bizalmatlanság megerősödése, a durva viselkedésmód elterjedése. Ha az elit bunkó módon viselkedik, akkor ez az átlagember számára sajnos példaként szolgál. Ez ellen mindannyiunknak fel kell lépnünk, mindenkinek saját magán kezdenie a változtatást. Csak ezen az úton haladva tudjuk megvédeni belső függetlenségünket, biztosítani értékelvűségünket, bízni a jogi keretekben, példával és munkával hozzájárulni a polgári Magyarország megteremtéséhez.”
Hát akkor pálinkás jó reggelt kívánok az akadémikus úrnak, könnyekig meg vagyok hatódva! Ha jól értelmezem a fenti – még egyszer mondom – rendkívül precíz kor- és kórdiagnózist, akkor Pálinkás Józsefnek érdemei elismerése mellett mintegy 15 éve világos (másfél évtized nem kevés idő), hogy tulajdonképpen ki mellé-mögé-alá állt be szekeret tolni. Márpedig szerintem jól értelmezem, következésképpen dühítőnek hat, hogy miközben már 15 éve is pontosan látta, hogy mi történik, mi felé haladunk, hogyan szakad a magyar társadalom, hogyan válik a politikusi bunkóság követendő példává, hogyan alázzák-gyalázzák a szabadon véleményt nyilvánítókat, addig a pillanatig nem zavarta semennyire a helyzet, és csak akkor bátorodott fel ennyire, mikor kiderült: elkerülhetetlenül mehet a levesbe. Egy ordenáré propagandalap ügybuzgósága elég volt ahhoz, hogy nyomokban értékelhető közéleti-politikai pályafutása véget érjen, ő pedig – mintha mi sem történt volna – immár felszabadultan ontja az erkölcsi alapokon nyugvó bölcsességeket arról, hogy nekünk, mindannyiunknak mit és hogyan kellene cselekednünk ahhoz, hogy megvédjük a maradék emberi méltóságunkat, függetlenségünket, értékelvűségünket ott, ahol a középszer táncot lejt az emberség elgyötört, ványadt testén...
NICK THORPE: A FIDESZ KINYITOTTA A PANDORA SZELENCÉJÉT
HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: NÉMETH ANDRÁS
2018.08.19.
Mindig nehéz volt Magyarországon középen állni, most ismét a „vagy velünk, vagy ellenünk” gondolkodás érvényesül, ami inkább a Rákosi-időkre volt jellemző - mondta a HVG-nek adott portréinterjúban Nick Thorpe, a BBC Budapesten élő tudósítója.
„Első otthonom otthagyja Európát, a második pedig eltávolodik az európai értékektől” – mondta Nick Thorpe, a BBC Angliában született, 32 éve Budapesten élő, 58 éves közép-európai tudósítója.
Bár már tizenéves kora óta gondolkozott azon, hogy újságíró legyen, az után döntött végleg a tudósítóság mellett, hogy 1985-ben Mihail Gorbacsov jutott hatalomra a Szovjetunióban. „Petrozavodszkban voltam, amikor Gorbacsovot megválasztották pártfőtitkárnak, egy helyi orosz ekkor azt mondta, minden meg fog változni” – magyarázta Thorpe, aki azért még pár hónapig egy görögországi fügefarmon dolgozott, hogy aztán 1986 februárjában megérkezzen Magyarországra.
Az Anglia mellett Szenegálban is tanult leendő tudósító fél évig akart maradni, ebből három évtized lett: itt érte a szerelem, s a frigyből öt fiú született. „A legidősebb Samu, ő azt szokta mondani, hogy ötven százalékban angol, száz százalékban magyar. Viszont sohasem volt túl jó matekból.” Ő most a Csendes-óceánon kel át vitorlással, de a többiek sem élnek átlagos életet: második fia Costa Ricában ácsol hajókat, a harmadik Oxfordban tanul törökül, a negyedik dzsesszgitározik, a legkisebb pedig már most könyveket ír. Felesége fest, s emellett légzésterapeutaként dolgozik.
Azt vallja, az újságíró dolga az éppen aktuális kormányzatot bírálni. Ebből lett is gondja: a létező szocializmus idején többször haza akarták küldeni, manapság pedig a Fidesz-kormányzat vádolja azzal, hogy bele akar avatkozni Magyarország belügyeibe. Most a Magyarországon átkelt menekültekkel foglalkozó legújabb könyvével vált „közellenséggé”. Rengeteget dolgozik, írt már könyvet a rendszerváltás időszakáról és a Dunáról is. Imádott biciklizni, ám Csepelen elcsapták, s eltört a csigolyája. Azóta inkább fut.
HVG: Miért épp Magyarországra jött 1986-ban?
Nick Thorpe: Ismertem Erdély Miklós avantgárd művészt, az ő családja fogadott be, a konyhában laktam egy ideig. Nem akartam használni a telefonjukat, nehogy bajba sodorjam őket, ezért a ház előtti fülkéből telefonálgattam. Változatos korszak volt: akkor tartották meg a március 15-ei, betiltott tüntetést, s változások kezdődtek a KISZ-ben is. Minden cikkem exkluzív volt, hiszen én voltam az egyetlen itt tartózkodó nyugati tudósító. Első forrásaim olyan újságírók voltak, akik sok mindent tudtak, de persze mindent nem írhattak le. Sok mindent megosztottak velem, hogy ezek az információk valahogy napvilágot láthassanak...
Szerző: NÉMETH ANDRÁS
2018.08.19.
„Első otthonom otthagyja Európát, a második pedig eltávolodik az európai értékektől” – mondta Nick Thorpe, a BBC Angliában született, 32 éve Budapesten élő, 58 éves közép-európai tudósítója.
Bár már tizenéves kora óta gondolkozott azon, hogy újságíró legyen, az után döntött végleg a tudósítóság mellett, hogy 1985-ben Mihail Gorbacsov jutott hatalomra a Szovjetunióban. „Petrozavodszkban voltam, amikor Gorbacsovot megválasztották pártfőtitkárnak, egy helyi orosz ekkor azt mondta, minden meg fog változni” – magyarázta Thorpe, aki azért még pár hónapig egy görögországi fügefarmon dolgozott, hogy aztán 1986 februárjában megérkezzen Magyarországra.
Az Anglia mellett Szenegálban is tanult leendő tudósító fél évig akart maradni, ebből három évtized lett: itt érte a szerelem, s a frigyből öt fiú született. „A legidősebb Samu, ő azt szokta mondani, hogy ötven százalékban angol, száz százalékban magyar. Viszont sohasem volt túl jó matekból.” Ő most a Csendes-óceánon kel át vitorlással, de a többiek sem élnek átlagos életet: második fia Costa Ricában ácsol hajókat, a harmadik Oxfordban tanul törökül, a negyedik dzsesszgitározik, a legkisebb pedig már most könyveket ír. Felesége fest, s emellett légzésterapeutaként dolgozik.
Azt vallja, az újságíró dolga az éppen aktuális kormányzatot bírálni. Ebből lett is gondja: a létező szocializmus idején többször haza akarták küldeni, manapság pedig a Fidesz-kormányzat vádolja azzal, hogy bele akar avatkozni Magyarország belügyeibe. Most a Magyarországon átkelt menekültekkel foglalkozó legújabb könyvével vált „közellenséggé”. Rengeteget dolgozik, írt már könyvet a rendszerváltás időszakáról és a Dunáról is. Imádott biciklizni, ám Csepelen elcsapták, s eltört a csigolyája. Azóta inkább fut.
HVG: Miért épp Magyarországra jött 1986-ban?
Nick Thorpe: Ismertem Erdély Miklós avantgárd művészt, az ő családja fogadott be, a konyhában laktam egy ideig. Nem akartam használni a telefonjukat, nehogy bajba sodorjam őket, ezért a ház előtti fülkéből telefonálgattam. Változatos korszak volt: akkor tartották meg a március 15-ei, betiltott tüntetést, s változások kezdődtek a KISZ-ben is. Minden cikkem exkluzív volt, hiszen én voltam az egyetlen itt tartózkodó nyugati tudósító. Első forrásaim olyan újságírók voltak, akik sok mindent tudtak, de persze mindent nem írhattak le. Sok mindent megosztottak velem, hogy ezek az információk valahogy napvilágot láthassanak...
A LÉNYEG AZ, HOGY ORBÁNNAK ÚJ KÉGLIT VETTÜNK
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2018.08.19.
Amikor egyre nő a szegénység, a szegénységi küszöb alatt élők 39 százaléka alkalmilag vagy tartósan nem tudja rendezni a lakbérét, nem tudja kifizetni a közüzemi számláját, hiába dolgozik két felnőtt a családban…
Amikor nincs olyan ország az EU-ban, ahol nehezebb kitörni a szegénységből, mint nálunk; hét (nem tévedés) generáció munkájára van szükség ahhoz, hogy egy magyar család a szegénységből az átlagos jövedelmi szintig eljusson…
Amikor (az Eurostat 2016-os adatai szerint) az ország lakosainak 26,7 százaléka (2,6 millió ember) él olyan lakásban, amelyik beázik, vizesedik, penészedik, és ez a szegénységi küszöb alatt élők csaknem felét érinti…
Amikor cserben hagyták a devizahiteleseket, emberek menekülnek a kilátástalanság miatt a halálba…
Amikor a viszonylag biztonságos fedél alól kiráncigálják a lakókat a rendőrök; kisbabák, betegek kerülnek utcára, és gyarapodik a kilakoltatások száma…
Amikor az utcán élőket megbüntetik…
Amikor a kormány nem tesz semmit a lakhatási szegénység felszámolására, hiszen az a 260 milliárd forint, amit lakáspolitikára szán az idén a kabinet, abból a rossz körülmények között élőknek nem jut semmi…
Amikor semmilyen stratégiájuk nincs a megoldásra, tömegeket fosztanak meg a méltányos, élhető, megfizethető lakhatástól…
Amikor a pénteki parlamenti vitanapra egyetlen kormánypárti képviselő sem ment el, mert tesznek a vízparti villájukban henyélve a devizahitelesek kilakoltatása és az otthonápolók napi szenvedéseinek megszüntetésére…
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2018.08.19.
Arra megy el számolatlan milliárd, hogy a nagyúr királyi luxusban ártson tovább az országnak.
Amikor egyre nő a szegénység, a szegénységi küszöb alatt élők 39 százaléka alkalmilag vagy tartósan nem tudja rendezni a lakbérét, nem tudja kifizetni a közüzemi számláját, hiába dolgozik két felnőtt a családban…
Amikor nincs olyan ország az EU-ban, ahol nehezebb kitörni a szegénységből, mint nálunk; hét (nem tévedés) generáció munkájára van szükség ahhoz, hogy egy magyar család a szegénységből az átlagos jövedelmi szintig eljusson…
Amikor (az Eurostat 2016-os adatai szerint) az ország lakosainak 26,7 százaléka (2,6 millió ember) él olyan lakásban, amelyik beázik, vizesedik, penészedik, és ez a szegénységi küszöb alatt élők csaknem felét érinti…
Amikor cserben hagyták a devizahiteleseket, emberek menekülnek a kilátástalanság miatt a halálba…
Amikor a viszonylag biztonságos fedél alól kiráncigálják a lakókat a rendőrök; kisbabák, betegek kerülnek utcára, és gyarapodik a kilakoltatások száma…
Amikor az utcán élőket megbüntetik…
Amikor a kormány nem tesz semmit a lakhatási szegénység felszámolására, hiszen az a 260 milliárd forint, amit lakáspolitikára szán az idén a kabinet, abból a rossz körülmények között élőknek nem jut semmi…
Amikor semmilyen stratégiájuk nincs a megoldásra, tömegeket fosztanak meg a méltányos, élhető, megfizethető lakhatástól…
Amikor a pénteki parlamenti vitanapra egyetlen kormánypárti képviselő sem ment el, mert tesznek a vízparti villájukban henyélve a devizahitelesek kilakoltatása és az otthonápolók napi szenvedéseinek megszüntetésére…
HŰTŐS VS. PONYVÁS MUNKA - 300 EZERRE BÜNTETTEK
ST22LACIKA VIDEÓBLOGJA
Szerző: DAJKA LÁSZLÓ
2018.08.17.
2008-2011-ben hűtőztem. 1-1 szituáció amit hallani fogsz, lehet bedobnád a kulcsot, de akkoriban nem így volt. A magyar fizetések 300 ezer forint, míg a spanyol bérek 2500 euró környékén mozogtak és nem volt sofőr hiány sem. A videóban csak a saját tapasztalataim mondom el.
Videótartalom
00:00-- Bevezető
01:21-- Milyen munkák vannak és én hol hűtőztem?
03:17-- A mai sebességem, előzés, fogyasztás...
03:58-- Innen jön a zöldség spanyolból... műholdas képről is látszik
-kivételes az aki ide eljut-
06:25-- Német belföld?
06:53-- A fő ok amiért nem csinálnám.
09:06-- 2 tachográf volt a kamionomban
12:06-- Kényelmes a hűtőzés? Spanifer?
-hűtőnél is van spanifer!-
-legrosszabb ponyvás..-
-csöves pótkocsi- ha neked van, kérlek írj!
14:20-- A semmi közepén...
15:18-- Amikor borítod a raklapokat...
-ritkán előfordul-
16:00-- Paletta-raklap csere
17:00-- Sérülékenység
17:40-- Biztonság. 1 milliárdos áru.
19:32-- Szűrő tisztítás. Légtelenítés.
-amikor este leáll...-
21:15-- Amikor lekapcsolják a hűtőt...
21:45-- A parkolás."mindenki" utál...
nem állhatsz meg vele...
23:47-- Fizetésben jobb?
24:19-- Gyümölcs. Ajándék. Hőmérséklet mérése
25:55-- Akasztott hús
26:11-- Hal. Pótkocsi mosása
27:50-- Tipp a halszag ellen
29:00-- Esti rakodás pihenőben
-régen volt, más világ volt-
30:27-- Amikor nem úgy van. Rossz a hőfok
31:31-- Lefagyott az egész árum. Barack
automata/állandó- ez a különbség
33:10-- Tengelysúly 300 ezer forintos bírság
35:21-- Száraz áru
ITT NÉZHETŐ MEG
Szerző: DAJKA LÁSZLÓ
2018.08.17.
ITT NÉZHETŐ MEG
A VALÓSÁG VÁGJA POFÁN ORBÁN HAZUGSÁGAIT - ÍME A BIZONYÍTÉK
B1 BLOGCSALÁD
Szerző: ashwood
2018.08.19.
A migránsokkal való rémisztgetés világcsúcsát tartó magyar miniszterelnököt a valóság a legritkább esetekben sem befolyásolja. Megmutatjuk, mi marad ki a tényekről nem, csak a propagandáról tudósító kormánylapokból.
Bár a menekültválság 2015-ös csúcsévétől már messze vagyunk, Magyarországon nem csitul az idegenellenes propaganda. A valóság, vagyis a menekültáradat elapadása sem a kormányzati hazugságcunamit, sem a válsághelyzet törvénytelen fenntartásának nem vetett gátat.
Az uszító szövegek annak ellenére ömlenek a propagandából, hogy míg:
– 2015-ben 850 ezernél is többen érkeztek az Égei-tengeren keresztül a görög Leszbosz szigetére,
– idén mindössze 16 ezren próbálkoztak a veszélyes úttal,
– közűlük a legtöbben Szíriából (35 százalék), Irakból (21 százalék) és Afganisztánból (15 százalék) indultak.
Az AFP görög fotósa, Aris Messinis felkereste Leszbosz partjait, és megmutatta, mi a különbség a múlt és a jelen, a 2015-ös helyzet és a ma, illetve a propaganda hazugságai és a valóság között...
Szerző: ashwood
2018.08.19.
Bár a menekültválság 2015-ös csúcsévétől már messze vagyunk, Magyarországon nem csitul az idegenellenes propaganda. A valóság, vagyis a menekültáradat elapadása sem a kormányzati hazugságcunamit, sem a válsághelyzet törvénytelen fenntartásának nem vetett gátat.
Az uszító szövegek annak ellenére ömlenek a propagandából, hogy míg:
– 2015-ben 850 ezernél is többen érkeztek az Égei-tengeren keresztül a görög Leszbosz szigetére,
– idén mindössze 16 ezren próbálkoztak a veszélyes úttal,
– közűlük a legtöbben Szíriából (35 százalék), Irakból (21 százalék) és Afganisztánból (15 százalék) indultak.
Az AFP görög fotósa, Aris Messinis felkereste Leszbosz partjait, és megmutatta, mi a különbség a múlt és a jelen, a 2015-ös helyzet és a ma, illetve a propaganda hazugságai és a valóság között...
CSIZMADIA LÁSZLÓ: KÖZTÜNK VANNAK AZ ÁRULÓK
SZTÁRKLIKK
Szerző: SZTÁRKLIKK
2018.08.19.
Az álcivilek azt mondják, hogy a nemzetet és a szolidaritást akarják erősíteni, ugyanakkor kifejezetten nemzetük, valamint a nemzetben élő emberek ellen dolgoznak – részletezte a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában a Civil Összefogás Fórum és a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF-CÖKA) alapító elnöke, Csizmadia László.
A brüsszeli intézményrendszer elfelejtette a demokráciát, hiszen a demokrácia onnan kezdődik, hogy a népfelség elvét tiszteletben kell tartani – mondta a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában a CÖF-CÖKA alapító elnöke. Csizmadia László hozzátette: Magyarországon a kormány kikéri az emberek véleményét a népszavazások és a konzultációk során, sőt, hallgat is az emberekre.
Úgy folytatta, a népszavazások és konzultációk után kiderült, hogy az a tömeg, amely a kormány mögé áll, egyre csak nő. Továbbá arról is beszélt, a magyarországi ellenzéki pártok elveszítik a civilek támogatását, vagyis eltűnnek mögülük az emberek. Úgy vélte, kitisztult az emberek fejében, hogy mit jelent civilnek lenni...
Szerző: SZTÁRKLIKK
2018.08.19.
A brüsszeli intézményrendszer elfelejtette a demokráciát, hiszen a demokrácia onnan kezdődik, hogy a népfelség elvét tiszteletben kell tartani – mondta a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában a CÖF-CÖKA alapító elnöke. Csizmadia László hozzátette: Magyarországon a kormány kikéri az emberek véleményét a népszavazások és a konzultációk során, sőt, hallgat is az emberekre.
Úgy folytatta, a népszavazások és konzultációk után kiderült, hogy az a tömeg, amely a kormány mögé áll, egyre csak nő. Továbbá arról is beszélt, a magyarországi ellenzéki pártok elveszítik a civilek támogatását, vagyis eltűnnek mögülük az emberek. Úgy vélte, kitisztult az emberek fejében, hogy mit jelent civilnek lenni...
AZ EMBERTELENSÉG RANGJÁRÓL
NÉPSZAVA ONLINE / SZÉP SZÓ
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2018.08.18.
A huszonegyedik századnak is van már világméretű exportja: Orbán Viktor eszméi és gyakorlata
"Ahogyan távolodott az ágyúmoraj, úgy vezényeltek minket egyre beljebb Oroszországba. Egy mozdulatlan s minden hívásra, szólításra moccanatlan vizsla állt az országúton, nyilván gazdáját veszítette el valamelyik német vagy magyar katonatisztben. Mi pedig ültünk a megszenesedett gerendákon, s rágtuk a napi porciónkat. Eckl Gusztáv [századparancsnok] helyettese, Lukács zászlós, akkor már nem tudom, milyen érdeméért hadnagyi rangot viselt. S példát vehetett volna Guszti bácsiról (magunk közt így neveztük századparancsnokunkat), ő az embertelenség rangját is viselni igyekezett. Mintha a koromból és a pernyéből bújt volna ki, megállt előtte egy parasztasszony, karján csecsemő, szoknyájába fogódzva egy háromévesnek látszó kislány, s a félkilós konzervdobozt fölbontó Lukács hadnagy elé tartotta a kezét. A kinyújtott, kérő tenyér válaszul ezt kapta:
Ferenc pápa üzenete négy ige: befogadni, védelmezni, támogatni, integrálni. Orbán keresztény Magyarországának négy igéje: kerítéssel kizárunk, üldözünk, tiltunk, megbélyegzünk.
Eszembe jut Asztrik főapát feljajdulása: - Kiszolgáltuk az embertelen és gyilkos hatalmat a zsidók üldözése idején. Kiszolgáltuk a kommunizmus idején. És most kiszolgáljuk a menekültekkel szembeni aljas tisztességtelenség idején. Nem volt és nincs bűnbánatunk, nem is lesz ezért kegyelmünk. Ebben én nem akarok részt venni.
Ebben én nem akarok részt venni...
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2018.08.18.
"Ahogyan távolodott az ágyúmoraj, úgy vezényeltek minket egyre beljebb Oroszországba. Egy mozdulatlan s minden hívásra, szólításra moccanatlan vizsla állt az országúton, nyilván gazdáját veszítette el valamelyik német vagy magyar katonatisztben. Mi pedig ültünk a megszenesedett gerendákon, s rágtuk a napi porciónkat. Eckl Gusztáv [századparancsnok] helyettese, Lukács zászlós, akkor már nem tudom, milyen érdeméért hadnagyi rangot viselt. S példát vehetett volna Guszti bácsiról (magunk közt így neveztük századparancsnokunkat), ő az embertelenség rangját is viselni igyekezett. Mintha a koromból és a pernyéből bújt volna ki, megállt előtte egy parasztasszony, karján csecsemő, szoknyájába fogódzva egy háromévesnek látszó kislány, s a félkilós konzervdobozt fölbontó Lukács hadnagy elé tartotta a kezét. A kinyújtott, kérő tenyér válaszul ezt kapta:
Menj, kérjél Sztálintól!
Itt egy pillanatra átugrom 1945-be, amikor Lukács hadnagyot öt évre ítélte a népbíróság. Azok az embertelenségek, amikért elítélték, szerintem nem voltak olyan súlyosak, mint az a néhány szó, amit a szerencsétlen anyának mondott."
Zelk Zoltán Egy magyar költő utolsó éve című cikkét olvasom.
Orbán Viktor az embertelenség rangját is viselni igyekszik. Ha egyszer majd elítélik, amiben őszintén reménykedem és hiszek, akkor nem annyira lopásaiért és a magyar társadalom európai leszakadásáért kell felelnie, hanem azért, mert száz és száz szerencsétlen anya, karján csecsemővel, ruhájába kapaszkodó hároméves kislányával könyörgött neki az európai bejutásért, az életéért, amire azt válaszolta: menj, kérj Allahtól! És egy népet nevel arra, hogy azt válaszolják a könyörgőknek: magatok tehettek arról, hogy táborokban éheztek, hogy te és gyereked vízbe fulladtok!
Ferenc pápa üzenete négy ige: befogadni, védelmezni, támogatni, integrálni. Orbán keresztény Magyarországának négy igéje: kerítéssel kizárunk, üldözünk, tiltunk, megbélyegzünk.
"Amikor azt mondom például, hogy segíteni bajba jutott felebarátunkon jóravaló dolog, míg másokat gyötörni alávaló, akkor arra gondolok, (…) hogy pontosan így állnak a dolgok: az egyik jó, a másik rossz.” – írja Łeszek Kołakowski. Hozzáteszi: „nem azáltal teszünk szert erkölcsi ismeretre, hogy valaki erről vagy arról meggyőz bennünket, nem azért, mert Kantnak, Husserlnak vagy Platónnak igaza volt, hanem azért, mert képesek vagyunk bűntudatot érezni, és ezt a bűntudatot valóságosan megtapasztalhatjuk, ha olyan törvényt szegünk meg, amelyről tudjuk, hogy igaz." Vagy mégsem vagyunk képesek bűntudatot érezni. Vagy nem látjuk a törvényt. Vagy nem érezzük, hogy megszegtük.
Eszembe jut Asztrik főapát feljajdulása: - Kiszolgáltuk az embertelen és gyilkos hatalmat a zsidók üldözése idején. Kiszolgáltuk a kommunizmus idején. És most kiszolgáljuk a menekültekkel szembeni aljas tisztességtelenség idején. Nem volt és nincs bűnbánatunk, nem is lesz ezért kegyelmünk. Ebben én nem akarok részt venni.
Ebben én nem akarok részt venni...
NEM ÉRTIK, BETILTJÁK
VASÁRNAPI HÍREK
Szerző: F. SZABÓ KATA
2018.08.17.
Pető Andrea a CEU professzora, egyetemi tanár, az MTA doktora. Idén megkapta az Európai Akadémiák Kulturális Értékteremtésért járó Madame de Staëldíját a társadalmi nemek és a kortárs európai történelem kutatásában végzett tudományos munkájáért. A közelmúltban jelent meg könyve Elmondani az elmondhatatlant – A nemi erőszak Magyarországon a II.világháború alatt címmel.
- Kormányzati nyilatkozatok alapján a társadalmi nemek kutatása haszontalan Magyarország számára. Milyen jelenlegi társadalmi problémák, feszültségek megértését, kezelését szolgálhatja ez a tudomány?
– A társadalmi nemek kutatása több tudományterületet érintve azokat a történelmi, jogi, gazdasági, társadalmi, vallási, elméleti, politikai és kulturális folyamatokat elemzi, amelyek során kizárnak csoportokat vagy kérdéseket láthatatlanná tesznek. És fel is tárja azokat a strukturális tényezőket, amelyek a kizárást eredményezik, javaslatokat is kidolgoz ezek megszüntetésére, mert alapvetően a társadalmi változás elérése a célja. Olyan kérdéseket vizsgál, mint a történelem, kultúra, szexualitás, család, demográfia, társadalmi nemi identitás, a reprezentációk hatalma, és ezt a multikulturalizmus és a rasszizmusellenesség alapján teszi. Hogy a saját szakterületemről hozzak példát, generációk sorával sikerült megutáltatni a történelmet, mert azt hitték, nem áll másból, mint évszámok biflázásából. Pedig a történelem érdekes, főleg, ha megértjük, kiről milyen forrás maradt fenn, kit hogyan és miért írnak bele a történelembe, és ki marad ki.
– Például mi marad ki a történelemből?
– Bármilyen szakterületen, a csillagászattól a közgazdaság-tudományon keresztül a nyelvészetig lehet a tudomány történetét vizsgálni, és ebben közös, hogy a műveléséből a nőket kizárják, eredményeiket elhallgatják, műveiket nem idézik. A gender tudomány az adott területen a tudás létrehozását is vizsgálja, vagyis elemzi azokat a hatalmi viszonyokat, amelyek a tudást meghatározzák. A hallgatóknak nyelvet ad arra, hogy tapasztalataikat megfogalmazzák, a politikusoknak pedig szakpolitikai eszközöket, hogy a népesség hátrányokat elszenvedő csoportjainak jellemzőit figyelembe vegyék, amikor döntéseket hoznak.
– Elsősorban milyen témák állnak az e területen tanuló diákok figyelmének fókuszában?
– A Közép-európai Egyetemen nemzetközi, gyakran összehasonlító kutatásokat végeznek a diákok. Legutóbb egy általam vezetett szakdolgozat a kirgizisztáni női gulag emlékezetével foglalkozott, egy másik a Hitler szülőháza körüli emlékezetpolitikai vitákat tárta fel: mit lehet tenni azokkal a helyekkel, melyek szörnyű dolgokra emlékeztetnek? De ezek csak példák, a tanszéken a kollégák mindenféle szakterületről jöttek: a tudománytörténettől a jogig, antropológiáig vagy történettudományig. Az ELTE és a CEU mellett Miskolc, Szeged, Debrecen, Pécs egyetemein, valamint a Műegyetemen, a Corvinus Egyetemen, a Zsigmond Király Főiskolán és a Metropolitan Egyetemen tanítanak a kollégák ilyen kurzusokat, még akkor is, ha a címben nem szerepel a társadalmi nem. Nagyon sokszínű ez a szakma, folyóirattal, konferenciákkal és a Magyar Szociológiai Társaság Feminizmus Szakosztálya ugyanúgy működik, mint a Magyar Történelmi Társulat Nőtörténeti Szakosztálya, és az MTA-n is működik nőtörténeti bizottság.
– De hogyan segíthetnek ezek a kutatások a magyar társadalom problémáinak megoldásában?
– A nagy nemzetközi szervezetek, mint a Világbank is kimutatták, hogy a társadalmi nemek közötti egyenlőtlenségek hosszú távon csökkentik a versenyképességet és a boldogságérzetet is. Éppen ezért az egyenlőtlenség csökkentése lenne az első cél. És ezek megértésében a társadalmi nemek tudománya kulcsszerepet játszik azzal, hogy felhívja a figyelmet a szakpolitikusok által elhanyagolt kérdésekre. Rámutat arra, amit a hagyományos szakterületek nem látnak. Például nagy a kísértés, hogy a nők egyenlősége alatt a középosztálybeli nők munkahelyi és politikai egyenlőségét értsük. De közben könnyű elfeledkezni azokról a nőkről, akik számára a munkavállalás nem az egyenlőtlenségek megtapasztalásának a helye, hanem távoli cél, már-már vágyálom.
– Mik a magyar nők legnagyobb problémái, amivel a politikának foglalkoznia kellene?
– Generációk szorulnak be a gondoskodási válságba: vagyis a gyerekek mellett az idős szülőkről, rokonokról is nekik kell gondoskodni, miközben az állam magukra hagyja őket. A másik kulcskérdés a nők reproduktív jogainak tiszteletben tartása. Túl sok intézmény, társadalmi szereplő jelenik meg az utóbbi időben, akinek véleménye van arról, hogy a nőknek mit kell tenniük a testükkel...
Szerző: F. SZABÓ KATA
2018.08.17.
- Kormányzati nyilatkozatok alapján a társadalmi nemek kutatása haszontalan Magyarország számára. Milyen jelenlegi társadalmi problémák, feszültségek megértését, kezelését szolgálhatja ez a tudomány?
– A társadalmi nemek kutatása több tudományterületet érintve azokat a történelmi, jogi, gazdasági, társadalmi, vallási, elméleti, politikai és kulturális folyamatokat elemzi, amelyek során kizárnak csoportokat vagy kérdéseket láthatatlanná tesznek. És fel is tárja azokat a strukturális tényezőket, amelyek a kizárást eredményezik, javaslatokat is kidolgoz ezek megszüntetésére, mert alapvetően a társadalmi változás elérése a célja. Olyan kérdéseket vizsgál, mint a történelem, kultúra, szexualitás, család, demográfia, társadalmi nemi identitás, a reprezentációk hatalma, és ezt a multikulturalizmus és a rasszizmusellenesség alapján teszi. Hogy a saját szakterületemről hozzak példát, generációk sorával sikerült megutáltatni a történelmet, mert azt hitték, nem áll másból, mint évszámok biflázásából. Pedig a történelem érdekes, főleg, ha megértjük, kiről milyen forrás maradt fenn, kit hogyan és miért írnak bele a történelembe, és ki marad ki.
– Például mi marad ki a történelemből?
– Bármilyen szakterületen, a csillagászattól a közgazdaság-tudományon keresztül a nyelvészetig lehet a tudomány történetét vizsgálni, és ebben közös, hogy a műveléséből a nőket kizárják, eredményeiket elhallgatják, műveiket nem idézik. A gender tudomány az adott területen a tudás létrehozását is vizsgálja, vagyis elemzi azokat a hatalmi viszonyokat, amelyek a tudást meghatározzák. A hallgatóknak nyelvet ad arra, hogy tapasztalataikat megfogalmazzák, a politikusoknak pedig szakpolitikai eszközöket, hogy a népesség hátrányokat elszenvedő csoportjainak jellemzőit figyelembe vegyék, amikor döntéseket hoznak.
– Elsősorban milyen témák állnak az e területen tanuló diákok figyelmének fókuszában?
– A Közép-európai Egyetemen nemzetközi, gyakran összehasonlító kutatásokat végeznek a diákok. Legutóbb egy általam vezetett szakdolgozat a kirgizisztáni női gulag emlékezetével foglalkozott, egy másik a Hitler szülőháza körüli emlékezetpolitikai vitákat tárta fel: mit lehet tenni azokkal a helyekkel, melyek szörnyű dolgokra emlékeztetnek? De ezek csak példák, a tanszéken a kollégák mindenféle szakterületről jöttek: a tudománytörténettől a jogig, antropológiáig vagy történettudományig. Az ELTE és a CEU mellett Miskolc, Szeged, Debrecen, Pécs egyetemein, valamint a Műegyetemen, a Corvinus Egyetemen, a Zsigmond Király Főiskolán és a Metropolitan Egyetemen tanítanak a kollégák ilyen kurzusokat, még akkor is, ha a címben nem szerepel a társadalmi nem. Nagyon sokszínű ez a szakma, folyóirattal, konferenciákkal és a Magyar Szociológiai Társaság Feminizmus Szakosztálya ugyanúgy működik, mint a Magyar Történelmi Társulat Nőtörténeti Szakosztálya, és az MTA-n is működik nőtörténeti bizottság.
– De hogyan segíthetnek ezek a kutatások a magyar társadalom problémáinak megoldásában?
– A nagy nemzetközi szervezetek, mint a Világbank is kimutatták, hogy a társadalmi nemek közötti egyenlőtlenségek hosszú távon csökkentik a versenyképességet és a boldogságérzetet is. Éppen ezért az egyenlőtlenség csökkentése lenne az első cél. És ezek megértésében a társadalmi nemek tudománya kulcsszerepet játszik azzal, hogy felhívja a figyelmet a szakpolitikusok által elhanyagolt kérdésekre. Rámutat arra, amit a hagyományos szakterületek nem látnak. Például nagy a kísértés, hogy a nők egyenlősége alatt a középosztálybeli nők munkahelyi és politikai egyenlőségét értsük. De közben könnyű elfeledkezni azokról a nőkről, akik számára a munkavállalás nem az egyenlőtlenségek megtapasztalásának a helye, hanem távoli cél, már-már vágyálom.
– Mik a magyar nők legnagyobb problémái, amivel a politikának foglalkoznia kellene?
– Generációk szorulnak be a gondoskodási válságba: vagyis a gyerekek mellett az idős szülőkről, rokonokról is nekik kell gondoskodni, miközben az állam magukra hagyja őket. A másik kulcskérdés a nők reproduktív jogainak tiszteletben tartása. Túl sok intézmény, társadalmi szereplő jelenik meg az utóbbi időben, akinek véleménye van arról, hogy a nőknek mit kell tenniük a testükkel...
HA DŐL A PÉNZ, NEM SZÁMÍTANAK A GYEREKEK
24.HU
Szerző: MOHOS MÁTÉ
2018.08.19.
Kínában a videojátékozás durvább drog, mint a heroin: szinte naponta érkeznek félelmetesebbnél félelmetesebb sztorik a játékfüggőségről. Nem ritka, hogy egy-egy embertelen játékmaraton vaksággal, vagy akár halállal ér véget, de hallottunk már olyan kínairól is, aki deréktól lefelé megbénult, miután húsz órán keresztül folyamatosan videojátékozott, illetve olyanról is, aki egy elvesztett játék utáni dühében élő adásban verte meg a barátnőjét.
A helyzet súlyossága ellenére a kínai kormány mégis kezd elállni a masszív tömegfüggőség visszaszorításától, sőt egyre inkább bátorítani látszik a játékot. A kormány szócsöveként működő People’s Daily például lehozott egy cikket, ami arra inti a társadalmat, hogy „ne démonizálja a videójátékokat”. Ez az álláspont élesen elüt attól, amit a kormány évtizedeken keresztül szajkózott, de érthető a pálfordulás: Kína a legnagyobb piac a videojátékok számára, és az iparág fejlődésében elképesztő pénzek vannak.
A politikának így nem túl nagy áldozat a függőség nyomán kialakuló testi sérülések, illetve az olykor erőszakba forduló esetek tömkelege.
RÉGEN VASSZIGOR…
A polgárok életébe folyamatosan beavatkozó, a digitális világban is kontrollmániás kínai kormány hosszú ideig se lenyelni, se kiköpni nem tudta az országban elburjánzó játékkultúrát. A kétezres évek elejétől, amikor az internetnek köszönhetően egyre népszerűbb lett az online multiplayer, és a kalózszoftvereknek köszönhetően gyorsabban kezdtek terjedni a játékok, megpróbálták komolyan korlátozni az iparágat...
Szerző: MOHOS MÁTÉ
2018.08.19.
A helyzet súlyossága ellenére a kínai kormány mégis kezd elállni a masszív tömegfüggőség visszaszorításától, sőt egyre inkább bátorítani látszik a játékot. A kormány szócsöveként működő People’s Daily például lehozott egy cikket, ami arra inti a társadalmat, hogy „ne démonizálja a videójátékokat”. Ez az álláspont élesen elüt attól, amit a kormány évtizedeken keresztül szajkózott, de érthető a pálfordulás: Kína a legnagyobb piac a videojátékok számára, és az iparág fejlődésében elképesztő pénzek vannak.
A politikának így nem túl nagy áldozat a függőség nyomán kialakuló testi sérülések, illetve az olykor erőszakba forduló esetek tömkelege.
RÉGEN VASSZIGOR…
A polgárok életébe folyamatosan beavatkozó, a digitális világban is kontrollmániás kínai kormány hosszú ideig se lenyelni, se kiköpni nem tudta az országban elburjánzó játékkultúrát. A kétezres évek elejétől, amikor az internetnek köszönhetően egyre népszerűbb lett az online multiplayer, és a kalózszoftvereknek köszönhetően gyorsabban kezdtek terjedni a játékok, megpróbálták komolyan korlátozni az iparágat...
PUFF NEKI!
KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: RÁTESI MARGIT
2018.08.18.
Puff neki! Itt állok a legnagyobb kánikula idején megfürödve. Ami nem is lenne baj, ha nem átvitt értelmű kifejezésről lenne szó. Mondhatnám úgy is, hogy leforrázva. Ami a nyelvünkben körülbelül azt jelenti, hogy megdöbbenve, csalódottan.
De hát mi történt? Rólam tudható, hogy szabadelvű (liberális) szocialista a felfogásom. Erre egy eseményre úgy reagálok, mint valami vaskalapos homofób.
Nevezetesen: ismét megtörtént, hogy egy áruházban (vagy előterében, nem tudom), nyilvánosan szoptatta gyermekét egy kismama, mire a biztonsági őr rászólt, hogy hagyja abba a cselekményt. Most az áruház elhatárolódott az őrtől, pár hónappal ezelőtt azonban egy étterem vezetője szó nélkül hagyta az eseményt. Akkor megjelent vagy tucatnyi kismama, és demonstratív módon szoptatni kezdett.
Nekem már akkor nem tetszett az akció. Nem azért, mert bármilyen fokon is felkeltette volna érdeklődésemet a női emlők látványa – ehhez hiányzik egy y kromoszómám. Azon háborodtam föl, hogy a felháborodott kismamák teljes mértékben figyelmen kívül hagyták saját gyermekük jogait.
Elmagyarázom. Az embergyerek születése után még hosszú évekig igencsak sérülékeny, esendő lélek. Elsőként nehéz munkával meg kell tanulnia enni – újszülött korban szopni. (Gyermekes anyák mesélhetnének erről.) A picinek minden figyelmére, és erejére szüksége van ahhoz, hogy rájöjjön, mit, hogyan kell csinálnia, hogy ételhez (anyatejhez) jusson. Ehhez ajánlatos a teljes nyugalom – ami nyilvános térben nincs. Minden külső hatás – mások mozgása, beszélgetése, erős fények és hangok elvonják a kicsi figyelmét – de még azt is megérzi ilyenkor, ha az anyja nem rá figyel minden erejével.
Előfordulhat persze kényszerhelyzet – hosszú utazás, várakozás pl. –, hogy néha-néha ideális körülmények nélkül is meg kell etetni a kicsit. De ez csak kivétel lehet. Egyáltalán nem díjazom azokat, akik azt hangoztatják: őket ugyan semmiben nem akadályozta a szoptatás időszaka: bárhol, bármikor megetették a picit. Vajon mit szólt volna a gyerek – ha már tud beszélni?
Ez az első másfél év az anyaság legnehezebb időszaka, amikor a gyerekkel több a gond, mint az öröm. Még megértő, támogató szülőpárral (az apa is szülő!!!), családdal sem könnyű. Ilyenkor marad le a színésznő a vágyott főszerepről, az újságíró a nagy riportról, a könyvelő a soros előléptetésről, vagy a gyári dolgozó az esedékes fizetésemelésről. Ahány gyermeke van, annyiszor. Ezt a hátrányt aztán a „munkaalapú” társadalomban már élete végéig sem tudja behozni.
Mellékszál: az idézőjel azért indokolt, mert emlegetői „munka” alatt kizárólag a bérért, munkahelyen történő tevékenységet értik. Mutatja ezt pl. az is, hogy miféle megbecsülésben részesül az, aki súlyos állapotban lévő hozzátartozóját gondozza, de a házimunka magától értetődő ingyenessége is.
Ha már bevallottam, hogy milyen „ókonzervatív” tudok lenni, elkövetem a másik bűnt: véleményt mondok a genderről, amiről igen keveset tudok. És ami nagy vihart kavar Magyarországon, mivel a kormány éppen betiltotta, hogy egyetemen oktassák e fiatal tudományágat...
Szerző: RÁTESI MARGIT
2018.08.18.
De hát mi történt? Rólam tudható, hogy szabadelvű (liberális) szocialista a felfogásom. Erre egy eseményre úgy reagálok, mint valami vaskalapos homofób.
Nevezetesen: ismét megtörtént, hogy egy áruházban (vagy előterében, nem tudom), nyilvánosan szoptatta gyermekét egy kismama, mire a biztonsági őr rászólt, hogy hagyja abba a cselekményt. Most az áruház elhatárolódott az őrtől, pár hónappal ezelőtt azonban egy étterem vezetője szó nélkül hagyta az eseményt. Akkor megjelent vagy tucatnyi kismama, és demonstratív módon szoptatni kezdett.
Nekem már akkor nem tetszett az akció. Nem azért, mert bármilyen fokon is felkeltette volna érdeklődésemet a női emlők látványa – ehhez hiányzik egy y kromoszómám. Azon háborodtam föl, hogy a felháborodott kismamák teljes mértékben figyelmen kívül hagyták saját gyermekük jogait.
Elmagyarázom. Az embergyerek születése után még hosszú évekig igencsak sérülékeny, esendő lélek. Elsőként nehéz munkával meg kell tanulnia enni – újszülött korban szopni. (Gyermekes anyák mesélhetnének erről.) A picinek minden figyelmére, és erejére szüksége van ahhoz, hogy rájöjjön, mit, hogyan kell csinálnia, hogy ételhez (anyatejhez) jusson. Ehhez ajánlatos a teljes nyugalom – ami nyilvános térben nincs. Minden külső hatás – mások mozgása, beszélgetése, erős fények és hangok elvonják a kicsi figyelmét – de még azt is megérzi ilyenkor, ha az anyja nem rá figyel minden erejével.
Előfordulhat persze kényszerhelyzet – hosszú utazás, várakozás pl. –, hogy néha-néha ideális körülmények nélkül is meg kell etetni a kicsit. De ez csak kivétel lehet. Egyáltalán nem díjazom azokat, akik azt hangoztatják: őket ugyan semmiben nem akadályozta a szoptatás időszaka: bárhol, bármikor megetették a picit. Vajon mit szólt volna a gyerek – ha már tud beszélni?
Ez az első másfél év az anyaság legnehezebb időszaka, amikor a gyerekkel több a gond, mint az öröm. Még megértő, támogató szülőpárral (az apa is szülő!!!), családdal sem könnyű. Ilyenkor marad le a színésznő a vágyott főszerepről, az újságíró a nagy riportról, a könyvelő a soros előléptetésről, vagy a gyári dolgozó az esedékes fizetésemelésről. Ahány gyermeke van, annyiszor. Ezt a hátrányt aztán a „munkaalapú” társadalomban már élete végéig sem tudja behozni.
Mellékszál: az idézőjel azért indokolt, mert emlegetői „munka” alatt kizárólag a bérért, munkahelyen történő tevékenységet értik. Mutatja ezt pl. az is, hogy miféle megbecsülésben részesül az, aki súlyos állapotban lévő hozzátartozóját gondozza, de a házimunka magától értetődő ingyenessége is.
Ha már bevallottam, hogy milyen „ókonzervatív” tudok lenni, elkövetem a másik bűnt: véleményt mondok a genderről, amiről igen keveset tudok. És ami nagy vihart kavar Magyarországon, mivel a kormány éppen betiltotta, hogy egyetemen oktassák e fiatal tudományágat...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)