RÁADÁS: A MÁSNAP / THE DAY AFTER (FILM - 1983)

YOUTUBE
Szerző: MICK JACKSON - EDWARD HUME
2018.08.06.



A hidegháború a tetőfokára hág, Európában forronganak az indulatok, a szovjet vezetés elrendeli Nyugat-Németország megszállását. Az Egyesült Államok hadserege reagál, a dominók dőlni kezdenek, és végül beköszönt a nukleáris háború. Egy kansasi kisváros lakói épphogy csak túlélik az atomtámadást, majd napról napra próbálnak életben maradni, miközben a fél világ romokban hever...

ITT NÉZHETŐ MEG

AZ EZREDFORDULÓ GENERÁCIÓJÁNAK ÚJ SZOCIALIZMUSA

MÉRCE
Szerző: BEN JUDAH
2018.08.06.

Szerkesztői jegyzet: az alábbi cikk Ben Judah írásának közepesen laza fordítása. Az angolszász, elsősorban brit és amerikai baloldal újjászületéséről és lendületéről szól. Elsőre sok fogalom paradoxonnak fog tűnni (pl. fiatal szocialisták…?), de éppen ezért lehet érdekes nekünk, magyaroknak is. Ami az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában lejátszódott az elmúlt pár évben, korábban teljesen elképzelhetetlen lett volna — és semmivel sem volt kisebb csoda, mintha ugyanez Magyarországon történt volna (vagy történne) meg. Éppen ezért fontos, hogy ne is csodaként tekintsünk rá.

Már az első jelek alapján fel lehet ismerni: rózsa-emotikonok, kirohanós podcastok, Jacobin-előfizetések, és Alexandria Ocasio-Cortez-retweetek. Ez az ezredforduló generációjának szocializmusa. De miben különbözik a régitől?

Spoiler: mindenben. Az Y-generáció szocializmusa ugyanis — Jordan Peterson és társai neosztálinista „kulturális marxizmust” emlegető ijesztgetéseivel szemben — teljesen más és új ideológiai alapokra épül.

Ennek a vakmerő, fiatal baloldalnak új osztálytudata, forradalmisága és demokratizmusa van.

I. Osztály

Ennek a generációnak az elsődleges küzdelme nem a szülőktől örökölt osztályharc. A korábbi generációk számára a szocializmus elemi része volt, hogy azt egy hegeli szellemben idealizált munkásosztály valósítja meg. Az ellenség a középosztály és a polgárság volt, a maga hatalmasságával és gőgjével — pontosan tükrözve Marx 19. századi leírásait az osztályhatalomról. Ez ma már nincs.

Az ezredforduló generációjának szocializmusát a „mi vagyunk a 99%” szlogen határozza meg.

„Egy dologban biztos vagyok”, mondja David Graeber, a Bullshitmunka c. könyv szerzője: „amikor azt javasoltam, hogy nevezzük magunkat ’a 99 százaléknak’, pontosan tudtam, mire gondolok.” A Zuccotti Park-béli tüntetések [azaz az Occupy Wall Street — a szerk.] nyomán híressé vált szlogen új értelmet adott az osztályhatalomnak.

„A ’mi vagyunk a 99%’ egy kompakt, önmagát magyarázó osztályelmélet az elpénzügyiesedett politika világára. Egy új módja annak, hogy osztályhatalomról beszéljünk a pénzügyi kapitalizmus kontextusában. A lényeg: a legfelső 1%-on kívül mindenki rosszul jár — ez teszi lehetővé, hogy túllépjünk a hagyományos baloldali politizálás begyepesedett határvonalain és egy új egységet kínálhassunk mindenkinek.” Az 1%-ot nevezték meg ellenségként, és ezzel tágra nyitották a baloldal kapuit. Bárki lehetett szocialista — kivéve Sheldon Adelsont [milliárdos amerikai republikánus donor].

„Már egy ideje szó volt az 1% gondolatáról,” mondja Graeber. „Az Occupy idején az fogott meg minket igazán, hogy az az 1%, amely a gazdasági növekedés minden gyümölcsét élvezte, ugyanaz az 1% volt, amely szinte az összes politikai kampányt finanszírozta. Az lett a meghatározásunk, hogy ’ők’ azok, akik a hatalmukat vagyonra fordítják, és a vagyonukat hatalomra.”

Ez az újfent népszerű szlogen több évtizednyi szocialista gondolatot tört meg. A lemorzsolódó középosztály többé nem a gazdagok természetes szövetségese volt; nem élvezte a felső tízezer védelmét. A legfelső 1% áldozatai között voltak azok az emberek is, akik középosztálybelinek néztek ki, középosztálybeliként gondoltak magukra, és középosztálybeli munkával keresték a kenyerüket — és akiket újabban fojtogatott a lakáshitelük és a gyerekeik bizonytalan jövőjének finanszírozása.

„Szerintem nincs ezen elég nagy hangsúly: az Occupy hatalmas változást hozott a köztudat osztály- és kapitalizmusképében,” mondja Graeber.

A Zucotti Park-béli tüntetések egy hosszú, lassan érő változást indítottak el a baloldalon.
A személyes élményekből és a közös fellépés lendületéből kiindulva az Occupy tartós társadalmi erővé vált és számos weboldalt, magazint, aktivistát, twitter-közösséget, és értelmiségit hagyott maga után — egy mozgalmat, amely sikeresen át tudta írni a popkultúrát.

És ez fontos változás: 2016-ban a harminc alatti amerikaiak pozitívabban ítélték meg a szocializmust, mint a kapitalizmust — 42–32 százalék a meccs eredménye.

„Honnan veszik?” — kérdezi Graeber. „Az amerikai tévében nem láthattak soha sehol semmit, ami bármi pozitív üzenetet hordozott volna a szocializmusról — szóval ennek mindenképpen társadalmi mozgalmakból kellett jönnie. És ez az Occupy hagyatéka.” A szlogen mögött rejtőző gondolat a szupergazdagok elleni szövetséget veti fel. Nincs többé munkásosztály kontra burzsoázia. A kertvárosi devizahiteles nem ellenség. A befektetési alapkezelők viszont azok.

„Amikor arról beszélnek nekem emberek, hogy az Occupy elbukott, mert nem szervezte meg magát ugyanúgy, mint a Tea Party [a 2007–2009 körül felemelkedő, alulról szerveződő, majd a mainstream jobboldal által pár év alatt bedarált libertariánus-konzervatív mozgalom] és nem próbált meg törvényeket hozni, mindig az a válaszom, hogy mi nem is ezt próbáltuk elérni. Mert hát persze, hogy hosszú távú változást akartunk elérni. És úgy tűnik, hogy ez viszont bejött.”

Ez tette lehetővé, hogy a fiatalok szocializmusa középosztálybeli mozgalommá váljon. Ez az osztályharc Elon Musk és társai ellen szól, nem a rozsdásodó kertváros ellen. Viszont a jobboldal közben teljesen más műsort néz, és miközben jobboldali médiumok sora azzal akarja „leleplezni” az Amerikai Demokratikus Szocialisták tagjait, hogy középosztálybeliek, ez a mozgalom követőit egyáltalán nem zavarja. Netán arról akarnának beszélni, hogy Alexandria Ocasio-Cortez egy kertvárosi házban nőtt fel? Akik szerint ez ellenérv, azok pont a lényeg 99%-át nem értik...

ITT OLVASHATÓ

A FEJEKBEN TÖRTÉNŐ VALÓDI RENDSZERVÁLTÁS NÉLKÜL ÖRÖKRE SZOLGANÉP MARADUNK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2018.08.06.

A minap egy kórházi automata története bejárta a hazai sajtót. Az ok pedig nem más, mint hogy az automatából nem kávét, de még csak nem is üdítőt, hanem pelenkát, wc papírt és kézfertőtlenítőt lehetett venni. Nem mellékesen jóval áron felül. Az internet népe teljes joggal felháborodott a történeten, ugyanis legyen annak bármi is a magyarázata, egy ilyen automatának semmi keresnivalója sincs egy kórházban. Hogy miért nincsen? Azért, mert idehaza – oly sok más országhoz hasonlóan – az emberek kötelezően fizetnek az egészségügyi ellátásukért, tehát az teljes mértékben elvárható, hogy ha valaki mondjuk befekszik egy műtétre, akkor ne kelljen magával vinnie a wc papírtól kezdve a kézfertőtlenítőn keresztül talán még szikét is.

Elvárható lenne, hogy ha fizetünk egy szolgáltatásért – mint például ha veszünk egy mozijegyet, akkor ne legyen elvárás, hogy magunkkal vigyük a filmet, amit meg szeretnénk nézni – akkor azért cserébe mondjuk kapjunk is valamit? Szerintem igen. Ezzel a véleményemmel pedig azt hiszem, nem vagyok egyedül. Hogy a wc papír-automata történet ennél összetettebb? Igen az, mert a probléma egyik oka, hogy a hazai kórházakban nem csak a wc papírt, de még a wc ülőkét és a csaptelepeket is heti rendszerességgel lopják el. Ez pedig bizony egy olyan probléma, ami nem a rendszer hibája, hanem azoké az embereké akik azt hiszik, ez egy teljesen normális emberi viselkedés. Nem az.

Lopni bűn. Ha kis dolgot lop az ember, ha nagyot, az bizony bűn. Az pedig, aki kórházból képes lopni – legyen az wc papír vagy az egyik beteg telefonja – annak minimum magába kellene néznie ahhoz, hogy valamiféle változást érjünk el. Egy ország problémáját mutatja be ez az egy – bár, mint kiderült, több kórházban is van hasonló – wc papír-automata. Egy társadalmi helyzet – miszerint lopni elfogadható – szülte az internetes kereséseim alapján unikumnak számító esetet. Vannak persze más országok kórházaiban is automaták, csak azok teljesen más célt szolgálnak, nem pedig alapvető higiéniás eszközöket árulnak.

Hogy az ügy kapcsán mégis kit kell utálni? Ki az, aki a legnagyobbat hibázott az egészben? A társadalom, amiért képes így viselkedni és képes azt hinni, hogy bármi megengedhető, még akkor is, ha az egy másik embertársunk kárára történik? A kórház szintúgy hibázott, amikor úgy gondolta ez lehet a megoldás arra, hogy napi szinten lopják a wc papírt. Igenis oldja meg máshogy, ugyanis az teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy egy ilyesmiért még pluszban fizetni is kelljen egy kórházban.

Első körben fizetjük a TB-t, második körben a hálapénzt, harmadik körben pedig fizetünk azokért az eszközökért, amelyeket a kórház köteles lenne biztosítani számunkra. Úgy tűnik, nem igazán van olyan pontja a rendszernek, amely működőképes lenne. Teljesen mindegy hogy világszínvonalú orvosaink és nővéreink vannak, ha alacsony fizetések mellett halálra dolgoztatja őket a rendszer. A megoldás a probléma egészére mégsem az, hogy a stadionépítések példáját követve ezer milliárdokat lapátolunk a rendszerbe, attól ugyanis még nem fognak megoldódni az alapvető, rendszerszintű problémák.

Szemléletváltásra van szükség és arra, hogy mindenki megértse, ha a társadalom egésze nem akar változást, akkor bizony itt nem lesz változás. Elsősorban a fejekben kell helyretenni ezt az egészet, ugyanis teljesen mindegy hogy kamionszámra hordják-e a wc papírt a kórházba, ha mindig lesz olyan sunyi tolvaj, aki képes wc ülőkével a hóna alatt, zsebében egy tekercs wc papírral kisurranni a kórházból. Erre pedig az a megoldás, hogy ha valaki ilyet lát, akkor nem legyint rá, hogy á, ez a magyar valóság, hanem igenis megállítja és kérdőre vonja. Ha elég ember teszi meg ugyanezt, talán valami meg fog változni.

Ne fogadjuk el a lopást, még akkor sem, ha ezt oly divatossá tette a hatalom. Ez a beletörődés és elfogadás az, amely ide juttatta ezt az egész országot. Ez az egyik fontos oka annak is, hogy fiatalok százezrei hagyták el az országot, ugyanis megelégelték, hogy még a változás ígérete is elérhetetlennek tűnik. Egy tanár ne fogadja el, hogy hazugságot kell tanítania az iskolában, hanem emelje fel a szavát. Egy orvos ne fogadja el, hogy fenntarthatatlan a kórház ahol dolgozik, hanem tegyen ellene, hívja fel a figyelmet a problémára. Egy mentős vagy tűzoltó ne fogadja el, hogy éhbérért kénytelen végezni a munkáját, miközben a politikusok nap mint nap hülyére veszik őket...

ITT OLVASHATÓ

TELJESEN FELESLEGESEN VEZÉNYLIK A HATÁRRA A RENDVÉDELMISEKET, A RENDŐRSÉG SZERINT A KUTYA SEM AKAR BETÖRNI MAGYARORSZÁGRA

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BÍRÓ MARIANNA
2018.08.06.

Szeptemberig továbbra is tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet van, noha az elmúlt egy hétben 1, azaz egy migráns próbált meg Magyarországra jönni. A határra vezérelt rendőrök túlórapénze volt hatalmas összeg, a túlmunka-kompenzáció megvonásával azonban az Orbán-kormány csak még nagyobb gondot okozhat.

Miközben továbbra is él a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet, amelyről a kormány dönt, a rendőrség hivatalos statisztikája szerint Magyarországra az elmúlt egy hétben senki sem akart bejutni. A kormány először 2016. március 9-i hatállyal rendelte el Magyarország egész területére a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet, amelyet azóta többször meghosszabbítottak. Egy februárban megjelent kormányrendelet szerint a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet Magyarország egész területére történő elrendeléséről, valamint a válsághelyzet elrendelésével, fennállásával és megszüntetésével összefüggő szabályokról szóló jogszabály

2018. szeptember 7-ig hatályos.

Ez azt jelenti, hogy az Orbán-kormány ide-oda vezényelheti a hivatalos rendészeti szerveket, köztük a rendőröket is, főként azért, hogy a határzár élőerős védelmét ellássák, hiszen erre a Magyar Honvédség hivatalos állománya önerőből nem képes a válsághelyzetben.

Hogy mindez mennyire propagandisztikus húzás, miközben a rendvédelmi szervek szenvednek a hivatásos munkaerő-hiánytól, azt az alábbi, a rendőrség honlapján naponta frissülő statisztikák bizonyítják:

Mindeközben hivatalos kormányzati reakció még mindig nem érkezett arra, hogy leszerelési hullám indult a rendvédelmi dolgozók, azon belül is a rendőri állomány körében, miután kiderült, hogy jövő januártól

az Orbán-kormány havonta minimum 80-100 ezer forintot vesz el a rendőröktől a túlórapénz eltörlésével.

Persze a rendőrség és szakszervezetek szerint ennek ellenére sincs tömeges leszerelési hullám, ugyanakkor azt elismerték – mint megírtuk –, hogy havonta átlagosan 146 rendőr szerel le és hagyja ott végleg az állományt...

ITT OLVASHATÓ

SVÁJCBAN IS VAN KORRUPCIÓ, CSAK KÖZBEN NEM ROHAD SZÉT AZ ORSZÁG

ÁTLÁTSZÓ / VILÁGTÉRKÉP
Szerző: ERDÉLYI KATALIN
2018.08.04.

A csokiról és titkos bankszámlákról híres alpesi ország 10 éve létrehozott egy korrupcióellenes munkacsoportot, ami a számvevőszék friss jelentése szerint néhány workshopon kívül nem sok mindent csinált. De nem is nagyon tudott volna, mert a költségvetése és a jogköre is kevés a hatékony munkához. A számvevőszék változásokat sürget a parlamentnél, és az OECD is hatékonyabb fellépést vár Svájctól a korrupció elleni küzdelemben.

Az Európa Tanács 1999-ben hozta létre a tagországok korrupcióval szembeni törekvéseinek vizsgálatára a Korrupció Elleni Államok Csoportját (angolul Group of States against Corruption, röviden GRECO), aminek hazánkkal együtt jelenleg 49 tagja van. A tagok többsége európai ország (ideértve Törökországot is), de a szervezethez csatlakozott Oroszország és az USA is.

A GRECO szakértői rendszeresen megvizsgálják a tagországok korrupcióellenes intézkedéseit, majd egy jelentésben értékelik azokat. A jelentés sokszor ajánlásokat is tartalmaz a vizsgált tagállam jogalkotásának és gyakorlatának fejlesztésére a minél sikeresebb korrupcióellenes harc érdekében.

Svájc 2006-ban lett a GRECO tagja, és a szervezet 2008-ban jobb információmegosztást és egyéb intézkedéseket követelt az országtól a korrupció megelőzésére. Svájc akkor létrehozta a Korrupció Elleni Küzdelemért Felelős Tárcaközi Munkacsoportot (Interdepartmental Working Group on Combating Corruption, röviden IDWG), aminek idén lejár a mandátuma.

A svájci számvevőszék (Swiss Federal Audit Office, röviden SFAO) a közelmúltban értékelte az IDWG tíz évnyi munkáját, és egyáltalán nincs vele megelégedve. Az SFAO jelentése szerint fontos reformokat kell végrehajtani a korrucióellenes harcban, mert jelenleg sem a függetlenség, sem a pénzügyi és emberi erőforrások, sem az átláthatóság nem megfelelő. AZ IDWG tartott ugyan workshopokat és tett ajánlásokat, de Svájcnak a mai napig nincs korrupcióellenes stratégiája. Az SFAO szerint egy másik szervezet létrehozására van szükség, mert a munkacsoport nem volt hatékony...

ITT OLVASHATÓ

MINDEN ROSSZBAN VAN VALAMI JÓ. PÉLDÁUL, AMI NEKÜNK ROSSZ, AZ A NYAKUNKON ÜLŐ SIMLISEKNEK JÓ

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- VENDÉG BLOG
Szerző: Vendég
2018.08.06.

kelemen.mikes@netkavezoabujdosokhoz.tekirdag.tr

Tárgy: Terepjáró

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Azt mondja a tata, hogy furcsa tud lenni az ember. Most mi annak örülünk, hogy kend nincs itt. Hogy legalább kend nincs itt. Ennek kell örülnünk és ez biztos, hogy nem normális.

Amúgy huncut kend nagyon. Ha így folytatja, a Századvég, vagy a Mariska néni alkalmazni fogja kendet valósághajlítónak! Még ilyet! Kend a múltkor az általam idézett királyi rendeletből azt olvasta ki, hogy most az alattvalóknak balról jobba kell igazodni szent királyunk parancsa szerint. Csak ennyit? Mérlegelés, gondolkodás nuku? Jobbra át ész nélkül, parancsra?

Egyébként szerencsés döntés volt a kend részéről, hogy még mindig a büdös víz mellett táborozik. Az meg külön jó, hogy először nem a szag után ment kend, hanem térképről tájékozódott. Mert bizony itthon annyi minden bűzlik, hogy kedvező széljárás esetén megtéveszthette volna kendet az itteni ájer, amit mi kényszerűségből tehetetlenül szagolunk. Már csak abban reménykedhetünk, hogy a nagyságos fejedelemből – na, meg persze kendből – kiűzi a rossznyavalyákat az a víz, és nem potyára szagolnak, mert minden rosszban van valami jó. Például ami nekünk rossz, az nyakunkon ülő simliseknek jó!

Azt tudja kend, hogy a politikaielnyomórendszerváltásnak nálunk már a környezetkímélő hatása is kimutatható? Úgy ám! Egyre kevesebb nyomorba taposott proli tud a Balatonhoz, az összesen 20 szabad strandra menni, és ettől olyan tiszta lett a vize, hogy a narkós urizáló ficsúrok akár naponta kétszer is belepisilhetnek a trambulinról, akkor sem romlik a vízminőség.

Hanem ránk való tekintettel vigyázzon már kend, miket irkál itten nekünk. Ilyesmit semmiként „ami prosperál a magyar gazdaságból, az külföldi tulajdonban van, a többi vagyont az urasági intézők uniós forrásból működtetik”. Megírta az újság, hogy a nagy Ő megmondta: itten gazdasági növekedés van, sőt helyes úton, jó irányban haladunk és maholnap Európa vezető hatalma leszünk! Bocsánat; Ő lesz! Ha sokat hepciáskodik kend, akkor, mint szellemi terroristát úgy elháríttatja kendet a csibészeivel, mint a Hír tévét és nézhet kifelé a fejéből csodálkozva, hogy jé, kendre is sort kerített az uradalmi daráló.

Apropó! A Föld domborzati viszonyaiban tájékozott tatus azt mondja, hogy nehéz terepen lehet csak megközelíteni azt a büdös vizet, amiben kendék dagonyáznak. Hiába tett a szultán hintót kendék alá, nem boldogultak a lovak a meredekkel. Gyalogolniuk kellett. Nofene. Na, majd a nemzeti függetlenségünk megvédésére hazánkba invitált, ideiglenesen állomásozó amerikai csapatokba tagolt terepjáróval furikázhat kend, ha a Szilárd bácsi bevásárol. Mert kétsége ne legyen, bevásárol, mert a hadi biznisz mindig jól „gripenel”. Addig csak tartson gyalogos terepszemlét.

Jól jön még egyszer a külhoni magyarság idegenföldi terepismerete. A mi Világpolitikai Tényezőnk, a lovas szarvasvadásszal, meg a háza népével a csapatszállító katonai gépen nem véletlenül gyakorolja a dezertálást. A mai világban gyakran előfordul, hogy hirtelen szaladni kell az egyeseknek, de még a ketteseknek is. Egyelőre bambán, csukott szemmel nézi a nép, hogy önerős zsenialitással közpénzből elmegy a falig és édes mindnyájunkat a szakadékba lök. De ki tudja a tartós zuhanásnak mi a tömegekre gyakorolt élettani hatása a szögesdróton belül?

Én viszont köntörfalazás nélkül tájékoztatom kendet a mi valóságos tényállásunkról terepjáró ügyben. Nekünk is van. Nyári, téli. Demokratikus vívmány, az előző diktatúra éveiben már csaknem feledtük. A nyári mindig kéznél van; a mezítláb. A téli meg a gumicsizma szögletes zoknival. (Az anyu szerint a bátyámnak gyakrabban kellene a nyárinak a keze ügyében lenni, méghozzá szappannal, mert beültetett chip nélkül is, szagról-színről felismerhető kinek a tartozéka.) Hanem a téli nagy utánjárást igényelt. Családi, nehezen jutottunk hozzá. Ami mindenkinek jó, az 48-as. (A tatám nem enged a ’48-ból!) Ekkora méretben nehéz kapni. Nekem kicsit nagy. Ha én megyek vele, akkor több újságpapír kell bele. De már az újság se az igazi. Nem is újság. A tata megmondta és az úgy van. A régi Népszabadság, az igen. A Magyar Ifjúságról nem is beszélve. Olcsók, nagyok voltak és jó hőszigetelők! Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ez a sok reklám kacat nem ér semmit!

Jaj, ne nehezteljen már rám kend. Nem mindig a megfelelő szó jut eszembe, amikor kendnek írok. Ennek az is az oka, hogy nem tudom mi a megfelelő, hanem csak úgy körülbelül, és elismerem becsülettel, hogy jócskán mellétrafálok. Vagy nem. A múltkor példának okáért valami olyasfélét írtam kendnek, hogy az a külföldi, aki itt akar letelepedni az nem normális, ami bevallom minimum beteges rasszista duma. Lehet csak tájékozatlan a nyomorult. Vagy becsapták és nem ismeri a mondást; csöbörből vödörbe.

A letelepedési kötvénnyel viszont minket vernek át a nyertesek. Az kapupénz. Mi fizetünk Európa önkényes viceházmesterének, a magyar kormány csókosainak, amiért a párttitkáruk pénzes cimboráit beengedi, mi több egyenesen rászabadítja Európára. Mert bolond lenne a sok kötvényesből egy is itt maradni. Persze. Hogy a kormány által felheccelt sok ütődött köpködje! Ugyan már!

A nagyi rámparancsolt, hogy okvetlen írjam meg kendnek; „Amennyi a lehetőség, annyi a felelősség.” Hogy aztán ezt mire fel üzeni kendnek, azt én fel nem foghatom, de az biztos, hogy nem véletlenül kötötte a lelkemre, mint ahogyan jó rokonként mi a lelkünkön viseljük a kend egészségi-, na meg a kedélyállapotát, amik a kend távolmaradásával bizonyára nem szenvednek sérelmet.

Bütyökfalva, 2018. augusztus 6.

Mirtill

ITT OLVASHATÓ

SIMICSKA NEM GECIZIK

SZTÁRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2018.08.06.

Simicska Lajos hallgat. Nem gecizik, nem firkál a saját – vagy egykori saját – hirdető hengereire, nem mond, nem üzen semmit. Pedig illene megszólalnia, még akkor is ha Csintalan Sándor olykor helyette beszél. Helyette mondja azt, hogy Simicska nem ígért senkinek örök életre szóló állást, mindenkinek tudnia kellett, hogy egyszer ennek vége lehet.

Igen, egyszer minden véget ér. De a hitet éppen Simicska kölcsönözte, éppen ő hangsúlyozta, hogy a Fidesz és Orbán nem nyerhet még egyszer és nem is fog. Többek között az az ő küldetése, hogy ezt elérje. Ezt így persze nem mondta, de ezt üzente. Ezt üzente az, hogy Kálmán Olgát a Hír tv-hez vitte, hogy a Magyar Nemzetet és a televíziót is „éleslövészetre állította át; olyan anyagok futottak a képernyőn és a lap hasábjain, hogy abba beleremegett… Ki is? Mindenki, csak a Fidesz nem. Ezzel együtt, hihetőnek tűnt, hogy a volt Orbán barátból ellenséggé vált Simicska nem hagyja ott azokat, akik mellé szegődtek, akik nem pusztán a jelen szabadságában, a jövőben is bíztak. Akik elhitték: akárhogy is alakul, Simicska már nem alkuszik és tovább viszi a harcot.

Simicska azonban nem vitte, nem viszi tovább a harcot. Hallgat. Miközben a birodalmát visszaadta azoknak, akiket otthagyott, és akikkel nem akart többé egy levegőt szívni. Ki merem jelenteni: elárulta azokat, akik társául szegődtek. Ráadásul, ha hinni lehet a híreknek, már valamikor tavaly decemberben kiegyezett Orbánnal: ha a Fidesz nyer, viheti a teljes porfóliót, benne Orbán számára a legértékesebbel, a médiával, cserébe Simicska – és családja – élheti nyugodtan az életét...

ITT OLVASHATÓ

VITRAY

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2018.08.03.

A stúdióban nem volt semmi, se kamerák, se lámpák, se díszlet, vagy leg­alábbis a néző semmi effélét nem látott. Üres szoba, benne egy szék a le­hető legszokványosabb fajtából, aztán bejön egy ember, és leül arra a székre. Hamar kiderül, hogy nem az a locsi-fecsi fajta, ha viszont mégis mond valamit, az szabatos, lakonikus, lényegre törő. Noha ő itt nem a víz­állásjelentésből olvas fel részleteket, ez egy szórakoztató műsor, mond­hatni show, függetlenül attól, hogy kitalálója és megalkotója a szórakozta­tó műsorok és kiváltképp a show-műsorok valamennyi megszokott kellékét gondosan mellőzi. Fiatalabb olvasóink erre a produkcióra aligha emlékez­nek, Csak ülök és mesélek címmel került a képernyőre, és bármily hihe­tetlen, a hetvenes évek második felének egyik legjobb, sőt talán a leges­legjobb műsoraként tisztelhettük. Kitalálója és főszereplője Vitray Tamás volt, aki szinte napra pontosan hatvan évvel ezelőtt, 1958. augusztus 5-én kezdte a televíziózást, a jelzett időszakban tehát már csaknem két év­tizede benne volt és még vagy négyet sikerült ráhúznia. Integritását vé­gig megőrizte, járta a maga útját abban az időben, amikor a magányos vándort csaknem annyira utálták, mint mostanában, de jobb híján hajla­mosak voltak megtűrni, ha nem is mindig. Persze Vitray minőséget tett le az asztalra, ám ez önmagában kevés. Valószínűbb, hogy kezelhetetlenül autonómnak látszott, így aztán kirúgás helyett néha kinevezték, néha ki­tüntették, közben múltak az évtizedek, ő pedig nagyszerű műsorokat ho­zott létre és televíziós szakemberek számos nemzedékét nevelte fel. Zö­mük rég nem látható a képernyőn, ugyanis amit tőle tanultak, arra ma már nincs szükség, vagy legalábbis nem ott és nem úgy; némelyiknek szinte meg se száradt a tinta az oklevelén, de már arról kellett morfondí­roznia, hogy elmenjen favágónak a Léna mellé, vagy itthon vacakoljon olyasmivel, amihez semmi kedve nincs. A televízió­zás követhetetlen gyor­sasággal alakult át a ma ismert programgyárrá, amelynek Vitrayhoz ha­sonló korszakos figurái többé nem lesznek, csak féltartós robotosai és egyszer használatos celebjei, továbbá műsorai sincsenek, csak importált technológia alapján legyártott, a nemzetközi szabványoknak megfelelő vi­deóállományai, hogy a reklámok közötti időt is ki lehessen tölteni valami­vel. Velük ellentétben a Csak ülök...még valódi emberekről szólt, vagyis minden lehetséges sorból kilógó, excentrikus, holdkóros csodabogarakról, akik valami okból közel álltak a műsor alkotójához, talán mert titokban ő maga is közülük való. Láttunk osztályharcos sakkfigurákat faragó egykori légtornászt, neurológiával foglalkozó szabómestert, nyolcvanéves repülő­nőt és persze bőséggel olyanokat is, akikre ma már a kutya se figyelne föl, hiszen közben a világ átalakult, a néző ingerküszöbe a sztratoszférá­ban lebeg. Akkoriban a szabványon kívüliség devianciá­nak számított, a szocialista embertípus nem különcködik, egyforma kalap, egyforma öl­töny, egyforma cipő, vagy ha mégse, az gyanús. A Csak ülökben ezekkel a figurákkal egy rájuk őszintén kíváncsi, nyitott, elfogulatlan, előítélet-mentes, megértő, európai szellemű ember társalgott, ilyenből akkor se volt sok, most még kevesebb van, talán a klímaváltozás miatt. Vitray olyannak fogadta el az alanyait, amilyenek. Jött egy fakír, jó étvággyal el­ropogtatott egy üvegpoharat, viszonzásul azt kérte, hogy a riporter közben varrjon egy gombot a hasára, mutatta is, hova. Vitray odavarrta, egész ügyesen, anyám nőiszabó mester volt, meg tudom ítélni az ilyes­mit. Szakszerűen lett odavarrva a gomb. Az utolsó pillanatban a riporter mintha kissé elbizonytalanodott volna, ami érthető, nem mindennap varr az ember gombot az ő felebarátjának a hasára, de aztán, mint mindig, ekkor is megtalálta az egyedül természetes, magától értetődő megoldást. Akkor én ezt most elvarrom – mondta, és elvarrta. A fakír közben végzett a po­hárral, nézte a gombját, örült neki.

ITT OLVASHATÓ

EGY PERCRE MEGÁLLT AZ ÉLET HIROSIMÁBAN

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: RÓNAY TAMÁS
2018.08.06.

Japánban egy perces néma csenddel emlékeztek arra, hogy 73 évvel ezelőtt dobott le atombombát az Egyesült Államok a városra. Egy nukleáris fegyvermentes világ továbbra is elérhetetlennek tűnik.

A megemlékezésen egyúttal a nukleáris leszerelésre szólítottak fel. Macui Kazumi, Hirosima polgármestere az ünnepségen azt közölte, hazájának vezető szerepet kell játszania a nemzetközi közösségben, hogy párbeszéd és együttműködésé révén érjék el, nukleáris fegyvermentessé váljon a világ. 

A városvezető aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a világban egyre inkább az egocentrikus politizálás válik uralkodóvá, egyre több a feszültség, így a helyzet a hidegháborúra emlékeztet.

A városban 8 óra 15-kor, abban az időpontban, amikor az Enola Gay bombázó ledobta a „Little Boy” névre keresztelt nukleáris töltetet, megállt az élet. Az atombomba ledobását követően azonnal tízezrek vesztették életüket. Becslések szerint 1945 végéig összesen 140 ezren haltak meg...

ITT OLVASHATÓ

CIVIL SZERVEZETEK

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.08.05.

Az utóbbi időben felélénkültek a civil szervezeteknek segítséget ajánló programok. Érthetően, hiszen a legnehezebb helyzetekben élőket ők érik el, ami az állami rendszerből kiszorul, annak megoldásain ők dolgoznak. Sok lehetőséget persze az ernyőszervezetek, fejlesztő nonprofit cégek, civil gondolkodók sem tudnak adni, marad hát a „hálózatosodjunk”, „osszuk meg a tudásunkat”, „segítsük egymást”, no meg a képzések sokasága, leginkább az adománygyűjtés, a „fundraising activity” területén.

Többre elmentem én is. A jól bejáratott brainstorming módszerével raktuk össze a problématérképet, ami mindenhol ugyanaz volt, állami feladatokat látunk el, de nincs pénz a működésre, nem nyernek a pályázatok, átpolitizálódott a rendszer, nem tekintik partnernek a civil szervezeteket, félelem dolgozik bennük, stb. Aztán jön a következő lépés, a „mit tehetünk?” És, bár az egész megbeszélésnek, megoldásfelvázolásnak a menete, módszere nemzetközileg igazolt működésű, ezért is a sok angol nyelvű kifejezés, valahogy mi nem tudunk továbblépni.

Persze nézem mindig a szervezeteket is. Nagyon heterogén az összetétel. Van, akinél alig van valami tudás a civil létről. Más annyira pályázatfüggő, hogy e nélkül nem is tud létezni. A tevékenységét is ahhoz szabja, hogy milyen pályázatot tud elérni. Van, akiről az a benyomásom, nem is igazán tudja, mit akar, a frázisok mondogatásában merül ki nála minden. Vannak, akiknek semmijük sincs, se iroda, se munkatárs, se honlap, csak lelkesedés, tenni akarás. És persze vannak munkatársakkal, stratégiával, infrastruktúrával rendelkezők is.

Egy dologban ma a többség megegyezik: áldozati szerepben érzi magát. Kiszolgáltatottnak, szerencsétlennek, elnyomottnak. Amikor az egyik találkozó előtt levelet váltottam a szervezővel, amiben leírtam neki, hogy azért hezitálok, menjek-e, mert nem igazán adnak ezek a találkozók hozzá semmit a munkánkhoz, ott, a találkozón, mikor mindenki sorban elpanaszolta a baját, odaszólt nekem: „látod, hogy mindenkinek van mondanivalója?” Volt, persze. Ugyanaz, amit korábban hallhattam. És a következőn is ezt. A panaszkodást. Előremutató gondolatot nem igazán.

Aztán, sajnos, ebben is, mint mindenhol, ott az irigység is. „Vannak, akik folyton a facebookon lógnak, és elhappolják az adományokat azok elől, akik meg nem látszanak annyira.”-hangzott el az egyiken. De hogy is van ez? Honnan tudják a támogatók, hogy egy civil szervezet egy nehéz társadalmi problémában dolgozik valamelyik leszakadó térségben, ha nem láttatja magát? Ha nem kommunikálja a munkája körülményeit, nehézségeit és eredményeit? Honnan értesülnének róla az emberek, ha nem a facebookról, ma, mikor a közösségi média a legfontosabb információáramlási színtér?

Persze tudom azt is, sokaknál azért nem történik meg ez, mert nem akarnak konfrontálódni. Sem a helyi vezetőkkel, sem a szakpolitikával. Hiszen akkor még nehezebb lenne a helyzetük, gondolják, ha a sikerkommunikációval szembe menve a problémákat jeleznék. Jobb ma csendben maradni. Csak, hát most akkor sem jön működési támogatás, sem elnyert pályázat, és még a civilek, cégek sem adnak semmit, hiszen nem is tudnak róla, hogy segíteni kellene. Ma a csendesen dolgozók sem számíthatnak állami támogatásra, ahhoz ma már csendben maradni sem elég. Lojálisnak, sőt támogatónak kell lenni. Az pedig sokszor ellentmondásban van az alaptevékenységgel.

Szóval, a beszélgetések többnyire ebből a kesergésből állnak. És mellette teljesen lényegtelen vakvágányokra térnek ki, vitatkoznak, olyan dolgokon, amelyek csak közvetve kapcsolódnak az alapkérdésekhez. Mert akiben nincs rendben a szervezete célja, az nem tudja azt képviselni sem, és a kommunikációjában is csak kapkod, logikátlanul.

Hogy mit kellene tenni? Azt sajnos én sem tudom. Abban biztos vagyok, hogy nem jó út, ha a biztosabban működőkre rakunk még több terhet, ha tőlük várják el, hogy pl. a tudásmegosztás címszó alatt a működési gondokkal küzdőkkel foglalkozzanak. Mert azoknak sem egyszerű ma, akik még fenn bírnak maradni. Nem lehet újabb terheket pakolni rájuk azzal, hogy segítsék a többieket, mert azt nem fogják bírni. És nem is ez a dolguk.

De azért azt hiszem, látom, hogy a legtöbb esetben mi a baj. Az egyik, hogy a legtöbb szervezetnél nincs stratégia, nincs megtervezése, íve a tevékenységüknek. Egy civil szervezet alapításkor többnyire jogásszal rögzíti az alapító okiratában a célokat. Általában jó sokat felvesznek, hogy ne kelljen módosítani, ha valami lehetőség bejön. De ez nem stratégia. És ebben nincs benne a fenntarthatóság kérdése sem.

A másik, hogy mindenki azonnal akarja a céljai teljesülését, a biztos alapokon álló működést, az ismertséget. Pedig ez hosszú évek munkája, amit nem lehet megspórolni. Alapításkor mindenki a nulláról indul, önkéntes munkával, és ha jól csinálja, lépésről lépésre haladhat előre, rengeteg buktatóval, tanulással. Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy eredmények legyenek, és ahhoz is, hogy megfelelő kommunikációval dolgozva ismert legyen a szervezet. Aztán, a hiteles eredmények kihangosítása hozza majd a támogatókat. Sokan irigykedve néznek ránk is… de mi nem most kezdtük. És nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy az Igazgyöngy ma az legyen, ami. Ám megállni most sem lehet, sőt, egyre több munka kell ahhoz nekünk is, hogy fennmaradhassunk.

A harmadik, szintén fontos dolog, hogy felvállaljuk-e az átláthatóságot? A bizalom kialakításának alapfeltétele. Sokan mégsem vállalják. Pedig a szürke zónában működőket nem szívesen támogatja senki. (Tudom, nem ez most a világ üzenete. Mégis, én hiszem, hogy nem a zavarosban halászóké a jövő.)

A negyedik, ami szintén nagyon fontos, és talán a mostani helyzetben elmozdulást is hozhatna, ha a szervezetek megnéznék saját magukat, társadalmi beágyazottságukban. Megnéznék, hogy kik dolgoznak még ugyanazért a célért a környezetükben? És ezen nemcsak a másik civil szervezetet értem, hanem az intézményrendszert is. Mert a legtöbb szervezet az intézményrendszert ellenségnek tekinti, és nem akar vele együttműködni. Pedig sokszor ugyanazokért az emberekért, gyerekekért dolgoznak, ugyanabban a problémában. Mégis, sok szervezet elszigeteli magát, és ez a viszonyulás nem előre mozdítja a megoldást, sokkal inkább hátráltatja. Támadó helyzetből, ellenséges viszonyulásból ritkán alakul ki pozitív és fenntartható elmozdulás egy-egy problémahelyzetben. Van persze, hogy nincs más megoldás, de többnyire van, csak sok munka van vele, mire működni kezd.

Úgyhogy én azt hiszem, egyelőre nem a hálózatosodás a megfelelő lépés. Hanem a magunkba nézés. Vissza kellene lépnünk az elejére. Megnézni, ki, hol, milyen stratégiával akar valamit. Tisztázni, hogy a szervezet működése, esetleg az ego, vagy az ÜGY a fontos nekik. Mert sok esetben ez nincs egyensúlyban.

Hálózatot csak stabil, egészséges énképpel rendelkező szervezetek tudnak alkotni. A nyavalygó, sebeit nyalogató, a körülötte levő intézményekkel, sőt, a másik civil szervezettel is ellenségeskedő civilek nem annyira. És őket nem igazán fogja támogatni senki. Mert sem szánalomból, sem duzzogásból, vagy gyűlölködésből nem lehet jövőt építeni.

Kérdezte tőlem a minap valaki, akivel ezeket a gondolatokat részben megosztottam, hogy szerintem, ha minden civil szervezet e szerint működne, és az ÜGYEK mellett építené fel magát, jutna mindenkinek támogatás? Lenne ennyi szponzor, felajánló? Nos, biztosan nem, mivel az ÜGYEK állami feladatok. De talán így, ezen az úton, a szükségletek és a megoldások világos kirajzolódása mentén elérhetnénk egy kritikus civil szervezeti tömeget. Ami látja, és láttatja nemcsak a problémákat, hanem a maga helyét és a kiutat is.

ITT OLVASHATÓ

HA A GYEREK NEM JUT EL KÍNÁBA, AKKOR KÍNÁT KELL ELHOZNI KŐBÁNYÁRA

HVG ONLINE
Szerző: CSATLÓS HANNA
2018.08.06.

Olyan ez, mint Mohamed és a hegy esete. Ha a Magyarországon élő kínai gyerekek nem tudnak kiutazni Kínába a nagyszülőkhöz a nyáron, akkor a kínai kultúrát kell elhozni nekik ide, a X. kerületbe. Márpedig a nagyrészt Kőbányára összpontosuló kínai kolónia legfiatalabbjainak körülbelül a kétharmada nem tudja a szünidőt hétezer kilométerrel odébb tölteni. Nekik találta ki a Guanghua nevű iskola a kőbányai nyári tábort.

A délkelet-kínai Fucsien tartományból huszonkét pedagógus érkezett július közepén a X. kerületi Bem József Általános Iskolába. Az oktatók a kínai államtanács tengerentúlon élő kínaiak ügyeivel foglalkozó irodájának a szervezésében érkeztek Budapestre azzal a szándékkal, hogy egy tíz napon át tartó nyári tábor keretében az itt élő kínai gyerekeket kikupálják kínai kultúrából. Azok a diákok, akiket a szüleik beírattak a táborba, az egész napos foglalkozások keretében a hagyományos kínai művészetekkel ismerkedhetnek meg.

Nem hangzik valami üdítő perspektívának még a szünidőt is padsorokban tölteni, de a kőbányai iskola épületét ideiglenesen elfoglaló kínai gyereksereget a tantermi hangulat láthatóan egyáltalán nem frusztrálja, mert lefoglalják őket a játékosan tálalt ősi kínai tradíciók. Az egyik osztályteremben kalligrafikus írást tanulnak, amely Kínában önálló művészeti ágnak számít, az írás, a költészet és a festészet összefonódásaként szokták emlegetni. A szomszédban a kínai csomózás technikáját sajátítják el, a gyerekek megtanulják, hogy lehet egyetlen zsinórból összetett fonatokat és bonyolult csomókat készíteni. Nemcsak a logikus gondolkodást fejlesztik ezzel, hanem a megalkotott dekorációk a néphagyomány szerint még jó szerencsét is hozhatnak nekik. Egy másik teremben a diákok kínai népzenét tanulnak, és az órarendjükben nagy számban mozgásos foglalkozások is szerepelnek, kínai hagyományos táncokat (sárkánytáncot, oroszlántáncot) és tajcsi harcművészetet is tanulhatnak...

ITT OLVASHATÓ

AZ OKOSKODÁSRÓL

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY LAJOS
2018.08.05.

Van egy elképesztően okos és művelt ember az ismeretségi körömben, 60 éve találkoztunk először, 44 éve családtag is, azaz rokon (brrr). Szoktuk taglalni az okos és a buta fogalmát. Évtizedek óta visszatérő témánk, úgy vagyunk vele, mint Kant a szépséggel, van valami meghatározásunk, de nem tartjuk elég jónak. Ő például rendszeresen lefordítja a saját fogalomkészletének megfelelőre az általam használt buta szót, mert én hajlamos vagyok olvasott, művelt, okosnak gondolható embereket is butának tartani, ha a megnyilvánulásaik (szóban vagy tettben) ellenkeznek az értelmes és alkalmazkodó emberi viselkedéssel - rosszat például csak buta ember képes tenni, vegyük Teleki Pált, az akadémikus földrajztudóst, akiről mindenki azt tartja, milyen kiváló elme volt. Szerintem meg egy iszonyatosan buta alak, mert okos ember nem ír és nem ír alá zsidótörvényeket. Abban a kezdetektől egyetértünk, hogy a tanult gonosz mindig veszélyesebb a primitívnél, dehát ebben nem nehéz egyetérteni, Arisztotelész óta ez köztudott.

Engem a tanult buták zavarnak igazán, a kisebbrendűségi érzésüktől szenvedők, a félműveltek, akik az energiájuknak a legnagyobb részét gyűlölködésre fordítják ahelyett, hogy tanulni próbálnának azoktól, akiket gyűlölnek.

Gyerekkoromtól fogva gyűjtöttem az okos embereket, akik többet tudtak nálam vagy másképpen gondoltak folyamatokat és összefüggéseket, akik tudtak értelmeseket kérdezni, és akik ezekre a kérdésekre tudtak válaszokat. Kevés választ vagy csak egyet, ha a kérdés leírható volt a matematika nyelvén, és többet, érdekeseket, ha a feladat több felől volt megközelíthető. Akik ismerték az emberiség történetének egyik legokosabb alakját és az ő mondatát: "amit sohasem vontak kétségbe, az nincs bebizonyítva" (Denis Diderot). És akik ennek a mondatnak az értelmét alkalmazni is tudták. Volt egy barátom, régen meghalt, Szabó Évának hívták. A Rádióban dolgoztunk együtt évtizedekig, eleinte bátortalanul közeledtem hozzá, sokkal idősebb lévén nálam azon is csodálkoztam, hogy szóba áll velem. Aztán jóval később állandó vendégként írt jegyzeteket a Jóreggelt Európába, vagy beszélgetett a szavak értelméről. Ő jutott most eszembe, mindjárt mondom, miről, csak előbb ideteszek egy részt egy rádiós jegyzetemből, amit 2001-ben mondtam el, Éva halála után:

Szóba került – a szobámban, a munkatársaim között – hogy Éva volt az az ember, akit mindenki szeret, akinek nem létezhetik ellensége. Megkérdezték, min mosolygok. Mondtam azon, hogy Éva volt az az ember, akire azt mondják, hogy az isten jókedvében teremtette, akiben megvolt minden, amitől az ember embernek tekintheti magát, okos volt és jó, fényes elme, bizalmat és megértést sugárzott, szerette az esendőket és értette azokat is, akiket senki más nem értett.

Az ilyennek ne volna ellensége? Rengeteg. Minden ócskalelkű, torz alak, aki dúlni, pusztítani, megtorlást jövendölni jár a többiek közé, csak gyűlölheti a Szabó Éva körül áradó világosságot, ezek most fellélegeztek, na eggyel kevesebb. Én nem olvastam ezt a – mit tesz isten, név nélkül, nem postán, valószínűleg innen a Rádióból hozzám érkezett – levelet, az asszisztensem elolvasta, jók az idegei, de nem is az a baj, hogy ilyesmi előfordulhat, mondom, nem lepett meg. Hanem az a baj, hogy a megalázott és megszomorított ember jobban érti a korbács csattogását, mint a csöndes elfogadó szót. Előbb meghunyászkodik, aztán mikor látja, hogy csak be kell állnia a korbács csattogtatója mögé, akkor neki nem esik bántódása, onnan már nem fogja hallani Szabó Évát. Nem fogja hallani azt a halk, figyelmeztető hangot, amely most még talán idejében szól: vigyázz, a megkorbácsolandók listáján te vagy a következő, mert a korbácsosok csak a Szabó Éváktól félnek, tőled nem."...

ITT OLVASHATÓ

AMIKOR A NEMZETI KATASZTRÓFA OKAIT PRÓBÁLJUK VISSZAFEJTEN, MAJD IDE KELL VISSZANYÚLNI

KOLZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.08.06.

...Egyébiránt az óvodai nevelés országos alapprogramjának nemrég elfogadott módosítása értelmében szeptembertől már az óvodákban is hangsúlyosabb feladattá válik a nemzeti identitástudat erősítése. Kásler professzor nem tétlenkedik az alufóliasisakba szorult fejével, már az óvodákban is megkezdik a keresztény-nemzeti alapú nevelést. Kell is ez, mint egy falat kenyér, csak egy apróbb bökkenő van megint a pátosz mögött. Mármint azon túl, hogy megint érthetetlen, a „keresztény értékeket” miért nem a vallási intézményekben tolják, és miért erőltetik az önkormányzati, „világi” óvodákban. Szóval a pátosz mögött az van, hogy az illetékeseket már megint senki nem kérdezte, velük senki nem egyeztetett, hanem gondoltak egyet, és megcsinálták. Pedig kurva jó lett volna, ugyanis úgy tűnik, ezt a túlmozgást semmi nem indokolta: a nemzettudat kérdésköre eddig is jelen volt az óvodákban, ahogy a népmesék, népdalok is fontos szerepet kaptak a pedagógiai programokban, kár volt a hülyeséget túlpörgetni. Bezzeg a Digitális Oktatási Stratégia óvodai vonatkozásából semmi nem jelent meg ezekben a módosításokban, pedig az óvodai nevelés korszerűsítése szempontjából annak valóban lett volna értelme. Ehhez képest erőltetik ezeket az agyatlan, dohos, avítt, múltbarévedő szarságokat, a világ meg elrohan mellettünk. Amikor a nemzeti katasztrófa okait próbáljuk visszafejteni, majd ide kell visszanyúlni: hátrafelé nyilazó nemzettudat versus digitális oktatás.

Mindeközben, ha már Kásler és az ő zsenialitása (az elődjét hagyjuk, mert bicskanyitogató még az emléke is): évente ötezer ember hal meg Magyarországon vastagbéldaganat következtében, az országos szűrőprogram indulása azonban tavaly óta húzódik. Korábban felmerült, hogy a jelentős csúszás miatt vissza kell adni a támogatásnak szánt EU-s milliárdokat is. A szakma egyelőre nem tudja, mikor kezdődhetnek a tervezett vizsgálatok, pedig ezzel életeket menthetnének. Értem én, hogy az 5000 emberi élet eltörpül a kétharmadhoz képest, de kibaszott 6,57 milliárd forintos EU-s támogatás áll rendelkezésre és egyszerűen basznak rá elindítani a programot. Pedig évente már körülbelül tízezer embernél diagnosztizálnak vastagbélrákot, és ötezren meghalnak a daganatos betegség miatt. Ezzel az EU-ban az első, világszinten pedig a negyedik Magyarország a vastagbélrák okozta halálozás listáján. Gondolom, Soros avatkozott bele már megint a belügyeinkbe, mert arra gondolni sem merek, hogy az a pénz már csak papíron létezik.

Nem baj, hülyeségekkel nem kell foglalkozni, fő, hogy a 2Rule nevű Mészáros-féle nemzetimagyar sportmárka hasít, és irigykedés helyett ennek örülni kell. A Puskás Akadémia, a Haladás és a Diósgyőr után a tiszakécskei Duna Aszfalt TVSE sem tudott ellenállni a közpénzen hízó új magyar csodának. Apró jelentéktelenség, hogy a másodosztályban futballozó csapat Szíjj László NER-oligarcha tulajdonában van, aki tök véletlenül Mészáros Lőrinc közeli munkatársa. A tehetség körbeér, én mindig mondtam.

Nem tétel, de azért iderakom: miután kiderült, hogy több fideszes és független polgármester, volt államtitkár, miniszteri rokon és elítélt bűnöző is részesült a falusi szálláshely építésére osztogatott európai uniós milliárdokból, az sem maradt titokban, hogy Hernádi Zsolt Mol-vezér cége is brüsszeli pénzből építhet szálláshelyet. A csávó érdekeltsége egy korábbi brüsszeli tenderen nyert 40 millió forintot. Én mondtam, nem tétel, de azért mégis. 40 milliónként is szét lehet verni egy országot. Szóval az agrártevékenységgel foglalkozó Gete Völgye Zrt. pályázatáról március végén döntöttek. A pénzből a kormányközeli üzletember vállalkozása „egyéb szálláshelyet alakíthat ki a Nagy-Gete hegy lábánál”. A projekt összköltsége meghaladja a 80 millió forintot, aminek a felét az Európai Unió állja. Gratulálok, minden guruló fillérért le kell hajolni!

...

ITT OLVASHATÓ

ELŐÍRTÁK A NEMZETI NEVELÉST AZ ÓVODÁKBAN

INDEX
Szerző: DULL SZABOLCS
2018.08.06.

Szeptembertől a nemzeti identitástudat erősítése és a keresztény kultúra megismertetése is hangsúlyosabb feladatuk lesz a magyar óvodáknak. Az Óvodai nevelés országos alapprogramját legalábbis így módosították július végén, hívta fel a figyelmet a Népszava.

Az alapprogram határozza meg az óvodák pedagógiai munkájának alapelveit, hasonló tehát a Nemzeti alaptantervhez, amely az iskolák számára foglalja össze az alapelveket.

A július 25-én kiadott Magyar Közlönyben az szerepel, hogy szeptembertől az óvodák feladata a következőkkel bővül:

"Ahhoz segíti a gyermeket, hogy megismerje szűkebb és tágabb környezetét, amely a nemzeti identitástudat, a keresztény kulturális értékek, a hazaszeretet, a szülőföldhöz és családhoz való kötődés alapja."

Az óvodában a 3-7 éves gyermekek életkori sajátosságaihoz igazodóan „a népi – népmesék, népi hagyományokat felelevenítő mondókák, rigmusok, a magyarság történelmét feldolgozó mondavilág elemei, meséi –, a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van".

Emellett a hazai óvodáknak a határon túli magyar óvodákkal is erősíteniük kell majd kapcsolataikat. A módosítás szerint „a Kárpát-medence magyar nyelvű intézményei közötti oktatási tér kialakítása érdekében az óvoda a külhoni magyar óvodákkal kapcsolatépítésre törekszik, és – lehetőségei szerint – szakmai kapcsolatot tart fenn."

A Népszavának több érdekképviselet vezetője is azt nyilatkozta, nem egyeztettek velük a módosításokról...

ITT OLVASHATÓ

SZLOVÁKIÁNAK IS MEGVAN A MAGA ELIOS-ÜGYE, DE OTT MÁR A BÜNTETÉSNÉL TARTANAK

24.HU
Szerző: D. KOVÁCS ILDIKÓ
2018.08.06.

Az Elios szlovák leányvállalatának egyik alapítója is felbukkan abban a cégben, amely a szlovák hatóságok szerint szabálytalanul nyert több közvilágítási közbeszerzési pályázaton.

Orbán Viktor miniszterelnök családjáig érő ügyben, a közvilágítás-szerelésben világbajnok Elios holdudvara után kutakodtunk a határokon kívül, és szlovák kollégáink a SME hírportálnál nyomra is bukkantak. Az Elios szlovák leánycége ugyan nem szerepelt a nyertesek között, a koreográfia azonban hasonló volt a magyarországi közbeszerzési taroláshoz, és személyi szálakon is kimutatható a kapcsolat. Az ügy a milliárdos Rezes-dinasztiáig ér, de északi szomszédunknál nem az Európai Csalás Ellenes Hivatalnak, az OLAF-nak, hanem a helyi hatóságoknak szúrtak szemet a gyanús ügyletek.

A SME július végén megjelent cikke szerint hét, Besztercebánya környéki település (Zólyomkecskés, Cserény, Szebedénybecsó, Pónik, Horhát, Hegybánya, Bagyan) 2015 szeptemberében közbeszerzési pályázatot írt ki a közvilágítás fejlesztésére, amelyet uniós forrásokból finanszíroztak. A megbízásokat minden esetben az Infralux nevű cég nyerte el, a szerződések összértéke pedig 850 ezer euró volt. Az Infralux diadala azért furcsa, mert a céget a pályázat kiírása előtt mindössze egy hónappal alapította Dušan Kollár.

A gyanús győzelmek szemet szúrtak a szlovák hatóságoknak is, a résztvevő önkormányzatok közül volt olyan, amelyik többezer eurós közbeszerzési bírságot kapott, és a rendőrség is nyomozni kezdett. Ami pedig még egy csavart visz a történetbe, az az, hogy az Infraluxhoz köthető egyik szlovák üzletember ott bábáskodott az Elios szlovák leányvállalatának születésénél is.

Kiszórták a versenytársakat...

ITT OLVASHATÓ

A KÁNIKULA KEDVEZ A BESURRANÓKNAK, A VÍZPARTI TOLVAJOKNAK - A STRAND, A SZÁLLODA FELELŐS, DE NEM MINDENÉRT

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2018.08.06.

Ilyen hőségben, mint mostanában van, sokan feledkeznek meg az alapvető óvatosságról is. A nagy melegben nyitva hagyott ablakokon tolvajok surranhatnak be, a strandon hagyott értékekre terített törülköző pedig a cuccokat legfeljebb a naptól, az eltulajdonlástól biztosan nem védi meg. Az Azénpénzem.hu összeszedett néhány tanulságos esetet.

A nagy melegben sokan rohannak a vízpartokra, és közben az alapvető óvatosságról is elfeledkeznek. A stég közelében a strandpapucsra letett drága napszemüveget összetörve találta a fürdőzés végén visszatért tulajdonosa, volt aki viszont már a nyomát sem lelte trendi strandruhájának, más ugyanígy járt a frissen (és jó drágán) beszerzett papucsával – hogy csak néhányat említsünk az Azénpénzem.hu tudomására jutott történetekből. Néhány napja a Somogy Megyei Főügyészség arról tájékoztatott, hogy gyorsított eljárásban, 3 napon belül vádat emeltek egy helyi lakos ellen, aki a siófoki szabad strandon ellopta egy német nyaralóvendég 125 ezer forintot érő telefonját. Őt egy osztrák turista segítségével még a helyszínen elfogták.

Az ilyen szerencsésen záruló történet azonban ritka. A törülközővel letakart értéktárgyak gyakrabban tűnnek úgy el, hogy senki nem lát semmit. A gondatlan tulajdonosok pedig többnyire átkozódnak, de még feljelentést sem tesznek.

Nemrégiben a Budapesti Békéltető Testület ismertetett egy olyan esetet, amikor egy strandoló fűbe tette cipőjét, márkás óráját, pénztárcáját, nagy értékű mobiltelefonját, sőt még 70 ezer forint készpénzt is, és mindezt ellopták tőle. Az összesen 400 ezer forintos kárba nem akart belenyugodni, a fürdőtől próbált kártérítést szerezni. Persze eredménytelenül...

ITT OLVASHATÓ

ÖT DOLOG, AMI JÓ FINNORSZÁGBAN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Viktor
2018.08.06.

Néha a létező legmeglepőbb témában alakulnak ki komoly viták és születnek oda-vissza posztok. Mostanában ez Finnország, amiről először Anita listázott 10 nemszeretem dolgot, majd erre mintegy válaszként érkezett Richárd írása. Most pedig következzen a másfél évtizede az országban élő Viktor véleménye és 5 pontja (kicsit még a Tíz dolog-sorozat részeként).

„2003-ban kerültem Tamperébe cserediákként. Aztán itt ragadtam. A feleségem magyar, nagy nehezen sikerült csak rávenni, hogy kiköltözzön, de Orbán Viktor sokat segített, hogy úgy érezze, nulla nyelvtudással eljön utánam a világ végére.

Bevallom őszintén, a beilleszkedéssel nem bajlódunk sokat, 2003 óta rájöttem, hogy nem érdemes megfeszülni az integrálódásban. Finnországnak nem lojális hívőkre, hanem kreatív és tenni akaró emberekre van szüksége.

A város, ahol élünk, nyíltan multikulturális társadalmat épít, minden szolgáltatás több nyelven elérhető. Ennek ellenére a xenofóbia lépten-nyomon tapasztalható, általában mikroagresszió formájában. Egy nézés, ritkán megjegyzés.

Szinte kizárólag a 40 pluszos finn (tehát nem svéd) anyanyelvű korosztály kevésbé iskolázott tagjaira jellemző. A gyerekek számára az normális, ha sokféle nyelvű és bőrszínű gyerekkel és felnőttel vannak körülvéve.

Finnország alapvetően klausztrofób hely, még a főváros környékén is inkább falusias a mentalitás, mint nagyvárosi, ezért a finnektől megtanultam az alkohol nélküli túlélés első számú alapszabályát is: utazni, utazni és utazni, hogy aztán visszatérhessünk a csendes és nyugodt otthonunkba.

Laktam itt több városban is, meg közben másik országban-kontinensen, de visszajöttem, családdal, mert itt békén hagynak minket.

Ezzel is kezdem a listámat, amin csak 5 dolog van, több most nem jut eszembe:

#1 Finnországban békén hagyják az embert

A szomszédok, a hivatalok, a hatóságok. Senki sem basztat, zaklat, küldözget hülye felszólításokat ok nélkül. A kormány sem plakátolja tele faszságokkal az utcákat, inkább felseprik meg levágják a ház előtti füvet szép rövidre.

#2 Minden OK

Nagyjából minden OK, semmi nem lélegzetelállítóan lenyűgöző, de a metró biztonságos, a busz megy, a villamos jön, a vonat tiszta, a volán busz neten foglalva olcsó. Nincs orosz metró, nincs kilyukadt buszpadló, nincs elgurult kormányhaver buszkerék...

ITT OLVASHATÓ

FOCIN ÁT AZ ORSZÁG

HUPPA
Szerző: BRUCK ANDRÁS
2018.08.06.

...Nemzetközi mércével harmadrangú klubcsapatok, komikusan ügyetlen, az élvonaltól beláthatatlan távolságra lévő, viszont tejben-vajban fürdetett focisták – ez ennek a bűnténysorozatnak a felmutatható hozadéka. Mivelhogy ez is bűntény, hiszen ezt a teljesítményt egyetlen fillér és egyetlen új stadion nélkül is el lehetne érni. A horvát foci a töredékét nem kapja, mint a magyar, a stadionjaik régiek, kopottak, mégis, láttuk, mit tudnak, hova jutottak.

„Ahol tó van, előbb-utóbb békák is lesznek” – ezzel indokolta Orbán, hogy miért kellenek új stadionok, csakhogy mérgezett vízben kihal az élet. Márpedig a magyar közélet, benne a focival, ciánnal teli hordó, amely már semmilyen teljesítményt nem vár el, így nem is fog kapni. Megdöbbentő volt látni, ahogy Ferencváros szurkolói a játékosokkal közösen elénekelték a himnuszt, miután csapatuk a saját stadionjukban vereséggel felérő döntetlen ért el egy gyengécske izraeli klub ellen. A visszavágón Tel Avivban aztán ki is estek.

A magyaroknak már bármi jó, nincs többé elvárás, teljesítménykényszer. Az emberek nem bánnak Magyarországba belehalni, beleőrülni, a rájuk telepedő zsarnokok helyett egymást ölni.

Miként az Újpestnek a Sevilla elleni megsemmisítő kupaveresége után az Index beszámolt róla – előbb idegenben négy, aztán itthon három gólt kaptunk egy rúgott ellenében: „Mindez nem akadályozta meg a hazai csapatot abban, hogy tiszteletkört menjen a közönséget tapsolva a stadionban, az pedig viszonzásként felállva tapsolta őket. A játékosok autogramokat osztogattak, szelfizgettek a publikummal.”A csapat külföldi edzője pedig így nyilatkozott: “Az ilyen meccsekért dolgozol, az ilyen meccsekért élsz”.

Ez van, egy külföldi fél év után hozzánk rohad, a magyar emésztőgödör mindent elemészt – álmokat, terveket, reményt. Korábban csak az Andorra-szintű csapatok örültek egyetlen rúgott gólnak, de mára itt mindenki elfogadta az ország teljes jelentéktelenségét.

Ez Orbán egyetlen, annál nagyobb sikere.

ITT OLVASHATÓ

OKTÓBERBEN LEHETNEK NYILVÁNOSAK A KÓRHÁZI FERTŐZÉSEKRŐL SZÓLÓ ADATOK

ZOOM
Szerző: HORVÁTH ATTILA
2018.08.06.

A Kúria dönt arról, hogy az emberminisztériumnak ki kell-e adnia a kórházi fertőzésekről szóló, kiperelt adatokat. A TASZ szerint érdemes hasonló ügyeket vizsgálni az egészségügy javításának érdekében.

Jogerősen pert nyert a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) az Emberi Erőforrások Minisztériumával (EMMI) szemben: áprilisban mondta ki a Kúria, hogy kötelező kiadniuk a 2014 és 2016 közötti, kórházi fertőzésekről szóló adatokat. Ezt azonban a mai napig nem tette meg a tárca.

Felülvizsgálat

„A minisztérium rendkívüli felülvizsgálatot kért, a Kúriához fordult.

Amíg a hatóság nem dönt, biztosan nem kaphatjuk meg az adatokat.

Eddig ez teljesen szabályos, mindenkit megillet a jog, hogy a legfőbb bírói fórumhoz forduljon”– mondta a Zoom.hu-nak a TASZ magánszféraprojekt-vezetője.

Asbóth Márton hozzátette, a minisztérium érveit látva, csak azt tudják elképzelni, hogy a Kúria megerősíti a korábbi jogerős döntést, amelyben kötelezik a tárcát az adatok kiadására. Szerinte az EMMI állítása, mely szerint

"ezek az adatok pánikkeltőek lennének",

szakmailag nem megalapozott, nem olyan jogi érv, amit ebben az eljárásban figyelembe lehetne venni. A tárcának sikerült kicsit húznia az időt, de arra számítanak, hogy legkésőbb szeptember végéig, október elejéig megkapják az adatokat. Jelenleg éppen ítélkezési szünet van, bíznak benne, hogy ez a végső dátum...

ITT OLVASHATÓ

SIMICSKA LAJOS, A MAGYAR POLITIKAI GENGSZTERIZMUS ATYJA ELVONUL, DE ÉLETMŰVE MÉG SOKÁIG VELÜNK MARAD

444
Szerző: RÉNYI PÁL DÁNIEL
2018.08.06.

2018 júliusának elején, nagyjából 30 év után véget ért Simicska Lajos politikai-gazdasági karrierje Magyarországon. A Fidesz korábbi legbefolyásosabb háttérembere, volt pénztárnoka és gazdasági igazgatója mindenét eladja, vagyona fegyverhordozóján keresztül Orbán Viktor környezetéhez kerül. Ez jelentős esemény Magyarország történetében, mert 

SIMICSKA LAJOS AZ ÚJKORI MAGYAR DEMOKRÁCIA EGYIK LEGKÁRTÉKONYABB FIGURÁJA VOLT,

a kilencvenes évek derekától kezdve - Orbán Viktorral oldalán - módszeresen építette a korrupt pártfinanszírozás, az átláthatatlan céghálók közpénznyelő rendszerét. Simicska volt a „mastermind” az MSZP és a Fidesz között köttetett nagykoalíciós alkuk, rejtett opciós szerződések, titkos paktumokba foglalt politikai kartellek mögött, és ő tartotta életben a Fidesz elnökét a kritikus pillanatokban, amikor hatalma megingott pártján belül, és azon kívül.

Komoly érdemei voltak abban, hogy a Fidesz 2010-ben kétharmaddal kormányra került, 2010 és 2014 között pedig az ország egyik legbefolyásosabb embereként saját irodájából tudta irányítani a törvénykezést egyéni képviselői indítványokon keresztül. Építőipari- és médiavállalatai a ciklus alatt több tízmilliárd forint profitot termeltek.

Orbán és Simicska váratlan, de tulajdonképpen elkerülhetetlen konfliktusa a 2014-es választási győzelem után, hónapok alatt bontakozott ki. A sértett és elárult Simicska barátai és hűbéresei előtt gyakran fogadkozott, hogy megszabadítja az országot Orbántól, de három éven át tartó, változó intenzitású harca elbukott, a 2018-as választásokon ismét kétharmaddal nyert Orbán.

A FIDESZ EGYKOR RETTEGETT ERŐS EMBERE LEVONUL A PORONDRÓL, CÉGEIT ELADJA, EMBEREI SZÉTSZÉLEDNEK, DE AMIT FELÉPÍTETT, NEM TŰNIK EL NYOMTALANUL. AZ A ZSÁKMÁNYSZERZŐ, AGRESSZÍV POLITIKAI-GAZDASÁGI KULTÚRA, AMINEK KIALAKULÁSÁBAN ÓRIÁSI SZEREPE VOLT MAGYARORSZÁGON, SOKÁIG VELÜNK MARAD.

Ketten a világ ellen

A székesfehérvári születésű Simicska és Orbán is a Teleki Blanka Gimnáziumba jártak, később a jogi karon mindketten a Bibó István Szakkollégium diákjai lettek, ahol megalakult a későbbi Fidesz. Orbán az emlékezetes 1989-es Fekete Doboz-interjúban a legokosabb fideszesként beszélt Simicskáról, aki egyébként nem számított alapítónak:...

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

PÉNZÉRT TOBOROZ ISKOLÁSOKAT SZURKOLÓNAK A FELCSÚTI FOCICSAPAT

MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.08.05.

200 ezer forintnyi iskolai berendezést kap az az iskola akinek diákjai legtöbbször szurkolnak szervezetten Mészáros Lőrinc csapatának, az Orbán Viktor háza melletti stadionban. De a második és harmadik helyzet iskola is jól jár, sőt különdíjat kap a legjobb szurkolókat beszervező tanár, és azok, akik még videót is beküldenek magukról.

A tegnapi Felcsút-MTK mérkőzésen osztogatott szurkolói újságban talált rá olvasónk András az alábbi felhívásra.

A focicsapat honlapja szerint egyébként már a korábbi években is volt ilyen akció. A tegnapi mérkőzésen a hivatalos nézőszám egyébként 838 fő volt, bár a stadionban szurkolók állítása, és a tévéközvetítésen mutatottak alapján ez eléggé túlzásnak tűnik.

Persze más focicsapatok is próbálnak szurkolókat toborozni. Maga a Felcsút is élt olyan akcióval, hogy a tavalyi kupadöntő előtt ingyenjeggyel és buszoztatással próbálta elkerülni a szégyent, hogy ne legyen szurkolója a „királyi gárdának”...

ITT OLVASHATÓ

BALHÉS SZOCIK ÉS FIDESZES POLGÁRMESTEREK EGYENGETI A DUNAKESZI HULLADÉKLERAKÓ ÜGYÉT

ÁTLÁTSZÓ 
Szerző. RÁDI ANTÓNIA
2018.08.06.

Hétpróbás politikai kalandorokhoz vezetnek a szálak az Átlátszó által korábban bemutatott dunakeszi hulladéklerakó ügyében. Előző cikkünk hatására a fideszes vezetésű Dunakeszi új szerződést kötne az üzemeltetőkkel, szigorúbb feltételekkel, mint eddig.

A régi és az új 2-es főutat összekötő, most megújuló közút szomszédságában, a régi dunakeszi homokbánya területén működik az a hulladéklerakó, amelynek megkérdőjelezhető tevékenységéről nemrégiben cikkeztünk. Több munkatársunk, többször is járt a helyszínen júliusban, és csak megerősíteni tudta a környékbeliek panaszait, amelyek szerint a lerakó az utóbbi időben látványos gyarapodásnak indult, hulladékhegyek magasodtak a termőföldek szomszédságában. A porszennyezés az elviselhetetlenség határát súrolta helyszíni szemléink idején, ráadásul az út menti szemétben azbesztgyanús hulladékot is találtunk.

Dunakeszi önkormányzatát a jelek szerint mégis meggyőzte a botrányos hulladéklerakójáról elhíresült SA-HO Kft. A város polgármestere alig pár hete, előző cikkünk nyomán azonnal a SA-HO Kft.-vel való együttműködési megállapodás felmondását kezdeményezte és 3,5 tonnás súlykorlátozást rendelt el a lerakóhoz vezető útra – emiatt jelenleg a hulladékszállító teherautók nem tudnak eljutni a telepre...

ITT OLVASHATÓ