RÁADÁS: ÚT A SCANIA-IG 3.RÉSZ - DAJKA LÁSZLÓ (ST22LACIKA) VIDEÓBLOGJA

ST22LACIKA BLOGJA
Szerző: DAJKA LÁSZLÓ
2018.08.03.

Videótartalom
00:00-- Bevezető
00:34-- Engedély
03:20-- Munkaszerződés 5 nyelven -Így szkennelj a kamionban!- naprakész vállalkozás- -Dokumentum digitalizálása-
07:03-- Üzemorvosi vizsgálat
07:14-- Tűzvédelmi és balesetvédelmi oktatás
07:52-- Tachográf letöltése, kiértékelése
09:29-- Üzembentartói kártya
10:40-- Kamion biztosítás
11:30-- Minimálbéres lejelentés. Kell vagy nem?
12:55-- Osztrák német környezetvédelmi matrica egy helyen

ITT NÉZHETŐ MEG

VEISZER ALINDA: MAGYARORSZÁGRÓL ELTŰNIK AZ ÚJSÁGÍRÁS

MÉRCE
Szerző: PAPP GÁSPÁR
2018.08.05.

A pozsonyi székhelyű Új Szónak adott interjút Veiszer Alinda. A köztévén 2011-ig futó Záróra, majd az átmenetileg a Fidesztől független Hír TV-n három évadot megélő Alinda című kulturális-közéleti beszélgetős műsorok vezetője május óta műsor nélkül van, a magyar sajtó helyzetéről és lehetséges politikai szerepvállalásáról is beszélt a szlovákiai magyar lapnak.

Veiszer kapcsán korábban felmerült, hogy a szlovák közmédia magyar nyelvű részlegében vezetne műsort. A munkáról a műsorvezető nem tudott biztosat mondani, de annyit elmondott, azért érdekli a lehetőség, mert az értékek, amiket közvetíteni szeretne, közszolgálati értékek, ugyanakkor

„az, hogy Magyarországon közszolgálati médiában dolgozzak, eléggé ki van zárva”.

Veiszer a magyar médiával kapcsolatban egyszerűen úgy fogalmazott, hogy eltűnik az újságírás. A szakma nagy része feladta az alapvető elveket.

„Nem tartjuk evidenciának azt, hogy távolságot kell tartani a mindenkori hatalomtól. Hogy nekünk az lenne a dolgunk, hogy ellenőrizzük a hatalmat, hogy a lehető legtöbb emberhez eljussunk, hogy vitákra invitáljuk őket. Nem tartjuk evidenciának, hogy egy információról két forrásból meg kell győződni… Alapvető újságírói normák nincsenek betartva, amivel szerintem eltűnik a szakma.”

A műsorvezető arról is beszélt, hogy egyre többet gondolkodik azon, hogy az újságírást abbahagyja, és politikai szerepet vállal.

„Egyre többször izgat, hogy válaszokat adjak a kérdésekre, de egészen addig, amíg nem mondom ki ezt a váltást, addig újságíróként az a dolgom, hogy sokoldalúan, sokszínűen körbejárjak bizonyos témákat és embereket. Egyelőre ez tök jó, ez az identitásom. Az egy döntés, hogy olyan lehetetlen politikai helyzet alakult ki Magyarországon, amiből valahogy ki kell mozdítani az országot, és van bennem egyfajta felelősség.”

Politikai szerepvállalásról az utolsó, Alföldi Róberttel készült Alindában is beszélt a műsorvezető. Akkor azt mondta, akkor hagyná abba az újságírást, amikor úgy érezné, hogy nem lehet kompromisszumok nélkül a médiában dolgozni, vagy a szabad média terének szűkülése miatt már nem lehet mit csinálni.

ITT OLVASHATÓ

ZÖLD KALAUZ - A FELHASZNÁLÓK ÁLTAL SZERKESZTHETŐ HONLAP A ZÖLDTERÜLETEKRŐL

ZÖLD KALAUZ HONLAP

Szerző: Zöld Kalauz

2018.08.05.

A zöldkalauz internetes portál előzménye a Komlósné Hlatky Katalin által szerkesztett, a Magyar Almanach kiadó gondozásában 2001-ben megjelent BUDAPESTI ZÖLDKALAUZ. A nyomtatott kiadás hátránya, hogy terjedelmi okból nem tartalmazott sok helyszínt. Készítés közben felkutatott számos múltbeli adat, fotó, térkép kimaradt a kiadványból. Kihasználva az internetes technika lehetőségeit úgy döntöttünk, hogy a könyv tartalmát és az időközben összegyűjtött egyéb értékes adatot közreadjuk.

Közreadjuk mégpedig olyan formában, hogy az bárki által kiegészíthető, szerkeszthető legyen. Bíztatunk mindenkit, hogy új területek bemutatásával, képek, érdekességek, linkek hozzáadásával az oldal tartalmát bővítse!

A zöldkalauz.hu célja:

- a 2001-ben megjelent BUDAPESTI ZÖLDKALAUZ adatbázisának frissítése, bővítése, a könyv tartalmának interneten való megjelenítése, ezáltal gyorsabb és közvetlenebb hozzáférést biztosítva az érdeklődök számára,

- egy-egy terület múltjának, jelenének, jövőjének és kultúrtörténeti érdekességeinek bemutatása

- a népszerű területek mellet a kisebb, "titkos" jó helyek bemutatása, ha ezek szabadon látogathatók

- Budapest határait átlépve egy országos adatbázis létrehozása
a kortárs tájépítészeti alkotások kiemelése, a szerzők által fontosnak tartott információk közlése

- egy-egy területről különböző helyen, különböző témában megjelent írások linkgyűjteményének létrehozása

- a szabadtér-építészet eredményeinek összegyűjtése oly módon, hogy az hasznos legyen tervezők, kutatók, diákok, településfejlesztők, önkormányzatok, turisták és laikusok számára is.

Fotózd le a kedvenc helyedet és tedd közzé a zöldkaluz.hu oldalán!

Tartalom szerkesztésére két lehetőség van:

- A közzétenni kívánt képeket, szöveget elküldöd az iroda/kukac/leptek.hu címre és mi feltöltjük

- Regisztrálást követően, bárki létrehozhatja egy új terület adatlapját vagy a meglévő adatlapokat új információval kiegészítheti, ami moderálást követően megjelenik. Itt egyelőre a Drupal tartalomkezelő "előre gyártott" modulját alkalmaztuk, második ütemben tervezzük ennek egyedi fejlesztését, hogy a feltöltés is élmény legyen. Addig is a bátrabbaknak a feltöltési segédlet letölthető.

További segítség a iroda/kukac/leptek.hu vagy a +36 1 788 5111 telefonszámon kérhető...

ITT OLVASHATÓ

SAJTÓ ÉS SIMICSKA: ÜZLET A HATALOMMAL?

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2018.08.05.

Az internet terjedésével sokszor megtapasztalt jelenség, hogy a gondolatok jönnek, majd mennek. Az általam leírtak is nem egyszer máshol köszöntek vissza. „Természetesen” forráshivatkozás nélkül. Nem akarván elkövetni ugyanezt, mindenképpen elolvasásra ajánlom Földes András írását az Index.hu oldalán. Ráadásul a legtöbb gondolatban igaza is van. Kínos.

Kínos, de nem neki, hanem az államilag megtámasztott propaganda szempontjából. Mármint akkor, ha elolvassa arrafelé valaki. Talán elolvassa. Mármint akkor, ha a hatalom propagandafelelőseinek van annyi esze, hogy olykor a saját termékein kívül mást is olvas. Az is igaz persze, hogy egy írás elolvasása nem jelenti annak megértését. De még a megértés esetén sem biztos, hogy nem indul be az a mechanizmus, ami a saját döntések felmentését szolgálja. Akár a valóság, a realitás, az ésszerűség ellenében is. Ez utóbbi nem a média specialitása, hanem az emberi viszonyulások általános jellemzője. Alkalmasint Orbán csapata is ismeri, mert manipulálja. Elég belegondolni abba, hogy hány alkalommal használta a propagandában céltáblának mindazokat, akik lövöldözése felmentést ígért a személyes hülyeség alól. Alkalmasint a hatalmi baromságok leplezésére is. Mint az első békemenet környékén. Amikor kirohanásokat rendeztek a bankok ellen a devizahitelek miatt. Holott előtte a Szijjártó-Kósa páros segített bedönteni a forintot.

Földes írására visszatérve, azért is érdemes elolvasni, mert világosan levezeti, hogy miért van a valós sajtóban ellenzéki, ha tetszik ballib, túlsúly. Véleménye szerint azért, mert a sajtóval kapcsolatos elvárásoknak a hatalom által támogatott szócsövek nem igazán felelnek meg. Márpedig akkor, ha a hatalom csak propagandacsatornákat működtet, akkor a valós média valóban csak „túloldalon” fog előfordulni. Az pedig külön érdekesség, hogy az az Index.hu adott helyet az írásnak, amelynek az egyik nagy dobása annak idején a teljes fórumrendszer Orbán-hitet sugalló felforgatása volt. Olyan megoldásokkal, amely számos, Orbánt bíráló topik törlését, illetve több felhasználó tiltását is magukba foglalták. Az Index ellenzékisége, amely olykor nem is tűnik annyira ellenzékinek, hajaz arra, hogy megpróbáltak gesztust gyakorolni a hatalom felé. Csak aztán valamiért ez nem jól sült el. Illetve nem úgy, ahogy a tulajdonos gondolta...

ITT OLVASHATÓ

HOGYAN ÁLLÍTHATÓAK A KÖZTEREK A HATALMI ÉRDEKEK SZOLGÁLATÁBA?

MÉRCE
Szerző: BERKE REGINA
2018.08.05.

A június végén elfogadott hetedik, az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmát is tartalmazó Alaptörvény-módosítás csupán tökéletesítette a városfejlesztési stratégiát, amit a kormány évek óta követ. Az országban, de főként Budapesten megfigyelhető, hogy a közterületek átalakítása a társadalompolitika változásaival párhuzamos jelenséggé vált. A kormány hajléktalansággal szembeni harcát így már korábban is a közterületeken történő erőteljes viselkedésszabályozás és a „közcélú használat” kikényszerítése jellemezte.

Azonban időközben az is világossá vált, hogy a politikai hatalomnak rendelkezésére állnak olyan eszközök is, melyekhez nincs szükség sem törvényjavaslatok megszövegezésére, sem parlamenti szavazásra, segítségükkel mégis egyszerűen és hatékonyan szabályozhatják nagy tömegek mindennapos viselkedését, illetve szegregálhatják a nem kívánatosnak minősített csoportokat. Ez pedig a várostervezésnek, illetve annak részeként a közterek kialakításának eszköze – a tér szerkezetének meghatározásától az utcabútorok kiválasztásáig.

A kormánynak az a szokása, hogy egyszerű kirekesztéssel próbál eltüntetni egyes társadalompolitikai problémákat, világosan leolvasható köztereinkről is, ezért a fenti Alaptörvény-módosítás, valamint a fővárosban zajló folyamatos köztér-felújítások összefüggései kapcsán ideje feltenni pár kérdést: hogyan állítható a városi térszervezés a politikai érdekek szolgálatába?

Valójában kik azok, akiket a jogszabály tart nem kívánatos csoportnak, és kik azok, akiket a tér?

Mikor egy találkozó helyszínéül egy adott tér helyett egy másikat keresünk, tudattalanul is a terek által diktált előírásoknak engedelmeskedünk. Így van ez akkor is, mikor egy nyári estén az Erzsébet tér tumultusa helyett választhatunk, hogy az Egyetem tér kényelmetlenül elhelyezett gránitkockáin, vagy a Madách tér több méter hosszú padsorán próbálunk meg leülni egy körbe… Ennek kapcsán fontos felismernünk, hogy az a tér, amit mégsem találtunk alkalmasnak arra, hogy kedvünk szerint használjuk, a legtöbb esetben szándékosan kelti bennünk ezt az érzetet, az utcabútorok pedig nagy általánosságban nem azzal a céllal lettek tervezve, hogy hosszasan időzzünk rajtuk...

ITT OLVASHATÓ

MIT KÍVÁNNAK A NÖVÉNYEK HŐSÉGRIADÓ ESETÉN?

MEGYERI SZABOLCS KERTÉSZ BLOGJA
Szerző: MEGYERI SZABOLCS
2018.08.05. 

Nincs is jobb beszédtéma, mint az időjárás, főleg, ha ilyen tartósnak ígérkező kánikulában vagyunk, hiszen mindenkinek van kiforrott véleménye és pár keserű megjegyzése a hőséggel kapcsolatban, melyet jellemzően szívesen közöl is. A nagy melegekben kitikkadunk, lelassulunk, munkatempónk visszaesik, és nem tudunk igazán másra gondolni, mint valami vízparti hűsítő lazulásra. Mi - jó esetben - megtehetjük, hogy elmenekülünk a meleg elől, és hűvös vagy frissítő helyre vonulunk, a növények azonban röghöz kötöttek, az ő esetükben nekünk kell óvintézkedéseket tennünk, ellenkező esetben károsodással, vagy akár növénypusztulással is szembesülhetünk hamarosan. A kánikulai növényápolás témája talán a könyökén jön ki a tapasztaltabb növénybarátnak, sokaknak azonban igencsak hasznos, ha kapnak egy kis mankót a hőségben való teendőkről, így most az ő számukra állítottam össze egy listát a legfontosabb dolgokról!

- A kerti növények esetében a dühöngő kánikulai napokban a kora reggeli, vagy az esti órákra időzítsük az öntözést! Ez azért fontos, mert így még a nagy meleg erős párologtató hatását beelőzve vagy kikerülve tudunk hatékonyan öntözni, vagyis a kijuttatott víz a növény számára hasznosul, nem pedig elpárolog.

- Ne feledkezzünk ilyenkor a társasházi növényekről sem! Ezek a zöldek amolyan "senki földje" státuszban vannak, így jellemzően kevesebb ápolásban részesülnek, mint a magánkertek zöldjei. A kánikula azonban őket is megviseli, így fordítsunk gondot arra, hogy az utcafronti, a társasház belső udvarán élő, vagy a lengőfolyosót dekoráló növényzet is kapjon bőséges vizet ilyenkor. Nagyon hasznos dolog a ház (legyen társasház vagy családi ház) előtti fák tövéhez esténként 1-1 vödör vizet kiborítani, hálás lesz a növény érte!

- Tartsuk szem előtt, hogy előre öntözni nem lehet, vagyis ha pár napra, egy hétre elutazunk, vagy csak hétközben nehezen jut időnk a kertre, akkor a napi öntözési feladatokat nem válthatjuk ki egyetlen, bőséges, áztató locsolással. A túlzott mértékű öntözés az arra érzékeny fajoknál akár a melegnél is súlyosabb gondot okozhat, ráadásul a többszörös mennyiségű vízkijuttatással csak a vízszámlát növeljük hatékonyan.

- A legtöbb növény a kánikulában hálás lesz a természetes csapadékot imitáló esőztető öntözésért, mely során a szórófejet felfele irányozva nedvesítjük kedvenceinket. Ugyanakkor ne alkalmazzuk ezt a módszert nyakló nélkül, egyes fajok érzékenyebbek a gombás betegségekre, a sűrű lombozatban megrekedő nedvesség pedig adott esetben táptalajt biztosíthat nekik. Ezt a módszert is inkább reggel és este alkalmazzuk, így a páraigényesebb növényeknek hosszabb idejű lesz a párolgás, amiért hálásak lesznek.

- A pázsitot - ha máshogy nem megoldható - akár napközben is öntözhetjük, de csak kisebb adagokban juttassuk ki a vizet, nem szabad, hogy tócsák képződjenek a fűfelületen! A napközbeni, kánikulai öntözés ellen szól a "kiégés" régi legendája, ami azon alapszik, hogy a fűszálakon lévő vízcseppek nagyítóüvegként fókuszálják a napfényt, és szó szerint megégetik a növényi szálakat. Ezt a tévhitet egy roppant alapos magyar kutatás tételes cáfolta, akit érdekel az izgalmas levezetés IDE KATTINTVA olvashatja el a vonatkozó tanulmányt!

- Ritkábban alkalmazott, de bevethető metódus a kánikulai takarás. A legforróbb pár napban például az érzékenyebb örökzöldeket takarással is védhetjük a tűző napsugarak ellen, amihez például egy vékony, fehér vászonlepedő tökéletesen megfelel, de erre a célra vékony, könnyű hálókat kertészetekben is be lehet szerezni (ilyennel szokás például a káposztaféléket takarni).

- Az általános öntözési gyakoriságot minden kerti növény esetében sűrítsük! A rózsák például jellemzően heti egy kiadós öntözést igényelnek, ezt duplázzuk meg, amíg a rekordmelegek tartanak, és hasonlóképpen tegyünk más virágok, dísznövények esetében is.

- A tuják helyzete különösen kritikus ilyenkor. A tujafélék a leggyakrabban alkalmazott dísznövények közé tartoznak a hazai kertekben, annak ellenére, hogy alapvetően nem kifejezetten érzik jól magukat a mi klímánkon, ugyanis az alacsonyabb hőmérsékletet és a magasabb páratartalmat kedvelik (ez az oka a gyakori barnulásoknak, elhalásoknak). A mostanihoz hasonló extra meleg hetek különösen megviselik ezeket a növényeket, ezért gyakran, akár naponta öntözzük őket. Tövenként 20-40 liter vizet juttassunk ki, valamint csepegtető öntözéssel biztosíthatjuk a folyamatos talajnedvességet és párolgást, de utóbbi módszer önmagában nem elég, mindenképp szükséges bőséges víz kijuttatása is. Főleg a fiatal tuják esetében kell körültekintőnek lenni, ha ugyanis az első években a növény nem kap elég nedvességet a nagy gyökérrendszer fejlesztéséhez, a későbbiekben a gyengén kifejlődött gyökérzet már nem lesz képes a megfelelő mennyiségű víz felvételére!

- A forró napokban, hetekben a füvet ne nyírjuk katonásan rövidre, a hosszabb szálak természetes módon árnyékolják a töveket, így a tűző nap ártalmaitól és a talaj gyors kiszáradásától is megóvhatjuk pázsitunkat! A kiégéshez hasonló tévhit, hogy nagy forróságban vágjuk a lehető legrövidebbre a gyepet, mert így kevesebb vízre lesz szüksége. Utóbbi tétel akár helytállónak is tekinthető, a gyepnek azonban fontosabb, hogy a fűszálak tövei és a talajuk takarva legyenek, árnyékban ugyanis kevésbé melegednek fel, ezt az árnyékot pedig a hosszabb szálak biztosíthatják, vagyis hőségriadó idején éppen hogy magasabbra hagyjuk nőni a füvet...

ITT OLVASHATÓ

MIT AKART KÁDÁR? SEMMIT, CSAK ÖNMAGÁT KONZERVÁLNI

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BOD PÉTER
2018.08.05.

Hiába volt puha diktatúra Kádáré, abban a tekintetben azonos volt a sztálini típusú diktatúráéval, hogy a társadalom semmit sem tehetett a politikai helyzet megváltoztatásáért.

Ha egy 2017-ben készült közvélemény-kutatásban a megkérdezettek közül tízből négyen vélekednek úgy, hogy „a Kádár-kor a létezett/létező világok legjobbika”, akkor nem kétséges, hogy nagyon erős a korszak iránti nosztalgia. Nem mehetünk el szó nélkül a mellett – ez is köztudott –, hogy egy 1999-es felmérés szerint a 20. század legnépszerűbb magyar politikusának sokan Kádár Jánost gondolták. Bár népszerűsége az azóta eltelt években némileg kopott, a kivételes történelmi figurának járó elismerést nem lehet elvitatni a korszak névadójától. Ezekkel az alapvetésekkel kezdődik Majtényi György nemrég megjelent, Egy forint a krumplis lángos (A Kádár-kor társadalma) című kötete. A szerző saját bevallása szerint történelmi esszét írt, amely módot ad rá, hogy a kutatás szigorú szabályrendszerén lazítva, szabadabban nyúlhasson a tárgyalt időszak alapvetőnek tűnő kérdéseihez. A „Kádár-kornak természetesen nincsen rögzített jelentése a történelemben” – állapítja meg munkája végén a szerző, nem meglepő módon. Legalább két ok miatt fontos ez. Hiszen messze nem telt el annyi idő Kádár halála óta, hogy politikusi teljesítményének értékelésével közelíthetnénk a konszenzusos álláspont(ok)hoz. Ugyanakkor a történészi kérdésfeltevések módja is más, ha nem tekintjük evidensnek a korszakra vonatkozó értékeléseket.

A rendszerváltás referenciapontja

A korszak megértéséhez nem feltétlenül visz közelebb, ha elfogadjuk azt a Majtényi idézte kijelentést, hogy a Kádár-rendszer egyfajta értelmezésben a rendszerváltás referenciapontjának is tekinthető. Könnyen lehet, hogy ekkor valamit felül-, és valamit alulértékelünk. Ez még akkor is tévutakra vihet bennünket, ha nem tűnik alaptalannak két egymásra következő korszak (amúgy kézenfekvő) összehasonlítása. Messzire vezető, és bizonyára megválaszolhatatlan kérdés, hogy önmagukban vizsgálhatóak-e a történelmi korszakok, és az is, hogy az ilyen típusú megközelítéseknek van-e értelme. 

A történész szemmel láthatóan nem rokonszenvezik Kádár Jánossal. Ez korábbi kötetéből, a Vezércselből (Kádár János mindennapjai) éppen úgy kiolvasható, mint a frissen megjelentből. A kutatónak persze ez nem is dolga, és a szakmán belül megtalálhatók azok, akik Majtényi Györgynél „megértőbben” közelítenek a néhai pártvezető alakjához. Az új kötet egyik fő kérdésköre a Kádár-kori diktatúra kollektív lélektanának megértésére irányul. Nem könnyű feladat. 

Miközben az átlagember (aligha véletlenül) éles határvonalat húz a Rákosi- és a Kádár-rendszer közé, tipológiailag kézenfekvőnek látszik az a megállapítás, hogy a Rákosi-rendszerhez képest Kádáré sem politika-, sem társadalomtörténeti értelemben nem tekinthető újnak. Furcsának tűnhet, de a történészi értékelés szerint nem érinti a lényeget, hogy a hatalomgyakorlás módja sokkal kevésbé volt durva Kádár idején, mint az 1948 és 1956 közötti időszakban. Ez még akkor is igaz, ha tisztában vagyunk vele, hogy a 1956 novemberétől 1962-ig (más számítás szerint 1960-ig) a Kádár-féle hatalomgyakorlás nem sokban különbözött Rákosiétól. Álljon itt ehhez két adalék: a forradalom leverése után csaknem háromszáz embert végeztek ki, tízezrek kerültek börtönbe és internálótáborba. A fundamentumok azonban változatlanok maradtak. Így az egypártrendszer, a termelőeszközök állami tulajdona, a megszálló szovjet csapatok jelenléte, a valódi érdekképviselet hiánya, a politikai rendőrség tevékenysége, és mindezek következtében az autonóm középosztály létrejöttének megakadályozása...

ITT OLVASHATÓ

IZZIK AZ ÁGY! - HOGYAN ALUDJUNK JÓL KÁNIKULA IDEJÉN!

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: kreatív pszichológia
20048.08.01.

Itt a nyár és ilyenkor nem ritka, hogy napközben 30 fok fölé melegszik a hőmérséklet, amit sokan nehezen viselnek, de ami mindenkit megterhel, azok a forró éjszakák. Izzik az ágyunk, csatakosan forgolódunk, nem jön álom a szemünkre… Miért lehetetlen pihenni ilyen melegben?

Miért nehéz jól aludni kánikula idején?

Ennek biológiai oka van: az alvás feltétele, hogy a belső maghőmérsékletünk lehűlhessen. Ehhez az ideális szobahőmérséklet 16-19 fok. Nem véletlenül hangsúlyozzuk az alvásterápia során, hogy hűvös hálószobában kell aludni, így a tüdőnk a belélegzett hideg levegővel folyamatosan segítünk szervezetünk hűvösen tartásához. Sajnos a kánikula alatt éjszaka se süllyed 20 fok alá a hőmérséklet, ezért az alvásnak ez a nagyon fontos külső feltétele nem valósul meg.

Hűtse le magát!

Szerencsésnek mondhatják magukat azok, akiknek klíma berendezésük van a hálószobában, de mit tegyenek azok, akiknek nincs? Ha már a levegőt nem is tudják hűteni, legalább a testüket hűtsék! Egy vödör víz az ágy mellett 2 törülközővel jó szolgálatot tehet: míg az egyik ázik, a másikkal a mellkasunkat borogatjuk. Akár nedves lepedővel is betakarózhatunk. Ne féljünk, rekkenő hőségben egészséges ember ettől biztosan nem fázhat meg! Természetesen a lefekvés előtti hűvös fürdő vagy zuhany szintén nagyon fontos.

Meg szokták kérdezni tőlem, hogy vajon egészséges-e a klíma a hálószobában? Igen, a helyesen alkalmazott klíma berendezésnek nagyon fontos egészségvédő szerepe van a kánikula idején. A kellemesen hűvös szobában könnyű álomba merülni. Azt szoktam javasolni, hogy már délután kezdjék meg a hálószoba hűtését, hogy a falak is lehűlhessenek, mire aludni megyünk és éjszakára okosabb kikapcsolni a klímát, mert a klíma miatti hideg légáramlatok sokaknál felsőlégúti megbetegedést okoznak.

Ha a klíma nem megoldható, egy ventilátor is hasznos tud lenni, de – főleg gyerekszobában – nagyon vigyázzunk arra, nehogy balesetet okozhasson!

Az átforrósodott falak miatt a lakások éjszakára sem hűlnek le, pedig kint már akár elviselhető lenne a hőmérséklet. Sokan – akik tehetik - ilyenkor inkább kint alszanak a szabad ég alatt, teraszon vagy kertben, szúnyogriasztóval felszerelkezve. Jó ötlet!

Idős vagy beteg emberek esetében – akiket a forró éjszakák a leginkább megviselnek - különösen fontos a pihentető alvásról gondoskodni, hisz a jó alvás az egyik legfontosabb tényezője az életminőségnek. Nekik a kezüket és lábukat csavarjuk vizes ruhába, a homlokukra is tegyünk vizes zsebkendőt, ugyanúgy mintha lázasak lennének. Mindegy, hogy mitől vagyunk kimelegedve: attól, hogy lázasak vagyunk, vagy attól, hogy kint hőség van, a lényeg, hogy hűteni kell a testünket!

...

ITT OLVASHATÓ

NYAKUNKON A MŰANYAG-APOKALIPSZIS

VASÁRNAPI HÍREK ONLINE
Szerző: CSEJTEI ORSOLYA
2018.08.04.

A világot lassan, de biztosan elárasztja az eldobható műanyaghulladék. Ennek leglátványosabb jelei az óceánokban úszó hatalmas műanyagszigetek közel 50 magyarországnyi területen, ez azonban csak a „jéghegy” csúcsa, hiszen a velünk maradt műanyaghulladék nagy része már szinte láthatatlan formában, mikroműanyagként van jelen körülöttünk.

Percenként egy teherautónyi műanyag szemét kerül az óceánokba, és a legfrissebb kutatások szerint a Tisza és a Duna, valamint a mellékfolyóik is mikroműanyag-részecskékkel szennyezettek. Ezekről a parányi darabkákról kiderült: megtalálhatók a csapvízben és a palackozott vizekben éppúgy, mint a tengeri sóban, a mézben, de még a szálló porban is. Ott van a Föld legmélyebb pontján, a Mariana-árokban, sőt a Greenpeace a közelmúltban az Antarktisz jegében is talált ilyen szennyeződést. A környezetvédő szervezet néhány héttel ezelőtt bemutatott jelentése az olasz partoknál vizsgált tengeri élőlények 25-30 százalékában mutatott ki mikroműanyagokat.

Arról még semmit nem tudunk, hogy ennek milyen hatása van az emberi szervezetre, az Egészségügyi Világszervezet tavasszal indított átfogó vizsgálatot a szervezetünkbe kerülő nagy mennyiségű mikroműanyagok hatásainak tisztázására. „Az egészen biztos, hogy a műanyagokban számos olyan adalék van – például lágyító, égésgátló szerek –, amelyek károsak az emberi szervezet számára, és ezek mind ott vannak a mintákban” – mondja Simon Gergely, a Greenpeace Magyarország vegyianyagszakértője, aki szerint az már nem vitatható, hogy a tengeri állatok, madarak számára káros ez a szennyeződés.

A mikroműanyagok főleg a vékony zacskók és palackok elaprózódásából keletkeznek a napsütés, az UV-sugárzás, a szél és a hullámok hatására, illetve a műszálas ruhák mosása során kerülnek a csatornahálózatba, majd a természetes vizekbe. Van közvetlen forrásuk is: sok kozmetikai termékbe (például bőrradírokba, fogkrémekbe) raknak apró műanyag szemcséket. Ezeket a termékeket jó pár cég már elkezdte kivonni a forgalomból, mióta kiderült, hogy mennyi problémát okoznak velük...

ITT OLVASHATÓ

40 MILLIÓ EMBER ÉL A VILÁG LEGNAGYOBB MÉREGTARTÁLYA KÖRÜL

INDEX 
- MA IS TANULTAM VALAMIT BLOG
Szerző: NYG
2018.08.05.

A világ legnagyobb halott víztömege. Nem csak halott, de mérgező is – ehhez képest milliók élnek körülötte és belőle, turisták százezrei látogatják, talán ön is fürdött már benne. Ez az apokaliptikus víztömeg nem más, mint a Fekete-tenger.

Már hogy lenne a Fekete-tenger halott?

Valóban, aki járt már ott, láthatott benne medúzákat, rákokat, halakat – még macskacápa is előfordul benne –, sőt, delfineket. Különben is, az ókori görögöket is a halbőség vonzotta a 430 ezer négyzetkilométeres Fekete-tengerhez. Hát akkor már a földrajzba is betört a fakenews? Nos, valóban, van benne élet, de csak az 1-2 ezer méter mély víz felső 100-150 méteres rétegében.

AZ 550 EZER KÖBKILOMÉTERNYI VÍZ 90 SZÁZALÉKBAN VISZONT CSAK ANAEROB BAKTÉRIUMOK ÉLNEK MEG, SEMMI MÁS.

Ez két dolog miatt van így: először is a Fekete-tenger épp csak tenger. Többször előfordult vele, hogy tó volt, mondjuk akkor tényleg eléggé óriási, összeérve a nála nem sokkal kisebb Kaszpi-tengerrel. Ma a Kaszpi-tenger magában álló sós tó, a Fekete-tenger viszont, mindössze 8 ezer éve újra kijáratot talált a Boszporuszon át a Földközi-tengerhez. Sótartalma ekkor hirtelen megnőtt, az édesebb vízhez szokott élővilág gyors elhalását okozva. A viszonylag rövid idő alatt aláhullott tetemek voltak a Fekete-tenger halott víztömegének első forrásai, hogy miként, arról kicsit később.

A másik ok, hogy a nem túl nagy és szinte zárt medencébe sok folyó ömlik. A Földközi-tenger medencéje hatszor nagyobb, de csak a Nílus, a Tiszánál nem sokkal nagyobb Rhone és az ugyanekkora Pó táplálja. Ehhez képest a Fekete-tenger megkapja a Duna összes vizét - ez a torkolatnál 6800 köbméter másodpercenként, míg a Földközi-tenger említett három folyója összesen ad 6000-et –, és ott van még a Don, a Dnyeper, a Dnyeszter és a Kubán – összesen másodpercenként még bő 3000 köbméteres hozammal. (Mini-maistanultamvalamit: két nap alatt egy Balatonnyi vizet hozó öt folyóból négy nevében ott a "d.n" gyök. Ez indoeurópai eredetű szóra utal, az oszétoknál – jászoknál – is létezik a don szó, ami egyszerűen azt jelenti, folyó.)...

ITT OLVASHATÓ

DON WINSLOW: AZ EGYSÉG - LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE A POKOLBA VEZETŐ ÚTON

444/ KÖNYV
Szerző: RUSZNYÁK CSABA
2018.08.05.

Denny Malone a New York-i rendőrség különleges akciócsoportjának vezetője. Denny Malone kitüntetett nyomozó, tiszteletnek örvendő hős, a közösség egyik alappillére. Denny Malone a dílerek rémálma, az alvilág ostora, a rend fáradhatatlan katonája a folyton előrenyomuló káosz csataterének frontvonalában. Denny Malone Észak-Manhattan királya. Denny Malone kétes hírű detektív gyaníthatóan mocskos ügyekkel a háta mögött. Denny Malone piszkos zsaru, korrupt zsaru, rákos daganat egy önmagát tisztának hazudó, valójában velejéig romlott rendszerben. Denny Malone tolvaj, gyilkos és díler, bűnöző maga is. Denny Malone ez mind egyszerre.

Pedig Denny Malone világéletében csak jó rendőr akart lenni.

Félelmetes, hogy Don Winslow, a Drogháború, A kartell és a Vadállatok írója milyen nemes egyszerűséggel és rideg logikával ábrázolja a zsarucsaládból származó ír Malone alászállását a pokolba – fokozatosan és spontán módon, ugyanakkor elkerülhetetlenül történik meg, természetesnek hat, akár a felnőtté válás; hiába akarnál örökké 17 éves maradni, nem fog menni. Hiába akarnál feddhetetlen zsaru maradni, nem fog menni. Hogyan léped át a határokat, hogyan hazudtolod meg önmagadat, hogyan válsz azzá, akit egykor leköptél volna, hogyan kárhozol el? Ugyanúgy, ahogyan minden mást csinálsz: lépésről lépésre. Ilyen egyszerű.

Miért is ne fogadnád el az ingyen kávét a sarki étterem tulajdonosától (hisz csak hálás, hogy rendet tartasz a környéken)? Miért is ne tennéd el a letartóztatott dílerek pár ezer dollárját egy razzia után (hisz nem hiányzik senkinek, a családodnak viszont szüksége van rá)? Miért is ne segítenél a szervezett alvilágnak lezsírozni egy építkezési projektet (hisz egy csomó embert juttatsz lakhatáshoz és munkához)? Miért is ne közvetítenél a maffia és az ügyészség között, hogy utóbbi ejtse a vádat egy bűnöző ellen (hisz úgysem állna meg az ügy a bíróság előtt, úgyhogy csak pénzt és időt spórolsz mindenkinek)? Miért is ne ölnél meg egy védtelen, fegyvertelen dílert (hisz gátlástalan gyilkos, megérdemli), hogy ellopd az 50 kiló heroinját, és magad terítsd szét a saját városodban (hisz ha te nem teszed meg, úgyis megteszi valaki más)? És végül: miért is ne köpnéd be a társaidat, a barátaidat, a fivéreidet, azokat, akikkel elvileg meghalnátok egymásért, akikkel mindent megosztotok, akikkel örök lojalitás fűz össze, miért is ne követnéd el a legnagyobb, legszégyenteljesebb árulást, hogy mentsd a saját bőrödet, amikor szorul a hurok (hisz… hisz… hogyan is jutottál idáig)?

A lejtő olyan kibaszott csúszós, hogy ha csak próbaképpen megtapogatod a nagylábujjaddal, máris az alján találod magad.

Winslow az egész könyvet Malone bukására, elkárhozástörténetére építi fel, de az út, amelyet az olvasó bejár vele, messze nem egyenes, a kép, amely fokozatosan kiemelkedik róla az események és karakterek káoszából, messze nem fekete-fehér. Először gyarlósága és korrupt mivolta ellenére is tiszteljük és kedveljük, mert még nem felejtette el, mit jelent rendőrnek lenni, mert tényleg törődik a környékkel és az emberekkel, tényleg imádja a várost, tényleg megviselik a gyilkosságok, a drogos fertők, és mindent megtesz, hogy megakadályozza – de legalábbis megtorolja azokat. Aztán ahogy egyre mélyebbre zuhan, jön a megvetés, a viszolygás, a mélységes csalódás – amelyet nem csak mi érzünk iránta, hanem ő is önmaga iránt. Csakhogy közben velejéig romlott körülötte mindenki más is. Mint a belső elhárítás nyomozói és a szövetségiek, akik rászállnak. Mint a rendőrségi vezetők és politikusok, akik nyomást gyakorolnak a lekapcsolása érdekében. Mint az ügyészek, ügyvédek és bírók, akik az ő és a(z egyéb) bűnözők sorsáról döntenek. Minden kezet pénz zsíroz meg, mindenki magának kaparja a gesztenyét, mindenki benne van mindenféle mutyiban, minden dicsőséges keresztes hadjárat mögött a karrier előrelendítése és a gyors meggazdagodás érdeke áll. Minden látszólagos jó és önzetlen tett mögött gyomorforgató a motiváció...

ITT OLVASHATÓ

HIROSIMA, NAGASZAKI: MIÉRT KELLETT LEDOBNI?

ZÁRÓJEL BLOG
Szerző: Zárójel
2018.08.05.

Rendre elhangzik, „soha többé”, miközben az atomklub tagjai és a tömegpusztító fegyverekre ácsingózók megállás nélkül bővítik, tökéletesítik arzenáljukat.

„Úristen, mit tettünk” – mormolta Thomas Ferebee célzótiszt, amikor 1945. augusztus 6-án, reggel negyed kilenckor egy amerikai B-29-es atombombát dobott Hirosimára. A bombakioldó Ferebee, s a legénység többi tagja bizonyára még inkább elszörnyedve látta volna a vakító fényvillanásokkal és az égbeszökő, hatalmas gombafelhővel kísért atomrobbanás pusztításait ott lent a földön.

Mint Dante pokla: a vasat is megolvasztó több ezer fokos infernóban és az orkánszerű lökéshullámokban emberek tízezrei váltak semmivé, szerencsétlen sorstársaik pedig iszonyatos sérülésekkel, szénné égve, leszakadt testrészekkel, lecsüngő bőrcafatokkal szenvedtek kínhalált. De ez sem volt elég. Három nappal később, augusztus 9-én az amerikaiak Nagaszakit törölték el a föld színéről – megint csak egyetlen bombával. Becslések szerint a két városban a ledobás napján mintegy százezren vesztek oda, majd később további százezren „hirosimai rákban”, azaz sugárbetegségekben...

ITT OLVASHATÓ

NAGYAPA, TE MIT MONDANÁL MOST?

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2018.08.04.

Az idős asszony boldog lenne egy darab sajttal. Azt mondta a boltos: – Lesz itt még szép világ.

Gizus néni korán kelt. Még nem éget a nap. Magához vette kis szütyőjét, üvegben vizet, és elindult a boltba. Bottal botorkált az utcán. Nem nézett senkire, gyötörte a találkozás. Napok óta az járt a fejében, mit mondjon a boltosnak. Felállította a haditervet, bár görcsölt a gyomra. Remegett kezében a bot. Sóhajtott: gyerünk, Gizus, meg kell tenned!

Álmoskásan, csendben vásárolt mindenki. Nem voltak sokan. Gizus néni beletett a kosarába egy liter tejet, fél kiló kenyeret, kettő darab citromot, egy csomag margarint. Utóbbi olcsóbb, mint az olaj, spórol vele. A sajtot csak nézegette. Ha jól számolt – márpedig Gizus néni mindig jól számol -, akkor arra már nem futotta kevéske pénzéből. Most sem. Jól ismerte az üzlet vezetőjét, de nagyon izgult, amikor megszólította...

– Kedves Gyula, a szomszédom kiszámolta, jövőre körülbelül kétezer forint nyugdíjemelést kapok. Ebből az évből még öt hónap van hátra. Mit szólna, ha megkérném, ezt a plusz összeget elosztaná öt részre, és abból adna havonta sajtot. Jövőre kifizetném a sajt adósságomat. Nem őrültem meg, kedves Gyula, csak élek-halok a sajtért, jó nekem a legolcsóbb is, olyan boldog lennék, ha ehetnék. Például vacsorára. Tudom, három gyermeket nevel, és a maga munkájáért sem milliókat fizetnek, sőt, ki kell bírnia az ilyen vénségek, mint én, hülyeségeit. Megette a fene ezt a világot, nem kellett volna éjjel-nappal dolgoznom. Minek? Hát megérte? Egyedül maradtam, senkim nincsen.

Csönd lett. A boltos számolt, majd az idős asszonyhoz fordulva mondta, ebből a pénzből körülbelül harminc deka sajtot tudna adni, mit kezdene vele egy egész hónapon át. Csak szájízesítőnek lenne jó. Nem tudta lebeszélni vásárlóját a fiatalember. Megegyeztek. Gizus néni papírt akart írni az adósságról. Gyula nem engedte. Elővett egy kockás füzetet, kérte az asszony nevét. Beleírta. Gizus néni annyit látott, hogy az ő neve a lap aljára, a fölötte sorakozók alá került. Már nyitotta a bejárati ajtót, amikor megkérdezte, ha ő közben meghal, mi lesz? Gyula mosolyogva mondta, az nem fordulhat elő, tessék még sokáig élni, hadd fogyjon a sajt. Az idős asszony az utcán belenyúlt a zsebébe, előkotorta a zsebkendőjét. Sírt.

Utoljára a nagypapámtól hallottam hasonló történetet. Amikor hazaért Himesházára az orosz frontról, a nagymamám hatalmas sült kenyérrel ajándékozta meg, hozzá két kis darab hurkát adott. Mennyei vacsora volt. Szegénykém, annyira jóllakott, hogy nem sokkal később minden kijött belőle. Két napig aludt, fel sem kelt az ágyból. Akkor a mama elárulta, hogy lisztet a picike boltból hozott hitelbe, a hurkát szemes kukoricáért cserélte el egy falubelivel. A kereskedő abból élt, hogy bekocsizott Pécsre a piacra, vitte amit össze tudott gyűjtögetni a faluban, és becserélte élelmiszerre. Onnan éltek hónapokig a nagyszüleim is. Megbízhatóan fizettek. A nagyapám soha nem kért szeszes italt a kereskedőtől, mindig azt mondta, tróger ember lenne, ha elinná a kenyeret a falu gyerekei elől. Abból legyen sok. Arra kell a figyelem. A boltos saját apró haszna mellett mindenkit azzal nyugtatott: – Ne sírjatok, lesz itt még szép világ!

Hetven évnél is több eltelt már. Gizus néninek is az életéből. Béke van. Szép világ. Nagypapa, te mit mondanál most?
ITT OLVASHATÓ

GYARMATI ANDREA: SZEPESI GYURI BÁCSI, MONDD MEG APUNAK, HOGY JÓL VAGYOK

24.HU / POSZT ITT
Szerző: GYARMATI ANDREA
2018.08.04.

Én vigasztaltalak az olimpiai ezüstöm után téged.

Igaz, személyesen elég régen találkoztunk, de mivel Anyuval hetente beszéltetek, tudtam, nem vagy a legjobb állapotban.

Kilencvenhat év nem kevés mindaddig, míg nem valaki olyat veszítünk el, aki közel állt a szívünkhöz, aki mindig is része volt az életünknek. Olyan szerencsés vagyok, hogy ezt elmondhatom magamról.

A szüleim barátja voltál, sikereik, eredményeik lelkes tudósítója, és a barátjuk is, külön-külön meg családilag is. Tudtál rólam a születésem pillanatától, nyilván ez is oka annak a megkülönböztetett szeretetnek, amit mindig is éreztem tőled.

Nyitom a gépem, és látom a hírt, hogy elmentél. Hihetetlen, de a halál mindig az.

Olvasom a kommenteket, a méltatásokat és szomorú vagyok, miközben már rakom össze mindazt, amire vissza tudok emlékezni, mindazt, ami megmarad.

És leveszem a könyvedet a polcról, beleolvasgatok, mert jólesik így idevarázsolni mindent, amire kell és lehet emlékezni veled kapcsolatban. Megemlíteni sok dolgot, amiben egyedülálló voltál.

Hívom Anyut, már hallotta a hírt, sírdogál.Megint elment egy barát, megint valaki az ő generációjából. Hiába kilencven feletti ő maga is, az életkor ilyenkor csupán egy szám, nem kisebbíti a fájdalmat.

– Mindenki itt hagy – mondja szegénykém.

Sután azzal próbálom vigasztalni, elviccelve a lényeget, hogy Anyu, „én még itt vagyok”.

– Még beszéltem vele a múlt héten – mondja -, és nem is panaszkodott, hogy rosszul lenne.

– Nem volt egy panaszkodós fajta – mondom, mert okosabb nem jut eszembe.

Szóval, Gyuri bácsi, engedd meg, hogy felidézzek néhány közös emléket. Én így szeretnék búcsút venni Tőled, és ha mindezt leírtam, egy kérésem is lesz majd.

Ismert arc, jellegzetes, kicsit rekedtes hang, mérhetetlen lelkesedés, futball- és sportimádat.És ami még fontosabb, imádtál minket, sportolókat is.

Talán a mi családunkat még az átlagnál is jobban, és erre számos bizonyítékot találok a könyvedben.

Már a mottója is szívet melengető, és összecseng valamivel, amit nagyon régen mondtál nekem.

Könyved, melynek címe Búcsú a mikrofontól, amolyan összefoglalás, visszaemlékezés arra a több mint ötven évre, amit a mikrofon mögött töltöttél. „Bármit tegyünk, tegyük szenvedéllyel, vagy sehogy”, így indul a könyv, és ilyen volt a Te mindenkori hozzáállásod is.

Még úsztam, de már tervezgettem a jövőt. Tudtam, a fiad, János, orvosira jár, sőt, azt is tudtam, valahol Németországban tanul. Már akkor is szerettem egy-egy témát rendesen körbejárni,

és gondoltam, megkérdezlek, mi a véleményed, ha a sport befejezése után az orvosi pályát választom.Elmosolyodtál a látható egyetértésed jeleként.

– Az jó lesz – mondtad –, mert tudom, szereted a gyerekeket, biztos boldoggá fog tenni, ha segíthetsz rajtuk. A lényeg, sose múljon el az iránt az érdeklődésed, amit csinálsz, mert akkor nem fogod munkának érezni, amivel eltartod magad.

Igazad lett.

Könyvedben mesélsz a rádiózás, a sportközvetítések hőskoráról, a kezdetekről, megidézve a mindig is főszereplőnek tartott sportolókat. Folyton szembejön valaki a családomból. Mert édesapámat citálod a „kis pénz, kis foci nagy pénz, nagy foci” kiegészítéseként (ezt a mondatot amúgy Puskás Öcsi bácsinak tulajdonítjuk)...

ITT OLVASHATÓ

IVÁNYI GÁBOR LEVELE SEMJÉN ZSOLT CINIKUS ÉS ARCPIRÍTÓ RÁGALMAIRA

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.08.04.

Egy parlamenti képviselői kérdésre adott válaszában Semjén Zsolt orvvadász, egy nulla támogatást élvező törpepárt elnökeként a magyar kormány miniszterelnök-helyettese, a NER politikusaira jellemző cinizmussal és arroganciával válaszolt, több tekintetben sértve Iványi Gábor metodista lelkész által vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és Iványi Gábor jó hírnevét, elferdítve az igazságot.

Semjén arcátlan válasza nem is leplezi, hogy politikai alapon diszkriminálnak egyházakat. Iványi Gábornak a NER-hez, és annak rablóbandára emlékeztető vezetőihez való viszonyára hivatkozik akkor, amikor mindenkinek egyformán járó alapjogok megvonásáról beszél. Az alábbiakban változatlan formában közöljük Iványi Gábor Semjén Zsoltnak írott válaszát, amely tartalmazza a tényeket, a háziállatok közpénzen gyakorolt legyilkolásában jeleskedő Semjén hazugságaival szemben.

A levél kordokumentum is, amely a kommunista diktatúra gyakorlatára emlékeztető vallási törvény visszaéléseinek változatos formái mellett felhívja a figyelmet arra a nemzetközileg is alátámasztott és védett tényre, hogy az egyházi státusz elvétele a vallásszabadságtól elválaszthatatlan. Az Orbán-rezsim önkényes döntései lábbal tapossák a lelkiismeret- és a vallás szabadságát, a vallás szabad gyakorlását.

Íme Iványi Gábor Semjén Zsolt levelére adott válasza:

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség egyházi státusza és Semjén Zsolt

„Mikor szüntetik meg végre azt a jogsértést, amit az Iványi Gábor által vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség ellen immár négy éve folytatnak?”címmel írásbeli választ igénylő kérdést nyújtott be Dr. Szabó Szabolcs az LMP országgyűlési képviselője Gulyás Gergelyhez, a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez.

A kérdésére Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes válaszolt. Kifejtette, hogy a 2011-ben elfogadott új egyházi törvény (Ehtv) célja az „egyházak tényleges társadalmi és történelmi súlyának megfelelő szervezeti keretek meghatározása” volt. Majd hamis indítékkal nekihajtott a volt „MSZP-SZDSZ kormányoknak”, amelyek e téren vagy semmit nem tettek, vagy nem állták útját az állítólagos visszaéléseknek.

Semjén Zsolt ezután az Ehtv alakváltozásait ecseteli, melyek által – szerinte – „csökkentek a vallási közösségek közötti különbségek”, és azt állítja, hogy a 2015-ben (részben, úgymond, miattam) kudarcba fulladt módosítási kísérlet megteremtette volna egyházi státuszunk bírósági regisztrációját. Már-már komikus véleményét azzal egészíti ki, hogy a strasbourgi emberi jogi bíróság döntése nyomán részünkre kifizetett állami kárpótlással – szintén szerinte – lezártnak tekinthetik az egyházunkkal folytatott vitájukat.

Tudni véli, hogy szociális és oktatási intézményeink (többségét – szerinte – 2010-2011 után vettük át) – nyilván a történelmi egyházak gyakorlatából következtetve – fenntartói szerepére csupán az azóta is folyamatosan érkezett „normatíva igénybevétele érdekében” vállalkoztunk.

Végül elfogultságomról és realitás érzékem hiányáról elmélkedik, megjegyezve, hogy Magyarország kétharmados többséggel megválasztott miniszterelnökét és kormányát börtönbe küldeném sátáninak nevezve politikájukat, „a hazánk biztonságát és jövőjét veszélyeztető Soros Györgyöt” ellenben Nobel-békedíjra jelöltem.

Mellékesen kapnak még egy fricskát a balliberális pártok és sajtóorgánumok, melyek kritikátlanok az egyik oldal iránt, miközben „elvitatják a jogot” más egyházak lelkészeitől, hogy társadalmi és közéleti kérdésekben „lelkiismeretük szerint hangot adjanak meggyőződésüknek”.

Semjén Zsolt szándékos tévedésnek nevezhető állításaira felelnem kell, annál is inkább, mivel válaszlevele a sajtóban is napvilágot látott.1

Szabó képviselő úr (akinek felszólalását ezúton köszönöm) felvetését annyiban korrigálom, hogy a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) ellen nem négy, hanem idestova hét éve folyik a méltatlan eljárás.

Új egyházi törvény

Érdemes néhány szót szentelnünk a jelenlegi új magyar egyházi törvény (Ehtv) születése körülményeinek. A KDNP a rendszerváltás óta buzgólkodott azon, hogy olyan egyházi törvényt erőltessen keresztül újra a parlamenten, amilyen a második világháborúig létezett, de már akkor is a XIX. század előtti idők állapotait konzerválta, a kiváltságosok számára privilégiumokat tartalmazott. Ez a lehetőség akkor jött el számára, amikor – önállóan immár mérhetetlenül csekély támogatottságú pártként – a Fidesz árnyékában kormányzati tényezővé válhatott. A 2011-ben benyújtott törvényjavaslat szerint három kategóriában határozták volna meg az egyházak elismerési szintjeit. Az elsőbe kerültek volna a mindenkori kedvezményezettek, a másodikba azok az egyházak, melyek valamilyen közhasznú tevékenységet is folytatnak (ebben lett volna a MET is), a harmadikba pedig a többiek.

A kormány és a KDNP elképzelései azonban nem egyeztek. A célokról és az új szabályozásról, Lázár János akkori Fidesz frakcióvezető az Alkotmányügyi Bizottság 2011. július 14. napján megtartott bizottsági vitájában azt mondta, úgy látják, hogy Magyarországon a „bolyongó lelkekért” harc folyik, amely során egyes közösségek versenyhátrányba kerültek, és ez társadalmi probléma.2 Emiatt a KDNP által előkészített törvényt 2011. nyarán végül az eredetileg beterjesztett javaslattól jelentősen eltérve, azzal fogadták el, hogy egyházként csupán tizennégy, állam által elismert közösség maradt lábon, a másik két kategória kimaradt a végleges változatból. A 2011. évi C. törvénnyel kihirdetett jogszabály lényegi rendelkezései 2012. január 1-jétől lettek volna hatályosak.3

Az új szabályozást – tényleges hatályba lépését megelőzően – azonban az Alkotmánybíróság 2011. december 19. napján közzétett határozatával megsemmisítette. Álláspontjuk szerint, ha egy jogszabályt oly módon alkotnak meg, hogy az érintettek a státuszuk megváltozására képtelenek időben felkészülni, akkor ez a manőver alkalmas az emberek hitének a jogalkotás méltóságában és tisztességében való megrendítésére.4

Lázár János 2011. december 21-én önálló képviselői indítvánnyal, új javaslattal állt elő.5 Előterjesztése még jobban tükrözi a 2010. óta regnáló hatalom szándékait. Tizennégy felekezet (nem teljesen azonosak a megsemmisített 2011. évi C. törvény melléklete szerintiekkel) státusza megmaradt, a többiek helyzetéről később kívántak dönteni. 2012 tavaszán aztán az újabb felvettekkel harminckettőre bővült az elismert egyházak köre.6

...

ITT OLVASHATÓ

ENNYIT FOGSZ FIZETNI, HA MOST VETTEK FEL FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYBE

MÉRCE
Szerző: BERNÁTH LACKÓ
2018.08.04. 

Az Eduline kiszámolta, hogy körül-belül milyen havi költségekkel jár manapság, ha valaki felsőoktatásban vesz részt. Az adatokat nézve igencsak drága szórakozás manapság, ha valaki nem államilag finanszírozott képzésre jut be és/vagy nincs kollégiumi helye.

A legdrágább szakok 2018-ban az általános orvosi képzés (félévente egymillió-háromszázötvenezer forint, a négy egyetemen egységesen), a fogorvosi képzés (félévente szintén egymillió-háromszázötvenezer forint, bár itt rövidebb a képzési idő valamivel) és a gyógyszerészképzés (félévente nyolcszázezer forint).

A művészeti szakoknál se feltétlenül ússza meg olcsón a hallgató. A képzőművészeti szakokat körül-belül hétszázezerért lehet elvégezni, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem képzései félévenként háromszázötven-nyolcszáz ezer forint között mozognak, a MOME öt-nyolcszázezer, a Színmű háromszázötven-kilencszázötvenezerért kínálja képzéseit.

A lakhatás is nehezített terep, az állami képzéseken résztvevők átlagosan 15-21 ezer, az önköltségesek 20-30 ezer körül kaphatnak kollégiumi helyet. Ha valakit viszont nem vesznek fel koliba, válogathat az albérletek közül: egy átlagos garzon Budapesten 120 ezer forint havonta, és vidéki városokban is 85-95 ezer forint között mozognak az árak.

A tankönyvek sem olcsók, ha valakit orvosira, vagy műszaki szakra vesznek fel, a tankönyvekért átlagosan 50-100 ezer forintot kell adnia, és akkor nem számoltuk az egyes szakokon a szükséges felszerelések, eszközök megvásárlását, ami szintén nem olcsó általában.

ITT OLVASHATÓ

EUGENIA S. LEE: SAJTÓSZABADSÁG ÉS KÉPMUTATÁS

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: EUGENIA S. LEE
2018.08.04.

Lesznek milliónyian, akik elsiratják előttem, és helyettem, a Hír tv-t, mondván, a sajtószabadságnak Magyarországon ezzel vége. Tegnap, első felindulásomban magam is ezt gondoltam, ám valójában nem most lett vége, hanem már akkor, amikor annak utolsó, szélesebb közönséghez is eljutó része, egy televíziós csatorna, hirtelen orbánista tévéből ellenzékivé vált, egy oligarcha dühének következtében, amikor a megyei lapokat beszántották, amikor a NOL archivuma is eltűnt, folytathatnám a sort végtelenségig.

Amikor Aczél Endre meghalt, egy kollégája azt írta, hogy méltatlan, ahogy az ellenzéki sajtó maradéka szedi szét egymást, és bulvárosodik el a megélhetés reményében.

Személyes tapasztalatom igazolja az állítást. Egy egyszerű Facebook posztban leírtam, miért hagytuk el annak idején Magyarországot, miféle rasszista bánásmódban volt része a családomnak, elsősorban a gyermekeimnek, és természetesen a férjemnek, pedig hol volt még akkor a manapság oly elterjedt hétköznapi fasizmus mértéke a maitól.

A Zoom című újság (?) vagy hasonló valami, amiről azt megelőzően még csak nem is hallottam, kért egy interjút tőlem ennek kapcsán, amit én nagy örömmel vettem, azt gondolván, hogy talán a Stop Soros törvény fényében majd megvédik egymást az emberek a szülőhazámban, és kevesebbeknek kell azon átmennie, amin mi átmentünk annak idején. Nos, az interjút emailben bonyolította egy újságírónő, aki fotómodell is egyben, és a legnagyobb szerencséjére még a nevét sem jegyeztem meg, azt viszont igen, hogy a PISA teszten nem segített volna a magyar általános iskolások eredményén, sőt kimondottan lehúzta volna azt, olyan mértékű szövegértési problémákkal küzdött.

Írt valami botrányosan pocsék cikkszerűséget, olyasmit, mint amit a Blikk szokott Norbiról, vagy nem tudom kik épp az aktuális celebek. Egy katasztrófa volt. Le akartam vetetni, írtam a hölgynek, hogy ez nem az, amit én leírtam, nem járulok hozzá, hogy megjelenjen, vegye le. Nem vették le. Egy kedves ismerősöm írt a hírigazgatónak, aki azt válaszolta velősen, rám utalva, „hogy az a nő nem normális”, majd a cikk kiemelten, megreklámozva még jó néhány napig fent volt az oldalukon, én pedig megtanultam, hogy a tisztességes újságíró, és az ellenzéki újságíró nem feltétlenül egy és ugyanazon halmaz tagja.

Ezt az urat, aki a Magyar Nemzet szerkesztője volt, tegnap vagy kirúgták, vagy ő ment el magától az újságtól, mindenesetre kaptam egy linket üzenetben, ahol nyilatkozik, hogy ha nem kap munkát a szakmájában, szívesen kipróbálná magát egyéb területeken is.

Nos, én ez utóbbit javasolnám, mert aki alapvető etikai normákat nem tart be a szakmájában, az valóban jobb, ha más foglalkozást keres magának, pláne, ha szavak formálásából él, amellyel befolyásolni, manipulálni, segíteni, szemet nyitogatni, és életre szóló sérülést is lehet okozni.

Ezt csak úgy zárójelben arról, miért nem hiszek abban, hogy azért, mert valaki ellenzékinek vallja magát, attól még tisztességes is.

Tudom jól, sok az eszkimó és kevés a fóka, élni kell, és hasonlók. Csakhogy nincs annyi online portál, amelyik a bedarált lapok összes értékes munkatársát foglalkoztatni tudná, ellenben ahogy azt a példa mutatja, értékteleneknek, olvasni nem tudó fotómodelleknek gyakran mégis jut hely.

Sokan kongatták a harangokat minden egyes kis lap bezárásakor, a kutya sem figyelt rájuk, mindenkinek csak az fájt, amikor már a saját háza égett...

ITT OLVASHATÓ

HAZUGSÁGOK VÁSÁRA

HUPPA BLOG
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.08.04.

...A nulladik naptól datálódik ez az egész történet. A G-napról van szó, igen. A két nagy ember cserepekre tört barátságáról, nyílt és örök szakításáról. A látványos és botrányos összezördülésről. Mit zördülés?! Robajlás volt az. Hónapokig másról sem beszélt az ország, máig mosolyogva emlegetik az Orbán ellenzékeként nyilvántartott különböző rendű és rangú, más-más pártállású kárörvendők.

2015 február 6-án történt, hogy Simicska kirúgott minden orbánistát a „médiabirodalmából”. Bemondta a nagy G-t, de sem akkor, sem soha később nem indokolta meg igazán, hogy mi is volt az a kettejük kötélbarátságát éles pengével kettévágó nézetkülönbség, ami ilyen végletes megoldásokra sarkallta. Mondta, hogy Orbán lefeküdt az oroszoknak (tudtuk, senki nem dőlt tőle a kardjába), mondta azt is, hogy Orbán elárulta ifjúságuk édes eszméit és álmait (de mennyit keresett ezen Simicska, akinek akkoriban ez még nem fájt annyira). Megtudtuk, hogy Orbán jelentett róla a sorkatonai szolgálatuk alatt a zalaegerszegi katonai elhárító tisztnek (azért elég jól megvoltak ezzel 34 évig).

Szóval volt itt minden, mint a tanyasi búcsúban, de leginkább köd és titokzatosság, mint a garabonciás diák mindent elrejtő köpönyegében. Amikor „elmúlt a barátság”, akkor az odáig nagy kegyben álló Simicska birodalom elkezdett szeretetmegvonástól szenvedni. Plakátháború, kirekesztés a közbeszerzésekből, majd perek után morcos, kényszeredett korrekció. Nem fogom e véres háború minden momentumát felemlegetni, legyen elég annyi, hogy aki jól figyelt, az láthatta, hogy e nagy haragban továbbra is csurrantak cseppentek tízmilliárdok a Közgépnek. Figyelmeztető jelnek kellett volna lennie, hogy az állítólagos bosszú perceiben, 2015 júliusában, a Közgépet három évre kizárták az állami közbeszerzési tenderekről, azonban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015 szeptemberben felfüggesztette a kizárási határozatot, míg decemberi elsőfokú ítéletében a Közgép javára döntött, mert a kizárás az ítélet szerint jogszerűtlen volt. Az sem volt egy percig sem titok, hogy Simicska legközvetlenebb munkatársa és bizalmasa, Nyerges Zsolt, milyen közel állt továbbra is Orbán Viktorhoz. Kellett egy megbízható összekötő. Ennek érdekében még egy állítólagos Simicska-Nyerges ütésváltás is felkerült az alul futó hírek sorába, amit persze mindkét fél azonnal cáfolt.

Állítottam és állítom tehát, hogy ez az egész Simicska-Orbán balhé nem volt egyéb porhintésnél. Nézzük meg az előzményeket. Nem bonyolult. Egyetlen tényező volt, ami megrettentette Orbánt, s amelyre Simicska gyógyírt ajánlott. Ez pedig nem volt más, mint a Jobbik 2014-es szereplése és a választások utáni további erősödése. Ezt a csomót kellett Simicskának, teljes ravaszságát latba vetve, keresztülvágnia. Simicska feladata a Jobbik semlegesítése és kiiktatása volt. Kisebb tisztet itt nem lehetett bevetni. Az operációhoz nagy pénzekre volt szükség, és egy olyan dúsgazdag pártfogóra, aki egy ekkora vállalkozást feltűnés nélkül tud finanszírozni. A Lajos, aki valószínű, amúgy is unta már a folytonos útépítéseket meg a közös focimeccseket, felvállalta a munkát. Adott plakáthelyeket (a Jobbik azóta is kapkodja a fejét, hogy honnan fogják kifizetni az ÁSZ-büntetést), adott új ideológiát (cukiság-kampány, néppártosodás), kaptak választási stratégiát (senkivel sem szövetkezni, semmi összefogás), adott újságot, tévét. A Fidesz ezekre a juttatásokra ráerősített: a “G-nap” után Kövér László a Magyar Nemzetet és a Hír TV-t ellenzékinek minősítette, a kormánypárti szavazóknak pedig „nem javasolta ezen médiumok további fogyasztását”. Nem volt olyan rendezvény, ahol a vezető kormánypárti korifeusok ne demonstrálták volna jó hangosan, amikor nyilatkozatot kért a Hír TV riportere: maguknak nem nyilatkozunk!

A Hír TV törzsgárdáját eközben átmentették az ECHO TV-hez, és a Fidesz bezsarolta magát az ATV-hez is, vagyis a hívek nem maradtak egy percre sem muníció nélkül. Három és fél év jó hangulatú tobzódás következett a Hír TV-nél. A hír szabad volt, csináltak egy jó híradót, érdekes dokumentumfilmek és vitaműsorok voltak a palettán. Nem túl liberális, de azért nem is vad fideszes hölgyek és urak adták egymásnak a kilincset. A fellépő színészek, bocsánat, elektronikus sajtómunkások és a közismert vendégek nem mulasztották el soha kijelenteni, hogy ők nem politikai alapon dolgoznak Simicskának. Neveket nem említenék, mert azzal vádolhatna bárki, hogy kárörvendő vagyok, holott ez nem igaz. Sőt! Nagyon is együtt érzek ezekkel a rászedett hölgyekkel és urakkal, mélyen átérzem mostani csalódásukat, anyagi veszteségeiket...

ITT OLVASHATÓ

AZ ORBÁN-RENDSZER A RÁKOSI-KORSZAKRA HASONLÍT

SZTÁRKLIKK
Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2018.08.04.

Akármilyen rosszul hangzik is első hallásra, az jár a fejemben, hogy ez a hatalom mostmár menjen végig azon az úton, amin elindult. Először a politikai és intellektuális ellenfeleit csinálta ki a legnemtelenebb , aljas, diktatórikus módszerekkel, most pedig a tehetséges alattvalóin van a sor, azokon, akik idáig lelkes együttműködő partnerei voltak az ellenfelek, másként gondolkodók kinyírásában.

Most feketén-fehéren megmutatja magát a rendszer lényege, amelynek legnagyobb ellensége a tehetség és az autonómia. Mert arra a vazallusi alázatra, amelyet a rendszer elvár, csak a frusztrált, megkeseredett tehetségtelenek képesek. Akiben van szemernyi tehetség, az képtelen az autonómiáját olyan szinten feladni, ahogyan ez a rendszer elvárná.

A Kádár-rendszer azért vált elviselhetővé, mert rájöttek, hogyha a tehetséget teljesen elnyomják, akkor ez az ország meghal, és emiatt mérsékelte a kontraszelekciót. Bizonyos határok között teret adott a kreativitásnak és a tehetségnek és nem várt el szolgai alázatot...

ITT OLVASHATÓ

MEGÉRKEZETT A KULTÚRPÉNZHARC

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: TÖLGYESI GÁBOR
2018.08.04.

...A 2010-es évek elején bukkantak fel nagyobb számban a „világturnékra” szakosodott haknitársulatok, amelyek Azerbajdzsántól Mexikóig „világsikereket arattak” – amit az Előadó-művészeti Iroda nehézkesen tudott ellenőrizni, ám kénytelen volt nekik a több százmilliós tao-támogatásra jogosító igazolást kiadni. 

Egészen 2013 májusáig: egy törvénymódosításnak köszönhetően azóta csak az európai gazdasági térség országaiban folyik a tao-turné. A kulturális szférában 2015-ben, 2016-ban és 2017-ben is az Experidance tánctársulat lett a tao-győztes 2,4 milliárd, 1,9 milliárd, illetve 3 milliárd forinttal. A tao-ban arató együttes kapcsán már 2014-ben felvetette a Magyar Narancs: hogyan képes egy 38 fős társulat évi 1200 előadást tartani? A válasz pofonegyszerű: nemzetközi koprodukcióval. Ha például Román Sándor egy német lovas revühöz koreografál, s az Európa több országában turnézó előadás táncosai az „Experidance nemzetközi tánckarából” kerülnek ki, máris megtöbbszörözte az együttes európai jelenlétét.

A Trafó − Kortárs Művészetek Háza művészeti vezetője, Szabó György szerint a kulturális tao két táborra osztotta az előadó-művészeket. − Az egyik tábort egyfajta szolgáltatói szemlélet jellemzi. Ők abban érdekeltek, hogy minél nagyobb közönségszámot felmutatva, szakmai kontroll és minősítés nélkül jussanak minél nagyobb tao-pénzekhez. E téren sajnos tapasztalhatók visszaélések, ami fokozottabb kontrollal megakadályozható volna. A másik tábor inkább a társulatok finanszírozásának technikai elemeként tekint a taóra, miután a tao-pénzek növekedésével csökkent az önkormányzati, állami támogatásuk. A független társulatok, amelyek nem közönségsikerre hajtanak, hanem az elmélyült, újdonságok után kutató előadások megvalósítására, egyáltalán nem tao-vezéreltek. Számukra nagyobb segítség a közvetlen támogatás növelése – véli Szabó György. A függetlenek tao-pénzeinek nagyobb hányada egyébként a játszóhelyek büdzséjébe folyik be.

A visszaélés egy másik lehetséges formája, a „visszaosztás” – egy ilyen megvesztegetési kísérletről idén februárban a Népszavának adott interjújában számolt be a Nemzeti Színház vezetője. Vidnyánszky Attila frissen kinevezett igazgató volt, mikor felkereste egy bank képviselője azzal az ajánlattal, hogy feltölti a Nemzeti tao-keretét, ha visszaad neki húsz százalékot. − A Magyar Teátrumi Társaság vezetőjeként már 2008-ban én mondtam a leghangosabban, hogy a tao-törvényt ne fogadják el a rendszerben rejlő visszaélési lehetőségek miatt – mondta el lapunk megkeresésére. – Most, tíz évvel később pedig világosan látszik, az előadó-művészeti szervezetek nagy része a tao manipulációjára jött létre. Ez szégyen. (2010-ben 126 regisztrált előadó-művészeti szervezet 6,5 milliárdos tao-támogatást kapott, 2017-ben 315 szervezet 37,5 milliárdot – a szerk.)...

ITT OLVASHATÓ

MINDENHOL JÓ, DE LEGJOBB STOCKHOLM

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.08.05.

Kirándulós vasárnap vár ránk, elugrunk a svéd fővárosba, utána elnézünk Moszkvába, majd egy egészen emlékezetes repülőút történetét olvashatjátok, úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót.

Mindenhol jó, de a legjobb Stockholm – írja a Luxemb(o)urgból szeretettel blog szerzője, és olvasva a beszámolót akár még hajlamosak is lehetünk egyetérteni vele. Az mondjuk biztos, hogy szuper helynek tűnik.

„Ez a város valami fantasztikus! Annyi nézni- és csinálnivaló van benne (és a környékén), hogy simán két hetet is el lehet ott tölteni, ha az embernek van elég pénze. :D

Attól függően, hogy melyikünket kérdezitek, óriási szerencsénk / pechünk volt az időjárással - lehet tippelni, melyik narratíva melyikünké: a hőmérséklet mindennap 28-30 fok volt (kivéve talán az első nap, amikor csak 25), szó szerint szikrázó (és alliteráló) napsütés, sehol egy felhő.

A svédek pedig bekaphatják, olyan gyönyörűek lebarnulva, hogy csak na. Eleve olyan szép egyenletesen barnák, hogy én nem is értem, milyen szisztematikus kintléttel tudják ezt elérni - nyilván a rengeteg biciklizés nem árt.

De hogy nem égnek le egyáltalán... Na mindegy, szerencsére nekünk is elég jó színünk lett a hét végére, a kollégáim csodálkoztak is csütörtökön. :D (...)

Aznap nem csináltunk igazán programot, hanem „csak” besétáltunk Stockholmba - a szállásunk Solnában volt, 7 km-re az óvárostól, másfél órás gyaloglás hivatalosan, de mi kicsit nagy kerülővel mentünk, így volt vagy két óra, mire bejutottunk, plusz közben muszáj volt megállni ebédelni és kávézni. (...)

Az volt az eredeti tervünk, hogy biciklit bérelünk egy hétre és azzal közlekedünk majd. De a helyszínen kiderült, hogy a hétnapos, Stockholmban és környékén korlátlanul érvényes bérlet negyedannyiba (!) kerül, illetve addigra már az időjárás-előrejelzésen is látszott a kánikula (még az indulás előestéjén is 24-25 fokokat jelzett csak előre), úgyhogy végül nem bicikliztünk egyáltalán. (...)

Csütörtökön elmentünk a híres-nevezetes skanzenbe, amit minden útikönyv és -beszámoló az elsők között említ mint kötelező látnivalót. Nyitás után kettő perccel már hosszú sorok kígyóztak a bejáratnál, de nyilván ez minket nem tántorított el, és dafke végigálltuk. Érdemes volt. (...)

Pénteken a svéd királyi család rezidenciájához, a Drottningholm palotához hajóztunk. A palotába magába nem mentünk be, mert mindenki azt írta a neten - meg kívülről is így látszott -, hogy pont úgy néz ki, mint Versailles, Fertőd, Schönbrunn, stb., ha az ember egy ilyet látott, az összeset látta.

Úgyhogy a parkjában sétáltunk, igazából a hajózás volt az élmény. Ezután pedig... STRAND!!! Sajnos nem a tenger- hanem a tóparton csak, de baromi jólesett a vizet nem csak nézni végre, hanem benne is lenni.

Szombaton kirándulni mentünk a Tyresta Nemzeti Parkba. Ez volt az egyik legmelegebb nap, úgyhogy jó ötletnek tűnt annyi időt erdőben tölteni, amennyit csak lehet. (...)

Vasárnap nagy kalandban volt részünk: Angsö szigetére készültünk, ahol szintén egy nemzeti park van.”

Hogy ott mi történt, azt az eredeti bejegyzésben olvashatjátok el, ahol rengeteg fotót is találtok...

ITT OLVASHATÓ