2018. augusztus 4., szombat

LETELEPEDÉSI KÖTVÉNY: VÁLASZ NINCS, CSAK HAZUGSÁGOK

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: ashwood
2018.08.04.


Háborút indított Orbán az EU ellen, mert Magyarországnak kellett volna elbírálnia 1294 bevándorlási kérvényt. Cserébe 20 ezer embert befogadott letelepedési kötvényért cserébe. A kamatokról azonban nem csupán hallgat, de hazudozik is a kormány.

A DK-s Varjú László országgyűlési képviselőként próbált ezt-azt megtudni a letelepedési kötvényekkel kapcsolatban. Mint a kormánynak írta: "öt évvel ezelőtt indították el a letelepedési kötvényprogramot, amivel több, mint húszezer ember érkezett Magyarországra Kínából, Oroszországból, Észak-Afrikából és számos arab országból. Ezek az emberek nem háború vagy üldöztetés elől menekültek, befogadásukra sem emberiességi megfontolások, sem nemzetközi egyezmények nem kötelezték Magyarországot. Ők azonban éltek a Fidesz letelepedési kötvénye által fölkínált lehetőséggel, hogy mintegy 90 millió forintnak megfelelő euró busás hozamra történő kölcsönzése ellenében családostul szabad beutazási és letelepedési engedélyt szerezhetnek Magyarországra és ezzel az EU-ba. Bár a kötvényeken nem a magyar állam keresett, hanem a Rogán Antal kijelölte offshore cégek, most a költségvetésnek kell 35 milliárd forintot kifizetnie kötvényhozamként az így betelepítetteknek. Csak összehasonlításként: ebből az összegből ki lehetne fizetni annak az adósságának a felét, amit mind közönségesen csak kórházi adósságnak szoktak nevezni, holott azt az adósságot a magyar kormány halmozta föl azzal, hogy nem finanszírozza az egészségügyi beavatkozások tényleges költségeit, és hárította át a kórházakra.

Kérdezem ezért Miniszterelnök urat:

1. Miből fogják kifizetni az elmúlt években betelepített bevándorlók kötvényhozamait?

2. Szerepel-e erre fedezet a költségvetésben, és ha igen, melyik soron?

3. Mennyi pénzt vontak el önök a bevándorlók hozamaira a családtámogatásoktól, az oktatástól és az egészségügytől?

4. Milyen összegű tőke után fizetjük ezt a hozamot?

5. Hogyan aránylik ez a hozam az elmúlt öt évben a világpiacon Magyarország számára elérhető hitelek kamatához?

6. Jól értem-e, hogy a magyar kormány a világpiacon elérhetőnél jóval drágábban vett föl hitelt a letelepedni kívánóktól, de ez a madzagra kent méz még nem volt elég, ezért bónuszként korlátlan európai letelepedést is fölkínált nekik és családjuknak?

7. Fogalmazhatjuk-e ezt úgy is, hogy az évek óta teli szájjal migránsozó kormánypárt jó drágán bérelt föl bevándorlókat, hogy betelepíthesse őket az országba?

8. Kifizetik-e a letelepedési kötvényük hozamait azoknak is, akikről azóta kiderült, hogy nemzetközi bűncselekményekben vagy terrorizmus támogatásában érintettek?"

Aki egy kicsit is tisztában van azzal, hogy a Fidesz mennyire becsüli az országgyűlést és a választott képviselőket, azt nem lepi meg a válasz, melyet teljes terjedelmében közlünk:...

SZELÍD KÉRELEM

MÉRCE
Szerző: KOCSIS ÁRPÁD
2018.08.04.


Esdve kérünk benneteket: ne legyetek már ilyen embertelenek.

A szűkszavú hírre reagálva, miszerint megöltek két migránst a Vajdaságban, ne keveselljétek az áldozatok számát. Hacsak mód van rá, és a szóra hallgattok még, kommentjeitekben tartózkodjatok attól, hogy hajtóvadászatra buzdítsatok embertársaitok ellen.

Kérve kérünk benneteket: ne legyetek már ilyen vérszomjasak.

Nem mondja itt már senki, hogy minden rászorulót közénk kellene fogadnunk, és lehetőség szerint segítenünk. Letett itt már mindenki arról, hogy a legnagyobb veszélyből menekülők mindegyikének hajlékot adjunk, hogy megszánjuk őket néhány falattal, hogy érdemesítsük őket pár békés szóra. Nem célja itt már senkinek sem, hogy megnyugtató megoldást találjunk a világraszóló botrányra – ezrek vízbefúlására, gyermekek eltűnésére, fiatalkorúak és asszonyok prostitúcióra kényszerítésére, az emberkereskedőknek történő kiszolgáltatottságra, a mostoha körülmények okozta összetűzésekre, az éhezésre, a nyomorra és az erőszakra…

Vagy legalábbis aki mondaná, hangosan már nem meri mondani. Aki segíteni próbálna, nyilvánosan már nincs mersze tenni. Akiben az emberség mégis megszólal, és szégyenérzete vagy fásultsága nem némítja el, annak lejáratás, szitok, megfélemlítés és üldöztetés a része.

Nagyon szépen kérünk benneteket, ne röhögjetek a szenvedésen. Ne tapsoljatok olyan lelkesen a halálnak.

Ne követeljétek, hogy a lezáródó határokon még keményebben csattanjanak a hátakon és fejeken a gumibotok. Ne kívánjátok, hogy a Bosznián át menekülők aknamezőre tévedjenek vagy megfúljanak a bozóttüzekben. Ne éljenezzetek, amikor újabb és újabb menekülttáborok ellen történnek támadások, amikor menekültszállásokat gyújtanak fel, amikor szervezett csoportok merényletet követnek el menekültek és nem csak menekültek, hanem romák, hajléktalanok és más kisebbségi csoportok ellen. Vigyorgó hangulatjelekkel ne osszátok meg a határokon egymástól elszakított családtagok képét. Ne áhítozzatok még több katonára, a célt biztosabban találó golyókra, a testbe mélyebben vágó pengékre a szögesdrótkerítésen. Ne óhajtsatok még keményebb teleket és tikkasztóbb nyarakat, pusztító viharokat, hogy mind többen forduljanak föl az országutak mentén, az árokba fordulva, az erdőszélen, hűtőkocsik rakterében, levegőtlen konténerekben.

Ha már az oltalomkeresőkbe semmiképpen sem sikerülhet a ránk is következhető jövő képét belelátni, a legnagyobb erőfeszítés sem eredményezheti, hogy közös törekvésekhez társakat lássunk bennük valami küzdelemhez, amely révén magunk is felemelkedhetnénk, régi terheinket lerázva magunkról, kiegyenesedhetnénk végre – akkor legalább azt tegyétek meg, alázatosan kérünk benneteket, hogy nem kívánjátok embertársaink mihamarabbi és szenvedésteli pusztulását.

M1, A HAZUGSÁGGYÁR

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2018.08.04.


"llegális bevándorlás – Szakértő: a migránsok 85-90 százaléka gazdasági bevándorló 

Budapest, 2018. augusztus 4., szombat (MTI) – A migránsok 85-90 százaléka gazdasági bevándorló, csak 10-15 százalékuk valódi menekült – közölte Horváth József biztonságpolitikai szakértő az M1 aktuális csatorna műsorában szombaton.

A szakértő azt mondta, komoly politikai szándékkal és megfelelő módszerekkel – például adatbázisokkal – ki lehetett volna szűrni, hogy ki mond igazat. Hozzátette, az Európai Unióban különböző vélemények vannak, de a 2019-es európai parlamenti választásokkal el fog dőlni, hogy hol szeretné a társadalom visszakapni a biztonságát, és hol gondolják, hogy a bevándorlás jó.
"

Újabb szakértő nyilatkozott meg az M1 “közszolgálati” csatornának, hogy alátámassza a Fidesz által, immár évek óta hangoztatott hazugságot. Hogy ezt Horváth József milyen adatokra alapozva állítja, azt az MTI sajnos nem közölte, noha arra kíváncsiak lettünk volna. Hogy miért is? Talán azért, mert olyan felmérés, melyben ilyen adatok szerepelnek, egyszerűen nem fellelhető az interneten.

Az ENSZ menekültügyi szervezetének, a UNHCR-nek is mindössze becslései vannak a témával kapcsolatban, ám még ezek a becslések sem támasztják alá a Horváth József biztonságpolitikai szakértő által elmondottakat. A szervezet által 2015-ben kiadott – abban az évben, amikor messze a legtöbb menekült érkezett Európába – becslések szerint, a menekültek több mint 50%-a Szíriából érkezett. Az ország pedig nem arról híres, hogy ott béke honolna, inkább a véres polgárháború az, ami elsőként az eszünkbe jut az ország nevét meghallva.

Na de mondhatjuk azt, hogy ez 2015-volt, most meg most van. Lássuk hát az elmúlt 2 év számai: ...

MÁR NEM ELÉG, HA A MULTI ÖNKÉNTESEI MENNEK ÉS LEFESTIK A KERÍTÉST

ABCÚG BLOG
Szerző: MIZSUR ANDRÁS
2018.08.03.


A jelentősebb hazai vállalatok előszeretettel állnak be gyerekeket, szegényeket vagy fogyatékkal élőket támogató programok mögé. A közvélemény mégis sokszor PR-lufiként tekint a cégek társadalmi felelősségvállalási programjaira. Többek között amiatt, hogy kevés hozzáértő szakember dolgozik ezen a területen. Pedig az Y és a Z generáció tagjai már azt is megnézik a munkahelyválasztáskor, hogy az adott cég mennyit tesz a társadalomért.

Nagyobb magyar cégek, multinacionális vállalatok esetében könnyen belefuthatunk a társadalmi felelősségvállalás (corporate social responsibility, azaz CSR) fogalmába. Ha máshol nem, akkor a cégek honlapján a “Rólunk” menüpont alatt lehet olvasni arról, milyen tevékenységet végeznek társadalmi felelősségvállalási program címén.

Az elmúlt évtized tapasztalatai alapján általánosságban elmondható, hogy a cégek továbbra is oktatással, egészségüggyel és szociális ügyekkel kapcsolatos projektekre áldoznak legszívesebben, mondta megkeresésünkre a Magyar Adományozói Fórum (MAF) igazgatója, Molnár Klára. És kik kapják elsősorban a támogatásokat? A gyerekek, szegények és fogyatékkal élők...

ORBÁN MOST NEMZETKÖZI SZÍNTÉREN AKARJA BEBETONOZNI AZ EGYEDURALMÁT

MAGYAR NARANCS 
- LIBERÁLIS SZEMMEL / REPUBLIKON
Szerző: MADLOVICS BÁLINT
2018.08.03. 


Nem az a fontos, hogy az Európai Bizottság elnöke legyen.

A miniszterelnök tusványosi beszédében a legnagyobb hangsúlyt ezúttal nem önmagában a migráció, hanem a bevándorlás európai uniós kontextusa kapta. Az olyan kijelentések, mint hogy az EU jelenlegi, gyenge vezetésének „a napjai meg vannak számlálva”, illetve hogy most „mi jövünk”, többeket rögtön arra a következtetésre vezettek, hogy Orbán impliciten bejelentkezett az Európai Bizottság elnöki posztjára. Ez az elképzelés abba a gondolatkörbe illeszkedik, miszerint Orbán mára már „kinőtte Magyarországot”: a harmadik kétharmad révén már mindent elért, amit hazánkban a politikában ember elérhet, úgyhogy – szól az érvelés – ideje „magasabb szintre” lépnie, és nem pusztán tényezővé, hanem az egész kontinens politikai irányának egyik fő alakítójává is válnia.

Bár ennek a magyarázatnak is megvan a maga logikája, elköveti azt a hibát, hogy Orbánt tisztán politikai szereplőnek láttatja. Olyasvalakinek, aki a politikai népszerűségét és hatalmát pusztán csak a retorikájának és ideológiájának köszönheti, amelyet most eggyel nagyobb léptékben képviselhetne. Ezzel azonban figyelmen kívül hagyja mindazt a munkát, amelyet Orbán az egyeduralma létrehozása érdekében tett, amelynek a jeleit a napokban is megtapasztalhattuk, és amelyet most kockára tenne, ha elhagyná a miniszterelnöki széket.

Az említett munka durván három, egymásba átnyúló, de súlypontjaikat tekintve világosan elhatárolható szakaszra bomlik, melyek határai szorosan – és vélhetően nem véletlenül – követik a választási győzelmek dátumait. Az első szakasz 2010-ben kezdődött, és nem másról szólt, mint az egyeduralom intézményi-politikai föltételeinek megteremtéséről. Ez volt az az időszak, amikor Orbán – az 1998-ban még nem adott, kétharmados fölhatalmazása segítségével – egyrészt fölül tudta írni a hatalmát korlátozó jogi fékeket, másrészt meg tudta változtatni egyoldalúan a választási rendszert, hogy az ellenzékét mókuskerékszerű összefogósdiba hajszolja...

BŐVEN ITT AZ IDEJE ANNAK, HOGY ELENGEDJÜK A SZÉP ESZMÉKET

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.08.04.


A napokban került elém egy olvasónk véleménye. Azt nehezményezte, hogy Orbán egyházának híveivel nem bánunk eléggé kesztyűs kézzel, mert mégiscsak az lenne a dolgunk, hogy meggyőzzük és lehetőleg átcsábítsuk a nem teljesen fanatikus híveket, így meg csak elriasztjuk őket. Jó. Hová kellene kit átcsábítani? Van nekünk pártunk? Nincs. Nem is lesz. Nem erről szól ez az egész. Van értelme szőrmentén dödölögni az elvakult barmokkal, akik szarnak mindenre és bármire, még a saját unokájuk jövőjére is? Miért kellene tekintettel lenni rájuk? A hangyákkal sem szoktam egyeztető tárgyalásokba bocsátkozni, ha ellepik a konyhát, hanem kiirtom őket.

Mielőtt valaki hörögni kezd, nem áll szándékomban fizikai erőszakra biztatni senkit, mert továbbra is azt vallom, hogy az erőszak nem old meg semmit és nem indokolható semmivel. De a meggyőzésnek sincs értelme ebben az esetben, mert ha valaki agyatlan barom, azt nem lehet meggyőzni. Pont azért, mert agyatlan barom. Aki akar, fosson továbbra is a migránsoktól és Sorostól, csókolgassa Orbán retusált fotóját, ha már az előző rendszerből átmentett párttagkönyvét dugdosni kénytelen, viszont nem tud meglenni bálvány nélkül, mert ahhoz is hülye hogy a maga lábára álljon. De azt gondolom, bőven itt az ideje annak, hogy elengedjük a szép eszméket, miszerint majd belátják a félrevezetettek, hogy nácinak lenni csúnya dolog, fasiszta eszméket vallani nem európai érték. Faszt kell ezeket győzködni. Aki a küszöbömre szarik és még döngeti is az ajtót, hogy adjak már neki vécépapírt, azt sem akarom meggyőzni semmiről, hanem lendületből lerúgom a küszöbömről. Mert az az én küszöböm, az én otthonom, az én területem. Pont.

Az a helyzet drága honfitársaim a lehajtott fejjel sunnyogásban, hogy ezek már nem a küszöbre szarnak, hanem az ebédlőasztal közepére. És nem csak az én abroszomra, hanem mindenki máséra is. Mert tehetik, mert még mindig érvekkel próbálkozunk a picsánrúgás helyett.

Most olvasom a maffiahíradó valamelyik seggnyalójának tollából:

"A parlamentünkbe trükkösen besurranó politikus úgy érezte…"

Tök mindegy hogy konkrétan miről és kiről firkált a prosti, amúgy egy nem fideszes képviselőről, a lényeg az első szó:

"parlamentünk"

Így bizony. Ezeknek van parlamentjük. A tolvajoknak, a maffia tagjainak, az ő cselédeinek és az agyatlan barom híveiknek van parlamentjük, nekünk többieknek meg nincs. Az a képviselő, aki nem a főfasz személyes jóváhagyásával került be a parlamentbe, hanem a szavazók juttatták be, az trükkösen surrant be oda. Innen lenne érdemes elmagyarázni, hogy nekem, vagy bárki másnak mit is kellene tiszteletben tartanunk akár azon a faszin, aki Magyarország miniszterelnökeként ünnepelteti magát, akár azokon a görényeken, akik a főgeci seggébe bújva harácsolnak a közösből? Én ugyan soha egyikükre sem szavaztam és nem fogok olyan sokáig élni, hogy valaha is rájuk szavazzak. Ebből következik, hogy számomra ők betolakodók, élősködők, konkrétan az ellenségeim. Ugyanis aki a demokrácia ellensége, aki számára a szabadság csak egy értelmetlen maszlag, aki azt merészeli mondani, hogy ebben az országban csak neki és cselédtársainak vannak jogai és csak az számít embernek, aki fehérbőrű, keresztény és aki az országot romba döntő maffia vezérét imádja, azt én leszarom, megvetem. Lerúgom a küszöbről. De meggyőzni biztosan nem akarom a világon semmiről.

Ideje lenne, hogy megértsük: ezekkel nem lehet máshogyan bírni, csakis erővel. Az összefogás erejével, az igazság erejével, a felemelt fej, a hangos szó, a nyílt gondolatok erejével. Az arcukba kell ordítani, hogy nekik itt nincs parlamentjük, nincs kormányuk, nincs országuk, nincs igazságuk. Mert nincs gerincük és nincs becsületük. Annyit érnek csak, mint a küszöbre kinyomott bűzlő szar és úgy is kell velük bánni. Vissza kell zavarni őket oda, ahonnan előmásztak, a nyirkos kövek alá. Az elvtelenségnek, embertelenségnek, gerinctelenségnek, becstelenségnek mindig is ott volt a helye és most is ott van. Ott aztán tarthatnak parlamentet, masírozhatnak fel-alá a hülye jelszavaikkal és kirabolhatják egymást kedvükre, hogy mindig más lehessen az uralkodó elit a szarkupacok között. Állíthatnak bálványt is nyugodtan és leborulva imádhatják. A francot sem érdekli.

Észre kellene már venni, hogy nem ezek a szarházaik vannak többen, hanem mi, akik normális országban, normális kontinensen akarunk élni. Az ő erejük a pofátlanságban és a nagy hangjukban van. A tőlünk rabolt pénzből reklámozzák önmagukat. Valójában senkik, kizárólag a többség hallgatása és beletörődése, félelme táplálja őket. Táplálkoznak a többség passzivitásából, emésztenek és szarnak. A küszöbre. Nem unjuk még?

VILÁG NETEZŐI, EGYESÜLJETEK!

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: FORGÁCS IMRE
2018.08.04.


Ma már sokan osztják azt a véleményt, hogy a hirdetési piacok átláthatóságát és a fogyasztók védelmét a jognak kellene biztosítania.

Jennifer Lyn Morone, amerikai szobrász és aktivista „adatrabszolgaságnak” nevezi a kort, amelyben élünk. Ma már világszerte több milliárdra tehető az internetfüggők száma, akik lelkesen adják át személyes adataikat a közösségi média óriásainak, cserébe az ingyenes online-szolgáltatásokért. Ezzel lényegében lemondanak arról a jogukról, hogy ellenőrizzék a profiljuk üzleti vagy bármilyen egyéb célú hasznosítását. A The Economist 2018. július 7-ei cikkében a Cambridge Analytica botrányára is emlékeztet: az amerikai elnökválasztás befolyásolása érdekében mintegy 87 millió választópolgár adatait értékesítették. A hetilap a gazdasági háttérrel kapcsolatban felveti azt a jogos kérdést, vajon a Facebook és a Google üzleti modellje meddig lesz még fenntartható? E két világcég csak 2017-ben mintegy 135 milliárd dollárt kasszírozott azoktól a vállalatoktól, amelyek célzott (és általában nem igényelt) hirdetésekkel bombázzák a netezőket. Morone mellett például a Yale Egyetem kutatója, Glen Weyl is méltányosnak tartaná, ha Zuckerbergék fizetnének a szolgáltatásaikat igénybe vevőknek a személyes információk üzleti célú hasznosításáért. 

Aligha vitatható, hogy a 21. századi gazdaságban az „adat” legalább olyan értékes, mint a „munka” volt az ipari kapitalizmus 19. századi megszületése idején. A tanuló robotok nem önmaguktól lesznek bámulatra méltóan okosak. A működésüket vezérlő algoritmusok programozói százmilliók adatait, szokásait, társadalmi kapcsolatait építik be csodálatos gépeikbe. A fejlett országokban a munkásmozgalomnak jó száz év alatt sikerült többé-kevésbé elfogadható munkabéreket kiharcolnia. A baloldal e példát követve akár újraépíthetné önmagát: valamilyen térítés ugyanis az adatgazdaság „kizsákmányolt” fogyasztóinak is járna. Az internet és a mesterséges intelligencia közérdeket védő szabályozása még csecsemőkorát éli. Az Európai Unió azonban az általános adatvédelmi rendelettel (GDPR) és a digitális gazdaság adóztatási tervével már megtette az első bizonytalan lépéseket...

A SZOVJET KATONÁK MAGYARORSZÁGON TÖBB NŐT ERŐSZAKOLTAK MEG MINT MÁSHOL

INDEX
Szerző: K. Á.
2018.08.03.


Évtizedekig alig lehetett szóba hozni, de amióta lehet, az áldozatok helyett azóta is mások keretezik. Lehet ideológiamentesen beszélni a nemi erőszakról? Ismerjük a tényeket? Oroszok a magyarok, vagy férfiak agressziója a nők ellen? A CEU nőtörténésze európai összehasonlításban vizsgálja a kérdést; Pető Andreával a háborús nemi erőszak mellett tabukról és mítoszokról, a parazita politikáról és a mai antigender dumákról beszélgettünk.

Hány nőt erőszakoltak meg szovjet katonák Magyarországon?

Százezres nagyságrendben, de pontos számot nem lehet mondani. Sok méltatlan számháború zajlott, pedig nagy a forráshiány. Hogy maradt-e fenn forrás, azon múlik többek között, hogy a nemi erőszak áldozata tesz-e feljelentést a rendőrségen, ott születik-e ebből hivatalos papír, és az megmarad-e. Ha a Vörös Hadsereg katonái megszállnak egy falut, és beterelik a nőket egy pajtába, akkor a polgármester, ha van, tesz-e panaszt. Kérdés, mit lehet tudni a következményekről, lett-e valakinek nemi baja vagy abortusza, és mi történik a megszületett gyerekekkel: vannak, akiket megölnek, másokat elküldenek a távol élő nagymamához, vagy beadják árvaházba. Ezekre nem igazán vannak általánosítható adatok. Én csak reménykedem benne, hogy egyszer beengednek az orosz katonai levéltárba kutatni – az orosz rendszer állami szinten ma is a nagy honvédő háború mitikus értelmezésére épül. A jobb kutatási kapcsolatok mindenkinek jók lennének...

TÉRDEN MORANDI ELŐTT

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: HEGYI IVÁN
2018.07.29.


Minden idők legnépszerűbb olasz táncdala született meg 1964-ben. Ilyesmit mindig kockázatos kijelenteni, hiszen kinek mi a legkedvesebb, ám létezik objektív adat: a (Ritornero) In ginocchio da te, azaz a Térden állva jövök hozzád július 11-től tizenhét héten át vezette az itáliai slágerlistát. Ennél hosszabb ideig – 1989-ben és 1990-ben tizenkilenc héten át – csak a Kaoma elnevezésű nemzetközi együttes Lambadája állt a lajstrom élén, mert Olaszországban bevett gyakorlat volt, hogy külföldi dalok is a nyilvántartásba kerülhettek. Hatvannégyben a francia Richard Anthony Chin-chinje hat, a Beatles Please Please Me-je egy hétig volt első, s ugyancsak egyetlen hetet töltött a topon az olasz slágerkészlet klasszikus darabjainak egyike, Gigliola Cinquetti Non ho l'etája. Gianni Morandi dalát annak idején Bobby Solo ugyancsak örökzöld száma, az Una lacrima sul viso szorította meg a leginkább, de az sem nagyon, hiszen „csupán" hét hétig volt listavezető. Abban viszont „döntetlen" alakult ki, hogy mindkét sláger filmcímadó nóta lett még ugyanabban az évben, és a két szirupos, szerelmes mozira csak úgy tódultak a romantikára vágyó olasz fiatalok. A főszerepet persze mindkét filmben a dal előadójára osztották, de az akkor tizenkilenc éves Morandi nem a civitavecchiai stúdióktól vált országos sztárrá. Már két évvel korábban beérkezett Gokart Twistjével és egyéb nótáival; mire impozánsan térdre ereszkedett, már hét kis- és egy nagylemeze volt. Ahhoz képest, hogy nem sokkal korábban még cipőt pucolt suszter édesapja, az Olasz Kommunista Párt elkötelezett aktivistája műhelyében, és cukorkát meg perecet árult szülőfaluja, Monghidoro mozijában, szépen nekilendült... Tehetségén túl azért is, mert kitűnő szerzői voltak. Franco Migliacci az In ginocchio da te című számon kívül olyan emblematikus szerzemények szövegét írta, amilyen Domenico Modugno Volaréja, Nicola di Bari Il cuore é uno zingarója – itthon Koós János énekelte, hogy „szívem egy vándorcigány", miután az itáliai dalok avatott átültetőjének, Vándor Kálmánnak feldobták a labdát – vagy José Feliciano, valamint a Ricchi e Poveri Che sarája volt (nálunk Kovács Kati kérdezte, „mit remélsz?"). Az utóbbi kettő egyaránt az 1971-es San Remó-i fesztiválon hangzott fel, és az első két helyet szerezte meg a „vándorcigány" primátusával...

ITT OLVASHATÓ

"LÁZÁR JÁNOS ÉS VONA GÁBOR IS MINTHA AZT ÜZENNÉ AZ ÖREG KIRÁLYNAK, HOGY ELLENED MÁR NEM HARCOLUNK, UTÁNAD FOGUNK HARCOLNI"

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÁGOSTON ZOLTÁN
2018.08.03.


...Aki viszont felfoghatta, hogy Orbán Viktor ellen nem éri meg küzdeni, az Lázár János volt kancelláriaminiszter és Vona Gábor, a Jobbik volt elnöke, akik Török Gábor szerint mintha azt üzennék „az öreg királynak”, hogy ellene már nem harcolnak, utána fognak harcolni. Ezt a politikai elemző valódi fegyverletételnek nevezi.

Szerintem ez nem „rendszer”, nem „korszak”, ez színtiszta orbánizmus. Itt nincs a főhatalomra eséllyel váró második vonal, nincsenek trónörökösök, nincsenek kihívók. Csak karizma van, egy ember karizmája, az meg nem örökíthető. Orbán Viktor nélkül ez a hatalompolitika nem tudna így működni

– ad leírást a miniszterelnöki egyeduralomról. Ami az menekültválságot és az Európai Unió jövőjét illeti, egy Macron-táborról és Orbán-táborról szóló kérdésre Török Gábor megkockáztatja, hogy a magyar miniszterelnök a „semmiből építkezve ma már világpolitikai realitássá” nőtte ki magát. Ezt azzal a kissé homályos analógiával támasztja alá, hogy a tízmilliós Portugália miniszterelnökéről, António Costa nevéről kevesen halottak a világban, a magyaréról viszont egyre többen, Orbán Viktor szerepéről pedig azt mondja:

Csak az a kérdés, hogy az európai egység békebontójaként tekintünk majd rá – aki egy fontos ügyet kicsinyes hatalmi céljaira használt ki –, vagy utólag azt gondoljuk majd, hogy ő volt, aki bátran, az árral szemben úszva felrázta Európát. Nem vagyunk a dolog végén, mindkét értelmezésnek erős tábora van még, de az utóbbi kétségtelenül sokat erősödött.

TÖRÖK GÁBOR: EZ NEM A FIDESZ, HANEM ORBÁN VIKTOR EGYEDURALMA

INDEX
Szerző: FT
2018.08.03.


Török Gábor interjút adott a Heti Válasznak, a beszélgetés a jövő heti lapszámban jelent volna meg, de mivel közben a lapot teljesen bezárják, a politológus a blogján nyilvánosságra hozta a szöveget. 

Rögtön az elején azt állítja, hogy Orbán április 8-án nem újabb csatát, hanem a háborút nyerte meg.

"Középkori analógiák jutottak eszembe a harmadik kétharmad után. A helyzet kicsit olyan, mint Károly Róbert idejében: amikor a király hosszú küzdelem után legyőzte a trónbitorlókat meg a tartományurakat, mindenki szépen hazament, és hosszú időre megszilárdult a központi hatalom. Amíg a király politikai értelemben egészséges és legitim, addig a hatalmi kérdés nem merül fel érdemben - így a nyilvános politikai okoskodás értékét is alacsonyra kalibrálom. Olyan mértékben rendeződnek a hatalomhoz kapcsolódó intézmények, erőforrások, személyi erőviszonyok, hogy a tét most nem lehet kérdés."

Török ezután megjegyezte, hogy itt nem a Fidesz, hanem inkább Orbán Viktor egyeduralmát láthatjuk. A politológus szerint az egész berendezkedés élettartama attól függ, meddig tud hatalmon maradni Orbán, ez alapvetően megkülönbözteti a mostani rendszert a dualizmustól vagy a két világháború közti helyzettől...

A CSEMPEDÍLER ESETE AZ AKADÉMIÁVAL (ANANÁSZPOSZT)

ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2018.08.04.



Parragh László csempe- és szaniterkereskedő elmagyarázta Krúg Emíliának (ő az ATV műsorvezetője) az alapkutatást. A mibenlétét nekije, hogyan látja ő, a csempe- és szaniterkereskedő az alapkutatást.

Gondoltam, hogy én meg elmagyarázom Parragh úrnak a szaniterkereskedést. Nem, nem tudom mi az a szaniter, és most nincs kedvem megguglizni. Azt nem hiszem, hogy ez akadálya lenne a magyarázatnak, esetleg egy hosszabb tanulmány írásának, vagy a Nemzeti Szaniterkutató Intézet megalapításának. Ha Parragh elmagyarázhatja az alapkutatást, akkor én miért ne oszthatnám meg a világgal szaniterelméleti gondolataim.

Nem lehet elmagyarázni az alapkutatást. Általában azzal szoktak próbálkozni, hogy nem lehet azt most tudni, hogy mely kutatásból lesz majd mobiltelefon. Ezt szoktuk mondani, hogy a "Mari néni" is értse. "Mari néni"-t már régen Anitának hívják, jogosítványa van, kétszer volt abortusza, és süldőlány korában Piramis koncertre járt, nem skanzenben élünk. Nem azért nehéz elmagyarázni neki az alapkutatást mert ő a nép romlatlan egyede, aki csak ahhoz ért, hogy lepirítsa a hagymát, hanem azért, mert ezek a dolgok valóban végtelenül bonyolultak. Sokkal egyszerűbb dolgokat is teljesen reménytelen elmagyarázni.

Valamiért a kicsiny Izrael nem akarja beszántani az alapkutatását, a teljesen absztraktnak tűnő kombinatorikai és elméleti számítógéptudományi kutatásait sem, amelyekben n tart a végtelenhez, miközben még egy Parragh is sejti, hogy az n az csak a fejünkben tud tartani a végtelenhez, ha egyáltalán. Izrael hat darab ERC-grantet kapott számítógéptudományból a múlt héten, ezeknek a kutatásoknak az eredménye pedig valószínűleg cikk lesz, papíros, még az is lehet, hogy n-ek fognak slattyogni a végtelen felé. Nagyon nehéz megmutatni azt a pontot, ahol a világhírű kombinatorikai és elméleti számítógéptudományi iskolákból hirtelen a Vaskupolát irányító szoftver lesz. A kultúra a lényeg, próbálom elmagyarázni egy fidesznyiknek, falra rizibizi, a kultúráról. A kombinatorikai, elméleti számítógéptudományi kultúra az a közeg, amelyben kinevelődnek azok a fiatalok, akiknél az n már nem tart a végtelenbe, hanem inkább megnézi, hogy mi lesz az ebéd az Iráni Forradalmi Gárda központjában. Az alapkutatás leginkább ennek a közegnek a fenntartásáról szól. Nincs olyan ország, amelyik sikeres tudott lenni ezen közeg nélkül. Az alapkutatás eredményei globálisak, a közeg az továbbra is meglehetősen lokális.

Dudva lenne a dudvák közt az ananász - írta valaki, akit ma kiszerkesztenének a Magyar Időkben. Ez az ország sohasem volt Ananászország, de lehetne, jó, a legjobb piña coladát talán nem belőlünk csinálnánk, és akkor mi van. Ezek Dudvaországot akarnak csinálni Magyarországból, talán azért, mert harminc évvel ezelőtt valaki megigazította egy vidéki fiatalember nyakkendőjét.

P.S. Ma felszámolták a Heti Választ, az utolsó magyar konzervatív lapot. Szeretném kifejezni szolidaritásom a lap összes munkatársával.


A TÖBBSÉG NEM ÉRZI DEMOKRATIKUSAKNAK A DEMOKRÁCIÁKAT

TÉNYGYÁR
Szerző: Ténygyár
2018.08.03.


- A legnagyobb kihívás a 21. századi demokráciák számára, hogy a többség szerint nem biztosítanak beleszólást az átlagembereknek a politikába

- A diktatúrák egy kutatás szerint e tekintetben jobban teljesítenek – valójában inkább csak az állampolgáraik kevésbé kritikusak
- A kutatás eredménye ugyanakkor fenyegető lehet a demokráciák számára, ha nem tesznek valamit

Az elmúlt években meglehetősen sok szó esik a demokrácia új válságáról, az autoriter rendszerek előretöréséről. És bár továbbra is igaz, hogy az emberek többsége demokráciában szeretne élni, ahogy az is, hogy a demokráciák jobb életfeltételeket biztosítanak az állampolgáraik számára, mint a diktatúrák vagy a hibrid rendszerek, úgy tűnik, az emberek többsége mégsem érzi, hogy a politika figyelne a szavára.

A Dalia Research, Alliance of Democracies és a Rasmussen Global felméréséből legalábbis ez derül ki. A demokráciákban élők 54 százaléka gondolja, hogy nincs semmiféle befolyása a politikai döntéshozatalra, de ami ennél is súlyosabb: az állampolgárok csaknem kétharmada (64%) szerint a kormány nem az ő érdekükben cselekszik. Az 50 országban, 125 000 ember megkérdezésével készült kutatás szerint az elégedetlenség (64%) ráadásul magasabb a valódi, működő demokráciákban, mint a diktatúrákban (41%). Mindez annak ellenére van így, hogy a legtöbb országban a demokrácia támogatása jóval magasabb, mint a „keménykezű” uralomé.

A kutatás vezetője szerint a politikai rendszerek ma gyorsabban változnak, mint bármikor az elmúlt 30 évben. A valódi demokráciák számára tehát a legnagyobb kihívás jelenleg az, hogy az emberek többsége nem érzi őket demokratikusaknak. A kutatásban legrosszabbul teljesítő tíz országból ugyanis kilenc liberális demokrácia: a legkevésbé tehát olyan országokban érzik az emberek, hogy beleszólhatnak a politika működésébe, ahol egyébként bizonyíthatóan sokkal több beleszólásuk van a közügyekbe, mint a diktatúrákban...

NEHEZÍTETT HATÁRÁTKELÉS

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.08.04.


Külföldre költözni és új életet kezdeni nem egyszerű ügy, kell hozzá nem kevés bátorság, magabiztosság és nyitottság a többi ember, új kultúra, másik nyelv felé. De mi a helyzet a befelé forduló, introvertált emberekkel? Ők hogyan birkóznak meg ezekkel a kihívásokkal?

Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy amikor introvertált személyiségről beszélünk, akkor nem feltétlenül furcsa, társaságkerülő, szégyenlős emberekről van szó (persze akadnak ilyenek is közöttük…), hiszen a befelé forduló személyiséggel rendelkezők között is akadnak, akik kifejezetten jó szociális képességekkel rendelkeznek, legfeljebb ezen képességeik nem tudtak még kiteljesedni.

Az introvertált személyiség számára más emberek társasága inkább kimerítő, mint ösztönző, éppen ezért nagyra értékeli az egyedül töltött időt.

Mindez azért lehet érdekes, mert a határátkelés önmagában olyan, mintha túladagolnának szociális kapcsolatokkal: új ország, új környezet, új szomszédok, új munkahely, új ügyintézési módok… és még hosszan sorolhatnánk.

„Szenvedtem azzal, hogy a második nyelven kellett beszélgetnem, mert ehhez túl csendes a természetem. A környezetem felfedezése stresszes volt, mert nem vagyok egy kalandvágyó típus” – írta a Global Living Magazine-ban Taylor Joy Murray.

„A kávézókban teljesen elégedetten elüldögélek egyedül akár három órát is. A partikon számomra a konyha a mennyország. Amikor pedig az nem elérhető, akkor a fürdőszobába vonulok vissza pár rövidebb magányos percre. Aki nálam befelé fordulóbb, az festi magát. Ugyanakkor ezek a nehézségek bátortalanságot és bizonytalanságot gerjesztenek bennem, amikor látom az extrovertált barátaimat folyamatosan csevegni, új helyeket felfedezni és könnyedén barátkozni a helyiekkel vagy más határátkelőkkel” – tette hozzá.

Amikor az ember megérkezik egy új országba, be kell mutatkoznia a szomszédoknak, az új munkatársaknak, gyakorlatilag a nulláról kell felépítenie egy szakmai és magánéleti hálót.

Márpedig ez még az extrovertált személyiségeknek sem kis kihívás, pedig ők sokkal inkább nyitottak az újra, spontánabbak, jobban kedvelik, ha zajlik körülöttük az élet...

ELŐFORDUL, HOGY 40-50 FOKOS FÜLKÉBEN ÜLNEK A BKV BUSZSOFÖRJEI

MÉRCE
Szerző: PÓSFAI ORSI
2018.08.04.


Embertelen körülmények között kell a munkáját végeznie többeknek a BKV dolgozói közül: a hármas metróban pár napja 33 fokot mértek, míg a szerelvények padlója a 40 fokot is meghaladta, azokban a BKV-buszokban pedig, amikben nincs légkondicionálás, vagy épp nem működik, a vezetőfülkében akár 40-50 fok is lehet. Erről Nemes Gábor, a Közlekedési Szakszervezetek Országos Szövetségének (KSZOSZ) elnöke számolt be az ATV Startban.

Nemes a műsorban elmondta, hogy vannak sofőrök, akik visznek magukkal hőmérőt, tőlük tudja, milyen körülmények között kell dolgozniuk. A kibírhatatlan hőség ellen úgy próbálnak védekezni, hogy az oldalablakot és a fülke ajtaját kinyitva huzatot csinálnak, de ennél nyilván többre lenne szükség. Nemes szerint ez az állapot azokon a buszokon alakulhat ki, amiken nincs, vagy nem működik a légkondicionálás. Ez pedig egészen sok járműre vonatkozik: a Budapesten közlekedő járműveknek több mint a felét a BKV üzemelteti, ezeknek pedig a 20-30 százalékában nincs működő légkondicionálás.

Túl azon, hogy ez az állapot nyilván az utasok számára is rendkívül kellemetlen, a sofőrök szempontjából egyenesen törvénybe ütközik: a Munka Törvénykönyve ugyanis kimondja, hogy a munkáltató kötelezettsége az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása. Továbbá a hőséghullámok idején a munkáltatóknak rendszeres pihenőidőket kell biztosítaniuk, és a munkavállalóknak 11-15 óra között lehetőség szerint hűvösebb, árnyékos helyen kell dolgozniuk.

Nemes Gábor arra is felhívta a figyelmet, hogy előbb-utóbb alkalmazkodni kell a globális felmelegedés okozta környezeti körülményekhez, nem tehetünk úgy, mintha minden maradna a régiben, mert az az utasok és a munkavállalók egészségében is kárt tehet. A KSZOSZ javasolja, hogy a BKV délelőtt 11 és délután 3 között ritkítsa a járatait, hogy a legnagyobb hőségben kicsit pihenhessenek a sofőrök.

A teljes beszélgetést itt lehet megtekinteni:

KI A MAGYAR?

SZTÁRKLIKK
Szerző: LENDVAI ILDIKÓ
2018.08.04.


Ugye biztosak lehetünk abban, hogy a nemzet újraegyesítésével büszkélkedő kormány félreveri a harangot, ha határon túli magyarokat gyilkolnak, bántalmaznak, megfélemlítenek? Hiszen éppen most tett újra hitet a tusnádfürdői találkozó megnyitóján kormánya nevében a nemzetpolitikai államtitkár „a nemzeti összetartozás iránti elkötelezettségről”

Soha nagyobb szükség nem volt még erre az elkötelezettségre. Több hete, hónapja vannak veszélyben identitásukra büszke kárpát-ukrajnai magyarok. Júniusban ottani nacionalista, neonáci csoportok rájuk támadtak, leszúrtak, súlyosan megsebesítettek egy tíz éves kisfiút, védelmére siető édesanyját és két tinédzsert. Miközben azt kiabálták: „Menjetek Magyarországra!”, meggyilkoltak egy huszonéves fiatalembert, alig elmondható brutalitással: késeikkel felvágták a hasát, és kiontották a beleit.

Július elején újabb halál: Beregszászon egy nőnek vágták el hátulról a nyakát, árván maradt a gyereke. Július közepén felgyújtottak egy óvodát; egy református imaházat és egy családi házat. A magyarok fenyegetése azóta is folytatódik. Egy jogvédő szerint „soha nem rettegtünk ennyire, mert nincs, aki megvédjen bennünket.” Már hogyne lenne: az anyaország majd biztosan kiáll értük. Ugye be is hívták már a külügybe a budapesti ukrán nagykövetet, tájékoztatást kérve az intézkedésekről? Hiszen elég, ha külföldön Orbán Viktorról két rossz szót szólnak, és Szíjjártó már raportra is hívja a nagykövetet. Ugye fordultak már hivatalos jegyzékben az ukrán kormányhoz, hogy tegyen meg mindent magyar társaink megvédésére? Ugye részvétét fejezte ki és segítséget nyújtott az áldozatok családjának az ukrajnai magyar nagykövet? Ugye a kormány is segíti a Magyar Református Szeretetszolgálat gyűjtését az óvoda, az imaház és a leégett családi otthon helyreállítására? Ugye azért van külön miniszterelnökhelyettes a határon túli magyarsággal való kapcsolattartásra, hogy Semjén két vadászat között a helyszínre siessen tájékozódni?l

Hogy erről mind nem hallottak? Én sem. A júniusi pogrom után talán volt egy langyos nyilatkozat, azóta nincs nyoma semminek. Ja, mert egy dolgot elfelejtettem mondani. Kárpát-ukrajnai magyar cigányokról van szó. Magyarul beszélnek, magyarnak és cigánynak vallják magukat. Dupla bűn a támadóik szemében. Ahogy Misetics Bálint írta: „az ukrán neonáciknak magyarok, Magyarország kormányának úgy tűnik, csak cigányok.”

Az államtitkár abban a bizonyos tusnádfürdői beszédben azt is mondta: „A nemzet közjogi egyesítése gyakorlatilag befejeződött.”

Azért talán egy kicsi még hátra van.

HOL FOGHAT A DEMOKRATIKUS MACSKA EGERET? AVAGY A POLITIKAI TEREP MEGVÁLTOZÁSA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MAJTÉNYI LÁSZLÓ
2018.08.03.


Előhang (kissé elnyújtott)

A nemzeti együttműködés valamikor – csak azt ne kérdezd, mikor – ún. kártyavárként omlik össze. Majd egyszer. Nem mindegy viszont, hogy az omlás órája itt milyen országot talál. Lesznek-e, és ha igen, hányan olyan bátor, (úgy emberileg, mint szakmailag) felkészült nők, férfiak, akikre ez az ország majd valóban rábízható? Meglesz-e akkor a képességük, felismerve a pillanatot, megbillenteni a legelső kártyát, azért, hogy ne palota- legyen a forradalom/rendszerváltás, hogy az Orbán elleni Békétlenek Nemzeti Megmentési Tanácsa nehogy Lázár János valamelyik vadászkastélyában alakuljon meg: többek között nevezett, a jó útra tért Rogán és a Hamvas Béla Intézet-es Hankiss Ágnes elnökletével.

„(A)z oroszlán megtörli orrát, aztán becsönget.” A civilek nyakán kés.

Túl vagyunk egy politikailag katasztrofális, a közbeszédet tekintve legalábbis eddig példátlanul mocskos, szellemileg nyomorúságos tavaszon, az 1990 óta legkevésbé szabad választáson (amely viszont még mindig jóval szabadabb volt a krumplistészta-lucskoskáposzta ízű és illatú Kádár-világban megszokottnál). Jaj!, mondaná erre, némi joggal, valaki.

Az ellenzék romokban. És ha kimásznak is egyszer egyre lakályosabban berendezett romjaik alól, és lennének közöttük (vajon hányan) olyanok, akiknek tenyerében ott lesz a szabadság kicsiny, rebbenő lángú mécsese, merre induljanak majd el?

Ilyesmire egyelőre nincsen érkezésük, mert a kemény harcok után végre eljöttek a nyugalom percei, most a parlamenti menedékben, jelentősen felemelt tiszteletdíjaktól, költségtérítésektől hízó bankszámlakivonatukat nézegethetik.

Mindeközben a nemzeti együttműködés öngyilkos ösztönből „ún. belső értékvitáiban” értelmiségi támogatásának utolsó szeletét falja fel, ezzel, véglegesnek mondható szellemi harakirit követ el. Kivéve, ha ez a számítás, a józan ész ítélete dacára, mégis jó, és a szellemtelenség lenne ebben az új világban a túlélés záloga. Én azért ebben, az újraindult történelem iránti végtelen tisztelet mellett is, kételkedem. A magyar történetben mindenesetre alig ismerünk még példát arra, hogy az uralgó politikai elit ennyire undorodjon nem csupán az érdemtől, de az értelemtől is. Nem bíznak már sem szóban, sem hangjegyben, de vonalban, ecsethúzásban sem, nem ismernek színeket, megvetik a tudományt, szegények, nem tudván, hogy ez öngyilkosság, csupán a Nemzeti Gyűlöletfélórában, a szajkózott szövegpanelben, a csilingelő kasszagépben, a rendőrben, az édeskés, de rossz illatú árfolyamüzletben bíznak. Nem látnak ki saját magukból. Ugyan továbbra is alkalmaznak náluknál képzettebb embereket, ám ezek, ha tehetségben, ritka kivételként, valamiféle morálban különböznek is (tudniillik egyesek pusztán szolgálják, mások, szerintem politikailag balgán, ám üzletileg kifizetődően, használni igyekeznek a NER-t), de ne szépítsük, többnyire fizetett szolgák és/vagy az önállóság gesztusában tetszelgő szellemi huligánok és/vagy verőemberek – a turul elrepül, a tátott száj ámul! –, már a liberáloknak hízelgésen kapott első kommandó vérét követelik új undokak. Immár a várat (mindegyiket) visszafoglalnák az övéik­től. Sokuknál a tehetségnek nem is elismerése, csupán felismerése is liberálbolsevik tempó. Annyit érsz, amennyid van (de ha történetesen roma vagy, akkor annyit se).

Eljött a kor, amikor Magyarországon bármi megtörténhet úgy, hogy a közönség nem kérdezi: ugyan miért? A képviselők hovatovább azt sem tudják, éppen miről szavaznak. Nem az ő dolguk.

Ha buknának is, de ha a bukást nem kíséri – és erre most sok esély nem látszik – nagy földmozgás és katartikus közösségi élményekkel gazdag közösségi megigazulás, legalább még egy nemzedéknyi időre marad a mai kocsma. Az új középjobb vagy ballib vagy nemzeti radikál kormány ugyanazt a dágványt taposhatja, a politikai kisebbségi jogokat például ugyancsak el fogja nyomni, a sajtót majd, mint saját macit, a mai vircsafthoz hasonlóan brummogtatja.

A szabad Magyarországot egyelőre, a látszat szerint, elbuktuk. (Látszat szerint, mert a teljes győzelem rendszerint viszonylagos.)

És, tegyük hozzá, nemcsak szegény hazánk, de nagyvilágunk egén is sötét felhők tornyosulnak. Amint a költő kissé talán sommásan és néhány főemlősre némileg sértőn, ám helyesen megmondta: a majmoké a világ. A független intézmények nálunk már beomlottak, másutt pedig már omladoznak. A nemrég oly fontos felszólítás, miszerint „minden ember egyenlő méltóságát tiszteletben kell tartanom!”, sem ragyog már a régi fénnyel a civilizált világ egén. Sokan egyenesen mint csipát törölték ki szemükből: már hogy lenne a másik ember ugyanolyan fontos, mint az egyik, mint például én, amikor a mindennapi tapasztalat ennek éppen az ellenkezőjéről szól: Lajos öreg, Béla fiatal, Ádámnak puskája van, Alice gazdag és egészséges, Anna szegény és beteg. Amúgy pedig belőlem csak ez az egyetlen példány van, miközben a többiek idegesítően sokan vannak. Az én életem és az én boldogulásom (továbbá – mert ők is az enyémek – a kedves feleségemé, loknis unokámé) nyilvánvalóan sokkal fontosabb, mint az övék! És pont leszarom a tengerből kihalászott összes nyomorultat és minden húgyszagú hajléktalant. Az én adómból pedig ne gyógyítsanak öreg trottyokat. És mindannyiunk helyi bantusztánja az első.

Mi nem ilyenek voltunk 90-ben! És mért adatok vannak arról is, hogy még az állami gyűlöletbeszéd kiáradása előtt sem voltunk ilyenek. Fel kellene tápászkodni, mert nyomasztó, hova jutottunk.

Halmazállapotát tekintve valami nyúlós, kocsonyás, azonosíthatatlan plazmaszerű ez az új és minden jel szerint egyelőre nem népszerűtlen elnyomás, ilyen lett a NER-ben ez a nyarunk: nem a fakabát jön meg a Pobedával, hanem a megszokott, olajban, fokhagymás szottyban tocsogó sajtos-tejfölös lángos a vízparton, miközben „óvakodva szürcsölöm drága, de jégen hűlt söröm egy kis csipkés, lukas ponyvás lugas hűs mélyén”, szinte szabad vagyok. Ahogy szinte Te is az vagy.

(Ü)gyeskedhet, nem fog a macska // egyszerre kint s bent egeret / (...) úgy szabadulsz, ha kényedül / nem raksz magadnak olyan házat, / melybe háziúr települ.”

Három állítás

Ebben a szövegben három állítást teszek:...

ORBÁN A HÍR TV-VEL ÜZENT: SEMMIT SEM LEHET TŐLE BÜNTETLENÜL ELVENNI

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.08.04.


Látszólag erődemonstrációt tart a Fidesz a sajtófronton azzal, hogy minden átmenet nélkül, brutális leszámolás kíséretében visszafideszesítette a Hír TV-t, ám valójában előre menekül. Az Orbán-rendszer természetéből adódóan mindenkit példásan meg kell büntetniük, aki beleköp a nagyfőnök tányérjába, ám most ennél többről van szó. Nehéz idők jöhetnek ugyanis a kormánypártra is. hiszen gazdasági problémák gyűrűzhetnek be a következő hónapokban, ezért nem árt, ha minden sajtóorgánum kórusban hibáztatja majd mindezért Gyurcsány Ferencet, Soros Györgyöt netán az Európai Unió vezetőit. A nép pedig nagy erőpróba előtt áll, ugyanis végső stádiumába ért a magyarok elbutításáért indított harc.

Orbán Viktor sem gondolhatja komolyan, hogy többen fogják behúzni az X-et a Hír TV eddigi nézői közül a Fideszre a következő választáson azok után, hogy ismét nézhetetlen propagandacsatornává silányították az utóbbi két és fél évben a szakma élcsapataként működő szerkesztőséget. Ha meg akartuk tudni eddig, hogy mi történt itthon és külföldön az utóbbi 24 órában, akkor arról a leggyorsabban és legkorrektebbül a Hír TV-ből értesülhettünk ezekről. Eddig. Nem a szolidaritás mondatja a szakma képviselőinek többségével, hogy az amúgy is mélyrepülésben lévő magyar sajtó egyik legkiválóbb műhelyét szalámizták fel szinte percek alatt a Fidesz végrehajtó emberei, ugyanis tény, hogy ők meglehetősen elfogulatlanul tudósítottak az ellenzékről is, ami más független orgánumokról nehéz lenne állítani.

Épp ez a korrektség, gyorsaság, szakmaiság zavarta nagyon Orbán Viktort és csapatát, ezért csaptak le hirtelen, kíméletlenül, és vetették vissza egy nap alatt évtizedekkel a hírszerkesztés elveit. Ráadásul a nyári uborkaszezont kihasználva arra sem adtak igazán lehetőséget, hogy demonstrációk szervezésével nyilváníthassák ki szolidaritásukat a szakma képviselői az ellenzéki pártok és a kormány cinizmusát egyre nehezebben viselő polgárok. Lényegében a Hír TV visszafoglalásával fejeződött be az április 8-i parlamenti választás, hiszen a kormányfő legfőbb célja az volt, hogy az ellenzék ellehetetlenítése mellett elüldözze legfőbb ellenlábasát, Simicska Lajost is. Miután már az elbukott voksolás másnapján kitűzte a várfokra a fehér zászlót a renitens oligarcha, csak idő kérdése volt, hogy a Lánchíd Rádió, a Heti Válasz, valamint a Magyar Nemzet után mikor kap utasítást legyőzőitől a Hír TV feladására is...

NEMZETKÖZI VISSZHANGJA IS VAN A HÍR TV FELETTI HATALOMÁTVÉTELNEK

MÉRCE
Szerző: BOGATIN BENCE
2018.08.04.


Közleményben ítéli a Hír TV Fidesz általi felforgatását átállítását a Riporterek Határok Nélkül (RSF).
A franciaországi központú, az információ- és véleményszabadságot zászlajára tűző nemzetközi civil szervezet kiemelte, hogy a magyar sajtó kisajátításának egy újabb lépését látja a történtekben, mely során a televízió – mint írják – Orbán Viktor egyik szövetségeséhez került. Szerintük az elmúlt napok eseményei alapján „a Fidesz-szövetségesek átvétele megerősíti, hogy a kormány eltökélt a média feletti kontroll megszerzésében”.

A Riporterek Határok Nélkül áprilisban tette közzé idei, sajtószabadságról szóló jelentését. A 180 országot listázó dokumentumban Magyarország a 73. helyen áll, ez két hellyel rosszabb, mint az egy évvel korábbi. (Az RSF listája egyébként már 2010-et megelőzően is egyre hátrébb rangsorolta Magyarországot, 2008-ban például még a 17.-ről a 23. helyre.)

A jelentés még az áprilisi választások előtt készült. A Magyarországról szóló részben kiemelték, hogy tavaly Orbán Viktorhoz közeli üzletemberek vásároltak fel kiadókat, megjegyezték ugyanakkor, hogy vannak olyan lapok, melyekben kormánykritikus híreket jelennek meg.

A rangsor közzététele óta lényegében eltűnt a kormánykritikusra állított Simicska-média: kezdve a Magyar Nemzettel, majd fokozatosan a Heti Válasszal – amely online kiadásának mai bezárásáról itt írtunk –, illetve végül e hét szerdán a Hír TV visszavételével...

ITT OLVASHATÓ

EGY EMBER A TIZENNYOLCADIK SZÁZADBÓL

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.08.03.


"A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak."

Ezt egy Edmund Burke nevű, whig párti politikus írta 1770 körül.
Esetleg írjak még ide valamit vagy ez így elég?
Legföljebb még egy kérdés: ugye jól tudom, hogy ebben az országban vannak még jók? Nem politikusra gondolok. Civilekre. Akik képesek civil szervezeteket alapítani. Olyanok mellé, mint a Magyar Tudományos Akadémia vagy a Magyar Ügyvédi Kamara.
Azt mondják, ne hülyéskedjek?

ELKÉSZÜLT A BALATON NER-TÉRKÉPE

INDEX
Szerző: CSD
2018.08.03.


Ön se tudja követni, hogy a Balaton környékén pontosan melyik kemping, szálloda, kikötő került már Mészáros Lőrinc, Tiborcz István vagy más NER-lovag kezébe, de azért azt gondolja, jobb lenne tudni az ilyet tudni nyaralás előtt/közben? Akkor önnek találták ki a K-Monitor legújabb térképét, amelyen pár kattintással megnézheti, hogy mi tartozik a Balaton környékén a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe.

A térképen lovagonként, településenként és cégenként szűrhető, hogy kinek hol van szállodája. Ebből kiderül például, hogy Mészáros Lőrincnek 11 kempingje, 8 szállodája és egy borháza van a Balcsi körül, Tiborcz István egy kikötőben és egy kempingben érdekelt, Szivek Norberthez pedig egy golfklub köthető. Jó böngészést kívánunk!

TIBORCZ SZÁLLODÁJÁTÓL ORBÁN GÁSPÁR ZSEBÉIG

ÁTLÁTSZÓ - NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TAMÁS RÓBERT
2018.08.04.


Riadó! Ja, nem. Szombat van, feküdjetek vissza nyugodtan.

Nem függ össze semmivel, csak jelzem, az Origo annyira mélyre ásta magát a fekáliatengerben, hogy bizonyos reggeleken már én is képtelen vagyok olvasni. Még akkor is, ha munkaköri kötelességem lenne. Mindig van az ahhoz képest. Ez a szerencsétlen portál ott tart, hogy a többi Orbán-tacepao minőséginek tűnik ehhez képest. El sem tudom képzelni, milyen réteget céloztak meg. Akik ezen a szinten értenek, azok nem tudnak olvasni szerintem.

Nincs is ezzel nagyobb baj, de felmerül a kérdés: mit olvasnak a jobboldali emberek? Mármint azok, akik valóban jobboldali elveket valló, értelmes, normális honfitársaink. Ugyanis vannak ilyenek bőséggel, bár nekik közük nincs Orbán szektájához, ami soha nem volt és soha nem is lesz jobboldali. Még akkor sem, ha üvöltve ezt hirdetik magukról. Lényegében Orbán nem a baloldaliakkal és a liberálisokkal szúrt ki parádésan, mert az ő létüket legalább elismeri a rendszere, még ha gyalázza és hazudik róla, akkor is. A jobboldalt viszont elfoglalta, ráült, bemocskolta, agyonnyomta, kiszorítva onnan azokat, akik nem szektatagok, nem műkeresztények, nem nácik és nem is fasiszták, hanem teljesen épeszű emberek. Hmmm.

Az RTL Híradója beszámolt arról, hogy a kormány néven futó társaság kiemelt beruházássá nyilvánította Orbán Viktor vejének szállodaépítését. A csatorna megkérdezte a kormányzati tájékoztatási központot, hogy miért is, erre az volt a válasz: miért ne? És tényleg, miért is ne? Hiszen megtehetik.

A propagandaportáloknak tegnapra is jutott öröm. A nyomtatott Heti Válasz után bezár a lap online-verziója, a Válasz.hu is. Most ennek örvendeznek szánalmasék, bár még ünneplik a Hír Tv elfideszesítését, pontosabban visszafideszesítését is, hiszen a csatorna szintén Orbán vécépapírjaként működött addig, ameddig Simicska Lajos úgy nem gondolta, hogy elég erős ő ahhoz, hogy szembeszálljon a kreálmányával. Mint kiderült: nem volt elég erős. Úgyhogy a legokosabb Lajos délcegen elsunnyog. Bizonyára sikerült megfelelő alkut kötniük az egykori tettestársaknak, mert végül szabad elvonulást kapott Bátor Lajos, a rendszer megdöntője. Most sem őt mocskolja a cselédmédia, hanem például Kálmán Olgát, de őt aztán minden létező és nem létező eszközzel. Rendkívül szánalomraméltó az a nyálas igyekezet, ahogy a cselédség egymást letaposva igyekszik bizonygatni a gazdának, ő tudja a legmesszebbről leköpni az Orbán Viktornak nem tetszőket. Pocsék élet lehet az övék, azt be kell látni. Ezt még a jó fizetés és az egyéb úton-módon juttatott apanázs sem képes kompenzálni...

A MAGYAR KISVÁLLALKOZÓK MOSTUHAGYEREKEK

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BIHARI TAMÁS
2018.08.04.


A hazai vállalkozásoknak a gazdasági jogalkotás kiszámíthatatlansága, a személyekre, cégekre szabott törvények, és az emiatt érzett bizonytalanság okoz jelentős gondot - mondta a Népszavának Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára. 

Nem érzi magát kényelmetlenül egy olyan érdekvédelmi szervezet egyik vezetőjeként, amely tagjainak jelentős része - Varga Mihály pénzügyminiszter tusnádfürdői kijelentései szerint - még egy „nyomorult” honlapot sem képesek üzemeltetni? Nem tudnak idegennyelveket és hatékonyságuk is fele akkora, mint a hasonló holland vállalkozásoké? 

Valóban, megtudhattuk a minisztertől, hogy a magyar nem világnyelv, és arról is értesülhettünk, hogy ne reménykedjenek a magyar vállalkozók és munkavállalók abban, hogy a tolmácsgép olyan hamar belép, hogy a nyelvi nehézségeik megoldódnak. Emellett még tett néhány hasonlóan ironikus és lekezelő megjegyzést Varga Mihály. Mellette Palkovics László technológiai és innovációs miniszter is bírálta a magyar vállalkozókat. Ha a pénzügyminiszternek, és az innovációs tárca vezetőjének gondjai vannak a hazai vállalkozókkal, akkor azokat miért nem a Magyarországon, az erre szakosodott intézményes fórumokon mondták el, mint amilyen például a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fóruma. Ehelyett a bálványosi program iránt érdeklődő helyi értelmiséggel, a Fideszhez kapcsolódó politikai közönséggel osztották meg a gondolataikat. Ezzel nincs is semmi baj, de van egy „rossz” hírem a számukra: a félmillió magyar mikro –és kisvállalkozó itthon van. Ha a minisztereknek termelékenységi, hatékonysági, informatikai és egyéb problémáik vannak, akkor azt Miskolcon, Pécsett, vagy Zalaegerszegen és a többi magyarországi településen illenék megvitatni. Még annyit sem tudtak, hogy egy kis-, vagy mikrovállalkozónak – főleg ilyen adó- és járulékterhek mellett – egy „nyomorult” honlap fenntartásának a költsége is számít. 

Ha kissé szarkasztikusan is, de mégis létező gondokra hívták fel a figyelmet a miniszterek. Nem lehet, hogy a szerencsétlen megfogalmazás ellenére segíteni akartak? 

Mi elsősorban nem azt várjuk el a területek felelős vezetőitől, hogy akár szarkasztikusan, akár másképpen diagnosztizáljanak, mert azt nagyjából mi is tudjuk, mi a baj a hazai vállalkozásokkal. Sokkal fontosabb lett volna, hogy a terápiáról beszéljenek, de nem emlékszem, hogy erről szó esett volna. Amit pedig különösen furcsállottam, hogy úgy minősítgették a hazai vállalkozásokat, mintha a kialakult helyzethez - mint előkelő idegeneknek - semmi közük sem lett volna. Azért ne feledjük, a mai pénzügyminiszter hosszú ideig gazdasági miniszter volt, az innovációs tárca vezetője pedig oktatási államtitkárként tevékenykedett. Ha versenyképességi, képzettségi problémákról beszélnek, akkor a saját felelősségüket is illett volna megemlíteni, hiszen az elmúlt négy évben a játékszabályok kialakításában jelentő szerepük volt. Hozzátehették volna, hogy ők mit tettek a körülmények megváltoztatásáért.

Milyen terápiára lenne szükség? 

Talán a legfontosabb tényező a gazdasági jogbiztonság. Sajnos, nem ezt tapasztaltuk az elmúlt nyolc évben. Ha a kormányzat azt várja a kis- és közepes vállalkozásoktól (kkv), hogy fejlesszenek, hitelt, munkatársakat vegyenek fel, hogy korszerű gépeket vásároljanak, exportpiacokra igyekezzenek kijutni, akkor azt kellene látniuk, érezniük hogy nem játékai „mindenféle szélnek”. Ráadásul a gazdasági jogszabályok is, gyakran előtanulmányok, egyeztetések nélkül születnek. Meghatározó jelentősége lenne az élőmunkához köthető vállalkozói terhek, így a szociális hozzájárulási adó (szocho) mértékének nagyobb arányú csökkentése a béremelések ütemének figyelemvételével...

ÉL ÉS ÉLNI AKAR

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.08.04. 


Az élet közkeletűen szar, bár akadnak eltérő vélemények a megítélésében. Ez filozófiai hajlam, pénztárca vagy szerelmi állapot függvénye többnyire, de vannak egyéb ismeretlenek is az egyenletben, például az eperfagyi vagy a kisvasút, kinek mi. Bonyolult dolog ez, mint maga az organikus létezés is, legyen ázalékállatka az ember vagy prostisrácos bérgyilkos, esetleg levelibéka.

Ady óta tudjuk, hogy az élet él és élni akar. Bár ő még nem nézhette a Natgeo műsorait, amelyek bemutatják, hogy az első egysejtű megjelenése óta az emberig bezárólag a létezés első számú törekvése az ehhez szükséges energia megszerzése, legyen az bélszín vagy tyúkláb, egyre megy, csak másféle tőle a delikvens hangulata. Ha Schopenhauer, akkor az előző esetben is borongós, ha meg fideszbérenc seggfej, akkor viszont tutul tagolatlanul, és az örömtől csűrdöngöl fönnakadt szemekkel.

Pedig ha keresztény lenne, nem volna virágos jókedve. Hiszen tudná, ahogyan atyái is tartották, csak az ő penészes agyáig ilyen mókák nem jutnak el, hogy ez itt a siralomvölgy, ahol piros pontokat lehet gyűjtögetni a túlvilági gyönyörökhöz csupán. Ilyképp, amit hazudik, az nem különbözik az iszlamista robbantótól, aki szintén a szüzek és mézes sütemények ígéretével pusztítja el a fél világot.

Az egyedüli becsületes úriember ebben a színjátékban Sziddhartha herceg, aki mindenféle örömökről lemondott ezen a Földön. És nem azért, hogy a mennyekben kamatostul kapja vissza, hanem, hogy soha többé ne kelljen átélnie az evilági gyötrelmeket, amire nem az Atyának jobbja a gyógyír, hanem a Nirvana felemelő semmije. Ezt viszont elképzelni is lehetetlen nekünk, mert a nyugati agyával az ember azon gondolkozna, mi van a semmi mögött, valami biztató mégis.

Kitetszik tehát, hogy aki őszinte, belátja, élni nem mindig jó. Ehhez képest, kevés kivételtől eltekintve, amelyeket Camus doktor ismer alaposan, mégis ragaszkodik a nyüves életéhez nemcsak a bolha, de a bolhás teremtés koronája is a rongyaiban és korgó gyomorral. Olyan ellentmondás ez, amelyet évezredek óta nem tudnak feloldani sem a papok, sem a gondolkodók, csak most Kásler miniszter a mérhetetlen okkultista tudásával...