KANADAI MAGYAR HÍRLAP
Szerző: ACZÉL GÁBOR
2018.07.30.
Első Valósághajlító Viktor főméltósága – jó szokása szerint – a külhoni, magyarok által is lakott Tusványoson kegyeskedett a multikulkuralizmus és a bevándorlás elutasításának nemzeti jogáról és szükségletéről, valamint e szükséglet a határok, a piacok, a keresztény kultúra és a magyar nyelv védelmének a többség által kinyivánított népi igényéről, akarásáról szónoklani. Ostoba okvetetlenkedő – persze, nem ott és nem akkor – akadt ugyan, aki szerint a százötven évig tartó török és iszlám világ ellenére megmaradtunk magyarok, megőriztük a többségi vallásunkat, a kultúránkat és a nyelvünket, egyesek még a gasztronómia fejlődésével és fürdőkultúra meghonosításával is előhozakodtak, egy istenbarma pedig a valósághajlításra fittyet hányva és a mi népnemzeti turulunkat török eredetű szónak tételezve nem átallotta a magyar nyelv egészének tekintélyes részét a törököktől származtatni, s ehhez alábbiakat előkaparni.
Török szó a TURUL,
és török eredetű
az egyetlen tyével kezdődő szavunk,
a TYÚK.
Török a KÖKÉNY és a TÖRVÉNY,
török a KARÓ, a KÓRÓ, a KORSÓ,
a TÚRÓ, a TARLÓ és a KOPORSÓ,
török a SARLÓ, az ORSÓ,
a TILÓ, a TINÓ,
a KANCSÓ, a KOMLÓ,
a TURBÁN, a SZATTYÁN,
s az ám:
török az OROSZLÁN.
Török még továbbá
a SZŐLŐ, a SZEPLŐ,
az ÜNŐ, a TEKNŐ,
a SÜLLŐ, az ÜSZŐ,
a SEPRŐ és a SÁR,
a TATÁR és a TÁR,
a GYŰRŰ, a GYŰSZŰ,
a CSEPŰ és a KESELYŰ,
a SÖPÖR, a TÜKÖR, az ÖKÖR,
a fürge ÜRGE,
a TÚZOK, a TOK,
a TENGELY, a TENGER,
a TÉRD, a TŐR,
a SZÉK, a SZÉL,
a SZŰCS, a SZÓR,
török, ami a sárga virágát bontja:
a SOM,
török szavunk a TAR és a GYOM,
azt hiszem, folytatni is tudom,
török a BALTA,
török az ALMA,
a SÓLYOM, a KARVALY,
az ÖLYV, a SÁTOR, a SEREG,
a BÖLÉNY, a VAJ.
A KECSKE és a KÖRTE
szót is ők hagyták örökbe,
nekik köszönhetjük
a SÜVEGET, a SZATÓCSOT,
a SZŰRT, a KÖDMÖNT,
az ÜNNEPET és az ÜRÖMÖT,
a VÁLYÚT, az OCSÚT, a SARUT,
és a TANÚT.
Tőlük való szavunk
a KÖPÜL, a KŐRIS, a KÚT,
a KOMONDORUNK
és a KUVASZUNK,
nélkülük nem volna
se ÁRTÁNYUNK, se DISZNÓNK,
se BÁJUNK, se DIÓNK,
nem lehetett volna
NÁNDORUNK,
nem lehetnének BARMAINK,
nem volna BORUNK,
nem mondhatnánk,
hogy egy ÁCS nem ács,
hiányozna a szótárunkból
a BÁRSONY, a BOJTORJÁN,
a BOGLYA,
a BESENYŐ, a BIKA, a BILINCS,
a TOR,
a BORJÚ, a BORS,
a BORSÓ és a BORZ,
hiányozna a DŐL és a BÖLCSŐ
az ÓL, az ÍRÓ
a KANTÁR és a KARÁM,
hiányozna az IGE.
Nem mondhatnánk BÚCSÚT
egymásnak és senkinek,
nem BÚCSÚZHATNA tőlünk senki se,
nem is mehetnénk BÚCSÚBA,
nem árulhatnánk
egyazon GYÉKÉNYEN senkivel,
nem csíphetne CSALÁN,
hiányoznának
a BOSZORKÁNYAINK,
nem vonzhatná a tekintetünket
egy-egy szép BOKA,
nem CSAVARHATNÁNK el
a lányok fejét,
nem lehetne se anya-
se fába való CSAVARUNK,
nem is CSAVAROGNÁNK,
az övünkön se volna CSAT,
szemünk sarkában nem gyűlhetne CSIPA,
és ha hiszik, ha nem,
nem csupán a MUSZLIM,
nem csupán a MECSET,
hanem az EGYHÁZ is
török eredetű szavunk,
akár a GYÓNÁS,
a CSEPÜ, a CSERGE, a CSIGER
és a FINDZSA.
