Szerző: HONT ANDRÁS
2018.07.04.
Tisztelt Európai Unió, Kedves Seggfejek!
Miközben Önök az internetes mémek betiltásán ügyködnek mindenféle szerzői jogi részletizék fölött fontoskodva, tájékoztatnám Önöket, hogy ezalatt mi történik egy uniós tagország nyilvánosságával.
Magyarországon – merthogy rólunk van szó – az úgynevezett „választást” követően megszűnt az egyik legrégebb óta működő, országos napilap, így a kormánytól független napilapok száma – tessék figyelni –: 1. Az is – annak ellenére, hogy egyelőre még tisztességes és elkötelezett újságírók dolgoznak ott – egy átláthatatlan, kevéssé ízléses háttéralkunak köszönheti létét, és nem tudni, hogy a kormánynak milyen eszközei vannak az azonnali bedöntésére, ha mégsem kedve szerint muzsikál.
A megyei lapok az elmúlt négy évben kerültek egytől egyig hatalom közeli oligarchákhoz, a helyi orgánumokat pedig – az elsöprő többségben a kormánypárt káderei által irányított – önkormányzatok adják ki. Az állami média soha nem látott színvonalon terjeszti a hatalmi agitációt és uszít a rendszer vélt vagy valós ellenfeleivel szemben. Ugyanennek a tevékenységnek rendelték alá a nemzeti hírügynökséget.
A választás után egyből beszüntette a sugárzást az egyik utolsó olyan rádió, ahol nem a központi hírügynökség gondosan irányított propagandaanyagaiból állították össze a hírblokkokat. Ez az adó annak a pénzembernek a tulajdonában volt, aki elévülhetetlen „érdemeket” szerzett a rendszer kiépülésében. Vicces, de az a helyzet, hogy a hatalommal szembeni ellenpontot egy sértett oligarcha jelentette, és részben az ő pénze tette lehetővé, hogy ellenzéki szereplők, független értelmiségiek is képernyőre jussanak, és hogy a köztereken ne csak a kormány üzenetei látszódjanak...
