Szerző: SZELESTEY
2018.07.03.
Erősen rezgett a léc az este Berlinben, mármint hogy túléli-e a koalíció az amúgy teljesen eszement belviszályt. Nos, egyelőre fellélegezhet Németország, de Európa is. Utóbbi azért, mert
ha bukik a Merkel-kormány, az évekkel vetette volna vissza az EU-t,
már ha éppen nem dől össze az egész unió, éppen akkor, amikor pl. Trump hadat intézett ellene a kereskedelmi kapcsolatokban.
De hogy a hetvenéves CDU-CSU-szövetség ugyanígy megússza-e a következő konfliktust, az cseppet sem biztos. Arra viszont mérget lehet venni, hogy a két párt vezetői legközelebb ismét egymásnak esnek, csak alkalom kell hozzá. Illetve ahogy a migránsügy mutatja, még az sem. És mit lehet várni a jövőben, amikor ilyen mélypontra zuhantak a személyes kapcsolatok? Amikor Seehofer azt kérdezi nyilvánosan, hogy az akarja őt meneszteni, aki az ő jóvoltából lett kancellár? (Hogy milyen előzményekre utalt ezzel, az nem világos, de mindegy is. Aki a politikában kést ránt, az kés által vész el…)
A történet amúgy teljesen szürreális:
a bajor keresztényszociálisok vezére összecsinálta magát az őszi tartományi választások közeledtével, mert fél, hogy pártja még több voksot veszít, miközben nyomul az AfD.
Ezért pápább akart lenni a pápánál, azaz jobbról előzni a szélsőséges riválist. Kérdés persze, hogy ezt mekkora tömegek veszik be, amikor ott van nekik az eredeti, ha már mindenáron a radikalizmus híveivé kívánnak szegődni. Úgy hogy amit Seehofer az utóbbi napokban művelt, azzal súlyos sebeket ejtett a CSU-n, de a kereszténydemokratákon is, és alaposan megrendítette Merkel amúgy is hanyatló tekintélyét. Ily módon idő kell, amíg Berlin összeszedi magát. Nem véletlen, hogy a múlt heti EU-csúcs előtt mind Tusk, a Tanács, mind Tajani, az EP elnöke szinte könyörgött a tagállamoknak: állapodjanak meg a menedékpolitika megújításában, mert ha nem, arra rámehet az egész integráció.
Hogy pillanatok alatt mennyire kicsúszott a talaj a német kormányfő talpa alól, azt jól mutatja, hogy csütörtökön Berlinbe várják Orbán Viktort. (Merkel a találkozó előtt alighanem bevesz egy-két Dedalont, hogy legyőzze gyomrának háborgását.) Hogy mi a véleménye igazából a magyar vezetőről, az jól kirajzolódott a múlt héten Brüsszelben, amikor a magyar vezető azt hitte, hogy az erőviszonyok eltolódása folytán immár szalonképes lett és a lehető legbarátságosabb (krokodil)mosolyát felöltve, odalépett a kancellárhoz, amint az éppen Macronnal társalgott. Aki nem nézte még a felvételt, az sürgősen pótolja, mert ilyet még biztosan nem látott: a másik kettőt mintha a bolha csípte volna meg, amikor megpillantotta a Kárpát-medence géniuszát. Azonnal sarkon fordultak és távoztak a színről, pedig még csak össze sem kacsintottak. Csak éppen működtek a zsigerek. De hát már csak így van ez, ha valaki úgy gondolja, hogy Európának az a jó, ha minél rosszabb...
Persze Orbánt aligha zavarni az egyértelmű testbeszéd,
lenyeli a pofont,
mert valószínűleg úgy gondolja, hogy Merkel most nincs abban a helyzetben, hogy elutasítsa a kérését. Ez persze nem teljesen igaz, mert időközben Seehofer látványos kudarcot vallott, hiába próbálta meg sarokba szorítani szövetségesét. Ráadásul a németek többsége inkább a mérsékelt menekültpolitikára vevő, ami a CSU népszerűségének csökkenésével, illetve a közlekedő edények elve folytán az AfD további megerősödésével jár. Azaz a német választók októberben alighanem benyújtják neki és a tartományi kormányfőnek a számlát ezért az otromba melléfogásért. Amiért a világ értelmesebb fele azt figyelte lélegzetvisszafojtva, hogy bedől-e a világ demokráciájának jelenlegi bajnoka. Nincs erre jobb kifejezés, mint amit Gabriel, a német szocdemek volt elnöke mondott: Elmebaj!
lenyeli a pofont,
mert valószínűleg úgy gondolja, hogy Merkel most nincs abban a helyzetben, hogy elutasítsa a kérését. Ez persze nem teljesen igaz, mert időközben Seehofer látványos kudarcot vallott, hiába próbálta meg sarokba szorítani szövetségesét. Ráadásul a németek többsége inkább a mérsékelt menekültpolitikára vevő, ami a CSU népszerűségének csökkenésével, illetve a közlekedő edények elve folytán az AfD további megerősödésével jár. Azaz a német választók októberben alighanem benyújtják neki és a tartományi kormányfőnek a számlát ezért az otromba melléfogásért. Amiért a világ értelmesebb fele azt figyelte lélegzetvisszafojtva, hogy bedől-e a világ demokráciájának jelenlegi bajnoka. Nincs erre jobb kifejezés, mint amit Gabriel, a német szocdemek volt elnöke mondott: Elmebaj!
