ELEVE KISZORÍTJÁK A SZEGÉNYEKET - NEM MEGSZÜNTETNI, SZABÁLYOZNI KELL A SZABAD ISKOLAVÁLASZTÁST

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2018.06.26.

A jelenlegi oktatási rendszer keretei között jóval eredményesebben lehetne küzdeni a szegregáció ellen, mint egykoron, amikor ezernyi önkormányzat tartotta fenn az iskolákat – állítja Kertesi Gábor közgazdász, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézet kutatója, akivel azt próbáltuk megfejteni, hogy ennek ellenére mégis miért lett rosszabb a helyzet, és mit lehetne tenni ez ellen.

– Mostanában egyre többen vetik föl, hogy a szabad iskolaválasztás, amit annak idején a legnagyobb szabású reformlépésnek hittünk, teret nyitott a szegregáció előtt.

– Valóban, mindaz, amit most látunk, nagyon nagy mértékben a szabad iskolaválasztás következménye. De ebből nem az következik, hogy a szabad iskolaválasztást meg kellene szüntetni. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy a szabad iskolaválasztás, szemben a jelenlegi helyzettel, nem lehet teljesen szabályozatlan rendszer. Ami nálunk történik, nem egyedi jelenség, hiszen ezekbe a problémákba a kétezres évek után országok sora futott bele. Csakhogy vagy a társadalmi elégedetlenség, vagy a politikai mozgalmak hatására rájöttek, hogy változtatniuk kell, mert a józan ész is ezt diktálja.

Kertesi Gábor májusban tartott a szegregáció hazai helyzetéről egy forrásmunka értékű előadást. Ennek teljes anyaga ide kattintva elérhető.

– Mennyi idő kellett ehhez a felismeréshez?

– Chile esetében ez a folyamat harminc évig tartott, de Magyarországon is összegyűlt már elegendő tapasztalat, nem tegnap vezették be a szabad iskolaválasztást. Nálunk a nyolcvanas évek közepe óta működik ez a rendszer. Vagyis nagyjából ugyanannyi idő telt el, mint Chilében, ahol 1981-ben indították el Milton Friedman javaslatait követve. Az iskolai reform keretében lényegében piacosították az oktatást, de nem úgy, mint Magyarországon. Ott azt mondták: minden gyerek, akinek a szülei ezt igénylik, kap egy közoktatási célra beváltható, ennyi és ennyi ezer dollárt érő utalványt (vouchert), amivel a szülő oda viheti a gyerekét tanulni, ahová csak akarja. A reformot megelőzően, az államosított iskolarendszerben a chilei gyerekek 10-15 százaléka, a gazdagok, drága magániskolákba jártak. Az 1981-es reform keretében azután nagy számban alakultak vouchert elfogadó magániskolák. Olyanok, amelyek azt mondták, „én nem csak készpénzt fogadok el, nálam a voucher is beváltható”. A voucher valódi, pénzhelyettesítő eszköz, ami az állami iskolákban is beváltható volt. Ennek nyomán egy három részből álló iskolarendszer alakult ki: 2007-ben a gyerekek 50 százaléka állami iskolába járt, 40 százaléka vouchert elfogadó magániskolába és 10 százaléka pedig hagyományos magántandíjas diák volt. Ugyanakkor a voucheres iskola is válogathatott a tanulók között, amitől rendkívül szelektívvé vált a rendszer, mérhetően növelte az egyenlőtlenségeket, miközben nem volt valódi teljesítményjavulás. Valahogy úgy történt Chilében, ahogy nálunk is, csak ott valódi piacosított rendszerről beszélhettünk, míg nálunk a legkevésbé sem, hiszen Magyarországon a szülőt nem tekinti senki az oktatási szolgáltatás megrendelőjének. Nos, ezt a rendszert Chilében 2008-tól radikálisan megváltoztatták, de úgy, hogy a szabad iskolaválasztást nem szüntették meg. Viszont szabályozták a voucherrendszert. A szegények 50 százalékkal magasabb értékű vouchert kaptak, és elfogadták az úgynevezett preferenciális iskolatámogatási törvényt (SEP). A SEP-ben való részvétel nem kötelező az iskoláknak, de azok, amelyek csatlakoznak, plusz támogatást kapnak az államtól. Cserébe nem felvételiztethetnek, miként tilos a „szülőkkel való elbeszélgetés” is. Magyarul: nem szelektálhatnak a tanulók között. 2017-ben a Harvard Egyetem kutatója, Richard Murnane és munkatársai megvizsgálták, mi történt a reform bevezetését követően. Szignifikánsan javult a tanulók teljesítménye, javultak a továbbtanulási mutatóik, kiváltképp a hátrányos helyzetűeké. A szabályozatlan iskolaválasztási rendszerek egyenlőtlenségnövelő és szegregációerősítő hatásait olyan súlyosnak ítélte meg az OECD, hogy 2012-ben egy külön tanulmányban hívta fel a figyelmet ezekre az anomáliákra. Flandriában is teljesen szabályozatlan rendszerben működött a szabad iskolaválasztás hosszú időn keresztül. Hasonlóképp, mint idehaza. Ha nincs rendes szabályozás, akkor nyilvánvalóan az erősebb szereplők diktálnak. A kínálati oldalról például az az iskola, amely jónak számít, mert az iskolázottabb szülők oda akarják vinni a gyereküket. A keresleti oldalról pedig a gazdag, jól informált, érdekérvényesítésre képes szülők. E két erős fél találkozása kiszorít mindenki mást a rendszerből. Ugyanezt látjuk Magyarországon. Flandriában sem volt szabályozott felvételi eljárás, a szülők nem tudták, hogy a gyerekük a többiekhez képest hogyan áll, és miért, a hátrányos helyzetű gyerekeknek semmilyen előnyük nem volt, sőt olyan előjelentkezési szabályok voltak, amelyek eleve a jobb helyzetűeknek kedveztek. Flandriában 2002-től valamennyi most említett szabályt megváltoztatták, a hátrányos helyzetben lévők számára előnyt biztosítottak, és a teljes felvételi eljárást nyílttá és transzparenssé tették. Miként Új-Zélandon is, ahol épp olyan a rendszer, mint Magyarországon, csakhogy az iskolába való bejutás vagy elutasítás indokai minden jelentkező számára áttekinthetők és nyilvánosak...

ITT OLVASHATÓ

NEM, EZ A MÓDSZER NEM AZ A MÓDSZER

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2018.06.26.

Parlamenti vitanapot tartottak tegnap az Országházban, így hát volt miről beszélni a sajtóban. Pláne, hogy a miniszterek elnöke is tiszteletét tette a tisztelt házban, nem csak valamelyik beosztottját küldte, hogy frappánsabbnál frappánsabb válaszokat adjon. Noha a teljes hazai sajtót bejárta a hír, miszerint a cafeteria-rendszert jóformán megszünteti a kormány – ezzel dolgozók százezreinek bérét megcsonkítva – Orbán Viktor szerint ez mégsincs így.

De hát sokszor hallottuk már, hogy a pletykák, vagy a korábban megszellőztetett hírek nem igazak, aztán valahogy mégis szinte mindig azok voltak. A kormány már reflexből vág vissza az újságírók, vagy épp ellenzéki politikusok kérdéseire. Ez a reflex pedig általában hazugsággal társul. Ha ez nem így lenne, akkor pedig teljesen irreleváns, oda nem illő válaszokat adnak a kormány politikusai.

Ennek a nagymestere Orbán Viktor, aki bármilyen kérdésre képes boldog karácsonnyal, vagy pünkösddel válaszolni. Ha esetleg nem ezen frappáns elemek közül válogat, úgy Soros-terv, vagy Brüsszel van. Az értelmes válaszok ideje már bőven lejárt. Erre tökéletes példa a tegnapi indexes gyors interjú, melyben Orbán többször is válaszolt egy – még fel sem tett – kérdésre. És nem azért, mert a miniszeretek elnöke a jövőbe látna, hanem azért, mert simán akkora tapló, hogy az újságírót meg sem tiszteli azzal, hogy meghallgatja, majd ezt követően válaszol a kérdéseire.

Az Index ugyanis Orbán szerint fake news, tehát értelmetlen lenne bármiféle válaszadás. Az, hogy egy köztisztviselő köteles lenne válaszolni az újságírói kérdésekre – lévén hogy ők az emberek helyett teszik fel a kérdéseiket – az totálisan hidegen hagyja mind Orbánt, mind pedig Rogánt, vagy Kósát. Futnak mint a nyulak, menekülnek a legközelebbi liftbe, vagy kapualjba, csak ne kelljen válaszolni a kérdésekre. Tehát az ő részükről a tisztelet teljes hiánya tapasztalható, ők mégis elvárják másoktól.

Na de térjünk csak vissza arra, ahogy a kormány nem fogja kinyírni a cafeteria-rendszert. Emellett arra is válaszolt Orbán, hogy az ötmilliós miniszteri fizetés hazugság. Ilyenről ő nem tud, sőt még csak fel sem merült. Na de ez is hamarosan ki fog derülni, de senki ne lepődjön meg, ha akár több miniszter is milliós fizetésekkel büszkélkedhet majd a közeljövőben. Ugyanis szó volt itt régebben a képviselői fizetések csökkentéséről is, aztán érdekes módon azok is megemelkedtek, méghozzá nem is kicsit.

Szó volt még arról is, hogy mennyire felkészült a kormány egy esetleges gazdasági válságra. Erre valamiért Orbán arról kezdett el beszélni, hogy régi legenda az, hogy a magyar gazdaság az uniós támogatásoktól függ. Kár, hogy ez nem annyira legenda, mintsem a valóság, ugyanis a GDP növekedés többek között pontosan ennek köszönhető. Az tény, hogy nem csak Magyarország jár jól az uniós tagsággal, de az is tény, hogy soha nem voltunk és valószínűleg soha nem is leszünk nettó befizetők. Ez pedig pontosan azért van, mert a magyar gazdaság nem versenyképes...

ITT OLVASHATÓ

KALANDOZÁS A BORZALMAKTÓL A CSODÁIG

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Harri Seldon
2018.06.26.

Egy hete olvashattátok Harri Seldon és családja „megszűnt régióban” tett kalandozásainak első részét. Ígéretem szerint most megyünk tovább, és azt is megígérhetem, a mai út legalább olyan érdekes lesz, mint a múltkori. Induljunk is!

„Érdekes módon, most hogy elkezdtem írni ezeket a posztokat, akkor jöttem rá, hogy mi mekkora lokálpatrióták lettünk. Ez alatt a lassan öt év alatt, amióta itt élünk, bejártuk többször a tartomány szinte minden szegletét.

Most a nagyobb városok után a kisebb, de szintén szép és érdekes helyeket mutatok be. Metz-től nyugatra egy óra autózásra van Verdun.

Verdun

A város története a keltákkal kezdődik, ők alapították a Verodunum nevű helyiséget a Meuse jól védhető völgyében. A verduni egyházmegyét a IV. században alapították. A város régóta fontos átkelő volt a Meuse (Maas) partján.

A frank korban Verdun végig jelentős hely, itt kötötték meg 843-ban a Verduni Szerződést, mely a birodalom első felosztása volt. Ettől az időtől kezdve vált szét a birodalom nyugati és keleti fele.

Középen maradt, ugye Lotaringia, szegény Lothaire birtoka, ami viszont így „két tűz között” alig harminc év után megszűnt önálló lenni. Verdun sokáig különböző német-római fejedelemségek és hercegségek birtokai közelében feküdt, mint különálló püspökség, melyet II. Henrik 1552-ben foglalt el, de Metz-hez és Toul-hoz hasonlóan jogilag csak a vesztfáliai békében csatolták Franciaországhoz.

Amíg azonban az 1870-es háború után Metz német megszállás alá került, Verdun megmaradt francia kézen. Azért is választotta Falkenhayn, a német vezérkar főnöke, 1916-os támadása célpontjául, mert a városnak szimbolikus jelentősége volt a franciák számára, és az utánpótlás vonala csak egy közútból állt, mert három oldalról a német hadsereg vette körül.

A német vezérkarnak nem is az volt az elsődleges célja, hogy a várost gyorsan elfoglalja, hanem a védelem felmorzsolásával a francia katonai potenciál kimerítése legalább ilyen fontos szempont volt.

A város ostroma 1916. február 21-én kezdődött, és december 18-ig tartott a környéken a küzdelem. Falkenhayn jól számított, a védelem nem vonta vissza csapatait, hanem kitartott. A francia hadvezetés kialakított egy utánpótlás-vonalat a városba bevezető úton ez volt a „voie sacrée”.

Csak a teherautóknak volt szabad az úton haladni, a gyalogosoknak az út mellett kellett haladni a szántóföldön, ha egy autó elakadt, egyszerűen letolták az útról, mert semmi sem zavarhatta az utánpótlás forgalmát. A közel tíz hónapos harc után a frontvonal nagyjából ugyanott volt, ahol februárban.

Az egy éves csatának eredménye 700 000 áldozat, ebből 300 000 halott (egy ilyen borzalmas vérfürdőben nem érdemes számolni, hogy melyik oldalon mennyien várták hiába haza a családtagjaikat…) többi sebesült, rokkant, valahol eltűnt.

Ezenkívül a táj Verduntól keletre mai napig magán viseli a tüzérségi gránátok nyomait, a domborzat sok helyen más, mint 1916 előtt volt. Egy lényeges következménye volt Verdunnak: Falkenhaynt leváltották, és a német hadvezetés az 1916 évi csaták eredményét látva kezdett el ismét foglalkozni a korlátlan tengeralattjáró háború felújításának lehetőségével. Ami végül a háború fordulópontja lett, miután az USA belépett az első világháborúba.

Most hogy 100 éve lett vége az első világháborúnak, a lányok a zeneiskolával szintén megemlékeznek erről az eseményről, és egy koncerten ezt a dalt fogják előadni...

ITT OLVASHATÓ

TIBORCZ MEGSZEREZTE A BDPST NEVŰ

444
Szerző: PETHŐ ANDRÁS
2018.06.26.

Néhány nappal ezelőtt érkezett a cégbíróságra egy irat, amelyben Tiborcz István bejelentette, hogy minősített többséget szerzett a BDPST Zrt. nevű ingatlanos cégben. A miniszterelnök veje már eddig is tulajdonos volt a társaságban, de májusban megvásárolta régi üzlettársa, Hamar Endre részvényeit, és így most már övé a cég túlnyomó része.

Nem derül ki az iratból, hogy pontosan mennyi részvényt vásárolt Tiborcz Hamartól, de a „minősített többség” megfogalmazás a jogszabályok szerint azt jelenti, hogy legalább a cég 75 százaléka az övé. A dokumentumban nem szerepel, hogy Tiborcz mennyit fizetett a részvényekért. (Erre és más részletekre rákérdeztünk a BDPST Zrt.-nél. Ha válaszolnak, akkor azzal kiegészítjük a cikket.)

A 2015-ben alapított BDPST Zrt. néhány év alatt jelentős ingatlanportfóliót alakított ki. Ahogy arról több újság beszámolt korábban, a céghez tartozik a turai kastély, a Ranolder-villa Badacsonyban, a Mahart-ház nevű, Pesti Vigadó melletti palota, egy palotaszint az Andrássy úton, és egy 2000 négyzetméteres orbánhegyi telek. Mint arra a 444 rámutatott korábban, a BDPST történetét az is érdekessé tette, hogy a cég üzletelt többek között az FBI által körözött szaúdi Ghaith Pharaonnal (ő azóta már meghalt).

A társaság tavaly kifejezetten jó évet zárt. Eszközállománya több mint 5 milliárd forint volt, és 4,1 milliárd forintnyi adózott nyereséget ért el...

ITT OLVASHATÓ

A DIKTÁTOROK SANYARÚ ÉLETE

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.06.26. 

Másnak is feltűnt, hogy a legtöbb diktátor alacsony, rosszarcú figura volt? És van. Lehetséges, hogy így kompenzálnak, talán eredetileg nem is akarnak mást, mint magas, jóképű pasassá varázsolódni. Miután ez még a tudomány jelenlegi állása szerint sem kivitelezhető, marad a korlátlan hatalomra törekvés, a mindenki más eltiprása. Ha már magas és jóképű nem lehet a szerencsétlen, legalább rettegjenek tőle. És tiszteljék, ez mindig ott van a be nem teljesülő vágyak között. Tiszteljék. De egy zsarnokot senki nem tisztel, legfeljebb kihasznál és persze fél tőle mindenki. Vagy utálja, mint a kétnapos szart.

Ennek ellentmondani látszik, hogy számtalan férfi van, aki nem éppen daliás termetű és nem annyira jóképű, mégis normális emberként viselkednek. Sőt! Igen, mert egészséges a lelkük és tudják, hogy nem igazán fontos dolgok ezek, bőven lehet kompenzálni a testi adottságokból eredő pici hátrányokat műveltséggel, tudással, humorral, lélekkel. Akinek ez nem megy, abból lesz szörnyeteg. Kicsi szörnyeteg a portásfülkében, az eladópult mögött, vagy az akármilyen cégnél alkalmazottként, aki azért is megszívat mindenkit, mert megteheti.

Ha a csillagok együttállása úgy alakul, mondjuk van egy gazdasági válság, egy országban túl nagy az elégedetlenség valamiért és emberünk pont nem portás, hanem politikai ambíciói vannak, eléggé gátlástalan és eléggé pszichopata (lehetőleg több területen is, mert az a siker titka), akkor politikus lesz. Ha ráadásul elég hozzá hasonló, de gyengébb szar alak van körülötte, akkor akár egy ország csúcsára is felcsimpaszkodhat...

ITT OLVASHATÓ

FAJI TÖRVÉNYEK?

HUPPA
Szerző: CSERPES TAMÁS
2018.06.26.

Az egészségtelen cinizmus mellyel az emberfia néhány depresszióra hajlamos példánya bizonyos idő után védekezésül körbe veszi magát, aztán onnan pislog kifelé, hogy időnként megnézze, mi a jó fene történik körülötte, hát az néha bizony megrepedezik és akkor az illető úgy érzi, hogy itt valami rossz, valami egészen embertelenül és kurvára rossz, ami arra készteti, gondolkozzon el azon, hogy jó-e itt, ebben az országban élni, mármint amiben született, és talán néha úgy érezte, nagyjából békésen eléldegélhet, aztán majd valamikor különösebb feltűnés nélkül meghal, de addig legalább azzal foglalkozhat amivel akar, meg szeret, mert ugye nincs éhínség, nem dúl háború, a klíma is elviselhető, a szomszédokkal ki lehet jönni, néha hoznak ezt-azt, meg aztán az ember is átvisz néhány dolgot, amiről azt sejti örülni fognak neki, sőt előbb-utóbb találkozik olyan emberekkel, akik nem hiszik azt, hogy tökéletesek, nem tömik degeszre állandóan hasznos tanácsokkal, csupán meghallgatják, ami nagy szó, mivel az emberek nagy része leginkább panaszkodni szeret, esetleg másokat szid, kibeszél a hátuk mögött, ami valóban jó mulatság, de figyelmesen hallgatni csak kevesen képesek, mondhatni azt, hogy az emberek egyre kevésbé figyelnek oda egymásra, ami nem biztos, hogy igaz, mivel elképzelhető, hogy régebben is így volt, csak hát erről kései születése okán nem rendelkezhet személyes tapasztalattal aki most él, de ez annyira talán nem is fontos, a filozófusok meg más efféle éhenkórászok foglalkoztak eleget az elidegenedéssel, amiből olyan ménkű vastag könyveket írtak, amin átlagos képességű ember élve nem képes átrágni magát, így valójában az is megeshet, az ember nincs is tisztában azzal, hogy ő most éppen ilyen elidegenedett állapotban létezik, emiatt beéri annyival, hogy van, meg vannak mások is körülötte, szóval amíg nagyobb baj nincs, nem nagyon érdekli az ilyesmi, kínlódjanak ezzel a kérdéssel az olyanok akiknek ez a munkájuk, rendes emberek inkább művelik földjeiket és tökéletesen elégedettek azzal, hogy az ő kertjük is pont olyan szép zöld mint a szomszédoké, azaz kerek a világ és élhető, ráadásul ebbe a világocskába nagyjából ő is belepasszol, ami olykor boldogságot okoz számára, de amikor ebbe a létezésébe egyesek azzal rondítanak bele, hogy azt állítják magukról, kizárólag ők képviselik a jót, az erkölcsöt, ráadásul tévedhetetlenek és minden bajra tudnak egy pompás megoldást, legfőképpen ujjal mutogatnak azokra, akik ránk hozták a rontást, akkor ezeket legszívesebben elküldené az anyjukba, mivel tisztában van vele, hogy született szélhámosok, akik zsigerből hazudnak, de nem küldheti el őket sehová, mivel túl sokan hisznek nekik, meg abban, hogy valami szép új világot építenek közösen, mások kizárásával, amit eddig még senkinek sem sikerült összehoznia, pedig rengeteg elvetélt próbálkozás volt már rá, néha megdöbbentően sok hullával, ez utóbbiak számolgatása a történészek dolga, a halottaknak amúgy teljesen mindegy, hogy számolgatják, méricskélik-e őket vagy nem, mivel az ő szempontjukból tökéletesen egyedül nem vannak, mivel mindenki csak egyszer halhat meg, ráadásul leginkább a maga kárára, ami talán a legintimebb dolog a világon, az élők szempontjából természetesen nem mindegy, hogy ki az elhunyt, de ez nagyon bonyolult kérdés, szóval akkor most mi van, mármint itt Magyarországon, amiben megszilárdult egy velejéig romlott, hazug rendszer, amelybe még a derék ellenzék is beletartozik, amire a légékesebb bizonyíték az, hogy mindenféle különösebb tiltakozás nélkül elfogadták a „Stop Sorosnak” elnevezett „faji törvényt”, ami azonban nem egészen igaz, mivel az emberiség egy fajt alkot, szóval a kérdés nem olyan egyértelmű, talán jobb lenne „emberiesség elleni” törvénynek nevezni, ami nem tévedés, valóban nem emberiség elleni elkövetett bűncselekményről van szó, hanem valami olyasmiről, hogy a jelenlegi rendszer, amely egyre inkább erősebb lesz, és úgy néz ki sokáig az is marad, politikai számításból elfogadott egy olyan törvénycsomagot, hogy aki szegény, szerencsétlen, valamilyen okból segítségre szorul, az ott rohadjon meg ahol van, aki pedig azt állítja, hogy ez nem más, mint szemétség, az meg fizessen ezért büntetést, ezzel szemben aki ki tudja fizetni a borsos árú belépti díjat, az nyugodtan jöjjön csak be, még az sem érdekes, hogy többszörös gyilkos, vagy nemzetközileg keresett szélhámos, csak időben és jó sokat fizessen, ezért úgy néz ki, a magyar kormány magáncélokra vámot szed szed az Európai Unió használatáért, ami Magyarországra semmilyen veszélyt nem jelent, mivel olyan hülye nem nagyon akad, aki itt akarna letelepedni, bűnözni, utóbbi tevékenységet a jelenlegi rezsim már rég kisajátította önmaga számára, aztán emiatt érzi az ember úgy, hogy minél előbb el kéne innen húzni a csíkot, mivel ez már megint egy mocskos, szemét rendszer, ami ugyan nézőpont kérdése, mivel egyesek úgy érzik, pont emiatt érdemes itt maradni, nekik ugyanis ez tetszik, szóval igazságot tenni, vitatkozni ezen kár, mivel ez egyéni döntés kérdése, de abból az országból ahol valódi fasiszta törvényeket hoznak és ez még említés szintjén sem merül fel, a tapasztalatok alapján érdemes elpucolni azoknak, akik nem akarnak beállni a csatasorba, mivel nem lételemük a hadakozás, szóval ezek nem faji törvények, hanem „szemét törvények”, amelyet egy aljas politikai elit hozott, amely az ország szégyene, amelynek apropóján később ünnepségeken fognak szónokolni schmidtmária-szerű élőlények, hogy milyen szörnyű volt, de most még persze nagyon jó, amit már rengetegszer eljátszottak itt, ebben az országban, ahol ugye nincs éhínség, nem dúl háború, a klíma is elviselhető, ennek ellenére a dolgok valami miatt mindig úgy alakulnak, hogy alkalmanként egyeseknek el kell innen menniük, ami főként azért kurvára rossz, mivel soha, senki nem tanul belőle.

ITT OLVASHATÓ

"A GONDOLAT NEM KÉR VÍZUMOT" - MICHAEL IGNATIEFF ÉS KORNAI JÁNOS BESZÉDE A NYÍLT TÁRSADALOM DÍJ ÁTADÁSAKOR

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: IGNATIEFF, KORNAI
2018.06.22.

A Közép-európai Egyetem (CEU) a Nyílt Társadalom Díjat adományozta Kornai Jánosnak, a Harvard University és a Budapesti Corvinus Egyetem emeritus professzorának. A díjat június 22-én, az egyetem tanévzáró ünnepségén adják át; ezt követően kapják meg diplomájukat a most végzett hallgatók. Az alábbiakban közöljük Michael Ignatieffnek, a CEU rektorának beszédét, amely méltatja a díjazottat, majd Kornai Jánosnak a díj átvételekor elhangzó beszédét.


Michael Ignatieff beszéde:

Kornai a gondolat puszta erejére támaszkodó, úttörő gazdasági elemzéssel tárta fel a zárt kommunista társadalmak pusztító irracionalitását. Az olyan, nevéhez köthető munkák, mint A gazdasági vezetés túlzott központosítása vagy A hiány Kínától Oroszországon át Kelet-Europáig reformerek generációit inspirálták. 1989 után, a rendszerváltás megindulásával Kornai munkái, mint az Indulatos röpirat arra tettek kísérletet, hogy humánus és igazságos ösvényt jelöljenek ki a piacgazdaság megteremtéséhez.

Csendes bálványdöntögető, szabad szellem, szeretett tanár, odaadó férj és apa, radikális gondolkodó és kritikus hazafi. Kornai élő példája annak, mire lehet képes egy ember, ha életét és munkáját a nyílt társadalom alapértékei, a szabadság iránti elkötelezettség és a félelmet nem ismerő intellektuális őszinteség vezérli.

Kornai János beszéde:

Büszke vagyok, hogy a Közép-európai Egyetem kitüntetett az Open Society Díjjal. És ti is, végzős hallgatók, büszkék lehettek arra, hogy ezen az egyetemen tanultatok. Minden elismerés örömet szerez a kitüntetettnek, és a végzős hallgató mindig örül annak, hogy eredményesen eljutott a tanulmányai végéhez. Ami azonban különleges jogcímet ad a büszkeségre, az, hogy én a kitüntetést és ti a diplomát éppen ettől az egyetemtől kapjuk.

A CEU nem csak hirdeti az egyetemi autonómia eszméjét, az egyetemi világ sok évszázados sarkalatos elvét, hanem működésében megtestesíti, példát mutat a megvalósításában. Szabad viták, egymással ütköző nézetek, gondolkodási iskolák versengése, eszmei nyitottság és sokszínűség jellemzi az életét. A gondolat nem ismer határokat, nem kér vízumot sem belépéskor, sem kilépéskor: a CEU példát mutat ebben is. Nagyon remélem, hogy ti, amikor leveszitek az ünnepi talárt, és hozzáfogtok a további tanuláshoz, vagy elfoglaljátok munkahelyeteket, tovább terjesztitek az itt megszokott és megtanult szellemet.

A CEU magyarországi működése bizonytalan helyzetbe került. Felhasználom az ünnepélyes alkalmat arra, hogy kifejezzem szolidaritásomat. Nem volt nehéz ezt az egyetemet támogatni, amikor békében, zavartalanul dolgozott. A barátság vizsgája: mit teszel a barátodért, amikor bajba kerül, nehézségekkel kell megbirkóznia? Jó látni, milyen sok igaz barátja van a CEU-nak – ezek között tudhat engem is.

Diákok, akik most elhagyjátok ezeket a szép épületeket, ismerős tantermeket, bármilyen messzire mennétek is, figyeljétek, mi történik az Alma Materrel, és maradjatok igaz barátai.

Albert Hirschman ragyogó esszéjében szembeállított egymással kétféle választ, amellyel kifejezhetjük az elégedetlenségünket, reagálhatunk a sérelmekre: exit vagy voice, kivonulás vagy tiltakozás. A lojalitás, a hűség erősen motiválja azt, akinek választania kell. Ha végképpen lehetetlenné válik a maradás, akkor az exit lehet a túlélés egyedüli lehetséges útja. Nincsenek univerzális szabályok ezekre a nehéz választásokra. Itt és most Magyarországon, itt és most a posztszocialista régióban a lojalítás érzése a „maradni és folytatni a megkezdett munkát” álláspontot sugalmazza. Maradjunk hűségesek azokhoz az eszmékhez, amelyek meggyökereztetésére oly nagy szüksége van ennek a talajnak, a gondolatok szabad áramlásától hosszú-hosszú időn át elzárt földnek. Ha valakinek vagy valaminek lojalitással, hűséggel tartozunk, az az eszmekör, amelynek fontos képviselője ezen a tájon, az egykori vasfüggönytől keletre a CEU.

A küzdelem a nyitott társadalomért, a demokráciáért, az emberi jogokért sokféle eszközzel vívható. A kitüntetésről kiadott közlemény és a rektor úr imént elmondott laudációja több nevet említett az egykori díjazottak közül. Szeretném külön is kiemelni Václav Havelt, Göncz Árpádot, Bronisław Geremeket és Joachim Gaukot. Mindegyik élettörténete más és más. Ami a közös bennük (és hozzátehetem: bennem): az, hogy az egykori Kelet-Európában születtek, ott tanulták, saját bőrükön is, mit jelent a diktatúra és a társadalom elzárása a Nyugattól.

Külön is büszke vagyok arra, hogy immár én vagyok a második magyar, aki a díjazottak közé került. Örülök annak, hogy az első Göncz Árpád volt, akit ma is még oly sokan szeretnek, és Árpi bácsiként emlegetnek.

Új diplomás hallgatók, akik más országokból jöttetek, remélem, nem csak halmozódó bajok, rosszindulatú szólamok és ártó események emlékét viszitek magatokkal! Megmarad benneteket a szép Budapest képe, az egyetem nyugalmat árasztó környéke, a néhány lépés távolságban lévő Duna-part felől kitáruló varázslatos látkép. Bizonyára körülnéztetek az országban, és élveztétek a Balatont, a magyar hegyeken-dombokon tett kirándulásokat, hallgattatok magyar zenét. Talán még a magyar költők versei is eljutottak hozzátok. Jó lenne, ha a világ olyan hiteles forrásból, mint egy CEU‑n végzett volt diák szájából, méltányos és kiegyensúlyozott képet kapna országunk állapotáról. Nem csak a nyomasztó rossz magyarországi eseményekről értesülne, hanem hallana arról, ami tiszteletreméltó és szép itt nálunk. Hírét költenétek annak, hogy nem kevés azoknak a magyaroknak a száma, akik küzdenek az emberi jogokért, a szabadságért, a társadalom demokratikus berendezkedéséért.

Számomra különösen példaértékű az első díjazott, Karl Popper. Az ő példáját tudom leginkább követni, mert az akadémiai világban élte le az életét. Filozófus volt, és elsősorban kutatóként, tanulmányok és könyvek szerzőjeként, és tanárként hatott, nemcsak a tanítványaira, kollégáira, de más értelmiségiekre is, szerte a világon. Nem is csak a saját szakmájára, hanem valamennyi tudományág aktív művelőire, tanulóira. Ám ezen túlmenően – és ezt szeretném hangsúlyozni – számos gondolatának erős közéleti tartalma van. Helyénvaló, ha a mostani alkalommal azt az elvet emelem ki, amit a most kapott díj elnevezése magában foglal, a nyílt társadalom popperi kívánalmát. A történelem sok olyan társadalmi berendezkedést hozott létre és hoz létre újra és újra, amely megszegi e követelményt, fékezni próbálja a gondolatok szabad terjedését, és csak egyetlen eszmekört, a saját ideológiáját akarja ráerőltetni mindenkire. Intoleráns, képtelen befogadni a másságot. És persze nem csak idegen gondolatoktól akar elzárkózni, hanem minden idegen embertől; gyanakodva, előítéletektől súlyosan terhelten, bizalmatlanul néz rájuk. Nagy szükségünk van Popper bíztatására, a nyílt társadalom elvének terjedésére. Magas színvonalú kutatások, világszerte ismertté vált könyvek sok példával támasztják alá a megállapítást: befogadó, inkluzív társadalmaknak sokkal jobb az esélyük a gazdasági fejlődésre, a növekedés tartósan magas ütemére és az innovációra, mint a bezárkózó, exkluzív társadalmaknak.

Itt ismét a fiatalokhoz szólok, elsősorban a most végzett hallgatókhoz, akik a mai ünnepségen kapják meg a diplomájukat. Ha hazatértek, jogotok van persze bezárkózni a szakmai munkahely négy fala közé, vagy ha tovább folytatjátok a tanulást, behúzódni az egyetemi szobákba és begubódzni a szakmátok szűk mikrokozmoszába. Még az is lehet, hogy ily módon nagy teljesítményt értek el. De ez az egyetem, amely most útra bocsát benneteket, nem ezt a magatartást sugallja. Ne legyünk szakbarbárok, hanem tágra nyitott szemmel figyeljünk a világra. És ne csak figyeljünk, hanem – ki-ki a maga módján – vegyen részt a közügyekben. Ha azt látja, hogy rossz irányban haladnak körülötte a dolgok, emelje fel a szavát. Sokféle eszköz áll rendelkezésre. Nem azt hirdetem, hogy mindenki rohanjon ki a barikádra, és mozdítsa meg a macskaköveket, ahogyan azt 60 éve tették a párizsi diákok. Azt sem, hogy csak lángra gyújtó szavakkal lehet cselekedni. Sir Karl Poppertól például távol állt a hangoskodás; udvarias hangon szólalt meg az akadémiai és közéleti vitákon. De megszólalt!

Popper gondolata, a nyílt társadalom elve újra és újra megszólalásra késztet bennünket. Országomban, Magyarországon nem csak a CEU-t érik fenyegetések, hanem olyan tervek készültek, amelyek veszélyeztetik a Magyar Tudományos Akadémia autonómiáját és kutatóintézeteihez fűződő kapcsolatait. Felhasználom ezt a pódiumot, hogy kifejezzem szolidaritásomat a Magyar Tudományos Akadémiával és erkölcsi támogatást adjak autonómiájának védelmezéséhez. Minél nagyobbak a nehézségek, annál fontosabb, hogy minél többen kiálljanak a nyitottságért, az emberi jogokért, a demokráciáért.

Még egyszer köszönöm a CEU-nak a magas elismerést.

(A díjat elsőként Karl Popper filozófusnak adományozták, 1994-ben. Popper nevéhez fűződik a „nyílt társadalom” eszméje. A további díjazottak közül kiemeljük a következőket: Václav Havel, a Cseh Köztársaság elnöke, 1999; Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, 2000; Bronisław Geremek, volt lengyel külügyminiszter, 2001; Tom Lantos, az USA képviselőházának tagja, 2003; Ricardo Lagos, Chile volt elnöke, 2006; Carla Del Ponte, a Nemzetközi Büntető Bíróság volt ügyésze, 2007; Kofi Annan, az ENSZ volt főtitkára, 2007; Richard Holbrooke, USA különmegbízott, postumus, 2010; Javier Solana, az Európai Bizottság főtitkára, 2011; Orvosok Határok Nélkül nemzetközi szervezet, 2016 és Joachim Gauck, Németország volt elnöke, 2017.)

ITT OLVASHATÓ

MIÉRT A SZEGÉNYELLENES FIDESZ NYER, AMIKOR A MAGYAROK TÖBBSÉGE ÚJRAELOSZTÓ POLITIKÁT AKAR

MÉRCE
Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2018.06.26.

Az interneten nagyon népszerűek azok a tesztek, amelyek egy sor kérdés után megmutatják, milyen politikai értékrenddel rendelkezünk, és ez alapján milyen politikai táborhoz tartozunk. A leggyakrabban az ún. politikai iránytűvel (Political Compass) találkozhatunk, amely kéttengelyes koordinátarendszerben helyezi el politikai értékrendünket: az egyik tengely a gazdasági, másik pedig általában kulturális, társadalmi kérdésekből épül fel.

A Policy Solutions intézet most reprezentatív kutatással térképezte fel, vajon a magyar társadalom egésze hol helyezkedik el ebben a koordinátarendszerben.

A május 6. és 13. között készült felmérés keretén belül a válaszadóknak huszonnyolc kijelentés kapcsán kellett véleményt mondaniuk, ebből tizennégy a gazdasági jobb-bal tengelyen, tizennégy pedig a társadalmi nyitott-zárt tengelyen helyezte el az embereket.

Az eredmények alapján egyértelműen látszik, hogy gazdasági kérdésekben a társadalom túlnyomó többsége (78%) baloldalon helyezkedik el, állami szerepvállalást, újraelosztó politikát és az egyenlőtlenségek csökkentését szorgalmazzák. Kulturális kérdésekben a kép sokkal kevésbé egyértelmű, sok kérdésben szinte fele-fele arányban oszlik meg a társadalom, de összességében enyhén inkább a konzervatív pólus felé tendál.

Baloldaliak vagyunk, ez nem kérdés

A tizennégy felsorolt gazdaságpolitikai álláspont közül csupán négy volt olyan, amelyben a megkérdezettek többsége a jobboldalra helyezkedett, a fennmaradó tízben azonban a baloldali álláspontot preferálta. Ráadásul ahol jobboldali megfogalmazások győzedelmeskedtek, ott is csupán nagyon szűk többséggel, ehhez képest a baloldali pozíciók elsöprő, nem ritkán kétharmados többséget élveznek.

Nézzünk néhány erős többséggel rendelkező baloldali álláspontot:

- 90 százalék ért egyet azzal, hogy az adónkból biztosítani kell minden magyar állampolgárnak a jó minőségű állami egészségügyet.

- 83 százalék gondolja úgy, hogy a rosszabb helyzetben lévők társadalmi felemelkedését az államnak támogatnia kell.

- 80 százalék szerint akkor igazán jó egy társadalomban élni, ha nincsenek jelentős különbségek gazdagok és szegények között.

- 79 százalék szerint mivel a cégekben nem lehet megbízni, szükség van azok törvényi szabályozására.

- 73 százalék szeretné, hogy egy munkavállalónak akkor is legyen joga sztrájkolni, ha a sztrájkja miatt a lakosság többségének kényelmetlenséget okoz.

- 72 százalékos a többkulcsos, progresszív adórendszer támogatása.

- Ugyancsak 72 százalék veti el azt a feltételezést, mely szerint mindenkinek annyit ér a munkája, amennyi fizetést kap érte.

- 66 százalék nem ért egyet azzal az állítással, miszerint amelyik kultúrház, művelődési ház állami támogatás nélkül nem tud megélni, azért nem kár, ha csődbe megy.

- 64 százalék azzal sem ért egyet, hogy alapvetően az egyén hibája lenne a szegénység.

- 57 százalék szerint hamis a feltételezés, hogy a nagy bérkülönbségek elfogadhatók lennének, mivel teljesítményre ösztönzik az embereket.

A jobboldali álláspont nyert akkor, amikor a megtakarítások utáni pluszadó (vagyonadó) kérdése merült fel, ezt 58 százalék utasítja el. 59 százalék gondolja úgy, hogy aki munkanélküli, az általában nem akar dolgozni. 52 százalék szerint a világgazdaság jelenlegi rendszere a világ minden országának esélyt biztosít a felzárkózásra, és 51 százalék véli úgy, hogy a magáncégek többet tesznek az emberekért, mint az állam.

Ez utóbbi kérdés inkább arra enged következtetni, hogy bár az emberek nagyobb állami szerepvállalást szeretnének, jelenleg igen elégedetlenek az állam tevékenységével, és jobban bíznak a magánvállalatokban...

ITT OLVASHATÓ

TÖRÖKORSZÁGI LEVÉL

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.06.26.

Édes néném!

Hát, nagyon sok viszontagság után, de csak megérkeztünk ide, a messzi Törökországba. Látod, mennyit szidtál, hogy annak idején az én drága barátom, a kedves Recep Tayyip még meg sem nyerte, amit annyira meg akart, a mindent eldöntő választásokat, de én már gratuláltam neki. De mindig kell egy jó barát, mint ahogyan azt a Toystoryban éneklik. Ezt nem tudom, mi a rosseb lehet, csak annak idején az Árpi írta föl nekem, hogy bátran használhatom, kajálni fogják a népek. Eddig nem volt alkalmam ezt a bölcsességemet csillogtatni, látod, te vagy az első, s lehet, az utolsó is, mert fenekestül felfordult a világ, de ezt fölösleges részleteznem.

Annyit azért a szerencsés menekülésről, hogy amikor a söpredék föllázadt, már nem is tudom, milyen apróságon, de tényleg, hiszen annyi jót tettem velük és nekik, szóval, amikor ostromoltak a várban, és a TEK is átállt, s csak a legkipróbáltabbak maradtak mellettem, az alagutakon keresztül sikerült kereket oldani. Dilemma előtt álltam, merre induljak az álruhámban – még neked sem mesélem el, minek öltöztem, hátha szükség lesz rá, de meg kell hagyni, zseniális -, szóval, azt kellett eldönteni, hogy a Vlagyimir felé induljak, vagy más tájak irányába. Azért nem döntöttem az oroszok mellett, holott stadionra néző dácsát ígértek, mert régen is arrafelé iszkolt az összes kommunista, és hogyan vette volna ki magát, ugye, ha én is ott keresek oltalmat.

S mivel a Tayyip is szavát adta, hogy számíthatok rá, meg a rákóczis hagyományok is nemesebbek, a törökök mellett döntöttem. Elvergődtünk valahogyan a horvát tengerpartra, a Lőrinc jachtjáig, s mondhatom, elég viszontagságosan. Szerte az országban a sorosista hordák vették át a hatalmat, és ekkor bántam meg, hogy nem voltam keményebb, és nem zártam börtönbe és táborokba az összeset. Jogom lett volna hozzá, megszavaztattam, de az a kurva Unió visszatartott. Ha nem kellett volna annyira a rohadt pénzük, rég otthagytam volna az egész bagázst, de most már mindegy. Valahogyan csak elvergődtünk az Adriáig, és most itt vagyok. De ez a hajózás is megér egy misét...

ITT OLVASHATÓ

STRASBOURGI INTŐ ORBÁNNAK, AMIT AZ MEGINT KÉZLEGYINTÉSSEL INTÉZ EL - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.06.26.

- A toryk elutasították, az Európai Néppártból viszont sokan megszavazták, hogy induljon jogállami eljárás az Orbán-kabinet ellen.

-Trump legfőbb ideológiai eszmetársa Európában: Orbán Viktor.

-
Migrációügyben Szíjjártó ismét felmondta a leckét, de a no go-zónákról ezúttal valahogy megfeledkezett.

Guardian

Nem valószínű, hogy az EU megvonná a tagsági jogokat Magyarországtól, de mindenképpen jelképes lépés, hogy az Európai Parlament illetékes bizottsága a jogállam megszegése miatt példátlan módon megszavazta az eljárás megindítását az Orbán-kormány ellen. Ugyanakkor a döntés kesztyűt dob a legerősebb EP-frakciónak, az Európai Néppártnak, amelyet azzal vádolnak, hogy legitimálja a magyar politikust, miután nem zárja ki tagjai sorából a Fideszt. Josef Weidenholzer az osztrák szociáldemokraták képviseletében kifejtette, hogy az uniónak cselekednie kell, mert Magyarország immár csupán látszat demokrácia.

A most elfogadott jelentéstervezet 12 pontban foglalja össze a magyar jogállam lebontásával kapcsolatos aggályokat, bár még azelőtt készült, hogy az Országgyűlés megszavazta a civilellenes törvényt. Ugyanakkor nagy botrányt keltett, hogy a brit konzervatívok képviselője tegnap a szankciók ellen voksolt. Egy holland liberális politikus azt mondta, hogy a toryk lábbal tapodnak a saját örökségükön, hiszen az orbáni tekintélyelvűség mellé álltak, és most mondanak igazából búcsút az európai értékeknek.

Die Presse

1. Az osztrák konzervatívok két EP-képviselője is amellett van, hogy meg kell kezdeni Magyarország ellen az eljárást a 7-es paragrafus alapján. Az ÖVP strasbourgi csoportjának vezetője, Karas úgy nyilatkozott, hogy a demokrácia, a hatalommegosztás és az alapjogok elemi játékszabályai forognak kockán. Márpedig az értékek, illetve a jogállam esetében egy kereszténydemokrata néppárt nem lehet semleges. A Bel- és Igazságügyi Bizottság elé terjesztett jelentés pedig konkrét példákkal indokolja, hogy miért kell megtenni ezt a lépést. A lap emlékeztet arra, hogy Szíjjártó Péter ugyanebben a testületben nagyjából két hónapja hazugsággyűjteménynek titulálta a Judith Sargentini által készített helyzetfelmérést, amely szerint Magyarországon komoly veszélyben van a demokrácia és a jogállam.

2. Minél inkább közelednek az európai választások, annál inkább láthatóvá válnak a repedések a Fidesz tagsága ügyében az Európai Néppárton belül. Főleg a nyugati és északi államokból sok képviselőnek nem tetszik Orbán Viktor tekintélyelvű irányvonala és attól tartanak, hogy a szavazópolgárok jövőre az urnáknál fejezik ki hasonló ellenérzéseiket. Az Európai Parlament mindenesetre fokozza a nyomást Magyarországra, hogy adjon számot arról, amit művel. De kellemetlen helyzetbe kerül a Bizottság is, amely visszariadt a szóban forgó szankciótól. A tegnap jóváhagyott dokumentumot ősszel terjesztik az EP plénuma elé, ám Budapestnek nemigen kell tartania a szavazati jog befagyasztásától, mert Lengyelország várhatóan vétózni fog, ha odáig jutnak a dolgok...

ITT OLVASHATÓ