PORTFOLIO.HU
Szerző: BEKE KÁROLY
2018.05.14.
Az Eurostat 2017-es adatai és a Portfolio friss becslései alapján tavaly már több mint 610 ezer magyar állampolgár élhetett az Európai Unióban más tagállamaiban, ez a szám mintegy 25 ezerrel magasabb, mint 2016-ban. A számok azt mutatják, hogy lassult a nettó kivándorlás, de nincs szó a folyamat megfordulásáról. Ráadásul a korábbi évekhez hasonlóan továbbra is a fiatal, munkaképes korú népesség megy el Nyugat-Európába dolgozni.
Tavaly sem állt le az elvándorlás
Tavaly a Portfolio egész cikksorozatot szentelt a magyarok kivándorlásának az Európai Unió országaiba, a friss 2017-es adatokból az derül ki, hogy tovább nőtt a Nyugat-Európában élő magyar állampolgárok száma. Mostanra szinte minden tagállam közzétette a friss adatait, melyeket az Eurostat összegzett, de a fontosabb célországokat igyekeztünk az eredeti forrásból összegyűjteni:...
ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ
2018. május 14., hétfő
HAZATÉRÉS
JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.05.14.
A minap írtam egy hendiatriszról, az "Isten, haza, család" címzetű förtelemről, akkor a kereszténység volt a téma, a hármasságból csak az isten fogalmával vacakoltam kicsit, kellene már a haza nevű mélytorok öblögetéssel is foglalkozni, ne lehessen rám fogni, hogy csak ateista vagyok (nem vagyok eléggé, még az ateizmussal kapcsolatban is vannak kétségeim), vegyük hozzá az apatriotizmusomat is (úgy látszik, nincs ilyen, az ellenőrző program aláhúzta, én meg fölvetettem vele, mostantól van - legalábbis az én gépemben). A témának az ad különös aktualitást, hogy ezúttal egy Brüsszelben tenyésző seggnyaló üzente meg a Párt kizárólagosnak tekinthető hazafiságát a különben nemlétező baloldalnak.
Hazaszeretet, hazaárulás, hazafiság (érdekes, hazalányság nincs, furcsa, nem? - hogy ilyen is csak a férfiaknak van, ez nem lehet véletlen, valószínűleg azzal egyenértékű, ami még ezen kívül csak a férfiaknak van). Aztán van még a házaló, a hazárd és a házasság. Valamint a hazátlan és a házatlan. Mind a házból származó szó. A latin nyelvekben a páter a szótő (pater-tris - atya), ez is jellemző, a hazát, a melegséget, az otthont éppen attól a szülőnek (ki tudja miért) nevezett embertől származtatják, aki az esetek többségében mindent megtesz azért, hogy ezt a meghittséget szétdúlja - emlegetem sűrűn a Biblia nőgyűlöletét, onnan ered a máig kiirthatatlan hímsovinizmus, a fizikai erőfölényével minden értelmes emberit, azaz a nőkben meglévő tulajdonságokat kisebbrendűségi érzésből elnyomó hímnemű ember felmérhetetlen kártevése. A patria betűhíven megjelenik még az angolban is, amennyiben a hazafi ott is patriot, de a hazát is az apából eredeztetik, ahogyan a németek is (Vaterland), bár náluk van egy érdekes kettősség a Heimat szóban, ami elsősorban otthont jelent ugyan (sőt, a heimlich származékszóban ott van a menedék is, ha a titokzatosnak - ezt jelenti a heimlich - tulajdoníthatunk egy ilyen jelentésárnyalatot). Nem találok semmi kivetnivalót abban, hogy a magyar nyelv egy tárgyat jelölő közös főnévből származtatja a haza nemesnek vélt fogalmát, sőt még tetszik is, szívesen ajánlanám a hazaszeretet nevében dühödten vagdalkozók figyelmébe ezt a körülményt, ha az efféléknek lehetne valamilyen elemi ismeret megszerzését ajánlani.
Én nem szeretem a hazámat, hazafi sem vagyok, igaz, hazaáruló sem, mert azzal a fogalommal végképp nem tudok mit kezdeni. Ezenkívül nem vagyok hazátlan sem, de nem azért, mert ezzel szemben hazás volnék, hanem mert az általánosan elfogadott módon ezt a szót sem tudom értelmezni. A haza megszilárdult ragos alakulat, a haz szótőhöz illesztett lativus-i raggal azt jelenti, hogy valahonnan máshonnan a házam felé irányítom a lépéseimet. Az a haza, amiről itt most beszélünk, a haza határozószó főnevesüléséből keletkezett és vált magasztos, de valójában tartalmatlan, álságos, hazug érzeményeket kifejező fogalommá. A haza határozószót értem, a hazatérést szépnek tartom, bizonyos távoli tájakról való érkezés vagy legalább vágy esetén még torokszorítónak is. De a hazát mint politikai és jogi terminus technikus-t, a zászlólengető, melldöngető nacionalizmus felsőbbrendűségének manifesztációját taszítónak találom, ami csak azért nagyon kellemetlen, mert országunkban (nemcsak korunkban, most csak sokszorosan) ezt a haza "értelmezést" hallom, olvasom politikustól és közmagyartól. Nem bír érdekelni sem a hazájuk, sem a hazafiságuk.
Közel harminc éves voltam, amikor először kaptam útlevelet. A nagyapámtól rám testált örökségből még megvolt négy bérház Bécsben, anyám néhány hónappal korábban nyerte meg a pert az osztrák állammal szemben, néhány jogtechnikai eljárás után az enyém lehetett volna jogos örökségem. A négy bérház a Prinz Eugen Straßén áll, a Belvedere palotával szemben, elég jó hely, minden normális ember összetörte volna magát, hogy a tulajdonosa lehessen egy ilyen fantasztikus vagyonnak. Szocialista állampolgár voltam, ezt a tranzakciót akkor lehetett volna lebonyolítani, ha "disszidálok", azaz ott maradok Ausztriában, itt Magyarországon távollétemben börtönre ítélnek (nekem volt még egy külön záradékom is az 56-os múltam miatt), ami azt jelenti, hogy soha többé nem térhetek haza. Hogy világosabb legyen a képlet, nem volt még meg a két fiam, sőt a mamájukat sem ismertem akkor, nem érdekelt semmiféle pénz, semmiféle vagyon, a Hausanwaltomtól (ez az ügyvédeim közül az, aki a házak ügyeinek intézésével volt megbízva) kértem tizenötezer schillinget, mert könyveket és lemezeket akartam venni, de semmi nem kötött sem Magyarországhoz (senki és semmi, hogy pontos legyek), sem máshová.
Az útlevelet harminc napra kaptam, a huszonhetedik napon hazajöttem, elfogyott a pénzem, meg aztán kicsit tartottam is attól hogy a vámon majd kereskedelmi mennyiségnek ítélik a könyveimet és lemezeimet, és esetleg elkobozzák. Két dolog vezérelt azon a bizonyos huszonhetedik napon. Az egyik: kénytelen vagyok eltűrni, hogy mások határozzák meg, elhagyhatom-e azt a helyet, ahol élek, azt viszont szinte tűrhetetlennek tartanám, ha még azt is meghatároznák, mikor jöhetek haza. A másik valamivel bonyolultabb. Öt évvel ezelőtt egyszer már megpróbáltam leírni, azt most ideteszem:..
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.05.14.
A minap írtam egy hendiatriszról, az "Isten, haza, család" címzetű förtelemről, akkor a kereszténység volt a téma, a hármasságból csak az isten fogalmával vacakoltam kicsit, kellene már a haza nevű mélytorok öblögetéssel is foglalkozni, ne lehessen rám fogni, hogy csak ateista vagyok (nem vagyok eléggé, még az ateizmussal kapcsolatban is vannak kétségeim), vegyük hozzá az apatriotizmusomat is (úgy látszik, nincs ilyen, az ellenőrző program aláhúzta, én meg fölvetettem vele, mostantól van - legalábbis az én gépemben). A témának az ad különös aktualitást, hogy ezúttal egy Brüsszelben tenyésző seggnyaló üzente meg a Párt kizárólagosnak tekinthető hazafiságát a különben nemlétező baloldalnak.
Hazaszeretet, hazaárulás, hazafiság (érdekes, hazalányság nincs, furcsa, nem? - hogy ilyen is csak a férfiaknak van, ez nem lehet véletlen, valószínűleg azzal egyenértékű, ami még ezen kívül csak a férfiaknak van). Aztán van még a házaló, a hazárd és a házasság. Valamint a hazátlan és a házatlan. Mind a házból származó szó. A latin nyelvekben a páter a szótő (pater-tris - atya), ez is jellemző, a hazát, a melegséget, az otthont éppen attól a szülőnek (ki tudja miért) nevezett embertől származtatják, aki az esetek többségében mindent megtesz azért, hogy ezt a meghittséget szétdúlja - emlegetem sűrűn a Biblia nőgyűlöletét, onnan ered a máig kiirthatatlan hímsovinizmus, a fizikai erőfölényével minden értelmes emberit, azaz a nőkben meglévő tulajdonságokat kisebbrendűségi érzésből elnyomó hímnemű ember felmérhetetlen kártevése. A patria betűhíven megjelenik még az angolban is, amennyiben a hazafi ott is patriot, de a hazát is az apából eredeztetik, ahogyan a németek is (Vaterland), bár náluk van egy érdekes kettősség a Heimat szóban, ami elsősorban otthont jelent ugyan (sőt, a heimlich származékszóban ott van a menedék is, ha a titokzatosnak - ezt jelenti a heimlich - tulajdoníthatunk egy ilyen jelentésárnyalatot). Nem találok semmi kivetnivalót abban, hogy a magyar nyelv egy tárgyat jelölő közös főnévből származtatja a haza nemesnek vélt fogalmát, sőt még tetszik is, szívesen ajánlanám a hazaszeretet nevében dühödten vagdalkozók figyelmébe ezt a körülményt, ha az efféléknek lehetne valamilyen elemi ismeret megszerzését ajánlani.
Én nem szeretem a hazámat, hazafi sem vagyok, igaz, hazaáruló sem, mert azzal a fogalommal végképp nem tudok mit kezdeni. Ezenkívül nem vagyok hazátlan sem, de nem azért, mert ezzel szemben hazás volnék, hanem mert az általánosan elfogadott módon ezt a szót sem tudom értelmezni. A haza megszilárdult ragos alakulat, a haz szótőhöz illesztett lativus-i raggal azt jelenti, hogy valahonnan máshonnan a házam felé irányítom a lépéseimet. Az a haza, amiről itt most beszélünk, a haza határozószó főnevesüléséből keletkezett és vált magasztos, de valójában tartalmatlan, álságos, hazug érzeményeket kifejező fogalommá. A haza határozószót értem, a hazatérést szépnek tartom, bizonyos távoli tájakról való érkezés vagy legalább vágy esetén még torokszorítónak is. De a hazát mint politikai és jogi terminus technikus-t, a zászlólengető, melldöngető nacionalizmus felsőbbrendűségének manifesztációját taszítónak találom, ami csak azért nagyon kellemetlen, mert országunkban (nemcsak korunkban, most csak sokszorosan) ezt a haza "értelmezést" hallom, olvasom politikustól és közmagyartól. Nem bír érdekelni sem a hazájuk, sem a hazafiságuk.
Közel harminc éves voltam, amikor először kaptam útlevelet. A nagyapámtól rám testált örökségből még megvolt négy bérház Bécsben, anyám néhány hónappal korábban nyerte meg a pert az osztrák állammal szemben, néhány jogtechnikai eljárás után az enyém lehetett volna jogos örökségem. A négy bérház a Prinz Eugen Straßén áll, a Belvedere palotával szemben, elég jó hely, minden normális ember összetörte volna magát, hogy a tulajdonosa lehessen egy ilyen fantasztikus vagyonnak. Szocialista állampolgár voltam, ezt a tranzakciót akkor lehetett volna lebonyolítani, ha "disszidálok", azaz ott maradok Ausztriában, itt Magyarországon távollétemben börtönre ítélnek (nekem volt még egy külön záradékom is az 56-os múltam miatt), ami azt jelenti, hogy soha többé nem térhetek haza. Hogy világosabb legyen a képlet, nem volt még meg a két fiam, sőt a mamájukat sem ismertem akkor, nem érdekelt semmiféle pénz, semmiféle vagyon, a Hausanwaltomtól (ez az ügyvédeim közül az, aki a házak ügyeinek intézésével volt megbízva) kértem tizenötezer schillinget, mert könyveket és lemezeket akartam venni, de semmi nem kötött sem Magyarországhoz (senki és semmi, hogy pontos legyek), sem máshová.
Az útlevelet harminc napra kaptam, a huszonhetedik napon hazajöttem, elfogyott a pénzem, meg aztán kicsit tartottam is attól hogy a vámon majd kereskedelmi mennyiségnek ítélik a könyveimet és lemezeimet, és esetleg elkobozzák. Két dolog vezérelt azon a bizonyos huszonhetedik napon. Az egyik: kénytelen vagyok eltűrni, hogy mások határozzák meg, elhagyhatom-e azt a helyet, ahol élek, azt viszont szinte tűrhetetlennek tartanám, ha még azt is meghatároznák, mikor jöhetek haza. A másik valamivel bonyolultabb. Öt évvel ezelőtt egyszer már megpróbáltam leírni, azt most ideteszem:..
EZEK TÉNYLEG ELHITTÉK, HOGY JÖVŐRE A FIDESZ FOGJA VEZETNI EURÓPÁT IS
KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.05.14.
...Kocsis úgy tesz, mintha a Fidesz nevű parlamenti párt és a Fidesz nevű kormánypárt két különálló, önálló gondolkodási joggal és döntési lehetőséggel felruházott entitás volna, amelyek bár olykor különböző álláspontokat képviselnek, a jó ügyek mentén összefognak, mer’ az ország érdeke úgy kívánja meg, és akkor ők ezért segítik egymást. Mer’ ők valójában nem egy és ugyanaz az egy cég, amelyik Orbán akaratának engedelmeskedik, bólogatva, visszakérdezés nélkül végrehajt, hanem.
Kocsis úgy tesz, mintha a magyar parlamentben az utóbbi években bármilyen típusú vitának akár csak a halvány reménye felvillant volna, és kultúremberek civilizált módon érveket sorakoztattak volna fel egymás mellé, egymással szemben. Nem, bazmeg, a boldogkarácsonyozás, a házelnöki bunkóság és mindenkit leugatás, a függöny mögé bújás – ez megy évek óta, úgyhogy valaki magyarázza el Kocsisnak, hogy mekkora ciki azzal jönni, hogy ők bármiről is vitázni akarnának, amikor évek óta egyik napról a másikra átnyomják a gombnyomogató brigádjukkal azt, amit Orbán reggel a budin ülve éppen kitalált.
Kocsis úgy tesz – és ez a legviccesebb -, mintha 2019-ben már a Fidesz és külön Orbán vezetné az Európai Uniót, az Európai Parlamentet, úgyhogy most azt találták ki, hogy megint a valóságot görbítik hozzá a Fidesz szép reményeihez. Tehát miután arra számítanak, hogy az Európai Néppárt és az európai baloldal gyengülését, pozícióvesztését hozza a jövő évi EP-választás, az Orbán-rajongó szélsőséges erők megerősödése mellett, most azt fogják nyomatni, hogy mivel 2014-ben még nem volt téma a migráció, az akkor megválasztott EP kurvára ne döntsön ebben a kérdésben. Várják meg, ameddig a Fidesznek kedvez a konjunktúra és majd akkor ráérünk foglalkozni a migrációval.
Ilyen undorító, köpönyegforgató bandát tényleg nem látott a világ, komolyan mondom, sokadszorra mondom. Tehát nem az a lényeg, hogy a Fideszt hatalomba betonozó magyaremberek biztonsága okán, meg az egész keresztény Európa érdekében mielőbb szülessen meg egy mindenki számára megnyugtató döntés a migráció kezeléséről, megfékezéséről, hanem hogy majd akkor döntesenek erről, amikor a Fidesz számára úgy állnak a csillagok. Mert aki nem így tesz, az nem is demokrata. Addig is ők még egy évig boldogan szurkálják a ködöt, suhogtatják a régivágású fakardot, stopsorosoznak, vinnyognak, sápítoznak, hogy mindmeghalunk, mer’ a migránsok és Brüsszel.
Tökéletes terv, mit ne mondjak. A nem létező Soros-terv is elszégyellheti magát emellett.
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.05.14.
...Kocsis úgy tesz, mintha a Fidesz nevű parlamenti párt és a Fidesz nevű kormánypárt két különálló, önálló gondolkodási joggal és döntési lehetőséggel felruházott entitás volna, amelyek bár olykor különböző álláspontokat képviselnek, a jó ügyek mentén összefognak, mer’ az ország érdeke úgy kívánja meg, és akkor ők ezért segítik egymást. Mer’ ők valójában nem egy és ugyanaz az egy cég, amelyik Orbán akaratának engedelmeskedik, bólogatva, visszakérdezés nélkül végrehajt, hanem.
Kocsis úgy tesz, mintha a magyar parlamentben az utóbbi években bármilyen típusú vitának akár csak a halvány reménye felvillant volna, és kultúremberek civilizált módon érveket sorakoztattak volna fel egymás mellé, egymással szemben. Nem, bazmeg, a boldogkarácsonyozás, a házelnöki bunkóság és mindenkit leugatás, a függöny mögé bújás – ez megy évek óta, úgyhogy valaki magyarázza el Kocsisnak, hogy mekkora ciki azzal jönni, hogy ők bármiről is vitázni akarnának, amikor évek óta egyik napról a másikra átnyomják a gombnyomogató brigádjukkal azt, amit Orbán reggel a budin ülve éppen kitalált.
Kocsis úgy tesz – és ez a legviccesebb -, mintha 2019-ben már a Fidesz és külön Orbán vezetné az Európai Uniót, az Európai Parlamentet, úgyhogy most azt találták ki, hogy megint a valóságot görbítik hozzá a Fidesz szép reményeihez. Tehát miután arra számítanak, hogy az Európai Néppárt és az európai baloldal gyengülését, pozícióvesztését hozza a jövő évi EP-választás, az Orbán-rajongó szélsőséges erők megerősödése mellett, most azt fogják nyomatni, hogy mivel 2014-ben még nem volt téma a migráció, az akkor megválasztott EP kurvára ne döntsön ebben a kérdésben. Várják meg, ameddig a Fidesznek kedvez a konjunktúra és majd akkor ráérünk foglalkozni a migrációval.
Ilyen undorító, köpönyegforgató bandát tényleg nem látott a világ, komolyan mondom, sokadszorra mondom. Tehát nem az a lényeg, hogy a Fideszt hatalomba betonozó magyaremberek biztonsága okán, meg az egész keresztény Európa érdekében mielőbb szülessen meg egy mindenki számára megnyugtató döntés a migráció kezeléséről, megfékezéséről, hanem hogy majd akkor döntesenek erről, amikor a Fidesz számára úgy állnak a csillagok. Mert aki nem így tesz, az nem is demokrata. Addig is ők még egy évig boldogan szurkálják a ködöt, suhogtatják a régivágású fakardot, stopsorosoznak, vinnyognak, sápítoznak, hogy mindmeghalunk, mer’ a migránsok és Brüsszel.
Tökéletes terv, mit ne mondjak. A nem létező Soros-terv is elszégyellheti magát emellett.
BÚCSÚ CHOLITÓL, A FEKETE KORALLTÓL!
MÉRCE
Szerző: HIDVÉGI-B. ATTILA
2018.05.14.
Choli, ahogy mi hívtuk mindig, a legszerethetőbb, legkedvesebb öreg cigány volt, akire mindig számítani lehetett, ott volt minden közéleti, kulturális rendezvényen, örömmel beszélt a múltról, a jelenről és a jövőről, a kihívásokról a legfiatalabb gyermekekkel, vagy a vele egykorú felnőttekkel egyaránt. Legyen tudományos szakmai konferencia, politikai rendezvény, kiállításmegnyitó, vagy koncert, a fehér szakállas, cigarettázó öreget mindig megtalálhattuk ezeken a rendezvényeken, és nagy számú hallgatóság itta minden egyes szavát. Gondolatait, sokszor markáns véleményét kendőzetlenül kimondta bárhol és bármikor, bárkinek, mert azt vallotta: csak az őszinteség és a tisztesség építheti a jövőt, és csak ez őrizheti meg az emberi méltóságot.
A Nép tanítója volt, megszámlálhatatlan ifjúsági és gyermektáborban, tanodákban, szakkollégiumokban, főiskolákon és egyetemeken oktatta a romákat és a nem romákat a cigányság történelméről, kultúrájáról, nyelvéről. Verseit, írásait számtalan versmondó versenyen mondták kisdiákok és felnőttek egyaránt.
Büszke vagyok arra, hogy ismerhettem, hosszú éveken át a kölcsönös szereteten és tiszteleten alapulva baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, így sokszor nyílt alkalmam arra, hogy az éj közepén, sokszor hajnalig beszélgethessünk. Az utóbbi időszakban a már leromlott egészségi állapota miatt nem volt lehetőségem találkozni Cholival, de szinte minden nap tudtam arról, hogy van.
Két nappal ezelőtt a KuglerArtban Szécsi Magda 60. születésnapja alkalmából tartott rendhagyó beszélgetésen éppen arra hívtam fel a figyelmet, hogy művészeink, közszereplőink megbecsülését még életükben, nem pedig haláluk után kell kivívnunk, megtartanunk. Éppen ezét nagyon fontos, hogy a tisztelet, a megbecsülés jeleként találkozzunk velük, hallgassuk meg gondolatainkat, hogy gazdagodjon emlékezetünk, kultúránk, legyen mit tovább adnia az utókornak!
Choli bácsi, nem köszönök el tőled, mert tudom, hogy majd találkozunk, és emléked örökké köztünk él, tanításod révén pedig generációk fognak emlékezni, és emlékeztetni rád!
Mert te egy ikon voltál, a mi Fekete Korallunk!
“Ne szórjatok elénk sem kölest, sem zabot. Gyöngy, igazgyöngy illik a fekete korallhoz.”
Legyen könnyű és színes az álmod, épp úgy, mint az életed, Isten karja óvjon odafent! Nyugodj Békében!
Choli Daróczi József (1939. május 26. – 2018. április 12.) szombaton hunyt el, 79 éves korában.
Szerző: HIDVÉGI-B. ATTILA
2018.05.14.
Choli, ahogy mi hívtuk mindig, a legszerethetőbb, legkedvesebb öreg cigány volt, akire mindig számítani lehetett, ott volt minden közéleti, kulturális rendezvényen, örömmel beszélt a múltról, a jelenről és a jövőről, a kihívásokról a legfiatalabb gyermekekkel, vagy a vele egykorú felnőttekkel egyaránt. Legyen tudományos szakmai konferencia, politikai rendezvény, kiállításmegnyitó, vagy koncert, a fehér szakállas, cigarettázó öreget mindig megtalálhattuk ezeken a rendezvényeken, és nagy számú hallgatóság itta minden egyes szavát. Gondolatait, sokszor markáns véleményét kendőzetlenül kimondta bárhol és bármikor, bárkinek, mert azt vallotta: csak az őszinteség és a tisztesség építheti a jövőt, és csak ez őrizheti meg az emberi méltóságot.
A Nép tanítója volt, megszámlálhatatlan ifjúsági és gyermektáborban, tanodákban, szakkollégiumokban, főiskolákon és egyetemeken oktatta a romákat és a nem romákat a cigányság történelméről, kultúrájáról, nyelvéről. Verseit, írásait számtalan versmondó versenyen mondták kisdiákok és felnőttek egyaránt.
Büszke vagyok arra, hogy ismerhettem, hosszú éveken át a kölcsönös szereteten és tiszteleten alapulva baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, így sokszor nyílt alkalmam arra, hogy az éj közepén, sokszor hajnalig beszélgethessünk. Az utóbbi időszakban a már leromlott egészségi állapota miatt nem volt lehetőségem találkozni Cholival, de szinte minden nap tudtam arról, hogy van.
Két nappal ezelőtt a KuglerArtban Szécsi Magda 60. születésnapja alkalmából tartott rendhagyó beszélgetésen éppen arra hívtam fel a figyelmet, hogy művészeink, közszereplőink megbecsülését még életükben, nem pedig haláluk után kell kivívnunk, megtartanunk. Éppen ezét nagyon fontos, hogy a tisztelet, a megbecsülés jeleként találkozzunk velük, hallgassuk meg gondolatainkat, hogy gazdagodjon emlékezetünk, kultúránk, legyen mit tovább adnia az utókornak!
Choli bácsi, nem köszönök el tőled, mert tudom, hogy majd találkozunk, és emléked örökké köztünk él, tanításod révén pedig generációk fognak emlékezni, és emlékeztetni rád!
Mert te egy ikon voltál, a mi Fekete Korallunk!
“Ne szórjatok elénk sem kölest, sem zabot. Gyöngy, igazgyöngy illik a fekete korallhoz.”
Legyen könnyű és színes az álmod, épp úgy, mint az életed, Isten karja óvjon odafent! Nyugodj Békében!
Choli Daróczi József (1939. május 26. – 2018. április 12.) szombaton hunyt el, 79 éves korában.
A FALVAKBAN A KÖZMUNKAPROGRAM HOZOTT SZÁZEZERSZÁM SZAVAZATOKAT A FIDESZNEK
ÁTLÁTSZÓ
Szerző: UNGÁR TAMÁS
2018.05.14.
Nemcsak a kistelepülések legszegényebbjei, de a falusi középosztály is hálás Orbán Viktornak a tömeges közmunkáért. A tudatos félelemgerjesztés és a választási ajándékként osztogatott Erzsébet-utalvány pedig végképp a Fidesz felé fordította a kistelepülések lakóit. Ungár Tamás riportja az ország egyik legszegényebb régiójából.
Hoffmann Antal 2013-ban megjósolta, hogy a közmunka-program a Fidesznek félmilliónál is több szavazatot hoz majd. Hoffmann a Baranya megyei Bezedek községben nőtt fel, később építésztechnikusként dolgozott, majd a rendszerváltás után sikeres vállalkozó volt Pécsen. 1998-ban, már nyugdíjasként, gyerekkori barátai kérésére elindult és nyert szülőfalujában a polgármester-választáson. Ezt követően 16 éven át fizetést nem kérve irányította, kiterjedt kapcsolatai révén látványosan szépítette a 260 lelkes Bezedeket.
Hoffmann 2013 őszén azért hívott fel, hogy elmondja: az évtizedek óta állástalan vagy csak rövid ideig foglalkoztatott bezedekiek örülnek a közmunkának. Hozzátette: egy évvel korábban a falu közfoglalkoztatottjai még háborogtak a kényszerűnek érzett és rosszul fizetett közmunka miatt, ám 10-15 hónap elteltével sokan rájöttek, hogy ez az állás – ha nem is főnyeremény – számos előnnyel jár, és kifejezetten hálásak a kormánynak.
Így lett a korábban utált közmunka általános siker a falvakban
A polgármester hívására elmentem Bezedekre és a szomszédos dél-baranyai falvakba, és több tucatnyi közmunkással beszélgettem. Szinte valamennyien Hoffmann szavait erősítették. Elmondták, hogy számtalanszor „becsapta őket az élet”. A közelben állást találni a rendszerváltáskor megszűnt üzemek és téeszek egykori betanított- és segédmunkásainak általában reménytelen volt, az átképzési tanfolyamokon tanított szakmákról pedig beigazolódott, hogy azokkal elhelyezkedni sehol sem lehet. Így azok nem nekik hoztak megélhetést, hanem a haszontalan oktatást adó vállalkozásoknak.
Visszatérő panasz volt, hogy ha egy cég mégis munkát ajánlott, akkor az egy-két év után bedőlt. Előfordult, hogy a vállalkozások csak addig alkalmazták az állástalanokat, amíg kaptak utánuk bértámogatást, ezt követően vagy leépítésre kerültek, vagy a piaci helyzetre hivatkozva csökkentették a bérüket. Esetleg nem állták már a buszbérlet árát, s így nem érte meg ingázni, hisz ezzel a minimálbérnél is kevesebb lett a tiszta jövedelmük.
Egyébként a cégek minimálbérre jelentették be őket – nemegyszer csak hatórás munkaidőre -, s ami afölött, „zsebbe” járt volna, azt gyakran nem, vagy csak részben fizették ki. Ráadásul az alkalmazók időnként nem fizették a tébét és a nyugdíjjárulékot. Sok cégnél a munkakörülmények is csapnivalók voltak, munkaruhát pedig szinte sehol se adtak...
Szerző: UNGÁR TAMÁS
2018.05.14.
Nemcsak a kistelepülések legszegényebbjei, de a falusi középosztály is hálás Orbán Viktornak a tömeges közmunkáért. A tudatos félelemgerjesztés és a választási ajándékként osztogatott Erzsébet-utalvány pedig végképp a Fidesz felé fordította a kistelepülések lakóit. Ungár Tamás riportja az ország egyik legszegényebb régiójából.
Hoffmann Antal 2013-ban megjósolta, hogy a közmunka-program a Fidesznek félmilliónál is több szavazatot hoz majd. Hoffmann a Baranya megyei Bezedek községben nőtt fel, később építésztechnikusként dolgozott, majd a rendszerváltás után sikeres vállalkozó volt Pécsen. 1998-ban, már nyugdíjasként, gyerekkori barátai kérésére elindult és nyert szülőfalujában a polgármester-választáson. Ezt követően 16 éven át fizetést nem kérve irányította, kiterjedt kapcsolatai révén látványosan szépítette a 260 lelkes Bezedeket.
Hoffmann 2013 őszén azért hívott fel, hogy elmondja: az évtizedek óta állástalan vagy csak rövid ideig foglalkoztatott bezedekiek örülnek a közmunkának. Hozzátette: egy évvel korábban a falu közfoglalkoztatottjai még háborogtak a kényszerűnek érzett és rosszul fizetett közmunka miatt, ám 10-15 hónap elteltével sokan rájöttek, hogy ez az állás – ha nem is főnyeremény – számos előnnyel jár, és kifejezetten hálásak a kormánynak.
Így lett a korábban utált közmunka általános siker a falvakban
A polgármester hívására elmentem Bezedekre és a szomszédos dél-baranyai falvakba, és több tucatnyi közmunkással beszélgettem. Szinte valamennyien Hoffmann szavait erősítették. Elmondták, hogy számtalanszor „becsapta őket az élet”. A közelben állást találni a rendszerváltáskor megszűnt üzemek és téeszek egykori betanított- és segédmunkásainak általában reménytelen volt, az átképzési tanfolyamokon tanított szakmákról pedig beigazolódott, hogy azokkal elhelyezkedni sehol sem lehet. Így azok nem nekik hoztak megélhetést, hanem a haszontalan oktatást adó vállalkozásoknak.
Visszatérő panasz volt, hogy ha egy cég mégis munkát ajánlott, akkor az egy-két év után bedőlt. Előfordult, hogy a vállalkozások csak addig alkalmazták az állástalanokat, amíg kaptak utánuk bértámogatást, ezt követően vagy leépítésre kerültek, vagy a piaci helyzetre hivatkozva csökkentették a bérüket. Esetleg nem állták már a buszbérlet árát, s így nem érte meg ingázni, hisz ezzel a minimálbérnél is kevesebb lett a tiszta jövedelmük.
Egyébként a cégek minimálbérre jelentették be őket – nemegyszer csak hatórás munkaidőre -, s ami afölött, „zsebbe” járt volna, azt gyakran nem, vagy csak részben fizették ki. Ráadásul az alkalmazók időnként nem fizették a tébét és a nyugdíjjárulékot. Sok cégnél a munkakörülmények is csapnivalók voltak, munkaruhát pedig szinte sehol se adtak...
A MAGYAR CSALÁSOK ÉS A MAGYAR ÖTLETESSÉG IS TÉMA KÜLFÖLDÖN - LAPSZEMLE A KLUBRÁDIÓBAN
KLUBRÁDIÓ 92,9 MHz
Szerző: Klubrádió / CSERNYONSZKY JUDIT
2018.05.14.
Nyilvánvaló a kockázat, amikor olyanok jönnek az Egyesült Államokba, akiknek megvan az okuk személyes adataik eltitkolására – fogalmazott az amerikai belbiztonsági minisztérium volt területi illetékese, Stewart Baker a Washington Post szombati számában. Hozzátette, tapasztalatuk szerint ukránok és oroszok Magyarországon keresztül érkezhetnek Amerikába hamis vízummal – lehetnek ők drogkereskedők vagy éppen terroristák, akik az Iszlám Államhoz vagy az Al-Kaidához tartoznak. Rajtuk kívül szóba jöhetnek illegális bevándorlók is, akárcsak Amerikából kiutasított orosz diplomaták, akik Ukrajnában szerzik be a szükséges vízumot a magyarok közvetítésével.
Az amerikai minisztérium feltételezése szerint ezek az állampolgárok a magyar honosítási programnak köszönhetően juthatnak illegálisan vízumhoz, hisz a program megengedi, hogy határon túli magyarok állampolgárságot szerezzenek állandó magyarországi tartózkodás nélkül is, és azzal uniós állampolgárokként könnyen vízumhoz jutnak. Több százezer új állampolgára lett így Magyarországnak, s az amerikai minisztériumi szakértők szerint közülük kerülnek ki azok, akik eladják adataikat a bűnözőknek, utóbbiak pedig továbbpörgetik az üzletet.
Súlyos a helyzet
A Donald Trump amerikai elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök közt kialakulóban lévő ideológiai rokonság és elvbarátság most töredezőben a mindkettejükre jellemző migránsozás miatt. Taylor Houlton, a belbiztonsági minisztérium szóvivője az ügy titkosítására való hivatkozással nem kommentálta azt az értesülést, hogy októberben és a múlt hónapban is kérték a magyar hatóságokat a program ellenőrzésére, s nem derült ki az sem, hogy eleget tett-e a kérésnek a magyar kormány.
Benjamin Cardin szenátor nemrég figyelmeztette az amerikai külügy európai osztályának vezetőjét, Wess Mitchellt a helyzet súlyosságára, aki ezzel egyetértett, ugyanakkor az ország szuverenitásának elvére utalt válaszában. Balogh Éva, a Yale volt történelem professzora a Washington Postnak elmondta, hogy Orbán igyekezete a minél szorosabb amerikai kapcsolat kiépítésére most egy időre egészen biztos elakadt. Szörnyűek voltak eddig is a magyar – amerikai kapcsolatok, de Trump másfél éves elnöksége alatt sem változott semmit ez a helyzet...
Szerző: Klubrádió / CSERNYONSZKY JUDIT
2018.05.14.
Súlyos útlevélcsalásokról, nemzetközi jelentőségű magyar lépésről, valamint a liberalizmus végleges magyarországi befellegzéséről is írnak külföldi újságok. A Virtuózok című magyar tévéműsor szintén nemzetközi témává vált. Lapszemle a Klubrádióban.
Nyilvánvaló a kockázat, amikor olyanok jönnek az Egyesült Államokba, akiknek megvan az okuk személyes adataik eltitkolására – fogalmazott az amerikai belbiztonsági minisztérium volt területi illetékese, Stewart Baker a Washington Post szombati számában. Hozzátette, tapasztalatuk szerint ukránok és oroszok Magyarországon keresztül érkezhetnek Amerikába hamis vízummal – lehetnek ők drogkereskedők vagy éppen terroristák, akik az Iszlám Államhoz vagy az Al-Kaidához tartoznak. Rajtuk kívül szóba jöhetnek illegális bevándorlók is, akárcsak Amerikából kiutasított orosz diplomaták, akik Ukrajnában szerzik be a szükséges vízumot a magyarok közvetítésével.
Az amerikai minisztérium feltételezése szerint ezek az állampolgárok a magyar honosítási programnak köszönhetően juthatnak illegálisan vízumhoz, hisz a program megengedi, hogy határon túli magyarok állampolgárságot szerezzenek állandó magyarországi tartózkodás nélkül is, és azzal uniós állampolgárokként könnyen vízumhoz jutnak. Több százezer új állampolgára lett így Magyarországnak, s az amerikai minisztériumi szakértők szerint közülük kerülnek ki azok, akik eladják adataikat a bűnözőknek, utóbbiak pedig továbbpörgetik az üzletet.
Súlyos a helyzet
A Donald Trump amerikai elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök közt kialakulóban lévő ideológiai rokonság és elvbarátság most töredezőben a mindkettejükre jellemző migránsozás miatt. Taylor Houlton, a belbiztonsági minisztérium szóvivője az ügy titkosítására való hivatkozással nem kommentálta azt az értesülést, hogy októberben és a múlt hónapban is kérték a magyar hatóságokat a program ellenőrzésére, s nem derült ki az sem, hogy eleget tett-e a kérésnek a magyar kormány.
Benjamin Cardin szenátor nemrég figyelmeztette az amerikai külügy európai osztályának vezetőjét, Wess Mitchellt a helyzet súlyosságára, aki ezzel egyetértett, ugyanakkor az ország szuverenitásának elvére utalt válaszában. Balogh Éva, a Yale volt történelem professzora a Washington Postnak elmondta, hogy Orbán igyekezete a minél szorosabb amerikai kapcsolat kiépítésére most egy időre egészen biztos elakadt. Szörnyűek voltak eddig is a magyar – amerikai kapcsolatok, de Trump másfél éves elnöksége alatt sem változott semmit ez a helyzet...
FONTOS HATÁRIDŐ VOLT A DIÁKOKNAK
AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2018.05.14.
Azoknak a diákoknak, akik az első félévben abbahagyták tanulmányaikat, de még nem helyezkedtek el valamilyen munkahelyen, a jövő héten már egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetniük. Azoknak, akik a nyár elején fejezik be tanulmányaikat, december közepéig nincs gondjuk az ilyesmire. Mutatjuk, mi az eljárás az önállóan tb-t fizetőknek.
A 2017/2018-as tanév első félévére kapott diákigazolvány matricák érvényessége március 31-én járt le, azóta (kivéve persze azoknak, akik megújították diákigazolványukat) már nem vehető igénybe utazási kedvezmény. Annak, aki mégis próbálkozik, a megállapított menetdíj vagy pótjegy árán felül 8 ezer forint pótdíjat kell fizetnie a MÁV-START járatokon. A BKK-nál is kell pótdíjat fizetni, ott azonban lehetőség van arra, hogy a diák a pótdíjazástól számított 5 napon belül bemutassa az érvényesített diákigazolványt.
A tanulást valamilyen okból megszakítóknak az esetleges utazási büntetés mellett másra is kell figyelniük. A diákigazolványok érvényességi idejét követő 46. naptól ugyanis a munkát még nem vállalt tanulóknak egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetniük. Ez a határidő pedig holnap lejár. Ezt követően azonban még két hétig húzható a dolog.
Így néz ki az eljárás
Az előírások szerint ugyanis az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság lejártát (ez esetben a tanulói jogviszony megszűnését) követő 15 napon belül be kell jelentkezni a NAV-hoz, a 16T1011 jelű adat- és változásbejelentő lapon. A nyomtatvány a www.nav.gov.hu honlapról letölthető, és benyújtható ügyfélkapun keresztül elektronikusan vagy nyomtatva postán, illetve személyesen az ügyfélszolgálaton.
A NAV-hoz közvetlenül egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetők havi átlaga 2016-ben közel 200 ezer fő volt.
Az egészségügyi szolgáltatási járulékot a tárgyhó utáni hó 12. napjáig átutalással vagy csekken lehet befizetni a NAV Egészségbiztosítási Alapot megillető bevételek magánszemélyt, őstermelőt, egyéni vállalkozót, kifizetőt terhelő kötelezettség beszedési számlájára, amelynek száma: 10032000-06056229. Átutaláskor a közlemény rovatban az adóazonosító jelet fel kell tüntetni.
Lehetőség van egyébként arra is, hogy a jelenleg havi 7320 forintos egészségügyi szolgáltatási járulékot a volt diák helyett – hozzájárulásával és a NAV jóváhagyásával – például a szülő vagy akár valamilyen szervezet fizesse meg...
Szerző: Az Én Pénzem
2018.05.14.
Azoknak a diákoknak, akik az első félévben abbahagyták tanulmányaikat, de még nem helyezkedtek el valamilyen munkahelyen, a jövő héten már egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetniük. Azoknak, akik a nyár elején fejezik be tanulmányaikat, december közepéig nincs gondjuk az ilyesmire. Mutatjuk, mi az eljárás az önállóan tb-t fizetőknek.
A 2017/2018-as tanév első félévére kapott diákigazolvány matricák érvényessége március 31-én járt le, azóta (kivéve persze azoknak, akik megújították diákigazolványukat) már nem vehető igénybe utazási kedvezmény. Annak, aki mégis próbálkozik, a megállapított menetdíj vagy pótjegy árán felül 8 ezer forint pótdíjat kell fizetnie a MÁV-START járatokon. A BKK-nál is kell pótdíjat fizetni, ott azonban lehetőség van arra, hogy a diák a pótdíjazástól számított 5 napon belül bemutassa az érvényesített diákigazolványt.
A tanulást valamilyen okból megszakítóknak az esetleges utazási büntetés mellett másra is kell figyelniük. A diákigazolványok érvényességi idejét követő 46. naptól ugyanis a munkát még nem vállalt tanulóknak egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetniük. Ez a határidő pedig holnap lejár. Ezt követően azonban még két hétig húzható a dolog.
Így néz ki az eljárás
Az előírások szerint ugyanis az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság lejártát (ez esetben a tanulói jogviszony megszűnését) követő 15 napon belül be kell jelentkezni a NAV-hoz, a 16T1011 jelű adat- és változásbejelentő lapon. A nyomtatvány a www.nav.gov.hu honlapról letölthető, és benyújtható ügyfélkapun keresztül elektronikusan vagy nyomtatva postán, illetve személyesen az ügyfélszolgálaton.
A NAV-hoz közvetlenül egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetők havi átlaga 2016-ben közel 200 ezer fő volt.
Lehetőség van egyébként arra is, hogy a jelenleg havi 7320 forintos egészségügyi szolgáltatási járulékot a volt diák helyett – hozzájárulásával és a NAV jóváhagyásával – például a szülő vagy akár valamilyen szervezet fizesse meg...
ÜZLETI VASLOGIKA MIATT KELL A CBA-NAK ALULMARADNIA A LIDL-ÉKKEL SZEMBEN
G7
Szerző: TORONTÁLI ZOLTÁN
2018.05.14.
Hiába adta ki a vezényszót a miniszterelnök, a magyar vásárlók csak nem akarnak magyar kézben lévő kiskereskedelmi láncokban vásárolni. Pedig a többi, államilag kulcsfontosságúnak minősített ágazatban néhány évnyi munkával és rengeteg elköltött adófizetői pénzzel a kormány elérte, hogy a hazai tulajdonú szereplők megszerezzék a piacaik felét: ez történt a bankrendszerben, az energetikában és a médiában is. Ehhez képest magyar boltokban egyre távolabb kerül az áttörés, a magyar fogyasztók, ha tehetik, nem a magyar láncokban veszik meg a mindennapi kiflit.
Sőt, hiába nő a lakosság elkölthető jövedelme, a magyar tulajdonú láncok az ellehetetlenülés szélére keveredtek. A bérek és a bérleti költségek emelkedésével ugyanis a bevételeiknél is jobban nőnek a kiadásaik, ami az eddig is vegetáló, éppen hogy nullszaldós kisebb magyar cégeket egy lefelé tartó spirálba kergeti. Éppen akkor, amikor a jól finanszírozott külföldi tulajdonú diszkontok (Lidl, Aldi, Penny) és a Spar is komoly terjeszkedés közepén vannak. A folyamat szimbolikus pillanata volt, amikor kiderült, hogy még Baldauf László, a CBA hálózat alapítója is feladja a versenyt, ráadásul többek között pont a Lidl-nek adja át eddigi üzleteit.*
Ez nem azért van, mert azt gondolnák a magyar vásárlók, hogy ami külföldi, az eredendően jobb, és ezért eleve leírnák a CBA-t, a Coop-ot és a Reált.
A magyar láncok problémája tisztán üzleti jellegű.
Az elmúlt hetekben a magyar kiskereskedelmi ágazat számos képviselőjével, boltosokkal, beszállítókkal és tulajdonosokkal folytattunk háttérbeszélgetéseket. Ezekből és a magyarországi kiskereskedelmi cégek teljesítményének adatainak elemzéséből indultunk ki kétrészes cikksorozatunkban. Ennek első részében a magyar láncok üzleti problémáit mutatjuk be.
Bármilyen adminisztratív, szabályozási változásokat is lobbiznak át a magyar kiskereskedelmi szereplők, hogy ezekkel javítsák saját pozícióikat a külföldiekkel folytatott versenyben, ha nem szánják el magukat kemény szerkezeti változtatásra, nem lesz esélyük labdába rúgni. Már csak azért sem ártana megoldani valahogy ezeket a problémákat, mert nagyon sokan élnek a kiskereskedelemből (tavaly év végén 387 ezren dolgoztak a szektorban a KSH szerint), túlnyomó többségében magyar tulajdonú cégeknél. Most viszont bárhogyan is szépítjük, egy magyar tulajdonú boltban sokkal-sokkal kevesebb árbevételt termel ugyanaz a dolgozó, mintha átülne egy Aldi vagy Lidl pultjába.
A gondokat vissza lehet vezetni arra, hogy a magyar cégek és külföldi versenytársaik teljesen más üzleti szerkezetben működnek. Röviden: a magyarok széttagoltságuk miatt kisebb árkedvezményeket tudnak kiharcolni, nem képesek úgy márkát építeni és logisztikát fejleszteni, mint a nagy külföldiek, ráadásul a visszatérítésekből nem jut semmi a kis boltosoknak, mivel a pénzt azok teszik zsebre, akik a lánc tetején vannak...
Szerző: TORONTÁLI ZOLTÁN
2018.05.14.
Hiába adta ki a vezényszót a miniszterelnök, a magyar vásárlók csak nem akarnak magyar kézben lévő kiskereskedelmi láncokban vásárolni. Pedig a többi, államilag kulcsfontosságúnak minősített ágazatban néhány évnyi munkával és rengeteg elköltött adófizetői pénzzel a kormány elérte, hogy a hazai tulajdonú szereplők megszerezzék a piacaik felét: ez történt a bankrendszerben, az energetikában és a médiában is. Ehhez képest magyar boltokban egyre távolabb kerül az áttörés, a magyar fogyasztók, ha tehetik, nem a magyar láncokban veszik meg a mindennapi kiflit.
Sőt, hiába nő a lakosság elkölthető jövedelme, a magyar tulajdonú láncok az ellehetetlenülés szélére keveredtek. A bérek és a bérleti költségek emelkedésével ugyanis a bevételeiknél is jobban nőnek a kiadásaik, ami az eddig is vegetáló, éppen hogy nullszaldós kisebb magyar cégeket egy lefelé tartó spirálba kergeti. Éppen akkor, amikor a jól finanszírozott külföldi tulajdonú diszkontok (Lidl, Aldi, Penny) és a Spar is komoly terjeszkedés közepén vannak. A folyamat szimbolikus pillanata volt, amikor kiderült, hogy még Baldauf László, a CBA hálózat alapítója is feladja a versenyt, ráadásul többek között pont a Lidl-nek adja át eddigi üzleteit.*
Ez nem azért van, mert azt gondolnák a magyar vásárlók, hogy ami külföldi, az eredendően jobb, és ezért eleve leírnák a CBA-t, a Coop-ot és a Reált.
A magyar láncok problémája tisztán üzleti jellegű.
Az elmúlt hetekben a magyar kiskereskedelmi ágazat számos képviselőjével, boltosokkal, beszállítókkal és tulajdonosokkal folytattunk háttérbeszélgetéseket. Ezekből és a magyarországi kiskereskedelmi cégek teljesítményének adatainak elemzéséből indultunk ki kétrészes cikksorozatunkban. Ennek első részében a magyar láncok üzleti problémáit mutatjuk be.
Bármilyen adminisztratív, szabályozási változásokat is lobbiznak át a magyar kiskereskedelmi szereplők, hogy ezekkel javítsák saját pozícióikat a külföldiekkel folytatott versenyben, ha nem szánják el magukat kemény szerkezeti változtatásra, nem lesz esélyük labdába rúgni. Már csak azért sem ártana megoldani valahogy ezeket a problémákat, mert nagyon sokan élnek a kiskereskedelemből (tavaly év végén 387 ezren dolgoztak a szektorban a KSH szerint), túlnyomó többségében magyar tulajdonú cégeknél. Most viszont bárhogyan is szépítjük, egy magyar tulajdonú boltban sokkal-sokkal kevesebb árbevételt termel ugyanaz a dolgozó, mintha átülne egy Aldi vagy Lidl pultjába.
A gondokat vissza lehet vezetni arra, hogy a magyar cégek és külföldi versenytársaik teljesen más üzleti szerkezetben működnek. Röviden: a magyarok széttagoltságuk miatt kisebb árkedvezményeket tudnak kiharcolni, nem képesek úgy márkát építeni és logisztikát fejleszteni, mint a nagy külföldiek, ráadásul a visszatérítésekből nem jut semmi a kis boltosoknak, mivel a pénzt azok teszik zsebre, akik a lánc tetején vannak...
DOLLÁRMILLIÁRDOSAINK A MEZŐGAZDASÁGBAN IS ARATTAK
K-MONITOR BLOG
Szerző: pite.e
2018.05.14.
Hatodik éve dolgozzuk fel az agrártámogatások adatait, hogy a közvélemény is tájékozódhasson arról, kik Magyarország legnagyobb zöldbárói és hogyan alakulnak az erőviszonyok az agráriumban. A legtöbb támogatást kapó 10 százalék tavaly is elvitte az 560 milliárdos támogatási összeg bő háromnegyedét, a legzsírosabb nagygazdák a politikai-gazdasági széljárást kihasználandó a céghálójuk toldozásával-foldozásával próbáltak minél nagyobb részt kihasítani a 2015 óta csökkenő uniós agrárkasszából. Zöldbáróink ügyesen matekoztak: a nagybirtokosokat eddig leginkább hizlaló területalapú támogatások visszaszorulása ellenére alig csökkent az általuk felmarkolt támogatások végösszege. Bemutatjuk, hogy néznek ki a Csányinak, Mészárosnak, Leisztingernek és társaiknak tejelő agrárbirodalmak, amelyek milliárdos tulajdonosait a támogatási rendszer tovább gazdagítja.
A Közös Agrárpolitika keretei között Magyarország hívja le Brüsszeltől az egyik legnagyobb támogatási csomagot. A magyar részarány a teljes agrárköltségvetésében 3,19 százalék, a hazai mezőgazdaság kibocsátása azonban csak 2,1 százaléka az EU-nak. A teljes feldolgozott támogatási összeg ugyan 2015 óta csökken, de a hazánkra nézve kedvező elosztási rendszert egyelőre nem forgatták fel, így tavaly is jelentős összeget, összesen 561 miliárd 211 millió forintot osztottak ki a 2016-ra kifizetett 642 milliárd 766 millió forint helyett (12,7 százalékos csökkenés). A legnagyobb összeget területalapú támogatásként (SAPS) fizették ki (158 milliárd 296 millió forint). Az Unió célja ennek átterelése más, teljesítményalapú jogcímekre, így ma már ez 1200 hektár felett nem is jár. 2017-ben egy hektár után 32.110 forintot utaltak (ami közel megegyezik az egy évvel korábbi összeggel). Összességében nem sokkal kevesebbet, 124 milliárd 456 millió forintot fizettek ki ugyanakkor a környezetterhelés csökkentése után járó zöldítés jogcímén, ami valamelyest kompenzálta a nagy földbirtokosokat. A hektáronként kb. 25.000 forintos (2016-ban még 17.559) támogatásnak ugyanis nincs területnagyságra vonatkozó korlátja, így ez is utal a földbirtokok méretére...
Szerző: pite.e
2018.05.14.
Hatodik éve dolgozzuk fel az agrártámogatások adatait, hogy a közvélemény is tájékozódhasson arról, kik Magyarország legnagyobb zöldbárói és hogyan alakulnak az erőviszonyok az agráriumban. A legtöbb támogatást kapó 10 százalék tavaly is elvitte az 560 milliárdos támogatási összeg bő háromnegyedét, a legzsírosabb nagygazdák a politikai-gazdasági széljárást kihasználandó a céghálójuk toldozásával-foldozásával próbáltak minél nagyobb részt kihasítani a 2015 óta csökkenő uniós agrárkasszából. Zöldbáróink ügyesen matekoztak: a nagybirtokosokat eddig leginkább hizlaló területalapú támogatások visszaszorulása ellenére alig csökkent az általuk felmarkolt támogatások végösszege. Bemutatjuk, hogy néznek ki a Csányinak, Mészárosnak, Leisztingernek és társaiknak tejelő agrárbirodalmak, amelyek milliárdos tulajdonosait a támogatási rendszer tovább gazdagítja.
A Közös Agrárpolitika keretei között Magyarország hívja le Brüsszeltől az egyik legnagyobb támogatási csomagot. A magyar részarány a teljes agrárköltségvetésében 3,19 százalék, a hazai mezőgazdaság kibocsátása azonban csak 2,1 százaléka az EU-nak. A teljes feldolgozott támogatási összeg ugyan 2015 óta csökken, de a hazánkra nézve kedvező elosztási rendszert egyelőre nem forgatták fel, így tavaly is jelentős összeget, összesen 561 miliárd 211 millió forintot osztottak ki a 2016-ra kifizetett 642 milliárd 766 millió forint helyett (12,7 százalékos csökkenés). A legnagyobb összeget területalapú támogatásként (SAPS) fizették ki (158 milliárd 296 millió forint). Az Unió célja ennek átterelése más, teljesítményalapú jogcímekre, így ma már ez 1200 hektár felett nem is jár. 2017-ben egy hektár után 32.110 forintot utaltak (ami közel megegyezik az egy évvel korábbi összeggel). Összességében nem sokkal kevesebbet, 124 milliárd 456 millió forintot fizettek ki ugyanakkor a környezetterhelés csökkentése után járó zöldítés jogcímén, ami valamelyest kompenzálta a nagy földbirtokosokat. A hektáronként kb. 25.000 forintos (2016-ban még 17.559) támogatásnak ugyanis nincs területnagyságra vonatkozó korlátja, így ez is utal a földbirtokok méretére...
MAGÁNCÉGEK ÉRDEKEIT IS KISZOLGÁLJA A JÖVŐBEN A MAGYAR HÍRSZERZÉS
ZOOM
Szerző: FEKETE GY. ATTILA
2018.05.14.
Befolyásos brüsszeli, berlini és párizsi politikusok titkainak kifürkészése mellett a magyar vállalatok piacra jutását, piaci pozícióinak a megőrzését is támogatniuk kell a titkosszolgálatoknak.
Bizonyos esetekben konkrét vállalati, üzleti érdekeket is ki kell szolgálnia a jövőben a magyar hírszerzésnek – tudta meg a Zoom.hu kormányhoz közel álló forrásokból.
Paradigmaváltásra készül Orbán Viktor a titkosszolgálatoknál, ennek keretében kaphat a jövőben új, a privát szférát is érintő feladatokat az Információs Hivatal. Kormányhoz közeli forrásaink szerint már Pintér Sándor belügyminiszter nemzetbiztonsági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettesi megbízása is a paradigmaváltás része.
Információink szerint Orbán Viktor már a választások előtt eldöntötte, hogy szakít az elmúlt 28 év gyakorlatával, és a jövőben sokkal aktívabban kívánja felhasználni a titkosszolgálatokat – elsősorban a hírszerzést – a kormány a stratégiai gazdasági és politikai döntéseinek előkészítéséhez, valamint a magyar érdekek védelme mellett, azok képviseletére és az érvényesítésére is. Ugyanakkor a korábbiakhoz képest
a kormány várhatóan konkrétabb hírigényt fogalmaz majd meg titkosszolgálatokkal szemben.
Kiemelt hangsúlyt kaphat a „cég” munkájában a külpolitikai, nemzetbiztonsági, katonapolitikai és nemzetgazdasági döntésekhez szükséges információk megszerzésén túl kiemelte feladata lesz a hírszerzésnek például a nemzetgazdasági szempontból
különösen fontos iparágak, a magyar gazdaság meghatározó vállalatainak, vállalkozóinak érdekvédelme, piacra jutásuk támogatása, piaci pozícióik erősítése.
Forrásaink szerint ez – ki nem mondva – azt jelenti, hogy a titkosszolgálatnak a jövőben a maga speciális eszközeivel segítenie, támogatnia kell a magyar cégek bevezetését a nyugat-európai tőzsdékre. Továbbá képesnek kell lennie olyasféle helyzetek előrejelzésére (hosszabb távon megakadályozására is), amelyek során – például – egy magyar többségi tulajdonban álló cég pozícióit az adott országban megkísérlik nem piaci eszközökkel befolyásolni...
Szerző: FEKETE GY. ATTILA
2018.05.14.
Befolyásos brüsszeli, berlini és párizsi politikusok titkainak kifürkészése mellett a magyar vállalatok piacra jutását, piaci pozícióinak a megőrzését is támogatniuk kell a titkosszolgálatoknak.
Bizonyos esetekben konkrét vállalati, üzleti érdekeket is ki kell szolgálnia a jövőben a magyar hírszerzésnek – tudta meg a Zoom.hu kormányhoz közel álló forrásokból.
Paradigmaváltásra készül Orbán Viktor a titkosszolgálatoknál, ennek keretében kaphat a jövőben új, a privát szférát is érintő feladatokat az Információs Hivatal. Kormányhoz közeli forrásaink szerint már Pintér Sándor belügyminiszter nemzetbiztonsági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettesi megbízása is a paradigmaváltás része.
Információink szerint Orbán Viktor már a választások előtt eldöntötte, hogy szakít az elmúlt 28 év gyakorlatával, és a jövőben sokkal aktívabban kívánja felhasználni a titkosszolgálatokat – elsősorban a hírszerzést – a kormány a stratégiai gazdasági és politikai döntéseinek előkészítéséhez, valamint a magyar érdekek védelme mellett, azok képviseletére és az érvényesítésére is. Ugyanakkor a korábbiakhoz képest
a kormány várhatóan konkrétabb hírigényt fogalmaz majd meg titkosszolgálatokkal szemben.
Kiemelt hangsúlyt kaphat a „cég” munkájában a külpolitikai, nemzetbiztonsági, katonapolitikai és nemzetgazdasági döntésekhez szükséges információk megszerzésén túl kiemelte feladata lesz a hírszerzésnek például a nemzetgazdasági szempontból
különösen fontos iparágak, a magyar gazdaság meghatározó vállalatainak, vállalkozóinak érdekvédelme, piacra jutásuk támogatása, piaci pozícióik erősítése.
Forrásaink szerint ez – ki nem mondva – azt jelenti, hogy a titkosszolgálatnak a jövőben a maga speciális eszközeivel segítenie, támogatnia kell a magyar cégek bevezetését a nyugat-európai tőzsdékre. Továbbá képesnek kell lennie olyasféle helyzetek előrejelzésére (hosszabb távon megakadályozására is), amelyek során – például – egy magyar többségi tulajdonban álló cég pozícióit az adott országban megkísérlik nem piaci eszközökkel befolyásolni...
MERRE TOVÁBB, BALOLDAL?
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: KEMÉNY ÁDÁM
2018.05.13.
...A választások végül is egyszerű képet mutatnak: ellenzékünk a mai eszközrendszerével, vezetőivel, szellemi holdudvarával csak erre képes – elveszíteni a választást. Az általános képen belül ugyanakkor nyilván sok eltérő elem hatása tapintható, ezek között komoly szerepe van a klasszikus baloldal (nevezzük szociáldemokráciának) eszmei és szervezeti krízisének. Az összetett eszmei válság leegyszerűsítve abban fogható meg, hogy a magyar baloldal – hasonlóan sok európai testvérmozgalomhoz – nem képes érdemben kezelni a modern világ új jelenségeit (globalizáció, osztályszerkezet-változások, a klasszikus munkásosztály eltűnése, az EU-hoz való viszony, nemzetállamok kontra egységes Európa, stb.). E a kérdések megválaszolása nem megy máról holnapra, hosszabb idő, komoly szellemi holdudvar, szakértői csapatok erőfeszítése hozhat csak sikert.
Ami a szervezeti válságot illeti, ennek a megoldása már rövidebb távon is eredményes lehet, s fajsúlyosabbá teheti a baloldalt. Nyilvánvaló, hogy a mai krízis lényegében az MSZP 2011-es kettészakadására (ha úgy tetszik: a Demokratikus Koalíció kiválására) vezethető vissza. A szétszakadással megszületett DK mint a „jövő pártja” definiálta önmagát, s ezzel felgyorsult a magyar szociáldemokrata oldal fokozatos leépülése. A történelemben persze már számtalanszor előfordult, hogy egy párton belül az eltérő víziót követő frakciók, platformok ellentéte olyan nagy már, hogy egységes szervezetben nem lehet ezt kezelni. Így logikusan külön pártban kell tovább működniük, s nagy valószínűséggel markáns különbségek alakulnak ki az egyes utódszervezetek között. A másik változat esetén az adott pártban egyes vezetők, csoportok hatalmi harca, és nem valódi ideológiai különbség vezet szakadáshoz. Ez esetben esélye van annak, hogy az utódszervezetek között nem lesznek lényegbevágó elvi, ideológiai különbségek, viszont a hatalmi harc tovább folytatódik, most már a pártok között. Ez utóbbinak tipikus esete az MSZP-DK szétválása, hiszen az minden kétséget kizáróan Gyurcsány Ferenc egyéni ambícióit, politikai túlélését szolgálta. A DK elnöke az új párt megalakulása utáni első perctől kezdve főként azon munkálkodott, hogy miképpen tudná maga alá gyűrni az MSZP-t. Az újdonsült formáció erősen centralizált, vezérelvű mozgalommá vált, és szinte semmi jelét nem mutatja az innovációnak, a másfajta megközelítésnek. Tetézi a bajt, hogy eközben az „anyapárt” MSZP maga is a széteséssel küzdött, s nem tudott vonzó társadalmi modellt, víziót kiizzadni.
Nem valósultak meg azok az ígéretek, amelyek szerint a DK új gyűjtőpárt lesz, s integrálni tudja akár a NER-ből kiábrándult jobboldali, konzervatív szavazókat is. E helyett részben az MSZP-szavazók átszivattyúzása történt meg, miközben új szavazói rétegekkel nem bővült a baloldal. További elszomorító „eredmény”, hogy a két párt közötti viszony teljesen elmérgesedett, a hívek közötti utálat egyre jobban érzékelhető, a pártok mögött működő álblogok a NER gyakorlatát másolva, folyamatosan bombázzák a világhálót egymásnak címzett álhírekkel, rágalmakkal. Mintha mindkettő azon munkálkodna, hogy miképpen tudná maga alá gyűrni a másikat.
A vázolt pártszakadás betetőzéseként az idei választások egyértelműen bebizonyították, hogy az országban két komoly baloldali párt nem tud hatékonyan működni, energiáik kölcsönösen kioltják egymást. Az egyértelmű ellenzéki vereségen túl a számok tanúsága szerint csaknem 30%-kal még szűkült is az MSZP és a DK összesített szavazótábora.
Nem kétséges, hogy a mostani helyzet nem maradhat fenn tovább, vagy ha igen, akkor az nagy eséllyel garantálja a következő választási vereséget. Egyetlen ésszerű megoldás kínálkozik, meg kell teremteni a baloldal újbóli egységét, bármennyire is elfogadhatatlannak tűnik ez a megoldás az érintett pártok számára. A szervezeti egység létrejötte után pedig neki lehet látni a tartalmi megújításnak, és mihamarabb a 2019-es (önkormányzati és EU-s) választásokra való felkészülésnek...
Szerző: KEMÉNY ÁDÁM
2018.05.13.
Ami a szervezeti válságot illeti, ennek a megoldása már rövidebb távon is eredményes lehet, s fajsúlyosabbá teheti a baloldalt. Nyilvánvaló, hogy a mai krízis lényegében az MSZP 2011-es kettészakadására (ha úgy tetszik: a Demokratikus Koalíció kiválására) vezethető vissza. A szétszakadással megszületett DK mint a „jövő pártja” definiálta önmagát, s ezzel felgyorsult a magyar szociáldemokrata oldal fokozatos leépülése. A történelemben persze már számtalanszor előfordult, hogy egy párton belül az eltérő víziót követő frakciók, platformok ellentéte olyan nagy már, hogy egységes szervezetben nem lehet ezt kezelni. Így logikusan külön pártban kell tovább működniük, s nagy valószínűséggel markáns különbségek alakulnak ki az egyes utódszervezetek között. A másik változat esetén az adott pártban egyes vezetők, csoportok hatalmi harca, és nem valódi ideológiai különbség vezet szakadáshoz. Ez esetben esélye van annak, hogy az utódszervezetek között nem lesznek lényegbevágó elvi, ideológiai különbségek, viszont a hatalmi harc tovább folytatódik, most már a pártok között. Ez utóbbinak tipikus esete az MSZP-DK szétválása, hiszen az minden kétséget kizáróan Gyurcsány Ferenc egyéni ambícióit, politikai túlélését szolgálta. A DK elnöke az új párt megalakulása utáni első perctől kezdve főként azon munkálkodott, hogy miképpen tudná maga alá gyűrni az MSZP-t. Az újdonsült formáció erősen centralizált, vezérelvű mozgalommá vált, és szinte semmi jelét nem mutatja az innovációnak, a másfajta megközelítésnek. Tetézi a bajt, hogy eközben az „anyapárt” MSZP maga is a széteséssel küzdött, s nem tudott vonzó társadalmi modellt, víziót kiizzadni.
Nem valósultak meg azok az ígéretek, amelyek szerint a DK új gyűjtőpárt lesz, s integrálni tudja akár a NER-ből kiábrándult jobboldali, konzervatív szavazókat is. E helyett részben az MSZP-szavazók átszivattyúzása történt meg, miközben új szavazói rétegekkel nem bővült a baloldal. További elszomorító „eredmény”, hogy a két párt közötti viszony teljesen elmérgesedett, a hívek közötti utálat egyre jobban érzékelhető, a pártok mögött működő álblogok a NER gyakorlatát másolva, folyamatosan bombázzák a világhálót egymásnak címzett álhírekkel, rágalmakkal. Mintha mindkettő azon munkálkodna, hogy miképpen tudná maga alá gyűrni a másikat.
A vázolt pártszakadás betetőzéseként az idei választások egyértelműen bebizonyították, hogy az országban két komoly baloldali párt nem tud hatékonyan működni, energiáik kölcsönösen kioltják egymást. Az egyértelmű ellenzéki vereségen túl a számok tanúsága szerint csaknem 30%-kal még szűkült is az MSZP és a DK összesített szavazótábora.
Nem kétséges, hogy a mostani helyzet nem maradhat fenn tovább, vagy ha igen, akkor az nagy eséllyel garantálja a következő választási vereséget. Egyetlen ésszerű megoldás kínálkozik, meg kell teremteni a baloldal újbóli egységét, bármennyire is elfogadhatatlannak tűnik ez a megoldás az érintett pártok számára. A szervezeti egység létrejötte után pedig neki lehet látni a tartalmi megújításnak, és mihamarabb a 2019-es (önkormányzati és EU-s) választásokra való felkészülésnek...
SZÜLETETT LÚZEREK - SZEREMLEY HUBA CSŐBE HÚZHATTA A BRÓKERCSALÁSOK ÁLDOZATAIT
168 ÓRA ONLINE
Szerző: RAJNAI ATTILA
2018.05.14.
Guy Ritchie vagy Quentin Tarantino is megirigyelhetné azt a történetet, amelyet egy magyarországi csalássorozat tizennégy vádlottja írt – csak éppen nem egy filmforgatókönyvben, hanem a valóságban. A főszereplők remekül játszották a szerepüket: behajtókat, brókercégek áldozatait, gyémántszakértőket, az egykori Quaestor-vezér ügyvédjét. A színjáték célja az volt, hogy a valódi károsultaktól pénzt csikarjanak ki arra hivatkozva, hogy vissza tudják szerezni elbukott befektetéseiket, mert ismerik Tarsoly Csaba, Bróker Marcsi vagy éppen a Hungária Értékpapír Zrt. tulajdonosának titkos rejtekhelyét. A csalók hitelességét több esetben is Szeremley Huba badacsonyi borász igazolta. Legalábbis a vád szerint, Szeremley ugyanis mindent tagad. A több mint kétszázmilliós kár azonban nem fikció.
– A vádlottak jól ismerik egymást, nagyrészt rokonok, nem egy közülük visszaeső, akik hasonló bűncselekményeket már korábban is elkövettek – kezdte nemrég a vádirat ismertetését a Karcagi Járási Ügyészség ügyésznője a Kecskeméti Járásbíróságon, ahová azért került az ügy, mert a vádlottak között akad egy ügyvédnő, akinek a párja a Szolnoki Törvényszéken bíró. A csapatot az elsőrendű vádlott, R. Tamás szervezte meg, a károsultak pedig azok közül kerültek ki, akiknek behajthatatlannak tűnő követelésük volt bűnügyi hírekből jól ismert magánszemélyekkel vagy látványosan elbukó, befektetésekkel foglalkozó cégekkel szemben.
A banda első áldozata egy Gyulán élő német állampolgár volt, aki százezer eurót adott kölcsön magánszemélyeknek, de adósai a pénznek csak egy részét fizették vissza neki. A férfi nem a bírósághoz, hanem R. Tamásékhoz fordult segítségért. R. Tamás azonban ehelyett valójában társaival együtt lehúzta a német férfit. Miután beférkőzött a bizalmába, beavatta egy zsíros, nagy haszonnal kecsegtető üzletbe, amelynek keretében jóval a piaci ár alatt tudnának értékes gyémántokat venni. R. Tamás az első gyémánt megszerzésére 15 ezer eurót kért a férfitól, majd lebonyolítottak előtte egy színlelt vásárlást egy rózsaszín kő megvételével. Aztán folytatták a szélhámosságot: egy másik vádlott, aki szakértőnek adta ki magát, bevizsgálta a követ, és nagyon értékesnek találta, de ahhoz, hogy azt drágán lehessen értékesíteni, előbb csiszoltatni kell – közölte. A német férfi adott is a csiszoltatásra újabb 15 ezer eurót, majd R. Tamás újabb kövek megszerzésére további 30 ezer eurót vett át a Gyulán élő férfitól. Utóbb egy királyi ezüsttálalónak nevezett hamisítvány megvételére vették rá, majd előadták, hogy létezik egy csodálatos kő, amelynek fekete párduc a neve, és több mint 200 millió forintot ér, de ezt csak Hollandiában lehet csiszoltatni. A német férfi pedig fizetett, mint a katonatiszt. Amikor éppen nem volt jobb ötletük, valamelyik vádlott azzal kereste meg az áldozatot, hogy R. Tamást az ügyek intézése közben külföldön letartóztatták, és csak ötvenezer euró óvadék fejében helyezik szabadlábra. A férfi újra és újra fizetett, a végén még az autóját is elzálogosította...
Szerző: RAJNAI ATTILA
2018.05.14.
Guy Ritchie vagy Quentin Tarantino is megirigyelhetné azt a történetet, amelyet egy magyarországi csalássorozat tizennégy vádlottja írt – csak éppen nem egy filmforgatókönyvben, hanem a valóságban. A főszereplők remekül játszották a szerepüket: behajtókat, brókercégek áldozatait, gyémántszakértőket, az egykori Quaestor-vezér ügyvédjét. A színjáték célja az volt, hogy a valódi károsultaktól pénzt csikarjanak ki arra hivatkozva, hogy vissza tudják szerezni elbukott befektetéseiket, mert ismerik Tarsoly Csaba, Bróker Marcsi vagy éppen a Hungária Értékpapír Zrt. tulajdonosának titkos rejtekhelyét. A csalók hitelességét több esetben is Szeremley Huba badacsonyi borász igazolta. Legalábbis a vád szerint, Szeremley ugyanis mindent tagad. A több mint kétszázmilliós kár azonban nem fikció.
– A vádlottak jól ismerik egymást, nagyrészt rokonok, nem egy közülük visszaeső, akik hasonló bűncselekményeket már korábban is elkövettek – kezdte nemrég a vádirat ismertetését a Karcagi Járási Ügyészség ügyésznője a Kecskeméti Járásbíróságon, ahová azért került az ügy, mert a vádlottak között akad egy ügyvédnő, akinek a párja a Szolnoki Törvényszéken bíró. A csapatot az elsőrendű vádlott, R. Tamás szervezte meg, a károsultak pedig azok közül kerültek ki, akiknek behajthatatlannak tűnő követelésük volt bűnügyi hírekből jól ismert magánszemélyekkel vagy látványosan elbukó, befektetésekkel foglalkozó cégekkel szemben.
A banda első áldozata egy Gyulán élő német állampolgár volt, aki százezer eurót adott kölcsön magánszemélyeknek, de adósai a pénznek csak egy részét fizették vissza neki. A férfi nem a bírósághoz, hanem R. Tamásékhoz fordult segítségért. R. Tamás azonban ehelyett valójában társaival együtt lehúzta a német férfit. Miután beférkőzött a bizalmába, beavatta egy zsíros, nagy haszonnal kecsegtető üzletbe, amelynek keretében jóval a piaci ár alatt tudnának értékes gyémántokat venni. R. Tamás az első gyémánt megszerzésére 15 ezer eurót kért a férfitól, majd lebonyolítottak előtte egy színlelt vásárlást egy rózsaszín kő megvételével. Aztán folytatták a szélhámosságot: egy másik vádlott, aki szakértőnek adta ki magát, bevizsgálta a követ, és nagyon értékesnek találta, de ahhoz, hogy azt drágán lehessen értékesíteni, előbb csiszoltatni kell – közölte. A német férfi adott is a csiszoltatásra újabb 15 ezer eurót, majd R. Tamás újabb kövek megszerzésére további 30 ezer eurót vett át a Gyulán élő férfitól. Utóbb egy királyi ezüsttálalónak nevezett hamisítvány megvételére vették rá, majd előadták, hogy létezik egy csodálatos kő, amelynek fekete párduc a neve, és több mint 200 millió forintot ér, de ezt csak Hollandiában lehet csiszoltatni. A német férfi pedig fizetett, mint a katonatiszt. Amikor éppen nem volt jobb ötletük, valamelyik vádlott azzal kereste meg az áldozatot, hogy R. Tamást az ügyek intézése közben külföldön letartóztatták, és csak ötvenezer euró óvadék fejében helyezik szabadlábra. A férfi újra és újra fizetett, a végén még az autóját is elzálogosította...
ORBÁN KONTRA ORBÁN
CIVILHETES BLOG
Szerző: Híres ember
2018.05.14.
Szerző: Híres ember
2018.05.14.
...ahogyan az eddigiekből sejthető, a túlpörgetett nemzetközi aktivitásról talán presztízsből nem fog lemondani. Vagy egészen más okokból, egyszerűen nem mondhat le. Mindenesetre akár személyes, akár más okból, de az Európai Parlamentben elkötelezte magát - esetleg kénytelen volt elkötelezni magát - arra, hogy bármely országnak kész tapasztalatait átadni. Ahogy a parlamenti választásra készülő szlovénoknak már át is adta. Többek között azt mondta a Fidesz-testvérpárt tagjainak: fontos döntések előtt állnak, és ezeket nem lehet, nem szabad „semmiből jött pártocskákra bízni”, és olyanokra sem, akikről tudjuk, hogy „Marx és Lenin köpönyegéből ugrottak elő”. Tekinthetjük ezt afféle főpróbának is a nehéz lengyelországi premier előtt...
Ebből a mentalitásból, vagy megbízásból pedig az következhet, hogy egyrészt a nemzetközi ismertséget és tekintélyt hozó és/vagy kényszerből tanúsított európai aktivitáshoz, másrészt a kevésbé látványos, sziszifuszi munkát feltételező hazai feladatokhoz kapcsolódó két orbáni célrendszer konfliktusba fog kerülni. Ha úgy tetszik, előbb-utóbb Orbán két énjének egymással kell megküzdenie. Attól tartok, hogy ebben a harcban a hazai ügyek húzzák a rövidebbet. Hiszen a nap neki is huszonnégy órából áll, s amikor majd választania kell, ha egyáltalán van választása, rákényszerül, hogy azt mondja: az itthoni feladatok ráérnek. Hát, csak jó legyen! Ha még egyáltalán jó lehet! És ha valaki azt gondolná, hogy ez így túlságosan rejtélyes, javaslom, olvassa át az Orbán Viktorral kapcsolatos múlt heti cikkeimet!#
CÍMKÉP: 2013-ban, a Borsonline ezzel a képpel illusztrálta a Fidesz akkori szóvivőjének, Hoppál Péternek azt az állítását, hogy a miniszterelnök napi három-négy órát alszik. Szíjjártó Péter, a kormányfő szóvivőjeként 2010-ben beszélt arról, hogy Orbán az akkori azerbajdzsáni látogatása során alig öt órát aludt, de egyébként otthon sem alszik sokkal többet, így, szerinte, szervezete már hozzászokott. Úgy legyen! Csak jó legyen!
MI, BELGÁK
REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.05.14.
Rétvári et. valahogyan, mint a KDNP-nek dobott konc hozadéka, ott maradt a spiccen már megint. Ez persze nem azt jelenti, hogy megjött volna az esze, sőt, de ettől nekünk nem lesz jobb, illetve egészen rossz lesz, ha még lehet ilyen, mert belengi a levegőeget a tömjénszagú imbecillis vigyorgás. Tőle szokatlanul most nem termelési-győzelmi jelentést tett közzé, hanem búsult az egyszerű lélek.
Hiszen egy I. világháborús megemlékezés kapcsán mi más juthatott volna eszébe a szentfazéknak, mint az ukrán nyelvtörvény, mert ez úgy adja magát ebben a témakörben és kontextusban. A vezírnek meg kell felelni azonban. Momentán a Cinege utcán át a Kremlig kúsznak a szálak, s ha Ukrajnát köll basztatni, akkor ezt egy váci ünnepen is abszolváljuk töketlenül ugyan, de strammul.
Így gondolkozik a degenerált csinovnyik, és tetézi a baromságait azzal, hogy azt mondja bele a friss tavaszi szélbe, Ukrajna másodrendűnek tekinti egyes állampolgárait, ami kijelentést Rétvári szájából Kijevben le sem szarnak, engemet azonban például szíven ütött, mert kiderült, rám is gondolt – ha nem akart is -, meg tereád is én nyájasom.
Már ezzel a gesztussal is, hogy ez a bagázs szíve minden melegével, ha van olyan neki, határon túli véreink felé fordul, ami nemzeti színekbe bújtatott szavazatvásárlás csupán, és nem egyéb. Mint hírlik, az ukránok, akik Szabolcsba járnak szavazni, annyira lesznek másodrendű állampolgárok, hogyha a z’Orbán még sokáig veri a farkukkal a csalánt, akkor már egyáltalán állampolgárok sem lesznek, mert Kijevben is van kurázsi, viszont a Cinege utcában ilyen csak belső használatra akad...
Mindezzel együtt, vagy éppen ennek ellenére odáig jutottunk, hogy törődésben, gondoskodásban a mi helyi kormányzó erőink elsőrendű állampolgárai a még mindig Trianontól sújtott külhoni népek, amit ők nem éreznek annyira, mint a határainkon belül rekedt mélymagyarok, akik részegen a Székely Himnuszt ordítják, és tele van nagymagyar matricával az összes BMW-jük. Ha ebbe őrültek bele, hát ebbe...
Szerző: Rezeda
2018.05.14.
Rétvári et. valahogyan, mint a KDNP-nek dobott konc hozadéka, ott maradt a spiccen már megint. Ez persze nem azt jelenti, hogy megjött volna az esze, sőt, de ettől nekünk nem lesz jobb, illetve egészen rossz lesz, ha még lehet ilyen, mert belengi a levegőeget a tömjénszagú imbecillis vigyorgás. Tőle szokatlanul most nem termelési-győzelmi jelentést tett közzé, hanem búsult az egyszerű lélek.
Hiszen egy I. világháborús megemlékezés kapcsán mi más juthatott volna eszébe a szentfazéknak, mint az ukrán nyelvtörvény, mert ez úgy adja magát ebben a témakörben és kontextusban. A vezírnek meg kell felelni azonban. Momentán a Cinege utcán át a Kremlig kúsznak a szálak, s ha Ukrajnát köll basztatni, akkor ezt egy váci ünnepen is abszolváljuk töketlenül ugyan, de strammul.
Így gondolkozik a degenerált csinovnyik, és tetézi a baromságait azzal, hogy azt mondja bele a friss tavaszi szélbe, Ukrajna másodrendűnek tekinti egyes állampolgárait, ami kijelentést Rétvári szájából Kijevben le sem szarnak, engemet azonban például szíven ütött, mert kiderült, rám is gondolt – ha nem akart is -, meg tereád is én nyájasom.
Már ezzel a gesztussal is, hogy ez a bagázs szíve minden melegével, ha van olyan neki, határon túli véreink felé fordul, ami nemzeti színekbe bújtatott szavazatvásárlás csupán, és nem egyéb. Mint hírlik, az ukránok, akik Szabolcsba járnak szavazni, annyira lesznek másodrendű állampolgárok, hogyha a z’Orbán még sokáig veri a farkukkal a csalánt, akkor már egyáltalán állampolgárok sem lesznek, mert Kijevben is van kurázsi, viszont a Cinege utcában ilyen csak belső használatra akad...
Mindezzel együtt, vagy éppen ennek ellenére odáig jutottunk, hogy törődésben, gondoskodásban a mi helyi kormányzó erőink elsőrendű állampolgárai a még mindig Trianontól sújtott külhoni népek, amit ők nem éreznek annyira, mint a határainkon belül rekedt mélymagyarok, akik részegen a Székely Himnuszt ordítják, és tele van nagymagyar matricával az összes BMW-jük. Ha ebbe őrültek bele, hát ebbe...
BORÍTÉKOLVA
JOG-ÁSZ BLOG
Szerző: Dr. SÁNDOR ZSUZSA
2018.05.13.
„A Kúria elvett a Fidesztől egy képviselői helyet. A Kúria egyértelműen és súlyosan beavatkozott a választásokba. Az Alkotmánybíróság végzését áttanulmányozva nyilvánvaló: a Kúria intellektuálisan nem nőtt fel a feladatához". (Orbán Viktor)
A Fidesz régi és új miniszterelnöke nem először támadja a bíróságot, de az idézett mondat talán az eddigi támadások közül a legotrombább. Nem csak a Kúria bíráinak szakértelmét megalázó kijelentés miatt, hanem azért is, mert politikai elfogultsággal vádolja magát a Kúriát.
De mi is történt valójában? A Nemzeti Választási Iroda (NVI), majd a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) is érvénytelenné nyilvánított 4360 levélszavazatot (az így érkezett 225 ezerből), mert a borítékuk nem volt biztonságosan lezárva. Az NVB döntése jogerős lett, mert a Fidesz – bár megtehette volna – nem fordult a Kúriához. Igaz a Fidesz által delegált választási megfigyelő – magánszemélyként – kifogásolta a döntést, ám kifogását a Kúria formai okból – mert nem képviseltette magát ügyvéddel, holott az kötelező – elutasította.
A Fidesz az NVB jogerős döntését akkor támadta meg, amikor az már megállapította a levélben szavazás eredményét. A vita lényege a körül forgott, hogy mi tekinthető „lezáratlan borítéknak”. A választási törvény ugyanis kimondja, hogy „érvénytelen a szavazási irat, ha a válaszboríték nincs lezárva”.
A törvény meghatározza, mit kell tartalmaznia annak a szavazási levélcsomagnak, melyet az itthoni lakcímmel nem rendelkező szavazópolgár kap. A csomagban van a szavazólap, egy ahhoz tartozó belső boríték, egy személyi azonosításhoz szükséges nyomtatvány és – itt a lényeg – egy, a Nemzeti Választási Irodához címzett válaszboríték. Azt is a törvény írja elő, hogy a belső lezárt borítékot és az azonosító nyomtatványt a választópolgárnak a válaszborítékba kell zárnia. Ezt a válaszborítékot az NVI egy biztonsági csíkkal látja el, mert annak érintetlensége bizonyítja, hogy senki nem manipulálhatta a benne lévő szavazatot...
Szerző: Dr. SÁNDOR ZSUZSA
2018.05.13.
„A Kúria elvett a Fidesztől egy képviselői helyet. A Kúria egyértelműen és súlyosan beavatkozott a választásokba. Az Alkotmánybíróság végzését áttanulmányozva nyilvánvaló: a Kúria intellektuálisan nem nőtt fel a feladatához". (Orbán Viktor)
A Fidesz régi és új miniszterelnöke nem először támadja a bíróságot, de az idézett mondat talán az eddigi támadások közül a legotrombább. Nem csak a Kúria bíráinak szakértelmét megalázó kijelentés miatt, hanem azért is, mert politikai elfogultsággal vádolja magát a Kúriát.
De mi is történt valójában? A Nemzeti Választási Iroda (NVI), majd a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) is érvénytelenné nyilvánított 4360 levélszavazatot (az így érkezett 225 ezerből), mert a borítékuk nem volt biztonságosan lezárva. Az NVB döntése jogerős lett, mert a Fidesz – bár megtehette volna – nem fordult a Kúriához. Igaz a Fidesz által delegált választási megfigyelő – magánszemélyként – kifogásolta a döntést, ám kifogását a Kúria formai okból – mert nem képviseltette magát ügyvéddel, holott az kötelező – elutasította.
A Fidesz az NVB jogerős döntését akkor támadta meg, amikor az már megállapította a levélben szavazás eredményét. A vita lényege a körül forgott, hogy mi tekinthető „lezáratlan borítéknak”. A választási törvény ugyanis kimondja, hogy „érvénytelen a szavazási irat, ha a válaszboríték nincs lezárva”.
A törvény meghatározza, mit kell tartalmaznia annak a szavazási levélcsomagnak, melyet az itthoni lakcímmel nem rendelkező szavazópolgár kap. A csomagban van a szavazólap, egy ahhoz tartozó belső boríték, egy személyi azonosításhoz szükséges nyomtatvány és – itt a lényeg – egy, a Nemzeti Választási Irodához címzett válaszboríték. Azt is a törvény írja elő, hogy a belső lezárt borítékot és az azonosító nyomtatványt a választópolgárnak a válaszborítékba kell zárnia. Ezt a válaszborítékot az NVI egy biztonsági csíkkal látja el, mert annak érintetlensége bizonyítja, hogy senki nem manipulálhatta a benne lévő szavazatot...
FÉLMILLIÓ KATONA CSENDBEN BENYOMULT CSEHSZLOVÁKIÁBA
QUBIT
Szerző: BÉRES ATTILA
2018.05.13.
50 évvel ezelőtt belülről próbálták megreformálni a szocializmust Csehszlovákiában. Bár Kádár eleinte megpróbált közvetíteni Dubcek és Brezsnyev között, nem járt sikerrel: a vértelen ellenállást kemény megtorlás követte. Prágai tavasz magyar szemmel.
A második világháború után Közép-Európa országainak politikai rendszere egyfajta dualizmust testesített meg: a kommunista pártok a megszálló csapatok támogatásával megszereztek bizonyos kulcspozíciókat, ugyanakkor tiszteletben kellett tartaniuk a parlamenti demokráciát. A demokratikus pártok gazdasági és politikai célkitűzéseiből szemezgetve törekedtek azok megvalósítására, de a fő cél az volt, hogy szalámitaktikával megszerezzék a hatalmat, amit el is értek idővel.
Csehszlovákiában a demokratikusnak nevezhető időszak 1945-től 1948-ig tartott. A Klement Gottwald vezette Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) az addig fennálló koalíciót megbuktatva ragadta meg a hatalmat, ahonnan egyenes út vezetett a sztálini modell irányába. Megvalósult a teljes államosítás, a demokratikus pártok betiltása, majd ezt követte a diktatúraépítés egyik utolsó lépése: leszámoltak minden létező és nem létező ellenséggel, széles körű tisztogatás keretében lett teljes az uralom. Sztálin halála (1953) után felmerült az igény a tömegeknél a lassításra, de erre a vezetés nem volt vevő.
1956-ban a magyar események után újabb tisztogatás keretében elnyomtak minden kritikus hangot, és a párt tovább haladt a sztálini úton, a szocializmus teljes kiépítése felé. Ebben még az sem zavarta a vezetőket, hogy egyre nagyobb volt az elégedetlenség, egyre több apró zavar jelezte, hogy nincs minden rendben...
Elhitték, hogy apránként visszaszerezhetik a szabadságot
1967 végére a csehszlovák politikai élet puskaporos hordóhoz vált hasonlóvá. Az értelmiségiek körében egyre többször vetődött fel a szabad véleménynyilvánítás kérdése, a politikai rendszer bírálata. Egyre több bírálat érte Antonín Novotny első titkárt is. A rendszer ingataggá válását olyan incidensek jelezték, mint az 1967. őszi prágai áramkimaradások miatti, gumibotos kommandóval szétvert utcai tiltakozás...
Szerző: BÉRES ATTILA
2018.05.13.
50 évvel ezelőtt belülről próbálták megreformálni a szocializmust Csehszlovákiában. Bár Kádár eleinte megpróbált közvetíteni Dubcek és Brezsnyev között, nem járt sikerrel: a vértelen ellenállást kemény megtorlás követte. Prágai tavasz magyar szemmel.
A második világháború után Közép-Európa országainak politikai rendszere egyfajta dualizmust testesített meg: a kommunista pártok a megszálló csapatok támogatásával megszereztek bizonyos kulcspozíciókat, ugyanakkor tiszteletben kellett tartaniuk a parlamenti demokráciát. A demokratikus pártok gazdasági és politikai célkitűzéseiből szemezgetve törekedtek azok megvalósítására, de a fő cél az volt, hogy szalámitaktikával megszerezzék a hatalmat, amit el is értek idővel.
Csehszlovákiában a demokratikusnak nevezhető időszak 1945-től 1948-ig tartott. A Klement Gottwald vezette Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) az addig fennálló koalíciót megbuktatva ragadta meg a hatalmat, ahonnan egyenes út vezetett a sztálini modell irányába. Megvalósult a teljes államosítás, a demokratikus pártok betiltása, majd ezt követte a diktatúraépítés egyik utolsó lépése: leszámoltak minden létező és nem létező ellenséggel, széles körű tisztogatás keretében lett teljes az uralom. Sztálin halála (1953) után felmerült az igény a tömegeknél a lassításra, de erre a vezetés nem volt vevő.
1956-ban a magyar események után újabb tisztogatás keretében elnyomtak minden kritikus hangot, és a párt tovább haladt a sztálini úton, a szocializmus teljes kiépítése felé. Ebben még az sem zavarta a vezetőket, hogy egyre nagyobb volt az elégedetlenség, egyre több apró zavar jelezte, hogy nincs minden rendben...
Elhitték, hogy apránként visszaszerezhetik a szabadságot
1967 végére a csehszlovák politikai élet puskaporos hordóhoz vált hasonlóvá. Az értelmiségiek körében egyre többször vetődött fel a szabad véleménynyilvánítás kérdése, a politikai rendszer bírálata. Egyre több bírálat érte Antonín Novotny első titkárt is. A rendszer ingataggá válását olyan incidensek jelezték, mint az 1967. őszi prágai áramkimaradások miatti, gumibotos kommandóval szétvert utcai tiltakozás...
MAGYAR GYŰLÖLETKAMPÁNY HATÁRÁTKELŐ SZEMMEL
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Hanna
2018.05.14.
Többen írtátok már, mennyire meglepő volt hazalátogatáskor megtapasztalni azt, ami Magyarországon folyik. Az alábbi posztot Hanna küldte még a választás előtt, de úgy gondoltam, érdemesebb várni vele kicsit – sajnos aktualitását nem vesztette el.
„Húsvét előtt a választási hajrá kellős közepén otthon jártam. Sejtettem, hogy a politika valamilyen szinten felbukkan majd a beszélgetésekben, de végül sokkolt az, amit tapasztaltam.
A gyűlöletkampány elérte célját. A következőkben elmesélek pár beszélgetést, ami lezajlott.
Vasárnap kora este a belvárosban haladtam a helyi busszal, amin összetalálkoztam egy rég látott idős ismerős bácsival.
- Szia! Téged is lehet látni itthon?
- Igen, hazajövök látogatóba.
- És aztán milyen kint Angliában, jól vagy?
- Köszönöm, nem panaszkodhatom
- Na és a migránsok???
Egy picit bambán néztem és tovább mosolyogtam ismerősöm arcába. De közben elkezdtem belülről forrni. Elnézést, mi köze van az angliai életemnek az otthoni plakátkampányhoz. És csak azért mert külföldön élek, mit jön valaki nekem a migránsokkal?
Nagyon bepöccentem. A fenébe is, hát én is migráns vagyok Angliában. Nem? Szóval mit migránsoznak nekem egy Angliában élő migránsnak?
Azt kérdezi valaki, hogy mi van a migránsokkal itt kint. Hát köszönöm, bejelentve dolgozom, több száz fontot adózom havonta, tiszta az erkölcsi bizonyítványom is. Soha semmi problémát nem okoztam Londonban senkinek sem.
Egy nap sem telt el, hétfőn reggel egy másik ismerősömmel, egy középkorú úrral futottam össze.
- Téged is lehet látni itthon?
- Hazajöttem látogatóba
- És aztán béke van-e Londonban?
- Nem lőnek, nem háborús zónában élek.
- Na és a migránsok?
Remélem a nézésem nem árulta el, hogy a fejem éppen felrobbanni készült a hülyeség hallatára. Emésztenem kellett a hallottakat. Londonban béke van-e? Miről beszélünk?
Most komolyan, mintha Szíriában élnék, vagy mi ez az abnormális felvetés? Mi köze van egyáltalán a múltkori menekültáradnak ahhoz, és hogy akkor lőnének mára a migránsok Londonban?
Megint csak nyomatékosítanom kell magam, hogy én is migráns vagyok egyébként Londonban. És az itt élő migráns lengyelek millió, a több százezer magyar és spanyol, stb. nem lő egymásra.
Nagyon szomorúan tapasztaltam, hogy azon ismerőseim, akik soha nem éltek külföldön, nincsenek nem magyar barátaik/ismerőseik, s az elmúlt 10 évben maximum a horvát vagy görög tengerpartra jutottak le, mint külföld, elhisznek bármit.
Sőt, nem hogy elhiszik, de egyenesen tovább szőnek egy történetet a fejükben. Egy valótlanságot tartanak valósnak. És ezért lyukadunk ki olyan elméletekhez, hogy Londonban már háborús a hangulat, mert bejöttek a migránsok. Meg hát a hanyatló és fertőben úszó nyugaton dolgozom szerintük.
Zárásként megjegyzem, hogy nem támogatom az illegális bevándorlást, de a kollektív migránsozás az nagyon böki a csőröm. Azt is el kell mesélnem, hogy én éltem 9 hónapot egy olyan paneltelepen, ahol mindenféle vallású és kultúrájú embert élt együtt. A 9 hónap alatt nem történt semmilyen negatív atrocitás, ami engem személyesen sértett/bántott volna.
De migránsozzunk bátran! Vagy inkább tájékozódjunk…”
Ha érdekelnek Hanna írásai, akkor látogass el a blogjára!
ITT OLVASHATÓ
Szerző: Határátkelő / Hanna
2018.05.14.
Többen írtátok már, mennyire meglepő volt hazalátogatáskor megtapasztalni azt, ami Magyarországon folyik. Az alábbi posztot Hanna küldte még a választás előtt, de úgy gondoltam, érdemesebb várni vele kicsit – sajnos aktualitását nem vesztette el.
„Húsvét előtt a választási hajrá kellős közepén otthon jártam. Sejtettem, hogy a politika valamilyen szinten felbukkan majd a beszélgetésekben, de végül sokkolt az, amit tapasztaltam.
A gyűlöletkampány elérte célját. A következőkben elmesélek pár beszélgetést, ami lezajlott.
Vasárnap kora este a belvárosban haladtam a helyi busszal, amin összetalálkoztam egy rég látott idős ismerős bácsival.
- Szia! Téged is lehet látni itthon?
- Igen, hazajövök látogatóba.
- És aztán milyen kint Angliában, jól vagy?
- Köszönöm, nem panaszkodhatom
- Na és a migránsok???
Egy picit bambán néztem és tovább mosolyogtam ismerősöm arcába. De közben elkezdtem belülről forrni. Elnézést, mi köze van az angliai életemnek az otthoni plakátkampányhoz. És csak azért mert külföldön élek, mit jön valaki nekem a migránsokkal?
Nagyon bepöccentem. A fenébe is, hát én is migráns vagyok Angliában. Nem? Szóval mit migránsoznak nekem egy Angliában élő migránsnak?
Azt kérdezi valaki, hogy mi van a migránsokkal itt kint. Hát köszönöm, bejelentve dolgozom, több száz fontot adózom havonta, tiszta az erkölcsi bizonyítványom is. Soha semmi problémát nem okoztam Londonban senkinek sem.
Egy nap sem telt el, hétfőn reggel egy másik ismerősömmel, egy középkorú úrral futottam össze.
- Téged is lehet látni itthon?
- Hazajöttem látogatóba
- És aztán béke van-e Londonban?
- Nem lőnek, nem háborús zónában élek.
- Na és a migránsok?
Remélem a nézésem nem árulta el, hogy a fejem éppen felrobbanni készült a hülyeség hallatára. Emésztenem kellett a hallottakat. Londonban béke van-e? Miről beszélünk?
Most komolyan, mintha Szíriában élnék, vagy mi ez az abnormális felvetés? Mi köze van egyáltalán a múltkori menekültáradnak ahhoz, és hogy akkor lőnének mára a migránsok Londonban?
Megint csak nyomatékosítanom kell magam, hogy én is migráns vagyok egyébként Londonban. És az itt élő migráns lengyelek millió, a több százezer magyar és spanyol, stb. nem lő egymásra.
Nagyon szomorúan tapasztaltam, hogy azon ismerőseim, akik soha nem éltek külföldön, nincsenek nem magyar barátaik/ismerőseik, s az elmúlt 10 évben maximum a horvát vagy görög tengerpartra jutottak le, mint külföld, elhisznek bármit.
Sőt, nem hogy elhiszik, de egyenesen tovább szőnek egy történetet a fejükben. Egy valótlanságot tartanak valósnak. És ezért lyukadunk ki olyan elméletekhez, hogy Londonban már háborús a hangulat, mert bejöttek a migránsok. Meg hát a hanyatló és fertőben úszó nyugaton dolgozom szerintük.
Zárásként megjegyzem, hogy nem támogatom az illegális bevándorlást, de a kollektív migránsozás az nagyon böki a csőröm. Azt is el kell mesélnem, hogy én éltem 9 hónapot egy olyan paneltelepen, ahol mindenféle vallású és kultúrájú embert élt együtt. A 9 hónap alatt nem történt semmilyen negatív atrocitás, ami engem személyesen sértett/bántott volna.
De migránsozzunk bátran! Vagy inkább tájékozódjunk…”
Ha érdekelnek Hanna írásai, akkor látogass el a blogjára!
ITT OLVASHATÓ
KARAFIÁTH: A PUSZTÍTÓ BASZDÜH - A FÉRFI KAPJA MEG AMI JÁR NEKI, KÜLÖNBEN BAJ LESZ? VÉLEMÉNY
24.HU - POSZT ITT
Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2018.05.13.
Nem tudom elképzelni, hová silányíthatjuk még a szexualitást. Az egész mintha egy nyilvánvalóan sérült ember, Alek Minassian, az áprilisban történt torontói gázolásos merénylő posztjából indult volna, de szerintem egy sokkal régebben elindult folyamat betetőzéséről beszélünk. Alek a végzetes tette előtt azt posztolta az fb-n, hogy kezdődik az ‘incel (involuntarily celibate – nem önkéntes cölibátus) felkelés’. Erre a bejegyzésre hivatkozik, illetve ezzel takarózik Robin Hanson neves amerikai közgazdász, hogy védje az ő szintén elhíresült posztját, miszerint
Óriási vihart kavart világszerte a téma, se szeri, se száma a hozzászólásoknak. Alaposan beolvasnak a hímsovinisztáknak, külön kiemelve az alapkérdést, hogy de mégis, ebben a rendszerben mi a helyzet a nőkkel? (Azon kívül, hogy gyakorlatilag kiszolgálószemélyzetként tekintenek rájuk.)
A nőkkel, akiknek ráadásul sokkalta és többszörösen rosszabb a helyzetük ilyen téren is. Ha netán nem felelnek meg a nőkről alkotott sztereotip képnek, nem azok a bájos kis alárendeltek, akkor még mindig megkapják a jó macsó szövegeket:
"Ez nem nő, ez egy pasi! Egy fadarab, az oroszlán is sírva enné meg. Azért ilyen szigorú, azért ilyen engesztelhetetlen, mert frusztrált, egy ilyen rusnya darab nem kell senkinek."
Ráadásul a nőknél, még ha létre jön is az aktus, az sem garancia semmire, hiszen technikailag okés a dolog akkor is, ha a nő frigid, és igen sok esetben a nő – hogy a férfi kedvében járjon – megjátssza az orgazmust. Ami hosszú távon súlyos lelki zavart okozhat...
Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2018.05.13.
Nem tudom elképzelni, hová silányíthatjuk még a szexualitást. Az egész mintha egy nyilvánvalóan sérült ember, Alek Minassian, az áprilisban történt torontói gázolásos merénylő posztjából indult volna, de szerintem egy sokkal régebben elindult folyamat betetőzéséről beszélünk. Alek a végzetes tette előtt azt posztolta az fb-n, hogy kezdődik az ‘incel (involuntarily celibate – nem önkéntes cölibátus) felkelés’. Erre a bejegyzésre hivatkozik, illetve ezzel takarózik Robin Hanson neves amerikai közgazdász, hogy védje az ő szintén elhíresült posztját, miszerint
a szex terén a javak újraelosztására lenne szükség, vagyis hogy a férfi kapja meg végre, ami jár neki, különben, látjuk, baj lesz.
Óriási vihart kavart világszerte a téma, se szeri, se száma a hozzászólásoknak. Alaposan beolvasnak a hímsovinisztáknak, külön kiemelve az alapkérdést, hogy de mégis, ebben a rendszerben mi a helyzet a nőkkel? (Azon kívül, hogy gyakorlatilag kiszolgálószemélyzetként tekintenek rájuk.)
A nőkkel, akiknek ráadásul sokkalta és többszörösen rosszabb a helyzetük ilyen téren is. Ha netán nem felelnek meg a nőkről alkotott sztereotip képnek, nem azok a bájos kis alárendeltek, akkor még mindig megkapják a jó macsó szövegeket:
"Ez nem nő, ez egy pasi! Egy fadarab, az oroszlán is sírva enné meg. Azért ilyen szigorú, azért ilyen engesztelhetetlen, mert frusztrált, egy ilyen rusnya darab nem kell senkinek."
Ráadásul a nőknél, még ha létre jön is az aktus, az sem garancia semmire, hiszen technikailag okés a dolog akkor is, ha a nő frigid, és igen sok esetben a nő – hogy a férfi kedvében járjon – megjátssza az orgazmust. Ami hosszú távon súlyos lelki zavart okozhat...
CSÜTÖRTÖKÖN MINDEN EDDIGINÉL VILÁGOSABB LETT, HOGY MENNYIRE MÁST GONDOL A JÖVŐRŐL ORBÁN ÉS MERKEL ÉS MACRON
444
Szerző: MAGYARI PÉTER
2018.05.12.
Május 10-én délelőtt szinte egyszerre tartott nagyívű beszédet Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök, és mindhárman elmondták, hogy minek kellene történnie Európával.
Orbán Viktor a magyar parlamentben beszélt, miután letette a miniszterelnöki esküt. Merkel és Macron a németországi Aachenben beszéltek, ahol a francia elnök átvette az idei Károly-díjat. A beszédek egyes részleteit egymás mellé téve úgy tűnik, mintha egymással vitatkoztak volna.
Szerző: MAGYARI PÉTER
2018.05.12.
Május 10-én délelőtt szinte egyszerre tartott nagyívű beszédet Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök, és mindhárman elmondták, hogy minek kellene történnie Európával.
Orbán Viktor a magyar parlamentben beszélt, miután letette a miniszterelnöki esküt. Merkel és Macron a németországi Aachenben beszéltek, ahol a francia elnök átvette az idei Károly-díjat. A beszédek egyes részleteit egymás mellé téve úgy tűnik, mintha egymással vitatkoztak volna.
Európa egységéről.
Mindhárman sokat szóltak az európai integráció szükséges irányáról. Orbán szerint kettőt hátra kellene lépni, Merkel szerint egy előre, Macron szerint pedig kettőt előre.
Orbán: Minden erőnkkel azt fogjuk képviselni, hogy az uniónak a szabad nemzetek szövetségeként kell működnie, és fel kell adnia az Európai Egyesült Államokra vonatkozó hagymázos rémálmait. Az Európai Uniónak vissza kell térnie a realitások talajára.
Merkel: Tévút volna visszatérni a nemzeti politizáláshoz. Minket, európaiakat sokkal több minden tart össze, mint a közös piac vagy a közös valuta. Európának túl kell lépnie a régi megosztottságain és háborúin, túl kell lépnie a történelmén.
Macron: Hatalmas a kísértés mostanság, hogy visszatérjünk a nacionalizmus világába, hogy azt képzeljük, hogy nemzeti szinten jobban kézben tudjuk tartani a dolgokat, mint európai szinten, hogy elhiggyük, úgy több tartható meg a nemzeti szuverenitásból. Ezt a vészharangot hallottuk kongatni a Brexitnél, az olasz választásokkor, halljuk Magyarországon és Lengyelországban, és szerte Európában. Ezt a vészharangot a nacionalista szólamok kongatják...
Mindhárman sokat szóltak az európai integráció szükséges irányáról. Orbán szerint kettőt hátra kellene lépni, Merkel szerint egy előre, Macron szerint pedig kettőt előre.
Orbán: Minden erőnkkel azt fogjuk képviselni, hogy az uniónak a szabad nemzetek szövetségeként kell működnie, és fel kell adnia az Európai Egyesült Államokra vonatkozó hagymázos rémálmait. Az Európai Uniónak vissza kell térnie a realitások talajára.
Merkel: Tévút volna visszatérni a nemzeti politizáláshoz. Minket, európaiakat sokkal több minden tart össze, mint a közös piac vagy a közös valuta. Európának túl kell lépnie a régi megosztottságain és háborúin, túl kell lépnie a történelmén.
Macron: Hatalmas a kísértés mostanság, hogy visszatérjünk a nacionalizmus világába, hogy azt képzeljük, hogy nemzeti szinten jobban kézben tudjuk tartani a dolgokat, mint európai szinten, hogy elhiggyük, úgy több tartható meg a nemzeti szuverenitásból. Ezt a vészharangot hallottuk kongatni a Brexitnél, az olasz választásokkor, halljuk Magyarországon és Lengyelországban, és szerte Európában. Ezt a vészharangot a nacionalista szólamok kongatják...
VANNAK EURÓPÁBAN MÉG BÜTYKÖLNEK RAJTA
VÁROSI KURÍR
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: GUSZTOS ISTVÁN
2018.05.13.
...Minden érthető, minden világos és lelkesítő. Hamarosan Európa legjobbjai közé kerülünk. És akik ma még előttünk vannak, a hátunk mögött lesznek!
Pöffeszkedő ostobaság, gátlástalan szerzésvágy
Igen, a hátunk mögött! Ott aztán bütykölhetnek még egy kicsit a liberális demokrácián…
„Vannak Európában, akik még bütykölnek rajta, mert azt hiszik, megjavíthatják” – ennél árulkodóbb mondatot talán még nem is mondott a kétharmad vezére… A demokrácia mély megvetéséről, pöffeszkedő ostobaságról, voluntarista bornírtságról és további gátlástalan szerzésvágyról árulkodik: ahogy az autokratáéknál megszokott.
Mondanám, hogy szegény Magyarország – de nem mondom. Úgy látszik, az úton, a már nagyrészt ismert úton újra végig kell menni.
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: GUSZTOS ISTVÁN
2018.05.13.
...Minden érthető, minden világos és lelkesítő. Hamarosan Európa legjobbjai közé kerülünk. És akik ma még előttünk vannak, a hátunk mögött lesznek!
Pöffeszkedő ostobaság, gátlástalan szerzésvágy
Igen, a hátunk mögött! Ott aztán bütykölhetnek még egy kicsit a liberális demokrácián…
„Vannak Európában, akik még bütykölnek rajta, mert azt hiszik, megjavíthatják” – ennél árulkodóbb mondatot talán még nem is mondott a kétharmad vezére… A demokrácia mély megvetéséről, pöffeszkedő ostobaságról, voluntarista bornírtságról és további gátlástalan szerzésvágyról árulkodik: ahogy az autokratáéknál megszokott.
Mondanám, hogy szegény Magyarország – de nem mondom. Úgy látszik, az úton, a már nagyrészt ismert úton újra végig kell menni.
ORBÁN EMBEREI - A LOJALITÁS DÖNTHETETT A KORMÁNY-CASTINGNÁL
NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: ZOLTAI ÁKOS
2018.05.14.
...Egyfelől ott a rettegés, hogy bármikor vége lehet a csillogásnak, másfelől viszont ha a vezért egy pillanatra sem árulod el, akkor mindig alád fognak nyúlni, megmentenek a látványos bukástól, és nem engedik el a kezedet – összegzi Orbán személyzeti politikájának alapjait Szentpéteri Nagy Richard.
- Mi az, amit Rogán Antal és Szijjártó Péter jobban tud, mint Lázár János, Pokorni Zoltán vagy Navracsics Tibor?
Nem gondolnám, hogy ezeket a neveket együtt kellene kezelni. Minden eset más és más. Lázárnak szerintem egyáltalán nem bukás, hogy kikerült a kormányból. A közvélekedéssel ellentétben úgy vélem, neki még hasznos is lehet, hogy nem kell miniszternek lennie. Irdatlan munkabírásra, hallatlan önfegyelemre, tájékozottságra, információgyűjtésre volt szüksége a feladatok ellátásához, kevés pihenéssel, sőt az utolsó időkben még egy kabinetet is irányítania kellett. Nagyon jól jött neki a kormányátalakítás, a fáradtság jeleit nem tudta már palástolni. Új helyén, a külső patkóban lehetősége lesz megújulni, feltöltődni és azon dolgozni, hogy még számolni kelljen vele.
Pokorni Zoltán más eset: ő nem tervez visszatérni a nagypolitikába, pedig tényleg a legfelsőbb körből szállt ki. Azóta legfeljebb a hatalmi gőgről és az oktatáspolitikáról engedett meg magának időnként egy-két bátortalan mondatot, de világos, hogy a mai Fidesz politikája nem az övé. A tizenkettedik kerületben jól elbújva is remekül és biztonságban él, és soha semmiben nem árt az elvtársainak. Navracsics Tibor ugyancsak más kávéház. Ő aggálytalanul végigszolgálta Orbánt az ellenzékből a hatalomba tartó úton, de az Európai Bizottságban békés hangot kell megütnie. Valójában az a feladata, hogy ne tűnjék fel itthonról. Úgy kell elszürkülnie, hogy ne vegyék észre. Ezt a feladatát kiválóan ellátja. Ha így folytatja, másfél év múlva, amikor hazajön, akár még újból szerepet kaphat a kormányban.
Lázárról, Pokorniról és Navracsicsról is elmondható, hogy Orbánhoz a végtelenségig lojálisak, semmit sem lépnének ellene, és tudják, hol a helyük és mit szabad nekik, de mindhárman önálló politikai szereplők, van politikai arcélük és személyiségük. Rogánról és Szijjártóról ez utóbbi megállapítás nem mondható el. Ezért ők tartósabbak lehetnek, de az ő szerepük is csak átmeneti.
- Mi alapján választ bizalmasokat a miniszterelnök? A lojalitás mindent felülír?
- Mindenkinek tudnia kell, hol a határ. Orbán nem csak a kormány élén áll, hanem a Nemzeti Együttműködés Rendszere élén is. Ha valaki szembefordul vele, akkor a rendszerrel fordul szembe. Ilyen szembefordulásra csak akkor merészkedhetsz, ha ténylegesen senki vagy. Ha jelentéktelen vagy, akkor egy ideig szabad vagy. De ha bármiben is benne voltál, nem szabadulhatsz. A hatalom a te végzeted is. Ráadásul érdekelt leszel abban, hogy ezt a hatalmat fenntartsd. Sokat megér neked, hogy minden úgy maradjon, ahogy eddig volt. Az alvezérektől a kiszolgálókig több tízezer ember ennek a szisztémának köszönheti az egzisztenciáját. Mindenki szem a láncban. Ha valaki nem válik be, attól még a háttérben évtizedekig elüldögélhet békében közpénzen, mint szinte az egész frakció, az újságírói siserehad, a művészvilág fele és a hasznos idiótának nevezett hívősereg. De ha valaki beválik, attól még csúnyán bukhat is. Tudni kell, mennyire szabad önállónak lenni, és hány hiba engedhető meg. Nehéz játék, mert egyfelől ott a rettegés, hogy bármikor vége lehet a csillogásnak, másfelől viszont ha a vezért egy pillanatra sem árulod el, akkor mindig alád fognak nyúlni, megmentenek a látványos bukástól, és nem engedik el a kezedet.
- Úgy hírlik, Orbán bosszúálló és nem felejt. Mégis van pár olyan ember, például Áder János, Kövér László, Schmidt Mária, akivel komolyan összezördült, most mégis úgy látszik: szent a béke. Mitől függ, hogy Orbán megbocsát-e?
- Általában a feltétlen és demonstratív lojalitástól, de azért mindhárom esetet különvenném. Schmidt Mária egykori elhajlása óta százszorosan bizonyította hűségét. Kövér László igazán sose hajolt el, legfeljebb néha oda tette a hangsúlyt, ahová csak ő tett hangsúlyt, de mindig tandemben ment Orbánnal. Ő a Fidesz lelke. Nélküle nincs a párt, és ezt természetesen Orbán is tudja. Áder ezzel szemben valóságos canossát járt a „bűnbeesése” után. A brüsszeli-strassbourgi parkolópályáról úgy jött haza, hogy teljesítenie kellett. Orbán rábízta a választási törvény és a bírósági törvény kidolgozását. Áder teljesítette a megrendelést, ezzel vette meg a belépőjegyét a Sándor-palotába. A magas méltóságban ugyancsak tökéletesen teljesít: itt azt várják el tőle, hogy ne csináljon semmit, és ő megfelel az elvárásnak. Nem győzök álmélkodni az ellenzék egy részén, hogyan várhatja el, hogy Áder időnként tegyen valamit – szólaljon fel egy ügyben, tagadja meg egy törvény aláírását –, amikor neki éppen az a szerepe, hogy tétlen legyen. Világos, hogy az úgynevezett ellenzék egy része tökéletes, harmonikus és szerves része a rendszernek, a másik része pedig nem ért belőle semmit...
Szerző: ZOLTAI ÁKOS
2018.05.14.
...Egyfelől ott a rettegés, hogy bármikor vége lehet a csillogásnak, másfelől viszont ha a vezért egy pillanatra sem árulod el, akkor mindig alád fognak nyúlni, megmentenek a látványos bukástól, és nem engedik el a kezedet – összegzi Orbán személyzeti politikájának alapjait Szentpéteri Nagy Richard.
- Mi az, amit Rogán Antal és Szijjártó Péter jobban tud, mint Lázár János, Pokorni Zoltán vagy Navracsics Tibor?
Nem gondolnám, hogy ezeket a neveket együtt kellene kezelni. Minden eset más és más. Lázárnak szerintem egyáltalán nem bukás, hogy kikerült a kormányból. A közvélekedéssel ellentétben úgy vélem, neki még hasznos is lehet, hogy nem kell miniszternek lennie. Irdatlan munkabírásra, hallatlan önfegyelemre, tájékozottságra, információgyűjtésre volt szüksége a feladatok ellátásához, kevés pihenéssel, sőt az utolsó időkben még egy kabinetet is irányítania kellett. Nagyon jól jött neki a kormányátalakítás, a fáradtság jeleit nem tudta már palástolni. Új helyén, a külső patkóban lehetősége lesz megújulni, feltöltődni és azon dolgozni, hogy még számolni kelljen vele.
Pokorni Zoltán más eset: ő nem tervez visszatérni a nagypolitikába, pedig tényleg a legfelsőbb körből szállt ki. Azóta legfeljebb a hatalmi gőgről és az oktatáspolitikáról engedett meg magának időnként egy-két bátortalan mondatot, de világos, hogy a mai Fidesz politikája nem az övé. A tizenkettedik kerületben jól elbújva is remekül és biztonságban él, és soha semmiben nem árt az elvtársainak. Navracsics Tibor ugyancsak más kávéház. Ő aggálytalanul végigszolgálta Orbánt az ellenzékből a hatalomba tartó úton, de az Európai Bizottságban békés hangot kell megütnie. Valójában az a feladata, hogy ne tűnjék fel itthonról. Úgy kell elszürkülnie, hogy ne vegyék észre. Ezt a feladatát kiválóan ellátja. Ha így folytatja, másfél év múlva, amikor hazajön, akár még újból szerepet kaphat a kormányban.
Lázárról, Pokorniról és Navracsicsról is elmondható, hogy Orbánhoz a végtelenségig lojálisak, semmit sem lépnének ellene, és tudják, hol a helyük és mit szabad nekik, de mindhárman önálló politikai szereplők, van politikai arcélük és személyiségük. Rogánról és Szijjártóról ez utóbbi megállapítás nem mondható el. Ezért ők tartósabbak lehetnek, de az ő szerepük is csak átmeneti.
- Mi alapján választ bizalmasokat a miniszterelnök? A lojalitás mindent felülír?
- Mindenkinek tudnia kell, hol a határ. Orbán nem csak a kormány élén áll, hanem a Nemzeti Együttműködés Rendszere élén is. Ha valaki szembefordul vele, akkor a rendszerrel fordul szembe. Ilyen szembefordulásra csak akkor merészkedhetsz, ha ténylegesen senki vagy. Ha jelentéktelen vagy, akkor egy ideig szabad vagy. De ha bármiben is benne voltál, nem szabadulhatsz. A hatalom a te végzeted is. Ráadásul érdekelt leszel abban, hogy ezt a hatalmat fenntartsd. Sokat megér neked, hogy minden úgy maradjon, ahogy eddig volt. Az alvezérektől a kiszolgálókig több tízezer ember ennek a szisztémának köszönheti az egzisztenciáját. Mindenki szem a láncban. Ha valaki nem válik be, attól még a háttérben évtizedekig elüldögélhet békében közpénzen, mint szinte az egész frakció, az újságírói siserehad, a művészvilág fele és a hasznos idiótának nevezett hívősereg. De ha valaki beválik, attól még csúnyán bukhat is. Tudni kell, mennyire szabad önállónak lenni, és hány hiba engedhető meg. Nehéz játék, mert egyfelől ott a rettegés, hogy bármikor vége lehet a csillogásnak, másfelől viszont ha a vezért egy pillanatra sem árulod el, akkor mindig alád fognak nyúlni, megmentenek a látványos bukástól, és nem engedik el a kezedet.
- Úgy hírlik, Orbán bosszúálló és nem felejt. Mégis van pár olyan ember, például Áder János, Kövér László, Schmidt Mária, akivel komolyan összezördült, most mégis úgy látszik: szent a béke. Mitől függ, hogy Orbán megbocsát-e?
- Általában a feltétlen és demonstratív lojalitástól, de azért mindhárom esetet különvenném. Schmidt Mária egykori elhajlása óta százszorosan bizonyította hűségét. Kövér László igazán sose hajolt el, legfeljebb néha oda tette a hangsúlyt, ahová csak ő tett hangsúlyt, de mindig tandemben ment Orbánnal. Ő a Fidesz lelke. Nélküle nincs a párt, és ezt természetesen Orbán is tudja. Áder ezzel szemben valóságos canossát járt a „bűnbeesése” után. A brüsszeli-strassbourgi parkolópályáról úgy jött haza, hogy teljesítenie kellett. Orbán rábízta a választási törvény és a bírósági törvény kidolgozását. Áder teljesítette a megrendelést, ezzel vette meg a belépőjegyét a Sándor-palotába. A magas méltóságban ugyancsak tökéletesen teljesít: itt azt várják el tőle, hogy ne csináljon semmit, és ő megfelel az elvárásnak. Nem győzök álmélkodni az ellenzék egy részén, hogyan várhatja el, hogy Áder időnként tegyen valamit – szólaljon fel egy ügyben, tagadja meg egy törvény aláírását –, amikor neki éppen az a szerepe, hogy tétlen legyen. Világos, hogy az úgynevezett ellenzék egy része tökéletes, harmonikus és szerves része a rendszernek, a másik része pedig nem ért belőle semmit...
A LEGKELENDŐBB ÁRU A FÉLELEM (II.): AZ ELLENZÉKI PÁRTOK SZEREPE ÉS FELELŐSSÉGE A KÉTHARMADBAN
MÉRCE
Szerző: SZABÓ DÁNIEL
2018.05.13.
A választás másnapjától kezdve számtalan cikk elemezte a kormánypárt kétharmados sikerének okait. Nyilvánvaló, hogy a politikai versenyben nem érvényesülhetett az esélyegyenlőség elve. Sokan sokszor írtak a választási rendszerről, a főleg vidéken érvényesülő fideszes médiatúlsúlyról és a választási csalásokról. Ezekkel itt nem foglalkozom. Fő kérdésem az, hogy az ellenzék miért nem tudott több választót megszólítani, mint 4 évvel ezelőtt, és hogy miért sikerülhetett ez a kormánypártnak. A háromrészes cikksorozat első része az ellenzéki sajtó szerepével, a második az ellenzéki pártok felelősségével, az utolsó pedig a kormánypropagandával foglalkozik. Az első részt itt lehet elolvasni.
Mivel csak gyér aktivistahálózattal rendelkeznek, természetes, hogy az ellenzéki pártok jobbára csak a sajtón keresztül tudtak eljutni az emberekhez, így jórészt csak ennek slágertémáival juthattak nagyobb felülethez.
Kérdés, próbálkoztak-e egyáltalán azzal, hogy maguk tematizáljanak, és programmal, jövőképpel és narratívával szolgáljanak...
Szerző: SZABÓ DÁNIEL
2018.05.13.
Milyen tényezők vezettek a Fidesz-KDNP elsöprő sikeréhez, és miért nem tudott az ellenzék több szavazót megszólaltatni?
A választás másnapjától kezdve számtalan cikk elemezte a kormánypárt kétharmados sikerének okait. Nyilvánvaló, hogy a politikai versenyben nem érvényesülhetett az esélyegyenlőség elve. Sokan sokszor írtak a választási rendszerről, a főleg vidéken érvényesülő fideszes médiatúlsúlyról és a választási csalásokról. Ezekkel itt nem foglalkozom. Fő kérdésem az, hogy az ellenzék miért nem tudott több választót megszólítani, mint 4 évvel ezelőtt, és hogy miért sikerülhetett ez a kormánypártnak. A háromrészes cikksorozat első része az ellenzéki sajtó szerepével, a második az ellenzéki pártok felelősségével, az utolsó pedig a kormánypropagandával foglalkozik. Az első részt itt lehet elolvasni.
Mivel csak gyér aktivistahálózattal rendelkeznek, természetes, hogy az ellenzéki pártok jobbára csak a sajtón keresztül tudtak eljutni az emberekhez, így jórészt csak ennek slágertémáival juthattak nagyobb felülethez.
Kérdés, próbálkoztak-e egyáltalán azzal, hogy maguk tematizáljanak, és programmal, jövőképpel és narratívával szolgáljanak...
"MÉSZÁROS LŐRINC" MOST MÁR ÉPÍTHETNE VALAMIT A SAJÁT PÉNZÉN
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.05.13.
...Egy valódi vállalkozó, ha korrupt is, egy idő után befektet, kockázatot vállal, épít valamit a saját pénzéből is, nemcsak abból, amit az államtól lerabol. Ez mutatja és bizonyítja, hogy a stróman és a “gazda” is csupán egy pitiáner tolvaj. Orbán nem tud kezdeni semmit a pénz ellopásán kívül. Ezek nem üzletemberek, csupán piócák, akik a közönséges maffia szintjét sem érik el, mert még azok is létrehoznak a lopott pénzből valamit.
Lopott pénzből építeni nem nagy kunszt.
De “Mészáros Lőrinc” a lopáson, az állami vagyon kifosztásán kívül semmihez nem ért. Még a tőzsdei nyeresége is abból a “bennfentes információból” származik, amiért máshol tőzsdei cégeket kizárnak, a tulajdonosokat börtönbe csukják. “Mészáros” azért szárnyal a tőzsdén, mert mindenki tudja, hogy Orbán áll mögötte, és milliárdos kormányzati megrendelést kap.
Ha egyszer Orbán megbukna, Mészáros Lőrinc tőzsdei papírjai 10 fillért nem érnének. És ha egyszer Orbán megbukik, akkor Magyarország új vezetőinek azonnal keresniük kell az évi 160 milliárdos jövedelmet, amit a strómanja nevén a közvagyon megcsapolásából szerzett. Azonnal le kell foglalni a külföldi titkos bankszámláit, s a pénzt visszaadni az adófizetőknek. Ugyanígy kell eljárni azokkal is, akik a közvagyonból kaptak, és abból tollasodtak.
Teljes vagyonelkobzás és a legnagyobb nyilvánosság mellett zajló törvényes felelősségre vonás jár mindegyiknek. Ezek nem találhatnak ki a börtönből, míg élnek. Orbán számolhat újra: hány évet töltött kormányon, és hány évet töltött börtönben. Csak az élethossza dönti el, mennyivel szárnyalják túl a börtönévei a kormányon töltött éveit.
Szerző: Amerikai Népszava
2018.05.13.
...Egy valódi vállalkozó, ha korrupt is, egy idő után befektet, kockázatot vállal, épít valamit a saját pénzéből is, nemcsak abból, amit az államtól lerabol. Ez mutatja és bizonyítja, hogy a stróman és a “gazda” is csupán egy pitiáner tolvaj. Orbán nem tud kezdeni semmit a pénz ellopásán kívül. Ezek nem üzletemberek, csupán piócák, akik a közönséges maffia szintjét sem érik el, mert még azok is létrehoznak a lopott pénzből valamit.
Lopott pénzből építeni nem nagy kunszt.
De “Mészáros Lőrinc” a lopáson, az állami vagyon kifosztásán kívül semmihez nem ért. Még a tőzsdei nyeresége is abból a “bennfentes információból” származik, amiért máshol tőzsdei cégeket kizárnak, a tulajdonosokat börtönbe csukják. “Mészáros” azért szárnyal a tőzsdén, mert mindenki tudja, hogy Orbán áll mögötte, és milliárdos kormányzati megrendelést kap.
Ha egyszer Orbán megbukna, Mészáros Lőrinc tőzsdei papírjai 10 fillért nem érnének. És ha egyszer Orbán megbukik, akkor Magyarország új vezetőinek azonnal keresniük kell az évi 160 milliárdos jövedelmet, amit a strómanja nevén a közvagyon megcsapolásából szerzett. Azonnal le kell foglalni a külföldi titkos bankszámláit, s a pénzt visszaadni az adófizetőknek. Ugyanígy kell eljárni azokkal is, akik a közvagyonból kaptak, és abból tollasodtak.
Teljes vagyonelkobzás és a legnagyobb nyilvánosság mellett zajló törvényes felelősségre vonás jár mindegyiknek. Ezek nem találhatnak ki a börtönből, míg élnek. Orbán számolhat újra: hány évet töltött kormányon, és hány évet töltött börtönben. Csak az élethossza dönti el, mennyivel szárnyalják túl a börtönévei a kormányon töltött éveit.
HOGYAN VÉDD MEG A CIVILEDET, HOGYAN VÉDD A HAZÁT, HÁZAT, ÖNMAGAD?
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: MAJTÉNYI LÁSZLÓ
2018.05.11.
A szürke ég alatt varjak ülnek a piszkos ágakon. Az elmúlt pár évben olykor rázták és nyögették új szelek az ős magyar fákat, de Magyarország újra és újra, azaz mindig elcsendesedett, tüntetései nem elzúgtak, elsétáltak. Nem tudni, meddig tart ez a csend, mely új, nem a jól ismert hazai csendek egyike. És nem is csak magyar. Sehol sem egészen megértett csend, mert nem az eddigelé ismert társadalomszervezési rendszerek sajátja. Az elterjedt nézet szerint a modern tömegtársadalomban az egyének alapvetően közönyösek, semmit vagy legalábbis a semminél alig többet tesznek maguk és mások védelmében, írt erről Hannah Arendt1 is, de a neves szerző az események fordulásakor, máskor ennek épp az ellenkezőjét is mondta. Csakhogy a mi tömegtársadalmunk is más, mint a XX. század első kétharmadában megtapasztalt. Ez a mi csendünk már az úgynevezett választási autokrácia csendje, ez már a hibrid valami, akárhogy is, más.
Más a másban.
A Hódmezővásárhely szó hallatán az öreg és az ifjabb csatalovak felkapták fejüket, tágultak orrlikaik. Azután fejüket megint lehorgasztották.
Új rend született
A NER alapítója az elmúló magyar időben szívesen papolt a létezés magyar minőségének megőrzéséről, azaz a szép, nemes és választékos életről. Ebből lett a kivételesen nemes és választékos életet élő édesanyjukat megajándékoztató, a lelőtt háziállat tetemét helikoptereztető főminiszterek és a létezés magyar minőségét évente hetvenmilliárdokkal gazdagító családi gázszerelők, házibankárok, valamint a városainkba a barna éjfélt elvivő, azokat sötétbe borító családtagok és az ügyeket bonyolító filiszterek, azaz, amint Tersánszky megírta a Misi Mókusban, a választékosan beszélő kövér mókusok magyar valósága. Érthetetlennek tűnik az ezt övező közöny. Mármint a sovány mókusoké.
Értjük ugyanakkor, nagyon is jól értjük, hogy a létezés magyar minősége hovatovább nem tűri, hogy a jogállamot akár csak félénken emlegetők itt packázzanak vele.
Mert nem minden gyáva zsarnok, de minden zsarnok gyáva.
Hódmezővásárhelyen megérintette a NER-t veresége lehetőségének gyenge szellője, és le is vonta a következtetést, ezt az erősen kellemetlen érzést nem akarja még egyszer érezni. És 2018. március 15-én megszületett az új Orbán, aki azonnali hatállyal beígérte, hogy ha eljön az elégtételvevés rendelt ideje, ő aztán elégtételt is vesz. Adjonisten után fogadjisten. Ezzel értelemszerűen bejelentette igényét arra, hogy a választói autokrácia maradék kompetitív jellegét hártyavékonnyá tegye, mely hártya afféle filigrán dísz leend az új, az eddiginél is masszívabb építményen. A perspektíva szinte korlátlan. Egyiptomban például még mindig tartanak választásokat. Abdel Fattah esz-Sziszit, aki az létezés egyiptomi minőségének ugyancsak páratlan bajnoka, továbbá a nép jótevője, minap a leadott, igaz, kevés számú, szavazat 97,08 százalékával választották újra. Egyetlen riválisának, aki maga is Sziszi lelkes híve, alig három százalék jutott. Az illető amúgy örülhet nagyon, hogy nem ennél több.
Orbán március végi beszédeiben az addigieken is túlmenve hirdette meg, hogy a létező helyén milyen új, ugyancsak választékos világot hoz létre: bejelentette „a Soros zsoldoshadsereg tisztjei”, akik, ő tudja ezt, éppen kétezren harcolnak Magyarország bevándorlóországgá alakításáért, leckét kapnak. Mondanánk erre: szinte agyhalott beszéd, semmi köze semmihez, ami van vagy lehetne. De nem az, szokása szerint ködből teremt létezőt. Még nem létező új kormányunk már figyel és színről színre is látja a valót, névről névre ismeri a gazokat, üzelmeiket éber hatóságaink azelőtt felderítették, hogy akár belekezdtek volna. Államtitkári szintű ígéretre máris mozog az államgép: a Soros-szervezetek rövidesen betiltásra kerülnek.
Király, azt hiszi, alhatik.
És a NER nem áll magában. Már nem a nagy európai liberális tenger magányos hullámtörője. „A liberális korszak, mely 1989-ben kezdődött Közép-Európában, véget ért” – írta 2007-ben Ivan Krastev. Akad olyan, hm, megengedő vélekedés is, amely szerint nem feltétlenül a demokrácia vége az illiberális demokrácia eme újsütetű tündöklése, megjelenése, ugyancsak egyesek szerint a liberális demokrácia által nyújtotthoz képest szélesebb választási kínálatot biztosít Európa népeinek. És folytathatjuk ezeket az ugyancsak érdekes nem is eszik olyan forrón a kását, hiszen ízlések és pofonok különbözők zsánerű gondolatokat. Ami az egyik embernek populizmus, a másiknak demokrácia, idézik Dahrendorfot az ugyancsak neves szakértők.
A nyers magyar valóság némileg mást mutat: „egyszer nyerjünk, de nagyon” (OV, 2007). Az új világ, mondhatnám, egyetlen értelme, kutyaharapást szőrivel, a választás lehetőségének választás útján történő megszüntetése immár végső sikerrel kecsegtet, kialakulóban az életünk mértékével mérve végtelenített uralom. Amelyben pedig az illiberális rendszer ideális ellenzékének legfőbb mondanivalója a semmi, Sartre-ral pontosítva: a lét és a semmi. A többi parasztvakítás, démonűzés. A rendszer működése a részleteket illetően lehet olykor, ha nem is intelligens, de legalább szofisztikált, mégis egészében faékszerűen egyszerű, más szóval primitív. Sikere mégis kétes, ugyanis fából vaskarika, legalábbis ha az emberekre a felvilágosodás kései visszfényeként elméjét használó, mindennap döntéseket hozó eszes lényként tekintünk...
ITT OLVASHATÓ
Szerző: MAJTÉNYI LÁSZLÓ
2018.05.11.
A szürke ég alatt varjak ülnek a piszkos ágakon. Az elmúlt pár évben olykor rázták és nyögették új szelek az ős magyar fákat, de Magyarország újra és újra, azaz mindig elcsendesedett, tüntetései nem elzúgtak, elsétáltak. Nem tudni, meddig tart ez a csend, mely új, nem a jól ismert hazai csendek egyike. És nem is csak magyar. Sehol sem egészen megértett csend, mert nem az eddigelé ismert társadalomszervezési rendszerek sajátja. Az elterjedt nézet szerint a modern tömegtársadalomban az egyének alapvetően közönyösek, semmit vagy legalábbis a semminél alig többet tesznek maguk és mások védelmében, írt erről Hannah Arendt1 is, de a neves szerző az események fordulásakor, máskor ennek épp az ellenkezőjét is mondta. Csakhogy a mi tömegtársadalmunk is más, mint a XX. század első kétharmadában megtapasztalt. Ez a mi csendünk már az úgynevezett választási autokrácia csendje, ez már a hibrid valami, akárhogy is, más.
Más a másban.
A Hódmezővásárhely szó hallatán az öreg és az ifjabb csatalovak felkapták fejüket, tágultak orrlikaik. Azután fejüket megint lehorgasztották.
Új rend született
A NER alapítója az elmúló magyar időben szívesen papolt a létezés magyar minőségének megőrzéséről, azaz a szép, nemes és választékos életről. Ebből lett a kivételesen nemes és választékos életet élő édesanyjukat megajándékoztató, a lelőtt háziállat tetemét helikoptereztető főminiszterek és a létezés magyar minőségét évente hetvenmilliárdokkal gazdagító családi gázszerelők, házibankárok, valamint a városainkba a barna éjfélt elvivő, azokat sötétbe borító családtagok és az ügyeket bonyolító filiszterek, azaz, amint Tersánszky megírta a Misi Mókusban, a választékosan beszélő kövér mókusok magyar valósága. Érthetetlennek tűnik az ezt övező közöny. Mármint a sovány mókusoké.
Értjük ugyanakkor, nagyon is jól értjük, hogy a létezés magyar minősége hovatovább nem tűri, hogy a jogállamot akár csak félénken emlegetők itt packázzanak vele.
Mert nem minden gyáva zsarnok, de minden zsarnok gyáva.
Hódmezővásárhelyen megérintette a NER-t veresége lehetőségének gyenge szellője, és le is vonta a következtetést, ezt az erősen kellemetlen érzést nem akarja még egyszer érezni. És 2018. március 15-én megszületett az új Orbán, aki azonnali hatállyal beígérte, hogy ha eljön az elégtételvevés rendelt ideje, ő aztán elégtételt is vesz. Adjonisten után fogadjisten. Ezzel értelemszerűen bejelentette igényét arra, hogy a választói autokrácia maradék kompetitív jellegét hártyavékonnyá tegye, mely hártya afféle filigrán dísz leend az új, az eddiginél is masszívabb építményen. A perspektíva szinte korlátlan. Egyiptomban például még mindig tartanak választásokat. Abdel Fattah esz-Sziszit, aki az létezés egyiptomi minőségének ugyancsak páratlan bajnoka, továbbá a nép jótevője, minap a leadott, igaz, kevés számú, szavazat 97,08 százalékával választották újra. Egyetlen riválisának, aki maga is Sziszi lelkes híve, alig három százalék jutott. Az illető amúgy örülhet nagyon, hogy nem ennél több.
Orbán március végi beszédeiben az addigieken is túlmenve hirdette meg, hogy a létező helyén milyen új, ugyancsak választékos világot hoz létre: bejelentette „a Soros zsoldoshadsereg tisztjei”, akik, ő tudja ezt, éppen kétezren harcolnak Magyarország bevándorlóországgá alakításáért, leckét kapnak. Mondanánk erre: szinte agyhalott beszéd, semmi köze semmihez, ami van vagy lehetne. De nem az, szokása szerint ködből teremt létezőt. Még nem létező új kormányunk már figyel és színről színre is látja a valót, névről névre ismeri a gazokat, üzelmeiket éber hatóságaink azelőtt felderítették, hogy akár belekezdtek volna. Államtitkári szintű ígéretre máris mozog az államgép: a Soros-szervezetek rövidesen betiltásra kerülnek.
Király, azt hiszi, alhatik.
És a NER nem áll magában. Már nem a nagy európai liberális tenger magányos hullámtörője. „A liberális korszak, mely 1989-ben kezdődött Közép-Európában, véget ért” – írta 2007-ben Ivan Krastev. Akad olyan, hm, megengedő vélekedés is, amely szerint nem feltétlenül a demokrácia vége az illiberális demokrácia eme újsütetű tündöklése, megjelenése, ugyancsak egyesek szerint a liberális demokrácia által nyújtotthoz képest szélesebb választási kínálatot biztosít Európa népeinek. És folytathatjuk ezeket az ugyancsak érdekes nem is eszik olyan forrón a kását, hiszen ízlések és pofonok különbözők zsánerű gondolatokat. Ami az egyik embernek populizmus, a másiknak demokrácia, idézik Dahrendorfot az ugyancsak neves szakértők.
A nyers magyar valóság némileg mást mutat: „egyszer nyerjünk, de nagyon” (OV, 2007). Az új világ, mondhatnám, egyetlen értelme, kutyaharapást szőrivel, a választás lehetőségének választás útján történő megszüntetése immár végső sikerrel kecsegtet, kialakulóban az életünk mértékével mérve végtelenített uralom. Amelyben pedig az illiberális rendszer ideális ellenzékének legfőbb mondanivalója a semmi, Sartre-ral pontosítva: a lét és a semmi. A többi parasztvakítás, démonűzés. A rendszer működése a részleteket illetően lehet olykor, ha nem is intelligens, de legalább szofisztikált, mégis egészében faékszerűen egyszerű, más szóval primitív. Sikere mégis kétes, ugyanis fából vaskarika, legalábbis ha az emberekre a felvilágosodás kései visszfényeként elméjét használó, mindennap döntéseket hozó eszes lényként tekintünk...
ITT OLVASHATÓ