2018. május 6., vasárnap

JÓKÍVÁNSÁG ANYÁK NAPJÁRA

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2018.05.05.



Ez egy különleges nap - az anyák, édesanyák, nevelőanyák, pótanyák, édes mostohák és az anyák és apák anyáinak napja.
Öreg vagyok, akár az országút, de olyan szerencsés, hogy anyukám mind a mai napig nevelget, csiszolgatja viselkedésem, nyesegeti stílusom vadhajtásait, figyelmeztet, ha nem az időjárásnak megfelelően öltözöm, megvitatja velem a politikai helyzetet, szóval igazi anyuka - idén lesz kilencven, tartsa az ég bis hundert und zwanzig.
Szerencsés vagyok, szerencsésebb, mint a gyerekeim, akik már nem tudják köszönteni anyukájukat ezen a napon, mint tették ezt az elmúlt évtizedekben mindig, de hogy szeretettel gondolnak rá ezen a napon, az biztos.
Az ünnep talán kicsit formális, mégis az az egy-két puszi amit adunk és kapunk, lehet igazán bensőséges. Fedezete az érzés, mely nem szorítkozik erre az egyetlen napra.
Boldog az a gyermek, aki kimutathatja szeretetét ezen a napon, és boldogok azok az anyák, akiket fiaik, lányaik ma őszinte szívvel köszöntenek.
Talán még boldogabbak a nagymamák, ha unokáik felkeresik őket is, vagy akárcsak egy
telefonhívással tudatják, hogy nem feledkeztek meg róluk, szeretik őket.
A fiatal persze módfelett elfoglalt, a füléről úgy kell leoperálni a mobilt, de talán két perc azért a nagymamákra is juthat.
Egy anya rengeteget ad és igen kevéssel beéri, a szeretet éreztetéséhez pedig igazán kevés idő kell.
Ne feledkezzünk meg hát azokról, akik az életet adták nekünk, akik az életet adták anyáinknak, apáinknak, gyermekeinknek - vonuljunk hát hozzájuk szépen, libasorban, és öleljük meg őket, megérdemlik.
Kedves anyukák, sok boldogságot kívánunk nektek!


ANYÁD NAPJA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: LENDVAI ILDIKÓ
2018.05.05.


...az év többi napján anyáinkat egészen más indulattal halljuk emlegetni. Anyák napja, rendben, egy napig mindenki tud jó képet vágni, még az anyósra is, mert csak muszáj oda is csokrot vinni. Ki-ki megállja, hogy az asztalnál ne politizáljon, abból veszekedés van. Biztosan lesz a vezető politikusokról is szép fotó, idén nem hagyhatják ki, hiszen demográfiai kampány van, készül a megállapodás a nőkkel. Másnaptól megint utálhatjuk egymást. A többi nap inkább „Anyád napja”. Folyik az anyázás mindenütt, parlamenttől a piacig, a közlekedési vitáktól a gangi veszekedésig.

Pedig egyáltalán nem eredendően vagyunk embergyűlölők. Igaz, szokták emlegetni Stanley Milgram kísérleteit, amelyben átlagos civilek kétharmada a fokozatos parancsoknak engedelmeskedve hajlandó lett volna akár a halálos áramütésig elmenni a „rosszul viselkedők” büntetésére. Nem sokkal később olvashattuk a „Legyek ura című regényt arról, hogyan válnak egy lakatlan szigetre került gyerekek egymás farkasaivá. De egy másik szociálpszichológus: Muzafer Sherif (nyugi! nem migráns terrorista, csak egy jámbor török-amerikai kutató) két táborozó gyerekcsoportot hergelt sikerrel egymás ellen, ám végül egy közös cél, adott esetben a vízellátás helyreállítása érdekében mégis képesek voltak együttműködni, és felhagytak egymás utálatával.

Vagyis igaz a lapos közhely: lehet építeni a jobbik és a rosszabbik énünkre is. Mi kedveskedünk Anyák napján, és mi káromoljuk egymást a sok „Anyád napján”. Most olyan rezsimben élünk, ami tudva, tudatlan, de az utóbbiban érdekelt. Kiszelly Zoltán találóan írta: az ilyen típusú rendszerek akkor sikeresek, ha képesek átformálni a közgondolkodást. Konfliktusokra és folyamatosan fenntartott ellenségképre van szükségük, hogy magukat tüntethessék fel vezérnek és védelmezőnek, akik nélkül szétesne a közösség. A Fidesz vezetői sokat és komolyan tanultak mintaadó ideológusuktól, Carl Schmittől, aki szerint a politika lényege a „barát” és „ellenség” megkülönböztetése. A hatalom azé, aki megjelöli, ki az ellenség. Orbán már 1997-ben az akkori kormány „idegenszívűségéről” beszélt. Húsz éve ezt az ötletet variálja. Az ellenség idegen. Az idegen ellenség. Ha magyar, akkor is idegen. Bayer Zsolt – erre tartják - mindezt készségesen indulatrohamokkal tuningolja: „A magyar emberek nem megosztottak, hiszen a magyar emberek teljes egyetértésben állnak ki Orbán Viktor, a Fidesz és Magyarország mellett. A többi haszontalan sejthalmaznak nem sok köze van a magyarokhoz és az emberi fajhoz.” Már sokszor elmondtuk, hogy ezek szerint az ország fele ellenség. Pontosabban nem az ország fele, hiszen ők nem is tartoznak az országhoz. Idegenek. A migráns csak hasznos jelkép. A mindenkori „idegen” szemléletes jelképe. A magyar származású Soros kipécézése többek között arra való, hogy megmutassák: idegen, vagyis ellenség a magukat magyarnak vallók között is lehet. A szomszéd is lehet ellenség. Vagy legalábbis kém, áruló, dezertőr, aki nem áll be a hadrendbe. A katonaszökevény pedig a háborúkban felkoncoltatik.

A háború megideologizálja, hogy miért nincs idő másra. Nem panaszkodhatsz a rossz kosztra, de még az ellátmány megdézsmálóit sem most kell felelősségre vonni, hiszen háború van. Az ellenséget utáld, ne a tisztjeid, ne nagyon ugrálj a lövészárokban. Németh Szilárd leiskolázza az óvatosan kritizáló fideszes értelmiséget: nem látják, hogy Soros fia éppen a kormányt támadja? Ha fölös indulat bánt, anyázd őt! A feszültséget retorikai eszközök és a megosztó társadalmi folyamatok egyaránt táplálják. A miniszterelnök megbiztatja az őcsényieket: jól tették, hogy rátámadtak a kormánya által hivatalosan oltalmazottakat nyaraltató panziósra. Újabban a civil szervezetekre telefonálókat uszítanak: ne merjék megrontani a gyerekeket azzal, hogy elmossák a fiúk és lányok közti különbséget. Ha a migránsvád kifúj, jön a gendervád, ahogy a muszlim horda feltartóztatásának célját felváltja az új hazafias feladat: mi szüljük tele a Kárpát-medencét a bevándorlók helyett. Hogy ez Szvatopluknak nem jutott eszébe!
...

KOLLABORÁNSOK, BOHÓCOK, POFOZÓGÉPEK?

A HAZA BLOG
Szerző: BRUCK ANDRÁS
2018.05.06


Május nyolcadika fontos útelágazás lehetne a baloldali ellenzéki pártok lefelé tartó, kísérteties pályáján. Valami most van a levegőben, ami korábban nem volt. Talán most együtt van a csalódottság, a sérelem és az „ebből elég volt” összekeveredő érzése. De ha ez a harmadik komponens elillan – az első kettőről gondoskodik majd a rezsim - akkor még az eddiginél is reménytelenebb négy év vár ránk.

Sűrű, fojtogató a levegő Magyarországon, és ezt alighanem az ország ura is érzi. Egész biztos, hogy ő is túl akar lenni nyolcadikán, és bent, a parlamentben akarja látni az ő szeretett ellenzékét. Megszokta már őket, néha kicsit szájalnak, de alapvetően jó gyerekek, ki lehet jönni velük. Ha viszont nem ülnének be, szem elől vesztené őket, és ő is öreg kutya már új kunsztokhoz.
Már május elsején, a Momentum rendezvényén is több volt a rendőr, mint a tüntető, május 8-án viszont egy egész hadsereg fogja megszállni az Országház környékét: az utcák sok száz négyzetméteres körzetben zsúfolva lesznek rendőrautókkal, csapatszállító járművekkel. Mert egy új kormány megalakulása Magyarországon többé nem a demokrácia békés aktusa, hanem fegyveresekkel agyonbiztosított gyalázat, ahogy Orbán alatt lényegében minden ünnep, tüntetés azzá vált.
Állítólag rendőrkordon lesz, nem kerítés, annak a széthordása pedig börtönnel büntetendő. Feltéve, ha nem lesz hozzá százezer rakodómunkás, mert akkor annak forradalom a neve, és akkor a lehetséges büntetések és ítéletek alanyai is változnak. Úgy hírlik, napközben is lesz tüntetés, az „igazi” azonban este hatkor kezdődik, a szervezők a már üres Parlament elé hívják az embereket. Csak nem azért, hogy elejét vegyék bármilyen konfliktusnak?
Biztos jó buli lesz. A színpadról majd ránk üvöltenek: ugye nem féltek, mi meg visszakiabálunk, hogy nem. És valóban nem is lesz mitől, csakhogy akkor már Orbánéknak sem. Ő például addigra már Felcsúton lesz, és a helyi SC edzését nézi, de már lenyugodva, hiszen délelőtt minden a reményei szerint alakult: az ellenzék bent volt, a nép meg elzárva, kizárva – magára hagyva, esélytelenül.
Pedig új időszámítás kezdődhetne, ha az ellenzéki pártok, amelyek most nem csak az egyszemélyi uralom, de Orbán stratégiájának részei is, nem vállalnák tovább a bohóc és pofozógép szerepét. Tagadhatatlan, hogy ezzel számukra szokatlan, ismeretlen terepre lépnének, és senki meg nem mondja, mi lenne a hozadéka a parlamenten kívüli politizálásnak. Azt viszont pontosan tudni, mi lesz, ha maradnak. Sajnos már nyolc év tapasztalatunk van abban, hogy a parlamenti jelenlétük teljesen fölösleges, és az is egyértelmű, hogy bentről továbbra se fognak tudni semmi hasznosat tenni az egyeduralom korlátozásáért.
Ki hiszi el, hogy azok, akik hagyták elveszni a médiájuk és az anyagi forrásaik jó részét, akiket megfoszthattak ellenzéki jogaik, jogorvoslati lehetőségeik többségétől, akik elfogadtak egy számukra reménytelen választási rendszert, ettől kezdve mást és másképp fognak csinálni? Mi hozná meg bennük a változást? A következő négy év mitől lenne más?
Sokszor hallottuk, hogyha bent vannak, információkhoz juthatnak – igaz, de az oknyomozó lapok ebben többre mentek –, valamint összehívhatnak bizottsági üléseket. Csakhogy azokra éppen a fideszes képviselők nem fognak elmenni, ami persze szintén hű tükre a parlamenti munka értékének.
Lehet a hatalmas kupola alatt tovább fontoskodni, de politikai erőt 2010 óta ott nem lehet felmutatni. Anélkül meg az egész nem ér semmit. Azt is mondják, hogy kicsi a távolmaradás delegitimációs hatása. Ezt azonban még nem tudni, azt viszont igen, hogy mekkora a legitimációs hatása. Óriási, Orbánnak pedig egyedül erre van szüksége, ezért először ettől kéne őt megfosztani. Egy EU-tagállam parlamentje ellenzék nélkül – ez azért nem egyheti téma lenne a világsajtóban, és egész biztosan gyakran fájna tőle Orbán feje.
Épp ezért kéne a képviselőknek otthagyniuk a teljesen értelmetlenné vált parlamenti üléseket, és helyette személyes példájukkal támogatni a tömegek „ebből elég volt” érzését. Nem tréfálok, akár Demszky Gábor csapatával is mehetnének szamizdatot terjeszteni. Minden képviselőnek van autója. Ha egyszer odáig degenerálódott a hazai demokrácia, hogy újra szükség lett szamizdatra, akkor csinálják ezt. Négy év alatt minden faluba, minden házba eljuthatnak, találkozhatnának, beszélgethetnének azokkal, akiket az elmúlt nyolc évben elhagytak, cserbenhagytak és a Fidesz karjaiba löktek. Ennek egész biztosan ezerszer több értelme volna, mint az ATV-ben a megújulásról hablatyolni.
Orbán például folytatni fogja a bíróságok „szervezeti átalakítását”, azaz végképp törvényen kívül helyezi saját magát és bűnszervezetét. Még egy év, és a társadalom teljesen védtelen marad vele szemben. Ha esetleg valóban választás elé kerülne, az EU-pénzekről is inkább lemond, de ezt keresztülveri. Hogyan fogja ezt megakadályozni az ellenzék? Sehogy, de akkor minek bent ülni? Budapestet meg egyszerűen rabláncra fűzi a rezsim; gyűlölik és már úgyis elveszítették, legalább bosszút állnak rajta. Na és ezt meg tudja akadályozni az MSZP, a DK és a Jobbik? Dehogy tudja, az LMP ráadásul nem is akarja. Ott a fotó, milyen büszkék az új mandátumukra! Szó se róla, meg is dolgoztak érte.
Te szerencsétlen, mit tehetnének a pártok a kétharmaddal szemben? – ordítják ingerülten az ide-oda bekötött és innen-onnan némi pénzt húzó, nem kormánypárti politológusok Hát ez az, semmit. De akkor minek üljenek ott? Azért, hogy ugyanazok a szakértők azt is elmondhassák majd, hogy igen, most egy kicsit megint nehezebb lett, de azért ez még mindig jogállam? Mert erről szól itt minden, ezekről a nyomorult, egymásra épülő, egymásba fonódó hazugságokról. Az egyik egymilliárdért ad el mindent, országot, becsületet, a másik egymillióért, a harmadik százezerért – ennyi a különbség.
A kollaboráció színtiszta esete volna felesküdni az új országgyűlésre. A DK is hiába látja el záradékkal az eskü szövegét, aki ott lesz nyolcadikán délelőtt, az személyesen Orbán és az ő tovább keményedő egyeduralma előtt hajol meg. De ez egyben az ellenzéki képviselők végső morális megsemmisülése is lenne. Négy év múlva pedig pártjaik számára valószínűleg a fizikai is.

NEHEZÍTETT PÁLYÁN

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.05.05.



Mikor olyanokkal beszélgetek, akik messze élnek ettől az egésztől, mindig azt érzem, annyira más szférában mozgunk, hogy el sem tudják képzelni, mit jelent ez, mennyire értelmezhetetlen itt az, ahogy ők gondolkodnak az életről, a lehetőségekről. Folyton azon töröm a fejem, hogy tudnám jobban megértetni ezt…. Most újra teszek egy kísérletet. Talán mást is be tudok hívni ebbe a sajátos „való világba”, és, ha valaki bele tudja képzelni magát ezekbe a helyzetekbe, talán másképp néz rá a problémára is.

Szegény, cigány, fogyatékkal élő, homoszexuális, gyerek, idős. Nyilván lehetne még mást is írni, amivel meg lehet élni a kirekesztettséget, ám mivel ezekről tudok konkrét példát is magam elé idézni az esélyteremtő munkánk során, így most ezen mutatom be a problémák halmozódását.

Bár mind önmagában is elég lenne, mégis a valóságban halmozódnak ezek a hátrányok, és teszik nehezítetté a pályát azok számára, akik esetleg még el is indulnának rajta a változás felé. A gyerekek szempontjából közelítem meg, bár kitekintek a felnőtt életig a történetekre.

Nézzük az elsőt. A szegényt. Amikor az alapszükségleteket nem tudják a családban a hónap végéig egyenletesen biztosítani. Mikor sosem elég a pénz. És közben minden a világban a fogyasztásról szól. Jön a gyerek haza, és mondja, akarja, hogy neki is legyen, ami másnak is van a suliban. Pl. mobiltelefon. Vagy tablet. A modern jóléti világ attribútumai. A szegénynek nincs. Nemcsak ez, de nincs márkás ruha, tornafelszerelés, színes ceruza, és nem tudja befizetni az osztálykirándulást sem. Lassan kirekesztődik abból a csoportból, ahol a gyerekeknek van mindaz, ami neki nincs. Dühös lesz. Azt mondja, nem is akarta azt. Nem is érdekli.

Ha szegény és cigány is, a pálya nehezedik. A cigány identitás bevállalásával a gyerekek óvatosan bánnak. Ha szerencsések, és a rasszjegyek nem nagyon látszanak rajtuk, jobb a helyzet. Akinek sötétebb a bőre, haja, az nem tudja letagadni. Akkor minden rosszért, ami előfordul a gyerekközösségben, felelőssé tehető. Fejtetű csak tőle jöhet. Ha valakinek eltűnik az uzsonnája, bármije, ő az első számú gyanúsított. Ki más lenne?! Hiszen neki sosincs, és egyébként is a „vérében van”. Ha konfliktus van, mindig az a megállapítás, hogy nyilván ő kezdi… az már senkit sem érdekel, hogy előtte elhangzott a „büdös cigány” megjegyzés. Aztán lassan beépül nála a kettős hátrány, és beleáll. Ha így gondolják róla, hát legyen. Nem tanul, deviáns lesz. Hisz folyton ezt hallja… És felnőttként sem lesz egyszerűbb az élete. Mert ha csak mellette lesz üres hely a vonaton, inkább továbbmennek. Őt mindig igazoltatni fogják, ha rendőrrel találkozik. Mert gyanús. Figyelni kell rá.

Ha szegény, cigány és fogyatékkal élő, be is zárul a kör. Mert az ő családjában senki sem keresi neki az alternatív fejlesztési lehetőségeket. A korai fejlesztést nem éri el. Amit a rendszerben kötelezően meg kell adni, azt talán megkapja. Iskolás korban. Már, ha van az iskolában megfelelő szakember hozzá. De ezzel nem jut messzire. Az osztályban nincs idő arra, hogy vele külön foglalkozzanak, külön egyénre szabott fejlesztést kapjon. Örülnek, ha csendben elvan. Ha a sérült státusz erősebb, akkor ez nem megy…. akkor a megoldás a magántanulói jogviszony. De tulajdonképpen teljesen mindegy. Amikor kikerül az oktatásból, olyan tudáshiányos, hogy nincs előtte perspektíva. A fogyatékkal élők alkalmazása bármire a falvakban értelmezhetetlen. Maradnak otthon. Van, ahol behívják közmunkára. Elsepreget. Sokat álldogál magában. A többiek folyton szívatják. Csináltatnak vele vicces dolgokat, és kiröhögik. Ő megcsinálja, és nevet. Nem él soká. Nem ismerek fogyatékkal élő idős embert a kapcsolatrendszerünkben.

Nem egyszerűbb a helyzet, ha szegény, cigány és homoszexuális. Örökké a gúny tárgya, gyerekkorától. Egy ideig harcol. Aztán átmegy az egész valami furcsa magamutogatásba. Az iskola kirekeszti. A közmunkából is kikerül, csak a baj van vele. A megaláztatás állandósul. A család is kiveti. Nem marad meg a faluban. Próbál nagyvárosba menni, ahol találkozhat más, hasonlóval. Aztán nem marad más, csak a prostitúció. De nincs tudás a veszélyekre. A legalján maradnak. Nem élnek soká.

Mi van, ha szegényként, cigányként mégis megél egy tisztes kort? No, nem túl sokat, a szegénység ritkán enged 50 fölé. Ha családja van, nem lesz baj. Figyelnek rá. Akkor csak az egészségügy kirekesztésével kell megküzdenie, ha megbetegszik. Mert pénz nélkül nem egyszerű betegnek lenni sem. Aki maga marad, annak nehezebb a vége is. Annak addig van helye, míg dolgozni tud. Fát vágni, behordani, állatokat gondozni, kerti munkát végezni. Ha dolgozik, és kevéssel beéri, lesz helye. Ha nem bírja már, akkor lesz baj. Akkor nem kell senkinek. Kórház, elfekvő, nem húzza soká. Az önkormányzat temetteti el. A sírjánál nem állnak sokan. Elföldelik. Gyertya nem világít a sírján sosem. Nyom nélkül tűnik el.

És akkor itt van a nagy kérdés. Tehetünk-e valamit a gyerekért? Aki szegény, és történetesen cigány, hogy a kirekesztési faktort ne növeljük. Törvényszerű, hogy mind ugyanarra a sorsra jut? Milyen az a pálya most, amit az iskola nyújt? Az iskola azokra van szabva, akik könnyedén veszik az akadályokat. Akiknek drukkolnak, akiket segítenek. Előttük viszont átléphetetlen korlátok emelkednek, amit szorgos kezek még tovább építenek. Nekik nem drukkol senki. Az ő kezükért nem nyúlnak támogatóan. Mennek, ameddig bírnak, az elején még próbálkozva, aztán egyre lassabban. Később elbuknak, és a mögöttük levők áttaposnak rajtuk. Nehezen kimásznak a pálya szélére és ott maradnak. Számukra a verseny véget ért. A többiek pedig örülnek, hogy eltakarodtak a pályáról. Hogy nem hátráltatják őket. Sokan még ki is köpnek rájuk.

Ha egyszer ezeket megértenénk, talán más lenne. Ha nem sütnénk rájuk a „kirekesztett” bélyeget már az elején. Ha segítenénk őket, hogy máshogy alakuljon az életük. Nem csak értük, hanem magunkért is.


HIÁBA SZÜLETETT BÖRTÖNBEN, NEM FELEJTETTE EL AZ ANYJÁT


ABCÚG BLOG
Szerző: SZUROVECZ ILLÉS
2018.05.06.


Aki börtönben születik, egy évig maradhat az édesanyjával, utána rokonok vagy nevelőszülők gondozzák tovább. Ez történt az SOS Gyermekfalvak anyák napi videójának főszereplőjével is, aki egyéves korától édesanyja szabadulásáig élt nevelőanyjával, Évával. Éváék történetét néhány éve az Abcúgon is bemutattuk, az akkor készült riportunk 
itt olvasható.

Több ezer gyerek nem ünnepelheti együtt édesanyjával vasárnap az anyák napját. Többségüket elhanyagolás, bántalmazás, a szülők szenvedélybetegsége miatt emelték ki a családból.

Jelenleg 5500 nevelőszülő dolgozik az országban, ebből 80-an az SOS Gyermekfalvak keretein belül. Ennél azonban jóval többre lenne szükség., hiszen a törvény szerint minden 12 évesnél fiatalabb, gyermekvédelmi gondozásba vett gyereket nevelőszülőknél kell elhelyezni. Az SOS Gyermekfalvak ezért folyamatosan várja leendő nevelőszülők jelentkezésé
t.

MIT KÉRNEK A NŐK ANYÁK NAPJÁRA? CSAK EGYETLEN ÓRÁT EGYEDÜL

TÉNYGYÁR BLOG
Szerző: Ténygyár
2018.05.06.


- A nők 67 százaléka legalább egy óra egyedüllétet szeretne Anyák Napjára

- Egy anyuka átlagos egyedül töltött ideje csupán 17 perc naponta
- Az anyukák kétharmada nagyon szereti az Anyák Napját, de egy kis figyelmességgel még szebbé tehetjük számukra ezt az ünnepet

Ha meg akarjuk lepni feleségünket vagy édesanyánkat Anyák Napja alkalmából, van egy biztos tippünk: adjunk neki naponta legalább egy órát egyedül. A Mumsnet 1300, egy évnél idősebb gyereket nevelő nő megkérdezésével készült kutatásából ugyanis az derül ki, hogy ennek örülnének a legtöbben a jeles nap alkalmából. A megkérdezettek kétharmadának (67%) álma naponta legalább egy óra egyedüllét, azonban a többségnek ez nem adatik meg: csupán a válaszadók 15 százaléka mondhatja el magáról, hogy naponta legalább 60 perc magára fordítható ideje van. Holott azt nem nehéz belátni, kortól és nemtől függetlenül mennyire fontos ez az idő ahhoz, hogy komfortosan és jól érezzük magunkat a bőrünkben...

MODERN CSALÁD

LÉGY JOBB MINDHALÁLIG BLOG
Szerző: laller
2018.05.05.


„A múltban a család összetartozása azon alapult, hogy közösen hozták létre azokat a dolgokat, amelyekre a családnak szüksége volt, míg manapság a család tevékenysége abból áll, hogy együtt fogyasztanak bizonyos javakat.” (Bruno Bettelheim) 

Milyen sokat változott az anyák helyzete az elmúlt években. És az apáké is. Meg a gyerekeké is. Alapvetően a családban betöltött szerepeink nagyon sokban átalakultak. Ám még mindig a fő csapásvonal, amely mentén a családunk hosszútávon működőképes lehet, egymás tisztelete és szeretete. Ha ezekre az állandó értékekre fűzzük fel a családi kapcsolatainkat, akkor ebben a változó környezetben is időtálló és boldog kis családi életünk lesz. Miben változott, változik meg a szülő és a gyermek helyzete, viszonya?

Kiegyenlítődött apai ás anyai szerep. Míg évtizedekkel ezelőtt jobbára a férfi volt a családfenntartó, a nő pedig a háztartásbeli, ez manapság már nem ennyire egyértelmű. A különbség sok téren megvan még a nemek között, azonban épp a családban betöltött szerepek körében nagy az elmozdulás. És ez mindenképpen jó. Miért nem lehetne egy anyának is igénye arra, és miért ne válthatná valóra, hogy szakmai kvalitásait is megcsillogtassa? Ugyanakkor miért ne segíthetne be egy apa is a háztartás vezetésébe, némi főzéssel, takarítással vagy bevásárlással? A kettő nagyon jól megfér egymással, és tökéletesen alkalmas arra, hogy kiegészítse a kettejük elvégzendő feladatait, kötelezettségeit. Munkamegosztással, logisztikával és figyelemmel elérhető, hogy mindkét fél egyengesse a karrierjét és kivegye a részét az otthoni dolgokból is. Ha így van, ezt a gyermek is pozitív élményként éli meg, hisz mindkét szülőjével időt tud tölteni, nem billen el a mérleg az egyikük felé. Ha pedig az a döntés születik, nemtől függetlenül, hogy az egyik szülő jóval többet vállal, vagy kell vállaljon, mondjuk a hivatása terén, akkor a másik még mindig tökéletes hátországot biztosíthat a családnak. Természetesen ebben az esetben szükség van mindkettőjük beleegyezésére, hogy a kialakult helyzet, ne szüljön konfliktust, ne érezze egyikük sem, hogy egyoldalúan rá nehezedik a terhek egy bizonyos része...

A FELSŐBBRENDŰ KERESZTÉNY FEHÉR EMBER

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.05.06.


Itt van ez a kereszténydemokrácia, a régivágású. Az ember nyolc körömmel mar bele a saját arcába, mert ez már tényleg elviselhetetlen. A butaságnak, a faragatlanságnak és jellemtelenségnek ez a jelzős szerkezetben való összefoglalása. Ezzel a néppel ezt is meg lehet csinálni, attól tartok, azért, mert ennek a népnek a túlnyomó többsége nem is érti, mit jelent a "régivágású kereszténydemokrácia", éppen annyira, amennyire ez a végtelenül ostoba alak sem érti, mit beszél.

Valamiért tavaly decemberben írtam erről egy nagyon szelíd, visszafogott hangú elmélkedést, ideteszem megint, hátha sikerül méregbe gurítanom olyanokat is, akik nem tudják, mi készül itt már megint:...

ELLENZÉKI STRATÉGIA EGY HIBRID RENDSZERBEN

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: HEGEDŰS DÁNIEL
2018.05.06. 


Az elmúlt hetekben sorra születtek olyan írások, például Ungváry Krisztián vagy Gomperz Tamás tollából, melyek az ellenzéki szerep elárulásával és a rendszer általi kompromittáltsággal minősítették egyenértékűnek az ellenzéki képviselők parlamenti mandátumának átvételét. Széles körben osztott érvelésük alapja, hogy a 2018-as választások paradigmaváltáshoz vezettek a magyar politikában. Magyarország nem demokrácia többé, és mivel az ellenzék parlamenti politizálása eredménytelen, kilátástalan, ám ugyanakkor nyilvánvaló legitimációt nyújt a rendszer számára, ezért az ellenzéki politikának meg kell szabadulnia az ellenzéki pártok soraiban eddig felgyülemlett erkölcsi és politikai tehertől, és a rendszerrel szembeni, alulról szerveződő, utcai tömegmozgalommá kell válnia. Aki pedig nem hajlandó e stratégia szerint játszani, áruló.

Ungváry és Gomperz analízisének, valamint az általuk javasolt stratégiának is vannak helyes pontjai. Ugyanakkor írásaik alapvetően két dolgot bizonyítanak: nem értik a rendszer, vagy ha úgy tetszik a rezsim működését, és – Gomperz esetében meglepő módon – viszonylag kevés gyakorlati politikai érzékről tesznek tanúbizonyságot.

Az a – számos kollégámmal együtt évek óra képviselt – álláspont, hogy Magyarország nem demokrácia, hanem hibrid rezsim, a 2018-as választások után egyszerre tört utat magának a magyar politikatudomány szélesebb köreiben és a nyilvánosságban is. Ehhez egyértelműen szükség volt a választási eredmények által okozott sokkra, illetve a politikai verseny hihetetlen torzultságára történő rácsodálkozásra, ám nyilvánvaló, Magyarország nem 2018. április 8., hanem legkésőbb a 2014-es „szabad, de nem tisztességes” választások óta nem demokrácia. És nem azért nem demokrácia, mert a parlamenti pozíciók megszerzése és a kormányzati felhatalmazás nem a többség akaratával összhangban lévő módon történt, hanem azért, mert a politikai verseny oly mértékig torzult és kiegyensúlyozatlan, hogy az már nem egyeztethető össze a hatalomért folytatott nyílt és demokratikus verseny szabályaival. Ami persze – visszacsatolva az első ponthoz – nyilván hatással van az egyes politikai szereplők támogatottságának az alakulására is.

A hibrid rezsim egy olyan átmeneti kategóriája, ami egyként egyesíti magában a demokratikus és az autoriter (értsd: tekintélyelvű-diktatórikus) politikai rendszerek egyes tulajdonságait. A hibrid rezsim irodalom egyik legnagyobb szerzőpárosát idézve, a hibrid rezsimek versengő, de nem demokratikus politikai rendszerek. Ezen, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében is fellelhető kettősség nemcsak a helyes politikai stratégia megtalálását, de az oda vezető helyes kérdések feltételét is megnehezíti az ellenzék számára. Ha a rendszer demokratikus versenyt korlátozó, autoriter jegyeit helyezzük előtérbe, másodlagossá válnak az ellenzéki pártok választási stratégiáira és döntéseire vonatkozó kérdések, nehezítve ezáltal a megfelelő tanulságok levonását. Ha azonban az ellenzék politikai teljesítményére fókuszálunk, könnyen visszacsúszunk egy olyan pozícióba, mintha az ellenzéki döntések, a visszalépések rendszere valóban alapvető kihatással lehetett volna a választási eredményekre, épp úgy, mint egy jól működő, szabad liberális demokráciában. Ez azonban sajnos nem igaz. A Fidesz alkotmányozó többsége valóban elkerülhető lett volna, ennél több azonban aligha lett volna kihozható – Hódmezővásárhely után is – a rendszerből.

Ungváry és Gomperz javaslata úgy tesz, mintha az Orbán-rezsim már nem lenne versengő politikai rendszer. Ezzel az indirekt állítással önmagában nem az a legnagyobb baj, hogy tényszerűen nem igaz, hanem az, hogy arra nem alkalmas, amire szánták: hogy egy sikeres, megújuló ellenzéki stratégia alapja lehessen. Egy a képviseleti intézményeken kívüli, utcai mobilizációra építő, szimbolikus ellenállás stratégiája képes lehet arra, hogy az elkövetkező egy-másfél év során egyben tartsa az ellenzéki szavazótábor aktív magját Budapesten, és csekély mértékben akár a vidéki nagyvárosokban is, ez azonban stratégiai célnak igen szerény. Biztosan nem lesz képes ugyanakkor egy olyan alternatívát kínálni, amivel a társadalom szélesebb, stabil politikai preferenciával nem rendelkező, szavazatukat épp most akár a Fideszre leadó, adott esetben vidéki rétegei is megszólíthatók, horribile dictu integrálhatók lennének. Vagyis nem alkalmas többség kialakítására. Elsősorban azért, mert a magyar választók szemében a rendszer igenis versengő, és a maradék intézményi hitelességét is elveszítené az ellenzék, amennyiben nem venne részt a politikai üzemben. Érdemes végiggondolni ezen a ponton azt is, milyen értelmezési keretben juttatná el a képviseleti intézmények ellenzéki bojkottját a Fidesz propaganda a magyar választók széles rétegeihez, és milyen pártfinanszírozást érintő szankciókat találna ki gyorsan és kreatívan hozzá Orbán.

Egy hibrid rendszerben a helyes stratégia nem abban áll, hogy választani tudunk a képviseleti intézményekhez kapcsolódó politikai versenyben való részvétel, vagy annak elutasítása, és a rendszer autoriter jellemzőit előtérbe helyező fundamentális, parlamenten kívüli rendszerellenzéki szerep között. A helyes stratégia egyszerre reflektál a rendszer versengő és autoriter természetére, és koordináltan működteti az ellenállás minden, intézményeken belüli és kívüli, módozatát...

MÉGSEM ÍRHATTÁK ORBÁN RÁHEL NEVÉRE, NEM?

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. ANDREA
2018.05.06.


...Ennek a küzdelemnek a része az is, hogy nem csak a külső, de a belső ellenségekkel is le kell számolni. Vagy legalábbis meg kell védeniük magukat tőlük. Úgy értem, a saját polgáraiktól. Az új országgyűlés megalakulásának napjára meghirdetett tüntetésekkel szemben Orbán magánhadserege sem állhat-ülhet karba tett kézzel. Kivártak az utolsó utáni pillanatig, és csak pénteken tolták fel a három utcás zsákfaluban is eltévedni képes TEK honlapjára ama dokumentumot, amelyből kiderül: május 8-án, kedden 0:00-tól a szükséges ideig, de legkésőbb 11:00 óráig körbezárják a Kossuth teret. A TEK-lezárás olyan területekre terjed ki, ahol előzetesen bejelentett és a rendőrség által tudomásul vett/jóváhagyott demonstrációk lennének, a május 4-én kelt intézkedés elleni jogorvoslatra pedig aligha van lehetőség. Mi következik ebből? Hogy minden a kezükben van, újabb négy évre felhatalmazást kaptak, hogy fosztogassanak kedvükre, de semmit nem bízhatnak a véletlenre. Semmit. Mindig készenlétben kell állniuk, mindig kéznél kell lenniük a verőembereknek, a biztonsági szolgálatoknak, végül is a madárszaros életük a tét. És erőt kell demonstrálniuk a legbékésebb magyarokkal szemben is. Minden önkényuralmi rendszer így működik, valójában semmi szóra érdemes nincs ebben az egészben.

Közben úgy alakult, hogy több hónapos késéssel átadták tegnap a 13 milliárdból felújított, vadonatúj diósgyőri stadiont, a DVTK otthonát, amelynek avatóján Kriza Ákos miskolci fideszes polgármester beszédét éles füttykoncerttel fogadta a közönség. Hiába, Soros keze bármeddig elér. Erről pedig Gulyás Gergely, vadonatúj miniszterelnökséget vezető miniszter és kacagtatóművész jutott eszembe, aki egy tegnapi interjúban arról beszélt, hogy várakozásai szerint 4-5 éven belül a legtöbb egészségügyi intézmény a 21. század színvonalának megfelelő állapotba kerülhet.

Azt gondolom, hogy amennyiben a Fidesz az idők végezetéig hatalmon marad, nem szükséges ennyire elsietni ezt a dolgot. Minden újabb ciklus elején elég benyögni, hogy most aztán már tényleg és igazán. Mondjuk, az nagy kérdés továbbra is, hogy ki fog ezekben az egészségügy intézményekben feladatokat ellátni, de biztos erre is van valami jól kidolgozott, hosszú lejáratú, atombiztos tervük.

Szintén Gulyás Gergelytől tudjuk, hogy állítólag nem tervezik a kétezer főnél kisebb településeken megszüntetni az önkormányzatiságot, nincs tervben a rendszerváltás előtt már ítélkező bírók nyugdíjba küldése, vagy arra vonatkozó javaslat, hogy a bíróságok igazgatásának központi feladatait áthelyezik az Igazságügyi Minisztériumhoz vagy a Miniszterelnökséghez. Azért várjuk ki a végét. És örüljünk annak, hogy Rogán Antal kitartása oda vezetett, hogy miközben továbbra is ő látja el a miniszterelnök kabinetfőnöki teendőit, portfóliója a turizmussal fog bővülni. És miután tudjuk, hogy Rogán Antal kezében bármi IS jó helyen van, semmi aggodalomra nincs ok a turizmussal kapcsolatban. Sem. Mégsem írhatták Orbán Ráhel nevére, nem? Vagy de?

Akartam még néhány szót szólni a Fidesz kormányt bíráló, de mégsem bíráló, köpönyeget vadul forgató konzervatív- keresztény értelmiségiekről, de én ezt a pávatáncot olyannyira méltatlannak érzem, hogy inkább iderakom az olvasnivalót. További szép napot, kellemes lustálkodást, később visszatérünk!

FAVÁGÁSSAL CSINÁLNAK HELYET A PARKOLÓNAK DUNAVARSÁNY TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETÉN

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: BECKER ANDRÁS, HALÁSZ ÁRON
2018.05.06.


Nálunk a parkosítás mindig fakivágással kezdődik, furcsa módon még akkor is, ha egy 50 tagból álló közösség maga dönt a parkosításról is meg a fakivágásról is. Dunavarsányban, a természetvédelmi terület határán, a Ráckevei Duna-ág partján működik egy 50 ingatlant magába foglaló üdülőszövetkezet. Szerda reggel az itteniek arra ébredtek, hogy vágják a fákat, mert kell a hely a „kulturált parkoló”-nak meg a tervezett parkosításnak. Sokan fölháborodtak az indokolatlannak tűnő pusztításon, meg is keresték a szövetkezet elnökét, aki viszont azt állítja, minden a szövetkezeti közgyűlés határozatának és a dunavarsányi önkormányzat engedélyének megfelelően zajlik. Videóriport.

Sajátos jelenség a Ráckevei Duna-ágban, a Domariba sziget 1 hektáros területén fekvő Üdülőfenntartó Szövetkezet: 1992-ben ez a forma tűnt optimálisnak az alapítók – köztük a Kék fény-ből ismert Szabó László – számára, aztán valahogy benne ragadt a tagság ebben, noha egyesek szerint például egyesületként sokkal előnyösebb lenne működni. Ötvenegynéhány ingatlan tulajdonosai alkotják a szövetkezetet, a vezetőség és a felügyelőbizottság is tiszteletdíj nélkül végzi a munkáját, fontosabb ügyekben a tagok közgyűlése dönt.

Persze a fakivágási drámának is megvan a maga előtörténete: a szövetkezet elnöke szerint a közgyűlés megszavazta a fakivágást, a kijelölt fákról a Pilisi Parkerdő szakembere készített szakvéleményt, és az illetékes dunavarsányi önkormányzat hivatala ennek alapján adott engedélyt a kijelölt 38 fa kivágására. Az engedélyben megjelölt pótlásokat pedig jövő nyárig végrehajtják, igaz, a 30-50 centis törzsátmérőjű akácok helyett 4 centis törzsátmérőjű fákat is elég ültetni...

NINCS VÉGE A LAKÁSKÁLVÁRIÁNAK: TÍZEZREKET FENYEGET A KILAKOLTATÁS

INDEX
Szerző: E. F.
2018.05.06.


Májussal vége lett a meghosszabbított kilakoltatási moratóriumnak is, ezért újra családok ezreit fenyegeti az utcára kerülés. Közülük a legnagyobb csoportot továbbra is az egykori devizahiteleseknek az a része jelenti, akiken nem segítettek az állami mentőövek. Ők még mindig több tízezren vannak annak ellenére, hogy bankok számára sokuk már eltűnt a rendszerből. De nem csak a bukott hitelesek tarthatnak a kilakoltatástól, budapesti önkormányzati szociális bérházból is hontalanná válhatnak családok egyik napról a másikra.

Az MNB tavasszal publikált adatai szerint jelentős a javulás a kereskedelmi bankok nem teljesítő hitelei terén, tavaly év végén 2010 óta nem látott mélypontra süllyedt a lakosság 90 napnál hosszabb ideje késedelmes hiteltartozása. Számszerűsítve ez 408 milliárd forintot jelent, ami 67 százalékkal kevesebb, mint a 2014-es csúcs, tehát a bankok örülhetnek, hiszen jelentősen kevesebb rossz hitel fenyegeti a stabilitásukat.

A BAJBA JUTOTT HITELESEK PROBLÉMÁJA VISZONT NEM OLDÓDOTT MEG EZZEL.

A probléma maradt, csak nem a bankoknál


A Portfolio korábbi becslése szerint ugyanis a csökkenés 40 százalékát a követeléskezelőknek eladott tartozások, 12 százalékát pedig a Nemzeti Eszközkezelőnek átadott lakások fejében leírt összeg teszik ki, tehát csak az esetek töredékében történt meg a törlesztés. (És ahol megtörtént, ott is előfordulhat, hogy csak az ingatlan eladásával sikerült, ami szintén egy családi tragédiát jelenthet. Az MNB adatai szerint 2014 és 2017 között 7803 lakást adtak el önszántukból az adósok, részben valószínűleg hiteltörlesztés miatt.)...



KRÍZISPONT, A BIZONYTALANSÁG FOGA

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: MAROSÁN GYÖRGY
2018.05.05.


A Krízispont - Margin call – című film egy óriási befektető cég váratlan bukásának eseményeit meséli el. A brókerek tevékenységét vezérlő számítógépes algoritmus egy nem kellően átgondolt részlete a vállalatot ellenállhatatlanul tereli az összeomlás felé. Az igazgatóság válságülésén a mindenki által rettegett vezér – nem titkolva tanácstalanságát - felteszi a kérdést: "Van-e a jelenlevők közül valaki, aki érti, mi zajlik itt?" Amikor a többiek az asztal végén ülő fiatalemberre mutatnak, megkéri őt: "Magyarázza el, de olyan egyszerűen, mintha a gyerekének mesélné, mi is történt!"

A politikában a tudatlanságnak ilyen beismerése soha nem történhetne meg. Aki feljutott a csúcsra, annak e kérdés – "Valaki magyarázza el, mi zajlik itt?" – nem hagyja el a száját. A hajlandóság beismerni a tanácstalanságot és bizonytalanságot, eleve megakadályozza a kiemelkedést. Ám a probléma éppen ez: hiába reménykedünk, hogy az események vihara lecsillapodik.

Az eseményeknek ez a kiszámíthatatlan krízisekkel teli menete egyrészt meglepő. A történelem a 20. század végén békésen "kisimulni" látszott. Erre utalt Fukuyama, amikor A történelem vége című, híressé vált könyvében azt írta: "A jövőt nem eszmékért vívott nagy és lelkesítő küzdelmek fogják jellemezni, hanem földhöz-ragadt gazdasági és műszaki problémák megoldása. Ezért az egész jövő bizony elég unalmas lesz." Másrészt, a történelemre mindig is kiszámíthatatlanság volt jellemző. Nem véletlenül idézik sokan a híres angol történész, Toynbee megállapítását: "A történelem: egyik rohadt dolog, a másik után". Most akkor nyugodt évtizedekre vagy a válságok erősödésére számíthatunk a 21. században?

Társasházból társbérlet


Glóbuszunk az elmúlt évtizedben - a szigorú szabályokkal regulázott társasházból - fokozatosan társbérletté változott. Nincs egy szabad zug, amelyet sajátunkénak mondhatunk, életünk minden mozzanata – még a titkolni vágyottak is - mások jelenlétében zajlik. Bárhova bújnánk magányt keresve, mindenütt másokba botlunk, és mások is arról panaszkodnak, hogy "belelógunk" az életükbe. Konrád György, már 1977-ben, A városalapító című könyvében pontosan leírta ezt a helyzetet: "Minden cselekvésünkkel beleütközünk bolygóléptékű környezetünk határaiba, egymástól nem határol el a természeti közvagyon, ha megmozdulunk nem a természettel, egymással kerülünk szembe, s ami korábban az önszabályozásé volt, a tervezés feladata lett."

A globális "társbérlet" kényelmetlen és stresszes állapotát a tudomány a hiper-komplexitás és szorosan-csatoltság különös fogalompárjával írja le. Az első azt jelenti: az eddig egymástól független jelenségek fokozatosan egymást befolyásolóvá váltak. Korábban minden társadalmi szféra számára természetesen adódott egy diszciplína – mérnöki-, agrár-, közgazdasági-, szociológiai, vagy orvostudományi -, amely a terület problémáira megoldást kínált. Néha ugyan elsőre kudarcot vallottunk, de végül mindig sikerült összepasszítani a dolgokat. Ám újabban sorozatosan hibázunk. A szorosan-csatoltság a Föld - korábban szuverén - államainak elválaszthatatlan egymásba-fonódására utal. Régen a hatások, a dolgok, és az emberek megálltak a határokon. A szorosan-csatoltság szerint a határok szabadon átjárhatók, sőt, a hatások valós idejűen terjednek: keletkezésük pillanatában azonnal megjelennek a világ távoli pontjain.

A beavatkozás kudarcát egykor a körültekintés hiánya idézte elő. A 21. századba átlépve azonban – bár igyekezetünk számolni a lehetséges következményekkel - a mellékhatások rendre felülírják a szándékokat. Az átgondolt akciók szinte szükségszerűen futnak holtvágányra. Bármit bármilyen szándékból teszünk is, a nem-szándékolt mellékhatások elválaszthatatlanul összefonódnak a tervezett változásokkal. Ezért látjuk úgy: világunk „megvadult”. Az új normalitás: a nem-szándékolt mellékhatások elkerülhetetlenek, és ellenkezőjére fordítják még a jó-szándékot is...

POFÁRA MEGY, KI LÉPHET BE A PARLAMENTBE - KITILTOTTÁK A "NEM ORBÁN-KONFORM" ÚJSÁGÍRÓKAT

VÁROSI KURÍR - KERÍTÉSEN INNEN
Szerző: MAKÓI ERNŐ
2018.05.06.

Kedden, május 8-án alakul meg az új országgyűlés, az ülésre a sajtó munkatársaknak pénteken délután 2-ig kellett regisztrálni. Többen azt a választ kapták, hogy az Országgyűlés Sajtóirodájának nem áll módjában teljesíteni az akkreditációs kérelmet. Aki egyszer listára került, annak annyi, nincs visszaút, törvénytelenül kitiltottá minősítették.

Indoklásként a következő szerepelt:

Az alakuló ülés kiemelt jellegére, ünnepélyességére valamint a nagy érdeklődésre való tekintettel csak azoknak az újságíróknak a kérését tudjuk figyelembe venni, akik a 2014-2018-as ciklus ülésein betartották az országházi sajtótudósítás rendjére vonatkozó szabályokat.

A bűnük: rossz helyen kérdeztek
Felháborító, hogy egy jogállamban bármely politikus, - aki közszolga – megteheti, hogy a köz elől, akit elvileg képvisel és szolgálnia kötelessége, megteheti, hogy ne válaszoljon, ha kérdezik. 2018 Magyarországán ezen már fel sem háborodik az említett köz, természetessé tették a törvénysértést...

"ELŐBB-UTÓBB AZ UTOLSÓ DEMOKRATIKUS MÁZ IS LEHULL A MAGYAR KORMÁNYRÓL"

168 ÓRA ONLINE
Szerző: HERSKOVITS ESZTER
2018.05.05.



Mi a különbség, netán épp a hasonlóság Orbán, Kaczynski vagy Erdogan populizmusa között? Kik és miért szavaznak rájuk? A jobboldali populizmusról beszélgettünk Jan-Werner Müllerrel, a Princetoni Egyetem politológiaprofesszorával, aki könyvet is írt a témáról, és több fejezetet szánt a magyar miniszterelnöknek. A Mi a populizmus nemrég megjelent magyarul is.

A könyvéből vett hasonlattal élve: a populisták olyanok, mint a részeg vendégek az étteremben. Feldúlják a helyet, esetleg az üzletvezető feleségével is flörtölnek. Csakhogy míg ezeket a vendégeket rövid úton kidobják az étteremből, a populista politikusok népszerűsége világszerte töretlennek látszik. A közéleti szereplők eltérő viselkedése miért lehet sokaknak ennyire vonzó?

– Ezt mástól idéztem, és nem is osztom maradéktalanul. Sok elemző szereti leegyszerűsíteni a populizmus kérdését a részeg vendég szintjére, mondván, ezek demagóg, hazug politikai vezetők, akiknek egyetlen szavuk sem említésre méltó. De a valóság sokkal árnyaltabb és összetettebb. Ezek a toposzok csak felerősítik a populisták önmagukról alkotott szintén torz képét, miszerint náluk van a bölcsek köve, csak ők értik az emberek valós problémáit, ezért kizárólag ők tudnak megfelelően reagálni is ezekre. Miközben egyértelmű: a liberális politikai erők is válaszolnak a társadalmat leginkább foglalkoztató problémákra, hiszen hozzájuk is elérnek a meghatározó vélemények, a legfőbb aggályok. Csakhogy a populisták gyakran felerősítik az egyes ügyek jelentőségét, vagy akár saját ügyeket kreálnak. És ebből születnek az olyan fals következtetések, hogy a Fideszre azért szavaztak sokan, mert a magyarok nem akarnak menekülteket.

De ez tényleg hatásos eleme volt a választási kampánynak, nem? Világszinten is az látszik: főként érzelmi manipulációval tudnak sikeressé válni ezek a pártok.

– Egyszerűsítő általánosítás, hogy a populisták szavazói érzelmi mélyponton vannak, és ezért hihetnek abban, hogy végre igazi népképviseletet nyernek a választott politikusok által. Emlékezzünk Hillary Clinton elhíresült, becsmérlő mondására Donald Trump szavazóiról: szerinte egy részük „a szánnivalók kosarába” tartozik. Miközben, ha megnézzük például a franciaországi Nemzeti Frontot, látható: jól megalapozott, stabil szavazóbázissal rendelkező pártról van szó. Túl egyszerű lenne annyival elintézni, hogy ők tömörítik a dühös, frusztrált szavazókat, akiket érzelmileg manipuláltak. Sokféle okból szavaztak a Fideszre is: akár azért is, mert úgy tűnhetett, ők képviselik Magyarországon a kereszténydemokrata értékeket.


A könyvéből is kiderül, a magyar tapasztalat is azt mutatja, hogy a populista kormányok szükségszerűen csoportokra osztják a társadalmat. Egyrészről „igazi” emberekre, vagyis azokra, akik hisznek a hatalomban, és a másik csoportra, amelynek tagjait gyakran hazaárulónak bélyegzik. De vajon miért szavaznak tömegek olyan pártra, amelynek lételeme a feszültségkeltés?

– Természetesen azok, akik őszintén hiszik, hogy a társadalom egységes és nem megosztható, sosem fognak populista pártra szavazni. Mert vitathatatlan, hogy a populisták számára elengedhetetlen a kultúrharc. Fel kell oldani ugyanis azt az ellentmondást, hogy ellenzékben elit-, sőt rendszerellenesek voltak, majd hatalomra kerülve ők lettek az új elit. Elemzők korábban tévesen úgy gondolták, ez csak úgy oldható fel, ha a populisták hatalomra kerülve előbb-utóbb mérsékeltebb politikára váltanak. Ez egyáltalán nincs így. Bármeddig fenntartható a kultúrharc, jellemzően külföldi ellenségekkel. Ők azok, akik felelőssé tehetők a kudarcokért. És ha egy ellenségkép már „elhasználódott”, gond nélkül találnak másikat.

A Fidesz egyre agresszívebb kampányt folytat ellenségei ellen, mind vérfagyasztóbbnak mutatva őket. Elkerülhetetlen a radikalizálódás?

– Nincsenek előre kiszámítható minták. Mindannyiunk számára könnyebb lenne, ha bizonyos sablonok egyértelműen ráilleszthetők lennének bármelyik populista rezsimre. Ellenkezőleg: egymástól és egymás hibáiból is tanulnak a vezetőik. Keserű iróniával szólva folyamatosan fejlődnek. Hogyan lehet még hatékonyabban csökkenteni a média sokszínűségét? Miként kurtíthatók tovább demokratikusnak hazudott keretek között az emberi jogok? Miközben nemzetközi fórumokon tehetetlenül szemlélik a nyilvánvaló jogsértéseket...

A TEK IS KÖRBEZÁRJA A KOSSUTH TERET A TÜNTETÉSEK NAPJÁN EGY IDŐRE

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2018.05.05.


Gyakorlatilag az utolsó utáni pillanatban került fel a TEK honlapjára egy 2018. május 4-én keltezett személy- és létesítménybiztosítási intézkedésről szóló dokumentum, aminek értelmében

2018. május 8-án 00.00 órától a szükséges ideig, de legkésőbb 2018. május 8-án 11.00 óráig gyakorlatilag körbezárják a Kossuth teret.

Igen, ez az a nap, amikor több, egymást követő demonstráció is meg van hirdetve, gyakorlatilag egész nap lesz valamilyen megmozdulás, miközben a Parlament alakuló ülést tart.

Délelőtt 10 órára például a Civil Ellenzéki Kerekasztal jelentett be demonstrációt, amihez az elmúlt időszak nagy tüntetéseit szervező csoport biztosít nekik hangtechnikát, a nap folyamán pedig a tervek szerint hangszórók segítségével szembesítenék Orbán Viktort saját korábbi mondataival. Este 6-tól pedig a Mi vagyunk a többség csoport tüntet immár harmadjára a Kossuth téren a demokráciáért.

Csakhogy a nemzet főterének TEK általi körülzárása a délelőtt 10 órás demonstrációt, és főleg az előző estére bejelentett élőláncot minimum veszélyezteti, az intézkedést ráadásul május 4-én kelt, így vajmi kevés esély van arra, hogy időben lehessen jogorvoslatot kérni ellene.

Pedig a A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) pont tegnap – vagyis május 4-én – jelentette be, hogy pert nyert a rendőrséggel szemben, így a korábbi tiltás ellenére a rendőrségnek mégis engedélyeznie kell az Országgyűlés alakuló ülését megelőző élőlánc felállását a Parlament épülete köré.

Nem egyszerű…


A keddi alakuló ülésre való tekintettel a parlamenti őrség rendelte el az egész Kossuth tér lezárását, először csak az ülés idejére, mondván, hogy a védett személyek (azaz a képviselők) biztonsága garantálva legyen. A Jogállamot Facebook csoport által kedd hajnalra meghirdetett élőlánc viszont már előző este felállna, amikor ez kiderült, az őrség kiterjesztette a kordonállítás időbeli hatályát hétfő estére is. Így viszont a rendőrség elutasította az élőláncra benyújtott engedélykérelmet, arra hivatkozva, hogy az élőlánc megtartása a népképviseleti szerv zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné. Ezt a döntést támadta meg bíróságon a TASZ, ahol pedig a tüntetők javára döntöttek, mivel úgy találták, hogy a rendőrség csak a védett személyek biztonságának szempontját vette figyelembe, miközben arról indokolatlan módon nem vettek tudomást, hogy a szervező nyilatkozott arról, hogy nem kívánják zavarni az alakuló ülést – mivel még előtte véget érne.

„A bíróság döntésének eredményeképpen a tüntetést a rendőrségnek tudomásul kell vennie. A tiltás hatályon kívül lett helyezve, úgyhogy bár a területlezárást elrendelő határozatot nem érinti, így az hétfőn érvénybe léphet, viszont a rendőrségnek biztosítania kell azt is, hogy a tüntetés zavartalanul megtörténhessen a téren, akár a lezárt területen belül is” – jelentette be a TASZ élő közvetítésben.

Most viszont a TEK is bejelentette a maga lezárását, ráadásul meglehetősen nagy területen, szintén azzal az indoklással, hogy a területen védett személy fog tartózkodni...

A DIKTÁTOR BESÚGÁSÜGYI SZÉKFOGLALÓJA

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2018.05.05.


Orbán legutóbbi beszédéből a Magyar Narancs azt gondolta kiemelni, hogy indul a saját kémközpont szervezése. Nekem meg egy régi drezdai pap intelme jutott erről az eszembe. Valamint Tuskó Hopkins. Valamint azok a tendenciák amelyek alapján a mostani bejelentés elmaradása lett volna a meglepőbb. Ha a megfogalmazáson lehet is vitatkozni.

Az előzmények kicsiben kezdődtek. Ahogy Orbán sok más területen is apránként próbálta meg felpuhítani a rendszert. Annyira kicsiben, hogy szinte fel sem tünt. Holott a sorok között már ott lapult az ördög. 2015-ben is, amikor a Fidelitas akciójával már egész közel jártak a jelmezes főpróbához. Alágyújtva a kondérnak. Úgy, hogy még akár szimpla ostobaságnak is „eladható” lett volna, ha szükséges. Nem igazán volt szükséges. Noha akkor az egész Fidesz-frakció bemozdult az ifjú ügynöklista-készítők bevédésére. Aztán, közel egy év elteltével, a taxizók elleni kirohanás sem keltett túl nagy felháborodást. Talán azért, mert az Uber hiánya nem igazán karcolt meg tömegeket. Egyébként a besúgórendszer kapcsán nem is az Uber felszámolása a lényeges, hanem a telekocsizás elleni fellépés.

A szolgáltatás jellege miatt. Amikor meghirdették az ez elleni fellépést, akkor már világos volt, hogy ezt csak olyan, jobbára önkéntes bejelentőkkel lehet eredményre vinni, akik a szomszédjuk besúgására is hajlandóak. Így 2016 őszére már világos volt: a jogcímtől függetlenül, de épül a Nemzeti Besúgás Rendszere(NBR). Amelynek alapjai idén tavaszra már egészen biztosan álltak. Elég Orbán márciusi fenyegetődzésére gondolni. Részben a Soros-ügynöközésre, részben a későbbi, nagypénteki, kinyilatkoztatásaira. Így tulajdonképpen már március idusán bejelentette: az NBR köszöni, jól van, elkészült.

Amikor tehát pénteken azt mondta Orbán, hogy saját, központosított államot hoz létre az államban, és az közvetlenül alá lesz rendelve. Kihasználva a társadalom, nem kis részben neki köszönhető, megosztottságát, gyakorlatilag egy diktátori székfoglalót hallhattunk. A történelem során nem egy esetben volt megfigyelhető, hogy a diktátorok kifejezett hajlamot éreztek egy csak nekik szolgáló, csak nekik hűséggel tartozó, és számára minden piszkos munkát is elvégző szervezet, illetve hálózat kialakítására. Az, hogy ezt időnként testőrségnek, időnként elhárításnak, időnként nemzetvédelmi hatóságnak hívták, az gyakorlatilag részletkérdés. Attól, hogy hazánkban nem fogják hivatalosan is Nemzeti Besúgók Rendszerének hívni, attól még az lesz. Legalább azokkal, akik minden korban igyekeztek a maguk morzsányi hatalmát a lehető leggazemberibb módon demonstrálni...

ÚJ KORSZAK DELELŐJÉN

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: KŐBÁNYAI JÁNOS
2018.05.05.


Népvezéreknek, nagy formátumú politikusoknak, hatalom-technikusoknak, ha úgy tetszik diktátoroknak, egyetlen kihívása, vágya, megostromolni-hódítani akart csúcsa van: bekerülni a történelembe. Egy nemzet – ritka esetben a világ – kollektív emlékezetébe.

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör
.


(József Attila: A Dunánál)

Mit járhatott a fejében? Egyáltalán: a szinte könnyes és megrendült mosoly összevibrálását, majd elégedett elrendeződését az arcán vajon nem egy színjáték tartozékának kell-e tekinteni, ami valami igen jelentős határkövet jelölt ki drámai erővel és lecövekeléssel? A mesterségesen késleltetett pillanatot - a türelmetlen órákat – tudatos (manipulált) rendezés művének kell tekinteni, s nem hanyag, a szavazóhelyiségek előre nem látható biztosítása hiányának. E várakoztatást a súlyának megfelelő, fontosabb dimenzió fölvezetésének kell felfogni, s nem választási stikliként. Itt és most ki kellett lépni a szokványos reality show dramaturgiájából, amikor darab ideig tartó százalék-pörgések után alakul ki a végeredmény, s míg megszületik, lehet drukkolni, feszültségben izgulni, mint egy Oscar-díj átadón, ahol ugyan már minden eldőlt, de mégis marad idő az illúziók és vágyak csúcsra járatott kiéléséhez. Ugyanis a jól felismert rendezői utasítás szerint ki kellett várni a bombabiztos végeredményt – mintha egy futballmeccs kezdetén már az eredményjelzőn villogna a gólarány –, hogy olyan erővel sulykolódjon a köztudatba, hogy évtizedekre, évszázadokra megjelölje a perc történelmi jelentőségét.

"Történelem" – ez volt az első reakcióm, amikor megláttam beszédes arcát. Egy időtáv hirtelen korszakká kattanása és kimerevedése. Hiszen ez az önmagát választási eredménynek maszkírozó bejelentés kijelölte, mégpedig visszaható érvénnyel a kezdetét: 2010-et. S a legrövidebben kiszabható végét: 2022-őt, amit én inkább 2026-ra tennék. Hiszen, akárcsak 2014-ben, ma sincs egy jelölt, egy erő (állam- és társadalmi berendezkedésünk játékszabályai szerint: egy párt és vezére), aki/amely potenciális kihívója lehetne a Bálna színpadán 2018. április 8-án este 21.30-kor az arcán a korfordulót megérzékítő férfinak.

Bekerülni a történelembe

Egy-egy történelmi kor századokkal vagy évtizedekkel is behatárolható időt jelenít meg, hiszen a világot, vagy annak csak egy szeletét sajátos társadalmi berendezkedés, progresszív vagy regresszív fejlődés, (kor)hangulat, (kor)szellem jellemzi. Mindez a történelmi korszakra is érvényes, azonban benne az idő kiterjedése zárt. Van kezdete és vége, amit általában akkor lehet megállapítani, ha lezáródott, azaz valamely ok hatására befejeződött, ezért hatásai – politikai és szellemi hullámverései – megszűnnek, s ezután, már mint egy kikristályosodott történelmi tárgyat lehet vizsgálni százféle oldalról, különböző érzelmi és fikciós hozzáállásokból. Fogalma jelzővé, (korszak)meghatározóvá válik. E korszakok – karakterisztikus magyar sajátosságként – személyekről neveztettek el: Horthy- Kádár- s mostantól Orbán-korszak.

Ez volt a mostani választás tétje, s ama kifejezés magyarázata is az arcon, amely nyugtázta a magyar történelembe való bevonulás tényét és mozzanatát. Népvezéreknek, nagy formátumú politikusoknak, hatalom-technikusoknak, ha úgy tetszik: diktátoroknak (ezzel a szóval/fogalommal óvatosan kell bánni) – ugyanis ők is emberek, ezért ebből az aspektusból is érdemes vizsgálni cselekedeteik rugóit – egyetlen kihívása, vágya, megostromolni-hódítani akart csúcsa van: bekerülni a történelembe. Egy nemzet – ritka esetben a világ – kollektív emlékezetébe...

HÁTRASOROLT MAGYAROK

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.05.06.


Gyakorlatilag egy hónap eltelt a magyar parlamenti választás óta, zajlik a történtek feldolgozása mind a pártok, mind a szavazók között. A történtekre reflektál az egyik mai ajánlott írás, hogy aztán minden halogatás nélkül ellátogassunk Dániába, végül együtt örüljünk az angliai carbooty-szezon kezdetének.

Kezdjük akkor az április 8-i választás utózöngéivel, amiről az Életem morzsái blog szerzője írta le érzéseit.

„Én némán csak hallgattam és diplomatikus voltam minden ismerősömmel, sőt volt olyan helyzet Húsvét előtt, hogy én érezhettem magam cikin, mert véleményt mertem fogalmazni. Nem egy olyan országban élünk még, ahol a szabad véleménykinyilvánítás az jogom?!

Angliai ismerőseim tekintetében abszolút semmi nézeteltérés nem akadt. Az, hogy lehet, hogy Londonban az emberek 80% egyetért ugyanazzal, amit én is gondolok. Miután már le lettem butázva a Facebookon.

Megkérdezem, az Angliában élő magyarok, akik egyetértenek velem, ők is buták akkor? Milyen jó, hogy bután itt egy idegen anyanyelvű környezetben mellesleg meg tudunk élni és kaptunk munkát, kialakítottuk az életünket. (...)

Az eredmény ledöbbentett estére. Ahogy meg napok teltek, egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy harmadrangú állampolgára lettem Magyarországnak.

Először csak másodrangúnak éreztem magam, mert külföldön élőknek (akik ténylegesen otthonról vándoroltak ki) nehezebb eleve szavaznia. Az online regisztráció még hagyján, de aki messze lakik, bizony több száz (akár ezer) kilométert is kell utaznia a szavazata miatt. Szerintem több százezer szavazat emiatt veszett el.

A szavazási rendszerben én nem vagyok egyenértékű állampolgár más állampolgárokkal. Különös tekintettel azokra, akik sohasem éltek, dolgoztak a jelenlegi magyar közigazgatási területen belül, mert ők levélben is szavazhatnak. Én nem. (...)

Nem érzem kicsit sem rosszul magam, ááá. A kormánynak olyan emberek kellenek most (mármint a szavazatuk), akik vagy ingyenélők, vagy nem is otthon adózó polgárok (de így is támogatást kapó emberek).

Ezek után mondja nekem egy ismerősöm, hogy én károsítom meg Magyarországot, mert Angliában adózom. Igen, itt adózom, de legalább nem élősködöm ingyen a magyar államon.

Sőt, mikor otthon járok (évente többször) csak úgy költöm a száz fontokat, szóval még pénzt viszek haza, mint hoznék el onnan. Ezek után nem is értem, melyik állampolgár is károsítja meg jobban a hazát? Mert én nem, az tuti.

Mindent latba vetve, soha nem éreztem magam ennyire hátrasorolt „kivetett” magyarnak. Nem titok, hogy célom az, a következő választásokra már mindenképp kettős állampolgár legyek: magyar – brit. Csak, hogy megnyugtassam magamat vele…”

A teljes posztot itt találjátok...

CSAKIS ADDIG TAPOSHATNAK A NYAKUNKON EZEK A MAJMOK, AMEDDIG EZT ELTŰRJÜK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.05.05.


Épül és szépül a nemzeti szemétdomb. Ott tartunk – így, a huszonegyedik században, Európa közepén -, hogy egyetlen ember akarata, vágyai, ambíciói, személyiségzavara, elmebetegsége, komplexusai, hangulatai (amelyik éppen van neki) vezérlik. Pont. Ha Orbán Viktor bejelenti, hogy márpedig itt kötelező templomba járni, aki nem jár, azt el kell égetni a főtéren, mégpedig szombat délben, az úgy rendben is van. Ha pattintott kővel kell mostantól operálni a betegeket és lóhúgy lesz a fertőtlenítőszer, mert őseink is így csinálták, akkor az is jól van úgy.

Mert ha őfényessége úgy ébred, hogy márpedig ezentúl lóval kell járni busz helyett és államtitkártól felfelé mindenkit megillet az első éjszaka joga, akkor az is fasza, tapsikolunk és örvendezünk, mennyire remek dolog a konzervatív, meg keresztényi, meg a tököm tudja milyen kormány, a mi kormányunk, a mi Orbán Viktorunk.

Én meg úgy vagyok ezzel, hogy bátran bekaphatja a miniszterek elnöke is, az összes seggnyalója is. Nehogy már az én szolgálatomra felesküdött féleszű alkalmazottam döntse el, hogy én hogyan éljek. A büdös franc fog konzervatív, keresztény rablóbandával a nyakában lelkesen visongani. Nyugodtan szántson faekével az Orbán pereputty és az összes társa az élősködésben, én úgy fogok élni, ahogy én akarok. Mégpedig én egy haladó, modern életre vágyom és ezentúl is azt fogom tisztelni, aki erre rászolgál. Például. És ebbe a körbe garantáltan nem tartozik bele és soha a büdös életben nem is fog beletartozni például a Mészáros-banda. Mert nincs mit tisztelni rajtuk. Igaz, a többieken sem. Senkin, aki nem saját jogán, saját tudása, szorgalma, tehetsége arányában gazdagodik, hanem mások rovására.

Márpedig a milliárdos, földbuta gázszerelő, a felcsúti és rokonsága, a miniszterek, államtitkárok és egyéb válogatott gazfickók kurvaélet, hogy nem a megérdemelt helyen vannak. Régi vágású hülyékkel nincs mit kezdeni kétezertizennyolcban. Ez már súlyosan a demencia jele, az ilyen kórban szenvedők szoktak egyre inkább visszamenni a múltba. Csak ők betegek, nem tehetnek róla, kezelésre van szükségük. Ezzel szemben a mi saját tenyésztésű demenseink egytől egyig jó fizetést kapnak azért, hogy még lopjanak is, amennyi a seggükön kifér és bónuszként beleugathassanak abba, hogy mindenki más hogyan élje az életét.

Itt szokott jönni az, hogy fúdecsúnyán beszélek, amúgy pedig a szocik is loptak. Leszarom. Mindkettőt. Akinek nem tetszik, az olvasson mást, amelyik szoci lopott, azt is börtönbe kellett volna csukni már réges-régen. Magam sem gondoltam, sőt, most sem gondolom, hogy a lopást lehet és főleg szabad relativizálni. Ettől függetlenül a fideszes bagázst meg sem tudta semelyik előző kormány közelíteni, ami az idiotizmust, a diktatúrát, a feneketlen, agypusztító demagógiát és a pofátlan mohóságot illeti. Esküszöm, néha felmerül bennem a gondolat, mennyire jó volt, amikor azok csak annyit loptak, ezekhez képest.

Ez pedig nem jó, mert csak annyit jelent, hogy az egyik kupac szarhoz képest a másik kupac szart tartom vonzónak. Pedig nem. Egyik kupac szar sem jó, egymáshoz viszonyítva sem és sehogyan sem.

Én mindenesetre eldöntöttem – igaz, nem most, mert már régen – hogy nem vagyok hajlandó megnyomorítani a saját életemet néhány tolvaj geci kedvéért. Továbbra is teszek az egyházra, ha valakivel valamivel bajom van, azt megmondom, nem teszek úgy, mintha lenne mit tisztelni egy félhülye strómanon csak azért, mert a segge alá tolják a fél országot, nem érdekel, hogy egy súlyosan erkölcstelen és embertelen figurának mi a jó.

Az lenne az egészséges, ha mindenki más is így gondolná és nem érezné kötelességének az igazodást a kretének sorába. Ha valaki egy normális, egészséges erkölcsiségű és lelkű országban akar élni, az tegye azt, éljen úgy, ahogy ezek elvárják és ne hajtson fejet az önjelölt vezetőknek. Aki pedig cselédként akar élni a középkorban és boldogan tartja a seggét, hogy rúgjon még bele egyet a gazda, az tegye azt. Kötve hiszem, hogy túlságosan sok olyan féleszű van, aki szereti, ha kifosztják, leköpik, megtapossák. Aki mégis, annak kedves egészségére. Aki mégsem, az ne tűrje el senkitől, mert nem kötelező. Azt csak hiszik sokan, hogy nincs más választás. De, van. Rajtunk múlik, senki máson. Jó lenne ezt végre megérteni. Csakis addig taposhatnak a nyakunkon ezek a majmok, ameddig azt eltűrjük. Ennyire egyszerű.

63 MILLIÓÉRT VETTEK PALLAS ATHÉNÉ SZOBROT AZ MNB ALAPÍTVÁNYAI / HETI MUTYIMONDÓ

ÁTLÁTSZÓ - MUTYIMONDÓ BLOG
Szerző: Mutyimondó
2018.05.05.


A Fenyő-ügy volt főnyomózója Gyárfás indítékáról és kapcsolatairól. Kúriai végzés a pécsi választási csalásról. A NAV szerint nem bűncselekmény, hogy a Voldemort-ügyben is érintett Public Sector Consulting több településnek is eladta szóról szóra ugyanazt a tanulmányt. Feljelentettük az Erzsébet-utalványokat forgalmazó céget, mert a jogerős ítélet ellenére sem adta ki a reklámköltéseit. Az elmúlt hét legfontosabb átlátszós cikkei egyben.



Választási matek: a taktikai szavazás 15 mandátumot vitt az ellenzéki pártokhoz
Átlátszó | 2018. május 03.

Taktikai szavazás nélkül a Fidesznek ¾-es többsége lenne a parlamentben. 
>> Kattints a teljes cikkért >>

Kúriai végzés mondja ki, hogy Pécsen választási csalás történt április 8-án
Átlátszó | 2018. május 02.

Az egyik független szavazóköri delegált beadványa alapján született jogerős végzés közvetetten azt mondja ki, hogy két konkrét ügyben a Fidesz érdekében történt választási csalás. 
>> Kattints a teljes cikkért >>

Gyárfásnak volt indítéka és kapcsolata is – mondja a Fenyő-ügy egykori fő nyomozója
Átlátszó | 2018. április 28.

Hogy akkkor vajon miért kellett mégis húsz évet várni a gyanusítotti idézésre, erről árul el izgalmas kulisszatitkokat az Átlátszónak Kovács Lajos nyugalmazott rendőr ezredes. >> Kattints a teljes cikkért >>

Közzétette a Kétfarkú Kutyapárt, hogy mire költötte a kampánypénzt
Átlátszó blog | 2018. május 04.

Játszótér, kutyafuttató, autó a bohócdoktoroknak, és sok minden más: ezekre a hasznos projektekre költötte a Magyar Kétfarkú Kutya Párt az állami kampánytámogatást. 
>> Kattints a teljes cikkért >>
Feljelentettük az Erzsébet-utalványokat forgalmazó céget, mert a jogerős ítélet ellenére sem adta ki a reklámköltéseit
Átlátszó blog | 2018. május 03.

2013 óta próbáljuk kinyomozni, hogy mennyiért reklámozzák az Erzsébet-utalványokat. 
>> Kattints a teljes cikkért >>

Korrupcióinfó: klónozott tanulmányokkal kaszált a fidesz-közeli tanácsadó cég
Átlátszó blog | 2018. május 03.

Nem bűncselekmény, hogy a Voldemort-ügyben is érintett Public Sector Consulting több településnek is eladta szóról szóra ugyanazt a tanulmányt – ezt állapította meg a NAV, és meg is szüntette a nyomozást. >> Kattints a teljes cikkért >>

Közel 40 millió forintért szőnyeg, 63 millióért Pallas Athéné szobor – itt vannak a Matolcsy-alapítványok legújabb költései
Átlátszó blog | 2018. május 03.

Két alapítványnál Mészáros Lőrinc emberének is jutott pénz. >> Kattints a teljes cikkért >>

5 ezer forintos kamarai hozzájárulás: hiába lengették be, egyelőre nem engedik el a tartozásokat
Átlátszó blog | 2018. május 02.

A vállalkozók eddig 14 milliárd forintot fizettek be, de nem igazán átlátható hogy ezt a kamara mire költi. >> Kattints a teljes cikkért >>

Volt rendőr a városligeti tüntetőverésről: “Mintha a Tesco biztonsági őrei kimentek volna közterületre intézkedni”
Átlátszó blog | 2018. április 30.

A rendőröknek a lökdösődés, verekedés minden résztvevőjét elő kellett volna állítaniuk, és a rendőrségnek, mint szakhatóságnak a vagyonvédelmi céggel szemben is eljárást kellett volna indítania. >> Kattints a teljes cikkért >>

Orbán Viktor hazudott: nincs listája a kormánynak a “Soros-zsoldosokról”
Átlátszó blog | 2018. április 28.

Most úgy tűnik hogy az egész listázás kamu volt, és a Magyar Idők indította el a hazugságlavinát egy manipulált hangfelvétellel. >> Kattints a teljes cikkért >>

IPI: a legtöbb újságírót azért gyilkolják meg, mert korrupciós ügyeket kutat | Világtérkép

Az elmúlt egy évben 88 újságíró vesztette életét munkája közben, vagy annak következtében – áll az International Press Institute nevű, bécsi székhelyű nemzetközi szervezetnek a sajtószabadság világnapja alkalmából kiadott elemzésében. >> Kattints a teljes cikkért >>

Új többségi tulajdonosa van a Transindexnek | Átlátszó Erdély

A csíkszeredai üzletember szerint jó gazdasági befektetés az online média, a cég működésébe pedig semmilyen módon nem szól bele. Az Átlátszó Erdély cikke. 
>> Kattints a teljes cikkért >>

Egy évtizede változatlan Magyarország politikai térképe – lenyűgöző infografikák! | Adatújságírás

Az adatok azt mutatják, hogy a baloldal utolsó, 2006-os győzelme óta a pártlistás szavazatok alapján lényegében változatlan a Fidesz-KDNP hegemóniája, és az is látszik, hogy már Budapest sem baloldali-liberális fellegvár. Térképekre és grafikonokra tettük, mi történt 2006 óta. >> Kattints a teljes cikkért >>

Romantikus odafordulás a szegény felé, „happy end”-del? Az élet ennél bonyolultabb | Szocio

Az olyan történet, hogy segítünk, és aztán megváltozik az életük, rendbe jön minden, és örökké hálásak lesznek a jótevőjüknek, meglehetősen ritka. L. Ritók Nóra cikke. 
>> Kattints a teljes cikkért >>

A pókerhercegnő tündöklése és bukása | Video

Az elit közeg és a nagyösszegű, gyakran több (tíz) millió dolláros pókerpartik felkeltették az orosz maffia prominenseinek figyelmét is, akik egy idő után szintén törzsvendégek lettek a partikon. >> Kattints a teljes cikkért >>

Évente több százezer madár sül meg áramütés miatt, a Mályi madárvédők tetemre hívják az ELMŰ munkatársait | Országszerte

Az Elmü-Émász munkatársát egy egerészölyv végleges elaltatására invitálják. Az állatot mindkét lábán áramütés érte. >> Kattints a teljes cikkért >>

Hogy elemeznek az újságírók hosszú szövegeket? | Átlátszó Oktatás

Mit csinál egy újságíró akkor, ha félelmetes mennyiségű szöveg szakad rá? Egyesével olvassa el őket? Jobban jár, ha adatelemzőkhöz és kutatókhoz fordul, akik az elmúlt évek során áttöréseket értek el a szövegbányászat terén. Az Átlátszó Oktatás bemutat néhány módszert és példát.>> Kattints a teljes cikkért >>

Az azeri elnöki család a máltai Pilatus Bankot használta vagyona elrejtésére | OCCRP

Először a tavaly októberben meggyilkolt máltai újságírónő, Daphne Caruana Galizia írta meg, hogy az azerbajdzsáni elnöki családnak a Pilatus Banknál vannak számlái. Az Organized Crime and Corruption Reporting Project cikke. >> Kattints a teljes cikkért >>

Országimázs: Felcsút az HBO-n, Mészáros külföldi újságírót sorosbérencezett | Video

Néhány napja felkerült a Youtube-ra a Vice News riportja Magyarországról, amit még a választás előtt forgatott az amerikai stáb. >> Kattints a teljes cikkért >>

Rijkaard és Gullit is “migráns”? Így magyarázza kurucinfó színvonalú propagandáját az Origo.hu | Do toho

Knézy Jenőnek – követve az origo sajátos interpretációját – az 1988-as Európa Bajnokság holland legendáit, Frank Rijkaardot, Ruud Gullitot “migránsozni” kellett volna a meccs közvetítése során, mert bevándorló szülők gyerekei voltak? >> Kattints a teljes cikkért >>

Ha ez nem erőszak, akkor mi az? Spanyolország döbbenten fogadta az ítéletet az elmúlt évek leghíresebb perében | Vidéki csajok

Tízezrek tüntettek országszerte, de a politikusok és a sajtó is kritikusan fogadta a döntést, amely szerint ha öt férfi berángat egy kapualjba egy fiatal lányt, majd jó húsz perc alatt tízszer tesznek rajta erőszakot, az csak szexuális visszaélés, hiszen sem megfélemlítésre, sem fizikai agresszióra nem került sor, illetve az áldozat sem tiltakozott. 
>> Kattints a teljes cikkért >>
Negyven éve vették át a hatalmat a helyi kommunisták Afganisztánban | Világtérkép

A többi – az évtizedes háború, a bábrezsim szovjet kivonulás utáni elszigetelődése és bukása, a frakcióharcok kiújulása, a mudzsahedek, majd a tálibok diadala – ismert. Kérdés, a hadurakon kívül kinek érte meg az afganisztáni háború? >> Kattints a teljes cikkért >>

Holland turisták balhéztak Prágában, nem “afrikai migránsok” | Do toho

Nem afrikaiak, hanem hollandok, nem migránsok, hanem legénybúcsút tartó turisták verekedtek a cseh főváros belvárosában – így lehetne összefoglalni az origo.hu oroszbarát, dezinformációs weblap legújabb manipulációjának cáfolatát. Botond Bőtös cikke.
>> Kattints a teljes cikkért >>

Erőből megszavazták Márki-Zay korlátozását, hideg idők jönnek Hódmezővásárhelyen | Országszerte

Két nap alatt három rendkívüli közgyűlést tartottak Hódmezővásárhelyen, míg a fideszes többségű közgyűlésnek végül sikerült megszavaznia a független polgármester korlátozását. >> Kattints a teljes cikkért >>

Himmlers Hirn heisst Heydrich – milyen ember volt a náci titkosrendőrség agya? | Video

Heydrich személyisége, pályafutása eltért a náci birodalom többi irányítójáétól. A filmnek viszont épp ezt a különbséget nem sikerül bemutatnia. >> Kattints a teljes cikkért >>

Oroszi Babett a HírTv-ben magyarázta el, mi a gond Mészáros Lőrinc vagyonosodásával | Video

Orbán Viktor barátja lemondott polgármesteri posztjáról, így a továbbiakban nem kell testületi ülésekre járnia, és vagyonnyilatkozatot sem kell leadnia. 
>> Kattints a teljes cikkért >>

Rozsdás mentők Borsodban, az OMSZ szerint nem veszélyes | Országszerte

A Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének elnöke egy videót tett közzé egy, az ózdi mentőállomáson szolgálatban lévő 2006-os Ford mentőről, ami alulról teljesen szét van rohadva. >> Kattints a teljes cikkért >>