Szerző: ZSURZSÁN ANITA
2018.05.03.
Mi vagy ki határozza meg a házasság intézményét valójában? Az elkötelezettség, tartósság, a gyerek vagy a szerelem a nem házastársi viszonyokat is ugyanúgy leírhatják. Akkor mi a különbség? A házasság az emberi kapcsolat olyan formája, amit az állam határoz meg, ennélfogva az állam szabályoz. Ha az állam hivatalosan is elismeri egy intézmény legitimitását, akkor három dolgot tesz vele: definiálja, jóváhagyja és szabályozza.
Az állam által elismert házasság azt jelenti, hogy az állam ad neki tartalmat, tehát hozzáférést is az biztosít hozzá.
Egy házassági rendszerben, az állam meghatározza, hogy ki házasodhat kivel, vagyis azt is, hogy ez egy férfi és egy nő, vagy hogy azonos neműek között is történhet. Azt is szabályozza, hogy a válás vagy az újabb házasságkötés megtörténhet-e, valamint azt is, hogy egy házasság hány félből állhat. Sőt, a házasság rendszerében lehetnek osztályhoz és rasszhoz kötött feltételek is, ugyanis a megelőző évszázadokban számos erre vonatkozó jogszabály volt érvényben, és a világ bizonyos részein érvényes most is. Az USA-ban például egészen 1967-ig tilos volt a különböző rasszok között történő házasságkötés.
Az állam azt is meghatározza, hogy mit jelent a házasság: vallási, kulturális vagy érzelmi rokonságot? Az, hogy az állam ilyen erélyesen avatkozik bele a házasság intézményének definiálásába azt is jelenti, hogy folyamatosan értékmeghatározásokra törekszik, vagyis megosztó állításokat és cselekedeteket hajt végre. Ebben elköteleződik bizonyos életstílusok, bizonyos világnézetek mellett, amit társadalmi normává is tehet. Az állam által elismert házasság alapja a szabályozás: a párok számos joggal és kötelességgel lesznek felruházva az élet különböző területein, mint például a pénzügyi támogatás, adózás, bevándorlás, örökösödés és szülői kötelezettségek. Ezeket a privilégiumokat csak abban az esetben kapod meg, amennyiben házas vagy, és csak amiatt, tehát nem feltétele semmilyen szerelmen vagy bármi máson alapuló őszinte viszony.
A házassághoz való jog pedig Magyarországon alapból diszkriminatív, hiszen az LMBTQ-közösség alkotmányosan ki van zárva a házasság rendszeréből, amivel számos jogtól és társadalmi előnytől is megfosztják őket. Így azok a homofóbok, akik megpróbálnak azzal érvelni az azonos neműek házasodása ellen, hogy hát amúgy is csak a szerelem számít, valójában csak végtelen cinizmussal viszonyulnak ahhoz, hogy az LMBTQ-közösség tagjai ne részesülhessenek ugyanazokban az előnyökben az élet állam által meghatározott területein.
A házasság rendszerének diszkriminatív természete azonban cseppet sem újkeletű: a történelem során a házasság mindig mélységesen egyenlőtlen intézményként funkcionált. Az állami beavatkozás mindhárom aspektusa a szigorú hierarchia ösztönzésére én fenntartására szolgált, amik a genderen, rasszon, valláson, osztályon és szexualitáson alapultak.
Egy házassági rendszerben, az állam meghatározza, hogy ki házasodhat kivel, vagyis azt is, hogy ez egy férfi és egy nő, vagy hogy azonos neműek között is történhet. Azt is szabályozza, hogy a válás vagy az újabb házasságkötés megtörténhet-e, valamint azt is, hogy egy házasság hány félből állhat. Sőt, a házasság rendszerében lehetnek osztályhoz és rasszhoz kötött feltételek is, ugyanis a megelőző évszázadokban számos erre vonatkozó jogszabály volt érvényben, és a világ bizonyos részein érvényes most is. Az USA-ban például egészen 1967-ig tilos volt a különböző rasszok között történő házasságkötés.
Az állam azt is meghatározza, hogy mit jelent a házasság: vallási, kulturális vagy érzelmi rokonságot? Az, hogy az állam ilyen erélyesen avatkozik bele a házasság intézményének definiálásába azt is jelenti, hogy folyamatosan értékmeghatározásokra törekszik, vagyis megosztó állításokat és cselekedeteket hajt végre. Ebben elköteleződik bizonyos életstílusok, bizonyos világnézetek mellett, amit társadalmi normává is tehet. Az állam által elismert házasság alapja a szabályozás: a párok számos joggal és kötelességgel lesznek felruházva az élet különböző területein, mint például a pénzügyi támogatás, adózás, bevándorlás, örökösödés és szülői kötelezettségek. Ezeket a privilégiumokat csak abban az esetben kapod meg, amennyiben házas vagy, és csak amiatt, tehát nem feltétele semmilyen szerelmen vagy bármi máson alapuló őszinte viszony.
A házassághoz való jog pedig Magyarországon alapból diszkriminatív, hiszen az LMBTQ-közösség alkotmányosan ki van zárva a házasság rendszeréből, amivel számos jogtól és társadalmi előnytől is megfosztják őket. Így azok a homofóbok, akik megpróbálnak azzal érvelni az azonos neműek házasodása ellen, hogy hát amúgy is csak a szerelem számít, valójában csak végtelen cinizmussal viszonyulnak ahhoz, hogy az LMBTQ-közösség tagjai ne részesülhessenek ugyanazokban az előnyökben az élet állam által meghatározott területein.
A házasság rendszerének diszkriminatív természete azonban cseppet sem újkeletű: a történelem során a házasság mindig mélységesen egyenlőtlen intézményként funkcionált. Az állami beavatkozás mindhárom aspektusa a szigorú hierarchia ösztönzésére én fenntartására szolgált, amik a genderen, rasszon, valláson, osztályon és szexualitáson alapultak.
Értelemszerűen az a tény, hogy csak bizonyos polgárok részesülhetnek a házassági engedélyből, egyenlőtlen társadalmi viszonyokat teremt.
Az ilyen helyzetek gyakran vezetnek stigmához és diszkriminációhoz, különösen a nem házasságban élő személyeket (elsősorban egyedülálló nőket és gyermekeiket) illetően. Természetesen gender szempontjából leginkább egyenlőtlen a helyzet, ugyanis a történelem folyamán a házas nőknek nem voltak törvényes jogaik: sem a gyerekeikhez, sem férjtől vagy apától független magántulajdonhoz, sem a váláshoz, sem pedig a családon belüli erőszak elleni védekezéshez...
