A KORMÁNYTÓL NEM SZÜLETNEK GYEREKEK

DORA ET LABORA BLOG
Szerző: LABORCZI DÓRA
2018.04.22.

Mit tehetne az állam és mit nem azért, hogy több gyerek szülessen. Két lista.

...Nem tud a kormány például

- téged úgy szeretni és helyetted viszontszeretni annyira, hogy abból felelősségteljes közös élet, majd új élet alakuljon.

- A férjed/pasid helyett dönteni. Az is elképzelhető ugyanis, hogy - habár a kormány nagyon szeretné, hogy legyen gyereked, és te is - a párod nem.

- A férjed/pasid helyett hű lenni hozzád. Nem a kormány szokta otthagyni az 1-2-3-4 gyerekkel otthon küzdő nőket egyedül esténként/éjszakára.

- A férjed/pasid helyett osztozni a gyermekvállalás és a házimunka terheiben. (Ösztőnzőket persze felállíthatna ehhez, pl. apa-hónapokat vagy több apáknak járó szabadnapot, stb.)

- Melletted állni a szüléskor és az anyaság első hónapjaiban, éveiben, amikor - még ideális feltételek mellett is - szembesülsz azzal a kíméletlen ténnyel, hogy mennyire egyedül vagy ezzel a feladattal, hogy nem vagy helyettesíthető, mert hosszú hónapokig nem tudsz kiszállni, szabadnap nincs, éjszaka nem hagynak aludni, hajnalban ébresztenek. Erre se felkészíteni nem tud a kormány, sem helyetted felkelni.

- A férjed/pasid helyett elviselni és elvinni néhány órára a gyereket, ha az előző pontban foglaltak miatt az őrület határán táncolsz.

- Felkészíteni fizikailag és mentálisan arra a tehertételre, amit az anyaság jelent. (Arra az örömre sem, de ha az öröm lenne a magyar nők alapélménye az anyasággal kapcsolatban, akkor nem az lenne a kormány legfontosabb programja, hogy többet szüljenek.)

- Gondoskodni rólad, amíg fel sem bírsz kelni, mégis el kell látnod egy új életet.

- Melletted állni minden magányos percben.

- Helyet csinálni neked a saját életedben, amit jónéhány évre elrabolnak tőled a gyerekeid.

- Visszaadni azokat az éveket, amiket ringatással és pelenkázással töltöttél. (Minden más helyett, amit a barátaid és a családtagjaid csináltak ezalatt.)

Ezeket nem azért soroltam fel, hogy elvegyem a kedved, hanem egyrészt azért, mert jól esik őszintén leírni, másrészt engem senki nem készített föl arra, hogy ez ilyen. 

Valószínűleg akkor is belevágtam volna, mert hiszek abban, hogy a felelős gyermekvállalás a legkomolyabb lépés afelé, hogy Isten munkatársai legyünk a teremtésben, de lehet, hogy kicsit tudatosabban és felszabadultabban éltem volna az anyaság előtti életem, ahogyan próbálom most is tudatosan megélni az anyaság örömeit a dolog természetéből (és nagyobb részt a jelenlegi társadalmi berendezkedésből és elvárásokból) adódó nehézségek mellett is.

De - ha már megkérdeztek - ne érjen véget ez a bejegyzés anélkül, hogy felsorolnám, szerintem mit tehetne meg a kormány azért, hogy boldogabb nők és anyák lehessünk ebben az országban:

- Megfelelő, ingyenes és jó színvonalú nőgyógyászati ellátást biztosíthatna minden érintettnek, országszerte.

- Szabályozhatná az otthonszülést, mindemellett lehetne normális szülészeti és gyermekágyas protokoll tekintettel azokra, akik inkább a kórházban érzik magukat biztonságban. A kórházban tekintsenek partnerként a szülő nőkre. Elősegíthetné, hogy a szoptatás természetét ismerő, a szoptatás kezdeti nehézségei során valódi segítséget nyújtani képes, esetleg kommunikációs tréningen átesett nővérek segítsék a frissen szült nőket a kioktató stílus, a cukros vizezés és a tápszerezés helyett.

- Nem kellene tovább nyomasztani azzal a mítosszal, hogy az anyáknak otthon van a helye, hanem megadhatná a kiteljesedés lehetőségét azoknak is, akik nem hivatásként, hanem adottságként tekintenek az anyaságra, és saját, választott hivatásukban (is) ki szeretnének teljesedni.

- Azokat pedig, akik az anyaságot választják hivatásul, a feladat és az elvégzett munka súlyának megfelelő fizetséggel jutalmazza.

- Hozzáférhetővé tehetné az ingyenes bölcsődei ellátást minden településen.

- Elősegíthetné az olyan módszerekkel dolgozó bölcsődék elterjedését, ahol nem az az alap, hogy tíz körömmel kell levakarni a gyereket minden reggel az anyjáról, hanem ahol a beszoktatás a gyerek és szülő tempóját figyelembe véve zajlik, és ahová ezért a gyerek jókedvvel megy be, a szülő pedig mardosó lelkiismeretfurdalás nélkül távozik, délután pedig jókedvű, kiegyensúlyozott gyereket és megfelelő tájékoztatást kap. (Van ilyen, igen, és jó lenne, ha nem csak Budapesten volna hozzáférhető,)

- Hihetne a bántalmazott nőknek és igazságot szolgáltathatna nekik.

- Megduplázhatná a családi pótlékot, hogy a szegényebb családok is megfelelő minőségű életet biztosíthassanak gyerekeiknek. (És itt most nem hétvégi vidámparkra gondolok, hanem megfelelő minőségű élelmiszerekre, például.)

- Ha valóban fontos, hogy minden gyermek megszülessen, támogassa azokat, akik egyedül viselik a szülői terheket és kellőképpen bátrak voltak ahhoz hogy ennek ellenére ne az abortuszt válasszák. Ne az abortusz betiltásán, hanem az egyedülálló nők segítésén gondolkozzon.

- Ehhez kapcsolódóan létrehozhatna menedékházakat a prostítúció áldozatai számára, vagy a prostitúció veszélyének fokozottan kitett nőknek azokon a településeken, ahonnan magyar lányok tömegeit szervezik ki nyugat-európai városokba "szexmunkára". 

- Biztosíthatná a megfelelő szexuális felvilágosítást ezeken a településeken, ehhez a védőnői képzés megerősítésére lehet szükség. Megbélyegzésük helyett segítsék a nehéz sorsú nőket és lányokat - akár az egyházakkal együttműködve -, hogy valódi kitörési lehetőségük lehessen és gyermekeiknek méltó életet tudjanak biztosítani.

- Az apákra is szükségük van a családoknak. A megfelelő kereset és együtt töltött minőségi idő egyensúlyának megtalálásához mindkét fél számára hozzáférhető, rugalmas munkaidőben és/vagy távmunkában végezhető munkakörök betöltésére lenne szükség.

- Végül, de nem utolsósorban magába nézhetne minden kormánytag (és minden politikus), hogy az első listában foglaltak bármely pontjában magára ismert-e és/vagy leült-e valaha saját feleségével beszélgetni arról, ő hogyan érzi magát és mire lenne szüksége...

ITT OLVASHATÓ

MEGSZÓLALT AZ ALVILÁG

JOG-ÁSZ BLOG
Szerző: Dr. SÁNDOR ZSUZSA
2018.04.22.

Egy egész generáció nőtt fel azóta, hogy 1998-ban Fenyő Jánost, a Népszavát, Nők Lapját és számos magazint birtokló VICO médiabirodalom tulajdonosát szabályosan kivégezték. Fenyő a Margit utcában a piros lámpánál állt saját Mercedesével, amikor gyilkosa kiszállt egy Mitsubishiből, odalépett a kocsijához és leadott rá egy sorozatlövést, majd elmenekült. A tettes menekülés közben a hangtompítós géppisztolyt, a kesztyűjét, sapkáját és dzsekijét elhajította.

Mi történt ez alatt a 20 év alatt mindmáig, amikor is a Nemzeti Nyomozó Iroda Gyárfás Tamást, a Magyar Úszószövetség volt elnökét felbujtóként elkövetett emberöléssel meggyanúsította, kihallgatta, majd az ügyészség Gyárfás házi őrizetbe vételét indítványozta. (Mire önök ezt a cikket olvassák, már tudni fogják, miként döntött erről az indítványról a bíróság.) Ma már tudjuk, nem házi őrizet, csak lakhelyelhagyási tilalom lett a döntés, nyomkövető elhelyezésével. Ez azt jelenti, hogy Gyárfás egy meghatározott körzetet, például Budapest területét nem hagyhatja el.

A megalapozott gyanú szerint Gyárfás Tamás „1998. február 11-ét megelőzően megbízta P. T.-t azzal, hogy Fenyő Jánost ölesse meg. A megbízást P. T. elvállalta és J. R. szlovák állampolgár felé azt közvetítette.” A nagyon diszkrét monogramok mögött Portik Tamás és Jozef Rohac rejlik...

ITT OLVASHATÓ

LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE A "KÉPESSÉ TEVÉS"-BEN

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2018.04.22.

A munkánk lényege a kitartó, türelmes építkezés, amelyben a legfontosabb vezérfonal a „képessé tevés”. Lehet, hiú ábrándnak tűnik, de én pl. hiszek abban, hogy a mi társadalmi vállalkozásunk, ami egy fejlesztés, csak jelenlegi állapotában hordozza a társadalmi, szociális jelzőt, és a jövőben képessé válik olyan vállalkozássá válni, mint a többi. Mert hiszem, hogy akiket fejlesztünk, ők képessé tehetők erre.

De nem egyszerű, mert közben mi magunk is fejlesztésre szorulunk ebben, az üzleti tervezés, marketing, foglalkoztatás, hatósági engedélyek, munkavédelem, értékesítés, stb. mind olyan tudás, amivel, mikor elkezdtük ezt a munkát, civil szervezetként nem rendelkeztünk. De meg kell, hogy szerezzük, mert csak mi tudjuk aztán ezt a folyamatot átenni egy másik világba, ahol szinte minden hiányzik ehhez. Az alapkészségek, a szakmai tudás, a felelősség, a szociális készségek, a tervezés, a pénzügyi tudatosság, sőt, a jövőkép is.

Iszonyatosan szerteágazó munka, amiben nem lehet pusztán erre koncentrálni, mert egy szegregátumban minden változás csak úgy képes működni, megmaradni, ha beágyazódik abba a társadalmi közegbe, amit aztán befolyásol minden, amit a nyomorúság és a tudatlanság generációkon át kitermelt.

Mióta mi magunk is megragadunk minden lehetőséget, hogy ezt az új területet is értsük, és képesek legyünk a törvényeknek megfelelően működtetni és fejleszteni, azt is látjuk, hogy akik ezt a tudást szeretnék átadni nekünk, el sem tudják képzelni, mit jelent ez ott, a terepen. Az egyszerűnek tűnő, más közegben bevált lépések itt értelmezhetetlenek lesznek, sokkal visszább kell menni egy alapozásban, hogy érthetővé váljon számukra az, hogy mit, miért teszünk. És persze számunkra az is világos, hogy könnyen elképzelhető, bizonyos területeket ezek a felnőttek már nem, hanem a gyerekeik tudnak majd átvenni tőlünk. Mert a tanodában az alapkészségek megerősítése sikeres, és egy önkéntesünk ebben a tanévben a pénzügyi tudatosságot is tanítja a gyerekeknek. A fejlesztésünk generáción át ívelő, épp úgy, mint a probléma, ami generációkon keresztül nőtt ekkorává.

De az üzleti tervekben ez nehezen kezelhető. Ott sokkal rövidebb távú tervezések vannak, és ugyebár a megoldás is az a cégeknél, ha egy munkaerő nem felel meg, el kell küldeni, és keresni olyat, aki jó oda. Vagy, ha olyan specifikus képességek kellenek, akkor kitanít, fejleszt a cég is, de ez sosem onnan indul, hogy a szövegértést, szabálytudatot, vagy a figyelemkoncentrációt edzi, mint mi, a munkánk során. Ezért szoktam azt mondani, a mi társadalmi vállalkozásunk terméke az ember lesz, aki a nyílt munkaerőpiacon is helyt áll. A többi, a termékek, csak segítséget adnak ehhez.

Bepótolni mindazt, amit az iskola nem adott meg nekik, sem a család, sem a társadalom, illeszteni mindezt a változó világhoz, megkeresni azt a tevékenységet, amiben ez még a fenntarthatóság célját is teljesülni engedi, nehéz, és egyben nagyon izgalmas folyamat.

A változás azonban, ha ügyesen csináljuk, és teljes beágyazottságban szemléljük, mindenre kihat. Mert a munkahely, a kiszámítható jövedelem meghatározó üzenetekkel ér el mindent, a közösséget, a gyerekeket, a többségi társadalmat is. Ezért tartom nélkülözhetetlennek, hogy a leszakadó térségekben ilyen munkahelyeket teremtsünk, ahol valós fejlesztések vannak, és ezek igazi, értékteremtő munkához kötődnek.

Az Igazgyöngy modelljében a közösségi magot azok az emberek képviselik, akik munkaviszonyban dolgoznak nálunk, és a legtöbb lehetőséget és fejlesztést kapják. Ők azok, akik a közösségi szabályok kialakításában a meghatározók, hiszen ott élnek, a részei annak, ismerik minden rezdülését, eseményét, összefüggéseit. Amit mi hozzá tehetünk, az a többségi társadalomból jövő üzenet, az elutasítások és befogadások bonyolult rendszerének ismeretével. Változás pedig csak a kettő ötvözésével lehet.

Néha elgondolkodom, afféle tyúk-tojás szemlélettel, melyik erősít előbb. De ezt hiszem, ez az oda-vissza hatás folyamatos, és viszi előre apró lépésenként a dolgokat.

Most pl. a közösség szervezésében. Micsoda utat jártunk már be ezzel is, mire eljutottunk oda, hogy ma hétről hétre összegyűlik 30-40 ember a „programra”! Itt is tudatos az építkezés, a kezdeti, teljesen szétesett közösség változásait napról napra megéljük. Olyan szép történet volt a minap, mikor a foglalkozáson felolvasták az egyik asszony levelét. Beteg lett, kórházban is volt, és nem tudott jönni a heti összejövetelre. Hosszasan írta le, hogy mennyire szeretne ott lenni, és milyen sokat jelent neki az asszonyközösség. Az, ahol ő, nem cigányként is jól érzi magát. És akire mi is számíthatunk. Ezek a nem tervezhető, spontán helyzetek hihetetlen visszacsatolások nekünk is a pozitív változásokról. Korábban elképzelhetetlen helyzeteket élünk meg velük, amelyek minket is építenek.

Persze azért nem ezekre várunk, hanem tudatosak is vagyunk. Most pl. egy olyan projektbe vágunk (OSI pályázat), amiben majd ők, közösségi eseményeket, kirándulásokat, vagy kulturális eseményeket szerveznek meg. Mivel már megmutatták, hogy képesek bizonyos szervezéseket lebonyolítani, pl. adatokat begyűjteni, ruhaosztást szervezni, karácsonyi ünnepséget megszervezni, stb., most nagyobb teret és felelősséget adunk nekik ebben. Egy szervező team fogja a közösségből ezt irányítani, megvitatni, eldönteni, mi lenne a legjobb, és ők szerveznek majd meg mindent, a buszfoglalástól, az étkezésig, a belépőjegyektől, a résztvevők tájékoztatásáig. Mert most azt a tudást szerzik meg, hogy hogyan lehet egy ilyen, külső dolgokat is érintő eseményt megszervezni, az elejétől a végéig, pénzügyi elszámolással. Persze ott leszünk még, a háttérben, a végső felelősség a pályázat kapcsán a mienk, de csak mankónak szeretnénk jelen lenni. Aztán, a következő lépés lehet majd számukra egy egyszerű pályázat megírása, és felelős lebonyolítása is.

Itt, a terepen olyan világosan látszik, hogy nem lemondani kell ezekről az emberekről, hanem helyzetbe hozni őket. És türelmes, értő munkával segíteni a hiányosságok pótlását. Olyan más ez az egész, mint amit az állam csinál. Annyira mások a hangsúlyok, a hatások.

Csak bírjuk továbbvinni. Most ez a legfontosabb.

ITT OLVASHATÓ

TÖMEGPSZICHÓZIS

HUPPA BLOG
Szerző: MARKÓ BEÁTA
2018.04.22.

Magyarországon szociológusok, pszichológusok komoly tanulmányokat írhatnának a tömegpszichózis jelenségéről, hatásairól, működési mechanizmusáról. Nem tudjuk, miért nem teszik, hiszen évek óta folyik ez a társadalmi kísérlet, amiből mindannyian sokat okulhatnánk.

A felcsúti nemzetvezető 2002 óta, amikor átmenetileg ellenzékbe került a haza, gyúrja a híveit, fenyeget, zsarol, uszít, hergel, zsidózik, cigányozik – más szóval megadja azt a lelki és szellemi táplálékot szektája tagjainak, amire szükségük van. Érdekes – vagy nem is olyan érdekes – módon éppen abban a társadalmi rétegben talált a legnagyobb bázisra, amelyet a leginkább kifosztott, nyomorba döntött és végérvényesen kilátástalan helyzetbe sodort. A nyolc év vergődést két darab tízezer forintos Erzsébet-utalvánnyal ellensúlyozta, amit ezek az emberek boldogan elfogadtak és megszavazták a jószívű, adakozó kormányt. Zavartalanul folytathatják a rettegésben, megfélemlítésben, éhezésben töltött napjaikat, éveiket, életüket.

Nyolc év parlamenti melegedés után az álellenzék is munkához látott a parlamenti álválasztások előtti utolsó néhány hétben. Sikerült elhitetnie a saját táborával, hogy a Fidesz által kitalált választási rendszerrel, ami maga a nagybetűs CSALÁS, van esélyük kormányt váltani. A hívők el is hitték, sőt, erőt merítettek a hódmezővásárhelyi polgármester-választás eredményéből, amit a magyar égbolton újonnan felvillanó szupernova ért el. Az ő Fidesz fölötti helyi győzelmét teljesen érthetetlen okokból ellenzéki győzelemnek fogták fel, holott a háttérben – köztudottan – a Jobbik támogatta, a többi párt csupán annyit tett, hogy hallgatott...

ITT OLVASHATÓ

NAGY N. PÉTER: MÁS VÁLASZTÁST!

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: NAGY N. PÉTER
2018.04.21.

Ellenzéki egységet követelnek a tüntetők. Majd' egy évtizede teszik. Nem érdekli őket, hogy szinte semmiben nem értenek egyet a megszólítottak. Háború idején mit számít, hogy a békepártok mit akarnak majd később? Előbb legyen béke, semmi más nem érdekes.

A körülmények felmérése

Az ellenzék képtelen felfogni, hogy semmi nem számít már, amit egyébként gondol az életről. Amiért politizálni kezdett. Most már csak egy látszik fontosnak – például a százezernyi tüntető számára -, a közös ellenfél. Lehet, hogy erre a helyzetre rámennek a baloldali pártok – a liberálisok már erre a sorsra jutottak –, de gondolja-e valaki, hogy a Fidesz-nyomás alól ki lehet törni kegyetlenül nagy áldozatok nélkül? Ha ki lehetne, nem volna ilyen fullasztó a helyzet. A Fidesz sem tudott áldozatok nélkül szabadulni az ellenzéki létből annak idején. A többi jobboldali pártot áldozta be. Ez most a másik oldalon ezer okból biztosan nem menne.

Nem tudni, a Jobbik merre indul, de a többi ellenzéki pártnak biztosan szembe kell néznie a tömeg akaratával. Ha összefogásuk nem is eredményezne azonnali sikert ígérő csapatot, de legalább azt a minimális tömegvonzást garantálná, ami nélkül közéleti hatás nem remélhető. Valamit válaszolniuk kell. Ne mondják fel a beszélő viszonyt azokkal, akiktől az életet kaphatják.

De ne most döntsenek! Most még remeg az izgalomtól mindenki. Ilyenkor csak a futballéletből a hatvanas évek végéről ismert "jöjjenek a fiatalok" következhet. Jönnek is – egyre gyengébbek. A gyerek nem kívánságra születik. Ahhoz előbb sok mindennek történnie kell. Minimum meg kell ismerniük egymást a majdani szülőknek.

A nagy elhatározások előtt fel kell mérni a körülményeket. Döntsenek, amikor már válaszoltak arra, hogy a putyinizálódás-e a tét nálunk, vagy a még rosszabb, a posztszovjet köztársaságok sorsa fenyeget inkább, ahol az embereknek a rendszerváltozás után nem volt erejük az újra rájuk telepedő hatalom megfékezésére. Sőt! Nem értettük, hogyan tudják átadni magukat megint az egyeduralomnak, miközben valami ilyesmit csinálunk.

Vagy inkább az európai baloldal hanyatlásának egy helyszíne Magyarország? És csak az a jelenség állt elő, mint kivétel nélkül mindenhol a kontinensen, hogy a hagyományos baloldal radikálisan veszít a pozícióiból. Ott ez a változás nem egy autoriter hatalomnak kínálja fel az államot, de a térvesztés ugyanolyan mértékű, mint itt, ha nem nagyobb. Tudjuk-e, hogy mi a közös a mi baloldalunkban és az európaiban általában?

Ha nincs az ellenzéki nyilvánosságban egy szónyi gondolkodás sem ezekről a kérdésekről, szabad-e már hosszú távú döntéseket hozni, vagy bármilyen nehéz, türelemmel kell viselni a szenvedéseket? Tudjuk-e mi várható harmadik ciklusában a Fidesztől? Nem közömbös ez sem a lehetséges válaszstruktúrák kialakításának idején...

ITT OLVASHATÓ

GERLÓCZY: KERESZTÉNY- KONZERVATÍV SZEKÉR

24.HU - POSZT ITT
Szerző: GERLÓCZY MÁRTON
2018.04.22.

A munkakereső olyannyira meglepődött a képviselő úr szemérmetlenségén, hogy mindössze annyit volt képes felelni, igazából, nem tud mit mondani.

A képviselő úr az első telefonbeszélgetés alkalmával közölte az ismeretlen munkakeresővel, hogy a felesége mindenórás terhes, a találkozó időpontja és helyszíne éppen ezért meglehetősen bizonytalan.

"Ha a baba beelőzne, előtte természetesen jelzek. Szép napot!"

A munkakereső, akinek ekkor még nem volt tudomása arról, hogy a vállalkozó képviselő úr is, kellemes érzésekkel köszönt el, egy lelkes apukát képzelt el a vonal túlsó végén ülve, egy boldog apukát a szépséges, mindenórás feleségével, aki a kandalló mellett ül, meleg mosollyal arcán a lángokban gyönyörködik, finom kezét a nő hasán, az egészségesen cseperedő gyermeken pihentetve.

A munkakereső számára természetesnek tűnt ez a bensőséges atmoszféra a kis vidéki családi vállalkozásként működő kerámiamanufaktúra körül, és úgy érezte, nincsenek véletlenek, oka van annak, hogy jelentkezett erre a hirdetésre. Azoknak a kerámiáknak lelke van, és ha egy ilyen cégnek dolgozhatna, az többet jelentene puszta kenyérkeresetnél.

"Szép napot magának is!"

– mondta.

Az első találkozón kellemes beszélgetés zajlott a kerámiákról, a műhelyről, amiről a képviselő úr azt mondta, varázslatos hely, Fábián, a mester, a művész, a cég alapítója és társtulajdonosa egy megszállott. Minden egyes darabot kézzel fest, napokig kísérletezik, hogy kikeverje a tökéletes színeket, elvarázsolt figura. Amikor a képviselő úr pár évvel ezelőtt úgy döntött, hogy a multinacionális cégnél vezető beosztásban eltöltött évek alatt felhalmozott vagyonának egy részét a cégbe fekteti,úgy érezte, akkor sem veszít sokat, ha nem ebből gazdagszik meg, nem minden a pénz, mert, amit a Fábián csinál azt nézni is öröm,és egy ilyen ember művészetének, munkájának és családjának támogatása nemes küldetés...

ITT OLVASHATÓ

AZ ORSZÁG HÁLÁS LEHET ORBÁN VIKTORNAK: MEGTANÍTOTTA A MAGYAROKAT A DEMOKRÁCIA TISZTELETÉRE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: Mr Flynn Rider
2018.04.22.

A második ellenzéki tömegtüntetés 8 következménye: mi történik, ha folytatják? Van-e esélye annak, hogy Orbán kiegyezzen? 

1. Konkrétabb célokra lenne szükség

A tegnap esti tüntetésen már kezdett kikristályosodni, hogy miért is tüntetnek a tömegek: úgy érzik, nem képviseli őket senki. A tüntetések célja, hogy ezeknek az embereknek legyen reménye és ne érezzék magukat egyedül. Vagyis: megteremtődik az új ellenzéki közösség, amiből pár éven belül felállhat a Fidesszel szemben egy ütőképes párt, vagy születhetnek ütőképes pártok. De a mostani két tüntetés egyelőre egészen rémisztően konkrét célok nélkül zajlott, csupán a belső feszültség levezetésére szolgált.

2. Kiegyeztek egymással az ellenzéki tüntetők szélsőjobbtól a baloldalig

Egészen elképesztő az egység, hogy jobbikosoktól lmp-sekig mindenki ott volt és tüntetett, akinek fontos a hazája. A szavazók már összehozták azt az összefogást, ami az ellenzéki pártoknak nem sikerült a választás előtt.

3. Nem tudni, meddig tartható még a tüntetések ekkora volumene

Megint több tízezer ember vonult Budapest utcáin Orbán Viktor és pártja ellen. Bár Márki-Zay Péter szerint minden hétvégén ki kell menni tüntetni, de félő, hogy erre nem lesz ideje, energiája az ellenzéki szavazóknak. Ezért a színpadon felszólalók már most megpróbálták transzformálni az emberek lelkesedését valami hasznosabbra: hogy lépjenek be civil szervezetekbe, legyenek tudósítók, szervezzék meg magukat.

4. Orbán tanította meg a tömegeket a demokrácia értékére és a tudatos politikai cselekvésre

Akár tetszik, akár nem, Orbán Viktornak elmaradhatatlan érdemei vannak abban, hogy megmutatta, milyen Magyarország demokrácia nélkül; milyen a félelem és az elnyomás légköre. Milyen, amikor újságokat zárnak be, vásárolnak fel és propagandaként működtetik őket; milyen, amikor a hatalom visszaél az erejével és mindenkivel szembefordul, aki mást gondol. Az emberek mindezt a bőrükön érzik. Vége a politikai apátia korszakának Magyarországon – a rendszerváltás óta az emberek Orbán alatt tanultak meg tömegesen, egységesen politikai cselekedeteket végrehajtani. A magyar társadalom most tanulja a szolidaritást és a tömeges érdekérvényesítést...

ITT OLVASHATÓ

LEVÉL AZ ELLENZÉKI TÜNTETŐKHÖZ

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: RÁTESI MARGIT
2018.04.22.

Nem valószínű, hogy szót kaphatnék a szombatonkénti tüntetéseken, így levélben mondom el, mit gondolok.

Tisztelt honfitársaim!

Két hete hallgatom okos, megfontolt, vagy éppen indulattal teli szavaitokat. Jogos az indulat, és a vereség okainak lázas keresése.

Ne keressétek: itt vagyok. Én is voltam az, aki az elmúlt nyolc évben érveltem az ellenzéki pártok elképzelései mellett, sőt a banyatankommal elhúzgáltam a postaládákig azt a kevés szórólapot, ami mégis került. Társaim ragasztgatták a plakátokat, hogy néhányan mégis tudomást szerezhessenek arról: vagyunk itt néhányan, akiknek „nem tetszik a rendszer”. A társaim álltak az elmúlt nyolc évben minden egyes szombaton a választókerület forgalmas pontján: beszélgettek az arra haladókkal, gyűjtötték az aláírásokat a hagymázas tervek ellen, elviselték a szidalmakat. Mi mentünk nyolcadikán sötét hajnalban, hogy dagadó lábainkkal végigüljük azt a 14-15 órát a szavazóurnák mellett. Megérdemeljük(?) a megvetést, mert sokan voltunk, de nem elegen.

Mert valaki kitalálta, hogy az ellenzéket kell leváltani, nem a kormányt. Csak ámulok, hogy lehet, hogy közös ügyeink iránt felelősséget érző, tájékozott emberek képesek bekajálni ezt az álságos, hazug szöveget? Amit csak megtetéz a hamis „összefogás” követelése.

Ha az ország egyik fele kútba ugrott, és hagyta, hogy eszményeit sárba tiporják, akkor a másik felének is utána kellene ugrania?

Sokan vagyunk együtt a téren. Együtt, de nem egyformák. És ez a sokszínűség lehetne a mi legnagyobb erőnk! Nyilván éppen ezért akarják elvenni tőlünk ezt is azok, akik szerint a rend az az egyforma szürkeség, a szabadság meg az, mikor megmondják, mit szabad. Tisztelem a hódmezővásárhelyi polgármester meggyőződését, munkáját, elszántságát. De sose fogok egyetérteni azzal, hogy a közös pénzünkből fenntartott közoktatás egyetlen vallásnak, istenhitnek legyen kiszolgáltatva. Nem azért emeltem föl a szavam harminc éve, hogy az egyik világkép hegemóniáját felváltsa egy másik...

ITT OLVASHATÓ

ÉS TE MIRE LENNÉL KÉSZ?

ÖRÜLÜNK, VINCENT? BLOG
Szerző: jotunder
2018.04.22.

Béndek kollégának volt egy elgondolkoztató és bizonyos értelemben (igen, csak bizonyos értelemben) nagyon bátor mondata:

"Elviselni a meghurcoltatást, szenvedést, börtönt és adott esetben a halált az egyre látványosabban igaz ügy -- közvetlenül a rezsim elleni harc, de végső soron önmagunk megváltása és konszolidálása -- érdekében egyre kevésbé tűnik elkerülhető áldozatnak. "

Tegnap csak húsz percet tüntettem. Előtte ittam a Dob utcában abból a baromi jó sour IPA-ból - akkor jöttem rá, hogy milyen kis rafinált a nyolc százalékával, amikor rajtakaptam magam, hogy a Hatikvát dúdolom a lezárt Károly körúton- és utána megnéztük a Nádasdy professzor úr magyarnóta estjét az Örkény-stúdióban.

Mit nem csináltam? Nem készültem fel meghurcoltatásra, szenvedésre, most a börtönről és a halálról ne is beszéljünk. Én pontosan egyszer lőttem az életemben géppisztollyal, azaz kétszer, mert az első alkalommal véletlenül sorozatra állítottam azt az izét és a találatomnak még a postai irányítószáma is különbözött az céltábláétól. Páran feljelentgettek a Vincentért mindenféle helyeken, ezzel indulnék a meghurcolás-kategóriában, és az első százezerbe sem nagyon kerülnék be vele. M.-et feketelistára tették ezek a tetvek, az már keményebb dolog.

Az Európai Unióban mi lehet a legrosszabb? 1976-ban az Egyesült Királyság az Unió része volt, Belfast és Londonderry uniós városok. Az a fiú, akit most elképzelek a pesti tüntetők között, ma hatvannégy éves lenne. Talán él valahol, talán már nem, talán akkor halt meg, talán később. A Queen's University-re járt Belfastban és kémikus akart lenni. Az apját egy tüntetésen brit katonát lőtték le, az anyja ebbe beleőrült, intézetbe került. A fiú pontosan tudta, hogyan kell egy olyan szerkezetet építeni, ami túl mutat a hagyományos értelemben vett rendszerkritikán. A halál az halál. Nincs elméleti halál, csak gyakorlati.

Fogalmam sincs róla, hogy meddig fajulhatnak a dolgok, csak azt tudom, hogy én nem vagyok hőstípus. És akkor nagyon finom voltam. Béndek kolléga sem hőstípus, és jó eséllyel te sem vagy az kedves Olvasó. Nem leszünk ott a hűvös, őszi éjszakán, amikor mindennek, de mindennek vége lehet, sőt, akkor sem leszünk ott, ha szovjet külügyminiszterekről elnevezett tárgyak szállnak a levegőben, nem mi fogjuk várni a sarkon a Kossuth -Nagydíjas Bayer Zsolt akadémikust.

Van-e jogunk kollektív Varázslóként kábítani a Mario-nkat? A fiút, akinek meghalt az apja, miután Orbánék kirúgták az állásából, és az anyja két év múlva meghalt gyomorrákban. Úgy is azt mondjuk majd, hogy ilyet nem lett volna szabad, ez ellentétes a kierkegaardi-kanti-faszomtudja elvekkel, mert mindig kell valamit mondanunk, mondás nélkül a budapesti értelmiségi perceket sem képes elviselni.

Nincs jogunk arra várni, hogy valaki, akinek már minden mindegy, tönkreteszi az életét azért, hogy egyszer sok év és sok halál után a magyar Nagypénteki Egyezmény megszülethessen. Nincs jogunk televízión keresztül nézni azt, hogy valaki mindenét feláldozza, nincs jogunk biztonságos távolságból szemlélni azt, amikor valaki megcselekszi azt, amit tán megkövetelt a haza, de mi akkor is letagadnánk, ha csak álmodnánk róla.

Pontosan annyi bátorságot van csak jogunk elvárni másoktól, amelyet magunktól is elvárhatunk. Az pedig, valljuk meg, nem sok.

...de talán több, mint a semmi, kicsi bátorság, ami még tisztességgel vállalható....

ITT OLVASHATÓ

BÁR A MAGYAR VIDÉKNEK KÖSZÖNHETI HATALMÁT, TOVÁBBRA SEM ÍGÉR SEMMIT A KISTELEPÜLÉSEKNEK A FIDESZ

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG

Szerző: SZEKA

2018.04.21.

Naivitás lenne abban bízni, hogy lesz kormányprogramja a negyedik Orbán-kormánynak, ha már választási ígéretei sem voltak, ugyanakkor döcögött a szekér az elmúlt négy évben is részletes, előremutató kormányzati stratégia nélkül is. Ennek a koncepciótlanságnak épp az a vidéki lakosság lehet a kárvallottja, amely megnyerte a választást a kormánypártnak. Nagy kérdés, hogy lehet-e még négy évig riogatni a menekültekkel a kistelepüléseken, avagy új mumusok után kell néznie a Fidesz propagandagépezetének. A vidéki emberek épp annak a politikai erőnek szavaztak bizalmat, amely a teljes reménytelenségbe taszítja őket. És mégis van logika abban, ami történik.

Miközben a Fidesz "sorostalanítja" az országot, semmit sem kínál azoknak az embereknek, akik kompenzálták a választásokon a nagyvárosok fokozódó kormányellenességét. Minden a feje tetejére állt az utóbbi négy évben Magyarországon, így egy percig se gondoljuk, hogy a kormánypártban bárki azért kardoskodik most, hogy végre szülessen valami koncepció a vidék felemelkedése érdekében. Magyarország problémái ugyanis legélesebb kontúrokkal a kis- és közepes településeken rajzolódnak ki. Innen vándorol el a legtöbb fiatal (leginkább külföldre, de a nagyvárosokba is sokan mennek), itt van a legkevesebb munkalehetőség, itt a legalacsonyabbak a keresetek, ide érkeznek legkevésbé kormányzati és uniós támogatások, itt pöffeszkednek legirritálóbb módon a Fidesz helyi oligarchái. Mégis adott egy új esélyt az itt élő lakosság annak a kormánynak, amely magyar vidék elsorvadásáért felelős.

Ahelyett, hogy a kormány a kampányban segítő jobbot kínált volna ezeknek a sanyarú helyzetben lévő embereknek, inkább megtöltötte a szívüket félelemmel és gyűlölettel. Ha nem lett volna elegendő migránsokkal riogatni a falusiakat és a kisvárosok lakóit, a biztonság kedvéért még egy kis utólagos rezsicsökkentéssel, valamint a nyugdíjasoknak Erzsébet-utalvánnyal kedveskedtek a legkiszolgáltatottabbaknak. Nyíltan vásároltak szavazatokat ezzel, olykor viszont még erre is rátettek egy lapáttal, és élelmiszercsomagokat osztottak a legszegényebbeknek, jellemzően a romák lakta vidékeken. Bármilyen ellentmondásosnak tűnik, de a helyzet az, hogy a megvásárolt szavazat a legolcsóbb voks ma Magyarországon. Sokkal kevesebbe kerül egy ilyen szavazat, mint amelyikért kampányolni kell, győzködni, érvelni kényszerül a kormánypárt helyi potentátja. Sokkal egyszerűbb részeg kukás emberrel ölelkezni, mint megismerni és megoldani a problémáit...

ITT OLVASHATÓ

A MOMENTUM ÉS MÁRKI-ZAY MOST ÉLI FEL HITELÉT

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2018.04.22.

Márki-Zay Péter nagyon sikeres és fontos fél éven van túl, de nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy egy kiforratlan elképzeléseket felvonultató, zavaros szervezőgárdát maga mögött tudó, és ami a legrosszabb, az általa is kártékonynak tartott és leváltani akart (!) posztkommunista pártok által megszállt, ezért minden bizonnyal kérészéletűre méretezett mozgalom fesztiválsorozat keretében felálljon a színpadra. Tette ezt úgy, hogy eddig ellentmondóan beszélt az országos politikai aspirációiról, és talán a rá váró hódmezővásárhelyi harcokra gondolva, meg akarván erősíteni a hátországát. De -- ismétlem -- tette ezt úgy, hogy világosan (de remélem, legalább homályosan) tudja, mit remélhet egy Gulyás Balázzsal az élen, a régi balos pártok védnökségével megszervezett, a szavazók legfeljebb 20%-ának szóló menettől. Amellett, hogy ez a fesztivál nélkülöz minden perspektívát, ami eddig is nyilvánvaló volt, most az is nyilvánvaló lett, hogy MZP türelmetlen, kapkodó, és nem világosak se a céljai, se a stratégiája. (Az ún. Új Ellenzék egy lesz a baloldali ellenzéki pártok között, amellyel szemben az ellenzéki establishment, a Fidesz által támogatva, már holnaptól harcot nyit.)

MZP a beszéde tartalmától függetlenül belekerült egy olyan kontextusba, amelynek alakulását -- az ellenzéki tér alakítását -- nem ő határozza meg és egyelőre nem látszik, mi tenné képessé erre a jövőben. A vállalkozása nehézsége abból is látszik, hogy egyedül fordította legalább részben a beszéde élét a parlamenti ellenzék ellen. Senki más nem akarta érteni a színpadon rajta kívül, hogy ennek itt és most ellenzék elleni tüntetéssé kellett volna alakulnia, mert ha most nem történik ez, akkor az ellenzéki pártok fölül hamar elmúlik az a nyomás, amely esetleg elvezethetne a végső közös fellépésig. A nyomás el is kezdett múlni már azzal, hogy a szervezők engedélyezték a pártzászlókat, ami nem lehet véletlen döntés a részükről: a céljuk lehet pl. MZP korábban is kinyilvánított távlati céljának aláásása az ellenzék felváltásával kapcsolatban. De akkor mire jó ez az egész? Hát arra: semmire. Vagyis arra, hogy ne csinálja más koordinálatlanul, radikálisabban a tüntetgetést. Helyette van csatorna, meder, központi tüntetés-menedzsment...

ITT OLVASHATÓ

A HAZA NEM LEHET ELLENZÉKBEN, A HÜLYESÉG MEG PLÁNE

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.04.22.

... Elsősorban szép nyári estét kívánok mindenkinek! Állítólag az áprilisra előrecsúszott nyár kicsit visszavesz jövő héten. Azért változatlanul meleg lesz, de legalább esni is fog. Nekem őszintén szólva tökmindegy, ám az időjárási viszonyokkal szorosabb kapcsolatot ápolók kedvéért feltétlenül szükségesnek éreztem megjegyezni.

Másodsorban arról akartam beszámolni, hogy nekem a nap kommentjét ma határozottan az LMP szállította az MTI-nek elküldött közlemény formájában, de mivel a holnap reggel ügyeletes kolléga (szia Erzsi!) már kinézte magának ezt a témát, ezért mindenféle kommentár nélkül pakolom ide, és meghagyom neki a nagyszerű lehetőséget, hogy értelmezze az értelmezhetetlent.

"Az LMP megválasztott képviselői hétfőre tárgyalásra hívják az ellenzéki frakciókat, hogy egyeztessék a parlamenti politizálással kapcsolatos terveiket, elképzeléseiket. Az LMP szerint az ellenzéki pártoknak nem egymással, hanem a Fidesszel kell küzdeni, mert csak így lehet valódi ellenállást kifejteni a kormánypártok hatalmával szemben. Ennek elősegítése érdekében kezdeményezi a párt a hétfői egyeztetést."

Ettől függetlenül jár a pacsi Hadházy Ákosnak, aki viszont minden kétséget kizáróan a nap alakítását nyújtotta a közpénztévében, ahova fene tudja, milyen oknál fogva hívták be, miután évekig nem hiányzott nekik. Najó, ne játsszam a naiv idiótát: az LMP nemrég lemondott társelnökét az ellenzék csúfos vereségéről és pártja széteséséről kérdezte volna a Migráns1 mikrofonállványa, ám Hadházy (kotkodácsolás helyett, nyehehe) udvariasan beledöngölte a talajba a kormánypropaganda ügyeletes szócsövét. Mondanám, hogy nem esett jól a lelkemnek, de az az igazság, hogy nagyon is jólesett. Aki még nem látta, a fenti linken megtekintheti (tényleg gyógyír a léleknek) a kedélyes csacspartit. Majdhogynem vicces volt, ahogyan az LMP politikusa a közpénzszolgálat társalkodónőjének memóriáját tesztelte – Farkas Flórián korrupciós ügye kapcsán – és mit adott a jóisten? A kedves hölgy nem emlékezett, mit mondott legutóbb Hadházy erről a témáról a közpénztelevízióban. Nehéz is lett volna, hiszen másfél éves társelnöksége ideje alatt egyszer sem hívták be bármiről is beszélni...

ITT OLVASHATÓ

A BENNÜNK ÉLŐ KELET - MIÉRT VAGYUNK FOGÉKONYAK A MIGRÁNSGYŰLÖLETRE

MÉRCE
Szerző: ÁMON KATA
2018.04.22.

Három év sem telt bele, és a migráns olyan alak lett Magyarországon, mint a zsákos ember. Ha nem vigyázunk, akkor bejön a kertbe, házba, megerőszakolja a nőket, elveszi tőlünk még a kultúránkat is. Vannak ennek persze kifinomultabb változatai is, de a fő félelem, hogy a közel-keleti és afrikai országokból érkező bevándorlók és/vagy menedékkérők jelenléte szükségszerűen káros, veszélyt jelent a magyar/keresztény/európai kultúránk jövőjére, és egyfajta konfliktusokkal teli, háborúhoz hasonló helyzetet idézne elő, amiben még a fizikai és szexuális erőszaktól sem riadnának vissza az ide érkezők.

Miközben szánakozóan mosolygunk a falusiakon, akik elhiszik az M1-ből (és a TV2-ből) áradó propagandát a Magyarországra tartó migráns hordákról, valójában ők sem gondolkodnak különbül, mint azok az értelmiségiek, akik szerint „civilizációnkat” a bevándorlás/menedékkérők befogadása fenyegeti. Sőt, talán a teljesen nyílt hazugságokra, pl. teljesen hamis „migránsokról készült” felvételek lejátszására is képes lakájmédia által megtévesztett embereknél sokkal elkeserítőbbek azok az „értelmiségiek”, akik úgy riogatnak no-go zónákkal és a bevándorlás veszélyeivel, hogy minden létező erőforrásuk megvan ahhoz, hogy ne a cigánybűnözőzés ekvivalensét gondolják a bevándorlókról/menekültekről/menedékkérőkről.

A rasszista-iszlamofób toposzok, ideértve a „jön a fekete/muszlim férfi, és megerőszakolja a nőinket, elfoglalja a városainkat, országunkat” fénykorukat élik. Igen, direkt írom, hogy rasszista, mert bár azok, akik a migráció fékentartását, a határok védelmét követelik, elsősorban kulturális okokra szoktak hivatkozni, ezek a bizonyos kulturális hivatkozások épp úgy szoktak változni, ahogy a kitiltást, kirekesztést követelőknek éppen kényelmes felhasználni azokat. Az sem éppen véletlen, hogy jellemzően azokat az egyébként nem bevándorlókat sikerül lemigránsozni, akiket külsőre muszlimnak, feketének azonosítanak.

Ez a cikk most nem arról fog szólni, miért helytelen homogén masszaként tekinteni a menekültekre/menedékkérőkre/bevándorlókra, mi a különbség jogilag és gyakorlatban a kategóriák között, honnan is jönnek valójában ezek az emberek és miért, stb. Nem csak azért, mert ezt nemrég egy Mérce-cikkben Nagy Zsófia remekül összefoglalta, hanem azért is, mert kevesen koncentráltak eddig arra, hogy a mi oldalunkról, tehát a magyarországi helyzetből hogyan jött létre az idegenellenesség, mik a fő elemek ebben.

Talán azzal érdemes kezdeni, mennyire nehéz rasszizmusról írni Magyarországon, hiszen aki bizonyos nézőpontokat rasszistának nevez, azt kockáztatja, hogy jobbról is, balról is leliberálisozzák, és úgy kezelik, mint aki egy nyugati, sznob mérce alapján osztja a népet. 

Ennek nyilván van oka:

az uralkodó liberális közbeszédben sokáig, de főleg az uniós csatlakozás előtt és alatt a lerasszistázás a másik civilizálatlanságának a hangsúlyozására szolgált – mintha a rasszizmus modortalan beszédmód lenne, és nem pl. olyan intézkedések sorozata, amiben a civilizálatlanságot hangsúlyozó politikusoknak is jócskán szerepe volt.
Miközben valódi küzdelem nem folyt a társadalmi-gazdasági (ideértve persze a rasszizmusból is fakadó különbségeket is, pl. a romák társadalmi kirekesztését) egyenlőtlenségek ellen, elterjedt az a beszédmód, amiben a politikai ellenfeleket civilizálatlannak, nem európainak (az európait pozitív jelzőként használva, mintha az európai országok történelmében nem lenne központi szerepe a gyarmatosításnak és az azt igazoló rasszista elméleteknek) bélyegezték meg.

Ez nem jelenti azt, hogy akkor nem volt rasszizmus vagy ne lettek volna olyan szereplők a közéletben, akik valóban küzdöttek ellene. Ez azt jelenti, hogy a politikai életnek fontos eleme volt az a diskurzus, hogy mi, magyarok még nem vagyunk elég civilizáltak, elég jól neveltek ahhoz, hogy megértsük, cigányozni nem menő. Ezzel nem csak az volt a gond, hogy csak a diskurzus szintjén segített a kirekesztett csoportokon, így pl. a romákon is, hanem az, hogy nem ez volt a célja.

Nem az egyenlőtlenségek felszámolása volt a célja, hanem a különbségtétel, a megfelelő, „civilizált” beszédmódot nem ismerők lenézése.

Emögött ott volt a fejlődés ígérete, hogy nekünk így kell beszélni, így kell viselkedni a jobb élet reményében, amit majd az uniós csatlakozás, Európához való tartozásunk biztosítéka és bizonyítéka fog nekünk elhozni. Így leszünk posztszocialista vagy posztkommunista, kelet-európai országból végre csak simán európai ország. A civilizáltak a keletiek ellen – fontos különbségtétel volt ez a ’90-es évek végén, 2000-es évek elején, csak akkor még Magyarország volt a Kelet, ahova nem akartunk tartozni. Amíg nem vagyunk uniós tagok, nem vagyunk része a Schengen-övezetnek, nincs eurónk, nem vagyunk elég jók, addig nem a Nyugathoz, a Kelethez tartozunk. A Kelettől való irtózást vagy annak lenéző, olykor pozitív, de általában negatív másságát hangsúlyozó beszédmódot orientalizmusnak nevezik. Ezt a fajta, a civilizálatlanságunkat, ideértve a modortalanságként kezelt rasszizmust is, hangsúlyozó politikai beszédmódot pedig nevezhetjük orientalista öngyűlöletnek. Gyűlöltük magunkat a kelet-európaiságunkért, a „keleti blokkhoz” tartozásunkért.

Aztán jött Orbán, aki ezzel szemben egyre egyértelműbben felkínált egy beszédmódot és jövőképet, amiben nem mi vagyunk a „rosszak”, az alkalmatlanok, hanem a Nyugat a pénzügyi-politikai gyarmatosítás miatt, amiért kizsákmányolja a kelet-európai országokat, és beleszól politikai tevékenységükbe. Az elsősorban Szíriából, egy időben érkező menekültek pedig lehetőséget adtak számára arra, hogy olyan idegenek is megjelenjenek tömegesen, akikre rá lehet mutatni: tessék, ők itt a kelet, nem mi, akik fenyegetnek, erőszakosak, nem viselkednek rendesen. Több mint tizenöt évnyi öngyűlölet után nem csoda, hogy ez a propaganda vonzó. És az sem csoda, hogy a saját magunk elleni orientalizmus jó táptalaja volt a mások elleni orientalizmusnak...

ITT OLVASHATÓ

A VÁLASZTÁSI CSALÁS SZÜRKE ÁRNYALATAI

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: EÖRSI MÁTYÁS
2018.04.21.

Elbűvölve és elámulva figyelem azokat az elemzői okfejtéseket, amelyek szerint az április 8-i választás végeredményét választási csalás nem befolyásolta. Elámulva, mert egyébként minden bizonnyal kiváló politikai elemzők, eredeti gondolatokkal rendelkező volt politikusok úgy vélik, a választásokról is mindent tudnak, és elbűvölve, hogy mekkora igény mutatkozik egyes elemzőkben még mindig arra, hogy objektivitásukat a kormánypárt(ok) oktalan megvédésével demonstrálják. A választási csalások relativizálásának a legkézenfekvőbb és leggyakoribb módja annak kimutatása, hogy a csalásnak nevezett események, a választási adatok visszafogása, a kormánypárti túlsúly a szavazást lebonyolító szerveknél, a határon túli magyarok közötti megkülönböztetés (a sor vég nélkül folytatható) bár "csúnya", a demokratikus jogállam normáinak meg nem felelő intézkedések voltak, a végeredményt valójában nem befolyásolták.

Hogy a csodába ne befolyásolták volna.

Egyenlő feltételek?

A felmentést keresők, a csalásra hivatkozókat elmarasztalók egytől-egyig a választás napján tetten ért anomáliákról állítják, hogy azok nem befolyásolták a végeredményt. Bár ezt a következtetést is hevesen vitatjuk, érdemes aláhúzni: az a világ, amikor a választást a szavazás napján csalják el, már a múlté. Sztálin mondta, hogy "Nem az a lényeg, hányan szavaznak az emberre vagy hogyan, sokkal fontosabb az, hogy ki számolja a szavazatokat és hogyan", a mai csalók azonban Sztálinnál lényegesen finomabb eszközökkel élnek. Úgy is mondhatnánk: "Nem az a lényeg, hányan szavaznak az emberre vagy hogyan, ugyanis mi döntjük el, hányan fognak tényszerűen elmenni szavazni és azt is, hogyan fognak szavazni". A modern, XXI. századi diktátor olyan törvényt fogadtat el, amely az ő győzelmét biztosítja, és gondoskodik arról is, hogy a választó csak olyan információk birtokában legyen, amelyek a rá való szavazásra predesztinálják. Akár úgy, hogy egyedül őt tartsa hiteles jótevőnek, akár úgy, hogy félelmet érezzen a kihívókkal szemben - e kettő természetesen kiegészíti egymást.

Az EBESZ megfigyelőinek (a világ legprofesszionálisabb, legnagyobb gyakorlattal rendelkező intézménye, az ODIHR) a választást követő napon közzétett, előzetes jelentésének a címe és első mondata, túllépve az EBESZ/ODIHR eddigi diplomácia gyakorlatát, igen súlyos megállapítást tesz: "Az április 8-i országgyűlési választásokat az állam és a kormánypártok anyagi forrásainak jelentős átfedése határozta meg, aláásva a jelöltek lehetőségét arra, hogy egyenlő feltételek mellett versengjenek.”

Tudatában annak, hogy az EBESZ/ODIHR jelentései a lehető legdiplomatikusabban fogalmazzák meg kritikájukat, ízlelgessük azt a kitételt, hogy az állam (adófizetők) és a kormánypártok anyagi forrásai közötti jelentős átfedés aláásta az egyenlő feltételek melletti versengést. Fordítsuk le egyszerű magyarra ezt a mondatot: A választók számottevő hányada nem hallhatott másról, mint arról, hogy Magyarország magyarsága veszélyben van, hogy Brüsszel és az ENSZ kényszer-betelepítésre készül és ettől csak a kormánypártok védhetnek meg, az ellenzék pedig azt tervezi, hogy migránsokat költöztet be magyar emberek lakásaiba. És mindezek után van Magyarországon, aki komolyan állítja, hogy a csalás nem volt hatással a végeredményre?

És akkor nem beszéltünk ezernyi anomáliáról, amelyeknek nem csak az a jelentőségük, hogy a Fidesz felé lejt a pálya, ilyen például az eltérő okból történő külföldön tartózkodás eltérő joghatása, hanem az is, hogy számos választó számára a Fidesz mindenhatóságát szimbolizálja, és különösen a kiszolgáltatottabb szavazórétegek ennek nyomán az erőre, tehát a Fideszre szavaznak majd...

ITT OLVASHATÓ

TÜNTETÉS, MINT MESSIÁS-CASTING?

GONDOLATViLÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2018.04-22.

Volt egy, a fiataloktól indult kezdeményezésből szerveződött, újabb tüntetés. Nem is írtam előtte semmit, mert akkor már előre a fejemre olvasták volna, hogy azért nem ért el semmit. Nyilván! Mert nyilván egy blog tehet mindenről. Miközben a messiást várják. Amivel nem szolgálhatok.

A tüntetés örvén felszólaltak a felszólalók. Mondván: „Mi vagyunk a többség”. A fiatalok képviseletében beharangozták Gyetvai Viktor diáktüntetőt. Majd a többi néma csend. Nem azért, mert nem akartak beszélni. De kezdetektől sem értettem, hogy az ellenzékiség nagy dicsőségére megválasztott Márki-Zay Péter mi a jó fenének kell kiemelt beszélőnek. Legyen jelen. De még jobb lett volna, ha egy, Hódmezővásárhelyen induló szolidaritási tüntetés vezetését vállalja. Az az ő terepe. Ott ismerik, ott híre van. Nem, nem féltem én tőle a fővárost. Nem is szeretném a fővárosi nimbusz rombolását látni benne. De jól jelképezi, hogy a tömeg vezérért kiált, és ő lesz az, akire rászakad ez a szerep. Ha minden városban lennének, lehetnének nagy tüntetések egy helyben ismert, és elismert, vezetővel az alighanem hatékonyabb lenne.

Annál biztosan hatékonyabb, mint a fővárosban, éppen az említett különállást sugalló, izolált feszültséglevezetéseket tartani. Olykor összejőve, majd egyre kevesebb tevőleges támogatóval meghalasztva a reményt. A tanártüntetéseken, annak idején Pukli volt az, akit pajzsra emeltek, és aki örömmel mászott be az ismertségbe a tömeg hátán. A most felszólalók közül talán Márki-Zay Péter az, aki számára ez megadatik. Ha él vele, elveszti a saját városát. Ha nem él vele, akkor elveszti a tömeg bizalmát. Sajnálom. A szervezőket is. Az eredeti kezdeményezőket is. Akik kezéből láthatóan csúszik ki a történések irányítása. Ahogy halványulnak az eredeti célok, csökkennek az indulatok, és aztán a többi: néma csend.

Mert minden sajnálatom azé, akit bántalmaztak. De a békemeneten való bántalmazás nem közösségi érdem. Nem Krisztus sebeinek felmutatása az, ami előre visz. Ahogy újságírónak lenni sem alanyi érdem. De a netadós tüntetések szervezése láthatóan sem vált dicsőségére senkinek. Tüntetést szervezni egy tervezet ellen szép dolog. A volna viszont nem történelmi kategória. Ott egy talán bevezetett akármi ellen fárasztották a tömeget. Itt egy megtörtént választási eredmény ellen kellene tudni hatékonyan fellépni. Kicsit más. Kicsit nagyon más. De sebaj, mert felszólalókban nincs hiány.

A tervezetteken kívül jöttek az előre be nem harangozottak. Csupa érdemes személyiség. Élőben, vagy videóról. A lényeg a szereplés. Mert egy színpad az olyan valami, amit meg kell tölteni. Fellépőkkel. Taps helyett világító telefonokkal üdvözölve üdvözülten a fellépést. Állítólag lesz még egy demonstráció. Elindítva az egész kezdeményezést azon az úton, amitől korábban féltettem a fiatalokat. Úgy, hogy az egésznek egy haszonélvezője marad. A regnáló hatalom...

ITT OLVASHATÓ

GYÁRFÁS ÉS EGY VOLT FŐÜGYÉSZ IS GYANÚSÍTOTT FENYŐ-ÜGYBEN, ÚJABB MILLIÁRDOK FELCSÚTRA - HETI LAPSZEMLE

ÁTLÁTSZÓ - MUTYIMONDÓ BLOG
Szerző: RÁDI ANTÓNIA
2018.04.21.

Index: Gyárfásnak falazott a volt fellebbviteli főügyész?

Gyanúsított lett az a volt főügyész, akinek a Fenyő János médiavállalkozó 1998-as kivégézésére felbujtással gyanúsított Gyárfás Tamás októberben hangfelvétel-leiratokat adott át, ám ő mégsem lépett. A hírt az ügyészség közleményét először megosztva közlő Index monogramozva említi Ihász Sándort, akit felettese, Polt Péter tavaly év végén indokolás nélkül menesztett a fővárosi fellebbviteli főügyészi tisztségből. Korábban a Fővárosi Főügyészség kiemelt ügyek osztályvezetőjeként Ihász Sándor vezényelte le a Kulcsár Attila nevével fémjelzett K&H ügyet. Ihászt most „hivatalos személy hivatali eljárása során, hivatali kötelessége megszegésével elkövetett bűnpártolás bűntettével” gyanúsítják. A gyanú szerint a volt főügyész 2017 októberében a Fenyő-gyilkossággal kapcsolatos beszélgetésekről készült hangfelvételek leiratát átvette. Ihász azoban nem teljesítette ügyészi kötelességeit, nem adta át a bizonyítékokat a nyomozóknak, az átvett leiratot az irodájában tárolta. Gyárfás és Ihász is tagadja az ellene felhozottakat.

Napi: 5,5 milliárd a felcsúti aktív turizmusra

Aktív turizmus fejlesztése címen újabb állami fejlesztések várhatóak egyebek közt a Vál-völgyi kisvasút nyomvonalán és a Pancho Aréna területén. A tervezett attrakciók projektgazdája a Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt. és konzorciumi partnerei lehetnek. A döntéselőkészítő kiadvány szerint összesen 5,5 milliárd forintba kerülhetnek a Felcsúthoz és környékéhez köthető, egyelőre csak koncepció szintjén létező projektek, amelyek megvalósítását a 2018-2022 közötti időszakra ütemeznék.

HVG via Nemgogol blog: Soros pénzelte a soroslistázó Figyelőt kiadó Schmidt Máriát

Schmidt Mária archív önéletrajzából egyértelműen kitűnik, milyen sokat köszönhet Soros György pénzügyi támogatásának. Ugyanis éveken élt és kutatott történészként olyan ösztöndíjakból, amelyeket Soros alapítványa finanszírozott. Így különösen pikáns, ahogy múlt héten a tulajdonában lévő Figyelő című hetilap Soros embereit listázta botrányos módon. Az önéletrajzából azóta eltűntek a Sorosra utaló részek, ami korábban állítólag még szerepelt többek közt a XX. Századi Intézetnél.

24: Töröltek egy hatalmas adatbázist a választási szoftvergyártók

Súlyos gondokat okozott az állami szerveknek, hogy az év elején az IdomSoftnál törölték a szabálysértések elektronikusan tárolt adatait. A szabálysértési nyilvántartási rendszer egész országra kiterjedő adatbázisában szerepeltek a szabálysértést elkövetők, a helyszíni bírságoltak, valamint a szabálysértési eljárás hatálya alatt állók személyes adatai, és az ügyek alapinformációi. A Belügyminisztérium irányítási körébe tartozó IdomSoftnál a rendszer átalakítása alatt csúszott be egy kommunikációs hiba, ezért nyomták meg a törlés gombot. Az adatok végleges törlése hónapokig akadályozta az ominózus ügyekkel foglalkozó szervek működését és a bírságok rendezését, csak a hagyományos, papíralapú nyilvántartás mentette meg a céget attól, hogy egy óriási botrány közepébe csöppenjen a választás előtt. Az Orbán-kormány idején, 2013-ban államosított IdomSoft Informatikai Zrt.-nek fizetett ki 1,3 milliárd forintot a Nemzeti Választási Iroda a 2018-as választás informatikai rendszerének kiépítésére. A cég két éven keresztül fejlesztett rendszere azonban a választás reggelén eltűnt az éterből, csak egy lebutított változat volt látható a választási oldalon. A több mint 350 alkalmazottat foglalkoztató IdomSofthoz fűződik – a többi közt – az Ügyfélkapu, az okmányirodai hálózat, a személyiadat- és lakcímnyilvántartás, az integrált gépjármű felelősségbiztosítási nyilvántartás és a határellenőrzést szolgáló schengeni információs rendszer létrehozása.

HVG: Tiborcz haverja viheti a Kolosy téri piacot

A választások után kevesebb, mint két héttel, csütörtökön meg is szavazhatta a képviselő-testület, hogy Tiborcz István barátja és üzlettársa kapja meg a Kolosy téri piac épületét. Erdei Bálint cége, a Redwood Kft. szerezte a legtöbb pontot, szám szerint 95-öt a Kolosy téri piac gasztronómiai jellegű hasznosítására kiírt pályázaton. Erdei az Eliosban anno Tiborcz István miniszterelnöki vő tulajdonostársaként tűnt fel. A bérleti szerződést elvileg május végéig aláírják, kivéve, ha a kiválasztott cég eláll szándékától.

ITT OLVASHATÓ

ADDIG SÉTÁLTATJÁK A TÖMEGET, MÍG HAZAMEGY

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.04.22.

Orbán Viktor megrendelésére sem lehetne a Fidesznek kedvezőbb tüntetéseket szervezni. A második tüntetésre is nagyon sokan kimentek, de nem kell aggódni, még néhányszor kell, az is lehet, hogy már csak egyszer kell megsétáltatni az elkeseredett embereket, és aztán a NER megnyugodhat. Túl van a 2018-ban elcsalt választáson, levezették az utórezgéseket.

Igen, nem titkoljuk, szerintünk kollaboránsok szervezik ezeket a tüntetéseket, mert az első alkalommal még lehetett azt mondani, hogy a szervezők a gyorsan összerántott 100 ezer embernek nem találtak senkit, aki beszélni tudna, és mondanivalója is lenne, ezért maguk vállalkoztak a feladatra. De másodszorra ezt már nem lehet mondani, fel lehetett készülni.

De mint kiderült, a szervezők gondosan szelektáltak, nehogy olyan emberek kerüljenek a mikrofon elé, akik államcsínyről, az alkotmányos rend megdöntéséről, diktatúráról vagy a maffiaállamról beszélnének. Lett volna idő megtalálni neveket, arcokat, gondolatokat, de a jelentkezőket is elutasították, akik a nép, a sétáltatott emberek hangját szólaltatták volna meg.

Ez egy szándékosan lefojtott, korlátok közé szorított, méghozzá a kollaboránsok korlátai közé szorított “sétáltatás”, amely a gőz levezetésére szolgál. Rogán sem szervezhetne jobbat. De nincs ezen mit csodálkozni, a fő szervező Gulyás Balázs édesanyja éppen most készül pártja (MSZP) színeiben bevonulni a parlamentbe, legitimálni Orbán rendszerét. A fia fogja-e azt mondani tízezreknek, hogy diktatúra van, az anyja pedig ezt legimálja?...

ITT OLVASHATÓ

ILYEN ÓRIÁSI, DE MAGÁNYOS TÖMEGET MÉG NEM LÁTOTT PEST

444.HU
Szerző: ÁCS DÁNIEL
2018.04.22.

Ha az első tüntetés az elvesztett választás utáni sokkterápiás összejövetel volt, akkor ez a második volt a keserű ráébredés vagy a felocsúdás estéje. A múlt szombati demonstráción a vonulók leggyakoribb beszédtémája a választási csalás volt. Érezhetően nem tudták elfogadni, nem voltak képesek elhinni a Fidesz brutális győzelmét. Pontosan így voltak ezzel a tüntetés teljesen amatőr szónokai is. Előbb újraszámlálást, majd új választást követeltek.

A másodszorra is utcára vonuló sok tízezres tömeg mostanra úgy tűnt, elkezdte elfogadni a választási vereséget, legalábbis sehol nem hallottam, hogy a választás anomáliáiról beszélgetnének az emberek, és a főfellépő, Márki-Zay Péter is igyekezett szembesíteni a tömeget azzal, hogy ezen a választási eredményen már nem lehet változtatni, a csata elveszett, és most már senki nem volt képes őszintén üvölteni, hogy: „Mi vagyunk a többség.”...

ITT OLVASHATÓ

DÉZSMA

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.04.22.

Az újabb, és soha véget nem érő kétharmad első buzgalmában mit is tarthatott volna fontosabbnak, mint a kórházaktól visszaszedni a pénzt, ezzel párhuzamosan pedig az egyházaknak biztosítani az apanázst, amelyek ugyan nem Virág elvtársak, de biztosan kérnek valamit. Nem egyszer majd, hanem soha véget nem érőn.

Az adófizető polgártársak idén még előtte állnak az adó egy százaléka fölötti rendelkezésnek, s hogy, hogysem, ha a térdre csuhásoknak adakoznának, a nagyhatalmú NAV lehetővé teszi számukra, hogy a felajánlásuk ne egy alkalomra szóljon, hanem mindhalálig. A homlesszeket pátyolgató sorosisták javára ilyet tenni nem lehet.

A csuhásoknak szóló, sírig tartó adakozás vissza is vonható persze, de jure tehát semmi baj, csak de facto üli meg a lelkeket az iszap. Nem tudható ugyanis, illetve persze igen, hogy mért nyalja Tállai et. az egyházak valagát, és miért igazgatja vissza tündöklő országunkat a digitalizált középkorba. Az egyházuk az a kampányeszköz, amely az üdvözülést Orbán valagához köti, a kampány meg pénzbe kerül.

Kivethetnének tizedet is – magyarul dézsmát – az Isten munkájára való felajánlásként, amit például Aranyszájú Szent János keresztényi kötelességnek tartott. Igaz, még abban az időben, amikor piros pöttyös seggünkkel keleti rónaságokon nyargalásztunk, vagy épp a Szíriuszon volt a haligali. Viszont ez az adófajta minálunk éppen 1848 után szűnt meg, az összes aradi vértanú forog most tehát a sírjában.

Orbán azonban beteges vonzalmat érez a feudalizmushoz, ami berendezkedéshez ebben az országban ölég sokaknak nem fűlik a foga. Fideszék kurválkodnak itt a hittel, amire oly igen érzékenyek, pedig ez, ami itt van, nem nevezhető annak. Hite a totem előtt leboruló pápuának van, a magyar Béla nénik csupán egy félkatonai erőszakszervezet mórikálásának áldozatai...

ITT OLVASHATÓ

"ELŐÍTÉLETEKKEL TERHELTEN ÉRKEZTEM BRÜSSZELBE" - BESZÉLGETÉS ROBERT MENASSE OSZTRÁK ÍRÓVAL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: FÓTI TAMÁS
2018.04.20.

A múltat nem lehet feldolgozni, de megmutathatjuk, hová vezetnek az embertelen rendszerek – vallja Robert Menasse (63), napjaink egyik legjelentősebb osztrák írója. A főváros című regényével tavaly elnyerte a Német Könyvdíjat. Esszéivel, tanulmányaival évtizedek óta jelen van az európai közéletben, szenvedélyesen érvel az európai integráció mélyítése mellett, a nacionalizmus minden formáját elavultnak és visszarendezőnek tartja, az európai föderalizmus szorgalmazásának rendeli alá írói eszköztárát is. Fordított portugálból, hét évig volt docens Brazíliában, és nem rest felkerekedni, ha készülő műve történetesen nem hazájában játszódik. Brüsszelben éveket töltött, hogy megírja regényét az Európai Unióról.

– Másfél évtizeden át voltam brüsszeli tudósító, így nem volt nehéz ráismernem regénye helyszíneire, hétköznapjaim kulisszáira. Tényleg csak azért költözött Brüsszelbe, hogy minél teljesebb, hitelesebb képet adhasson az eurokratákról?

– Valóban ez volt az alapötlet. Egyszer csak rádöbbentem, hogy az európai egység, az EU valami sokkal radikálisabb, forradalmibb dolog, mint amit a hétköznapokban gondolunk róla. A történelem során először fordult elő, hogy egy egész kontinens politikai-gazdasági életének keretfeltételeit egyetlen városban alakítják anélkül, hogy központosított államról kellene beszélnünk; az alapokat szupranacionális intézmények tartják egyben. Jött az ötlet, hogy talán személyesen kellene meggyőződnöm arról, miként működik – vagy éppen nem működik az integráció. Hiszen ezt nem lehet egy útikönyvvel az ölünkben, egy bécsi kávéházból elképzelni – oda kell menni, minél több embert elérni, találkozni az ott dolgozókkal, kifürkészni igényei­ket, megismerni céljaikat, feladataikat, látni, hogy néz ki egy napjuk, mire jár az agyuk... Kíváncsi voltam arra, hogy vajon regénnyé formálhatók-e az ott tapasztaltak. Balzac szavaival: „írj úgy, hogy kortársaid magukra ismerjenek, az utókor pedig megértsen...”

– Nyilván voltak prekoncepciói az EU-ról, mielőtt átköltözött Brüsszelbe. Mennyiben igazolódtak ezek?

– Felcsigázottan, de tény, hogy előítéletekkel terhelten érkeztem Brüsszelbe, ami elkerülhetetlen, ha az ember egy európai országban él, és a honi sajtót olvassa. Nem bölcsként mentem oda, hanem kíváncsi emberként. Előítéleteim egy része nem igazolódott, viszont sok problematikus dolog konkrét formát öltött. Jobban megértettem az európai projektet, de a kritikus elemeit is inkább meg tudtam ragadni. Rengeteg anyagot gyűjtöttem, de valahogy mindig úgy alakult, hogy a megszerzett tudást előbb esszék megírásában kamatoztattam, a regény pedig késlekedett. Kötetbe gyűjtöttem ezeket az esszéket (Európai hírnök, 2012), amelyek nyomán szaporodtak a meghívások konferenciákra, szakmai vitákra, ezek elmélyítették ismereteimet, és közben mindig visszataláltam Brüsszelbe. Éreztem, hogy most már szép lassan hozzáláthatok a regényhez, ebben a sok kultúrájú, tarka nyelvi közegű, politikailag nagyon bonyolult szövetű városban...

ITT OLVASHATÓ

HITEGESSÉK CSAK SAJÁT MAGUKAT, MÁST NEMIGEN TEHETNEK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2018.04.21.

...Móka és kacagás az élet. A független – hahaha – ÁSZ még a választások előtt belenézett hét ellenzéki párt könyvelésébe – mit ad isten a Fidesz-KDNP valahogy nem érdekelte őket – és több esetben is szabálytalanságot fedezett fel. Azután tehát, hogy a Jobbikot gyakorlatilag megpróbálták eltiporni pár héttel a választások előtt, immár az kiderült: a Jobbik mellett a DK, valamint a PM is megbukott az Állami Számvevőszék által eszközölt vizsgálatokon. Szerintük a pártok könyvvezetési szabálytalanságokat vétettek, továbbá az ÁSZ hiányosságokat tártak fel, valamint megállapították, hogy tiltott vagyoni támogatást fogadtak el.

Hogy a Fidesz-KDNP gazdálkodása vajon miért nem hozta lázba az ÁSZ-t, azt elég egyszerű kitalálni. Az intézmény elnöke ugyanis az a Domokos László, aki egykoron fideszes képviselő volt. Hogy ez mennyire teszi őt függetlenné? Pont annyira, amennyire a fent írtak bizonyítják. Semennyire. Bár ha őket kérdezzük:

Az ÁSZ a politikai pártok ellenőrzése során is elsődleges célnak tekinti az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a közpénzekkel való szabályszerű gazdálkodás követelményeinek érvényesítését.

Hacsak így nem. Noha a hatalom ismét megpróbálta elhallgattatni Alföldi Róbertet, ez ezúttal sem sikerült. Hála a még egyenes gerincű, becsületes embereknek, akik az ország minden pontján megtalálhatóak. Korábban Zalaegerszegen mondták le Alföldi Róbert egyik fórumát, melyet így Zalaszentgróton, a helyi művelődési házban tudtak megrendezni. Ezúttal a pécsi városvezetés rettent meg az országosan elismert művésztől, így az oda tervezett és Alföldi Róbert főszereplésével futó Igenis, miniszterelnökúr! című darabot mondták le. Magyarázat nem volt, sem a darab rendezője, sem a jegyet megvásárlók számára.

A történetnek azonban itt még nem volt vége, ugyanis a helyi közösségek ezúttal is összefogtak, hogy helyet adjanak a fent említett darabnak. A darab Szigetváron kerül megrendezésre...

ITT OLVASHATÓ