HÉTVÉGI RÁADÁS 2 - MILOS FORMAN: TŰZ VAN BABÁM

YOUTUBE
Rendező: MILOS FORMAN
1968

1968-as Tűz van babám! Oscar-díj jelölést kapott a legjobb külföldi film kategóriában. Méltán. Milos Forman tűzoltóbálja hatalmas sikerrel robban be a filmvilágba. Az ötletet maga a valóság adta. Forman barátaival részt vett az "én kis falum"ban egy tűzoltóbálon, s úgy gondolta, ezt meg kell örökíteni filmvásznon. Figurái, karakterei autentikusak, amatőr szereplőkkel és profi színészekkel játszatta el ezt az egyszerű emberi falutörténetet. S azon túl, ott a nagyvilág. A történelmi dátum 68, a távoli szűk kis világ úgy működik, mint a valóság. 

A tűzoltóegylet derék tagjai elhatározzák, bált rendeznek, ahol kitűntetést adnak át nyugalmazott parancsonokuknak, szépségkirálynőt választnak, tombolát szerveznek. A bál burleszkbe illő összeomlásba fullad: a szépségkirálynői címet tukmálni kell, az ünnepeltről elfeledkeznek és amíg a tűzoltók bált adnak, a faluban egy ház lángra gyullad. Amikor pedig tombolaszelvényekkel próbálnák megsegíteni a károsultat, kiderül, hogy a bálozók ellopták a nyereménytárgyakat. (A film évekig dobozban állt, betiltották.)

ITT NÉZHETŐ MEG

HÉTVÉGI RÁADÁS 1 - AZ OSZTÁLY (FRANCIA FILMDRÁMA)

YOUTUBE
Rendező: Laurent Cantet
2008

François egy olyan iskolában osztályfőnök, ahol szinte minden diák különféle nemzetiségű és hátrányos helyzetű családból jött. A nehéz helyzet ellenére a tanárokat a legjobb szándék, a kitartása és a tolerancia jellemzi. Minden erejükkel azon dolgoznak, hogy bátorítsák a diákokat és a lehető legjobb oktatást nyújtsák nekik. Ennek ellenére a különböző kultúrák és temperamentumok gyakran szítanak konfliktust az osztályban. A diákok miközben sokszor szórakoztatóak és inspirálják a tanári munkát, magatartásukkal a legelszántabb tanár kedvét is elvehetik az együttműködő munkától. Mivel François se nem körülményes se nem túl szigorú a diákok kezdetben együttműködőek, vagy legalábbis rá lehet őket beszélni a munkára. Nyíltsága gyakran meglepi a diákokat, akik közül néhányan maguk is megnyílnak előtte. François igyekszik ragaszkodni ahhoz, hogy a diákok tisztelettel beszéljenek egymással és vele is, de nehéz helyzetbe keveri magát, amikor diákjai elkezdik feszegetni a határokat. Díjak és jelölések: Cannes-i fesztivál (2008) - Arany Pálma: Laurent Cantet Cézár-díj (2009) - Legjobb forgatókönyv: Laurent Cantet Robin Campillo François Bégaudeau Európai Filmdíj (2008) - Legjobb film jelölés Európai Filmdíj (2008) - Legjobb rendező jelölés: Laurent Cantet Cézár-díj (2009) - Legjobb film jelölés: Laurent Cantet Caroline Benjo Carole Scotta Cézár-díj (2009) - Legjobb rendező jelölés: Laurent Cantet Oscar-díj (2009) - Legjobb idegennyelvű film jelölés

ITT NÉZHETŐ MEG

VÉRHÁNYÁS, PLÁZAÁLOM, NYOMORHARC

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: VASÁRNAPI HÍREK
2018.04.15.

Ahol az emberek 90 százaléka közmunkából él, ott próbál segíteni a SZIA InDaHouse program - a zömmel roma gyerekek felzárkóztató projektet a mélyszegénységben élők "felső tíz százaléka" veszi észre, azok akiket nem szívott be végleg a nyomor, és a gyereküknek még mindig jobb jövőt látnak.

Középen konyha, viaszosvászon abrosz, klasszikus kredenc. Balra picike háló, jobbra gyerekszoba, régi típusú kis tévével. Az 5 éves Dominik és a 4 éves Amanda épp Geronimo Stiltont néznek, amikor a SZIA InDaHouse önkénteseivel megérkezünk hozzájuk.

Nem ide indultunk eredetileg, csak Ricsiéknél nem volt alkalmas. Egy hónapos lett a kistestvér, ünnepelték a megérkezését. „Egy hónapig nem szabad örülni neki – mondja az apa, bármi történhet. – Ha idő előtt hozzánő a szívedhez, megnézheted magad.” Jancsiéknak is nemet kellett mondaniuk ránk. Az anyja vért hányt az éjjel. Majd délután jön a tanodába, mondja. Szóval, maradt a Barna család, Domi és Amanda. Tamás, az édesapa még örül is nekünk, szívesen benne lesznek az újságban, büszke a portájára. Nemrég költöztek ide. Bevakolva persze nincs mindenhol a ház, arra még nem futotta, meg imitt-amott hiányzik még ez-az, de alapvetően jól élnek, a gyerekeknek van mindenük, műanyag Rambo-kés, pókemberes póló és kistévé.

Mivel az InDaHouse önkéntesei többnyire mélyszegénységben élő gyerekek felzárkóztatásával foglalkoznak hétvégente, picit szabadkoznak, hogy a Barna családdal nem a tipikus rászorulót tudják nekünk megmutatni. Persze, akik nagyon szegények, be sem engednének. Szégyellik. Tamásnak van rendes, tisztességes munkája: nyílászárókat szerelnek be Miskolctól Debrecenig mindenfelé. Nagy dolog ez egy olyan vidéken, ahol az emberek 90 százaléka közmunkából él. Domi és Amanda édesanyja is közmunkás, pocakosan megy hagymát ültetni – „áh, csak húzkodom be a sort”, bagatellizálja a sorhúzkodást, és nyomatékosításként még legyint is egyet, nem nagy ügy az egész. Ők itt a környéken a felső 10 százalék, a gyerekeik verseket tanulnak, játékaik vannak, meséket ismernek, és tudatosan azért kérik az önkéntesek segítségét, hogy a picik jó iskolába járhassanak. Hogy többek legyenek, mint ők, a szülők.

Leülünk velük a földre, előkerülnek a játékok, Domi ügyesen magyarázza a Lotti Karotti szabályait, tízig simán elszámol, ha lépni kell. Amanda nehezebben nyílik meg, vele színtanulós játékot játszik Luca, az InDaHouse legfiatalabb, még középiskolás önkéntese. „Errefelé közel sem egyértelmű hogy a gyerekek ismerik a színeket, mire általánosba mennek. Számfogalmuk pláne nincs, nem tudják, merre van a fent és a lent” – meséli Luca, majd hozzáteszi, hogy Zalánéknál például, ahová rendszeresen kijár kora gyerekkori fejlesztésre, olyan sötét van abban az egyetlen szobában, ahol hatan laknak, hogy még ő se tudja megkülönböztetni a pirosat a narancstól...

ITT OLVASHATÓ

6 TANULSÁG A SZOMBAT ESTI TÜNTETÉSRŐL: LÉTREJÖTT A CENTRÁLIS ERŐTÉR ORBÁNNAL SZEMBEN

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: Mr Flynn Rider
2018.04.15.

A 100 ezer résztvevős szombat esti kormányellenes tüntetés számos, érdekes jelenségre rámutatott, ezek közül válogattunk ki párat. 

1. A Fidesz megint csak a saját szavazóihoz beszélt és sorosozott

Azt a következtetést vonta le a párt központi bizottsága, hogy nem az ellene felvonulókat nem is tudja megszólítani, úgyhogy inkább háborús viszonyokat vizionáltak, hergeltek a párt propagandakiadványain keresztül, illetve utólag kiállították Rogán Antalt, aki szintén sorosozással múlatta az időt. Az üzenet az ellenzéki szavazóknak és általában az ellenzéknek az volt: háborúban állunk veletek és aki nincs velünk, az ellenünk van. (Ezt az üzenetet közvetíti a Fidesz évek óta, avgyis fenyegetőzik.) Az Origo például megint annyira lelkesen próbálta a propagandát tolni, hogy nem említette meg a 100 ezres tömeget, próbálta az egész tüntetés jelentőségét minimalizálni, de közben iszonyatos hangerővel uszított a tüntetők ellen, mintha óriási veszélyt jelentenének az országra.

2. Az ellenzéki szavazók már egy tömböt alkotnak, a pártok még nem

Sok elemző szerint az ellenzék bukott meg a választásokon, mert képtelenek voltak egységesen, egy programot felmutatva, egy víziót bemutatva hiteles jelölteket állítani. Az ellenzéki pártok képviselői is ott vonultak a tömegben, de pártzászlók nélkül és nem is szólaltak fel. Az ellenzéki pártok addig intrikáltak egymás ellen, amíg végül saját magukat verték meg. (Mint látható az LMP-ben és a Jobbikban, a párton belül is komoly harcok mentek, amik most kaptak csak nyilvánosságot.) Ehhez képes az ellenzéki szavazók a DK-soktól a jobbikosokig, a momentumosoktól az lmp-sekig együtt vonultak fel tegnap este, demonstrálva egységüket. Ezeket az embereket nem képviseli senki. Óriási az űr az ellenzéki oldalon.

3. Egy tüntetésnek önmagában nincs esélye a kormányt megbuktatni, vagy rendszert váltani

Érzik ezt a szervezők is, ezért jövő hét szombatra máris meghirdették a következő tüntetést. Csakhogy hosszú távon a tüntetések ki szoktak fulladni; az „Orbán, takarodj!” már zúgott évekkel ezelőtt is. Ezért az ellenzéki szavazók és pártok feladata lenne a társadalmi beágyazottság növelése, egy közös vízió kidolgozása, hiteles jelöltek kitermelése és az üzenetek eljuttatása a bizonytalanokhoz, illetve a Fidesz-szavazókhoz. Mindaz a feladat, amit a parlamentben nem lehet elvégezni és amit az utóbbi nyolc évben az ellenzék elszalasztott. Azt gondolták, hogy az égbekiáltó korrupciós ügyek felemlegetése és a gyalázatos visszalépegetős-üzengetős önlejáratás elég lesz a Fidesz legyőzéséhez. Így az ellenzéknek nincs több lehetősége, mint tényleg megszervezni, felépíteni saját magát. Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester azt üzente a tüntetőknek: építkezésre van szükség és ebben teljesen igaza van...

ITT OLVASHATÓ

MÁR CSAK A KÖZÖS HAZUGSÁGOK TARTJÁK ÖSSZE A NEMZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS RENDSZERÉT

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.04.14. 

Ne várjunk Orbán Viktortól öszödi beszédet, de apránként egyszer szét fog hullani a Fidesz hazugsággyára. A köztévé munkatársai egyelőre név nélkül meséltek arról, hogyan vezették félre a közvéleményt a legutóbbi terrortámadásként tálalt németországi tragédia, és a menekülthullám méreteit illetően, ugyanakkor sok gyanús körülmény sugallja azt is, hogy nem voltak teljesen tiszták a viszonyok a választásokon sem. Nem is lehet úgy egy alternatív valóságot felépíteni, hogy közben igazat mondunk azoknak, akik számára építgetjük ezt a fiktív világot. Kérdés, hogy mikor kezdenek kibeszélni a rendszert felépítő és életben tartó emberek?

Az ország lakosságának nagyobbik fele rég tudja, hogy nem létezik Soros-terv, hogy az ellenzéki pártok nem akarják lebontani a déli határra épített kerítést, az ENSZ és az EU nem akarja ránk kényszeríteni menekültek tízezreit, és hogy nem menne rá a gazdasági növekedésünk arra, ha mégis befogadnánk néhány ezer embert. A választók többsége ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy a magyar kormány tavaly befogadott 1300 menekültet, a letelepedési-kötvénybiznisznek köszönhetően pedig 20 ezer olyan EU tagországokon kívül élő polgárt fogadtunk be, akik komoly biztonsági kockázatot jelentenek Magyarország és az Európai Unió számára is.

Jól tudja több millió ember, hogy a közszolgálatinak mondott média csakis a kormány szempontjait veszi figyelembe, amikor műsorait, adásait, híreit készíti, a szerkesztőségek forródróttal kötődnek a propagandaminisztériumhoz, ahonnan lényegében lediktálják a feladatokat az ott dolgozó munkatársaknak. Ha mégis azt hinnénk, hogy így is lehet hitelesen tájékoztatni, akkor vizsgáljuk meg, milyen híradásokban számoltak be ezek a médiumok a Fideszhez közel álló oligarchák, vagy éppen a pártban vagy kormányban tisztséget viselő politikusok korrupciógyanús ügyeiről. Nem túlzunk akkor sem, ha azt mondjuk, hogy hazudtak reggel, délben és este.

A nagy közös hazugság persze nem korlátozódik a kormánymédiára. Nem látjuk, hogy miként lehetne hinnünk annak az ügyészségnek, amely a kormány számára kínos ügyeket vagy lepattintja magáról, vagy nyújtja, mint a rétestésztát. Nincs törvény előtti egyenlőség, a kisembereket megbélyegzik, ha a hatalmasok útjait keresztezik, a milliárdos csalási ügyekben pedig évekig nem történik semmi. De ugyanígy nem igaz az a sikerpropaganda sem, amit a gazdaság állapotáról harsog a kormány. Szinte minden mutatóban visszaesés tapasztalható, a leszakadásunk pedig a regionális versenytársakhoz képest nyomasztó...

ITT OLVASHATÓ

HÁROM VIDEÓ, AMI MEGMUTATJA, MENNYIRE SOKAN VOLTAK A TEGNAPI TÜNTETÉSEN

MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.04.15.

Egy Kádár Bence nevű videós repült be drónjával a légtértilalom ellenére a tegnapi tüntetés főlé, és örökítette meg, mennyire brutálisan nagy tömeg volt a Kossuth téren és az Alkotmány utcában. A mi tudósítónk szerint amikor a Kossuth tér megtelt, még az Alkotmány utcából is kilógott a tömeg, a Bajcsyra. Negyedik videóként pedig nézzétek meg a Mérce timelapse videóját a Kossuth tér felé ömlő tömegről...

ITT NÉZHETŐK MEG

SZÁZEZRES MÉLTÓSÁGTELJES TÖMEG TÜNTETETT A KORMÁNY ELLEN, SZABAD SAJTÓT ÉS TISZTESSÉGES VÁLASZTÁSOKAT KÖVETELVE

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: HALÁSZ ÁRON
2018.04.15.

A szervezők becslése szerint több mint százezren tüntettek a kormány ellen Budapesten szombaton. A kormánypropaganda törő-zúzó külföldiek részvételével rémisztgette a közvéleményt, de ehelyett a legkülönbözőbb emberek demonstráltak békésen, ellenzéki tüntetésen ritkán látott számban és sokszínűségben. A Kossuth tér teljesen megtelt, a tömeg az Alkotmány utcában egészen a Bajcsy Zsilinszky útig állt. Fotósok szerint többen voltak, mint a március 15-i Békemeneten, ahol Orbán Viktor elégtétellel fenyegette meg a teljes ellenzéket.

A tüntetők a szavazatok újraszámlálását, gyűlöletkampány helyett szabad sajtót, pártatlan közmédiát, tisztességes választást és új választási törvényt követeltek, az ellenzéknél pedig azt szeretnék elérni, hogy ne magával harcoljon, hanem álljon ki a többségért. A kormánymédia jóelőre utcai erőszakkal és rendbontással riogatott, azonban ennek nyoma sem volt a szombati eseményen...

A tüntetésen felszólalt a közelmúlt diáktüntetéseinek legjobb szónoka Gyetvai Viktor, a konferanszié a netadós tüntetéseket szervező Gulyás Balázs volt, de beszélt szombathelyi ügyvéd, gimnazista költő is, és levelet küldött Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester.

Igazából mégsem a beszédek jelentették a tüntetés igazi erejét, hanem a tömeg. Szervezetten jelentek meg jobbikosok, Momentumosok, MSZP-sek és DK-sok, de a legnagyobb erejét mégis a politikai spektrum és a társadalom legszélesebb rétegeiből és korosztályaiból álló civil résztvevők jelentették.

Egyszerre lehetett EU-s, árpádsávos és magyar zászlókat látni, a demonstrációra nagyon sokan jöttek vidékről is. Bár nagy részük máskor szinte semmiben nem értene egyet, a kormány elutasítása elég erős kapocs volt a közös demonstráláshoz...

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

ELLENZÉKI FÉNYÁR A KOSSUTH TÉREN, VIRÁG A RENDŐRSORFAL ELŐTT - VIDEÓ A SZOMBATI TÜNTETÉSEKRŐL

168 ÓRA ONLINE
Szerző: KÖKÉNYESI GÁBOR
2018.04.15.

A bezárt Magyar Nemzetért tartott megemlékezéstől a Kossuth téri tüntetésen át az Oktogonon és a Fidesz Lendvay utcai székháza előtt tartott levezetésig követtük az eseményeket. Kökényesi Gábor riportja. Kattintsanak!

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

AZ ÚJ VÖRÖS SEGÉLY

SZTÁRKLIKK
Szerző: LENDVAI ILDIKÓ
2018.04.15.

Három dolgunk biztosan van, keseregve is. Nemcsak a sokat szidott pártoknak, hanem mindnyájunknak, akik akár egy fb-csoportban vagy baráti társaságban "közéletet élünk".

1. Az első az érzelmi közösség fenntartása. Noha értem, mégis fáj, hogy az arra hivatottak mintha magukra hagynák a fájdalomban, a csalódásban, az értetlen döbbenetben a demokratikus szavazókat.

Értem (én is voltam ilyen szerepben), hogy a hivatásos politikusokat más foglalja el: az LMP (mellesleg a Jobbik is) talán a szakadás szélén, a pártok nagy részében a vezető, vezetők lemondtak. De ez nem mentség arra, ha a választóink úgy érzik: csak nekik szakad meg a szívük, csak ők dühöngenek, estek kétségbe, ott fent meg nem.

Tudom, hogy nem így van, de sokaknak így látszik. Emberi szó kell, annak éreztetése, hogy közös a veszteség és a fájdalom, és közösen fogunk továbblépni is. Chikán Attilának a feketelista aljassága miatt félig kibuggyanó könnye a tévében többet jelentett, mint sok politikai nyilatkozat.

2. Mélyebben kell végiggondolnunk, miben különbözik annyira a falu és a kisváros a nagyvárostól. Persze, az információk eljutásában, ezért a migráncsozás (a hvg nyelvújításával a "stopkodálás") hatásfokában is. De a "migráns" csak alkalmas hívószó másfajta félelmek, bizonytalanságok, ijedelmek előhívására. Épp úgy, ahogy a gyerekmesékben a "boszorkány", a "gonosz manó" a gyerek meg nem fogalmazott félelmeit testesíti meg.

A kisebb településeken annak a nagyon kicsi biztonságnak az elvesztésétől tartanak, ami a gazdasági válsághoz képest úgy-ahogy megvan, ha nem is mindenkinek. Az éhbérrel díjazott közmunka, a minimálbéres állás a bölcsődében, a hivatalban, a gyerek iskolai ebédje, az Erzsébet-utalvány, a pici nyugdíjemelés. Ezt mind az állami vagy a helyi hatalom adja, és ki tudja, mi lesz, ha ez változik?

A régi hatalom lop is, basáskodik is, de legalább megvan, már ismerjük. Az újtól, a szokatlantól, az idegentől (ahogy a migránstól) félni kell. Hátha még rosszabb lesz..

3. Fel kell készülni és fel kell készíteni arra a még keményebb világra, ami jön. Személyes szekatúrákra, civilek üldözésére, további médiafoglalásra, a bírói függetlenség elleni támadásra, a budapesti és talán egyéb önkormányzati választások korlátozására.

Kerületek helyett elöljáróságok? A közvetlen főpolgármesterválasztás megszüntetése? Még ők sem tudják, de minden lehet. Készülni kell a civileket és az önkormányzatiságot védő mozgalmakkal, ha úgy tetszik, új Vörös (vagy rózsaszín, vagy zöld) Segéllyel.

ITT OLVASHATÓ

REMÉNYVESZTETT ORSZÁG

KARVALYOK FÖLDJE
Szerző: Larvalyok Földje
2018.04.12.

Talán a kékcédulás választások óta nem volt ilyen reményvesztett Magyarország – és valljuk be, esély sincs arra hogy megtudjuk, valójában mit akartak a választók múlt vasárnap, mert a kormány elvette tőlük a lehetőséget, hogy valaha is megtudják. És vajon mennyire lehet legitim egy kormány, amely még csak arra sem képes, hogy tisztán nyerjen?

Azt eddig is tudtuk, hogy a vén egyszer volt demokraták meg álkeresztények által üzemeltetett NER gátlástalan. Gátlástalanul nyúlja le az Unió és a magyar polgárok pénzét, gátlástanul viszi külföldre az ezermilliárdokat, hogy aztán a migránsokra meg Sorosra hivatkozva gátlástalanul megszorításokat jelentsen be csak azért, hogy még többet lophasson. Aztán ott van még az oktatás gátlástalan rombadöntése, a gyerekek százezreinek reménytelenül zombivá silányítsa, hogy az éves szinten minimum 32 ezer honfitársunkat feleslegesen temetőbe küldő szintén gátlástalanul kivéreztetett egészségügyről már ne is beszéljünk. A választók pedig tudják, egy fabatkát sem érnek azoknak odafent – eddig is a vérüket szívták, ezután is azt fogják, csak most ukrajnai, romániai meg vajdasági magyarok segítségével, akik szintén gátlástalanul élősködnek saját genetikai rokonaikon rég elfelejtve azt, milyen volt egykori diktátoraik alatt élni. Mert akiben van egy kis gerinc és emberbaráti szeretet, az egy tál lencséért nem szavaz meg a másik feje fölé egy pökhendi, nemzetközi szinten dokumentáltan gátlástalan hazug és tolvaj-bagázst. A határainkon túli magyarokba (meg még csak magyarul sem tudó álmagyarokba) azonban nem szorult annyi tisztesség, hogy legalább tartózkodjanak attól, hogy más micsodájával verjék a csalánt és csak tisztelettel adózhatunk a kivételnek, aki úgy gondolta, inkább nem adja a nevét egy korrupt hatalom túléléséhez.

Nem, soha nem fogjuk megtudni, jogosan kapjuk-e a nyakunkba azt, ami az elkövetkező négy meg ki tudja hány évben fog itt történni. A választási jegyzőkönyvek megbízhatatlanok (és van több verzió is), valamint korlátozottan hozzáférhetők (nem is kicsit, hanem nagyon), az informatikai rendszer csődöt mondott és az összeesküvés-elméletek hívei azt is tudják, akár ezer ember is dolgozhat azon, hogy valamilyen szinten befoltozzák azokat a lyukakat, amit a szándékos és gondatlan választói akarat-hamisítás okozott. És igen, aki látott már egy zárt rendszert az tudja, ha egyetlen helyen beledobnak egy kavicsot a vízbe, annak fodrozódását sem könnyű eltüntetni, de mi van akkor, ha sok száz helyen dobtak be nem is kavicsot, hanem méteres sziklákat?

...

ITT OLVASHATÓ

A PROPAGANDA KÖVETKEZMÉNYEI

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő 
2018.04.15.

Elég nehéz egy héttel a magyar parlamenti választás után nem visszatérni a témára, (vagy lehet, hogy könnyű, de nekem nem sikerült), annál is inkább, mert két elgondolkodtató (és nyilván sokakat vitára ingerlő) posztot is ajánlok ezzel kapcsolatban. Emellett kiderül, hogy létezik-e név nélküli bankkártya (a válasz azért sejthető, az ország talán meglepetés lesz).

Egy dolog általánosságban látni, miként nyomta az állam az elmúlt években a menekültekkel, Sorossal, civil szervezetekkel (és még sorolhatnánk) kapcsolatos propagandát, egy másik pedig az, amikor az ember egészen személyes és közeli tapasztalatot szerez ennek következményeiről. Így történt ez a Végtelen… talán blog szerzőjével.

„– De te ugye nem fogadsz el pénzt attól az embertől? – kérdezte a 92 éves nagymamám, aki alig lát, alig hall, alig tud menni, de eljutott hozzá a kormánypropaganda.

– Kiről beszélsz, mama? – kérdem, mert közben nem hiszem el, hogy jól hallottam.

– Hát arról a Sorosról…- és nem is mer rám nézni, látom, hogy zavarban van, a kedvenc unokájáról azt mondják a rádióban, hogy a nép ellensége. Mégis, mit kell megélnie ennyi idősen?

– Nem, mama és ráadásul még sosem találkoztam vele. De tudod ugye, hogy az nem igaz, amit a rádióban hallasz? Emlékszel ugye, hogy mivel foglalkozom?

És elmondom neki megint, hogy mik a civil szervezetek, hogy egy jópár ilyen segít a diabéteszes dédunokájának, hogy egy ilyen művészeti iskolájába jártam annak idején, hogy egy ilyen civil szervezetet alapítottam 22 évesen, ahol a fiatalok találkozhattak egymással, utazhattak és tanulhattak olyanok is, akiknek erre egyedül nem volt esélyük.

Hogy azóta dolgoztam olyanoknak, akik demokráciát építenek és emberi jogokat védenek, amit egyszerűen régebben, mikor Levi még csak 2 éves volt, úgy magyaráztam neki „mi segítünk azoknak az embereknek, akikkel igazságtalanul bánnak és akiket bántanak”.

És igen, ezekben a tevékenységekben segítünk a szegény embereknek, a kiszolgáltatottaknak, a betegeknek, a fogyatékkal élőknek, az ártatlanul megvádoltaknak, a megerőszakolt nőknek, a bántalmazott anyáknak és gyerekeknek.

Sokszor azzal a bizonyos üldözött-mágikus-homályos szóval élve, hogy „jogvédelem”, ami azt jelenti, hogy pereskedünk értük, hogy kiállunk értük akár a mindenkori állammal szemben is.

Ennyi. Nem annyira bonyolult. Emellett foglalkoztam környezetvédelemmel és fiatalok segítésével. Ez talán csak nem olyan rossz dolog?!

Mama bólogat, kicsit megkönnyebbültnek látszik, de valójában nagyon feszült. Tudja, hogy a kedves unokája van a politikai célkeresztben.

Én azért jobban tudom, mint ő, hogy miért is… hiszen minden diktatúrában a civilek az ellenségek, rég tudjuk ezt. Hiszen ők a demokráciát képviselik, ők a csalót kiáltják, mikor a választásokon valaki csal, ők a tolvajt kiáltják, mikor valaki a közvagyont lopja, ők a bírót is átvilágítják, ha diszkriminál és nem követi a törvényt és a rendőrt is feljelentik, mikor ő követ el bűncselekményt.

Arról nem is beszélve, hogy mindezt hangosan, látványosan teszik, hirdetve, hogy van jogod neked is megkérdőjelezni a rendszert, felállni az igazságtalanság ellen. Totál veszélyes minden kis és nagy elnyomó rendszerre nézve.

– És mikor költöztök vissza? Mikor látlak titeket újra? – tér a nagyim más kérdéskörre.

– Mama, mi nem tudunk ide visszaköltözni. Ameddig ez a kormány van, nem tehetjük ezt meg a gyerekeinkkel. – és magyarázni kezdem, hogy mennyire rossz állapotban van az egészségügy és hogy miket tanítanak manapság az iskolákban.

– De Olaszország?! Az egy nagyon veszélyes hely! Mi történt a múltkor is…

– Mi történt a múltkor? – kérdezem, mert hirtelen azt hiszem, lemaradtam valami friss hírről.

– Hát azok a migránsok! Megerőszakolják a nőket éjjel! Kislányom, kérlek, ne menj ki este az utcára – magyarázza, én meg a fejemet rázom. Firenze ezerszer biztonságosabb, mint ez az őrült Magyarország, ahol durva rasszizmus ütötte fel a fejét a kedves Orbánnak köszönhetően.

– Ne menjetek a tengerpartra, csak ezért könyörgöm - szinte sír egyik nap a telefonban a nagymamám nyáron.

– Miért ne, mama?! – irdatlan hőség van, miért ne mennénk a tengerpartra?

– Mert ott vannak a migránsok!

– Na és? Nem értem? Persze, hogy vannak migránsok, hiszen mi is azok vagyunk…

– De nem az olyanok, mint ti! – és látom magam előtt, ahogyan rázza a fejét és idegeskedik, hogy már megint miért jövök én ezzel, hogy mi vagyunk a migránsok, amikor én is tudom nagyon is jól, hogy ő kire gondol, itt mi vagyunk az áldozatok és ők a hunyók!!! – A feketék, a feketék azok! Meg az arabok. Ezek elrabolják a fehér gyerekeket.

– Miért rabolnának fehér gyerekeket?!

– Mert annyira utálnak minket, fehér embereket. Kérlek, ne menjetek a tengerpartra, az a pici Oliver is annyira aranyos, nehogy elrabolják! – könyörög és közben én azon gondolkozom, hogyan tudnám megnyugtatni, hogy nem élünk veszélyben, sőt leginkább azt szeretném, ha ideköltöztethetném, a csendes külvárosi Firenzébe, a szupermodern kórház mellé, ahol a többi idős nénivel a parkban sétálgathatna naponta a napsütésben. De milyen messze is van ő ettől?! Milyen messze is van már az ő világa az enyémtől?”

A teljes történetet itt találod...

ITT OLVASHATÓ

GULYÁS MÁRTON: KÖSZÖNÖM SZÉPEN HABONY ÁRPÁDNAK, HOGY FINANSZÍROZZA A VELÜK SZEMBEN FOLYTATOTT KÜZDELMÜNKET

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BÍRÓ MARIANNA
2018.04.15.

Gulyás Márton politikai aktivista, a Közös Ország Mozgalom alapítója is részt vett a szombati Mi vagyunk a többség címmel tartott hatalmas tüntetésen. A rendezvény végén beszélgettünk vele.

– Hogy értékeli a mai napot?

– A kormánypropaganda próbálta hergelni a társadalmat, de minden bejött, amit ígértek a szervezők. Békés, erőszakmentes demonstráció volt, amelyen a választási eredményben csalódottak és az új hatalom gyakorlásától tartók hallatták a hangjukat.

– Mit gondol, milyen hatása lesz a tüntetésnek?

– Kicsit visszahozza a defenzívából az embereket. Egy tüntetés nyilván nem csinál nyarat, de szerintem az a legfontosabb üzenete, hogy kezdjenek el az emberek szerveződni. Van időnk megszervezni azt a többséget, amelyet nem sikerült összehozni a választáson. Noha létezik, mert többen szavaztak a Fidesz ellen, mint a Fideszre. Ezzel együtt rekordszámú polgártársunk gondolta azt, hogy érdemes a Fidesz a szavazatára. Ezt nem szabad elfelejtenünk. Szerintem az a legfontosabb, hogy van idő végiggondolni, hogy mit rontottunk el az elmúlt nyolc évben.

– Mit jelent az, hogy van időnk? A 2019-es EP- és önkormányzati, vagy a 2022-es országgyűlési választásokat?

– Nem gondolom, hogy feltétlenül 2022-ig kell várni, el kell ezt indítani a következő hónapokban. Szeretnék egy kicsit visszavonulni és gondolkodni azon, hogy mi az, ami hiányzott az elmúlt nyolc évből, és akkor állni újra a közvélemény elé, amikor lesz egy karakán, körülhatárolható tervem. Nekem és a mozgalomnak is. Ezen fogunk dolgozni a következő hónapokban, hogy rendesen megszervezzük magunkat, és hozzunk egy olyan tervet, ami mögé tényleg odaszervezhető az a többség...

ITT OLVASHATÓ

GYŰLÖLETLEGITIMÁCIÓ

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: JÁNOSSY ANDRÁS
2018.04.13.

Az ellenzéki pártok elvégezték azt, amit Orbán elvárt tőlük: megkímélték attól, hogy tömeges méretekben jogsértő hatósági intézkedéseket és fizikai erőszakot kelljen alkalmaznia a hatalmának megőrzésére – azaz pontosan azt tették, amire régóta láthatóan készültek, és amiről én is írtam az április 6-án megjelent cikkemben (Állj ellen, szervezkedj!, ÉS, 2018/14., ápr. 6.). Illegitim rendszerének ily módon történt legalizálása Orbán számára külpolitikai előnyökkel jár, valamint biztosítja azt, hogy egy ideig még töretlenül folyhat tovább a nyugat-uniós államok pénze a funkcionáriusainak és kegyeltjeinek számlájára. Ami nem volt előrelátható, az az, hogy az ellenzéknek ezt ilyen erős kormány-/rendszerváltó hangulat ellenében kell megtennie, miközben folyamatosan arcvesztéssel fenyegeti az a széles körű szakértői civil összefogás, amely választókerületenként kiszámolta, hol milyen ellenzéki jelölt javára lenne érdemes a többinek visszalépni.

Jóllehet az a forgatókönyv, amelyről az ellenzéki pártok folyamatosan beszéltek a kormánnyal elégedetleneknek – miszerint a választások eredményeképp békés úton átvehetik a hatalmat Orbántól, és a jogállami működés helyreállítása mellett jól számon kérik rajta a visszaéléseit –, soha nem létezett, mégis nehezítette a dolgot, hogy az ellenzéki pártok nem is törekedtek ilyesmire, hanem csak a hitelességi szépségversenyben igyekeztek egymás rovására jó helyezést elérni a választóik előtt. Ebben elért eredményeik értékelése a politológusok dolga – a tanulságok levonása pedig a pártvezéreké –; nekünk, választóknak viszont fontosabb azt megbeszélnünk egymással, miként lehetséges az, hogy ilyen magatartású pártjaink vannak ellenzékben, illetve kormányon. Valamint azt, hogy miként éljük túl, ami előttünk áll.

Szögezzük le: ha valaki azt hiszi, hogy a választási eredmények nyomán Orbán letér az erdog˘ani útról, akkor ámítja magát. Ezt Orbán az eddig elkövetett közjogi és büntetőjogi visszaélései miatt nem teheti meg (erről írtam előző cikkemben), de nem is akarja megtenni, hiszen – mint sokan kifejtették már előttem – olyan rendszert vezetett be, amelyet valószínűleg nem lehetséges konszolidált állapotúvá átalakítani, akár maffiaállamnak hívjuk (Magyar Bálint), akár fasisztoid mutációnak (Ungváry Rudolf). Magyarul: az ország tovább fog haladni lefelé a 2010-es orbáni „fülkeforradalom” következtében megnyílt szakadékban. Azok az ütlegek, amiket Szanyi Miklós, a Jobbik plakátjait védelmező aktivista kapott, nemcsak az egykori nemzeti radikális (de mára „a Fidesszel helyet cserélt” – © Vona Gábor) párt hívei­nek elbátortalanítására lettek kiosztva, hanem avégett, hogy minden ellenzéki párt követője, minden Orbán-kritikus véleményközösség tagja időben megértse, mi vár rá ezen az úton, és ahhoz tartsa magát, ha nem akar részesülni a beígért „erkölcsi, politikai és jogi elégtétel”-ből.

Nemcsak az eljövendő hasonló ütlegekre tekintettel, hanem önmagában is megdöbbentő, hogy mennyire nem okozott konsternációt a plakátvédő fogainak kiverése, illetve a Heves megyei Poroszlón egy ugyancsak jobbikos önkormányzati képviselőnőt ért inzultus. A Jobbik vezetőinek reakcióját is keveslem, de még inkább hiányolom a többi ellenzéki párt egyértelmű és határozott tiltakozását. Igaz, ennek (fájdalmas az összehasonlítás) még inkább helye lett volna akkor, amikor az ÁSZ 663 millió forintos megkülönböztetett büntetést mért ki a Jobbikra. A minimálisan elvárható demokratikus reakció az lett volna, ha valamennyi többi ellenzéki párt bejelenti, hogy felfüggeszti a választásokban való részvételi szándékát mindaddig, amíg az ÁSZ nem törli a Jobbikra kivetett diszkriminatív szankciót, avagy nem bírságolja meg a Fideszt is az ugyanolyan kampánytámogatási kihágásért, annak mértékével arányosan. Nem az ellenzéki pártok, és nem a magyar közvélemény érte el, hogy a bírság behajtását a választások utánra halasztották, hanem az ideiglenesen Magyarországra irányuló nemzetközi figyelem, amely számon tartja a választások tisztaságát érintő ügyeket.

A fenti két esemény a kelleténél is jobban dokumentálja, mennyire hiányzik a demokratikus értékek tisztelete ellenzéki pártjainkból. Az egymással való politikai verseny nem menti ezt – ha a verseny mentségnek tekinthető a sportszerűség kívánalmai alól, akkor Orbán zsebpártja számára is mentség.

De ha csak az efféle keménykezűségekben legitimálnák az ellenzéki pártok a Fidesz magatartását, nem kezdtem volna hozzá ehhez a cikkhez.

Amiatt írok, mert az önmagukat „demokratikus”-ként, illetve „néppárti”-ként meghatározó ellenzéki pártok (egyetlen, alig mérhető kispárt kivételével) egyaránt elfogadják, hogy az Orbán-párt gyűlölködéssel, nevezetesen a migránsgyűlölettel igazolja politikáját a támogatói előtt...

ITT OLVASHATÓ

OÁZIS HELYETT DÉLIBÁB

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: TAMÁS ERVIN
2018.04.14.

Lehetett tudni. Majd jött Hódmezővásárhely és nem lehetett tudni. Hogy aztán hirtelen szembe világítsa az egész ellenzéket az a reflektor, amelyről sokan azt szerették volna még aznap délelőtt is hinni, hogy erejét veszti, kidurran. Vakító fényénél az okosok ismét magabiztosan közölhették: de hát lehetett tudni. Sejtettem, hogy lehetett tudni.

Ez sem így történt

Lehetett tudni, hogy a többfelé orientálódó ellenzéki tábor nem akarja felismerni önön gyengeségét. De fogalmunk sem volt arról, hogy a kutatók nem a Fideszt, hanem a Jobbikot mérik felül. Lehetett tudni, hogy a növekvő szavazási kedv árthat a kis pártoknak, ugyanakkor használhat az ellenzéknek. Mégis a kormánypártok szüreteltek. Lehetett tudni, hogy a demokratikus pártoknak Budapestre érdemes koncentrálniuk – ez sem volt elég azonban ahhoz, hogy felismerjék, sikerre itt is csak úgy számíthatnak, ha az egy-egy elleni küzdelmet vállalják, nem egymással, hanem a kurzus jelöltjével. Rebesgették, hogy a tartalék általában a rezsimmel szemben halmozódik fel. Hát ez sem így történt. Sokan gondolhatták, hogy a korrupciós rémségek, a hatalommal való visszaélés hol felháborító, hol tragikomikus esetei a kampány végére inkább átitatják a közvéleményt, mint a bevándorlóktól való többszólamú rettegtetés. Mégis, az emberek (főleg a falvakban, vidéken) mást, máshonnan preferáltak a hírbörzén, ha egyáltalán börzének lehet nevezni azt, amihez hozzájutottak. Különben pedig az ellenzék sokszor inkább egymással foglalkozó üzenetei, széttartóak, többnyire erőtlenek, karakter nélküliek voltak, s ezek szerint alulmaradtak az egyre brutálisabban általánosító, primitív indulatokat előhívó és keményen megszemélyesített félelemkeltés tengerében.

2018 áprilisában nem túlzottan érdekel, hogy mennyire lejtett a pálya, milyen törvények, rendeletek, manipulációk, szabálytalanságok, helyi trükkök és kisbuszok szülték meg az eredményt, hozták meg a kétharmadot. Mert ez nem kilenc hónap, hanem nyolc év alatt lett kihordva, enyhén túlérett hát a kicsike, s még ultrahang sem kellett hozzá, hogy lássuk, ahogyan nő, kér, követel magának egyre nagyobb életteret. Hagytuk, hagyták. Fokozatosan vett el nem neki szánt holmikat, javakat, sajátított ki függetlennek nevezett intézményeket, néhol orkánszerű tapstól, másutt kétségbeesett hüledezéstől kísérve. Hagytuk, hagyták. A parlamentből járókát csináltak, a független hatalmi ágakból homokozót, a sajtó nagy részéből faliújságot. Hagytuk, hagyták. Ütötte-vágta a gyengébbeket, értve ez alatt a rokkantakat, a rászorulókat, a képzetlen munkanélküliek tömegét. Hagytuk, hagyták...

ITT OLVASHATÓ

SENKIK KÖZÖTT, SENKIKÉNT

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.04.15.

Jó reggelt mindenkinek! Azoknak is, akik a szánalmas nevetségesség és antidemokrácia torát, valamint Soros őrjöngő híveit emlegetik a tegnapi tüntetés kapcsán. Meg azoknak is, akiknek hiányérzetük van, és azt kérdezik, hogy és most akkor mi lesz? Fogalmam nincs, hogy mi lesz, mert én is csak egy közönséges senkiként voltam ott tegnap a nemtudomhánytízezer ember között. Azt viszont tudom, hogy ennyi embert nem lehet buszoztatni, nem lehet kényszeríteni, és nem lehet lefizetni azért, hogy megmozduljon. Meg azt is tudom, hogy én ennyi fiatalt és nagyon fiatalt még soha nem láttam egy helyen. Minél inkább betonbiztosnak látszik az a kétharmad, minél hangosabban hörög a közpénzből fenntartott propagandamédia a minden várakozást felülmúló fideszes választási szereplésen, ez az ország végletesen ketté van szakadva. Az Arany János utcát a Kossuth térrel összekötő négyzetméterektől az utolsó borsodi zsákfaluban a mindennapi túlélésért küzdők által lakott négyzetméterekig.

És igen, lehet jönni a kordonrángatással meg az oktogoni technopartyval, Soros örjöngőnek titulált hívei, akiket Orbán médiája előre beledöngölt a földbe azzal, hogy a főváros feldúlására készülnek, békésen és méltósággal vonultak utcára és békésen is távoztak. Nem ismerem a számokat, és talán nem is az a lényeg, hogy mennyien voltak. Rengetegen. Egy összekínlódott békemenetnyi ember biztosan volt. Márpedig egy olyan országban, ahol egy állítólag tiszta és demokratikus választás után egy héttel ennyi ember utcára vonul, ott a hatalomnak nem sok oka lehetne az önfeledt melldöngetésre. Feltéve, hogy a kétharmados hatalom pártja hajlandó szembenézni azzal, hogy legalább annyian nem választották meg őket, mint amennyien igen. Ahogy elnézem a fideszes média főcímeit, ez a hatalom nem csak hogy nem ilyen, de valószínűleg nem is hajlandó semmiféle önreflexióra, önkorrekcióra: onnan folytatják, ahol abbahagyták. Vagy ahol abba sem hagyták.

Fogalmam nincs, meddig kell elszaladnia Orbánnak ahhoz, hogy semmit ne kelljen tudomásul vennie abból, ami tegnap történt Budapesten. Azt is el tudom képzelni, hogy az alattvalói nem akarják összezavarni a tényekkel, majd hétfő reggel oda teszik a frissen vasalt Nemzeti Sport mellé a fél oldalas beszámolót arról, hogy pánikra semmi ok, nem történt semmi, mindössze néhány Soros-zsoldos hőbörgött a Kossuth-téren. Úgyhogy főnök, bár minden a legnagyobb rendben van, a biztonság kedvéért tekerhetünk még egyet az elmebaj kerekén.

Pedig ez a tüntetés nem elsősorban arról szólt, hogy Orbán takarodj. Ez a tüntetés legalább annyira kormányellenes volt, mint amennyire az ellenzék felelősségéről szólt. Most először történt meg az – és történetesen minden idők legnagyobb tüntetésén fordult elő ez -, hogy konkrét üzenetek is elhangzottak. És ez akkor is fontos, ha én személy szerint tisztában vagyok azzal, hogy egy új választás kiírásának nincs sok realitása. Akkor is fontos, ha arról is vannak sejtéseim, hogy a Bayer-kommandó csapdosta a térdét a röhögéstől a teljes ellenzéki együttműködéssel kapcsolatos követelések hallatán, és pont magasról leszarják, hogy jövő szombatra új tüntetést hirdettek a szervezők. Mit akarnak ezek a barmok egy héttel azután, hogy megmutattuk nekik: a Fidesz nem lehet ellenzékben?

...

ITT OLVASHATÓ

A DÖGLÖTT LÓ VERÉSÉRŐL

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2018.04.15.

Gyönyörű temeté tüntetés volt, az elhunytat (leánykori neve: Remény) sokan szerettük, úgy éreztük, hogy részt kell vennünk búcsúztatásán, és hinnünk kell abban, hogy négy év múlva feltámad.
Persze ez hit is kissé illuzórikus, mert miközben mi hiszünk, közben az ellenfél dolgozik, a hit és a munka vetélkedőjéből az esetek többségében a munka kerül ki győztesen, és itt mégcsak a sok és lelkes munka sem hozhat eredményt, ha nem jönnek létre alapvető változások a munkamódszerekben.
Jusson eszünkbe a gőzmozdony, mely kétségkívül látványosabban liheg és szuszog a szuperexpresszeknél, a hatásfoka mégis csak tizenkét százalék...
Ehhez már csak azt kell hozzátennünk, hogy a mi oldalunk bár könnyen felejt, de legalább lassan is tanul - már ha tanul - akármiből is.
A tüntetés impozáns volt, a Kossuth tér tele volt, ezexerint kétmillióan voltunk, de lehetett az kettő és fél is rákayphilippben számolva.
Ez a dolog pozitív oldala, ugyanis valamennyit visszaadott az ellenzék arcából, másrészt meg megmutatta Orbánnak, hogy a diktátoroskodás nem méznyalogatás közepes tehetségű színésznők hasáról, hanem folyamatos aggodalom.
Természetesen a tüntetés amatőr módon volt megszervezve, zenéket kerestek percekig, oda nem illő videofelvételeket kevertek szónokok hangja alá, nem lehetett látni a szónokot, stb. stb - de ez eltörpült az eredmény mellett, mely letagadhatatlan a Fidesz prominensei számára is: a tér a fiatalokkal volt tele.
Kerestem a járókereteket, a rohamnyuggereket, de helyettük jóarcú fiatalokat láttam, akik láthatólag őszintén hisznek abban, hogy a dolgokat nekik kell kézbevenni.
Remélem, megússza az ország, hogy egy Fideszhez hasonló társaságot juttasson hatalomra a hatalom, mely lázasan keresi önmaga kézbentartható utódját, hiszen őket már alaposan kilúgozták és leamortizálták az évek, és hitelüket már régen aláásták a vagyonok felhalmozása során elkövetett disznóságok...

ITT OLVASHATÓ

BARTUS LÁSZLÓ: AZ ILLÚZIÓK ÉS AZ ÜRES FECSEGÉSEK TÜNTETÉSE

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2018.04.14.

A nyolc éve hazugságokba kapaszkodó és illúziókat kergető, önmagukat hitegető emberek nem szeretik, ha megmondják nekik az igazságot. Még akkor sem, ha utólag már százszor bebizonyosodott, hogy az igazság igazság volt, az ő hamis reményeik hazugság, de semmit nem tanulnak belőle.

Most is egy impotens tüntetés volt, hiába mentek el sokan, inkompetens emberek szóltak a néphez, akiknek semmi, de semmi értelmes mondanivalójuk nem volt, amivel bármit lehet kezdeni. Azt mondják: “Új választást!” Van erre esély? Komolyan gondolja bárki, hogy majd a Fidesz új választást ír ki önszántából? Megkérik szépen a diktátort? Viccelnek? Ez hamis illúzió.

Azt mondják, hogy “fogjanak össze a pártok”. Bárki is elhiszi, hogy ezek az ellenzéki pártok valaha összefognak? Soha. Nem inkább az lenne az üzenet, hogy ezeket a pártokat kellene vagy elkergetni, vagy elfelejteni, de mindenképp megszabadulni tőlük, mert ők Orbán erős támaszai, ők legitimálják, őt tartják fenn a rendszert? Könyörögnek nekik? Hazaárulóknak? Az kellett volna kihirdetni, hogy senki ne támogasa őket, menjenek Orbánhoz, a gazdához.

Orbán az első számú felelős, hogy alapvető egzisztenciális érdekük az egymással szembeni érdekérvényesítés. Ellenérdekeltek az öszefogásban. De hazaszerető emberek miután már felismerték ezt, hoznak egy döntést, hogy nem kell a pénz, nem kell a pozíció, nem kell az állami finanszírozás, semmi nem kell, csak az országunk legyen szabad. Ezért feláldozunk mindent. És ez még nem is az életüket jelenti, csak a pénzüket. Édes Istenem…

Aki Hódmezővásárhely után nem volt képes erre, annak nem könyörögni kell, hanem csak elzavarni, de nagyon gyorsan. Ellenük kellett volna tüntetni, és kitalálni, hogyan állítják az útból félre ezt a sok hazug embert, akiket a pénz, a látszat mindennél jobban érdekel, és akik nyolc éve hazudnak bele az arcunkba, és élnek meg Orbán kitartotttjaiként.

Ezeknek könyörögnek, hogy fogjanak össze? De mire is? A szónokok szerint arra, hogy a legközelebbi választáson majd együtt induljanak. Az ész megáll. Honnan keveredik ennyi önjelölt oktalan ember mindig az élére mindenféle kezdeményezésnek, hogy miután már világos, hogy az egész rendszer csalás, a választás csalás, akkor mit akarnak megint ezzel a választási hazugsággal? Újra agyonveretni ezt a sok kiszolgáltatott szerencsétlen embert, aki szeretne megszabadulni a diktatúrától, amiről néhány éve még kioktatóan és boldogan mondta, hogy “nem diktatúra”?

Komolyan azért jött össze több tízezer ember, hogy a négy év múlva esedékes legújabb csaló választásra rábeszélje a hazaárulókat, hogy akkor majd egy jelölt legyen Orbán ellen? Komolyan? Viccelnek? És abban a tömegben, amely most már kezdi észrevenni, hol van, nem volt egyetlen ember, aki kifütyülje ezt a sok ötlet nélküli, tudatlan embert? Nincs, aki felmenjen a színpadra, és megmondja, hogy emberek nem ezért jöttünk össze?

A tudósítások alapján ez megint egy piknik volt, Orbán figyelmetlensége, hogy nem küldött nekik sütni való szalonnát. Mert amúgy sütnivalójuk semmi nincs. A tudósítások szerint azt senki nem mondta meg, hogy itt megdöntötték az alkotmányos rendet, egy törvénytelenül létrejött rendszer és egy bűnszervezet packázik az országgal. A rendszer legitimációját kell felmondani, megvonni tőlük minden együttműködést. Ezt kell követelni. Ennek van húzása, mert ez az igazság. Ettől retteg Orbán...

ITT OLVASHATÓ

NE CSAPJUK BE MAGUNKAT!

VÁROSI KURÍR
Szerző: MIHAILOVA ZINA
20198.04.15.

A szombati hatalmas, hömpölygő, izzó tüntető tömeg a szavazatok újraszámlálását követelte és nem pártutasításra. 

Most nem voltak sem román sem lengyel bértapsolók

Szélsőbalos antifasiszták sem jöttek balhézni s előre bocsájtom, nem is fognak. Volt viszont szimpátiatüntetés több más mellett Londonban, Lisszabonban és sok más magyarok lakta városban a világon.

Akik a demonstráción részt vettek, önként, hazaszeretetből mentek ki, s azért, mert őszintén fel vannak háborodva és becsapva érzik magukat.

A felszólalások viszont csalódást okoztak. Számtalan tüntetésen vettem részt az évek során, így van összehasonlítási alapom.

Lózung lózung hátán

Miközben hallgattam a beszédeket elszörnyedtem, később meg teljesen eluntam magam. Nyilván akik először voltak kint nem így gondolják, de én azokat a lózungokat, (ne hagyjuk, nem félünk stb.) amik elhangoztak ezerszer hallottam már.

Az egyik felszólaló új választás kiírását követelte s egységes ellenzékről, összefogásról beszélt. Bocsánatot kérek, de ez az ember melyik országban él? Mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy április 8 volt az egyetlen esély leváltani demokratikusan ezt a rendszert. Nyilvánvaló, hogy történtek csalások, de az is tény, hogy az ellenzék is csúnyán elszúrta, mert képtelenek voltak megállapodni.

Mi értelme van egy újabb választást kiharcolni? Hozzáteszem a Fidesz ebbe nem fog belemenni akárhányszor megy ki a tüntető tömeg az utcákra.

Mikor volt utoljára egységes ellenzék? Tudtak most alternatívát nyújtani? Volt erős, határozott, elfogadható válaszuk a propagandára? Mi volt fontosabb nekik a pozícióharc vagy a magyar nép?

...

ITT OLVASHATÓ

ÖRJÖNGÖK, HORDA VAGYOK

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2018.04.15.

Mostanra egészen egyszerű lett a világ itt, minálunk. Azt írják a lapok szerte az országban, hogy Soros hívei szabályszerűen őrjöngenek, meg a hordáik le akarják dózerolni, meg sóval hinteni be a szent Budapestet, pedig az csak arra vár, hogy a szaros flaszterját más ne tapodhassa, kizárólag a nemzetvezető. Csakis. Ilyen szürreális képek lengenek a levegőégben.

Mivelhogy sorosista vagyok, mint ahogyan a kerek világon minden organizmus az, aki nem hugyozik állva, ha meghallja O. V. kimondhatatlan, szent nevét, így a karón ücsörgő varjú is, megelégedéssel konstatálom, hogy megvan a helyem a Brehmben. A kijelölés sora így mutat: állat-gerinchúros-gerinces-emlős-főemlős-emberféle-ember-homo sapiens, és itt megállunk egy szóra.

Az újabb kutatások szerint, amelyeket részeges bölcsészek abszolváltak, az emberféle szint után a Kárpát-medence sajátos klímája miatt bizonyos csoportok nem az ember szintjére léptek, főleg nem sapiensek lettek, hanem valami egészen mások. Belőlük lettek az origós újságírók, illetve ez csak átmeneti megnevezés, mert nem találják rájuk a szavakat, de meglesz az is, ha nem vigyázunk.

Ez azonban csak mellékdal, mert engemet ez a sorosista meghatározás arra késztet, hogy azért alaposabban meggondoljam, hová is jutottam. Az derült ki a harmadik kávé és a hatodik cigaretta után, hogy az az alak, aki itt görnyed a lámpa fényénél, orrán a szemüvege, mint valami rövidlátó hangyának, az valami homo aestheticus és homo moralis keverék, ha már szükséges az a redves besorolás.

Ilyenkor kívülről látom magam, mert kint leng a lelkem a koszos fal előtt, mint valami elkenődött pacni. Ez nagyon hasznos képesség, mert módot nyújt arra, hogy az idegen szemével, szenvtelenül nézzem azt az alakot, aki lennék. Hát. Ott lafog a cigaretta a szájában, ősz bajusza és szakálla az asztalt veri, csak les ki a szemüvege alól, és a füle lekonyul. Így megnézve nem látszik, hogy vér csöpögne a fogairól.

Van neki egy hülye tulajdonsága. Amikor minden éjjel összevakarja magát, nem azért, mert ez a heppje, hanem, mert az ágya nekicseszi a falnak, hogy csak úgy nyekken, nos, amikor így kezd beléköltözni a lélek, mindig valami zenebonát keres a fülének, és egyet-egyet, mint a jó apa a szárnyát meg a combját, közzé is tesz néhány verssor kíséretében a köznek, mert azt hiszi, attól jó lesz.

Ez a szertartás már a babonaság szintjéig jutott, hogy fertőző-e, nem tudhatni. Nos tehát, ez a kétes szándékú alak már napok óta keresi a jó öreg J. S. Bach „Fuge in G minor”-ját abban az interpretációban, amit valahol hallott, de nem leli. Ezt akarná közzétenni, hogy vele őrjönghessen, aki meghallgatja, de nem tesz közzé ilyesmit, mert egyik változatot sem találja kellően lágynak.

Ilyenkor ez az elvetemült valami bódító gengszter rap-et oszt meg, mi pedig ilyen kívülállóként azon gondolkozunk, mint lengedező lélek, hogyha igaza van a komcsi Lukácsnak, hogy a zene meghatározatlan tárgyiasság, akkor mégis mi a jó franc az, ami ezt a vadállatot ilyen sziszifuszi babradologra kényszeríti, mi van ott belül a hasa meg a nyaka között neki, ami fáj néhanap.

Viszont nini, készülődik, odahagyja a gépet, persze már öt óra, nyit a piac. Cipőt húz, kosarat ragad, kitárja az ablakot sarkig, hogy amíg ő messzebb őrjöng, kimehessen a bazi nagy füst az utcára, nem törődik ez a denevérek tüdejével sem az állat. Még sötét van, ennek leple alatt indul dúlni. Csatlakozik hozzá a Józsi, hogy kilegyen a horda, és már ketten menetelnek.

Illetve hát, nem menetelés ez. Az én külső hősöm inkább vánszorog, illeg-billeg, a Józsi meg, nos, ő a Józsi, és ezzel mindent elmeséltem. Így zakatolnak ezek ketten, csörtetnek a vértől iszamos hadi ösvényen. Kitartó erőfeszítések után, amellyel az uszkve kétszázötven métert letudta ez az én hősöm, megveszi a kiflijét, a tejét, meg a cigijét, hogy zúzhassa vele a rendszert, és ezzel itt, a piacon véget is ér a népirtás. Jól álcázza magát a manus.

Álságosan rámosolygott a pék-kisasszonyra meg a cigik urára is, de tudjuk, hogy ott lapul benne a gonosz. Visszafelé haladtában a rigókkal diskurál, hogy mért keltek későn, ilyenek, s miután ekképp végigdúlta a fél várost, megint itt konspirál a gépe előtt. Fölnéz az égre, és ekkor a szutykos lelke visszavánszorog belé, és hopp, itt vagyok megint. Öt óra alig is múlt.

Most épp Danny Red, Magma & Alpha Steppa: I Don’t Know című dubja szól a gépből, amiben érthetetlen módon sokkal több ellágyulást találok, mint az emlegetett Bach darabban. A lélek útjai kifürkészhetetlenek, ezért még azt sem tudom, hogyan folytassam az aktuális őrjöngést. Mosni is kéne, kicsit takarítgatni, ilyenek, de hát, kurva hosszú a nap, mint az ismeretes. Majd kiderül, mi lesz ennek a vége.

MEGINT MENNI KÉNE

APAPARA BLOG
Szerző: Apu
2018.04.13.

Mellettünk egy üres telek volt, rajta csodálatos, árnyas, gyümölcsös fákkal, a fiam imádott rajtuk mászkálni.

Azt mondták viszont, hogy ki fogják ezeket a fákat vágni, mert új vasútvonalat építenek. Nálunk, ahol korábban még busz sem járt. Szomorú lett persze a fiam, de azért én próbáltam megnyugtatni, hogy úgysem lesz ebből semmi, mindenfélét terveztek, abból sem lett semmi.

De aztán munkagépek érkeztek, az emberek is azt mondták, hogy igen, ki fogják őket vágni, tehervonalat építenek.

Mivel a közelben és távolban sincs semmi, ahol ki lehetne termelni valamit vagy ahova vinni lehetne a valahol kitermelt valamit, ezért zömmel csak röhögtünk a fiammal.

Most pedig ott szorongunk a marhavagonokban sokadmagunkkal, állítólag dolgozni visznek minket.
------------------- xxx -------------------

Tegnap reggelre a Figyelőben megjelent egy "cikk" egy listával, rajta élő és halott emberekkel, akik Soros György zsoldosai.

A hét elején pedig írtam egy bejegyzést arról, hogy milyen céljaik vannak a szülőknek, bárhol is élnek a világon.

Aki nem olvasta, annak gyorsan leírom, hogy arra vágynak a szülők, hogy a gyerekeik produktívak legyenek a munka világában, legyenek alkalmasak intim, stabil kapcsolatok létrehozására, illetve hogy úgy egyáltalán normálisak legyenek.

Nyilván a legnagyobb kérdés az, hogy mit jelent a normális. Mondjuk úgy nagyjából azt, hogy az adott kultúra keretei között úgy éljen, hogy az neki és másoknak is jó legyen, illetve hogy neki és másoknak ne legyen nagyon rossz.

Namost akkor szeretném egyrészt leszögezni, hogy ez nem egy politikai bejegyzés. Illetve dehogynem, csak nem pártpolitikai. Szóval ez továbbra is egy apablog, továbbra is egy szülőblog, csak hát mit tegyek, ha érdekel a körülöttünk lévő világ? A politikai irányultságom pedig, azt hiszem és remélem, talán már korábbi posztokból is kiderült.

Másrészt viszont - az előző bekezdéssel szoros összefüggésben - azt is gondolom, hogy egy olyan országban, ahol listáznak, ahol fákat vágnak ki, ahol rohad az egészségügy és az oktatás, ahol egekben az áfa, ahol ürességtől kongó stadionok nőnek ki a földből és üresen zakatoló vonatok zakatolnak a miniszterelnök kertjének két vége között, ahol úgy folyik el a közpénz, hogy már te szégyelled magad, ahol iszonyú bonyolult és drága vállalkozást indítani és vezetni, ahol főváros és vidék között egy egész világ terül el, ahol a Magyországot önként kikerülő menekültektől félünk, ahol elcsalják a választásokat (mármint nem konkrétan a választáson, hanem az azt megelőző nyolc évben a média monopolizálásával, a választókörök önkényes átszabásával, a választási törvény átszabásával, a folyamatos uszítással, az ellenzék kiherélésével, a véleménykülönbségek nevetségessé tételével, az ellenfelek elkussoltatásával és így tovább), ahol a miniszterelnök "viccesen" provokálhatja az őt elmeszelő Nemzeti Választási Bizottság elnökét és még be se akarja magát kötni a kocsiban, ahol kriminalizálják a romákat, a hajléktalanokat, a drogfüggőket, ahonnan kinézik a szegényeket, ahol lenézik a nőket, ahol még a szegényeken is meggazdagodnak, ahol újságok szűnnek meg, ahol a hatalom kénye-kedve szerint baszogathatja a civileket, ahol tüntetőket bírságolnak meg és így tovább, ott hogy a francba, de tényleg hogy a francba válhat bárki is normálissá?
Sőt.

Hogyan maradhatunk egyáltalán mi normálisak?

És ki mondta, hogy mi egyáltalán normálisak vagyunk?

Mert dehogy vagyunk normálisak.

Hát folyton csak hiszünk és hiszünk, miközben a szemünk előtt épül ki az a rendszer, ami ellenünk van. Nyomon követjük, kísérjük, asszisztáljuk, egyengetjük a rendszer útját, néha kicsit hőbörgünk ugyan, de azért nagyon nem, mert hát azért nagy baj, ugye nincs. Majd lesz, de most még nincs.

Hát dehogy nincs.

Lesz nagyobb is, efelől ne legyen kétség, de most is nagy a baj.

Mert nemhogy itt hever az életünk körül egy fegyver, ami el fog sülni, hanem már el is sült és még mindig tele van a tár.

Csak idő kérdése, hogy eltaláljon minket vagy a gyerekeinket a golyó.
Szóval mit kezdjünk szülőként egy ilyen helyzettel?

Egyrészt azt gondolom, hogy nagyon nagy baj lenne, ha átpakolnánk a gyerekeinkbe a mi érzéseinket a politikával, a közélettel kapcsolatban, másrészt viszont fogalmam sincs, hogy mindez hogyan illeszthető össze azokkal az elvekkel, amiket fontosnak tartok: a hitelességgel és az illeszkedéssel. Előbbivel azért, mert mondanám, utóbbival meg azért, mert a fiam kérdezi. Persze, sejtem a választ. Emelkedjek felül.
------------------- xxx -------------------

Közel négy éve írtam egy bejegyzés Menni kéne? címmel arról, hogy most már aztán tényleg érdemes lenne megfontolni, hogy hátha mégsem Magyarországon kéne élni. Azóta eltelt közel négy év és mi még mindig Magyarországon élünk.

Mert, nagy szerencse ez, a lokális életünk - és ezt igyekszem arrogancia nélkül írni - egyre jobb. De a mi kis mikroklímánkat leszámítva minden csak rosszabb és rosszabb és rosszabb és rosszabb, és semmi kétségem afelől, hogy egy idő után minket is elér a rossz.

És olyan jó lenne ha ez mégsem jönne el, vagy ha mégis, akkor jó lenne, ha nem a marhavagonokban csodálkoznánk rá arra, hogy ja, eljött.

ITT OLVASHATÓ

NY TIMES: ORBÁN SZÁMÁRA A MAGYAROK JELENTHETIK A LEGNAGYOBB FENYEGETÉST - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.04.15.

- Az ellenzék mintha kicsit későn ébredt volna fel, de százezer embert vitt az utcára az utóbbi idők legjelentősebb tömegrendezvényén;

- A betiltásra ítélt civil szervezetek kapcsán valószínűleg előkerülnek azok a felvételek, amelyeket egy titkosszolgálati provokáció során készítettek róluk;

- Az Osztrák Szabadságpárt is engedelmességre akarja kényszeríteni a médiát, ez az út Orbanisztánba vezet.

New York Times

Nem valószínű, hogy az esti, sokezres budapesti, illetve vidéki tüntetések irányváltásra kényszerítenék az újonnan megválasztott kormányt, de jól jelzik a mély megosztottságot abban az országban, amely a térségen belül az elsők közt távolodik el a nyugati, liberális értékektől. A megmozdulások egy héttel követték a Fidesz meggyőző győzelmét, a párt ereje látszólag egyre nagyobb. Az ellenzék összezavarodott, a civil társadalom a támadások kereszttüzébe került, a sajtót szinte teljes egészében az állam ellenőrzi. Úgy hogy amikor a Figyelő közzétette a 200-as listát, ezt úgy tekintették, hogy Orbán beváltja a fenyegetését. A miniszterelnök a kampányban gonosz módon ostorozta Sorost, rá építette félelemkeltő taktikáját a muzulmán bevándorlókkal szemben. A tegnapi demonstráción a tömeg leszólta a hivatalos propaganda nacionalista jelszavait, az emberek az Európa-himnuszt énekelték, magyar és uniós zászlókat lengettek. Az EU nem sokat tudott tenni az illiberális fordulat megakadályozására, Orbán számára a magyarok jelenthetik a legnagyobb fenyegetést.

Die Welt

Felébredt Magyarországon az ellenállás, csak egy kicsit elkésett. Orbán választási sikere tanúsítja, milyen fogatlan a magyar ellenzék. Sok fiatal levonja belőle a következtetést és elmegy, ám ez veszélyesebb az ország számára, mint a bevándorlás, amelyre a kormányfő nem győz figyelmeztetni. A beszámoló szerint az rendben volt, amit a tüntetők hirdettek, mármint hogy a demokrácia demonstrál, az viszont nem igaz, hogy ők lennének a többség, hiszen a Fidesz kétharmaddal nyert. Ily módon a miniszterelnök részéről olyasmi sikerült, amit még az ellenfelei sem vitatnak: képes volt mozgósítani a szavazóbázisát. Az ellenzéki pártok ugyanakkor még szörnyűbb állapotban vannak, mint előtte. Nyilvánvalóan nem képesek hozni önmaguktól az eredményt.

Milan Nics, a Német Külpolitikai Társaság szakértője szerint még a Fidesz sem számolt ilyen átütő győzelemmel. A nagy meglepetés azonban igazából az, mennyire lemondó és ötlettelen volt a másik oldal. Így most gyászos a hangulat mindenkinél, aki azt remélte, hogy most már elég nagy az emberek elégedetlensége az orbáni rendszerrel szemben. A visszaélésekről azonban a tömegek csak akkor értesülnek, ha a még megmaradt pár ellenzéki hírportált olvassák. Hogy a kritikus hangokra egyre nagyobb nyomás nehezedik, azt mutatja a Magyar Nemzet sorsa, de a Figyelő listája is. Egy aktivista ugyanakkor azt tapasztalta a kampány során, hogy a magyarok javarészét nem érdekli a korrupció, vagy hogy Orbán túszul ejtette a nemzetet. Amíg ki tudják fizetni a gázszámlát, illetve a hó végén még marad valami a pénztárcában, addig elviselnek minden mást...

ITT OLVASHATÓ

"HA A FIDESZNEK VAN BECSÜLETE, ÚJ VÁLASZTÁST ÍR KI" - A TÜNTETŐK A JÖVŐ HÉTEN FOLYTATJÁK

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: hvg.hu
2018.04.14.



A szavazatok újraszámlálását, a többséget kisebbségbe szorító választási rendszer átírását, szabad sajtót és demokráciát követelő tüntetést tartottak Budapesten szombat este az Operától a Kossuth térre vonulva. Egy új választás a cél, az eszköz pedig az utcára vonuló tömeg - mondták a szervezők. A Himnusz és az Örömóda eléneklésével zárult a rendezvény. Sokan elindultak haza, mások még maradtak, az Oktogonon pedig zenés buli kezdődött. 

Az eseményeket alábbi élő közvetítésünkben követheti...

ITT OLVASHATÓ

A FIDESZ-SZAVAZÓ VÉDELMÉBEN

INDEX
Szerző: UNGVÁRY KRISZTIÁN
2018.04.14.

Az április 8-i választások kapcsán számos elemzés jelent meg arról, hogy a Fidesz kétharmados győzelme minek köszönhető. Ezen írások közös eleme az egyfordulós választójogi rendszer ostorozásán túl a határon túliak és a szegényebb vidéki lakosság szerepének, a választási csalással felérő médiamanipulálásnak valamint az ellenzék összefogásra képtelenségének hangsúlyozása.

Tagadhatatlan, hogy a két említett választói csoportnak komoly szerepe volt a Fidesz győzelmében, azonban félrevezető lenne ezt a legfontosabbnak tartani. A helyzet hasonló a szavazatokkal elkövetett választási csalás kérdéséhez: attól, hogy a választókörzetekben néhány ezer vagy tízezer szavazatot érvénytelenítettek, még nem változott a globális kép, legfeljebb néhány mandátumot befolyásolhatott ez az intézkedés.

Az összefogás ellenzéki kudarca nagyobb súllyal esik latba, azonban önmagában ez sem magyarázza a legutóbbi választás ellenzéki szempontból katasztrofális csődjét. Összefogással Budapest ugyan megnyerhető lett volna, de a Fidesz listán még ebben az esetben is komoly eredményt ért volna el, a legtöbb vidéki körzetben pedig még a Jobbikon kívüli erők teljes koordinációja sem produkált volna ennél sokkal jobb számokat.


Ami pedig a választójogi rendszert illeti, az csakugyan a Fidesz számára kedvező, azonban önmagában az egyfordulós választás nem tekinthető illegitimnek. Ilyen rendszerben is van esély győzni az egyéni mandátumok megszerzésével. Ha az ellenzék összesítve csupán tíz százalékkal több szavazatot kapott volna és teljes körben koordinál, akkor a Fidesznek még egyharmadnyi helye sem lenne az Országgyűlésben.

A Fideszre szavazók tömbjének vizsgálata elengedhetetlen az ellenzék kudarcának megértéséhez. Az ugyanis nem eleve elrendeltetett, hogy aki egyszer a Fideszre szavaz, az ettől kezdve élete végéig ezt az attitűdöt ápolja. Orbán Viktorral szemben gyakran felhozott vád, hogy csak a saját szavazótáborával hajlandó kommunikálni. Nem ugyanezt tette most az ellenzék is? Az, hogy létszámban egyáltalán nem tudott több választót megszólítani annak dacára, hogy a kormányzati botrányok már-már égbekiáltónak tűnnek, rendkívül elgondolkodtató. Április 8. legfontosabb tanulsága éppen annak kutatása volna, hogy vajon mi volt az, ami miatt az ellenzék politikai ajánlatai olyan sok ember esetében visszhangtalanok maradtak.

Ebből a szempontból nézve a belföldi Fidesz-szavazóknak legalább négy nagyobb csoportja különíthető el. Az első a szekta, amely a DK-szavazókhoz hasonlóan a pártvezért kritikátlanul követi és vallásos hittel csügg rajta. Az ilyen szavazók arányát nem könnyű megbecsülni, de legfeljebb néhány százezres létszámról lehet szó.

A második a rettegést keltő propaganda által befolyásolt, életszínvonala miatt az állami újraosztásra rendkívül ráutalt szavazók tömbje: ők minden bizonnyal jóval többen lehetnek, mint az első csoport.

A harmadik csoportba tartoznak azok, akik egzisztenciális haszonélvezői a kormányzati sikkasztásnak és fosztogatásnak. Az ő létszámuk azonban biztos, hogy még a százezer főt sem éri el, így nem ők képezik a mérleg nyelvét.

Végül pedig vannak azok, akiket elér a független illetve ellenzéki média, de ennek ellenére is a Fideszt választották.

Ez utóbbi csoporttal szeretnék egy kicsit bővebben foglalkozni. Annál is inkább, mert míg az első három esetben az ellenzék lehetőségei objektív okokból korlátozottak, itt a sikertelenségükért kizárólag magukat hibáztathatják. Budapesten teljesen biztos, hogy ezek a szavazók elég nagy számot képviseltek, és végső soron nekik volt köszönhető, hogy a Fidesz a fővárosban sem szenvedett katasztrofális vereséget. Még itt is hat körzetben nyert, és ahol vesztett, ott is általában 35% feletti eredményhez jutott. Mindez azoknak a botrányoknak a tükrében, amelyek miatt a Fidesz politikusai szinte naponta szerepeltek a médiában, különösen elgondolkodtató. Egy kicsit is normális ellenzék létezése esetében ugyanis a Fidesznek ezekben a választókörzetekben, ahol a rezsicsökkentés és a „Soros-terv” hazugságai igencsak korlátozottan működnek, 20%-ot sem lett volna szabad kapnia.

Budapest legjobban szituált két kerülete, a II. és a XII. kerület két választókerületre terjed ki. A Budapest 3. választókerületben rekordmagas, 80%-os részvétel mellett a Fidesz jelöltje, Gulyás Gergely nyert 42%-kal. Ugyanilyen eredményt produkált Varga Mihály is a 4. számú választókerületben hasonlóan magas részvétel mellett. Teljesen kizárt, hogy ezeket a szavazatokat pusztán érzelmi okokból húzták volna be a rájuk szavazók. Biztosra vehetjük, hogy jelentős részük nagyon is megfontoltan és tájékozottan döntött úgy, hogy a kormánypártot támogatja. Az egyszerűség kedvéért nevezzük őket kompromisszumos fideszes szavazóknak...

ITT OLVASHATÓ