2018. április 6., péntek

TITOKBAN A KORMÁNY IS TUDJA, HOGY BAJ VAN A MAGYAR ISKOLÁKKAL

ABCÚG BLOG
Szerző: PRÓKAI ESZTER
2018.04.05.


A korai iskolaelhagyás súlyos probléma Magyarországon, az intézményekből kieső diákok száma drasztikusan csak akkor csökkenhetne, ha kevesebb szegény lenne, és újra 18 év lenne a tankötelezettség korhatára. A problémát ugyan nem oldja meg, de talán enyhíthet rajta egy tavaly indult uniós program, amely az iskolán belül kezelné a helyzetet, úgy, hogy élvezetessé teszik az ott eltöltött időt. Alkotói úgy vélik, ha jó az iskola, a gyerek maradni fog, ehhez pedig a pedagógus a kulcs. Az ország általános iskoláinak felébe akarják elvinni a módszert.

Egy-egy Élménysuli nélkülözhetetlen eleme a tantestület és a gyermekek. Az iskolák közösségei is úgy működnek. mint egy család. A gyermek naponta nyolc órát tölt ott, ezért rendkívül fontos, hogy szeretetben és barátságban élje meg. Megnyugtató tapasztalat volt az, ahogy a résztvevők a projekt szakmai vezetőivel közösen, egy egységként gondolkodtak a jövőbeni feladatokról és kihívásokról, ezzel is mutatva, hogy a cél és az út már világos ahhoz, hogy közösen, a gyakorlatban is működhessenek ezek a fantasztikus Élménysulik”.

“Az Életgyakorlat-alapú alprogramunk legfőbb célja általános – neveléselméleti – értelemben a szociálisan értékes és egyénileg eredményes életvezetés megalapozása közösségfejlesztő és önfejlesztő magatartás- és tevékenységformák kialakításával, direkt és indirekt nevelési módszerek és eljárások adekvát alkalmazásával”.

– a fenti részletek “A köznevelés módszertani megújítása a végzettség nélküli iskolaelhagyás csökkentése céljából – Komplex Alapprogram bevezetése a köznevelési intézményekben” nevet viselő projekt honlapján olvashatók. Az uniós program öt éven keresztül tart, 2017-ben indult és 2021 szeptembere a vége. Tízmilliárd forintot szánnak rá (csak összehasonlításul: tavaly egy tankerület teljes éves költségvetésére 3-18 milliárd forint között jutott), ennek ellenére valódi konkrétumok nem derülnek ki a honlapról, és a hírekbe sem került be semmi arról, hogy pontosan mit is fognak csinálni ebből a pénzből. Az oldalukon az látszik, hogy rengeteg tanár vesz benne részt, voltak tanulmányi úton Finnországban és Észtországban, tartanak workshopokat és tankerületi tájékoztatókat.

Pedig amiról szól a program, az nagyon is fontos probléma ma Magyarországon: az Oktatási Hivatal legfrissebb adatai szerint 82 ezer gyereket fenyeget jelenleg a lemorzsolódás veszélye – írta meg a g7. Mártonfi György oktatási szakértő pedig arról beszélt egy 2014-es tanulmányában, hogy az oktatásból kieső diákok nagy eséllyel maradnak egész életükben a társadalom peremén, szociális ellátásra szorulva. A szegénység és a peremhelyzet ráadásul makacsul újratermelődik, így egy ország negatív fejlődési spirálba kerülhet. Magyarország ebben a tekintetben különösen veszélyeztetett...

A SZEGREGÁTUMOKBAN MŰKÖDIK A KORMÁNYPROPAGANDA: A VIDÉKI ROMÁK TÖBBSÉGE A FIDESZRE FOG SZAVAZNI

ÁTLÁTSZÓ - ORSZÁGSZERTE BLOG
Szerző: BECKER ANDRÁS
2018.04.06.


A választás előtt néhány nappal elmentünk néhány kelet-magyarországi településre, ahol a korábbi tapasztalataink és a Political Capital szakértőinek kockázatelemzése alapján esélyesnek tűnt, hogy a kormánypárt helyi képviselői valamiképp manipulálni próbálják majd a választást. Nem találtuk azonban jelét ilyen előkészületeknek, ellenben az a benyomásunk alakult ki, hogy a gettókban élő romák többsége a kormánypárt elkötelezett szavazója.

A 2014-es választások idején számos esetben derült ki, hogy a törvényesség határán mozgó, vagy azt át is lépő eszközökkel manipulálták a legszegényebb választókat: a skála az ajándékcsomag-osztástól a nyílt szavazásra való kényszerítésig terjedt.

Kapcsolódó cikkeink

Kampánykrumpli, közmunka vagy készpénz a szavazatokért – így manipulálták az önkormányzati választásokat

Közmunka csak a megfelelő voksért: nyílt szavazás volt Borsodban

A szegények voksa – közmunka és a választás tisztaságának kockázatai

Így büntet a polgármester: kirúgták a választási járdát építő közmunkásokat

Igaz, a jelenség az önkormányzati választásokra vált általánossá a hátrányos helyzetű térségek kistelepülésein, de ugyanezek a módszerek és eszközök már az országgyűlési választásokon is felbukkantak: volt olyan jász-nagykun-szolnoki település, ahol háromszor is osztott csomagot a kormánypárti jelölt kampányában a helyi nagyvállalkozó; fél évvel később ugyanitt Fazekas miniszter azzal kampányolt, hogy mindenkit bevesznek a közmunkába, ha leváltják a nem-fideszes polgármestert. Leváltották.

Mindezek után alappal feltételezhettük – egyes információk utaltak is rá -, hogy a bizonytalan kimenetelű választás előtt újra működésbe lendül a gépezet, és a vidéki szegregátumokban, elsősorban a kistelepüléseken élő romákat ígéretekkel és fenyegetésekkel arra próbálják majd rávenni a helyi kisebbségi vezetőkön keresztül, hogy ellenőrzötten a Fideszre és a párt jelöltjére szavazzanak.

Ez akár 200 ezer szavazatot is jelenthet a kormánypárt és jelöltjei számára. Különösen fontosnak tűnhet ez a kelet-magyarországi billegő körzetekben, például Borsodban, ahol a roma szavazatok dönthetik el egy-egy mandátum sorsát.

Ehhez képest nehezen érthető, miért sértegetik fideszes csúcspolitikusok feszt a romákat: legutóbb március végén hasonlította Lázár János miniszter a fideszes kampányfrazeológiában a két lábon járó fenyegetést jelentő bevándorlókhoz a cigányokat. Szintén a cigányellenes sztereotípiákra játszott rá Lázár, amikor néhány héttel korábban egyszerűen letolvajozta a közmunkásokat...

A SZÁZEZER LEGGAZDAGABB MAGYAR BETÖRT AZ EURÓPAI ELITBE, A FÉLMILLIÓ LEGSZEGÉNYEBB LECSÚSZOTT

G7 BLOG
Szerző: KASNYIK MÁRTON, HAJDU MIKLÓS
2018.04.06.


Sokat elmond egy társadalmi rendszer igazságosságáról, hogy mekkora a távolság a szegények és a gazdagok között. Magyarországon sokáig a rendszerváltás sokkja után is erős maradt a szociális elem a piacgazdaság mellett – legalábbis európai összevetésben -, ezért a jövedelmi egyenlőtlenség hibába nőtt, a többi fejlett országhoz képest alacsonyabb maradt.

Ez 2010 után nagyot fordult, és azóta a magyar jövedelmi elit nagy lépést tett Európa teteje felé, a legszegényebbek viszont még lejjebb csúsztak.

Mindeközben a magyar középosztály egy helyben toporgott.

Ez az európai jövedelmi rétegeket rangsoroló adatbázisunkból derül ki. A legutóbbi cikkünkben az európai országok jövedelmi tizedeit ábrázoltunk egymáshoz képest, mintha meg akarnánk érteni, hogyan is nézne ki az Európai Uniós és benne Magyarország jövedelmi eloszlása, ha az egész egy ország lenne. Az országokat ott nagyobb, tíz százalékos buborékokra osztottuk, mert így könnyebb áttekinteni a jövedelemeloszlás lényegét. De ez csak két pont kivételével igaz: a legszegényebbeknél és a leggazdagabbaknál érdemes máshogyan közelíteni. Ezért most tíz helyett száz részre bontottuk az európai országok jövedelemeloszlását, a módszerünket is finomhangoltuk.*
...


TOP 10: A NER TÖRTÉNETÉNEK MÉLYPONTJAI

24.HU - POSZT ITT
Szerző: PETŐ PÉTER, CSUNDERLIK PÉTER
2018.04.06.


„A jövő térképén Magyarország helyén egy fehér folt lesz, ezzel a felírással: Ez Magyarország volt, de elsikkasztották...” – írta Ady Endre a maga OLAF-jelentésében, amit szintén nem a hatalom tett közzé. A vátesz szinte mindent előre látott, de a NER-nek ő is csak a szellemiségét jósolhatta, mert azok a konkrétumok meglepnék, hogy Felcsúton lesz akadémiának csúfolt csapat Puskás Ferenc nevén, hogy Németh Szilárd egyetlen mondatban képes alanyként és állítmányként használni Soros György nevét, hogy aztán Orgován Béla tápiósági közmunkás legyen a Quaestor-vezér. Összeszedtük a NER történelmének mélypontjait, hogy ezzel tudassuk: nekünk tényleg Magyarország az első. 

10. Nyolc légióssal állt fel a Puskás Akadémia az NB1-ben

Ismerik wellness-részlegünk legújabb szolgáltatását, a guillotine-t? Ismerik a heavy metal leghíresebb előadóját, Dmitrij Sosztakovicsot? Hallottak már a vegetáriánusok védőszentjéről, Trepák hentesről, aki mindig kettéharapott egy szál véres hurkát, ha vevő lépett az üzletébe? Ha bármelyik kérdésre igen a válaszuk, akkor alkalmasak arra, hogy elhiggyék, a Puskás Akadémia futballcsapatának bármi köze van Puskáshoz, az akadémiához és a futballhoz. Ha minden felvetésre nemmel feleltek, akkor tisztában vannak azzal, hogy a NER-történelem legkomplexebb átkúrása, ami Felcsúton folyik. Kezdődött, ugye, azzal, hogy eltulajdonították Kispestről Puskás Ferenc nevét, ami tényleg csak itt fordulhat elő, mert azt el nem magyarázza senki, hogy egyszer majd hirtelen kitalálja egy szicíliai halászfalu csapatának vállalkozónak becézett tulaja, hogy Francesco Totti Akadémia néven játszatja a klubját a Serie A-ban, Róma meg tapssal köszönti a nagy legendarablást. Hogy az állítólag őskonzervatív Orbán Viktor miképp gondolta, hogy oké hagyományt, múltat, identitást csomagban szerezni, azt nem írta meg a Magyar Futballidők című gasztronómiai magazin. Persze ez a padlássöprés eszmeiségét idéző szerzés még csak a bemelegítés volt, mert utána sikerült az Orbán család meg a haverok, ismerősök földjein rongyos tizensokmilliárd közpénzből felhúzni egy űrközpontot.

Míg Széchenyi István a saját pénzén alapított tudományos akadémiát Pesten, Orbán Viktor a mi pénzünkön működtet futballakadémiát a falujában.

Igaz, sok energia ment arra, hogy a közpénzről azt hazudják nem közpénz, tán ezért nem maradt erő arra, hogy a létesítményben egyetlen olyan játékost is neveljenek, aki bemutatkozik valamelyik európai elitligában. Pedig most éppen Pintér Attila, a tolódásos védekezés Stephen Hawkingja az agyközpont ott, ami nyilván garantálja a tudást, kábé amennyire Fásy Ádám előadóművész jelenléte egy telt házas koncertet a Wembley-ben. Erre a minden elemében posztmodern hazugságtengerre akkor tették fel a koronát, amikor 2018 márciusában az „akadémiának” becézett csapat nyolc idegenlégióssal állt fel a Diósgyőr ellen. Amúgy nagyjából ennyi fizető néző is szokta megtekinteni a meccseit a kabaré-válogatottnak, amelynek fenntartását az adófizetők állják. Nyilván régi vágyuk volt, hogy építsenek a miniszterelnöknek tizensok milliárdból egy futballkertet a háza mellé, ahol túlfizetett gazdasági bevándorlók rohangálnak a közpénzen finanszírozott bulika partihercegeiként.

A Puskás Akadémia működésével lehet dolga a Transparency International és a Migrációkutató Intézet munkatársainak is, csak éppen a France Football újságíróinak nem. Úgyhogy ne is csodálkozzunk, hogy már bármelyik miniállam elleni meccsen odaéghet a gulyásfoci.

9. Orbán Viktor miniszterelnök 2018. március 15-i beszéde

A magyar futballnál mélyebbre már csak Orbán Viktor jutott egykori önmagához képest, a rendszerváltás népmesei hőséből lett Vlagyimir Putyin leghűségesebb tanítványa, a farmerkabátos, odamondogatós népfiből pedig egy rekedten kiabáló magyar nemzeti Spigot ezredes. Hivatkozhatunk itt geopolitikai kényszerekre, meg arra, hogy harminc év a politikában, az állandó csatározás a külső és belső ellenségekkel mennyire torzítja az embert, de attól még az árulás árulás marad: mindannak a cserbenhagyásos gázolása, amiért a Fidesz valaha síkra szállt.

Magukat a rendszerváltáskor az „elvált szülők gyermekeiként” hirdették a Fidesz politikusai, akik azt ígérték, hogy majd meghaladják a népi-urbános vitát, és ehhez képest egy jó ideje ott tartunk, hogy nem tekintik a haza részének azt, aki nem rájuk szavaz. Ha egy lakossági fórumon beszél erről egy pártpolitikus, már az is problémás, de ha a Kossuth téri március 15-i állami ünnepségen Magyarország miniszterelnöke, az gondolatbűncselekmény a jelen, a jövő és a múlt ellen.

„Gyuri bácsizik”, amikor Kossuth Lajosról kéne beszélnie, és már egy ember se maradt a stábjában, aki figyelmeztetni tudná vagy merné, mielőtt elmondja a beszédét, hogy 1848-ban nem voltak „labancok”.

Mostanra nem drága neki a nyílt színi pofozkodásig hergelés vagy a múlt meghamisítása, ha ezen múlik, hogy hatalmon maradhasson. Már a 2016. október 23-i megemlékezésen, amikor a miniszterelnök Brüsszel „elszovjetesedéséről” értekezett, arra gondoltunk, hogy épületesebb beszédet hallanánk, ha Captain Jacket ültették volna fel a tribünre, de idén március 15-én olyan beszédet mondott, hogy még a nem feltétlenül a közéleti állásfoglalásairól ismert Tibi atya is kiborult, ami után nem csodálkoznánk, ha ő lenne majd a NER Mindszentyje. Persze a miniszterelnökről tudjuk, hogy már egy beszéde se vehető komolyan, egy szélsőjobboldali lakossági fórumon simán értekezne a Magyarországot szívó tetűkről és rovarirtásról, a Mazsihisz ünnepségén pedig arról, hogy csak a Fidesz-kormány a garancia a magyarországi zsidók nyugodt életére, miközben egy piros-fehér-zöld susogós melegítőben is kiállna a március 15-i ünnepségre, ha azt mérné meg a Századvég, hogy ez jön be a magyar népnek.

De a békemenetelők nagyon is komolyan veszik, amit Orbán Viktor mond, és annak megfelelően cselekszenek, miután legitimálta az erkölcsi, jogi és politikai következmények kiosztását. Úgyhogy miniszterelnökként olyat mondani egy 1848-as „ünnepi” beszédben, hogy aki nem az állampártra szavaz, az lényegében hazaáruló Soros-bérenc, az 1952-es tempó, és ilyet viccből mondani is erkölcstelenség, mert mérgezi mindannyiunk életét...

ERKÖLCSI FORRADALOMRA VAN SZÜKSÉG - MAJTÉNYI LÁSZLÓ: A PISZKOS MUNKÁT NE A NER-HUSZÁROKKAL VÉGEZTESSÉK EL

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2018.04.06.


Az alkotmányos Magyarország megteremtése nem csak a baloldal dolga, mert abból csak reváns lenne. Ha egyszer létrehozzuk az alkotmányos Magyarországot, és létre fogjuk hozni, az a magyar társadalom politikai akaratának és értékeinek közös foglalata lesz – mondja Majtényi László alkotmányjogász, a demokratikus ellenzék egykori államfőjelöltje, aki kérdésünkre fölvázolta azt a stratégiát, amellyel legálisan lehetne lebontani a NER-hatalmat.

Szél Bernadett nemrégiben arra utalt, hogy Polt Pétertől nem lesz egyszerű megszabadulni. Erre ellenzéki riválisai azzal revolverezték, hogy nem is akar megszabadulni tőle. Vannak tehát forradalmi igénnyel föllépő ellenzéki politikusok, akik azonban részt vesznek abban a kevéssé forradalmi eljárásban, amit választásnak hívnak. Mi a kiút ebből az ellentmondásból?

– A kérdésében megbújik az ellenzék általános és szerintem jogos bírálata. Az én benyomásom az, hogy a mértékadó ellenzéki politikusaink és pártjaik szinte kivétel nélkül a pillanat politikai igézetében élnek. Legalábbis én nagyon nehezen érzékelem a mondataikból a politikai stratégiákat, holott – s meglehet, erősen fogalmazok – egyfajta rendszerváltásra volna szükség. Ezt aztán persze lehet, rendszerkorrekcióvá lazítják, de a legfontosabb feladat mindenképp az alkotmányos demokrácia helyreállítása. Vagyis szerintem ennek a hihetetlen nagy feladatnak a perspektívájából kellene nézni és továbbgondolni az összes politikai lépést. Tehát az ellenzékieknek alapvető feladatuk, hogy kész stratégiájuk legyen minden helyzetre: mi van abban az esetben, ha győznek, ha veszítenek, ha a Fidesz kétharmadot szerez; még arra a délibábos forgatókönyvre is, hogy ők szereznek kétharmadot. Érdemes mérlegelni mindent, hiszen ne feledjük, volt egy március 15-i Orbán-beszéd. És míg annak idején Antall József azt mondta, hogy lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke, addig Orbán Viktor ezen a jeles ünnepen azt szögezte le, hogy ő mindössze két és fél millió választópolgár miniszterelnöke lesz. Mindenki mást megfenyegetett.

Mire gondolhatott a kormányfő, amikor a választások utáni erkölcsi és jogi elégtételről beszélt?

– Néhány nappal később a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár azt mondta, hogy a Soros-szervezeteket be kell tiltani. Utoljára Grósz Károly beszélt így, delíriumban, az ilyen beszédmód a hetvenes évek MSZMP-politikusait jellemezte.

Csak akkor be is voltak tiltva a szervezetek.

– Igen. Sólyom Lászlónak volt jogtechnikai értelemben is elévülhetetlen érdeme abban, hogy a nyolcvanas évek végén az akkor hatályos jog alapján bizonyította, hogy az új környezetvédő szervezetek jogszerűen működhetnek, és ezt politikailag is el tudtuk érni. De az nagyon brutális támadás, hogy azért tiltsanak be civil szervezeteket, mert mást gondolnak a világról, mint a kormány.

A jogi elégtétel nyilván nem csak a civileket érintené.

– Természetesen nem csak róluk van szó, a kormányzati kommunikációs stáb mindössze lefordította magának, amit a kormányfő mondott, aprópénzre váltotta, és azonnal betiltásról kezdett beszélni. De alkotmányos alapon álló politikusok nem használhatnak olyan kifejezéseket, mint a jogi elégtétel vagy betiltás. És az sem fordulhatna elő, hogy az ellenzéknek erre ne legyen válasza. Először is el kéne dönteni, hogy forradalmat csinálnak vagy a legalitás talaján politizálnak, illetve hogyan óhajtják összeegyeztetni az elvileg nehezen összeegyeztethető két programot...


NÉGYMILLIÓT ADOMÁNYOZOTT A METALLICA A GYERMEKÉLELMEZÉSI ALAPÍTVÁNYNAK

NLCAFÉ - SZABADIDŐ BLOG
Szerző: NLCafé
2018.04.06.


Vagyis egészen pontosan 4 millió 250 ezret. Elképesztő gesztus ez a világhírű zenekar részéről, le a kalappal előttük!

A csütörtök este Budapesten koncertező Metallica nagyon látványos gesztust tett a magyar közönségnek, amikor rázendítettek a Tankcsapda A legjobb méreg című legendás számára 

(kattints a videóért!).

Azt már talán kevesebben fogják osztani a közösségi oldalakon – holott ennél sokkal fontosabb ügyről van szó –, hogy a zenekar „mellesleg” 4 millió 250 ezer forintot adományozott a Gyermekétkeztetési Alapítványnak.

Köszönjük ezt a fantasztikus gesztust a Metallica együttesnek! Hálásak vagyunk, hogy gondoltak a magyar gyerekekre! Kedves, jószívű emberek, örülünk, hogy találkozhattunk velük!  – írta az alapítvány a Facebookon, ahol egy fotót is megosztottak...

BARTUS LÁSZLÓ: VÁLASZTÁS ELŐTTI "SZÓZAT" AZ AN OLVASÓIHOZ

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BARTUS LÁSZLÓ
2018.04.05.


Szeretnénk tisztázni az Amerikai Népszava olvasói előtt az álláspontunkat az április 8-i választás előtt. Márcsak azért is, mert talán én vagyok a legrégebbi és legkövetkezetesebb képviselője a rendszer bojkottjának, és sokan kérnek mostanában tanácsot, mit tegyenek.

Hódmezővásárhely váratlanul behozott egy új tényezőt az eddigi helyzetbe: a népakaratot. A népakarat az, hogy az emberek nem akarnak ellenzéki pártokra szavazni, nem akarnak közülük választani, csak Orbán ellen akarnak szavazni. Mivel a népakarat minden hatalom forrása, a népakarat felülír mindent. A bojkottot is. De a helyzet nem ilyen egyszerű.

A népakarat abban az esetben érvényesülhetett volna, ha az ellenzéki pártok tudomásul veszik ezt, és félreállnak az útból. Lemondanak a pénzről, lemondanak arról, hogy a nép rájuk szavazzon. Ezt úgy tehették volna meg, ha minden körzetben “egy az egy ellen” felállást hoznak létre, és kiállítanak egyetlen ellenjelöltet Orbán jelöltjével szemben.

Ez az ellenjelölt bárki lehetett volna. Egy náthás beteg szamár is. Nem rá kérték volna a szavazatot, hanem Orbán ellen. Az elképzelés úgyis az volt, hogy első lépésben Orbánt megbuktatni, utána egy egyenlő és szabad választást tartani. Természetesen a Fidesz nélkül, hiszen a Fideszt az alkotmányos rend megbuktatásáért, a dkitatúráért, be kellene tiltani, mint az SZKP-t.

Ebben az esetben tiszta a képlet, és az ellenzék ezzel kilép az Orbán által írt forgatókönyv keretei közül. Ezzel részben megvalósul a rendszer bojkottja, másrészt helyet adtak volna arra, hogy a nép ítéletet mondjon az államot elfoglaló bűnszervezet fölött. Ez egy lehetőség lett volna arra, hogy a népakarat döntsön. Akár így, akár úgy, ez legitim döntési helyzet.

Ez lehetőség lett volna arra, hogy a nép békés úton fellázadjon, a lázadás egy szavazásba torkolljon, ne erőszakba. Mi egy ilyen népakaratot, lázadást tiszteletben tartottunk volna, és csak a jó édesanyjuk komfortzónájának telibe rakását kívánjuk azoknak a hazaáruló és becstelen ellenzéki pártoknak, leginkább az LMP-nek és a Jobbiknak, akik megakadályozták ezt. Nem mintha a többiek is mindent feláldoztak volna, de legalább igyekeztek.

Ezért különböző a felelősségük a népakaratot közösen megakadályozó ellenzéki pártoknak, de mindenképpen megbocsáthatatlan, amit tettek. Azt mindenki elmondta, hogy nem lesz soha többé még egyszer ilyen lehetőség, mert Orbán nem teszi ki magát soha többé ilyen helyzetnek. A vágógáboroknak, szélbernadetteknek meg a jó édesanyjuk komfortzónáját.

Azzal, hogy az ellenzék nem volt hajlandó visszalépni, és a népakaratnak teret engedni, egycsapásra minden visszaállt az eredeti mederbe: Orbán választási forgatókönyve lépett újra érvénybe, ami egyrészt a Fidesz mindenkori kétharmados győzelmét jelenti, ami most sem lesz másképp. Ez egyben azt is jelenti, hogy a választás nem egy népi lázadás lesz, hanem az Orbán-rendszert legitimáló aktus.

Április 8-án éjjel a választás győztese a következő beszédet fogja elmondani: “Jó estét magyarok! Magyarország választott, és Magyarország döntött. A magyarok nem akarnak bevándorlóország lenni, hanem azt akarják, hogy Magyarország továbbra is maradjon a magyaroké. A magyar nép felkelt Brüsszel ellen, az ENSZ ellen, és a liberális globalisták ellen, és minden idegen támadás ellenére nemet mondott a gyarmatosításra és az idegen megszállásra.”

Majd úgy folytatódik: “Soros György és ügynökei Magyarországon és szerte a világban, a külföldi sajtóban, mindent megtettek azért, hogy a magyar néptől elvegyék a szabadságot és az önrendelkezés jogát. Világméretű erők mozdultak meg, hogy eltapossanak minket, magyarokat, a zsoldosaik minden erőt bevetettek, hogy megállítsanak bennünket. De a szabadságszerető magyar nép nem hagyta magát, ezért a választáson újra kétharmados parlamenti többséggel választotta meg a Fidesz-KDNP pártszövetséget. Folytatjuk és befejezzük, amit elkezdtünk, erre kaptunk demokratikus felhatalmazást a választóktól.”

Ezen már csak az változtatna, ha valaki akkorát billentene az önző ellenzéki pártok hátsó felébe, hogy kirepüljenek a komfortzónájukból és a náci identitásukból, és állítanának csak egy ellenfelet Orbán jelöltjével szemben. Ha ezt nem teszik meg, nincs esély, mert akkor az Orbán által felállított csapda működik. Az ellenzék pedig megakadályozta, hogy a népakarat kifejezésre juthasson, és a nép leváltsa Orbánt...

MINDEN FIDESZES VOKS A NÉGYSZERESÉT ÉRI

1000 A MI HAZÁNK 
Szerző: HaFr
2018.04.05.


Semmi új, mégis minden egyes alkalommal mellbeverő. A magyar választási rendszer lehetővé teszi, hogy a választókorú népesség 25%-ának támogatását bíró párt győzelme esetén ma nagyjából 60%-nyi mandátum fölött rendelkezve egyetlen ember 100%-os hatalomra tegyen szert nagyjából tízmillió fölött. 25%-os kisebbséget 100%-os kizárólagossággá alakítva (ahogy a gyakorlat mutatja) a rezsim megnégyszerezi a kormánypárti voksok erejét és nullára redukálja mindenki más véleményét -- majd az összességet egyetlen ember alá rendeli.

Magyarul minden fideszes voks a többi négyszeresét éri, ha a választáson a közvéleménykutatók által várt forgatókönyv érvényesül. A négyszeresét, de mégse. Az autokráciára ugyanis az jellemző, hogy a győztes állampolgárok voksa is megsemmisül, mert legalább újabb négy évre elveszítették a hatalmukat a kormányzat fölött. Nem a négyszeresére nagyítják Orbán hatalmát, hanem értelmezhetetlenül, mert egyúttal megsemmisítik a sajátjukat. Ez valami olyasmi, amit valóban érdemes elkerülni.

Az ellenzékre szavazok, hogy a kormányzat feletti hatalmamnak legalább a minimumát megőrizzem. Ha sokan teszünk így, elkerülhető a hatalom abszolutizálása és a mienk megsemmisülése. Nem az ellenzéki pártokért, önmagunkért.

AZ ÁLMAINKNAK ÁRA VAN


HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Ádám
2018.04.06.


Több tízezer (de lehet, hogy bőven százezer) magyar dolgozik szezonmunkásként külföldön, elsősorban Ausztriában, de akár messzebb is. Az ilyen élet nem könnyű, hiszen amikor van munka, akkor nagyon sokat kell dolgozni. Ausztriában dolgozik Ádám is, aki egy vlogbejegyzésben örökítette meg az átlagos napokat, de megkértem, hogy írjon pár sort elé.

„Igazából félve publikáltam ezt a videót, mert úgy gondoltam, hogy majd sokan támadják, meg biztos én vagyok a béna, hogy ilyen egyhangúan töltöm a napjaimat.

Aztán át is alakítottam az egész videót, meg átírtam a szöveget is... sokat változtattam rajta, hogy ne legyen túl negatív, legyenek benne pozitív motívumok is.

Meg egy csomó emberen teszteltem, mielőtt publikus lett volna. És azt tapasztaltam, hogy az emberek szeretik, és átérzik a mondanivalóját. Hogy ők is így élik meg a szezonmunkát. Ezért is mertem megmutatni a Határátkelő oldalnak, vállalva ezzel a nagyobb nyilvánosságot.

Fontos kiemelni, hogy ez a videó a szezonmunkáról szól, arról az életről, ami csak a pénzgyűjtés miatt van, amikor nem ide tervezed az életed.

És ez is mind a vendéglátásban, ahol mindannyian tudjuk, hogy 7/6 nap munka, akár 8 óránál is több óraszámban, ahol igazából teljesen mindegy, hogy Te vagy ő dolgozik-e, mert ha elmész, úgyis jön a következő helyetted, csak biodíszlet vagy a vezetőség számára, meg a munkahelyed az életed, etc.

Szóval ezt az élethelyzetet akartam picit bemutatni azoknak, akik mondjuk otthonról csak azt látják, hogy a Zwischensaisonban otthon „az Ádám már megint valami új dolgot vett”, vagy „ez állandóan csak étterembe jár” és társai.

Picit rávilágítani, hogy igen, tök jó ez, tök sok pénzt lehet megspórolni... de nem árt a háttét is látni ennek, mert az nem mindig pompa és csillogás. :)

És - mielőtt bárki támadna - önmagam védelmében hadd térjek ki arra is, hogy igen, valóban, járhatnék minden nap kocsmázni, társaságba meg bulizni, de mivel konkrét céljaim vannak, amiket el akarok érni, így ez nekem nem fér bele rendszeresen.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy éjjel nappal a szobámban ücsörgök, de a prioritást számomra nem ez jelenti. Persze azzal sincs gond, ha másnak igen, mindannyian mások vagyunk. De így vagy úgy, az álmainknak ára van.”

SZOFTVERBOTRÁNY - A TELJES ÁLLAMIGAZGATÁS ÉRINTETT

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BATKA ZOLTÁN, HARGITAI MIKLÓS
2018.04.06.


A Microsoft nem cáfolta, hogy a milliárdos állami programbeszerzésben a kormányfő vejének testvérével is tárgyaltak. 

Lázár János minisztériuma írásba adta a Népszavának, hogy nem tud semmiféle, a kormányzat szoftverbeszerzéseit érintő vizsgálatról. Lapunk ugyanakkor hozzájutott egy olyan belső vállalati utasításhoz, amely nem csak az államapparátust is érintő vizsgálat tényéről tartalmaz fontos részleteket, hanem annak méreteiről is. Az eset a magyar államigazgatás legkiterjedtebb korrupciós ügye lehet, Magyarország azonban sokkal többet veszített a kormányközeli zsebekbe került milliárdoknál. Lázár "tájékozatlansága" azért feltűnő: ő az uniós támogatások felhasználását felügyelő miniszter, a botrányos fejlesztéseket pedig EU-forrásokból finanszírozták, ráadásul az ügy miatt távozott volt Microsoft-vezető most a tárcavezető környezetében dolgozik.

A 2014-ben indult uniós finanszírozási ciklus talán leginkább a jövőbe mutató projektje volt az összesen 1,42 milliárd eurós, nagyjából 450 milliárd forintos Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztés Operatív Program (Köfop). A programcsomag egy olyan elektronikus közigazgatásfejlesztési pályát rajzolt föl, amelynek a végén a magyar apparátus az e téren legfejlettebb – azaz a fajlagosan a legolcsóbb, leggyorsabban működő és a polgároknak a legkevesebb adminisztratív terhet illetve fölösleges bosszúságot okozó – észt modellhez zárkózott volna föl. Hogy ebből semmi sem lett, az nagyrészt azon múlott, hogy Orbán Viktor összeveszett Simicska Lajossal, és a kettejük szakítása nyomán az óriásprojektre ráengedett Orbán-közeli „újoligarcháknak” a személyes meggazdagodáson és a mohóságon kívül semmilyen elképzelésük sem volt a közigazgatás modernizálásáról, ám az új konstellációban mégis teljes egészében az ő igényeikhez szabták a programot.

Az ország versenyképességét növelő és az átláthatóság révén a korrupciót csökkentő programból máig szinte semmi nem valósult meg. Egy programelemet azonban kipipálhatott a kormány: irdatlan mennyiségű szoftverlicencet vettek, sokszor a piaci árat jelentősen meghaladó árszinten. Mindez azután történt, hogy a kormány 2012-ben bejelentette: nem hosszabbítja meg a Microsoft rendszereit az oktatásban és a közigazgatásban úgyszólván kötelezővé tevő keretmegállapodást, és az állam átáll a nyílt forrású, jellemzően ingyenes programok használatára. Az, hogy végül másként alakult, szintén nem volt független az Orbán-Simicska konfliktus nyomán bekövetkezett gazdasági átrendeződéstől...

VOKS HUMANA 2018

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2018.04.05.


Miközben a visszalépkedések napjait éljük, jó ideje a láthatjuk a választási hasra-ütések licitjét is. Ezt néha az éppen aktuálisan esélyesek listájaként aposztrofálják, míg máskor a közvélemény megkutatásaként. Elvárva, hogy az egyszeri állampolgár a feje nagy kapkodása közben elhiggyen mindent, amit láttatnak vele. Akkor is, ha ugyanarról ellentétes információval biztatják szavazni a legesélyesebbre.

Azt a helyzetet sugallva, hogy a legesélyesebb személyét leginkább a legesélyesebb megnevezőjének pillanatnyi szimpátiaviszonyai határozzák meg. Nagyban és kicsiben egyaránt. Ennek ellenére senkit nem beszélnék le a „legesélyesebb ellenzéki” kereséséről. Ahogy arról sem, hogy meghallgassa az éppen aktuális taktikai szakértéseket. Az információ és ötletdömpingben azonban egyre inkább visszacseng az, amit még dédimtől hallottam. Az, hogy „hallgass meg sok okos embert, aztán csinálj amit akarsz”. Ami kétségtelenül a legjobb megoldás akkor, ha az ember legalább áltatni akarja magát a saját döntéshozatal lehetőségével. Mert persze azért manipulálódik. Aki azt állítja, hogy ő aztán sosem, az is. Legfeljebb nem veszi észre. Aki azt hiszi, hogy a nagy machinátor, az is. Elég Orbán esetére gondolni a kvótás népszavazással. A rendelkezésre álló információ szintje önmagában manipulációs tényező.

Azért persze lehetnek olyan gondolati vonulatok, amelyek mentén el lehet gondolkodni a választásokon. Így képet alkothat bárki arról, hogy melyik párt tényleges eszmeisége felel meg a saját eszmeiségének. Nem statikusan, hanem dinamikusan. Mert az a párt, amelynek vezetése akár havonta, évente, vagy választási ciklusonként más öndefiníciót hirdet ki, annál azért gyanús lehet az aktuális állapot őszintesége. De az is, hogy egy fél év múlva nem fog tovább változni az eszmei irányvonal. Márpedig a politikai elit nem fukarkodott eddig a forgolódásokban. Nagyokban sem. Miközben elismerem, hogy nyilván van olyan parafaszemélyiség, amely teljesen jól érzi magát ilyen körülmények között. Elvégre a fenék ugyanaz, már megszokta a szagát, az ízét, és úgysem látja az éppen aktuális irányvonalat a farpofák közül. Gondolkodni sem okvetlenül szükséges, mert a úgy érezheti, hogy elég visszaböfögni az éppen aktuális vezérmotívumokat. De nem is a vakhitű seggnyalóktól várnám el, hogy egy párt politikai stabilitásáról véleményt mondjanak.

Aztán ott van az a nagyszerű, az ellenzéket előre felmentő szólam, hogy a választási rendszer tehet mindenről. Alkalmasint persze ugyanez a választási rendszer lenne alkalmas, elég szavazóval, a jelenlegi kormánypárt alapos elfenekelésére is. De ezt most csak annyiban vegyük figyelembe, hogy Orbánia jelen választási rendszere nagyon kényelmes a mindenkori győztesnek. Így nem az a lényeges, hogy kinek az érdeke megváltoztatni. Mert megváltoztatni a győztesnek van lehetősége, de a mindenkori győztesnek ez nem okvetlenül érdeke. Amikor tehát valaki ellenzéket választ magának, és teszi ezt a választási rendszer megváltoztatásában bízva, akkor értelmetlennek tűnik az erre vonatkozó ígéreteket mérlegelni. Ígérni, potenciális vesztesként bármit lehet. Az, aki ez alapján szeretne dönteni ne is ezt mérlegelje. Sokkal inkább azt, hogy melyik pártból nézi ki a hatalmi önérdek ellenében való cselekvést. Ez még csak nem is annyira demokrácia-felfogási, mint amennyire bizalmi kérdés...

SÜDDEUTSCHE ZEITUNG: ORBÁN ÉS A VILÁG TÖBBI GONOSZ RÉSZE - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.04.06.


- New York Times: Orbán módszeresen támadja a demokráciát;

- Az Európai Néppárt nem tud mit kezdeni Orbán szélsőséges politikájával;
- The Economist: Magyarországon hanyatlik az oktatás és az egészségügy.

New York Times: Orbán Viktor kiforgatta a demokráciát

Ezt állapítja meg a lap vezércikke. Hozzáteszi azonban, hogy a politikus vasárnap várhatóan ezzel együtt ismét győzelmet arat, így az illiberális demokrácia bajnokaként újabb mandátumot kap, hogy folytassa a támadást a demokratikus intézmények, a bevándorlók, az EU és minden ellen, aminek társadalmi változás íze van. A kampány meglepően kemény volt, pedig a Fidesz formálta a választási rendszert és ellenőrzi a média javarészét. A siker kétségtelenül megdobogtatja a hazai érdekek elsődlegességét hangoztató populisták szívét. A párt aktívan nyomatja a magyar áldozatiságot és az etnocentrizmust az iskolákban és a színházakban, ugyanakkor becsmérel minden ellenkező véleményt, ezen belül is főleg a Soros által támogatott, demokrácia párti civileket. A milliárdos egyfajta homokzsák lett a szélsőjobb számára Közép-Európában.

Orbán védelmezői azt mondják, hogy az emberek nem a populizmusért, hanem a gazdasági eredményekért állnak mellé.
A kedvező számok azonban nem mutatják, hogy a siker jelentős része az uniós tagságból eredt,

miközben a politikus minden lehetséges alkalommal nekiront az EU-nak. Ugyanakkor lényegesen erősödött a korrupció. Az orbáni Magyarország példa lett a tekintélyelvűség számára. A populisták mindenütt abból indulnak ki, hogy a választási győzelem a nép akaratát tükrözi, bármilyen kis arányban is kerekedtek felül, és így felhatalmazást kaptak, hogy lábbal tiporják azt a demokráciát, amely hatalomra emelte őket. Feljogosítva érzik magukat, hogy elhallgattassák a sajtót, elnémítsák az ellenzéket, manipulálják a bíróságokat és becsméreljenek bárkit, aki nem ért egyet velük.

A folyamat azt kívánja, hogy állandóan azzal etessék a híveket, amit azok hallani akarnak. A liberális demokrácia részére az a nagy feladat, hogy ellensúlyozzák a populistákat, de ne vegyék át hozzá azok taktikáját. A választás nyújtotta felhatalmazás hatalmi belépő az autokraták számára, de egyben a bukásuk nyitányát is jelentheti. A tekintélyelvűség gerjeszti a korrupciót és a kliensrendszert, de nem bolondíthatják a végtelenségig támogatóikat azok a vezetők, akik térdig járnak a mocsárban, miközben azt ígérték, hogy lecsapolják azt. Bármennyire is biztosnak látszik Orbán esélye, olyan hevesen kampányolt, ami elárulja, hogy azért némiképp bizonytalan.

New York Times: Újraválasztásra számíthat Orbán Viktor

Aki azzal töltötte az elmúlt éveket, hogy meggyengítse a fékeket és ellensúlyokat, a civil társadalmat támadja és hatalom közeli oligarchák uralma alá helyezze a médiát – mutat rá a populizmus egyik legelismertebb nemzetközi szakértője. Jan-Werner Müller, a Princeton-i Egyetem politológusa szerint a kormányfő eközben azt hirdette, hogy amit csinál, az a demokrácia megkülönböztetett formája, amely választ ad a század minden bajára. Ám pont azt nem ragadja meg, ami a rossz ezekben a rendszerekben, viszont retorikailag előnyhöz juttatja az olyan vezetőket, mint amilyen Orbán is. A 90-es évek közepétől lehetett tapasztalni, hogy egyes államokban a választások győztesei kezdik elnyomni a kisebbségeket, illetve bírákat és újságírókat támadtak a „nép nevében”. Olyan rezsimet alakítottak ki, amelyekben a vesztesek vagy a népszerűtlen kisebbségek már nem érezhették biztonságban magukat.

Ez azonban nem vonatkozik az olyan populistákra, mint Orbán. Magyarországon nem egyszerűen a jogállam került veszélybe. Módszeresen támadják a demokrácia szemszögéből fontos jogokat. Eltűnik a sokszínű sajtó, a polgárok nem jutnak hozzá a hivatalostól eltérő ismeretekhez, hogy dönteni tudjanak a kormány teljesítményéről. Ameddig ezt nem látjuk, addig a magyar miniszterelnök folytatni fogja kedvenc, alattomos játékát, elsősorban a külföldi bírálókkal. Természetesen egy hatalomnak lehet a másokétól eltérő felfogása a dolgokról, Orbán Viktor csakis a különbségekre fókuszál, így a demokratikus vitát egyfajta kulturális háborúvá alakította. Azt állítja, hogy igazából a másik fél illiberális, mivel nem akarja elfogadni az ő álláspontját, noha itt szubjektív értékek viszályáról van szó. Csakhogy az EU nem ír elő kötelező véleményt olyan ügyekben pl., hogy a demokráciának egyetlen demokratikus modellje volna csak lehetséges.

Amikor az unió Magyarországot vagy Lengyelországot bírálja, a két kormány azzal válaszol, hogy a nemzeti szuverenitást védik a liberális brüsszeli diktátummal szemben. Az EU a kezükre játszott, mert azt közölte, hogy őt a jogállam helyzete aggasztja. Így olyan benyomást keltett, hogy a nemzetállam mindig gondoskodik a demokráciáról, ha valami baj van, a szervezet szól neki, azaz csupán technikai kisiklásról lehet szó. Még akkor is, ha történetesen az adott államban a politikai jogokat és a független intézményeket ássák alá a tudatos, autoriter program keretében. Amúgy a győztes sosem árulja el előre, hogy végleg be akar rendezkedni a hatalomban és hogy ehhez megtámadja a demokrácia alapintézményeit. Szóval az európai elit tévesen állítja, hogy az érintett nemzetek maguknak akarták a bajt, amikor ilyen erőkre voksoltak. A világ nagy szívességet tesz Orbánnak, amikor egyfajta demokratának fogadja el, jóllehet leértékeli, mi több, szorgalmasan felszámolja a demokráciát. Valószínűleg a vasárnapi választás az utolsó, mielőtt Magyarország súlyosan sérült demokráciából átfordul kifejlett választási autokráciába. Azaz többé nem lehet a szavazóurnáknál leváltani a Fideszt. Úgy hogy a mostani erőpróbán az is kiderül, lehetséges-e tekintélyelvű rendszer az EU-ban, amely a demokráciák klubjának tekinti magát...

AZÉRT, HOGY KÉSŐBB IS PÁRTOKRÓL BESZÉLHESSÜNK ÉS NE A PÁRTRÓL

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TAMÁS RÓBERT
2018.04.06.


Naiv módon abban reménykedem, hogy a választás után valamiféle normalitás veszi át az üvöltve hazudozó kormányseggnyalás helyét, miközben tudom, hogy ez nem fog egyik napról a másikra bekövetkezni. Bizonyára sokan olvasták ma reggel az Index cikkét. A Migration Aid lejáratására íródott, Bayer Zsolt keresztes költő erkölcsiségét hordozó cikksorozat hátterében egy izraeli hátterű magáncég áll, akik bármilyen mocskos megbízást elvállalnak, ha van rá fizetőképes kereslet.

És itt volt rá kereslet, volt rá pénz. A Migration Aid jelezte a magyar kémelhárításnak a dolgot (nem akkor, amikor kipattant a botrány, hanem jóval régebben, még a többfordulós beugratási kísérlet elején), de azt nem tudhatjuk meg, mit lépett a kémelhárítás, mert Németh Szilárd és kollégái lehetetlenné tették a Nemzetbiztonsági Bizottság munkáját. Még időben.

Miután egy ilyen megbízás nem filléres mutatvány lehet, eléggé valószínűtlen, hogy Bayer Zsolt zsebből fizette volna az izraeli hátterű magáncéget. Ő csak leírta, amit a munkáltatója kiadott neki, ebben semmi újdonság nincsen. Valaki mégis zsebbe nyúlt azért, hogy megtámadhassa a Migration Aid nevű szervezetet, valaki más megírta, megint másvalaki ezzel párhuzamosan blokkolta a Nemzetbiztonsági Bizottság munkáját. Szép történet. Szép átlátszó.

Az az én bajom, hogy rohadtul úgy tűnik, a magyar kormány megtámadta a saját országát. Így, ennyire egyszerűen. És sok-sok kicsi katonájuk dolgozik azért, hogy ez a támadás (erősebb gyomrúak nyugodtan nevezhetik hazaárulásnak is, ugyanis sem az ország, sem a haza nem azonos a Fidesszel, soha nem is volt és soha nem is lesz) sikeres legyen. A Bayer-féle történet csak egy a sokból.

Egész családi vállalkozások alakultak a Fidesz-biznisz köré. A Magyar Időkben Pilhál György öklendezik látványosan azért, mert Márki-Zay Péter beleszól az országos politikába, pedig azt hazudta magáról, hogy független és tessék, mégsem független! Pilhál György elfelejti megosztani olvasóival azt az egyszerű tényt, hogy a függetlenség nem azt jelenti, hogy valaki ívesen tesz a politikára, nem érdekli, nem szól bele az ország ügyeibe. A függetlenség azt jelenti, hogy nem egy adott párt érdekében teszi, amit tesz, hanem hite szerint az ország érdekében. Szemben mondjuk Pilhál Györggyel, aki kimondottan a Fidesz érdekében gyártja a hosszú mondatokat, mégpedig jó pénzért.

Ugyanakkor Pilhál Tamás, Pilhál György fia a PestiSrácok oldalain teszi ugyanazt, amit a kedves papa, ugyanabból a célból, szintén jó pénzért.

A közpénzből fizetett propagandamunkások mindegyike véreres szemmel erőlködik, hogy elhitesse a kormánypárt (vagy inkább Orbán Viktor) híveivel: az egypártrendszer a jó rendszer. Szerintem a Fidesz bátran felvehetné az MSZMP nevet, úgyis sok elvtárs náluk melegszik a régi klientúrából. Az a beteges óbégatás, amivel igyekeznek elterelni a figyelmet a többpártrendszer lényegéről és a koalíciós kormányzás egészséges mivoltáról, egészen elképesztő...

ÉRTED JÖTTÜNK, CIVIL, NEM ELLENED! - MIT CSINÁL A MAGYAR TITKOSSZOLGÁLAT?

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: ashwood
2018.04.05.

Azt eddig is tudtuk, hogy a kormány és kiszolgálói nem válogatnak az eszközökben, amikor a hatalom megtartása a cél. Az azonban újdonság, hogy izraeli magán-titkosszolgálatokat is bevetnek a képzelt ellenséggel szemben. De mit csinál ilyenkor a magyar hírszerzés?

Mint az Index csütörtökön megírta – amit az érintettek már korábban is sejtettek –: egy ex-titkosszolgákkal működő, izraeli magáncég próbált lépre csalni több magyar és külföldi civil szervezetet. Véletlenül épp olyanokat, akiket a kormány Soros Györgyhöz igyekszik kötni. Többek között a Migration Aid vezetőjét igyekeztek megvezetni titkosszolgálati eszközökkel – sikertelenül. (A szervezetnek egyébként semmi köze Soros Nyílt Társadalom Alapítványához, soha, egyetlen fillért sem kaptak a milliárdos szervezetétől.)

A magán-titkosszolgálati akciók keretében készült hangfelvételeket később – erősen megvágva, így természetesen meghamisítva – a kormány hivatalos propagandalapja, a Magyar Idők hozta le. Nem más írta körül a hangfájlokat, mint a legmegbízhatóbb Fidesz-írnok, Bayer Zsolt. A szabadszájú publicista szerint "egy beépített oknyomozó újságíróval folytatott beszélgetésen" leplezték le magukat a Soros-ügynökök. Olyannyira, hogy néhány nappal később már a titkosszolgálati akció "eredményei" váltak a kormányzati kommunikáció és Orbán mondanivalójának gerincévé. Innen vették egyébként a bűvös, kétezres számot – már hogy ennyien dolgoznak Soros zsoldjában a kormány megbuktatásán. Akiket – így Orbán – a kormány név szerint ismer és megfigyel.

A jól felépített akció azonban azzal nem számolt, hogy az Orbán-kormány által – joggal – paranoiássá tett NGO-vezetők egyből átverésre gyanakodtak, így maguk is készítettek felvételt a beszélgetésekről, fényképeket a magukat üzletembernek hazudó ex-kémekről, sőt, a Migration Aid vezetője, Siewert András az első – emailes – kapcsolatfelvétel után azonnal a magyar titkosszolgálathoz, az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz fordult. És itt kezd igazán érdekessé válni a történet.

Jelenleg nem tudjuk, ki bérelte fel az izraeli magáncéget a lejárató akcióra, de azt igen, hogy ebből egyedül az Orbán-kormány profitált. A akcióból származó anyagok is a kormány kommunikációs agytrösztjénél, majd szócsöveinél landoltak. Az is köztudott, hogy Orbán igen jó kapcsolatot ápol a regnáló izraeli miniszterelnökkel, Benjamin Natanjahuval. Sőt, osztoznak a Soros-gyűlöletben is – Izraelben ugyanis a civil, jogvédő szervezetek nem átallanak kiállni a palesztinokkal szemben válogatás nélkül alkalmazott erőszakkal szemben. Vagyis Soros és a civilek lejáratása a magyar és az izraeli kormánynak egyaránt a szívügye. Így könnyen elképzelhető az együttműködésük az akcióban.

Az azonban a legkevésbé sem tiszta, hogy mit csinált a magyar titkosszolgálat, miközben magyar állampolgár ellen indított titkos támadást egy ex-kémekből álló cég?
...

EMELKEDÉST HOZOTT A TAVASZ - MÉG NEM JÖTTEK VISSZA A KORÁBBI HÓNAPOK VESZTESÉGEI

AZ ÉN PÉNZEM BLOG
Szerző: Az Én Pénzem
2018.04.06.


Az elmúlt hónapban emelkedő árfolyamoknak örülhettek a hosszú kötvényalapokban megtakarítók, de ez nem hozta vissza a februári csökkenést. A pénzpiaci alapokban továbbra is nulla százalék körüliek a hozamok.

Márciusban a pénzpiaci alapok teljesítménye a korábbi hónapokhoz hasonlóan alakult, ami plusz-mínusz nulla körüli hozamokat jelent. Az elemzők szerint ez a következő hónapokban is így maradhat. Egyelőre ugyanis nem kell attól „tartani”, hogy a rövid távú állampapírhozamok emelkedésnek indulnak. A héten értékesített 3 hónapos diszkontkincstárjegy átlaghozama 0,03 százalék lett, ami egy bázisponttal marad el a múlt hetitől, a 12 hónaposé pedig 0,05 százalék, ami megegyezik a két héttel korábbival. Az MNB elkötelezett, hogy a rövid kamatok kismértékben se emelkedjenek.

A rövid kötvény alapok és a hosszú kötvény alapok árfolyama is emelkedett márciusban, a befektetők azonban mégsem lehetnek felhőtlenül boldogok. A korábban elszenvedett veszteségeknek ugyanis csak egy része jött vissza, így a negatív 3 hónapos hozamok még nem váltottak pozitívba, de legalább mérséklődtek. A legnagyobb forint rövid kötvényalapok éves hozama így mínusz 0,8 százalék és 1,6 százalék között szóródik. Míg a hosszú kötvényalapok (köszönhetően a hosszú állampapírok tavalyi nagy hozamesésének) éves hozama 2,7 százalék és 6,4 százalék között mozog. (A cikk a Befektetési alapok rovat része, a korábbi hozamokat ott megtalálja.)...

A FÉRJEZETLEN LIBERÁLIS NŐK ÉS A MIGRÁNSOK: NÉHÁNY TÉNY A KÖZPÉNZBŐL FINANSZÍROZOTT

MÉRCE
Szerző: NAGY ZSÓFIA
2018.04.05.


Békés Márton tabudöngetőnek szánt írása a „migráció frivolitásáról” sajátos dilemma elé állítja a témával foglalkozókat: érdemes-e egyáltalán a Terror Háza kutatási igazgatója által megfogalmazott, legalábbis sajátos szövegekre reagálni. Blogbejegyzésében Békés például azt a fő állítást fogalmazza meg – megkönnyítve az olvasó dolgát, kurzívval kiemelve -, hogy „(k)is túlzással a kívülről érkező fiatal, muszlim férfiakat férjezetlen, liberális nők várják tárt karokkal.” Mindez nem véletlen, írja Békés, „nem túlzás valamiféle civilizációközi flörtölésre vagy nemzetközi incselkedésre gondolni”, fiatal muszlim férfiak bejutását támogatják fiatal, facér európai nők, állításait alátámasztandó pedig megszámolja(!) néhány menekültekkel foglalkozó civil szervezet női munkatársait. Hogy ezek a nők férjezetlenek, arra is minden kétséget kizáró bizonyítékot talál: nem viselik férjük neveit.

Némileg ront az írás vagány, tabudöngető jellegén, hogy Békés mindezt közpénzből, azaz az én adóforintjaimból is teszi. A Látószög blog, melynek vezetője Schmidt Mária, honoráriummal jutalmazza többek között Békés munkásságát is. Ez azonban önmagában nem késztetné az embert reakcióra, annyi mindent csinálnak, vadásznak, építenek, lopnak a pénzemből. Csakhogy, ahogy Gothár klasszikusából mind tudhatjuk, az sem véletlen, hogy milyen színvonalon vagánykodik az ember, és ez nem színvonal.

Ezért érdemes meggyőződésem szerint röviden, csak a legnyilvánvalóbb tévedésekre reagálni, nem érintve az írás egyértelműen szexista, xenofób kijelentéseit, amik tökéletesen illeszkednek a mai magyar hatalom világképébe, checks all the boxes.
Nem igaz az, hogy az európai migrációt a népesedési vákuum motiválná.

A mai, Nyugat-Európában élő első, második, harmadik generációs bevándorlók, akik a nem-európai származású kisebbségek jelentős részét kiteszik, nem elsősorban az elmúlt három évben érkeztek Nyugat-Európába, hanem részben a második világháborút követő gazdasági fellendülés munkaerő-igényét kielégítendő, elsősorban az ötvenes és hetvenes évek között, az európai kormányok hívására (ebben az időben Nyugat-Európa demográfiai profiljára a mainál magasabb fertilitási ráta volt a jellemző); részben volt gyarmatokról; részben valóban háborúk elől menekülve....

VONA GÁBOR SZERINT A JOBBIK BIZTOSAN NEM LÉP KOALÍCIÓRA A FIDESSZEL, ÉS VÁLASZTÁSI VERESÉG ESETÉN LEMOND A PÁRTELNÖKSÉGRŐL

444
Szerző: SARKADI ZSOLT
2018.04.05.


Ellenzéki miniszterelnök-jelöltek vitatkoztak az RTL Klub Magyarul Balóval című műsorában. A vitára Orbán Viktor természetesen nem fogadta el a meghívást, de ott volt Szél Bernadett, az LMP, Karácsony Gergely az MSZP és a Párbeszéd, valamint Vona Gábor, a Jobbik listavezetője.

Az RTL egyébként eddig 19 vitát szervezett, ez volt a 20., de a fideszesek egyiken sem vettek részt. A miniszterelnök-jelöltek azonban így is egy kifejezetten kulturált beszélgetést folytattak.

A vita elején a jelölteknek azt kellett megindokolniuk, miért érdemes az embereknek az ő listájukra szavazniuk. Karácsony szerint rájuk azért, mert mindenki változást akar, azonban a változást akarók tábora nagyon sokszínű, az MSZP és a Párbeszéd által vezetett választási szövetség pedig igyekszik leképezni ezt a sokszínűséget.

Vona Gábor azt mondta, nagyon örül ennek a vitának, és szomorú, amiért Orbán nem jött el. A Jobbik listavezetője szerint nem 4 évre, hanem akár egy generációra is eldőlhet Magyarország sorsa április 8-án. Vona szerint a változásra a Jobbik a garancia, mert a Fidesz 8 évét úgy kell leváltani, hogy az azelőtti 8 évet sem hozzuk vissza. A Jobbik ezen kívül felszámolná a korrupciót is, és elszámoltatná a fideszeseket.

Szél Bernadett azt emelte ki, hogy Magyarországon akkor lesz változás, ha erős LMP lesz a parlamentben. Ezért kell mindenkinek elmennie szavazni, mert Magyarországnak olyan kormányra van szüksége, amelyik figyel az emberekre. Az LMP kormányra kerülve egy 1440 milliárdos béremelési törvénycsomaggal, az oktatás és az egészségügy rendbetételével kezdené a munkát.

Baló ezek után a választás tisztaságáról kérdezte a jelenlévőket. Szél Bernadett szerint valóban nem tiszta a mostani választás és a kampány, ugyanis minden ellenzéki jelöltnek súlyos fideszes lejáratókampánnyal kell szembenéznie. Vona szerint az igazi választási csalás az, hogy a külföldön élő magyarokat korlátozzák a választójoguk gyakorlásában. Karácsony azt mondta, már önmagában a Fidesznek kedvez a mostani választási rendszer, a Fidesz azonban ebben a rendszerben is verhető, ha sokan elmennek szavazni, ahogyan ezt meg is mutatták az időközi választások, amiken a Fidesz nem tudott nyerni.

El kell mennie szavazni mindenkinek, és akkor a változást akarók szava erősebb lesz, mint a Fidesz piszkos trükkjei” - mondta Karácsony...

"LOPOTT VAGYON NEM MARADHAT A TOLVAJOKNÁL"

VÁROSI KURÍR - VOKS 2018
Szerző: Városi Kurír
2018.04.06.


Most Orbán a soros

Gyurcsány Ferenc, a DK elnökeként üzent Orbánnak:

Íme 5 dolog, amit el fogunk kobozni az Orbán-családtól a kormányváltás után. Nézd végig a videót, ez az 5 dolog igazán fájni fog nekik!

  1. Stadion Felcsúton: 20 milliárd közpénz
  2. Hatvanpusztai majorság
  3. Gánti bánya
  4. Mészáros-vagyon: 120 milliárd
  5. Orbán veje, Tiborcz István: 15 milliárd

ÁLLJ ELLEN, SZERVEZKEDJ!

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: JÁNOSSY ANDRÁS
2018.04.06.


Egy héttel a március 15-i miniszterelnöki beszéd után Fleck Zoltán és Magyar Bálint a Hír TV Egyenesen című műsorában kifejtette azt, amit a hatalommegtartás „B forgatókönyv”-ének is lehet nevezni, tudniillik, hogy Orbánék a választások elvesztése esetén – egyes körzetek ellenzéki győzelmeinek a Nemzeti Választási Bizottsággal történő, a jog látszatába burkolt megsemmisítése mellett – utcai erőszakhoz is fognak folyamodni. A páros interjú közreadása (Következmény címmel a honlapon is megnézhető) lehetővé teszi a számomra, hogy megjelentessem tavaly május elején írt cikkem, amit eddig attól való félelmemben tartottam vissza, hogy bevezető részének tartalmával – ami egybeesik a két szociológus által kifejtett gondolatokkal – esetleg elveszem néhány ellenzéki olvasó kedvét attól, hogy elmenjen szavazni. Az írás célja nem a szavazásnak, hanem a szavazást követően a társadalomban meginduló gondolkodási folyamatnak a befolyásolása néhány észrevétellel.

Természetesen én is úgy gondolom, hogy el kell menni szavazni – legalább becsületből, ha már attól, hogy érdemben választhassunk, meg lettünk fosztva. És még csak félni sem kell a választójogunk gyakorlásától, hiszen az Orbán-hatalom, mivel az ellenzéki pártok ettől megkímélték, nem készül a B forgatókönyv alkalmazására. Azaz a szavazóhelyiségekben nem kell erőszakra számítani, és a választási gyűléseken is csak olyan mértékben fognak a felbérelt „kopaszok” erőszakkal fellépni a nem NER-konform polgárok ellen – a rendőrség tevékeny tétlensége mellett –, amennyire azt az elmúlt napokban már meg is szoktuk az újságírókkal szemben. Nem kerül tehát sor az EBESZ-megfigyelők szemöldökének túl gyakori felhúzására – aminek köszönhetően egy ideig még töretlenül folyhat tovább az őket delegáló nyugat-uniós államok pénze az Orbán-hatalom funkcionáriusainak és kegyeltjeinek számlájára.

(Értelemszerűen a március 15-i ünnepi beszédében Orbán által „a választás után”-ra bejelentett „erkölcsi, politikai és jogi elégtétel” is nem a B, hanem az A forgatókönyv szerint, azaz késleltetetten fog megvalósulni. Ahogyan négy éve is a választás után két nappal, április 8-án Lázár János a Norvég Civil Támogatási Alapot kezelő négytagú civil konzorciumot még csupán a miniszter kollégájának írt levélben támadta meg.E naptól számítva egészen pontosan öt hónapot kellett várni arra, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda rendőrei rohamot intézzenek az Ökotárs alapítvány irodája ellen, vezetőjét őrizet mellett hazakísérjék, a lakásában házkutatást tartsanak, meg hogy nagyobb sebességre kapcsolják a miniszterelnök által a KEHI elnökéhez intézett, soron kívüli kormányzati ellenőrzést elrendelő utasítás 2014. május 23-i kiadása után indított, végül is 58 NCTA-támogatású civil szervezetre kiterjesztett – NAV-vizsgálattal és adószám-felfüggesztéssel színesített, kormányzati rágalmakkal fűszerezett – hatósági nyomasztást. Sőt, mindent figyelembe véve több mint tizenkét hónapot várhatott a kellő intézkedésekre a közvélemény, hiszen 2013. augusztus 14–15-én jelentették meg – a G-nap előtt még hevesen kormánypárti Heti Válasz útján – azt az üzenetet, amely előrejelezte, hogy le fog csapni a hatalom ökle, mivel – az újság szerint – „a Soros-hálózathoz került az úgynevezett Norvég Alap óriástámogatásainak kiközvetítése”.)

Eddig kényszerpihenőn tartott cikkem címe eredetileg ez volt: A probléma, amit így írtam le: Orbán és társai a magyar közvélemény nagy részének, alighanem a többségének a szemében túlmentek azon, ami még megbocsátható. Igaz, az elítélésszázalékok eltérnek egymástól attól függően, hogy miről van szó: a köztulajdon magántulajdonná való átlényegítéséről, az oktatást, szociális ellátást, egészségügyet, környezetvédelmet lezüllesztő társadalompolitikáról vagy a jogállami biztosítékoknak – az engedélyező/ellenőrző hatóságok, a bűnüldözés és az alkotmánybíráskodás függetlenségének, a civil és vallási jogoknak, a médiapluralizmusnak – az erodálásáról, illetve az önkormányzati autonómiáknak vagy a közvetlen demokrácia intézményeinek a részleges felszámolásáról. De nem a transzgresszió szférája vagy érzékelt mértéke a fontos, hanem az az erkölcsi megdöbbenés és felháborodás, amit az emberekben kivált a Fidesz támadása a társadalom bevett értékei és megszokott működési rendje ellen. Hiszen ez a támadás bárminemű átfogó pozitív vízió nélkül folyik, ami olyan kontextusba helyezné említett közös javaink radikális átalakítását, amely, ha elfogadhatóságot nem is, legalább „érthetőséget” kölcsönözne a változtatásoknak.

A megbocsáthatatlanságnak azonban vannak következményei is.

Az első, legkönnyebben átlátható következmény tisztán technikai. Hiszen ha a szavazók irányultságában olyan helyzet állna elő, amelyben ez megtörténhet, akkor a vereség megakadályozására Orbán Viktor és társai – szelídítem az eredeti kifejezést – a B forgatókönyvet hajtanák végre, ugyanis nincsen más módjuk a számonkérés elkerülésére, csak a hatalmon maradás, lehetőleg koalíciókényszer nélkül. Ez szükségszerű következménye annak az útnak, amelyre 2010-ben léptek.

Ezt a problémát mindenki átlátja. Mégis, az ellenzéki politikusok – a Jobbiktól a Momentumig – a lakosságot nem az esetleges – szelídítek – B forgatókönyv túlélésére és a földalatti kapcsolattartás művészetére igyekeznek kitanítani, hanem az A forgatókönyv, az összellenzéki kudarc felé való haladás szépségeiben való gyönyörködésre – kiegészítés: „szépség”-en a hitelességet értve, ami érdekében egymással versenyeztek, mindmáig töretlenül. Eközben azonban az Országgyűlés elnökének kérésére a Belügyminisztérium az Országgyűlési Őrség számára tömegoszlatási célokra különböző lőfegyvereket, elfogó hálót, gránátvetőket, gumibotokat és sokkolókat kíván beszerezni (kiegészítés: időközben megtörtént), a Magyar Nemzeti Bank pedig a fegyverbeszerzésen túl fegyveres személyzetet is rendszeresített s a többi. Orbán és emberei ugyanis ilyen gyakorlatiasan értelmezik a közvélemény kritikusabbá válásának esélyét a maguk szempontjából.

Az ellenzéki pártok viszont mindezen legfeljebb viccelnek, komolyan szóvá nem teszik. Másrészt a lakosságot sem mozgósítják arra, hogy fellépjen „a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására” irányuló – még a 2011-es egypárti Alaptörvényben is tilalmazott – tevékenységek ellen. Jóllehet éppen ez történik valamennyiünk szeme előtt. És jóllehet az ilyen tevékenységekkel szemben törvényes úton fellépni kötelesség – mondja a rendszerváltás alkotmányával egybehangzóan az Alaptörvény –, méghozzá mindenki számára, azaz a pártelitek számára is.

Az idézett szöveghelyen az „erőszakos” nem jelent feltétlenül „fegyveres cselekmények” révén való hatalommegszerzést vagy ilyenek révén való kizárólagos hatalombirtoklást – ez efféle magatartással az Alaptörvény egy másik szöveghelye foglalkozik, ami ugyancsak az egykori alkotmány egy pontjának átvétele –, hiszen például a kellően testes és eltökélt futballszurkolók mozgósítása is erőszak. A „kizárólagos birtoklás”-nak pedig még csak nem is fogalmi összetevője az erőszak, annak alkalmazása nélkül is megvalósulhat. Például fejbeverő erejű pénzjuttatással. Vagy más módon. De a B forgatókönyv ezen alváltozatait csupán a teljesség kedvéért említem, ahogyan a jelenlegi kormánypárttal való, választások utáni együttműködést, azaz a C forgatókönyvet is – melynek szintén vannak alváltozatai –, hiszen ezek esetleges alkalmazására vonatkozó konkrét szándékokra utaló bizonyítékok nélkül mindez csupán teoretikus lehetőség.

Ami viszont feltűnő, az az ellenzéki pártvezérekben a kormánnyal szembeni durva verbális agresszorkodások fedőtüze alatt működő gyakorlati visszafogottság. Hogy ennek mi az oka, nem tudható. De a dolog tartalmilag nyilvánvalóan az A forgatókönyv elfogadását – vagy tudomásul vételét stb. – jelenti, és azt sugallja, hogy jól érzik magukat őfelsége ellenzékeként.

Az eredeti szövegben itt az Orbánnal való együttműködés érdekében a különböző pártok helyzetében elvállalandó eszmei lemondások hipotetikus elemzése szerepelt. Ehelyett most álljon itt egy megjegyzés arról, hogy milyen gyakorlati kompromisszumokat nem vállalnak ellenzéki pártjaink az egymással való együttműködés érdekében: ha azokban a körzetekben, ahol az ellenzéknek összességében a Fideszét megközelítő támogatottsága van, a balliberális ellenzéki pártok (az egyszerűség kedvéért az LMP-t és a Momentumot is idesorolva) visszaléptek volna a Jobbik javára, ahol az az esélyesebb, akkor ezzel a Jobbik szavazóira olyan hatást gyakoroltak volna, ami megnövelte volna az átszavazási hajlandóságukat ott, ahol a ballib jelöltek a relatíve erősebbek. Tehát országos szinten az utóbbiak választási esélyei javulnának – abban az esetben is, ha a Jobbik vezetői továbbra is elzárkóznak a „koordinált” (kölcsönös) visszaléptetésektől –, ekképp a lépés növelte volna az összes ellenzéki képviselőjelölt nyerési esélyeit. Emellett a bizonytalanokat is mozgósította volna, azaz maximalizálhatta volna az ellenzékre leadott szavazatok számát. De ezt a lépést a ballibek nem tették meg.



Államunk (pontosítva:) 8 év óta tartó erőszakos uralásának – az ország de facto megszállásának – vannak azonban a technikaiaknál mélyebb következményei is: morálisak és történelmiek. Ugyanis a megbocsáthatatlanság ítéletét a magyar társadalom nem fogja, mert nem tudja elfelejteni. Erre nem lesz elegendő sem a 2018‑as választások Fidesz általi megnyerése, sem a – szelídítve – B forgatókönyv alkalmazása. Sem a dolog esetleges ismétlése négy év múlva...

Az erkölcsi problémát az konstituálja, hogy a megbocsátásnak a létrejött körülmények közötti lehetetlensége azt is jelenti, hogy az A forgatókönyv választásával vagy az abba való belenyugvással az ellenzéki pártok is szembenállnak a polgárok jó részének morális ítéletével. Ezt a pártok maguk is érzékelik – ezért (korszerűsítve:) tették meg a régi pártok listavezetőnek Karácsony Gergőt, illetve ezért ajánlgatják valamennyien egymásnak, hogy tűnjenek el a süllyesztőben, vagy szívódjanak fel. De éppen amiatt hiteltelenek az ellenzéki pártok elnököktől a listautolsó képviselőjelöltekig, mert ebben a helyzetben, amikor az országnak alighanem a többsége valami történelmi dolgot, alapvető változtatást vár el tőlük, csupán egymás ellen taktikáznak. Ezzel pedig azt bizonyítják, hogy hit nélküliek: hiányzik belőlük a jó iránti elkötelezettség – kiegészítés: aminek csupán a minimuma volna az esélyesebb ellenzéki jelölt javára történő visszalépés megtétele –, és hogy hajlandók megbékélni a rosszal a gyakorlati céljaikra.

Az ellenzéki politikusoknak félnivalójuk sincsen, hiszen még a B forgatókönyv megvalósítása esetén sem ők lennének az első áldozatok, ahogyan eddig sem ők voltak. A „Stop Soros” törvénycsomag közzétételével az Orbán-kormány jó előre megfogalmazta, hogy kiket akar elsőként eltakarítani az útból: a civileket (meg a független sajtó maradékát). Nem véletlen a választás – és nem véletlenül folyik ötödik éve a civilek meg az újságírók megfélemlítése –, róluk ugyanis, az ellenzéki politikusokkal ellentétben, nagyon is elgondolható, hogy ha begurulnak, a szavaikkal felrázzák a társadalmat.

A politikai elit egésze fojtogató súlyként nehezedik a társadalom torkára...


ITT OLVASHATÓ