AKIK NEM MARADTAK CSENDBEN - A HATALOM NÉLKÜLIEK HATALMA

ÁTLÁTSZÓ - SZAKIRODALOM BLOG
Szerző: ERDÉLYI KATALIN
2018.03.31.

Nyolcvan történet a világ minden tájáról a zsarnoki rendszerekkel szembeszálló bátor civilekről, akik erőszakmentesen és kreatívan fejezték ki nemtetszésüket a hatalommal szemben.

Steve Crawshaw sokáig újságíróként dolgozott: 1986-ben lett a brit Independent riportere, tudósított az 1989-es kelet-európai forradalmakról, a Szovjetunió összeomlásáról, és a balkáni háborúkról is. 2002-től 2010-ig a Human Rights Watch jogvédő szervezet vezető munkatársa volt, majd az Amnesty International egyik hivatalának igazgatója lett.

John Jackson szintén lassan három évtizede foglalkozik emberi jogokkal. Sok kampányt szervezett Ázsiára, Afrikára és Latin-Amerikára fókuszálva. Kutatásokat folytatott az ázsiai konfliktuszónákban (Burma, Kambodzsa, Fülöp-szigetek), és több nagynevű médiának (BBC World, CNN, Sky News, The Independent, The Guardian, Huffington Post) tudósított.

Steve Crawshaw – John Jackson: Civil bátorság – A hatalom nélküliek hatalma
HVG Kiadó, 2011. 248 oldal, 3.900 Ft

A két szerző 80 történetet gyűjtött össze a világ minden tájáról annak bemutatására, hogy teljesen hétköznapi emberek egyszerű, ám bátor és kreatív ötletekkel hatalmas változást okozhatnak.

“Róluk szól ez a könyv. Azokról, akik nem maradtak csendben, akik apró tetteikkel diktátorok uralmának megdöntését és igazságtalan törvények megváltoztatását segítették, akik képesek voltak emberként viselkedni egy romlott világban, hogy méltóságban és szabadon élhessenek.”

A kötet Václav Havel előszavával indul, aki vezető szerepet vállalt a bársonyos forradalomban, majd előbb csehszlovák (1989-1992), aztán cseh (1993-2003) köztársasági elnök lett, és mindig kiállt az erkölcsi értékekért. Havel 1978-ban írt egy esszét a “Hatalom nélküliek hatalmáról”, amelyben arról értekezett, hogy “milyen felbecsülhetetlen előnyökkel járna, ha mindannyian úgy döntenénk, hogy szembeszállunk a minket körülvevő hazugságokkal”, jelen előszavát pedig azzal zárja, hogy meggyőződése szerint a könyv nem csak a múltról, hanem a jövőről is szól.

Az biztos, hogy az erőszakmentes ellenállás különböző kreatív formái ellentmondanak annak a közkeletű nézetnek, hogy a “kisemberek” nem tehetnek semmit. A könyvben olvashatunk arról, hogy 1982-ben egy lengyel városka lakói minden este sétálni indultak a híradó idején, de voltak olyanok is, akik kitették a tévéjüket az ablakba, vagy magukkal vitték a sétára. Így tiltakoztak az ellen, hogy a híradó tele volt ferdítésekkel és hazugságokkal. A módszer más városokba is átterjedt, a hatóság pedig nem tehetett semmit, hisz nem ütközött a törvényekbe nem nézni a tévét...

ITT OLVASHATÓ

GERLÓCZY: ENNEK A RENDSZERNEK VÉGE

24.HU
Szerző: GERLÓCZY MÁRTON
2018.03.30.

Óriási ötlet volt diktátorosat játszani az Európai Unió kellős közepén. Vélemény.

Ennek a rendszernek vége. Lényegtelen, hogy a kormánypártok győznek-e a választásokon, a csőtörés megtörtént, a pincében uszoda, a falak áznak, és csak idő kérdése, hogy az építmény összedőljön.

Tulajdonképpen mekkora ötlet volt! 

Mekkora ötlet volt az Európai Unió kellős közepén illiberális államot építeni.

Pontosan akkora ötlet, mint egy falu közepén stadiont építeni. Briliáns! Mindkét elhibázott koncepciónak, mindkét funkció nélküli építménynek ugyanaz lesz a sorsa, enyészet, rohadás, mementó. Mekkora ötlet! Ez az ember egy zseni! Egy lángelme! Akárki, akármit mond, azt nem lehet vitatni. De nem ám! Pár hónappal a fülkeforradalom előtt személyes konzultációra magához rendelte valamennyi katonáját és egyesével ismertette velük zseniális tervét, kiosztotta a szerepeket, aláíratta a hűségnyilatkozatokat, aztán a hatalom mámorától megrészegülten munkához látott. A végtelenbe és tovább! Minden kellett neki.

Miközben a jogászai éjt nappallá téve dolgoztak, hogy a különféle törvénytervezetekkel körülkerítsék, foglyul ejtsék, majd kiéheztessék a jogállamot, ő egy gyermekkori barát,

egy gázszerelő segítségével azon fáradozott, hogy előkészítse briliáns tervét, az ország felvásárlását.

Ezt eszelte ki ez a pávatáncoló agytröszt, ez a hatalomtechnikai lángelme az Európai Unió kellős közepén. Minek is? Miért is? Tényleg azt gondolta, elég lesz annyit mondani, hogy nemzeti nagytőke, és mindenki főzi tovább a kőlevest, mintha mi sem történt volna? Tényleg azt gondolta, hogy ebben az irigy és megkeseredett emberekkel teli országban elnézik majd neki, ha mindent felzabál, miközben arról papol, hogy a magyar ember így, a magyar ember úgy, mi magyarok ezt nem tűrjük, meg azt nem tűrjük? Tényleg azt hitte, hogy elég kavarni egyet a bográcsgulyáson, felhajtani egy pálinkát és elszavalni a Himnuszt, akkor majd mindenki megnyugszik, rendes magyar ember a miniszterelnökünk, éppen olyan, mint mi vagyunk. Olyan hát! Éppen olyan!

A rendes magyar ember már csak ilyen. Szereti a kastélyokat, majorokat, hoteleket, futballklubokat, kisvasutakat, de azért addig nyújtózkodik, míg a takarója ér,

tudja hol a határ, át is vonatozik rajta egészen Svájcig, ha már nincs hová elrejteni az EU-s milliárdokat, száz- meg ezermilliárdokat. Azt mondja a sok okos szakértő, hogy a magyar ember a szoci gengszter kétszázmillióját még értette, de nem tud mit kezdeni olyan számokkal, hogy egymilliárd meg 1300 milliárd. Már hogyne tudna! A magyar ember nemcsak azzal van egészen pontosan tisztában, hogy az 1300 milliárd több, mint kettőszázmillió, hanem azzal is, hogy kurva sokkal több. Hozzávetőlegesen felfoghatatlanul sokkal, gondolja magában, és ezzel már sikerült is felfognia, hogy ennek a lángelmének a bandája felfoghatatlanul sokkal, vagyiskurva sokkal többet lopott, mint az a kisstílű tolvaj, akinek elég volt Ausztriáig utaznia a lopott pénzzel,mert az egy falusi bankfiók hagyományos trezorjában is elfért...

ITT OLVASHATÓ

BÖDŐCS HUMORA JOBBAN MEGÁSTA A NER SÍRJÁT, MINT BÁRMELYIK KORRUPCIÓS BOTRÁNY - A LEGJOBB POLITIKAI VIDEÓK EGY CSOKORBAN

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: Mr Flynn Rider
2018.03.31.

Bödőcs kb egy éve kezdett igazán vaskos politikai humorba, abba a fajta politikai humorba, ami mostanra a névjegyévé vált:...

ITT NÉZHETŐ MEG, ITT OLVASHATÓ

"S MÉGIS, MAGYARNAK SZÁMKIVETVE"

ÉLET ÉS IRODALOM / KÖNYVKRITIKA
Szerző: SZARKA JUDIT
2018.03.29.

L. Ritók Nóra: Láthatatlan Ma­gyar­or­szág. Tea Kiadó, Budapest, 2017, 315 oldal, 3990 Ft

Ahogyan a cím is jelzi, Magyarország végletesen kettészakadt, nem csupán a láthatóság, hanem a realitás vonatkozásában is. Míg a médiumok többségében a külső-belső ellenségtől folyamatosan szorongatott, ám mindig nemzeti hősiességgel győzedelmeskedő, folyamatosan épülő-szépülő hon fikciója sulykolódik, addig a leszakadó térségek nem látható tartományában olyan testi- lelki nyomor egzisztál, amilyennel az olvasó eddig talán csak Dosztojevszkij, Tar Béla, Borbély Szilárd világaiban találkozhatott. Közművek és munka nélkül vegetáló családok, nyomor, éhezés, mocsok, bűz, patkányok, tetvek, hideg, prostitúció, bűnözés – munkalehetőségek és integrált oktatás híján, az átörökített tehetetlenség és öntudatlanság pusztító monotóniájának őrjítő köreibe merülhetünk bele mintegy háromszáz oldalnyi történetmondásban. A szöveget számos szociofotó illusztrálja: szemcsésre-homályosra fogalmazott beállításaikban a lakóhelyek tárgyi világának lepusztultsága tárul elénk, melyet csupán néhány gyerekrajz színessége és a szerző két grafikájának bensőséges strukturáltsága ellenpontoz.

Balassa Péter gyakran mondta egyetemi óráin: a világ ott történik, ahol nyomor van, ahol gyerekek éheznek. Hazánkban is történik a világ, például Berettyóújfalu környékén, azon a halmozottan hátrányos helyzetű, főleg romák lakta területen, amelyet a Láthatatlan Magyarország című könyv mutat be. Itt dolgozik munkatársai­val L. Ritók Nóra, a képzőművészeti oktatással és esélyteremtéssel foglalkozó Igazgyöngy Alapítvány vezetője, akinek 2009 és 2017 között, különféle internetes fórumokon megjelent írásaiból ad tematikusan csoportosított és reprezentatív válogatást a kötet. Az elsősorban publicisztikákat, valamint személyes hangvételű esetbeszámolókat, módszertani ismertetőket tartalmazó, remekül szerkesztett könyv széles problémahorizontot megnyitó, rendkívül intenzív és traumatikus élményt kínál az olvasónak.

Ahogyan a cím is jelzi, Magyarország végletesen kettészakadt, nem csupán a láthatóság, hanem a realitás vonatkozásában is. Míg a médiu­mok többségében a külső-belső ellenségtől folyamatosan szorongatott, ám mindig nemzeti hősiességgel győzedelmeskedő, folyamatosan épülő-szépülő hon fikciója sulykolódik, addig a leszakadó térségek nem látható tartományában olyan testi- lelki nyomor egzisztál, amilyennel az olvasó eddig talán csak Dosztojevszkij, Tar Béla, Borbély Szilárd világai­ban találkozhatott. Közművek és munka nélkül vegetáló családok, nyomor, éhezés, mocsok, bűz, patkányok, tetvek, hideg, prostitúció, bűnözés – munkalehetőségek és integrált oktatás híján az átörökített tehetetlenség és öntudatlanság pusztító monotóniá­jának őrjítő köreibe merülhetünk bele mintegy háromszáz oldalnyi történetmondásban. A szöveget számos szociofotó illusztrálja: szemcsésre-homályosra fogalmazott beállításaikban a lakóhelyek tárgyi világának lepusztultsága tárul elénk, melyet csupán néhány gyerekrajz színessége és a szerző két grafikájának bensőséges strukturáltsága ellenpontoz.

Ebben a közegben immár tizenkilenc éve egy csapat művészileg és szociálisan különlegesen érzékeny civil művészi oktatást szervez, áramszolgáltatásról, fűtésről, ruháról, cipőről gondoskodik, gyógyszert szerez, ünnepelni, ajándékozni tanít. Mindennap újra és újra meg kell tapasztalniuk, hogy fiatal életeket temet maga alá a közmunka, a herbál, az uzsorakamat, a bűnözés, a csicskasors – de nem hagyhatják magukra azokat az embereket, akik lassan-félve bízni kezdtek bennük. S a nyomor okozta énvesztés folyamatos gyűlölködésének acsargásából az odaforduló közös munka során kommunikáció, csapatmunka, tanulási vágy és a művészi alkotás intenzív öröme születik meg. Történik pedig mindez az állami apparátus álszent közönyének és a helyi intézményrendszer tehetetlenségének ellenszelében. Történik pedig mindez a pályázatmutyik, a civilellenesség, az államilag és egyházilag támogatott szegregáció, a helyi iskolák és hivatalnokok többségének kiégettsége és egzisztenciaféltése közepette. Történik pedig mindez a hihetetlen szolidaritás és szociális felelősségtudat légkörében is élesen megmaradó elkülönülés közegében : ők és mi, magyarok és cigányok, romungrók és oláhok világai szembesülnek (s ha néhányak iszonyatos erőfeszítések árán roma értelmiségivé válnak, szabadságukért és individualitásukért a két világ közötti számkivetettség életfogytiglani szenvedéstörténetével fizetnek).

Az egzisztenciális-társadalmi nyomor és meghasonlottság e határvidékén történik hát meg a világ. És ha nem vállaljuk a bennünk és közöttünk feszülő idegenségek kapcsolatba lépését, akkor a két Magyarország közötti szakadékba zuhanunk mindnyájan. Akkor esélyünk sem marad arra az állampolgári és emberi közösségre, amelyben mindnyájan elnyerhetjük önnön méltóságunkat.

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN VIKTOR ZSOLDOSAI

HVG ONLINE - ITTHON
Szerző: GERGELY MÁRTON
2018.03.30.

"Nagyjából kétezer fizetett ember dolgozik most Magyarországon azon, hogy az előttünk álló választások során meg tudják buktatni a kormányt. Információkkal, jelentésekkel, elemzésekkel rendelkezünk, így névre szólóan is tudjuk, hogy kicsodák dolgoznak Magyarország bevándorló országgá alakításán"

– ezt nyilatkozta nagypénteken a magyar miniszterelnök az állami rádióban.

Orbán Viktor tehát tudni véli, hogy kik azok, akik a kormány megbuktatásán dolgoznak. Név szerint. Akkor próbáljuk pontokba szedni azt, amit erről gondolunk, hogy a leegyszerűsített politikai vitában is könnyen lehessen érteni.

1.

A kormány megbuktatása közel nyolcmillió, állandó magyar lakcímmel rendelkező állampolgár és mintegy 400 ezer, szavazási szándékát előre jelző magyar kettős állampolgár joga és szabad döntése. Április 8-án minden polgár eldönti, akar-e szavazni, és ha igen, győzelmet vagy bukást kíván-e Orbánnak.

2.

Orbán akár tudhatja is azok nevét, akik kormányt buktathatnak, ha épp úgy tartja kedvük. A Nemzeti Választási Iroda ugyanis összeírt mindenkit, aki szavazni jogosult. Amit Orbán viszont nem tudhat, hogy ki az közülük, aki a bukására szavaz, mert a választás titkos.

3.

A kormány megbuktatásáért fizetett munkát végezni szintén legitim. Minden ellenzéki párt főállású politikusa ilyen, ráadásul a központi költségvetésből, törvényileg szabályozott rendben jár a pénz. Nincs abban sem antidemokratikus, ha ők felfogadnak a kampányra reklámszakembert, kommunikációs trénert, tanácsadót, sofőrt, közösségszervezőt vagy éppen testőrt. Erre is közös pénzünket áldozzuk.

4.

Magyarországon lobbizni is szabad annak érdekében, hogy a regnáló kormány valami mellett vagy ellen döntsön. Megteszi ezt a katolikus egyház, amikor szigorúbb abortusztörvényt kér, vagy állami támogatást akar saját beruházásaihoz. Szeretne tehát olyat is, amely jelentősen korlátozza a valláshoz semilyen viszonyt nem ápoló polgár jogait. Lobbiznak a vadászszervezetek főállású és társadalmi munkát végző tagjai is, ahogy velük szemben az állatvédők. A civilek is lobbizhatnak, hogy kapjon valaki több védelmet, cégek pedig azért, hogy kapjanak ugyanazok kevesebb védelmet. Csak legyen mindez transzparens.

5.

Orbán Viktor bármit is állít, külföldi pénzből is lehet főállású lobbitevékenységet folytatni. Maga a kormányfő is fel szokott lépni, amikor a német ipari vagy az amerikai kereskedelmi cégek budapesti képviselői elegáns fogadást szerveznek, hogy a kormány az ő igényeik szerint alakítsa az ország törvényeit. Ilyenkor például stratégiai partnerségért lobbiznak, amit Orbán maga ír alá. Ennek keretében több külföldi gazdasági bevándorló érkezik az országba távoli, nem keresztény kultúrájú országból. Japán menedzserek, koreai mérnökök vagy indiai könyvelők.

És akkor számoljunk:...

ITT OLVASHATÓ

LENGYEL LÁSZLÓ: DÖNTSETEK, MIELŐTT A KÖVEK KIÁLTANÁNAK!

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2018.03.31.

Történelmi választóvonalhoz értünk: rendszerváltó választáshoz. Eljött a rendszerváltás éve, hónapja, napja és órája. 1918-ban, 1945-ben, 1956-ban és 1989-ben voltunk hasonló helyzetben. A különbség az, hogy most mi és csakis mi, senki más, csak a szélesebb értelemben vett magyar nemzet választópolgárai dönthetünk magunkról. Sorsunkat a kezünkbe vehetjük, vagy kiejthetjük a kezeink közül. Dönthetünk a világ mellett vagy ellen. Határozhatunk az európai Magyarország mellett vagy ellen. A szabadság reménye mellett vagy a szabadság megsemmisítői mellett. A nagyobb egyenlőség álma és gyakorlata mellett vagy az ellen. A testvériség, a szolidaritás mellett vagy ellen. A köz ügye és a tiszta kezű kormányzás vagy a kiválasztottak, a családtagok korrupt világa mellett. Választhatunk az emelt fő vagy a szégyen között. A teszünk végre valamit vagy a mindenbe belenyugszunk között. A merés és a félelem között. A demokrácia és a diktatúra között. A régi és az új között. Az elég volt kimondása és a hallgatás megfutamodása között. Vagy a rendszernek lesz vége, vagy nekünk. Vagy Orbán Viktor tűnik el, vagy Magyarország süllyed el.

Orbánnak mennie kell

A rendszerváltó választások nem a politikusokról, a politikai pártokról, a társadalom vagy a gazdaság állapotáról, egy jövendő politikai, társadalmi és gazdasági modellről, az oktatásról és az egészségügyről, erről vagy arról a korrupciós ügyről, hanem a rendszerről magáról szólnak. 1956 októberében vagy 1989 márciusában szinte semmit se lehetett tudni arról az újról és másról, amit sokan és sokféleképpen képzeltek, de egyet mindenki tudott: nem kérünk a régiből! Akarod-e egészében ezt a régi rendszert a maga jó és rossz oldalaival vagy nem akarod? Igen. Nem. Hiszed-e, hogy ez a régi, elnyomó rendszer Magyarország jövőjét jelenti, vagy nem hiszed? Igen. Nem. Jobb lesz neked, családodnak, faludnak, városodnak, ha ez a régi, korhadt rendszer marad, vagy jobb lesz, ha megy? Igen. Nem. Gondolod-e, hogy ez a régi korrupt, nekünk csak a zsebünk számít rendszer jobban képvisel, jobban véd minket a világban? Igen. Nem.

Se a határon belüli, se a határon túli magyar társadalom tagjai nem mondhatják, hogy nem ismerik az Orbán-rendszer természetét. Egy rendszer természetét se nem sajtóból, se nem a közösségi médiából ismerhetjük meg, hanem a saját mindennapi tapasztalatunkból. Az orbáni ancien régime önkényeskedése, törvénytelen jogtalansága, a tulajdon bizonytalansága, az ügyészséggel, az adóhivatallal fenyegetés napi tapasztalat. Nem kell ahhoz újságot olvasni, televíziót nézni, hogy a kisember tudja: itt mindent kizárólag korrupt módon lehet intézni, az országos és a helyi hatalmasok lopnak. Ez a norma, ez a természetes. A Rákosi-rendszerben minden a hatalmasoké volt, mégis ismerték a rendszer természetét. A Kádár-rendszerben majdnem minden látni-, hallgatni- és olvasnivaló az uralmon lévők kezében volt, de csak az nem tudta, hogy Kádár és rendszere megöregedett és befejeztetett, aki nem akarta látni, hallani. Az Orbán-rendszer fenntartói tudják, hogy mi ez a rendszer, és nem mondhatják később maguknak, gyermekeiknek és unokáiknak: jaj Istenem, nem tudtuk!

A régi rendszer ura, Orbán Viktor nem hagyott kétséget, hogy győzelme esetén, ő és rendszere le fog számolni mindazokkal, akik ellene és rendszere ellen szavaztak. Nem lesz itt béke, barátság, konszolidáció, de lesz tűz és vas. Eddig kegyesek voltunk, ezután nem leszünk azok. Eddig csak kitettünk az állásodból, elvettük a vállalkozásodat, kisajátítottuk a földedet, megfenyegettünk téged és egész családodat, de tudunk mi ennél barátságtalanabbak is lenni, földre is tepertethetünk a legényeinkkel, megbilincseltethetünk, lecsukathatunk – nézd csak meg, mit csinálnak Putyin és Erdoğan barátaim! Nem lesz itt még egyszer hódmezővásárhelyi tévesztés, nem lesznek itt civil szájalások, lerúgjuk a templomlépcsőn a Jézus Krisztust is, ha megmukkan ellenünk!

...

ITT OLVASHATÓ

VARGA ZOLTÁN: GAZEMBEREK VAGYTOK!

VÁROSI KURÍR - BLOG ZÓNA
Szerző: Városi Kurír
2018.03.31.

Orbán ma bejelentette, hogy név szerint figyelteti az ellenzékieket.(persze ő az ellenzéket az új Fideszes agymenés szerint most éppen soros zsoldosnak hívja.) Nyilván én is ott vagyok a listájukon. Gazemberek vagytok!

Figyelnek!

Mondjuk, én ezt rég tudom! A telefonom furcsa zörejeiből, kattanásaiból, furcsa vonalbontásaiból (b@szod! Ki kéne dobni a piklibe az orosz technikát, mert sz@r! Még akkor is, ha Putyin miatt ezt kell kötelezően használnotok!)

Nyuszifül! Figyeljetek!

Elmondom én szóban is, ha kell, nem kell ehhez tölteni a drága időtöket, a svédországi mészárlások, helikopterezések helyett, az ostoba lehallgatásokkal!
Nem titok, ne játszatok itt dzsémszbondot. Nagyon nem megy ez nektek! Nagyjából erről szoktam beszélni:

Gazemberek vagytok!

Hazugok vagytok! Szánalmasok vagytok a lopott ezermilliárdjaitokkal, a nyilvánosság elől menekülő, a lassan már levelező tagozatos, rettegő politikusaitokkal, a hermetikusan lezárt, titokban megtartott gyűléseitekkel, meg a hányinger uszításaitokkal együtt.

Ja! És szoktam még ilyesmiket is mondani: Engem nem lehet megvenni, megtörni, megfélemlíteni! Addig fogok küzdeni, amíg ti a börtönbe nem végzitek, az országom pedig újra szabad és normális nem lesz!

Utóirat: Neked meg fogyni kéne, vagy kevesebbet inni, vagy a nyavalya tudja mit csinálni, mert elég leharcolt vagy!

ITT OLVASHATÓ

GYARMATI ANDREA: SZÉKELY ÉVA ELFOGYOTT

24.HU - POSZT ITT
Szerző: GYARMATI ANDREA
2018.03.31.

Sírni csak a győztesnek szabad. Nevetni mindenkinek.

Hogy nem semmi családba születtem, egészen kicsikoromtól realizáltam. Gyakran emlegetem a felmenőimet, igencsak büszke voltam, vagyok és leszek is rájuk, még akkor is, ha az én koromban már több mint vicces a szülőkkel dicsekedni.

Nálunk mindig történt valami, amin aztán sokáig lehetett viccelődni, nevetni, akár röhögni is.

Odahaza nekem a tanulás volt az elsődleges feladat, a sport játék, még ha néha véresen komolyan is veszed, nem pedig megélhetés. Ki kell találnod, mit szeretnél majd dolgozni, és ahhoz el kell végezni a megfelelő iskolákat. És hogy még egy jóféle csavar is legyen a dologban, a sport nálunk ajándék és jutalom volt, nem kötelező penzum. Tehát, ha négyest hoztam, nem mehettem uszodába, ahol pedig nagyon jól éreztem magam, ráadásul ott volt az összes barátom. Vagyis nálunk nem létezett a „muszáj sportolni” című őrület (amit sokan, sokszor feltételeztek rólunk, anélkül, hogy bármelyikünket megkérdeztek volna).

A kép, amit ránk akartak erőltetni, a kegyetlen asszony, aki kínozza a vízben a gyerekét, olyan messze állt a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől.

Voltak azonban dolgok, amikben Anyu nem kegyelmezett, és nagyon helyesen tette ezt, ma is hálás vagyok mindazért, amire megtanított, ránevelt, rászoktatott: rend, tisztaság, az adott szó becsülete, a munka tisztelete otthon tanult értékek, mindkét szülőm igencsak fontosnak tartotta ezek elsajátítását...

ITT OLVASHATÓ

KÖVÉR HÚSVÉTI HÖRGÉSE

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TAMÁS RÓBERT
2018.03.31.

Nem akartam én ma már semmiről sem írni, mert a szabadnap minden perce értékes. De a szabadság még ennél is értékesebb. Balga módon lapszemléztem egy kört és nem a Kiskegyedet nyitottam meg, hanem a Magyar Időket. Ahol is Kövér László okádta bele az arcomba a húsvét, a feltámadás, a szeretet és béke üzenetét.

Egy rohadalom-hosszú cikkben lefetyelnek propagandisták és portás-uram, a rájuk jellemző színvonalon, abban a témában, amiben midig. Az ellenzék gyűlöletkeltő, aljas, hazaáruló, külföldi ügynökök hadából álló, bármire alkalmatlan, erkölcstelen, szellemi fogyatékosok hada. Mondja ezt minden idők legtahóbb házmestere, akinek tényleg soha a büdös életben nem lett volna szabad hatalmat adni a kezébe. De soha.

Kövér szerint az a rohadtnagy különbség a maffiakormány (jut is eszembe, Kövér Szilárd üzleti vállalkozásai sikeresek, vagy még mindig csődbe visz mindent, ami a keze ügyébe kerül?) és az ellenzék között, hogy:

– Mi a különbség a kormány és az ellenzék nemzetfelfogásában?
– Az, hogy nekünk van, nekik meg nincs. Nekünk van Istenünk, van hazánk, van családunk. Ez a különbség. Minden más ebből következik. (Magyar Idők)

Úgyúgy, így beszél egy valódi fideszes politikus, aki az én adómból büdösrohadtbunkó. És az én adómból hurcolják a dagadt seggét szolgálati luxusautóval, az én adómból fizeti a villanyszámlát, abból van a lakása, de még a retkes alsógatyája is. Az én szolgám azt ugatja, hogy nekem például nincs hazám, nincs családom. Istenem tényleg nincs, én inkább a becsületben hiszek.

A közpénzből atompofátlan élősködő ájtatosan összekulcsolt kézzel epét okád, a lopáson és hazudozáson kívül semmihez nem értő kormánypárt legsuttyóbb példánya húsvéti nagyinterjúban fejtegeti, hogy az ellenzék soraiban egyetlen ember sincs, aki értene a kormányzáshoz, képtelenek lennének elvezetni egy országot.

Szerintem már azzal is előbbre leszünk, ha nem lopnak annyit, mint maffiáék. Amúgy elég végiggondolni a húsosfazékhoz ragadt kezű vénülő élősködők hadán és feltenni a kérdést: ezek mihez értenek? Mi lesz velük, ha elveszítik a kivételezett helyzetüket és munkából kell megélniük? Mármint szabadulásuk után. Kövér mihez ért? Lázár? Szijjártó? Rogán? Orbán? Németh? Balog? És a többiek? Varga legalább elmehet könyvelőnek, bár oda tudtommal szükséges az erkölcsi bizonyítvány.

Szóval húsvét alkalmából jól felhúzott ez az ősmagyar tulok és az őt négy kézzel kényeztető alákérdező-brigád. Mert nekik van istenük, hazájuk és családjuk. Az jól is fog jönni, mert lesz kihez imádkozni a hosszú, magányos napokon és lesz, aki havonta hoz némi házi kosztot. Már persze csak azok a családtagok, akiket nem sikerült belerángatni az ipari lopásba...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN NAGYPÉNTEKI JÚDÁS-VALLOMÁSA

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: ENDRE ISTVÁN SIMAY
2018.03.30.

Orbán Viktor miniszterelnök úr megtartotta a szokásos Orbán-beszédet az Ő népének Nagypénteken is. Az Ő kommunikációs irodája kiadta az Ő beszédét Nagypénteken is. Jézus pedig megfordul a mennyben, bosszúsan legyint és nem érti az egész kereszthalál ügyet. Függetlenül attól, hogy Orbán tulajdonképpen csak a politikai póker egyik újabb tétjét tette meg.

A tét egyik része kétségtelenül a totális állami kontroll- és besúgórendszer bejelentése. Nagyjából. Mert nagyjából név szerint tudnak, ismernek mindenkit. A történelem nem túl régi korszakából ismerjük azt, amikor nagyjából tudott a besúgó valamit. Besúgta, mert ezért fizették. A maradékot meg megoldották a szolgálatok. Gestapo-tól ÁVH-ig. Legfeljebb addig verték a nagyjából ismert besúgót, amíg inkább besúgó lett. Esetleg belehalt. Orbán tehát Jézus kereszthalálára meglehetősen sajátosan, ha úgy tetszik, Júdás-perspektívából emlékezett meg. A morális bányászbéka hozzá képest a hegytetőn ücsörgő kétéltű. A gyakorlatilag burkolatlan fenyegetés mellett a több baromság amiről beszélt, szinte szóra sem érdemes. Pedig, de.

Nem az igazságtartalma miatt, hanem azért mert az a réteg, akire bizton számíthat a szavazáson eszi, mint a cukrot. Mert pont annyira gondolják végig, mint Kósa a pénzügyeit. Felszínes, demagóg mondásokkal megszólíthatóan. Különösen akkor, ha néhány fizetett aktivista a közösségi csatornákon, ismeretségi körben még rá is erősít. Nekik, az embertelenség kisembereinek is köszönhető, hogy egy olyan plakáton, amelyen mindössze egy „STOP”-tábla van, már más szöveg nem is hiányzik a gyűlöletkeltéshez. Amely tábla kapcsán „csak” azt felejti el a Pannon Géniusz, hogy már a Homo sapiens sem őshonos Európában. A jóval későbbi honfoglalásról meg kifejezetten érdekes lenne Orbán véleménye. Valószínűleg pont olyan szelektíven értelmezi a történelmet, mint az alacsony, kis barna bajszú, nagy szőke ősgermán. Annak idején. Berlinben. Akinek a hívei szintén elfelejtettek pár dolgot. Így azt is, hogy az ember elsősorban Ember. Embertelen baromként mindegy, hol ejtette el a gólya.

Orbán szövege pedig alapvetően nem Soros-ellenes, és még kevésbé migráns-ellenes. Alapvetően népellenes és emberellenes. Bejelentve a besúgók nemzeti rendszerét. Az a besúgórendszer, amelynek tagjai „nagyjából” bárkiről, bármilyen információt hajlandó összeseperni pont az, ami. Egy besúgórendszer. Egy olyan ügynöki hálózat, amely semmivel nem jobb, semmivel nem nemesebb és semmivel sem áll morálisan magasabban, mint az egykori belső elhárítás. Az a III/III, amelyről sokat pofáztak, de amelynek kartotékaiból valószínűleg már régen kimazsolázták a hatalomhoz szükséges zsarolási alapokat. Orbán tehát valójában erről rántotta le a leplet. A maga belső elhárításáról.

Nagypénteken. Sajátos megemlékezésként arra a mártírra, aki az emberséget hirdette, de a besúgások, a demagóg hangulatkeltés áldozata lett.

ITT OLVASHATÓ

A NEMZET BIZTONSÁGA

HUPPA BLOG
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.03.30.

...1999-ben, 10 évvel a rendszerváltás után, a kormány Béla király úti vendégházában szűk körű fogadást adtak az új magyar titkosszolgálatok felállításának 10. évfordulójára. Az akkor titokminiszter, Kövér László, már arról számolhatott be Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy a rendszerváltás előtti állományból alig 26% maradt a helyén. A létszám azonban az elmúlt 29 év alatt vélhetőleg már teljes mértékben kicserélődött. Egyáltalán nem lennék meglepve, ha a fluktuáció 2010-ben ismételten, iszonyúan felgyorsult volna. A Magyar Közszolgálati Egyetem létrehozása, s az, hogy bizonyos feladatköröket, beosztásokat 2020-tól csak az MKE-n diplomát szerzettek tölthetnek be, feltételezi, hogy ezen döntések mögött a NER-hez és Orbán Viktorhoz mindenben hű állomány létrehozására irányuló jól átgondolt és kimunkált terv búvik meg.

Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy tisztán, vagy legalábbis valamennyire lássuk a mai titkosszolgálati állomány összetételét és felkészültségét. Bár ez utóbbiról meglehetősen kevés információval rendelkezem, azt azért meghatározónak tartom, hogy a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok mindenki számára láthatóan éppen a leglényegibb feladatukat nem végzik el. A biztonsági szolgálatok feladata a nemzetbiztonsági érdek mindenek felett való törvényes védelme. Ennek fogalmát a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény határozza meg: „a nemzetbiztonsági érdek: a Magyar Köztársaság szuverenitásának biztosítása és alkotmányos rendjének védelme.” Ezen belül:

– az ország függetlensége és területi épsége elleni támadó szándékú törekvések felderítése,

– az ország politikai, gazdasági, honvédelmi érdekeit sértő vagy veszélyeztető leplezett törekvések felfedése és elhárítása,

– a kormányzati döntésekhez szükséges, a külföldre vonatkozó, illetőleg külföldi eredetű információk megszerzése,

– az ország az alapvető emberi jogok gyakorlását biztosító alkotmányos rendjének, a többpárti rendszeren alapuló képviseleti demokráciának és az alkotmányos intézmények működésének törvénytelen eszközökkel történő megváltoztatására vagy megzavarására irányuló leplezett törekvések felderítése és elhárítása.

– a terrorcselekmények, az illegális fegyver- és kábítószer-kereskedelem, valamint a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák illegális forgalmának felderítése és megakadályozása.

Vagyis az erre hivatott szolgálatok feladata ezekben az ügyekben a külső és belső felderítés, az ellenséges tevékenység megelőzése, megakadályozása, megszakítása, bomlasztása, szükség esetén pedig büntetőeljárás kezdeményezése. Ehhez a szolgálatok a világ minden országában, így vélhetőleg Magyarországon is megkapják a szükséges pénzt, paripát, fegyvert, kiegészítve a nélkülözhetetlen speciális tudással és titkos eszközökkel. Törvény biztosítja számukra a speciális módszerek alkalmazásáénak lehetőségeit is.

A demokráciákban a polgári és katonai titkosszolgálatok megfelelő civil ellenőrzés, általában a parlament nemzetbiztonsági bizottsága és honvédelmi és rendészeti bizottsága ellenőrzése alatt működnek. Szakirányításukat rendszerint a kormány egy-egy tagja végzi, a kormányfő állandó és különleges felügyelete mellett. Amennyiben ez a kettős felügyelet hatékonyan és jól látja el feladatát, akkor a szolgálatok – amelyeknek, lássuk be, rendkívüli hatalmi eszközök vannak a birtokában – törvényesen és átláthatóan, transzparensen működnek. Ez alatt nem azt kell értenünk, hogy az állampolgár belelát a fazékba, és megszimatolhatja, megszemlélheti mi is rotyog benne. Csupán azt, hogy biztos lehet abban, hogy az erőszakszervezetek nem élhetnek vissza a nemzet által reájuk testált hatalommal. Amikor ez a kettős ellenőrzés sérül, nota bene a parlamentet megfosztják ellenőrzési jogától, mint ahogyan az manapság Magyarországon megtapasztalhatóvá vált, akkor jó okunk van feltételezni, hogy a kormány önkényes, alkotmány-ellenes cselekményekre használja a titkosszolgálatokat.

Tény: a Parlament nemzetbiztonsági bizottsága hónapok óta működésképtelen. Tény: a működésképtelenség oka az, hogy a kormánypárt mondva csinált ürügyekre hivatkozva távol marad az ülésekről. Tény: a nemzetbiztonsági bizottság olyan kérdésekben nem kap tájékoztatást, amelyek a nemzet biztonságát súlyosan sértik vagy veszélyeztetik, s amelyek kialakulásában a kormány egyes tagjainak, sőt személyesen a kormányfőnek és közvetlen környezetének is személyes, alkalmasint büntetőjogi felelőssége van. Tény: kiderült, hogy a miniszterelnök felállította az új III/III. – a belső ellenzék felderítésével és felszámolásával foglalkozó ügyosztályt. Tény: az új belső elhárítás jelenleg 2000 embert tart szoros megfigyelés és ellenőrzés alatt és erről maga Orbán Viktor számolt be. Nem tudjuk azonban, hogy ezek a személyek milyen államellenes tevékenységgel gyanúsíthatóak, vannak-e közöttük demokratikus parlamenti pártok vezetői, aktivistái, tisztességes magyar állampolgárok, a társadalmi szolidaritás jegyében önkéntes kötelezettséget vállaló civilek és egyszerű társadalmi munkások, akik napi küzdelmet folytatnak például a társadalmi elszegényedés és gyermekéhezés ellen.

Tény: a kormány, jelesül a Belügyminisztérium részéről a titkosszolgálat felügyeletével megbízott helyettes államtitkár megtagadta a választ a parlament nemzetbiztonsági bizottsága előtt a kormányzati tisztségviselők bűnös tevékenységére vonatkozóan. Arra hivatkozott, hogy a bizottság nem fogadta el a saját napirendjét. Tény: a kémelhárítás, a hírszerzés, a nemzetbiztonsági szakszolgálat és a rendőrség vezetője is ott ült a bizottság előtt – és hallgatott.

Ma Magyarországon megszűnt a rendőrség és a titkosszolgálatok feletti parlamenti, társadalmi ellenőrzés. Ezzel az alkotmányt súlyosan sértő politikai helyzet alakult ki közvetlenül a választásokat megelőzően. A miniszterelnök 2000 ember titkosszolgálati megfigyeléséről beszél, államellenes tevékenységgel gyanúsítva meg őket. A 2000 ember elleni legfőbb vád az, hogy valamennyien Soros György ördögi tervét hajtják végre, éppúgy, mint Törökországban Erdogan állítólagos ellenfelei a démoni Fethullah Gülen vezetésével. Ezen gyanúsítás alapján ezek az emberek bármelyik pillanatban őrizetbe vehetők és börtönbe vethetők, mint a koncepciós perek során már elítélt Tátra Miklós és Császi Zsolt, vagy az éppen szigorú elzárás mellett sínylődő Czeglédi Csaba.

Történik pedig mindez akkor, amikor a miniszterelnökről, a lányáról, a vejéről, a strómanjáról, a kabinetfőnökéről, a kancelláriaminiszteréről, a miniszterelnök-helyettesről, a kormányzó párt egyik-másik elnökhelyetteséről, a nemzeti fejlesztési miniszterről és még sorolhatnánk szinte az egész kormányt helyettes államtitkárokig bezárólag, olyan súlyú bűncselekmények derülnek ki, amikért tíz évnél is hosszabb szabadságvesztés is kiszabható.

Vagyis a hatalmi „elitnek” van mit veszítenie. Az életéért fut. Azt is látjuk, hogy kezd beszorulni a sarokba. Azt is látjuk, hogy a miniszterelnök szellemileg szétesett és teljes pánikban van. Azt azonban nem tudjuk, hogy ha kiadja majd a nemzetellenes utasításait, akkor a nemzet biztonságáért felelős vezetők végre fogják-e azt hajtani, vagy megtagadják a parancsot, ahogyan azt az Alaptörvény C) cikk (2) bekezdése megköveteli tőlük.

ITT OLVASHATÓ

ITT EGY ÚJABB LISTA, AMINEK MAGYARORSZÁG VAN AZ ALJÁN, ÉS EZ SOKAT ELMOND AZ ÉLETÜNKRŐL

QUBIT
Szerző: qubit.hu
2018.03.29.

Sokféle listát készít az Európai Unió statisztikai igazgatósága, az Eurostat. Egy szerdán publikált friss adatsor látszólag marginális területet jellemez: arról szól, hogy egy adott ország 16 évnél idősebb lakóinak hány százaléka vett részt a saját hobbijához kapcsolódó (tovább)képzésben. A listát a magyar interneten a Vakmajom Facebook-oldal tette közzé.

A lista tehát nem jólétről, munkaerőpiacról, gazdasági növekedésről szól, mégis sokat elárul arról, hogyan viszonyulunk a tanuláshoz, mennyire végezzük azt saját örömünkre, és mennyire inkább kényszerből, ahogy az iskolában megszoktuk. Maslow-i értelemben mennyi időt szánunk a saját szívügyünkre, akarunk-e abban is fejlődni, vagy csak gyűrjük egymás után a hétköznapokat, mert más úgysem fér bele?

Európai uniós szinten jellemzően a nők hajlamosabbak a hobbijukkal összefüggő képzésben részt venni, mint a férfiak (12, illetve 10 százalék), a nemek közti különbség Finnországban és Németországban volt a legnagyobb. Az iskolai végzettséggel egyenes arányban nőtt azoknak az aránya, akik végeztek ilyen tanfolyamot, és minél fiatalabb volt a válaszadó, annál valószínűbb, hogy részt vett a szívügyével kapcsolatos képzésben.

Íme a 2016-ban felvett adatok alapján összeállt lista az EU-tagállamokról, valamint Norvégiáról és Sávjcról. Az élén Dánia (41,1 százalék), Svájc (27,1 százalék) és Finnország (19,9 százalék) áll, a sereghajtó pedig Horvátország (4,5 százalék) és Románia (1,9 százalék) után Magyarország (1,8 százalék)...

ITT OLVASHATÓ

A KISZOLGÁLTATOTTSÁG ÉS A PROPAGANDA LETAROLTA A FIDESZNEK A SZEGÉNY VIDÉKET

444
Szerző: ALBERT ÁKOS
2018.03.30.

- A választási kampány vidéken is dübörög: a legkisebb falura is jut egy-egy plakát.

- Borsod-Abaúj-Zemplén megye legszegényebb környékén jártunk utána, mi foglalkoztatja a helyieket, elmennek-e szavazni.

- Kiderült, hogy még a legszocialistább faluban is szinte mindenki a Fideszt támogatja.

- A helyiek teljesen ki vannak szolgáltatva a közmunkának és az ajándékba küldött Erzsébet-utalványoknak, a kormánypropaganda pedig meggyőzte őket, hogy a migránsok életveszélyt jelentenek számukra.

- Hiába van ezernyi problémájuk, a bevándorlóktól mindennél jobban félnek, a migránsveszély pedig még a cigány-magyar ellentétet is elmélyítette.

- Soros Györgyöt többen egyszerűen agyonlőnék.

Rakaca néhány száz lakosú falu Miskolc és az országhatár között, de közelebb az utóbbihoz. Másfél óra kell ahhoz, hogy az ember elbuszozzon onnan a borsodi megyeszékhelyre, a környéke pedig az ország egyik legszegényebb régiója. Egy valami viszont ott is ugyanolyan, mint manapság bárhol máshol az országban: választási kampány van. Szerda délben egy csoport helyi nő ült a falu közepén, a közért előtt, Demeter Zoltán helyi fideszes képviselő plakátja alatt.

„Itt már megy a kampány, tegnap sonkát osztottak” - mondta az egyikük.

A Fidesz volt - tette hozzá, később azonban kiderült, hogy ez nem igaz, az ételt az önkormányzat osztotta, de erre csak legyintettek. Azt mondták, az olyan, mintha a Fidesz osztaná, korábban ugyanis nem volt ilyen osztogatás. Majd az egyikük megjegyezte, hogy ő biztosan a kormánypártra fog szavazni, a többiek pedig helyeseltek...

ITT OLVASHATÓ

KAMUPÁRT KESERGŐ

FARKASVONÍTÁS
Szerző: Tarski
2018.03.31.

Szerda délután egy a Transparency International jogvédő szervezet által rendezett előadáson vettem részt, amelyen Ligeti Miklós jogi igazgató tartott egy színvonalas tájékoztatást a korrupcióról végzett kutatásaikról. Ezen az előadáson végeredményben a Fekete Könyv-ben leírtaknak egy részét ismertette. Maga az előadás egy korrekt és mértéktartó, a valóságot hűen tükrözni akaró elemzés volt. Erről a kiadványról jómagam már korábban írtam, az ott elmondottakat változatlanul fenntartom, ezért nem kívánok most erre újból visszatérni. De az ismertetett korrupciós ügyek közül mindenképpen érdemes szólni részletesebben az ún. kamupártokról, hiszen meglehetősen egyoldalú képet festenek róluk, és kifejezetten káros jelenségnek tartják a hazai politikai életben. Jómagam az alábbiakban egy árnyaltabb képet akarok róluk nyújtani.

A „kamupárt” fogalma akkor alakult ki, amikor a 2014-es választások során, egy a Fidesz által jegyzett törvénynek megfelelően sok új párt jelent meg a politikai mezőnyben és indultak el a soron lévő választáson. Ma is vannak olyan vélemények, hogy ezzel tulajdonképpen a Fidesz akarta tovább szétszabdalni az amúgy is sok kis pártra szakadt ellenzéket, amivel megnövelheti a választási esélyeit. Ma már tudjuk azt, hogy akkor a Fidesz kétharmaddal nyert, de azt nem tudjuk, hogy ezt a sikert azért érte-e el, mert léteztek kamupártok, vagy azért, mert annyira fölényben volt az ellenzékkel szemben, hogy az maga generálhatta ezt a fölényes győzelmet. Lehet persze spekulálni azon, hogy egy-egy választási körzetben hogyan alakultak volna a szavazatok arányai, de a valóságos eredményt nem tudnánk megmondani akkor sem, mert nem ismerhetjük azt, hogy milyen okok játszanak közre egy választó fejében akkor, amikor egy bizonyos pártra adja a voksát. Továbbá: nem tudjuk azt sem, hogyan szavaznának akkor, ha nem lennének kamupártok. A lényeg itt most az, hogy sok ellenvetés van a kamupártok léte és indulása ellen, mégis azt kell mondanom, hogy ezek megjelenése csak a demokráciánkat fogja erősíteni...

ITT OLVASHATÓ

ESÉLYVADÁSZOK - SEGÍTIK VAGY ÖSSZEZAVARJÁK AZ ELLENZÉKI SZAVAZÓKAT AZOK, AKIK MEGMONDANÁK A TUTIT?

168 ÓRA ONLINE 
Szerző: BÍRÓ MARIANNA
2018.03.31.

Mire van esély április 8-án? És főként kinek van bármire is esélye a kormányoldallal szemben? Az elmúlt hetekben átjárta a – főként balliberális – közbeszédet a legesélyesebb ellenzéki egyéni jelölt utáni áhítat, ám a választói döntéshozatalt a sok-sok segítő szándék, na meg a politikai manipuláció egyaránt összezavarhatja. Böcskei Balázzsal a taktikai szavazás, avagy a közvélemény-konstruálás taktikája nyomába eredtünk, s a „több mint tájékoztatás” okait feltárva az esélyes-diskurzus valódi esélyeire bukkantunk.

Rendszerváltás 2018, Közös Ország Mozgalom, V18, Számoljunk együtt!, 1 jelölt a változásért!, Taktikaiszavazás.hu, Viszlát, kétharmad!, Kire szavazzunk?, Orbánváltó, Pollo.hu – csak néhányat sorolunk az utóbbi hetekben, hónapokban megjelent, a szavazói matekot, azaz a taktikai szavazást terjesztő, azt befolyásolni kívánó, a legesélyesebb ellenzéki jelölt kapcsán javaslatokat vagy épp konkrét utasításokat adó internetes és közéleti csoportosulások közül.

Van olyan, amelynek minden szereplője vállalja nevét, sőt arcát, mások átláthatatlanul küzdenek a döntés átláthatóságáért. És akad olyan is, amely konkrét jelöltlistát közöl, igyekszik terjeszteni, elhitetni, ki győzheti le a Fideszt az egyéni választókerületekben.

Az országgyűlési választáson két szavazatunk van: egy listás és egy egyéni jelöltre adható. A taktikai szavazás lényege, hogy listás szavazatunkat kezeljük elvi szavazatként, és adjuk a számunkra legszimpatikusabb pártra; az egyéni szavazatunkat viszont – ha kormányváltást akarunk – kezeljük logikai voksként, és adjuk a saját választókerületünkben legesélyesebb ellenzéki jelöltre. Így több választókerület átbillenhet az ellenzék javára.

A választónak azonban 2018 tavaszán – részben a kamupártok burjánzása, részben az ellenzéki oldal szegmentáltsága miatt – szekérderéknyi jelölt közül kell kiválasztania azt az egyet, aki esélyes a Fidesz emberének legyőzésére.

Minden valószínűség szerint ha nincs előzetesen semmiféle tudása az erőviszonyokról, akkor az alapján fog dönteni, hogy melyik jelöltről, de leginkább melyik pártról mit hallott a kampányban. A politikai erők persze saját szempontjaik szerint igyekeznek befolyásolni a választói döntést, ám a bizalom és egy valóban erős kihívó ellenzéki párt hiányában rés támadt a pajzson. Megjelentek hát az elemzők és politikai aktivisták különös, gyakran megfejhetetlen szándékú és érdekű csoportosulásai, azt állítva: ők majd megmondják a tutit.

Nyilvánosságbefolyásolás vagy valódi esélyek? A többi között ezt kérdeztük Böcskei Balázstól. Az IDEA Intézet igazgatója, politikai elemző azt mondja, egyáltalán nem mindegy, honnan erednek az esélyességről szóló, a jelölteket, pártokat érintő információk. Vannak persze hiteles források, s vannak olyanok, amelyeket általában elfogadunk erős orientáló vagy befolyásoló erőként. Ilyen például a pártvezetők megszólalása, hiszen ők a szavazótáborokat irányba tudják fordítani akár visszalépésre, támogatásra, stratégiára és esélyekre vonatkozó kijelentésekkel is, főleg az „esélyesnél esélyesebb” körzetekben. De a pártvezetőknek iránymutatást kell adniuk azokban a választókerületekben is, ahol erősen kérdéses, hogy ki az igazán alkalmas a kormányoldal megszorongatására...

ITT OLVASHATÓ

NÉV SZERINT

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: SZERETŐ SZABOLCS
2018.03.31.

...sajnálhatjuk, hogy a köztársasági elnök a kereszténység legnagyobb ünnepéhez, a húsvéthoz legközelebbi időpontra tűzte ki a választást. Így most különösen nehéz lesz az aktuálistól megkülönböztetni azt, ami érvényes. A templomba igyekvő, majd onnan emelkedett érzésekkel távozó emberek kampányplakátok erdejébe ütköznek, megtépázott vagy hazug és gyűlöletkeltő üzenetekkel. A nagyhétre sikerült eljutnia a közéletnek odáig, hogy fideszes fórumon nagy tetszést aratva halálbüntetést követeltek az ellenzékieknek – szegény Németh Szilárd persze ellentmondott, de hiába mossa kezeit: a gyűlöletkampányok hatása már csak ilyen. Eközben az ellenzék egy része – meglovagolva a mindent elöntő korrupció keltette felháborodást – azt ígéri, kormányváltás esetén egy laza mozdulattal kattan a bilincs a közpénzen meghízott fideszes elit csuklóján, mintha létezne a jogot megkerülő útja a jogállam tekintélye helyreállításának.

A miniszterelnök, igazodva az alkalomhoz is, pénteken ismét szólt a kereszténység megvédéséről, de vajon az a durvaság, a más nézeteket vallók iránti megvetés, ami a kormánypárti politikusok megnyilvánulásaiból árad, összeegyeztethető a keresztény értékekkel? A kampányát egy könnyen leleplezhető hazugságra építő – minden ellenzéki párt lebontaná a kerítést –, korrupt, propagandistái által a pápát is a célkeresztjében tartó kormány feladja a leckét a keresztényeknek. A gyurcsányi politika előző rendszerben gyökerező egyház- és vallásellenességéhez képest nem nehéz a választás, ám az ellenzéknek ez csak a kisebbik része. A katolikus egyház nem ad ki körlevelet a választás előtt, a protestáns nagy egyházak részvételre buzdítanak, pártok mellett nem kötelezték el magukat. A Fidesz leglelkesebb híve a közpénzzel újabban bőséggel ellátott Hit Gyülekezetének vezetője.

Megértem, hogy kampányban roppant nehéz a jézusi elveket követve cselekedni. De arról mintha azok is megfeledkeznének, akiket állítólag olyan természetességgel vesz körül a keresztény Európa, mint a beszívott levegő: a Feltámadott, aki eljön majd ítélni élőket és holtakat, mindannyiunkat számontart. Név szerint.

ITT OLVASHATÓ

KŐBÁNYAI JÁNOS: "MIÉRT HAGYTUK, HOGY ÍGY LEGYEN?"

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: KŐBÁNYAI JÁNOS
2018.03.31.

Elvileg még minden előttünk van, még minden lehet, s majd e "lehet"-től függenek a történések, folytatások, a megoldások – új tervek, elemzések, igazodások. Ma még a jóslatok – utópiák és disztópiák – uralják a beszédet, az agyakat és az indulatokat, a reményeket és a legyintéseket. Nem tudnék várni a mondandómmal, míg világosabb és egyértelműbb lesz a kép? Ami igazol? (Szépen tartalékolva a gondolatokat, amit majd az eredmény villámfénye egységgé ránt össze.) Szerintem az április 8-at követő reggeli lapok vezércikkei, elemzései már háromnegyed-részben készen állnak a számítógépeken, hogy az eredményhez simulva hirdessék a nagy megvilágosodást.

Nem!

Szerintem poétikailag csak most mondhatom el. Épp ebben az elektromossággal telített levegőben, amikor mindenki változást, leginkább bizonyosságot remeg, vizionál. Azért kell itt és most gyorsan elmondanom mindezt (remélem, hogy a szerkesztő egyetért velem), mert noha mondandóm szorosan a választásokhoz kapcsolódik, mégis egy olyan végeredményt szeretnék szomorúan konstatálni, ami már az urnák kiürítése, sőt azok megtöltése előtt megszületett – és sorsdöntőbben befolyásolja a jövőnket, s a most lezárult, s ezért most elkezdődő korszakot, mint a bármely pártra "okosan" (kidekázva, egyeztetve, sőt: orrbefogást tanácsolva) leadott voksok. (Orrbefogás. Éljünk, döntsünk az egyik, munkára, alkotásra szolgáló kezünket az orrnyílások eldugaszolására szakosítva. Ezt a "szabad" ön- és közérzet lefokozást egyébként a "legdemokratikusabb" pártok hívei, a "legliberálisabb" gondolkodók ajánlják. Ez az opció ugyanúgy lealacsonyítja azt, akinek javasolják, mint aki ellen javasolják. Helyettesítse a karizmatikus vezető kiállítását és a jobbító programok kidolgozását, valamint a terjesztésükbe fektetett kemény munkát. Az orrbefogás sérti az ember méltóságát! Inkább "vissza a természetbe": a kultúra ózondús magaslataira.)

A félelem felcsigázása

Lehet, a mostani atmoszféra nem alkalmas arra, hogy mondandómra fölfigyeljenek, de a választás után – fúljon az mámorba, vagy mélabúba – nemcsak, hogy eleve elsikkad, de – és ez rosszabb – könnyű okoskodásnak tűnhet. Pedig azzal kellene kezdeni valamit, ami itt és most van – amit ez a választás buktatott felszínre, mint nagyon is létező eredményt, exit poll sem kell hozzá.

Ugyanis a 2018-as választásoknak a magyar elbeszélés számára a legmeghatározóbb történése már bekövetkezett. Visszavonhatatlanul, mielőtt egy szavazás bármit módosíthatna rajta. A magyar választást előre tét nélkülivé degradáló, sok régi sebet felnyitó, s minden behegesztési igyekvést egyszer s mindenkorra oly végzetesen szétroppantó törés be- és elvégeztetett. Ha nem is "minden egész" – azt senki nem láthatja át –, de a magyar társadalom kohéziója „eltörött”. A most végérvényesen lezárult átmeneti kor – a rendszerváltás időszaka (1988–2018) – a hozzáfűzött reményekkel ellentétben nem begyógyította a magyar történelem traumáit, hanem a tátongó, időnként be-behámosodni látszó seb-szakadékát csontig hasította, s ott elhelyezte gyilkos baktériumait.

Ugyanis a választási kampány maszkjában alakoskodó társadalmi és politikai folyamatok eredményeképpen az országlakosok közül, aki nem a jelenleg regnáló kormányzattal azonosul (szívből vagy formálisan): az nem magyar. Vagy ha felmenői mégis kimutathatóan azok lennének: akkor nem magyarok, hanem a Sátán (Soros) bérence(i). Ide "fejlődött" a Kádár kort követő átmeneti idő narratívája, amely változó intenzitással ereszkedett le az előző korszakok (főképp Horthy) talapzatáig, s ott újra őt éltető humuszra és kontinuus hagyományaira lelt. A magyar közgondolkodás és közbeszéd most sem az ország és társadalma helyzetének, gazdaságának, kulturális és egészségi állapotának az elemzése, s nem az ebből adódó tenni- és dönteni valók köré szerveződik, hanem az irracionális félelem, sőt: e félelem agresszív felcsigázása köré. Hogy ezt egy napig lehetett művelni: világraszóló botrány. Noha ez folyik az országban egy éve. Miért? Azért mert lehet.

S ezen nem változat még az sem, hogy talán nem igazán jön be. Sőt: ez teszi még félelmetesebbé: miért merülhetett fel, hogy a magyarság egyeteméből kizáró kártya nyerőbb lehet, mint a létező, vagy akár nem létező gazdasági, vagy jóléttel kapcsolatos eredmények felmutatása, s a folytatásukhoz kapcsolódó ígéretek. Ez sajnos nem választási stratégiából kreált, azaz nem mű-szorongás, hanem egy nagyon is valóságos állapot felszínre kerülése. Ebből következik, hogy ez a kigyógyítatlan traumáktól szenvedő lelki beállítódás nem a kívülről érkező – egyébként itt letelepedni nem kívánó – muszlimoktól, vagy más menekültektől retteg, hanem azok itteni – belső – ágenseitől. A "mágikus-szimbolikus" kerítés-szaggatóktól, akiknek teljes társadalmi lefedettségét plakát-totemmel is megbélyegezték. (Minden nem kormányzati erő, beállítottságára tekintet nélkül kapott egy jól azonosítható metszőollót.) Ezért, függetlenül az urnákba dobott céduláktól, ez a törés, s következményeként a magyar nemzet végzetesen szétforgácsolódó széttartása: itt és velünk marad 2018 április 8. után is. Sőt!

...

ITT OLVASHATÓ

A HATÁRÁTKELŐK VÁLASZTÁSA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Orsolya
2018.03.31.

Szombaton 16 óráig még kérheti felvételét a külképviseleti névjegyzékbe az, aki április 8-án nem Magyarországon, hanem külföldön akar szavazni, azaz van bejelentett magyarországi lakcíme. Sokan vannak így a határátkelők közül is, eddig közel 50 ezren jelezték, hogy így voksolnának. Az alábbiakban következzenek Orsolya (saját meghatározása szerint „egy majdnem kalandvágyból elkövetett határlépést megélt magyar) gondolatai a választásokról.


„Évekkel ezelőtt anyagi kilátástalanságtól szenvedve egy másik utat választottam. Több éves küzdelem után, mára elmondhatom, hogy megérte, és nincs az a „Gyere haza fiatal”-program, ami ezt a döntést megváltoztatná.

Voltak nehéz pillanatok, mélypontok, völgyek… de a kitartó munka meghozta a gyümölcsét, nem panaszkodom. Sőt, mérhetetlenül boldog vagyok. Sok jó (Trianon előtti) magyar embert ismertem meg, talán többet, mint otthon.

Sokat gondolkoztam azon, hogy mi az oka annak, hogy itt ennyire más a hozzáállás. Összefogás, segítségnyújtás, kedvesség, jókedv. (Még mindig a magyarokról beszélek.)

Sokat gondolkodtam, mi lehet az oka. Az alacsonyabb szintű munka mellett is biztosított a megélhetés? Kevesebb a matek hó végén? Ugyanaz a késztetés indított el minket? Ugyanazt a rögös utat jártuk be? Talán sosem kapok választ.

Szembesültem vele, hogy az otthon maradt barátaim ezt nem tudják átérezni, befogadni, nem az ő valóságuk. Ugyanakkor minden hazalátogatás alkalmával mellbe ver az a levertség, szürkeség, negativitás, amivel szembe találom magam. (Tisztelet a kivételnek!)

Bár én eljöttem, de sok szerettem maradt. És én aggódom. Aggódom, merre tart az életük, aggódom, nehogy megbetegedjenek, aggódom, mi lesz velük, ha kórházba kerülnek, és én nem leszek ott. (Na nem mintha jobb lenne, ha ott lennék.) Aggódom a jövőjükért.

Hazamennék-e?

Jelen pillanatban azt mondom, hogy majd ha lesz innen egy jó nyugdíjam. Elborzadva hallgatom azokat a kisgyerekeseket, akik hazaköltöznének, mielőtt a gyerek suliba megy.

Szerintem a legtöbb, amit tehet a gyermeke jövőjéért, az az, hogy biztosítja neki a nyitott világot azzal, hogy nyelveket tudjon erőlködés nélkül. Nyitva hagyja neki a kaput a szabad választáshoz.

Talán sokan hazaárulónak tartanak, el is bizonytalanítottak, hogy akarjak-e szavazni 2018-ban. El is érkeztünk a fő témához.

Érdekeljen-e a választás? ...

ITT OLVASHATÓ

KI VAN JELÖLVE A HELYED

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- KLASSZIKUSOK
Szerző: BÓDÁS JÁNOS
2018.03.30.

Azért van síró, hogy vigasztald,
az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved – azért van,
hogy te befogadd szívedbe boldogan.
Megmutattad néha legalább,
hogy lelked által enyhült, szépült a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
ott is, ahol eddig minden tiszta volt?

Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég… siess… keresd,
Ki van jelölve a helyed.

Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,
másként céltalan lesz az életed,
s a sors ekéje bármily mélyen szánt,
mag leszel, mely kőre esett.
Elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, mely kárba veszett,
mit sohasem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan.
Cserép, melyben nem virít virág,
s nem veszi hasznát
sem az ég, sem a világ.

ITT OLVASHATÓ

ROGÁN ANTAL, AKI VALÓDI PÉLDAKÉP: MINDEN HAZAÁRULÓ-JELÖLTNEK

24.HU - POSZT ITT
Szerző: PETŐ PÉTER
2018.03.31.

Épp csak az a probléma, hogy ennek az országnak az egyik minisztere. Vélemény.

Nem érdektelen felvetés, hogy a Magyar Adócsalók Szövetségének elnökségi tagjain és az Ismeretlen Zsebtolvaj Szobrának rendszeres koszorúzóin kívül akad-e bárki, aki azt mondja, faszagyerek, szuperpatrióta ez a Rogán Antal, olyan akarok lenni, mint ő, úgy akarom szolgálni az országot, ahogyan ő teszi.

Ő, aki politikusnak állt, hogy aztán immár egy évtizede kérlelhetetlen következetességgel rendeljen alá mindent magánérdeknek, akár egy kerületben, akár egy minisztériumban hoz döntéseket.Olyan politikus ő, kinek a pályafutásáról soha, senkinek nem jut majd eszébe semmi közjóval kapcsolatos,

még egy szép mondat, egy pillanatnyi odafordulás, egy nyomorult gesztus sem.

Fájdalom, sokáig csak kényszerszellemeskedtünk a mutatványain. Például, amikor Kis Grófoelőadóművész – amúgy tökéletes jellemrajzot készítve – igazi bulibáróként emlékezett meg róla, miután a propaganda-miniszterről, tükörreflexes hazudozása ellenére kiderült, helikopterrel érkezett Szabó Zsófiacelebritás lakodalmára.

És persze van abban valami keserű komikum, hogy a kommunikációért felelős miniszter lényegileg nem kommunikálhat, képtelenség újságíró elé engedni, tekintettel arra, hogy ügyeiből simán leforgatható pár évad Columbo.

Felfoghatatlan, hogy ez az ember hazánk kormányának tagja. Azok után, hogy a belvárosi ingatlanbotrányban az általa vezetett önkormányzat hat év alatt csaknem négymilliárd forint kedvezményt adott üzlethelyiségek bérlőinek, hogy megvásárolják az általuk használt ingatlant. Egyes vállalkozások több tízmilliót kerestek csupán azzal, hogy néhány hónap után megkapták a bérlőknek járó 30 százalékos kedvezményt...

ITT OLVASHATÓ

"SZOCIÁLDEMOKRATA SZOCIOLÓGUS VAGYOK" - BESZÉLGETÉS SZELÉNYI IVÁN AKADÉMIKUSSAL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: SZÁLE LÁSZLÓ
2018.03.29.





...

– Magyarország nem az olaját, gazdagságát – egyik sincs neki – félti a migránsoktól, mégis a migránskérdés lett a közelgő választások központi témája, nemkevés hisztérikus felhanggal. Mennyire jogos ez?

– Előbb-utóbb nálunk is elkerülhetetlen lesz a munkaerőimport, hiszen egyre nagyobb a munkaerőhiány, elsősorban „fent” és „lent”. Kevés az orvos és a nővér, s nagy hiány van pl. informatikusban, pincérben, szakácsban. Én a magyar kormány bevándorláspolitikáját tévesnek tartom, de ennél is nagyobb problémának látom az Európai Unió és az ENSZ fölkészületlenségét a probléma kezelésére. Pedig a jelek évek óta egyre aggasztóbbnak mutatkoztak az olasz, még inkább a görög tengerpartokon, határokon. Nem a migráció léte vagy nem léte a kérdés – hiszen az volt, van és lesz is –, hanem a rendezettsége, szabályozottsága. Hozhatnám az Egyesült Államok példáját, ahova mindig nagy volt a bevándorlás, az illegális is. Sokan a zöldhatáron szöknek át, sokan látogató vízummal érkeznek, ott maradnak, majd ezt időnként egy-egy amnesztiával törvényesítik. Az elmúlt tíz évben az USA egymillió bevándorlót fogadott be, a mostani migrációs hullámból viszont alig kétezer főt. A befogadás szűkkeblű, de az eljárás rendezett, a lebonyolítás kulturált, profi. Ezt már régen meg kellett volna tanulnia Európának is, elkerülendő a zűrzavart, és kifogva a szelet az embertelen embercsempészet vitorlájából.

– Mit gondol a magyarok külföldi munkavállalásáról? Sokak szerint a kormány elüldözi a fiatalokat az országból, akik – úgymond – külföldön kényszerülnek munkát vállalni. Én úgy emlékszem, többek közt azért akartunk belépni az EU-ba – nagyjából egyhangúlag –, hogy kinyíljanak az európai határok, és részesei lehessünk az eszmék, az áruk, a tőke és a munkaerő szabad áramlásának.

– A külföldi munkavállalásban semmi rossz nincs. Mindenki éljen és dolgozzon ott, ahol neki a legjobb. Egyébként ma minden hatodik magyar gyermek külföldön születik. A XXI. század így is, úgy is a ki- és bevándorlások százada lesz. Nálunk is. A magyar népesség csökken is, öregszik is. A jövő nyugdíjához fiatal munkaerőre van szükség. Ha nem születik elég magyar – és régóta nem születik –, muszáj lesz befogadnunk másokat...

...

– Az irigység kétségkívül létező társadalmi jelenség, de a magamfajta laikus is azt gondolja: nem a gazdag gazdagodása, hanem a szegény szegényedése a fő probléma.

– Valóban, s a magyar vizsgálatok is azt mutatják, hogy az alsó húsz százalék helyzete stagnál vagy romlik, a fölső húsz százaléké pedig javul. Ebből a rétegből egyre nehezebb kiesni, de bekerülni is. Ami a kasztosodás legnyilvánvalóbb jele. Zsurnálfordulattal azt mondhatnám: Magyarország az egymillió mágnás és az egymillió koldus országa. Pikettynek persze sok mindenben igaza van. Például abban, hogy a modern társadalmak egyre inkább patrimoniálissá alakulnak, s mennél több a járadék, mennél nagyobb a járadékvadászat, annál inkább fölerősödnek bizonyos refeudalizációs tendenciák.

– Magyarország is erre tart? Visszafelé? Vagy most erre van az előre?

– Azt hisszük, a neopatrimonializmus terjedése különösen igaz a posztkommunista társadalmakban. Az államszocializmus széthullása után kialakult a történelemben addig sosem látott helyzet: kapitalizmust kellett építeni kapitalisták nélkül. A rendszerváltás után Magyarországon is szükség volt kapitalistákra. Ezt a funkciót elsősorban a nómenklatúra-gazdagok és a külföldi tőke töltötte be. Ám a multik rengeteg állami járadékot kaptak, vagyis olyan tőkével gyarapodtak, amit nem a piacon kerestek meg. Ez még jobban torzította a versenyfeltételeket az amúgy is gyengébb hazai kis- és középvállalkozások kárára. Profitorientált gazdaság helyett járadékvadászat alakult ki.

– A mostani hírek már inkább más járadékvadászokról szólnak…

– Szögezzük le, a járadékadás a rendszerváltástól kezdve létezik, 2010 után csak fölerősödött. Valóban, a mai kormány – a multik mellett! – egy szűk saját kliensrendszert hizlal minden eddiginél erőteljesebben. A legjövedelmezőbb állami beruházások megrendelésével, a piaci árnál jóval drágábban. Ami nemcsak a klientúraépítést szolgálja, bizonyára a pártfinanszírozás burkolt formája is. A tendencia világos: a túlzott állami beavatkozás a járadékszerzőt nem kényszeríti igazi versenyre, hatékonyságot javító fejlesztésekre, takarékosságra, ezzel akadályozza a piaci versenyt egy új, lojális vagyonos osztály kiépítése érdekében.

– A klientúraépítés nem új fejlemény. A királyok is mind ezt csinálták: a pártütő nagyuraktól elkobozták a vagyonukat, s odaadták a hűség béreként a hozzájuk lojális családoknak. Az is korrupció volt?

– A korrupció a törvényes rend megszegését jelenti, a király birtokadományozása nem volt korrupció, mert törvényes joga volt hozzá.

– És ami nálunk történik?

– Az illiberális államnak igazából nincs szüksége korrupcióra. Ha valamit akar, hoz rá törvényt. A posztkommunista országokban meggyengült a hatalmi ágak egymást kontrolláló funkciója. Ma nálunk a végrehajtó hatalom tulajdonképpen bármire képes. Illiberális rendszerben tehát nincs sok ok a korrupcióra, ostoba vezető, aki azzal él. Igazságtalan tud lenni törvényesen is.

– Úgy fest, a klientúraépítés mellett a politikusok egyáltalán nem feledkeznek meg saját gyarapodásukról sem. A feledékenység inkább a vagyonnyilatkozatuknál jelentkezik…

– A politikusi vagyonnyilatkozatok nyilvánvalóan hamisak. Ez a bujtatott vagyonosodás persze általánosan jellemző. Putyin lánya dollármilliárdos, a kínai vezetők feleségei, rokonai ugyancsak. Nálunk is bámulatos mértékben gazdagodik a politikusok rokonsága: feleségek, mamák, papák, vők, sógorok.

– Az ádáz kampányban a korrupció mellett a másik leggyakoribb vád, hogy az ellenfelek „tegnap még mást mondtak”. Hogy van ez egy tudós esetében? Mi az, amiben konzekvens maradt az évtizedek során, s miben változott a meggyőződése, véleménye?

– Alapvetően baloldali, szociáldemokrata beállítottságomon nem kellett változtatnom. Ami a gazdasági nézeteimet illeti: institucionalista voltam mindig – Polányi Károly volt a hősöm –, a Smith-féle láthatatlan kézben sosem hittem. A piacot az állam hozza létre, és kötelessége is működtetni, kereteit megszabni jogszabályokkal, kormányzati politikával. Föllépni a monopóliumok ellen, a kartellek ellen, és kötelessége érvényesíteni az igazságosság és szolidaritás szempontjait, amire a piac – természeténél fogva – képtelen. A posztkommunista államok ebben nagyon gyengék. Az állami redisztribúciós gazdaságban a szociális szféra szerepét a piac tölti be, szolidaritásra leginkább itt, a piacgazdaságban van szükség Azokat kell a szociális háló kiépítésével megsegíteni, akik a versenyben nem boldogulnak – a saját hibájukból vagy a piac hibájából...

ITT OLVASHATÓ