Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2018.03.29.
A politika nevelte ilyenné a romákat, mert folyamatosan kihasználta, felhasználta és becsapta őket. Most meg siránkozunk, hogy a romák miért adják el a szavazataikat. De amikor utat ígértek nekik, abból nem lett semmi! Amikor munkahelyet ígértek, abból sem – állítja Setét Jenő roma polgárjogi aktivista. Úgy véli, biztosan lesznek visszaélések a választáson, de emiatt leginkább annak kéne szégyellnie magát, aki a legkiszolgáltatottabbak szavazatát felvásárolja. Hozzáteszi: a többségi társadalom sem áll jobban becsület dolgában.
– Orbán Viktor miniszterelnök Miskolcon arról beszélt, hogy a romák nem részei a magyar nemzetnek. A Brüsszel- és bevándorlásellenes retorikához képest ezzel immár nem egy virtuális ellenségképpel, hanem köztünk élő polgártársainkkal szemben szított hangulatot.
– Ez nem új jelenség. Orbán Viktor 2010-ben, még kormányra kerülése előtt, épp akkoriban, amikor egyébként is rendkívül éles volt a cigányellenes hangulat, azt mondta, mintegy válaszul a Jobbik hecckampányára, hogy nincs ugyan cigánybűnözés, de növekedett a cigány elkövetők száma. Azóta sem tudjuk, honnan vette az erről szóló statisztikát, hiszen alkotmányellenes a bűnelkövetők etnikai hovatartozását regisztrálni vagy nyilvántartani. Márpedig ha nincs objektíven hivatkozható adatsor, akkor ez egyszerű indulatkeltés. Arról se feledkezzünk meg, hogy már kormányfőként Orbán azt mondta, Európa legyen hálás, amiért nem osztja szét köztük a magyarországi cigányokat. Mintha a cigányság bélyeggyűjtemény lenne. Hogy jön Orbán Viktor ahhoz, hogy ilyen tárgyiasult formában beszéljen rólunk, roma emberekről? Súlyosbította a helyzetet, hogy ezt egy nemzetközi vitában próbálta érvként felhasználni. Mostani miskolci nyilatkozata csak megerősíti, hogy a romákat nem tartja a magyar nemzet integráns részének. Ha nem így lenne, eszébe sem jutna így beszélni a magyarok egy részéről, akik történetesen cigányok. Szerintem ez a legveszélyesebb folyamat. Az egyértelmű helyzet, amikor a szélsőjobb azt mondja, „pfuj, cigányok”. De alávalóbb, amikor magukat konszolidáltnak hirdető politikai szereplők kirekesztenek bennünket a nemzet, a „mi” fogalmából. Orbán Viktor Miskolcon ezt tette. Ráadásul korábbi helyi konfliktusokra játszott rá, és megfordította a szerepeket: a romákat elüldöző többségről beszélt áldozatként.
– Balog Zoltán humánminiszter is hasonlóan beszélt a romákról, amikor tavaly azt mondta: nem tudja eldönteni, hogy erőforrásként vagy tehertételként tekintsen-e rájuk.
– Balog a határon túli magyar anyanyelvű cigányokról beszélt, de ez nem fölmentő érv. Ezek ugyanis mind-mind olyan politikai nyilatkozatok, amelyekért a civilizált világban azonnal le kellene mondani. Vajon melyik amerikai elnök mert volna az elmúlt évtizedekben olyat mondani, hogy a feketékről nem döntötték el, hogy Amerikának erőforrást vagy tehertételt jelentenek? Eszébe jutott volna bármelyiküknek elvitatni azt, hogy a feketék a nemzethez tartoznak? De számos fideszes politikus beszél így. Trócsányi László igazságügyi miniszter például, aki azt mondja, hogy a romák vannak a leginkább kitéve annak a veszélynek, hogy terroristává váljanak. Szerinte ugyanis a muszlim szélsőségesek majd a körünkből toboroznak. Járóka Lívia, a Fidesz roma származású EP-képviselője pedig arról beszélt, hogy a romák lesznek a legnagyobb vesztesei annak, ha Magyarországnak bevándorlókat kellene befogadnia, mert akkor kevesebb pénz jut az ő integrációjukra. Mintha a menekülthullám megjelenése előtt olyan elképesztő forrásokat juttattak volna roma integrációra! A legszegényebbeket fenyegetni, felhasználni őket, a körükben bevándorlóellenes indulatokat szítani a legkönnyebb.