Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2018.03.26.
– Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölt nemrégiben mutatta be az MSZP–Párbeszéd árnyékkormányát, amelyben ön az oktatásért felelős tárca várományosa. Mi a célja a szerepvállalásának?
– Annyira frusztrált vagyok attól, ami az országban van, hogy nem fogok tudni a tükörbe nézni, ha nem érzem úgy, mindent megtettem a változásért. A másik motivációm pedig, hogy ennyire igazságtalan rendszert, mint amilyen e mostani, még papíron sem láttam. Az összes többi igazságtalan rendszer legalább nyíltan aljas. De itt az aljasságot cinizmussal spékelik. Kinyílik a bicska a zsebemben, amikor azt mondják az alul lévőknek, hogy tulajdonképpen „fent vagy, és hogy neked még ennél is kevesebb jár”.
– Ön kereste a feladatot, ami megkönnyíti a tükörbe nézést, vagy Karácsony Gergely találta meg?
– Karácsony Gergellyel régóta ismerjük egymást. Amikor felmerült benne a tanácsadói testület ötlete, mondtam neki, hogy bármiben számíthat rám, írom, mondom, csinálom, tolom, ingyen és bérmentve. Ennek örült, és elhívott a megbeszéléseire. Majd egyszer aztán, nem túl rég, előállt ezzel az ötlettel, amin meglepődtem, mert nem voltam rá felkészülve. Nem gondoltam, hogy árnyékkormány megalakítása jár a fejében. Reflexből nemet mondtam, de aztán továbbgondolva mindezt arra jutottam, ez gyávaság lenne. Hiszen én személy szerint mi a búbánatot veszíthetek ezzel? Semmit.
– De egy árnyékkormánynak akkor van értelme, ha van ideje kifejteni a tevékenységét. Nem tart attól, hogy egy súlytalan történet részese lesz, ami utólag akár nevetségesnek is tűnhet?
– És akkor mi van? Semmi. Akik tudták, hogy mihez értek, ezután is tudni fogják, akik meg nem tudták, ezután sem fogják.
– Van olyan konkrét célja az árnyékkormányban, amit a kampányidőszakban el szeretne érni?
– Nem tűztünk ki konkrét célt. Nem azt mondtuk, hogy politikusnak jelentkezünk, hanem azt, hogy szakemberek vagyunk. A felkérés is erről szólt. Ez fontos kampányüzenet, s így az összefogás lehetséges kombinációin kívül másról is szó eshet. Hátha nem zavarunk közben össze senkit azzal, hogy azt is mondjuk: van szakértelem. Hátha nem zavaró, hogy van pár ember, aki szemmel láthatóan ért ahhoz, amit csinál. De nincs olyan cél, hogy támogatókat gyűjtsünk.
– Mi a viszonya ahhoz a megállapodáshoz, amely a Civil Közoktatási Platform (CKP) kezdeményezésére formálódott olyan közös minimummá, amelyet az ellenzék kiindulási pontnak tekint egy esetleges kormányváltáskor az új közoktatási törvény megalkotásához?
– Én a CKP tagja vagyok. Abban az anyagban az a nagy húzás, hogy egyáltalán megszületett. A CKP le tudta ültetni a pártok szakértőit, és van egy minimumanyag. A minimum az én értelmezésemben azt jelenti, hogy az anyagot aláíró pártok bármit mondanak is az oktatásról, az a minimum kibontása, részletezése, felülígérése. A Fidesz ugyanakkor még csak azt sem mondta, amit mostanában annyiszor, hogy „reménytelen helyzetben lévő kispártok kétségbeesett próbálkozásai”. A Jobbik pedig nem írta alá ezt az anyagot, de végig részt vett a munkában, s csak az utolsó pillanatban szállt ki. Pontosan tudják tehát, hogy mi áll benne, így azt is tudják, milyennek kell lennie egy jó iskolának. Csakhogy szerintük ez nem mindenkinek jár. Vagyis a Jobbik tudna jó iskolát csinálni, de azt az iskolarendszert, amelyben a jó iskola nem csak az elitnek jár, elveti. Ők is, akárcsak a Fidesz, párhuzamos rendszereket akarnak építeni. Ebben a megközelítésben a cinizmus a legrosszabb. Azt mondják, hogy márpedig ők mindent megtesznek az integrációért, csak hát éppen ott van az a nyomorult valóság, amiben 18-ról 16 évre szállítják le a tankötelezettséget, amiben megteremtik a Híd-programokat, amiben továbbra is előszeretettel sajátos nevelési igényűnek minősítik a roma gyerekeket, amitől a szegény családok gyerekei továbbra is szegények maradnak...
