ORBÁN VIKTOR, A DIKTÁTOR

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ

2018.02.19.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hozzáállása a menekülteknek segítő civil szervezetek tevékenységéhez “diktátorhoz illő” – jelentette ki Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter a Der Tagesspiegel című német liberális lapnak Orbán Viktor vasárnapi évértékelő beszédével kapcsolatban.

A berlini lap online kiadásában hétfőn közölt beszámoló szerint az Európai Unióban (EU) legrégebb óta hivatalban lévő külügyminiszter azt mondta, hogy “ez a hozzáállás illik egy diktátorhoz, akinek fontosabb a hatalom megőrzésére irányuló ösztönzés, mint bármiféle politikai erkölcsi tartás”. A luxemburgi szocialista munkáspárt (LSAP) politikusa hozzátette, hogy “nyomatékosan aktiválni kell” az EU-s szavazati jog felfüggesztésével járó, úgynevezett hetes cikkely szerinti eljárást.

Mint mondta, “az EU-nak fel kell állnia és fel kell háborodnia”, az ENSZ emberi jogi főbiztosának pedig haladéktalanul jelentést kell tennie a magyarországi fejleményekről az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának. Megjegyezte, hogy Magyarország “feltartóztathatatlanul” alakul át egy olyan országgá, amely “elveszítette az emberi méltóság iránytűjét”. A muzulmán vallás leegyszerűsítő becsmérlése ellentétes az EU-s szerződésekben rögzített vallásszabadsággal – mondta Jean Asselborn.

Kiemelte, hogy Orbán Viktor “a hazájukat a háború és a nyomorúság miatt elhagyni kényszerülő muzulmán menekültek elleni trágár félelemkeltéssel úgy tesz, mintha a kereszténységet védelmezné”. A magyar miniszterelnök ezzel “kiforgatja” a keresztény erkölcsöt, amelyet a testvériesség és a bajba jutott emberek megsegítésének elve vezérel – mondta Jean Asselborn.

Mi történt Viktor, Brüsszelt mégsem sikerült megállítani?

ITT OLVASHATÓ

NEM LÉVAI ANIKÓ ÉS NEM ORBÁN RÁHEL KONYHAPÉNZÉBŐL

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ BLOG
Szerző: H. A.
2018.02.19.

Arra gondoltam, hogy ameddig a kormánypárt különböző súlycsoportba tartozó tagjai, valamint a szolgálatukban álló, valamiért még mindig média néven futó csatolt különítmény elmagyarázzák, hogy mit hogyan kellett volna értenünk egy nagyszerű államférfiú nagyszerű évértékelő beszédéből, foglalkozzunk inkább azzal, amiről ők következetesen hallgatnak. Sőt, amiről olyannyira hallgat maga a főszereplő is, hogy a Jobbik következetes csicskapártozása ellenére az évértékelő hörgésben egyetlen szót nem ejtett a Fidesz mindenkori legokosabb Simicska Lajosáról sem. Akire egyébként a szorgos hétköznapokon nagy erőkkel próbálják rákenni Tiborcz István Elios-os kalandjainak felelősségét.

Miután név szerint is kiderült, hogy kiknek kellene a körmére nézni, ha a legfőbb ügyészt nem Polt Péternek hívnák, miután kiderült milyen kifinomult módszerekkel hozták tető alá a korrupciós közvilágítás országot sötétbe borító ügyletét, miután konkrétan megnevezték az idegenszívű, elfogult OLAF-jelentésben, hogy mely bűncselekményeket meríthet ki ama összehangolt akció, amelynek révén Tiborcz István miniszterelnöki vő megmilliárdosodott, ma már azt is tudjuk: nem csupán európai uniós forrásokat, hanem magyar adófizetői pénzeket is feláldoztak e nemes küldetés teljesítése érdekében.

Az történt tudniillik, hogy a kormány nagylelkű volt. Természetesen nem Lévai Anikó, vagy Orbán Ráhel konyhapénzéből, hanem a nemzeti, szuverén közpénzből. Nem verték nagydobra, Lázár János mindenhez is értő főfelelős sem büszkélkedett vele az elmúlt két hétben (végül is érthető: választást kell nyernie Hódmezővásárhelyen, különben jön a saller, és fájni fog), de így volt: a magyar adófizetők pénzéből is ráköltöttek közel egymilliárd forintot Tiborczék tizennégy gyanús közvilágítási projektjének finanszírozására. Jó, nem 1 milliárdot, csak 881 millió forintot.

Vagyis a fideszes önkormányzatoknak csak annyi volt a feladatuk ebben az egyenletben, hogy leszerződjenek az Elios Innovatív Zrt.-vel, a kormány pedig idő előtt kifizette helyettük a számlát. Nem kellett agyalni, körmöt rágni, mindössze a túlárazott szerződések nyélbe ütése révén helyzetbe hozni a plebejus miniszterelnök vejének cégét. Olyan eset is volt (Kalocsa), amikor a minisztérium már azelőtt átvállalta az önkormányzat önrészét, hogy az Elios egyáltalán belekezdett volna a munkába.

Lényeg a lényeg: a Lázár János vezette tárca 2014 márciusa és 2015 júliusa között az úgynevezett EU Önerő Alapból – amely az uniós forrásból megvalósított fejlesztésekhez szükséges önrész kifizetéséhez nyújt támogatást önkormányzatok/önkormányzati társulások számára – 14 olyan projektet támogatott, amelynek a 85 százalékát finanszírozták uniós forrásból, a fennmaradó költségrészt pedig a kedvezményezett önkormányzatoknak kellett vállalniuk. Ennek szellemében lazán és titokban kifizették Kalocsa, Cegléd, Szolnok, Kecskemét, Zalaegerszeg 2-2, valamint Keszthely, Tapolca, Mezőhegyes, Hévíz és Balatonfüred 1-1 Elios-számláját. Miért? Mert úgy tűnik, a kormány számára nemzeti érdek, hogy a miniszterelnök vejével indokolatlanul drága szerződések köttessenek...

ITT OLVASHATÓ

MAFFIAMÓDSZEREKKEL DOLGOZHATTAK TIBORCZ ISTVÁNÉK

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: VÉG MÁRTON
2018.02.19.

Maffiagyanús, szervezett bűncselekmény-sorozat, az elmúlt 27 év legsúlyosabb, a legmagasabb szintet is elérő korrupciós ügye – így jellemzik az ellenzéki pártok az Orbán Viktor miniszterelnök vejét, Tiborcz Istvánt érintő Elios- botrányt. Az ügyet az amerikai The Wall Street Journal robbantotta ki még januárban, amikor megírták: súlyos szabálytalanságokat tárt fel az Európai Unió csalás elleni hivatala (OLAF) az Elios Innovatív Zrt. által 2009 és 2015 között elnyert, uniós forrásból fizetett közbeszerzésekkel kapcsolatban.

Két évig nyomoztak, 35 önkormányzati közvilágítási közbeszerzést vizsgáltak meg, és végül azt javasolták az Európai Bizottságnak: a teljes, mintegy 13 milliárd forintnyi uniós támogatási összeget vonják vissza. A The Wall Street Journal szerint a szabálytalanságok lényege: Hamar Endrének, az Elios egykori közvetett tulajdonosának cége, a Sistrade részt vett egyes pályázatok előkészítésében az önkormányzatok oldalán, miközben az üzletembernek még az Eliosban is volt érdekeltsége. Az Elios nyert ezeken a pályázatokon, így lett a munkák kivitelezője. Hamar Endre az Eliosban szintén befolyással bíró Tiborcz István iskolai barátja. Orbán Viktor veje az Eliosban meglévő üzletrészét 2015-ben adta el – a G7 portál számításai szerint – mintegy 3 milliárd forintért.

A kormány nem hozta nyilvánosságra a miniszterelnöki rokon érintettségére vonatkozó OLAF-jelentést, bár korábban már volt arra példa, hogy a csalás elleni hivatal jelentését megismerhetővé tette a kormány. A Fidesznek ugyanis ez akkor politikai érdeke volt, mivel a 4-es metró ügyében a baloldalhoz köthető politikusok és üzleti körök voltak érintettek. Most várhatóan aktatologatás veszi majd kezdetét az Elios-ügyben, a Legfőbb Ügyészség már jelezte, hogy évekig tartó nyomozás várható a Pest Megyei Főügyészség felügyelete alatt és a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozóiroda bevonásával. Házkutatásról, lefoglalásról, tanúkihallgatásról azóta sem hallani...

ITT OLVASHATÓ

STIKÁBAN FIZETETT A KORMÁNY KÖZEL EGYMILLIÁRDOT TIBORCZ LÁMPABIZNISZEIÉRT

24.HU
Szerző: SPIRK JÓZSEF
2018.02.19.

Bár hetek óta tart az Elios-botrány a 24.hu birtokába jutott OLAF-jelentés miatt, a kormány eddig egyetlen szóval sem jelezte, hogy a magyar adófizetők pénzéből is ráköltöttek közel egymilliárd forintot tizennégy gyanús közvilágítási projekt finanszírozására. A Miniszterelnökség ugyanis több önkormányzat önrészét kifizette, így nekik semmibe sem került a túlárazott lámpacsere.

Nem kell idegeskedniük azoknak a polgármestereknek, akik megkötötték az Elios Innovatív Zrt.-vel a túlárazott szerződéseket, mert a kormány már időben kifizette az önkormányzatok helyett a számlát, azaz helyben csak helyzetbe kellett hozni a miniszterelnök vejének cégét.

Sorozatos és összehangolt törvénytelenségek alapozták meg az Elios uniós finanszírozású közvilágítási pályázatokon véghez vitt győzelemsorozatát, erre jutott vizsgálata során az OLAF, az Európai Unió csalás elleni hivatala. A 24.hu birtokába került, és cikksorozatban ismertetett összefoglaló jelentésből az derült ki, hogy Tiborcz István egykori cége 35 pályázaton összesen 43,7 millió euró, azaz több mint 13 milliárd forint támogatást nyert el, amit a szabálytalanságok miatt most visszakérhet az unió.

Eddig úgy tudtuk, hogy a LED-es lámpacserékhez – kisebb részben – a települési önkormányzatok sajtolták ki saját költségvetésükből a pénzt, miután 2013 környékén számos fideszes városvezető jutott hirtelen arra a meggyőződésre, hogy városának a vékony pénztárca ellenére bele kell vágni a drága, jó esetben is csak két évtized alatt megtérülő beruházásba.

Az állam azonban kifizette a projektek többségének önrészét: a Miniszterelnökség a központi költségvetés terhére összesen 881 millió forintot fizetett ki az önkormányzatok helyett, de erről eddig a botrány ellenére sem tájékoztatták a nyilvánosságot.

A 24.hu információi szerint a Lázár János vezette Miniszterelnökség 2014 márciusa és 2015 júliusa között az úgynevezett EU Önerő Alapból 14 olyan projektet támogatott, amelynek a 85 százalékát finanszírozták uniós forrásból, a fennmaradó költségrészt pedig a kedvezményezett önkormányzatoknak kellett vállalniuk. (A vizsgált 35 projektnél 17-nél nyújtott 85 százalékos támogatást az unió, háromnál, a hódmezővásárhelyi, a paksi és a siófoki beruházásnál 50, a többinél 100 százalék volt a szubvenció.)...

ITT OLVASHATÓ

MENNYIBE FÁJ ORBÁN VIKTOR KÁRÖRVENDÉSE A MAGYAR ADÓFIZETŐKNEK?

KARVALYOK FÖLDJE BLOG
Szerző: Karvalyok földje
2018.02.19.

...Az államhatalmat sok mindenre fel lehet használni, jóra és rosszra egyaránt és igen nemes személyiségnek kell lennie annak, aki minden lépésével a nemzetének – és nem saját magának meg a haverjainak – a felemelkedésén akar ügyködni. Az elmúlt nyolc év ezt bebizonyította: a haverokra soha nem látott hét bő esztendő köszöntött, a pórnép meg kapta a béka feneke alatt lévő egészségügyet, az államosított köznevelést (oktatásról már nem nagyon beszélhetünk), meg a soha nem látott mértékű korrupciós költségeket, amelynek nagyságrendjét még csak megsaccolni sem lehet. Hogy miért? Mert nemcsak a lenyúlt, Brüsszel által ki nem fizetett uniós támogatásokat kell majd valahogy kompenzálnia az adófizetőknek meg a semmire sem jó beruházások önrészét (lásd az Elios-ügyben a kormány kifizette egyes önkormányzatoknak az önrészt is, hogy tuti belevágjanak a Tiborcz-féle korrupciós műveletbe, ez utóbbiról részletesen itt). Egyszer majd ki kell fizetni a helyreállítási költségeket is (például normális közvilágítást építeni a drágán beszerzett sötétség helyére meg el kell bontani a stadiont, mielőtt életveszélyes lesz), ahogy az elszámoltatás sem kerül majd két fillérbe.

Az adófizetők azonban szembesülnek majd olyan kifizetendő tételekkel is, amelyek elsősorban miniszterelnökünk káröröméből vezethetők le és csak másodsorban tekinthetők korrupciós költségnek, ezek pedig a parlamentnek nevezett gombnyomogató automata által legalizált tatárjárás költségei. Mert mi másnak nevezhetnénk az olyan hadműveleteket, amelyek elsődleges célja egy adott piaci szektorban működő vállalkozások totális tönkretétele, másodlagos célja pedig a romokon az új nemzeti burzsoázia helyzetbe hozása?

Nézzünk egy példát, a szerencsejáték szektort szétdúlását. Lehet mondani, hogy az ebben az ágazatban működők maguk az ördög szolgái és megérdemelték, amit kaptak, ám ne felejtsük el, ezek a vállalkozók a hatályos jogrend alapján élték mindennapjaikat és foglalkoztattak a szektorban majd 40 ezer munkavállalót (játéktermek, vendéglátóipari létesítmények alkalmazottjai, játékfejlesztők, programozók, könyvelők, biztonsági őrök, takarítók, stb.) és adóztak meg járulékoztak nem is keveset, köszönhetően a rájuk kivetett fix adónak. Őket először a kormány beruházásra ösztönözte (sokszáz milliós nagyságrendben), majd egy nap alatt bezáratta a bazárt a jó erkölcsre meg soha meg nem ismert nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva. A munkavállalók szétszéledtek (leginkább külföldre mentek), a vállalkozások lecsődöltek, az adófizetők meg éves szinten majd 100 milliárdos veszteséget könyvelhettek el kieső bevétel formájában (játékadó, áfa, társasági adó, fogyasztási adó, foglalkoztatottak utáni járulékok, stb.), a játékszenvedéllyel küzdők pedig új, immáron nem a magyar államot gazdagító formákban élték ki vágyaikat (külföldi illetőségű online kaszinók, illegális „földi” szerencsejáték).

Persze ahogy mindig, a fennkölt erkölcsi maszlag alól ebben az ügyben is kilógott a lóláb, utólag pedig maga a ló is megjelent Vajna és még két-három barát formájában (Garacsi István, Szima Gábor és Kruppa Zsolt). Ők voltak azok a szerencsések, akik a több mint ezer magyar vállalkozó tönkretétele után maradt romokon újraépíthették azt a szerencsejáték bizniszt, amelynek árbevétele éves szinten meghaladja a 30, de akár a 40 milliárd forintot is (a 2017 évi adatok még nem ismertek). Ha ló, akkor legyen jó kövér, így a baráti kaszinók nem kaptak a nyakukba online pénztárt (ellentétben az autószerelőkkel meg edzőtermekkel), jelentős adókedvezményeket érvényesíthetnek, illetve még a koncessziós díjat is leírhatják az adójukból és arra sem kell számítaniuk, hogy az adóhivatal mindennapos vendég lesz náluk. A játékszenvedéllyel bírók meg ugyanúgy dobálhatják a zsetonokat a különféle pénznyerőkbe, ahogy nekik tetszik és immáron online is csillapíthatják késztetéseiket, már ha megelégednek a Vajna-féle nemzeti online kaszinó – nemzetközi összehasonlításban meglehetősen minimalista – szolgáltatásaival.

Az adófizetők pedig? Eddig több száz milliárdot veszítettek az ügyön (elmaradt adó- és járulékbevételek, kivándorolt honfitársaink GDP-hez hozzájárulása, stb.), a szerencsejátékkal kapcsolatos problémák (pl. egészségügyi költség, szerencsejátékhoz kapcsolódó bűnözés) meg ugyanúgy a nyakukon maradtak, csak most már mélyen hallgat ezekről a kormány, hiszen a hasznot immáron a haverok (és a mögöttük álló, az árnyékban meghúzódó szereplők) fölözik le...

ITT OLVASHATÓ

TGM: A KÉPVISELŐVÁLASZTÁS ELÉ

MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2018.02.19.

Én is azt szeretném, mint oly sokan, hogy Orbán Viktor és pártja kerüljön kisebbségbe a következő Országgyűlésben, vagy legalább kevesebb képviselője legyen, mint eddig volt. Ha az ellenzéki pártok nem egyeznek meg, akkor szerintem baloldali szavazónak – némi fejcsóválással, tamáskodással, habozással – vagy az MSZP-Párbeszédre, vagy az LMP-re lehet (érdemes) szavaznia, gondolom, talán.

A „kisebbik rosszra” szavazni nem hiba, apró javulás is javulás, rajtunk ne múljék.

A sokszorosan csalódott, mégis jóhiszemű és becsületes Elek István – több lapban is, több ízben – a teljes körű összefogás mellett száll síkra még mindig. Isten tudja. Ő jót akar, és én már nem vitatkozom senkivel aktuálpolitikai konkrétumokról. A választók döntenek. Ha még van kedvük. Befolyásuk a honpolgároknak a pártokra nincs, párttagság (belső pártélet, mozgalom, vita) híján a többpártrendszerű, parlamenti „demokrácia” illúzió. Választani a jó Isten tudja, hogyan kialakított választékból lehet.

Miközben nem is egy (gyöngécske) ellenzéki párt nem egy vezérférfia elbocsátást (neomagyarul: „kirúgást”), börtönt, sőt: akasztást helyez kilátásba a diadalmas kormány diadalittas „tényezőinek”[1], a már visszavonult politikus, az LMP volt vezetője, ma ügyvéd, független közéleti személyiség – akinek már nem kell törekednie az olcsó népszerűségre – , legalább ő, rátapint a lényegre:

„Hazafias kötelesség szerintem, hogy az ember az aktuális nemzetközi kupaszereplőnek [»Fehérvári cigányok, basszátok az anyátok!«] drukkoljon a nemzetközi kupameccsen. […] Az egészség, a hazafias nevelés [»Gyűlölünk, szar Románia!«], a közösségépítés [»Cristiano homeszexuál!«] szempontjából egyaránt fontos a sport, s így abban sincs feltétlenül kivetnivaló, hogy az állam szerepet vállal benne, így a fociban is.”

Azt azonban itt magunk között csöndesen megállapíthatjuk, hogy az, ami az orbáni – választójogi és sajtóügyi – „reformok”, fölvásárlások és paranoiakampányok után megmaradt a parlamentarizmusból, az szánalmas. A választási harc javarészt az interneten folyik:...

ITT OLVASHATÓ

AHOL A PART SZAKAD

TÖRÖK GÁBOR BLOGJA
Szerző: TÖRÖK GÁBOR
2018.02.18.

Hivatalosan csak szombaton kezdődött, de nyilvánvaló, hogy hónapok, sőt, talán évek óta tart a 2018-as parlamenti választás kampánya. A java azonban tényleg csak most jön: a pártoktól és a választóktól is. Ez a szűk ötven nap lesz az az időszak, amikor azok, akik korábban még nem döntöttek, a benyomásaik, a tapasztalataik alapján elhatározásra jutnak: részben arról, hogy elmenjenek-e szavazni (a részvétel kulcskérdés lehet ezúttal is), részben pedig arról, hogy ha mennek, kire voksoljanak. S miután egyáltalán nincsenek kevesen, a kampány ezen utolsó, intenzív szakaszának komoly tétje lehet.

Számtalan választás kapcsán láttuk már, Magyarországon és máshol is, hogy az utolsó hetekben még komoly mozgások, változások történhetnek a választói preferenciákban. Ugyanakkor a kampány soha nem nulláról indul, és néha bizony olyan meghatározóak az előzmények, az alapok, vagy ahogy a kampányirodalom nevezi, a fundamentumok, hogy a végén már csak a lényeget nem érintő elmozdulásokra marad lehetőség. 2010-ben például ez volt a helyzet: annyira elgyengült a baloldal és annyira nagy volt a Fidesz fölénye, hogy a végén legfeljebb a Fidesz kétharmada és az LMP bejutása volt kérdéses, minden más eldőlt már korábban. 2014-ben némileg más volt a helyzet: a kampány indulásakor még nem volt ennyire egyértelmű, hogy az ellenzéki összefogásnak esélye sem lesz a Fidesz közelébe kerülni, ekkor alapvetően az utolsó két-három hónapban történtek (például a Simon-ügy) és nem történtek (például az elhibázott, rosszul kivitelezett kampány) miatt esett vissza jelentősen a baloldali közös lista támogatottsága.

Hogy 2018-ban, a kampány hivatalosan indulásakor mi a helyzet, azt a következőkben több területet érintve fogom megvizsgálni. Szó lesz a politikai erőtérről, a stratégiákról, a pártok támogatottságáról, az erőforrásokról, a témákról és a politikai dinamikáról. Miután a helyzet nagyon hasonlít a 2014-eshez, a különbségek könnyebb észlelése érdekében az akkori megállapításokkal vetem össze a mai állapotokat.

Az a konstrukció, amelyet Orbán Viktor 2009-ben megálmodott és amelynek a centrális politikai erőtér nevet adta, a Fidesz politikai sikereinek és tartós kormányzásának alapja lett. A kormányzó párt célja az elmúlt nyolc évben egyértelműen az volt, hogy bizonyítsa a választóknak: rajta kívül nincs kormányzásra képes politikai erő, a széttagolt ellenzék legfeljebb valamilyen horrorkoalíciót tudna létrehozni, de valószínűbb, hogy még erre sem lenne képes. A Fidesz számára 2010-ben ideálisan alakult a pártrendszer: a tőle jobbra álló Jobbik és a baloldali ellenzék a dolgok logikája alapján együttműködésre képtelen volt, és egymást jobban gyűlölte, mint a kormánypártot. Az erre a helyzetre kitalált új választási rendszer és az ellenzék együttműködésre képtelensége garantálta, hogy a Fidesz relatív többséggel is a kétharmados parlamenti többség közelében maradhasson. 2014-ben a Fidesz 2 millió 265 ezer listás szavazatot kapott, az MSZP-Együtt-DK-PM-MLP közös lista 1 millió 291 ezer, a Jobbik 1 millió 20 ezer, az LMP pedig 269 ezer voksával szemben. Látható, hogy az ellenzéki szavazók enyhe többségben voltak, ez azonban ebben a formában semmit sem ért számukra: a kormánypárt az egyéni kerületekben, ahol a választás valójában eldől, tarolni tudott, és a 106 mandátumból 96-ot elvitt. Tudom, hogy sokan ismerik ezeket a számokat, de nem árt mindig elmondani: 45 százalékos országos támogatottsággal a Fidesz az egyéni kerületek több mint 90 százalékában mandátumot tudott szerezni. A centrális erőtér – amely a politikai hétköznapokban is sok sikert hozott a kormánypártnak – a választáson tökéletesen működött. Pontosan úgy, ahogy kitalálták, megtervezték.

Legkésőbb tehát 2014-ben nyilvánvalóvá vált, hogy amíg a centrális erőtér ebben a formájában fennáll, a Fidesz leválthatatlan marad. Ez a konstrukció három esetben bukhat meg: (1) ha a Fidesz támogatottsága valamilyen okból összeomlik, (2) ha az ellenzékből kiemelkedik egy politikai szereplő, aki magához tudja vonzani a kormányváltó szavazatok elsöprő többségét, (3) ha az ellenzék képes kialakítani egy hatékony, szavazói szinten is működőképes együttműködést az egyéni választókerületekben. Érdemes mindhárom lehetőséget részletesen megvizsgálni:...

ITT OLVASHATÓ

AKIKNEK "MAGYARORSZÁG AZ ELSŐ"

HVG ONLINE
Szerző: MAROSÁN GYÖRGY
2018.02.19.

Az elmúlt évek hanyatlása nem az ügyetlenség és a szervezetlenség, hanem Orbán Viktor akaratának közvetlen következménye. Vélemény.

„Ez a nyolc év jól sikerült, jobban, mint ahogy vártuk” – veregette meg saját vállát évértékelő beszédében a miniszterelnök. Értékelésével szöges ellentétben, a többség az egész rendszerváltást elhibázottnak és sikertelennek tekinti. Holott az indulás évtizedének összképe – különösen a későbbi "elmúltnyolcévek" tükrében – jóval kedvezőbb.

1990 elkerülhetetlen fordulata történelmi esélyt nyitott. A gyökeres átalakulás eredményeként – a tagadhatatlan problémák ellenére – hazánk és régiónk megkezdte felzárkózását Európához. A felzárkózás mértékét persze – elkerülendő a túlzott leegyszerűsítést – sokféle szempont egymást kiegészítő értékelése teszi lehetővé. Ám az előrehaladás pontosan nyomon követhető a fejlődés különböző mutatószámai alapján. Az 1990 előtti időkről ugyan nincsenek -–vagy szórványosan – a társadalmi intézmények minőségét mérő adatok, ennek ellenére betekintést kaphatunk országunk helyzetének alakulásába, ha olyan társadalmakkal vetjük össze, amelyek jelenlegi állapota hazánk egykori állapotához hasonlítható.

Vegyünk a demokrácia-index változásának konkrét esetét. 1950 táján Magyarország helyzete a mai Észak-Korea állapotaihoz (10 pont), 1960-ben a mai Üzbegisztánéhoz (20 pont), 1970-ben a mai Kubáéhoz (34 pont), míg 1980-ban a mai Mozambik (40 pont) hasonlított. "Legvidámabb barakkunk" fokozatos (relatív) demokratizálódása 1985 táján – mai Fehéroroszország 46 pontos szintjén – érte el a „megvalósult szocializmusban” lehetséges maximumát. Az 1989–92 között lezajló rendszerváltás eredményeként hazánkban a demokrácia – a The Economist demokrácia-indexének skáláján – nagyjából 64 pontosra ugrott. Erről az alapról indult el "hosszú menetelésünk" a liberális polgári demokrácia alapértelmezett intézményrendszerének a megvalósítása felé.

Egy ország haladásának vagy hanyatlásának elfogulatlan megítéléséhez azonban kevés egyetlen – még oly fontosnak látszó – mutatószám. A fejlődést, objektíven, valamiféle kiegyensúlyozott mutatószám (Balanced Scorecard – BSC) rendszerhez hasonló modellel lehetne felbecsülni. A teljes kiegyensúlyozottság követelménye azonban nehéz feladat elé állítja az elemzőket. Elfogadható értékelést elegendőnek látszik négy minőségi tényezőre építeni. Nélkülözhetetlen a demokrácia alakulásának nyomon követése (ezt a "Democracy Index" mutatja), a versenyképesség változásának tekintetbe vétele (ezt a "Global Competitiveness Report" tartja számon), a kormányzás minőségének felbecsülése (ezt a "Worldwide Governance Indicators – WGI" mutatja), és végül, az életminőség szintjének bemutatása (ezt a "Human Development Index", a HDI adatbázisa kínálja)...

ITT OLVASHATÓ

LESZAVAZTA A FIDESZ, HOGY TÖRVÉNY TILTSA A KISGYERMEKES CSALÁDOKKILAKOLTATÁSÁT

MÉRCE
Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2018.02.19.

Múlt hétfőn nyújtották be az LMP, az Együtt és a Párbeszéd parlamenti képviselői A Város Mindenkié csoport törvénymódosítását, amely megtiltotta volna a gyerekes családok elhelyezés nélküli kilakoltatását. Az AVM azt szerette volna elérni, hogy az országgyűlés rendkívüli eljárásban, még a tavaszi ülésszakban tárgyalja a javaslatot, de mai ülésén a fideszes többségű házbizottság ezt leszavazta.

Azért lett volna szükség a gyorsított eljárásra, mert az elfogadás esetén a tiltás már a téli kilakoltatási moratórium áprilisi lejárta után életbe léphetett volna.

Az AVM javaslata egyrészt előírná, hogy a települési önkormányzatok kötelezettsége legyen megfelelő együttes elhelyezést biztosítani a kilakoltatás által fenyegetett vagy lakhatásukat elvesztett helyi kötődésű gyermekes családoknak, másrészt – az önkormányzati bérlakások és a lakáshiteles ügyek esetében – már a lakáskiürítés bírósági elrendelését is megtiltaná abban az esetben, ha az gyermekes családok elhelyezés nélküli kilakoltatásához vezetne.

Az intézkedés azért is lenne fontos, mert a hajléktalanná válás a családoknak legtöbbször a gyerekek elveszítését, családból való kiemelését is maga után vonja. Hiába tiltja a gyerekvédelmi törvény, hogy anyagi vagy lakhatási okok miatt szakítsák el a gyerekeket szüleiktől, a gyámhatósági gyakorlat mást mutat. Csak a fővárosban évente több száz gyereket vesznek állami gondozásba vagy helyeznek el nevelőszülőknél anyagi és lakhatási problémák miatt...

ITT OLVASHATÓ

ELLENZÉKBEN

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2018.02.19.

Azt tetszik kérdezni, miért foglalkozom már harmadszor vagy negyedszer egy ifjú csődtömeggel, egy nyírott szakállú pubival, egy ostoba, kellemetlen nyüzsgönccel, akit a csősznek már régen ki kellett volna zavarnia ebből a szétrugdosott és összehugyozott homokozóból, amit magyar politikai- és közéletnek vagyunk kénytelenek nevezni? Nem azért, mert úgyszólván mindenben a falusi futballistára emlékeztet, amiben nem, abban rosszabb, ennek a csúti dagadt brigantinak legalább nem volt fazonírozva a szakálla, és ez a nyavalyás vidéki furkó legalább buta volt, mint az éjszaka, abban a sötétségben, ahol felnőtt, csekély esélye sem lehetett arra, hogy többé kevésbé ember módjára viselkedjék. Jó, ez a momentumos istenverése is buta, méghozzá reménytelenül, mert már most, huszonéves korában nem bír kilátni a fejéből néhány centinél messzebbre. Meg gyáva is, mint a szotyolaköpködő példaképe (talán még nem tudja, hogy az, mert annyira stupid, hogy nem veszi észre, mennyire pontosan utánozza), olyan jó volna, ha valaki dobbantana egy hangosat és azt mondaná, hu!, akkor biztosan elszaladna... Á, nem jó, az ilyen kussol egy ideig, aztán kidugja az orrát, körbeszaglászik, és ha érzi, hogy ugyanaz az áporodott bűz veszi körül, amihez szokva van, megint előmászik. Mint a példaképe tette, midőn az akkori bűz kissé oszlani kezdett, és oxfordi ösztöndíj szaga kezdett lengedezni a pöcegödör felé.

Ez a momentumos mamakedvence most ökölbe szorítja a kezecskéjét és fenyegetődzik. Hogy ő majd ellenzékben mi mindent fog csinálni. A nyavalya törje ki, ha valaki hülyének született és azóta folyamatosan romlik az állapota, azt valahogyan távol kell tartani a nyilvánosságtól, a környezete nem veszi észre, hogy kártékony az istenadta! Van itt elég baj, nem kell ide egy ilyen, nálam türelmetlenebb emberek mindjárt elkezdik szapulni a mai fiatalokat, pedig a fiatalokkal nincs baj, csak ez az egy ilyen szánalmas. Meg talán a "párttársai", akiknek már akkor kellett volna tiltakozniuk, amikor kibújt belőlük ez a momentum nevű konglomeráció, de nem tiltakoztak, hanem beleléptek.
Szóljon nekik valaki, hogy ha ezt bírták kitalálni, hogy majd ellenzékben, akkor egy meleg téglával a hónuk alatt üljenek be egy sötét sarokba, és addig várjanak, amíg elmúlik. A baj csak az, hogy az ilyeneknek nem szokott elmúlni, az ilyenekből lesznek az ország miniszterelnökei.

ITT OLVASHATÓ

ÉVÉRTÉKELŐ - KORMÁNYPROGRAM: A FIDESZ HARCOLNI FOG, MOCSKOLÓDNI ÉS HAZUDOZNI, MINT EDDIG

KOLOZSVÁRI SZALONNA - DÜHÖNGŐ
Szerző: Swan Edgar
2018.02.18.

...Vége. Összefoglalom.

A Fidesz valami állati jó. A kormányprogram: a Fidesz harcolni fog, mocskolódni és hazudozni, mint eddig. Ezt nem így mondta a főnök, de igen jól érthetően mégis ezt mondta.

Szomorú kicsit, hogy amikor évente egyszer elszónokolja a saját nagyszerűségét, akkor sem képes úgy tenni, mintha politikus, de legalább kultúrember lenne. Nem. Akkor is ugyanaz a faragatlan suttyó, ami mindig is volt és ami mindig is marad. Ez van, ezt választottuk. Remélem, azért már nem túl sokáig kell szagolnunk.

ITT OLVASHATÓ

CINIKUS HAZUDOZÁS ORBÁN BESZÉDE

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: AN
2018.02.18.

Miközben az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) kész vádiratot nyíjtott át Orbán vejének csalásáról, a lánya családjába került lopott milliárdokról, Orbánnak volt képe azt mondani “évértékelő” beszédében, hogy “Magyarország olyan hely, ahol a kemény munkát megjutalmazzák, ahol aki többet dolgozik, többet is visz haza”. Fatolvaj veje mit dolgozott többet, hogy 13 milliárdot vitt haza? “Mészáros Lőrinc” milyen munkából gazdagodik?

Orbán azt mondta, “nekünk magyaroknak akkor van jövőnk, ha magyarok maradunk, ápoljuk a magyar nyelvet, megvédjük keresztény és magyar kultúránkat, megőrizzük a függetlenséget és a magyar szabadságot”, mondja az az ember, aki keresztény egyházak tucatjaitól vette el az egyházi státuszt, pártkatonákkal lepte el a kultúrális életet, Kósa Lajossal és Németh Szilárddal ápolja a magyar nyelvet, eladta az oroszoknka az ország függetlenségét és felszámolta a az egyéni és polgári szabadságjogokat.

Nagy igazságot mondott, hogy “a családok a rezsivel nem a multik profitját fizetik”, mert a szabad versenyt és a szabad piacot felszámolta, az energiaszektor egyre nagyobb része a strómanjai kezébe kerül, és a családok az Orbán-maffia profitját fizetik. Arcátlanságára mi sem jellemzőbb, minthogy a sajtószabadság felszámolásáról, a szabad sajtó elfoglalásáról azt mondja, hogy “nemzeti tulajdonba került a magyar médiumok több mint fele”. Orbán a strómanjait és az oligarcháit azonosítja a “nemzettel”.

Mindez azért vészjósló, mert ha ez a hazugság (sajtószabadság felszámolása egyenlő a sajtó “nemzeti kézbe” vételével) megszilárdul a közbeszédben, akkor a maradék szabad és független sajtó bekebelezése, megszállása nem más lesz, mint “nemzeti tulajdonba vétel”. A “nemzeti tulajdonba vétel” alatt azt kell érteni, hogy az Orbán-rezsim kiterjeszti hatalmát a sajtó azon részére is, amelyet jelenleg még nem a propagandaközpontból szerkesztenek.

A szabadság felszámolásának másik része, amely dicsekedésének tárgya, hogy “nemzeti kézben van a bankrendszer több mint 50 százaléka”, ami megakadályozza, hogy a rendszer kliensein kívül bárki forráshoz jusson. Azt mondja Orbán, hogy “a magyar bankrendszer és magyar médiumok nélkül nincs nemzeti függetlenség”, amely valójában azt jelenti, hogy a szabadság megszűnik, mindent a kezében tart, és mindent Orbán irányít. A “nemzeti” szót nemcsak kisajátította, hanem egy bűnszervezet szabadság elleni támadására használja fel.

Trumptól vette az új jelszót, “nekünk Magyarország az első”, ami a hozzájuk hasonló demagóg populista hazugsága, és ezalatt mindig saját magukat kell érteni, Magyarország velük azonos. A szlogen helyesen így hangzik: “Nekünk a saját hatalmunk és a zsebünk az első”. Orbán arra büszke, “hírünk, ismertségünk, befolyásunk nagyobb, mint azt az ország mérete vagy gazdasági súlyunk indokolná”. Ez valójában azt jelenti, hogy Orbán rendszere veszély az egész világra. Ezt nevezi ő a “hírünknek”. Soha még Magyarországnak ilyen rossz híre nem volt a világban.

Szerinte ez elsősorban annak köszönhető, hogy a Fidesz-KDNP Magyarországon “nyolc éve szünetelteti a politikai korrektséget, süllyesztőbe került az euroblabla, a liberális szépelgés, a korrekt semmit mondás, a szájkosarat visszaküldtük Brüsszelnek, a pórázt pedig az IMF-nek”. Ezt a gyalázatot nyíltan meri hirdetni egy európai uniós miniszterelnök, gyalázva azt a politikai korrektséget, amelynek lényege az emberi méltóság tiszteletben tartása, minden kisebbség jogainak tiszteletben tartása, a zsidó-keresztény kultúra gyakorlati alkalmazása.

A politikai korrektséget a populista fasiszták és nácik számolják fel, lépik át a korrekt beszéd határait, amelyek megkövetelik az igazmondást, a más ember tiszteletét. Erre büszke Orbán, hogy ezt maga mögött hagyva szabadon hazudhat minden csatornán és plakáton, átlépheti a törvényesség, a személyiségi jogok határait, rasszista, kirekesztő propagandát terjeszthet, vallási alapon megkülönböztethet bárkit.

Orbán változatlanul “kereszténységnek” nevezi a fasizmust, és mint egyetlen reményt állítja Európa elé. Ismerjük ezt az állami “kereszténységet”, amelynek képviselői lopnak, csalnak és hazudnak, nyomorgatják az árvát, beteget és özvegyet, a keresztény lózungot pedig mások kirekesztésére és hatalmuk megtartására használják. A liberális Európa áll a legközelebb a kereszténységhez, amely elválasztja az államot az egyháztól, szabadságot biztosít az egyházak működéséhez, és az emberek szabad választására bízza a világnézeti és erkölcsi kérdéseket. Ez a búza és a konkoly példázatának, Jézus tanításának követése.

Orbán, akárcsak minden fasiszta, az emberek félelmére játszik. Összes hazugsága közül talán a legnagyobb, hogy 2020-ig 60 millió muszlim bevándorló érkezik Európába. Ez akkor is fizikai képtelenség, ha így lenne. 2010 és 2013 között évi 1,4 millióan vándoroltak be az Európai Unióba. 2015-ben a legtöbb menekültet befogadó Németország 800 ezer menekült kérelmére számított év végéig. Ez csúcsidő volt. Orbán most évi 30 millióval fenyeget...

ITT OLVASHATÓ

HA HIHETÜNK ORBÁNNAK, AKKOR AZ ORSZÁGBAN MINDEN TÖKÉLETES, MÁR CSAK A BEVÁNDORLÁST ÉS SOROST KELL LEGYŐZNI

MÉRCE - VÁLASZTÁS 2018
Szerző: CSENGEL KARINA - PÓSFAI ORSI
2018.02.19.

Orbán Viktor megtartotta 20. évértékelő beszédét, amit Balog Zoltán nyitott meg. Természetesen a migráció problémájával teremtette meg a hangulatot, Orbán Viktort pedig (kimondatlanul ugyan) először Noéhoz, majd Julianus baráthoz hasonlította. A példát az indolkolta, hogy egyikőjüknek sem hittek, pedig mindketten fel akarták hívni az emberek figyelmét a közelgő veszélyre, ezért nincs könnyű élete annak, aki megpróbál a közelgő baj ellen tenni, míg mások unalmassá vált életüket akarják feldobni mondjuk egy kis kulturális sokszínűséggel.

“Soha rosszabb nyolc éve ne legyen!”

Orbán Viktor szerint az elmúlt 8 év jól sikerült, talán jobban is, mint azt várták. Első körben köszönetet mondott Matolcsy Györgynek a Nemzeti Bank átalakításáért, a nyugdíjprémiumokért Varga Mihálynak, a mezőgazdaság fejlődéséért Fazekas Sándornak, a felsőoktatásban tanuló romák számának kétszeresére emelkedéséért Balog Zoltánnak. Kiemelte, sikerült egy olyan béremelési és adócsökkentési megállapodást kötni, amit a szakszervezetek, munkaadók és kormány is vállani tud.

A devizahiteles családok felszabadításáról nem sok érdemleges szó esett, gyorsan áttért az életvitelünk, azaz a kultúra, a művelődés és a sport területére. Orbán nem is számított rá, hogy mindez ilyen gyorsan regenerálódik majd, mindnehol wellness szállodák épülnek, megtelnek a múzeumok, a fesztiválok, a színházak, egyre több a sportolónk. Minden gazdasági megrázkódtatás ellenére is kultúrnép maradtunk. A házasság sem ment ki a divatból, bár még mindig nem állunk elég jól ahhoz, hogy ne fogyjunk el.

Összessgében szerinte kihoztak mindent ebből a 8 évből, amit ki lehetett hozni, azt kívánja Magyarországnak: “Soha rosszabb nyolc éve ne legyen”. Magyarország ugyan jobb benyomást kelt, mint 8 évvel ezelőtt, de még nem teljesít a tehetségének megfelelően...

ITT OLVASHATÓ

TÍZ DOLOG, AMIÉRT JÓ GREENWICHBEN ÉLNI

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.02.19.

A "Tíz dolog-sorozatban" most Londonba, azon belül is Greenwichbe látogatunk el London2009 jóvoltából. Greenwichről a legtöbbünknek alighanem az obszervatórium és a kelet-nyugati választóvonal jut elsőre eszünkbe, pedig a városrész ennél jóval több – derül ki a posztból. Úgyhogy induljunk is erre a képes utazásra!

„Bevezetőként pár dolgot szeretnék megosztani Greenwichről. A hivatalos nevén, „The Royal Borough of Greenwich” egyike a nyolc Nagy-Britanniában található királyi körzetnek. 2012-ben emelték királyi rangra, a Királynő uralkodásának hatvanadik évfordulója alkalmából.

London dél-keleti részén fekszik, a Temze déli partján. London közigazgatását tekintve a 2-3-as zónában helyezkedik el. Londonnak 6 zónája van, az 1-es zónától a város közepétől elindulva és fokozatosan, gyűrű alakban kifelé haladva érünk el London közigazgatási határáig. Ez alapján mondhatjuk, hogy Greenwich még viszonylag a város közepén terül el, a belvárostól 8 km-re.

Egy nagy kerületet kell ám elképzelni, csak a folyó menti szakasza 13,5 km hosszú! 17 kisebb körzetre oszlik, amik egymástól igen különbözőek. Ha meghalljuk, hogy Greenwich, akkor rögtön a történelmi kisváros ugrik be először. De az valójában csak egy része a városrésznek.

A The Royal Borough of Greenwichbe tartozik például Eltham, Charlton, Kidbrooke, de Woolwich, vagy az én szívem csücske Blackheath és Shooter’s Hill is.

Na de miért is jó itt élni?

1. Történelem

Aki szereti a történelmet, annak ez a városrész egy aranybánya. Greenwich története egészen a Bronz-korig nyúlik vissza. Bár igazán akkor vált ismertté és népszerűvé, amikor a királyi család megérkezett az 1400-as években. Számtalan palota, épület, múzeum őrzi annak a korszaknak az emlékét, amik közül csak néhányat említenék.

A Royal Naval College helyén valaha a The Palace of Placentia állt, amit 1443-ban építettek. Ebben a palotában, illetve annak utódjaiban született a legtöbb Tudor-kori uralkodó.

Az évszázadok során folytatták a különböző intézmények építését és így itt kapott helyet a Royal Dockyards, a Royal Observatory és a Royal Naval Hospital is. A Royal Observatoryt, aki még nem járt arra, érdemes mindenképpen meglátogatni, ugyanis itt fut végig a Greenwich Mean Time (GMT) meridián vonal.

Ha kivárjuk a sorunkat, akkor szuper képeket lehet készíteni úgy, hogy az egyik lábunk a vonal keleti, a másik pedig a vonal nyugati oldalán áll. 1997 óta a Maritime Greenwich az UNESCO Világörökség része.

De hogy ne csak Greenwich kisvárosát említsem, szintén a kerületben található az Eltham Palace, amit például most télen ezernyi fénnyel kivilágítottak és egy fesztivál keretében pár napig „Elvarázsolt kastélyként” volt látogatható...

ITT OLVASHATÓ

PÁRTOK A NETEN: JOBBIK ÉS A DK VÍVJA AZ AKTIVITÁSVERSENYT

TÉNYGYÁR
Szerző: Ténygyár
2018.02.19.

- Január-februárban ismét a Jobbik posztjai értek el a legtöbb választóhoz a Facebookon, de kiemelkedően szerepelt a Fidesz, a DK és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is

- Az ellenzéki pártok közül az LMP és a Liberálisok szerepelnek a leggyengébben a közösségimédia-elérés tekintetében

- A pártok nagyjából azonos arányban osztanak meg pozitív és negatív tartalmakat

A Ténygyár és az Ynsight legfrissebb kutatásában ismét megvizsgálta, hogyan teljesítenek a különböző politikai pártok a Facebookon és az online világban. Az egy hónapot felölelő kutatás során elemeztük a pártok hivatalos Facebook-oldalán, valamint az organikus online felületeken megjelenő tartalmakat. A vizsgálat időszaka 2017. január 15 – 2018. február 14. volt, a kutatás során figyelembe vettük az ezalatt keletkezett összes posztot a tíz párt saját oldalán, a posztokra érkezett összes megosztást, kedvelést (like-ot) és kommentet, valamint az összes publikus online diskurzust.

A legaktívabb Facebookozó magasan a DK: a párt naponta átlagosan 8-9 bejegyzést publikál. Bár a vizsgált időszakban a DK posztjaira több mint 50 ezer megosztás érkezett, a legtöbb megosztást azonban továbbra is a Jobbik éri el. A párt 60 ezernél több megosztást produkált a Facebookon. A kedvelések (like-ok) között ennél sokkal nagyobb a szórás, ami nem csak attól függ, hogy mennyire érdekes vagy izgalmas tartalmakat osztottak meg a pártok a Facebookon, hanem a hirdetésre elköltött összegek is. A listát egyértelműen a Jobbik vezeti több mint 122 ezer lájkkal, a Fidesz ezzel szemben csak kicsivel több mint 96 ezer lájkot kapott december 15. és január 15. között. Harmadik helyen a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) áll, amely érdemi pénzköltés nélkül kapott majdnem 87 ezer lájkot az elmúlt hónap során. A baloldali pártok közül a DK is majdnem 80 ezer lájkot söpört be, a Párbeszédnek ismét sikerült 30 ezer felé jutnia, az MSZP pedig a december-januári 22 ezer lájk helyett a most vizsgált időszakban már több mint 43 ezer lájkot kapott. Ezek a pártok tehát továbbra is komoly lájk-számot tudhatnak magukénak, külön-külön azonban – a DK-n kívül – még mindig nem veszik fel a versenyt az MKKP-val és a jobboldali pártokkal. Egy hónap alatt a DK-nak sikerült a leginkább növelni a Facebookon a követők számát valamint azok aktivitását...

ITT OLVASHATÓ

MIÉRT NEM MŰKÖDIK JÓL A MAGYAR JOGREND, ÉS HOGYAN JAVÍTHATJUK MEG?

INDEX
Szerző: JAKAB ANDRÁS
2018.01.19.

A magyar jogi gondolkodás sajátos betegségben, a szabályfixációban szenved, ami jelentősen megnehezíti az intézményépítések sikerességét. Ennek a szabályfixációnak az a lényege, hogy a jogászok, jogtudósok és a laikus közvélemény is úgy tekint a jogra, mintha az csak szabályhalmaz, jobb esetben szabályrendszer lenne. Ezzel röviden az a baj, hogy az intézményrendszer tényleges működésével, valamint a jogrendszer narratívájával kapcsolatban a tudatos vakság a jellemző. Pedig a felszín alatt egy csomó probléma van. Ezekről lesz szó. És a lehetséges megoldásokról.

„Ahol az [alkotmányos] intézmények erősek, ott a polgároknak megvan az erejük a politikusok megbüntetésére azáltal, hogy kiszavazzák őket a hatalomból; ahol ellenben az intézmények gyengék, ott a politikusok patronázsrendszert működtetnek, amelyik megbünteti azokat a polgárokat, akik nem támogatják őket. [...] Köszönhetően az erős [alkotmányos] intézmények hiányának, az uralkodók képesek lehetnek a rezsim ellenzékét semlegesítő, különösen »oszd meg és uralkodj« típusú, stratégiák alkalmazására. Az oszd-meg-és-uralkodj stratégiájának logikája az, hogy az uralkodó megveszteget politikailag kulcsfontosságú csoportokat, hogy a kihívásokkal szemben így maradhasson hatalomban. Azáltal, hogy szelektív jutalmakat és büntetéseket ad, az oszd-meg-és-uralkodj stratégia kihasználja a társadalmi együttműködés törékenységét a gyenge intézményekkel rendelkező államokban: amikor a kleptokrata uralkodó a hatalom elvesztésének veszélyével szembesül, akkor megnehezíti a vele szembeni kollektív cselekvést, és szétrombolja a vele szembeni koalíciót a [társadalmi] kulcscsoportok megvesztegetésével.” Ezt Daron Acemoglu, közgazdász írta a tanulmányában

Egy intézmény akkor nevezhető „erősnek”, ha az emberi magatartásokat hatékonyan, tartósan és előreláthatóan befolyásolja. Ez önmagában egy ország (gazdasági) sikerének nem elégséges feltétele, de ha a jogállamiság és a demokrácia intézményei (azaz az alkotmányos intézmények) erősek, akkor az már jelentősen előmozdítja a gazdasági sikereket is...

ITT OLVASHATÓ

GYARMATI ANDREA: LEHET JÓL CSINÁLNI A GYEREKNEVELÉST?

24.HU - POSZT ITT
Szerző: GYARMATI ANDREA
2018.02.18.

Mondd meg, ha neheztelsz, mert neheztelhetsz, de mondd ki azt is, ha hibáztál.

Vannak kimeríthetetlen témák. És sose mondhatod, hogy elég, mert ez nem verseny, aminek, ha vége, már egy másik feladat áll előtted. A gyereknevelés életre szóló vállalás, amit mindig lehet még jobban csinálni. És ha hibáztál, hiszen emberből vagy, így hibázhatsz –javítani. Mindehhez soha nem elég a felhalmozott ismeretanyag.

Az ivadékgondozás az embernél a szülő haláláig tart, ezt a némi vicces éllel írt szöveget olvastam valahol, összehasonlítva a gondoskodást az állatvilágban tapasztalhatóval.

Valóban, az ember, ha jól van összerakva, mindvégig gondját viseli a gyerekének. Vajon helyes ez? Természetesen helyes, ha úgy és azt teszed a gyerekeddel, ami a legjobb neki. Mert az lesz a legjobb neked is. Elvben, papíron.

Persze vannak, akik állítják, ők tökéletes anyák vagy apák, de szerintem minden gyereket mentsen meg a Jóisten az ilyen magát tökéletesnek képzelő szülőtől.

Régen olvastam a következő mondatot, egyike a kedvenceimnek:

"Eldönteni, hogy gyereket akarunk, egy pillanat műve csupán, de a döntés, hogy a szívünk egy része a testünkön kívül ölt testet, örökre szól."

Mondhatod, hogy ez szentimentális megközelítés, de nincs a szentimentalizmussal semmi baj. Főleg, ha nem veszíted el tőle a józan eszedet. És ahogy múlik az idő, egyre inkább látod, hogy a te tökéletes kisbabád is emberből van összeállítva, tehát jóból és rosszból egyaránt.

Miképpen az istenített szüleid is. Akiket, ha szerencséd van és olyanok a felmenőid, lerángathatsz a piedesztálról, akkor, amikor annak eljön az ideje, és szerethetsz olyannak, amilyenek. Ebben az esetben azért, lássuk be, könnyebb a helyzet, mert a szüleidért nem te vagy a felelős, abban azonban, hogy milyen emberré válik a gyereked, nagy szereped van, lehet...

ITT OLVASHATÓ

MINDEN EMBERNEK MÉLTÓSÁGA ÉS ÉRTÉKE VAN

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: RÉVAY ANDRÁS
2018.02.18.

Budapesten, a XIII. kerületben – születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából – felavatták Tom Lantos, az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának egykori képviselője szobrát. Az ünnepségre megérkezett Amerikából Tom Lantos családjának számos tagja és jelen volt igen sok Magyarországra akkreditált külföldi diplomata is. Tom Lantos egészalakos szobra Yengibarian Mamikon szobrászművész alkotása.

Tom Lantos (Lantos Péter Tamás) en született . 1-jén. Tizenéves korában kényszermunkatáborba került, onnan megszökött, majd nagynénjénél lelt menedékre, aki Raoul Wallenberg svéd diplomata egyik védett házában élt, a Szent István park 25-ben. 1945-ben, miután az oroszok felszabadították Budapestet, egyetlen családtagját sem találta meg, mindannyian a holokauszt áldozatai lettek. A gimnázium elvégzése után 1947-ben a Hillel Alapítvány ösztöndíjasaként az Egyesült Államokba utazott. Egyetemi tanulmányai befejeztével pályafutását televíziós külpolitikai kommentátorként kezdte, majd több amerikai szenátornak is főtanácsadója volt. 1980-ban beválasztották az Egyesült Államok Képviselőházába, így ő lett az egyetlen olyan kongresszusi tag, aki túlélte a holokausztot. Tizennégyszer nyerte el a mandátumot – demokrata párti politikusként. Miután 27 évig szolgált az Egyesült Államok Képviselőházának Külügyi Bizottságában, Tom Lantost a Bizottság elnökévé nevezték ki. Washingtonban törvényjavaslatot terjesztett elő arról, hogy adják meg a tiszteletbeli amerikai állampolgárságot, és követeljék a az -ben elrabolt svéd diplomata sorsának feltárását. Elérte, hogy a Capitoliumban felállítsák Wallenberg mellszobrát. Kivívta azt is, hogy 1990. március 15-én is szobrot emeljenek a Capitoliumban. Tom Lantos 2008. február 11-én hunyt el. 80 éves volt...

ITT OLVASHATÓ

A KORMÁNY TITOKBAN KIFIZETETT 900 MILLIÓT A TIBORCZ ISTVÁN CÉGÉTŐL LÁMPÁKAT VEVŐ ÖNKORMÁNYZATOKNAK

444
Szerző: SZILY LÁSZLÓ
2018.02.19.

Olyan új elemet tárt fel a 24.hu az Elios-ügyben, ami megmutatja, hogyan bátorította maga a kormány is az érintett önkormányzatokat, hogy adott esetben drágán kössenek üzletet a miniszterelnök vejének közvilágítási cégével. 

Egy EU finanszírozta projektben senkinek sem drága semmi, de ezeknél a közvilágítás-korszerűsítési tendereknél azért általában szükség volt 15 százaléknyi önkormányzati önrészre. Az állam - ., azon belül is a Lázár János vezette Miniszterelnökség - pedig egy rakás önkormányzatnak még ezt a 15 százalékos önrészét is kifizette. A friss cikkből az derül ki, hogy 881 millió forintot utaltak át titokban ilyen címen önkormányzatoknak.

Volt egy különösen kirívó eset, Kalocsáé. Itt ugyanis a kormány már egy évvel azelőtt kifizette a 15 százalékot, vagyis 86 milliót, hogy az Elios egyáltalán belefogott volna a munkába.

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN TIBORCZ ÁRNYÉKÁBAN - FOTÓK

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BATKA ZOLTÁN
2018.02.19.

Hosszú hetek rejtőzködése után előkerült Tiborcz István: Orbán Viktor miniszterelnök milliárdos uniós pályázati csalási ügybe keveredett vője is megjelent az apósa évértékelőjén. A rendezvényen a Fidesz-vezetők, köztük a „párt lelkiismereteként” is gyakran illetett házelnök Kövér László is ott voltak Tiborcz István közelében. Bár a miniszterelnöki vő nem sokkal Orbán beszéde előtt érkezett, majd a sajtósokat kikerülve szinte rögtön távozott az autójával, szelleme, pontosabban az immáron Orbán-család közvetlen közelében történt súlyos, 13 milliárd forintot érintő szervezett csalássorozat híre mondhatni belengte a rendezvényt. A beszédre érkező fideszesek az elburjánzott kormányzati korrupció ellen tüntetők sorfala között kellett, hogy áthaladjanak.

Az Együtt az idén nem sípszóval, hanem sokkal hatásosabb módon, színes transzparensekkel fogadta az érkezőket. A Fidesz ezúttal alaposan melléfogott a biztonsági készültséggel. Tavalyhoz képest még inkább megpróbálták elzárni a résztvevőket a külvilágtól, így a Várkert Bazárt övező kordont fehér lepellel vonták be, illetve legalább egy plusz kordont húztak fel, azaz immáron legalább három kerítésen keresztül lehetett csak bejutni a miniszterelnök közelébe, továbbá már egészen a Duna parti sétányig lezárták a területet. Azonban míg Orbán és a NER elitjének elitje a Várnegyed felől érkezett az eseményre, így elkerülhették a tüntetőket, lent a plusz kordon miatt a garázsbejáró előtt feltorlódtak az előkelőségek autói, így az utasok negyedórán át várakozhattak a tüntetők transzparensei között, hallgathatták a „Kicsiny falum” című mulatós nóta „rendes ember én már nem leszek” kezdetű refrénjét és élvezhették az út szélén álló korrupcióellenes tüntetők képükbe vágott szidalmait. „Siessetek, közpénzosztás!” - kiabálták a tüntetők a volán mögött ülők arcába. Nem csoda, hogy volt akinél elszakadt a cérna: egy érkező fideszes mérgében hógolyókat dobált a tüntetők felé, egy másik fideszessel, amikor negyedórás várakozás után közölték, hogy számára nincs hely a Várbazár garázsában. Padlógázzal távozott...

ITT OLVASHATÓ

ÁPRILISBAN MÉG NAGYOBBAT TOLHATNAK A FIDESZ BICIKLIJÉN

INDEX
Szerző: FÁBIÁN TAMÁS
2018.02.19.

A Fideszben is elismerik, határon túli szavazatok nélkül nem lett volna meg a kétharmad 2014-ben. Idén áprilisban kétszer annyi határon túli szavazhat majd, mint négy éve. Ez azt is jelenti, hogy ezúttal nem egy, hanem két mandátumot is hozhatnak Orbánéknak a külhoni voksok. Pedig az egyszerűsített honosítási eljárással, és a választási névjegyzékbe való tömeges bekerüléssel kapcsolatban is 
komoly aggályok merültek fel.

Az elmúlt hetek egyik legfelkapottabb híre lett, hogy előkerült Áder János 1993-as parlamenti felszólalása, amelyben az ellen érvelt, hogy a határon túli magyarok is szavazhassanak:

"Elvileg sem tartjuk helyesnek, hogy Magyarország legfontosabb belpolitikai kérdéseiben olyanok is döntsenek, akik nem élnek Magyarországon, akik nem adófizető polgárai az országnak, és akik a két választás között semmilyen formában sem tudják az általuk választottakkal kapcsolatos véleményüket elmondani, ráadásul sokaknak semmilyen kötődése nincs is már az országhoz."

A fideszes politikus szövegét nem véletlenül osztották meg több tízezren. Pontosan azt mondta, amivel ma Gyurcsány Ferenc pártja kampányol a határon túliak szavazati joga ellen, ez pedig szöges ellentéte annak, amit jelenleg a Fidesz képvisel...

ITT OLVASHATÓ

ANNYIT HAZUDIK A MENEKÜLTEKRŐL AZ ORBÁN-KORMÁNY, HOGY MOST MÁR CSODA LENNE, HA NEM ÜTNÉ MEG A BOKÁJÁT

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BÍRÓ MARIANNA
2018.02.19.

Még abban sem képes igazat mondani a magyar állam – a kormányzati apparátus –, hogy valójában hány menedékkérőt, milyen jogszabályok alapján és miként lát el, vagy éppen milyen alapon és módon intézkedik egy magyar hatóság. Olyan sok a hazugság, hogy a hivatali vagy bűnügyi statisztikák fényében csoda lenne, ha a Brüsszelnél határvédelmi költségekre pénzért kuncsorgó kormány előbb-utóbb nem ütné meg a bokáját az uniós elszámolásokban.

Plakátkampány ide, befogadottak száma oda, a létező legbutább reakcióval állt elő az ellenzék, amikor a nemzetközi szerződésekből fakadó menekültbefogadást kezdte el számon kérni a kormányon. Altusz Kristóf „titokban befogadós” nyilatkozata után ugyanis a kabinet olyan intézkedéseket hozott, amelyek miatt ma a magyar menekültügyi ellátórendszernek alig kell „ügyféllel” megbirkóznia.

Naponta két, azaz tranzitzónánként egy-egy ember juthat be ugyanis az országba

– pontosabban csak munkanapokon és csupán Magyarország előszobájába. Hiszen a konténerrengeteg még nem jelent belépési engedélyt. A január 23. óta gyakorolt új „ügyfélfogadási rendet” nehéz lenne a potenciális menedékkérők számával magyarázni, hiszen a határkerítés másik oldalán, Szerbiában még mindig ezrek várakoznak – jószerivel embertelen körülmények – között arra, hogy az Európai Unió egyik tagállamában, Magyarországon adhassák be menekültkérelmüket. A jelenlegi ügyfeldolgozási rendben akár éveket is tölthetnek csapdába esve: a tranzitzónába történő belépésre az eddigi egy-másfél év helyett immár öt–hét és fél évet kell várniuk. Gyakorlatilag lehetetlenné vált, hogy Magyarországon valaki menedékkérelmet adhasson be, ami nemcsak az alapvető nemzetközi kötelezettségekkel megy szembe, de a Fidesz által alkotott Alaptörvénnyel is.

A kabinet évek óta szisztematikusan építi le a menekültügyi ellátórendszert. Miközben Orbán Viktor elvárása, hogy csak a tranzitzónákban „kopogtassanak” a határainkhoz érkezők, valójában folyamatosan ellehetetlenítik, hogy oda beléphessenek a rászorulók: eredetileg napi száz, majd harminc, tíz, most pedig csak naponta két menekült kérelmét veszik fel a hivatalosan is bevezetett és máig fenntartott „válsághelyzetben”. Az országban sehol máshol nem tudnak menedékkérelmet előterjeszteni az érintettek.

A Fidesz a kampány hevében eközben hamisan támadja az ellenzéket azzal, hogy elbontanák a kerítést. A kormány szerint „a határzár az ország biztonságának garanciája”, de ez hazugság.

Nem a kabinet tartja távol a menedékkérők tömegét, egyszerűen kevesebben érkeznek a balkáni útvonalon az EU és Törökország között kötött 2016-os megállapodás óta. Ugyanakkor a tranzitzónákba lépők számának drasztikus korlátozásával feltehetően egyre többen próbálkoznak majd a szabálytalan határátlépéssel. A rendőrség az erről közölt statisztikákban büszkén állítja: 2018-ban eddig csak 58-an kíséreltek meg ilyet, ám a hatósági honlapon szerepel egy „illegális belépési kísérletek”, valamint a „megakadályozások” és „átkísérések” számait napi bontásban szerepeltető kimutatás is. A kabinet 2016 júliusával bevezette a visszakísérés lehetőségét, amely szakemberek szerint súlyos nemzetközi jogsértést és biztonsági kockázatot is jelent. A magyar hatóságok ugyanis hivatalos nyilvántartásba vétel, így a személyazonosság bárminemű ellenőrzése nélkül „dobálják vissza” a szerb határon azokat a jogellenesen az országban tartózkodó külföldieket, akiket elfognak az országban. Ezeknek az embereknek a nemzetközi jogi előírásokkal szemben semmilyen lehetőségük sincs a menedékkérelem leadására. Az „illegális belépési kísérletekre” vonatkozó adathalmaz ugyan rafináltan található meg a rendőrségi honlapon, de kisebb kutatómunka után kiderül: csak tavaly több mint húszezer esetben alkalmazták ezt a módszert a hatóságok. A próbálkozók közel fele átjutott a határzáron, ám azt nem tudni, hol fogták el őket, ami annyit tesz, hogy a kerítés aligha...

ITT OLVASHATÓ

LEVITÉZLÉS ELŐTT

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN

2018.02.16.

Úgy nyilatkozott a köztelevízióban Mráz Ágoston Sámuel politikai elemző, a Nézőpont Csoport vezetője, hogy Brüsszel választási fegyvere az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF). Valószínűleg nem véletlen – mondta Mráz –, hogy az Elios tevékenységéről szóló OLAF-jelentés röviddel az áprilisi választás előtt szivárgott ki.

A politikai elemző figyelmét elkerülte a tény, hogy az OLAF a magyar közvilágítási pályázatok ügyében 2015 óta nyomoz, az összeállt anyagot pedig tavaly ősszel juttatta el a magyar ügyészségi szervezetnek, ahol azonban megbízható forrás szerint semmit se kezdtek vele, legföljebb, ha érkeztették. És nem is került volna elő a jelentés, ha a hír24 nem jut a teljes anyag birtokába, és nem kezdi a múlt hét közepétől sorozatban a nyilvánosság elé tárni. Az egyszerű színvonalbeli kérdés, hogy a Fidesz mellett nyilvánvalóan elkötelezett elemzők az évek, lassan évtizedek pártbotrányaival kapcsolatban semmi egyebet nem tudnak fölhozni, mint hogy rámutatnak az ügy politikai motivációjára. Csak a nevük változik Kumin Ferenctől Fritz Tamáson, Giró-Szászon keresztül Mrázig. Történjen bármi, abban csak­is lejárató szándékú politikai megfontolás van. Pedig szó sincs politikai motivációkról és személyes támadásról, választási kampányról és karaktergyilkosságról. A botrány visszatérő eleme mindig ugyanaz: vagy eltűnt az állami pénz, vagy nem tűnt el, csak nem tudni, hova lett.

Csakhogy a kormányközel média- és elemzőgárdájának állításával szemben nem az történik, hogy Orbánt és családját az ellenzéki sajtó időről időre hírbe hozza állami pénzek körüli gyanús ügyekkel, épp ellenkezőleg: a kormányfőről és környezetéről már nem először derül ki, hogy nem bírnak magukkal, amikor ilyen pénzek közelébe kerülnek, és ezt a sajtó megírja. Az elmúlt huszonöt évnek legalább négy nagy pénzügyi-gazdasági botránya volt, amelyek kapcsolódtak Orbán családi köréhez. A székházügy, az abból kiágazó családi bányaügyek, a családtagok beszállítási összeférhetetlensége, szőlőügy, most pedig a vő közvilágítási botránya. Ezek mind létező, valós ügyek. A bennük elég könnyen kimutatható közös elemeket ma már csakis az állami forrásokból kozmikus méretekben kitömött Századvégnek és kapcsolódó részeinek, a halálra pénzelt közmédiának, valamint az ilyen-olyan strómanokkal üzemeltetett kormánysajtónak a munkatársai nem látják, viszont ők, ha kell, minden további nélkül akár nyilvánosan bohócot is csinálnak magukból...

ITT OLVASHATÓ 

TORONYDARU CSÜLÖK NÉLKÜL

REZEDA BLOG
Szerző: Rezrda
2018.02.19.

Tegnap már megint levert egy cöveket O. V. et., mint viszonyítási pontot, amely arra szolgál, hogy irányt mutasson annak, akinek erre van érkezése. A magam részéről megrekedtem a kiinduló tételnél, amikor jótevőnk egy tájképpel tette érzékletessé hazánkat, és ábrándos arccal kifejtette, „bármerre nézünk, toronydarukat és építkezésen dolgozó embereket láthatunk”.

Ekkor én végleg hazaérkeztem, mert újra átéltem ifjúságomat, amelyben Solohov et., a jeles szovjet író szellemisége volt az a cövek. Ő az „Új barázdát szánt az eke”, asszonynevén „Feltört ugar” című bestsellerében mutatta meg az ifjú magyar úttörőknek, hogy a nagy Szovjet-Oroszországban már végképp eldőlt a hatalom kérdése.

A regény jelenidejében a falu szocialista átalakításán van a hangsúly, és az ellenség szabotázsokra bujtogató beépített ügynökei révén támad. Ez annyira Orbán világa, hogy nem értem, a pitypangos ember mért nem jelenteti meg narancssárga bőrkötésben. Olyan jól mutatna az alaptörvény asztalán az üveg mögött.

Mellette kis installációt képzelek el a szovjet filmek nyitó képsora mintájára, amelyben Orbán et. átszellemült arccal, a csodás jövő ígéretével a tekintetében fordulna be talapzatán a néző felé, kezében Soros-terv lobogna, és egy lenne a világ. Ilyen szürke és kilátástalan massza, amely Rákosi pajtás álmait is idézi a vas és acél országáról, mert ő is szeretett toronydarukkal álmodni.

Hogy a daruk látványa megdobogtatja O. V. et. kis szívét, az egyáltalán nem véletlen, azt jelzi neki, hogy még csurog a német adófizetők pénze, aminek jó részét el lehet lopni. De, hogy ennek apadtával mi lesz, mi következik, azt még Delphoi papnői is félve rebegik el. Viszont egy dolog nem áll meg a mesteri ecsetvonásokkal fölskiccelt képben: térkövekhez nem kell toronydaru, de ez most mindegy.

Érthetőbbé válik az építő jószágok delírje, ha arra is figyelmezünk, hogy O. V. elvtársat testvéri látogatásra invitálta Ilham Aliyev et. Azeribe. Na, ott tényleg rogyásig állnak ezek a daruk, Bakura rá sem lehet már ismerni. Igaz, ők tényleg a saját lábukon állnak, és nem az Unió pénzével kurválkodnak. Előrébb is tartanak az illiberalizmus építésében, úgyhogy ez tanulmányút lesz...

ITT OLVASHATÓ