ORBÁN-CÉG AZ ÁLLAMI BERUHÁZÁSON; LELEPLEZTÉK MÉSZÁROSÉK MAGÁNREPÜLŐJÉT / HETI LAPSZEMLE

ÁTLÁTSZÓ MUTYIMONDÓ 
- HETI LAPSZEMLE
Szerző: RÁDI ANTÓNIA
2018.01.27.

Direkt36: Orbánék cége állami beszállító

Dokumentumok bizonyítják, hogy az Orbán-család érdekeltségében álló Nehéz Kő Kft. alvállalkozóként vesz részt az egyik legnagyobb jelenleg zajló állami építkezésben, a dél-balatoni vasútfelújításban. A fuvarozó cég közel 300 millió forinthoz jut ebből a projektből. A Szántód és Balatonszentgyörgy közötti 53 kilométeres vasútvonalon a felújítást a tervezettnél 16,9 milliárd forinttal drágábban, összesen 72,4 milliárd forintból valósítják meg. A kivitelező konzorcium tagjai: a Mészáros Lőrinc tulajdonában álló R-Kord Építőipari Kft., a V-Híd Zrt. és a konzorciumvezető Swietelsky Vasúttechnika Kft.

Hír TV: Mészáros Lőrincet szolgálja a titkos magánrepülő

Luxusmagángéppel közlekedik Európában Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester és bizalmasa, Szijj László, a milliárdos közbeszerzéseket elnyerő Duna Aszfalt tulajdonosa. A Célpont című műsor a gép után kutatva talált egy osztrák légitársaságot, amely bonyolult konstrukció mögé bújtatva, de direktben kötődik Mészároshoz és az MKB Bankot birtokló üzleti körhöz. A stáb több hónapig figyelte a repülő mozgását és számos olyan utat talált, amely egyértelműen Mészárosékhoz kapcsolódik. Legutóbb például kedden a gép Malagára repült, s éppen itt játszott edzőmérkőzést egymással Mészáros Lőrinc két focicsapata, az Eszék és a Puskás Akadémia. De például egy tavaly augusztusi napon a gép a korzikai Calviban szállt le, két nap múlva onnan posztolt Szijj László felesége. A Célpont három alkalommal is elcsípte Mészárosékat a ferihegyi kisgépes terminálon, amikor a géppel érkeztek vagy éppen azzal indultak.

Heti Válasz: Gyurcsányisták és Habonyisták a közpénzek körül

Az elmúlt egy évben sorra jelentek meg máltai cégek a magyar állami pénzek környékén, a hatalom egyik legbefolyásosabb gazdasági erőcsoportja kezdte üzemszerűen használni a déli adóparadicsom nyújtotta különleges lehetőségeket. A máltai vállalatok valójában Habony Árpád és Tombor András stábját rejtik. A friss bizniszekben kulcsszerepet vállalt a nyíltan Habony-barát Gagel família; ők azok, akik a budapesti metróállomásokra bebetonozott Princess pékségláncot is ellenőrzik, s tagjai annak a grúz-izraeli lobbikörnek, amelyik hasznot húzott a magyar letelepedésikötvény-programból. A Fidesz „máltai” tagozatában kiemelt szerepet jut még Zelles Sándornak, aki a Gyurcsány-érában szocialista felkérésre irányította a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot.

Index: megint megúszhatja a börtönt a retrókeresztapa

Ismét vádalkut kötött a magyarországi szervezett alvilág egyik régi alakja, Radnai László, aki így újfent megúszhatja a börtönt. Radnai 2012-ben azután került szabadlábra, hogy vallomást tett a kilencvenes évek több alvilági leszámolásos ügyében. 2014-ben újra letartóztatták, azzal gyanúsítva, hogy lopott parfümökkel csencselt, de jelenleg szabadlábon van. Az egykor szebb napokat is megélt “keresztapa” legutóbb egy évtizedekkel korábbi elkövetett gyilkossági ügyben tett vallomást olyan emberekre, akik korábban az 1999-ben meggyilkolt Seres Zoltán környezetéhez tartoztak. Seresről köztudott volt, hogy a Magyarországon tevékenykedő orosz maffiával működött együtt. Radnai jó kapcsolatot ápol azzal az M. Richárddal, aki annak idején a kecskeméti maffiaperben vádlott-társa volt, nyáron pedig azért került be a hírekbe, mert a Dózsa György úton halálos balesetet okozott.

Magyar Nemzet: központi felügyelettel posztolnak verseket a fideszes politikusok

Újabb utasítás érkezett a fideszes képviselőkhöz a központi kommunikációs agytröszttől. A magyar kultúra napjának alkalmából kellett posztolniuk közösségi oldalukon. Kedvenc magyar költőjüktől vagy festőjüktől kellett kitenniük egy-egy versidézetet vagy alkotást, de a kormánypárti ukáz a posztolás veszélyeire is figyelmeztetett. A levélben többek között az áll: „Arra kérünk benneteket, hogy úgy végezzétek el a feladatot, hogy abban ne legyen kockázat”. Posztolás után el kellett küldeniük a felület linkjét. Ha mégsem posztoltak, mert például a választókerületi elnök nem egyezett bele, akkor azt is vissza kellett jelezniük.

ITT OLVASHATÓ

KAMPÁNYSZILÁRD

NEMGOGOL BLOG
Szerző: Toadwart66
2018.01.27.

...Ki ez a furcsa férfiú, mire lehet használni, és miért pont őt? – merülhetnek fel a kínzó kérdések a Fidesz brutális alelnökének láttán egy átlagos magyarországi felhasználóban. Mi vesz rá egy gyenge képességű tanítót arra, hogy tüneményes politikai pályát fusson be, majd ennek kihasználásával teljesen összefüggéstelen, de grandiózus ostobaságokat hordjon össze nagy nyilvánosság előtt. Teszi mindezt többször, ráadásul egyre gyakrabban.

A szélesszájú orrszarvú igazán pompásan mutat Afrika végtelen szavannáin, de erős megrökönyödést válthat ki egy kisvárosi vegyeskereskedésben, amint éppen fizetni szándékozik, illetve megpróbál valahogy finoman megfordulni. Szerencsére az említett páratlanujjú patás gondosan elkerüli ezeket a helyeket, és nincsenek különösebb politika ambíciói.

A medián halálos adag, ismertebb nevén LD50 érték az a mennyiség, amely egy adott anyagból, vegyületből a kísérleti állatok (általában patkányok) 50%-ának pusztulását okozza, mégpedig 24 órán belül. Németh Szilárd esetében még nem állapították meg a letális dózist, de rendkívül tisztességtelen dolog mindezt a pártállami televízió lelkes nézőin kikísérletezni. Ők ugyanis nem patkányok, csupán rendkívül hiszékeny és egyszerű gondolkodású emberek. Galádság ezt a gyengeségüket kihasználni.

Jobban megvizsgálva a kérdést, nyilvánvalóvá válik, nincs itt semmiféle ellentmondás és senki sem fog Németh Szilárd túlzott fogyasztásába belepusztulni. Őt nem a szórványosan előforduló klasszikafilológusok, hanem a tömeges kormánypárti szavazók, illetve rajongók számára konstruálták meg hozzáértő, ügyes szakemberek. Orbán Viktor hívei az ilyesmit szeretik. (Lásd Hannibál tanár úr, rendezte: Fábri Zoltán, 1956) Számukra hazugságokból, csúsztatásokból, ostobaságokból nem létezik halálos dózis, sőt ezek tartják őket kiváló kondícióban, szavazóképes állapotban, legfőképpen kellő mértékben hülyén. Egy elhivatott Orbán-hívő jóval könnyebben képes Németh Szilárddal azonosulni, mint Szél Bernadettel, aki ráadásul nő, ezért nemzetbiztonsági kockázatot jelent...

ITT OLVASHATÓ

PARA-KOVÁCS IMRE: HÉTKÖZNAPI ILLIBERALIZMUS

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: PARA-KOVÁCS IMRE
2018.01.27.

Bár vannak tiltakozó hangok, de azt csak a tudatlanok állítják, hogy a magyar kormány nem teljesíti alapvető kötelességét, hogy nem látja el feladatát. A magyar kormányok mindenkori megbízatása arra szól, hogy lecsendesítsék a szláv tengeren kompozó Magyarország körül tomboló vihart, hogy nyugalmat biztosítsanak a lakóknak és lehetőleg járjanak a vonatok. Nagyjából ennyi.

A magyar történelem kiszámítható és már-már unalmasan periodikus: rövid, de intenzív népirtások és hosszú, békés fasiszta évtizedek váltogatják egymást, és mivel most minden jel arra mutat, hogy az utóbbi érkezett el, a magyar kormány a helyén van, nincs itt semmi látnivaló, mindenki menjen a dolgára, oszoljanak emberek.

Mindazok, akiknek ez nem felel meg, már régen leléptek, esetleg bezárkóztak az alkoholizmus és/vagy értelmiségi gőg ingatag gettójába, „nem foglalkoznak politikával”, végső esetben pedig dühös publicisztikát írnak nyomorgatott és alig olvasott lapokba. Ja, és azzal vigasztalják magukat, hogy a nagyon rossz is elmúlik, meg a nagyon jó is elmúlik, ahogy azt Víg Mihály megénekelte az előző nagyon rossz időszakban. De ne felejtsük: Magyarországon a nagyon rossz időszakok váltakoznak rettenetes időszakokkal, tehát a nagyon rossz: jó és a rettenetes: rossz.

Jelmondataink (nem feltétlenül időrendi sorrendben): De legalább nem lőnek! – Addig jó, míg Kádár él! – Csak háború ne legyen! – Az a tiéd, amit megeszel! – Ha krumpli van, minden van...

ITT OLVASHATÓ

A CINIKUSOK NEM REALISTÁK, CSAK LUSTÁK - HIÁNYPÓTLÓ KIÁLTVÁNY A PESSZIMIZMUS KÁRTÉKONYSÁGÁRÓL

QUBIT
Szerző: RÁCZ JOHANNA
2018.01.27.

Cinikus: (gör -> lat). I. a közönyt és az igénytelenséget a legfőbb erénynek tekintő, az élet örömeit és szépségeit, valamint a fennálló intézményeket és erkölcsöket megvető ókori görög filozófiai iskola neve. II. 1. semmi értéket nem tisztelő, minden eszményt s bevett szokást keserű kiábrándultsággal kigúnyoló, romboló (személy, magatartás, beszéd stb.) 2. szemérmetlen, arcátlan, elvetemült, megrözgött. /Idegen szavak és kifejezések szótára, 1987. Bakos Ferenc szerk./

Angus Hervey harcba szállt a cinizmus és a pesszimizmus ellen. A Future Crunch nevű technooptimista mozgalom alapítója a napokban a Quartzon tette közzé a negatív hozzáállás elleni vádbeszédét.

A politikai közgazdaságtanból diplomát, államigazgatásból PhD fokozatot szerző, újságíróként is működő Hervey mozgalma olyan embereket fog össze, akik a tudomány eredményeibe vetve hitüket töretlenül bíznak a jövőben, és azon vannak, hogy ezt a hozzáállást minél szélesebb körben elterjesszék: cikkeket írnak, jóhír-levelet készítenek, és főként motivációs előadásokat tartanak cégeknél. A Future Crunch másik alapítója, Tane Hunter bigdata-tudós és rákkutató, a további tagok között van zenész, filmes és entomológus is.

Az ausztráliai Future Crunch tagjai szerint nem is élünk olyan reménytelen időket: a háborúk visszaszorulnak, a betegségekre új gyógymódokat találnak, milliókat emelnek ki a szegénységből, és emberek milliárdjai jutnak hozzá a történelem legsokrétűbb, leggazdagabb információs hálózatához. Gép segít, hogy megértsük egymás nyelvét, kopipésztelhető a DNS, lassan felfedjük a kvantummechanika titkait. A Future Crunch tagjai tudásukat arra szeretnék használni, hogy szokatlan látószögből mutassák meg az emberiség 21. századi történetét, a technológiai haladással járó lehetőségek sokaságát, és ezzel elősegítsék az értelmes, derűlátó gondolkodás terjedését:...

ITT OLVASHATÓ

EZEN A VÁLASZTÁSON IS LEHET GYŐZNI

MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.01.27.

Az elmúlt hetekben egyre szaporodnak az értelmiségi, középosztálybeli megmondók, akik azt állítják, nem lehet ezt a választást megnyerni. Szerintem nincs igazuk. A választási győzelem sok dolgot jelent, a választás pedig csak egy pont egy folyamatrendszerben, méghozzá egy olyan folyamatrendszerben, ami nem stabil, bármikor változhat. De csak akkor változik, ha hiszünk a változásban.

Azoknak, akik szerint nem lehet megnyerni a választásokat, egyetlen kérdést tennék fel:

És ebből mi következik, milyen cselekvés, amely ahhoz vezet, hogy jobb legyen minél több embernek ebben az országban élni?

Mert alapvetően azt gondolom, a felelős politizáló ember nem a semmiért foglalkozik a politikával, legyen bármi is a szakmája, hanem azért, mert szeretné, ha a közössége helyzete javulna. Akkor viszont nem elég annyit mondani, hogy nem lehet nyerni a választáson, és főleg nem elég az, ami emögött érvként rejlik, hogy ténylegesen baromi nehéz.

Igen, a Fidesz által elfoglalt Magyarországon, ahol az állam, az erőszakszervek, a tőke, a média nagy része fideszesek kezében vagy a Fidesszel lepaktáló kezekben van, ahol az ellenzéki politikusok egy részének érdekei is a Fideszhez kötik őket, nagyon nehéz választást nyerni. De ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen.

Főleg, ha kibontjuk azt, mit is jelent pontosan a győzelem. Nekem például azt jelenti a győzelem, ha megakadályozzuk azt, hogy rosszabb legyen. Ha végigtekintünk az elmúlt 8 éven, hogyan jutottunk el egy rosszul működő demokráciából, egy olyan államig, amit egyetlen állampárt ural, hogyan jutottunk el a Sólyom László által képviselt független hatalmi ágak rendszerétől addig, hogy az Állami Számvevőszék pártutasításra bírságol meg ellenzéki pártokat, nem csak a múltat látjuk, hanem a jövőt is.

Ebben a jövőben pedig például a kétharmad megakadályozása iszonyatosan fontos tényező lenne. Ehhez pedig nem csoda kell, hanem az, hogy Kész Zoltán újrázzon Veszprémben, és azok az egyéni körzetben induló ellenzéki jelöltek, akik 2014-ben is nyertek, nyerjenek 2018-ban is. Ha ez megvan, akkor jó eséllyel nem lesz kétharmada a Fidesznek, és jó eséllyel nem tudja bedarálni például a bíróságokat.

De az még nagyobb győzelem lenne, ha a Fidesz nem szerezné meg a parlamenti mandátumok 50%-át. Ehhez az kell, hogy erősödjenek a baloldali, liberális pártok még 10-12 százalékot, és szerezzenek meg körülbelül 30-40 egyéni körzetben a győzelmet.

A 10-12 százalék nagyjából azoknak az aránya, akik kormányellenesek, de nem választottak még maguknak pártot. Ha őket sikerül elvinni szavazni, nagyon közel van az 50% elvesztése. A 30-40 egyéni körzet megnyerése se reménytelen. Például ha az LMP beszállna a koordinációba a Fidesz ellen, akkor 20-22 körzet már most is nyerhetővé válna, anélkül, hogy az ellenzéki pártok erősödnének.

Tehát nem elképzelhetetlen az sem, hogy a Fidesz ne szerezze meg a parlamenti helyek 50%-át. Ez a verzió pedig azt jelentené, hogy a Fidesz nem tud egyedül kormányt alakítani. Persze lehet érvelni azzal, hogy majd biztos elcsalják, hogy átírják a törvényeket. De ezt bármilyen politikai cselekvés ellen fel lehet hozni...

ITT OLVASHATÓ

MESSZIRE KELL VINNI MAGYARORSZÁGOT A FIDESZES RÉMÁLOMTÓL

VÁROSI KURÍR - VOKS2018
Szerző: Városi Kurír
2018.01.27.

A Párbeszéd és az MSZP miniszterelnök-jelöltje szerint a két párt olyan közös hazát szeretne, amelynek legfontosabb pillére az együttműködés.

Gyűlöletkeltés és megosztottság nélkül

Karácsony Gergely, aki a Párbeszéd társelnöke, szombaton Budapesten, a pártja ötödik születésnapja alkalmából tartott taggyűlésen hangsúlyozta, szeretnék Magyarországot messzire vinni a fideszes rémálomtól, a Nyugat, az igazságosság és a tudás társadalma felé. Nagyon messzire szeretnék vinni Magyarországot a gyűlöletkeltés politikájától, a megosztottságtól.

Kitért arra, hogy a Párbeszéd és az MSZP messziről indult egymás felé. Az MSZP együtt született a harmadik magyar köztársasággal, amelynek egyik legfontosabb pártja volt – mondta. Hozzátette: a Párbeszédet a harmadik magyar köztársaság válsága miatt alapították azzal a céllal, hogy a jövő Magyarországát az együttműködésre építsék.

Közölte, az MSZP óriási lépést tett, amikor legerősebb ellenzéki pártként nem csinált presztízskérdést abból, hogy elfogadja egy kisebb párt politikusát listavezetőként.

Karácsony Gergely szerint egy baloldali szociáldemokrata és egy baloldali zöldpárt szövetsége a két párté, de nem gondolják azt, hogy képesek lennének a nemzet egységét képviselni. Jelezte, az együttműködésben hisznek, azt szeretnék tovább szélesíteni, ajtajuk nyitva áll mindenki előtt, aki változást akar.

Nemcsak a választási matematika miatt van szükség együttműködésre

A társelnök szerint egyetlen feltételük van, hogy a szövetség ne a múltat építse, hanem a jövőt, nem a 2010 előtti világot szeretnék visszahozni. Egy új modellt, a szociális demokráciát szeretnék megvalósítani.

Közölte, április 8. csak az első lépés, de sokkal fontosabb, hogy elkezdjék a valódi kormányzást, amely valóban érvényesíti azt az elvet, hogy mindenki számít.

Molnár Gyula, az MSZP elnöke azt mondta, ébresztő mindenkinek! Eljött az idő, az utolsó percekben vagyunk. Az esélyes szavazat a változást akarók szövetségére leadott voks, az egyéni választókerületekben és listán is.

A szocialista politikus – aki felszólalását úgy kezdte: „tegye most mindenki szívére a kezét! Gondolták volna ezt fél évvel ezelőtt?” – azt mondta, az áprilisi választás nem egy a választások közül. Ha ezen a választáson ez a hatalom marad és folytathatja, amit elkezdett 2010-ben, akkor végleg át fogják alakítani Magyarországot – tette hozzá, majd úgy folytatta: ez a Magyarország már nem olyan ország lesz, ahol szívesen élnének.

Április 8-án több mint kormányváltás, majdnem rendszerváltás kell...

ITT OLVASHATÓ

AZ ATV TULAJDONOSA ELINDÍTOTTA A FIDESZ-KAMPÁNYT

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2018.01.26.

Országjáró turnéra viszi a Hit Gyülekezete Geert Wilderst, a gyűlöletbeszédért, kisebbség elleni uszításért és diszkriminációért hazájában már elítélt xenofób, szélsőjobboldali holland politikust. A rendezvénysorozat hivatalosan könyvbemutató, de valójában álcázott Fidesz-kampány. A muszlimellenes uszítás célja a választók megfélemlítése, Orbán bevándorlás-ellenes propagandájának erősítése. A budapesti nyitórendezvényt a fideszes “Pesti Srácok” élőben közvetítette.

Németh Sándor vezető lelkész ezzel elindította a Fidesz választási kampányát, amelyre a Hit Gyülekezete helyi csoportjai szervezik a közönséget. Mindezzel bizonyítva, hogy Németh semmit nem tanult az előző húsz évből, és képtelen lemondani arról, hogy a gyülekezetével pártpolitikába avatkozzon.

A programsorozat pikantériája az, hogy a Hit Gyülekezete és vezető lelkésze az ellenzéki ATV tulajdonosa. Geert Wilders könyvét, amely a kampány ürügye, a Hit Gyülekezete könyvkiadója, a Patmos Records adta ki, amelynek vezetője Németh Sándor egyik veje, Kauzál Márton. A Hit Gyülekezete a Németh-család magánvállalkozása, amelyben Németh Sándor, a felesége, a gyerekei és a vejei töltenek be szinte minden fontos pozíciót.

A 24.hu tudósítása arra utal, hogy a rendezvény kimerítette a Btk. 332. §-a szerinti “közösség elleni uszítás” büntetőjogi tényállását. A hivatkozott paragrafus szerint, “Aki nagy nyilvánosság előtt a) a magyar nemzet ellen, b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, illetve annak tagja ellen, vagy c) a lakosság egyes csoportjai, illetve azok tagjai ellen erőszakra vagy gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedőszabadságvesztéssel büntetendő.”

Az egyébként is zaklatott magyar közvéleményben már csak az hiányzott, hogy Németh Sándor intoleráns vallási közössége egy holland muszlimgyűlölő fasisztát vigyen körbe az országban, aki olyan általánosításokat tesz, hogy “mindnyájan halállistán vagyunk”, és a terrorizmust egy vallással azonosítja. Olyanokat mond, hogy e vallás minden képviselője veszélyes, mert minden muszlimnak Mohamedet kell követnie, aki mészárolt, erőszakolt.

Mindennek alátámasztására koncepciózus hamis adatokat közöl. Amerikában például több terrortámadást követnek el a hozzá hasonló fehér keresztény felsőbbrendűséget hirdetők, mint a muszlimok. A #metoo mozgalom közepette meglehetősen disszonáns a muszlimok azonosítása a nemi erőszakkal, a nők elleni zaklatással. Hasonlóan gyenge lábakon állnak a további tendenciózus hivatkozások is, amelyek így, ebben a formában, nem igazak. A céljuk a gyűlölet és a félelem felkorbácsolása.

A legnagyobb bűn az, hogy az iszlamofób gyűlölet hasonló az antiszemita gyűlölethez, és az uszító Wilders vádjai pontosan olyanok, mint az antiszemiták zsidók elleni vádjai. Ha a muszlimok helyére zsidókat helyez, megkapja a középkori antiszemitizmus tipikus vádjait. A Bibliából ugyanúgy ki lehet ragadni olyan részleteket, amelyek gyilkosságra uszítanak, s a Talmud egyes fordításai megmutatták, milyen az, amikor ezeket a könyveket ellenséges kezekbe adják.

Ha a terrorizmus a Koránból származik, méghozzá a Korán helyes értelmezéséből, s ezek a Koránban található parancsok minden muszlimra nézve kötelezőek, akkor logikailag nincs más kiút, mint a megelőző védekezés, a “végső megoldás”. Ha a szervezők, és ha Wilders logikáján megyünk végig, ugyanolyan következtetésre jutunk a muszlimokkal kapcsolatban is, mint Adolf Hitler a zsidókra vonatkozóan.

Németh Sándor nem áll messze az ilyen általánosításoktól. Sokat idézett híres mondata, hogy “egy arab először terrorista, aztán ember”. Miközben a Hit Gyülekezete működése, a fizikai erőszakot leszámítva, erősen emlékeztet a dzsihádra, a tálibokra. A Hit Gyülekezete, még inkább Németh Sándor kritizálása hasonló reakciót vált ki a hitesekből, mint Mohamed kritikája a radikális muszlimoknál. Azzal a különbséggel, hogy ők – egyelőre – nem ölnek.

Wilders a Nyugat pusztulásának, muszlim befolyásnak állítja be, hogy a gyűlöletbeszédet Európában nem nagyon szeretik. De ez nem a muszlimok hatása, hanem az emberi jogok, az emberi méltóság védelme, a gyűlölettel, a fizikai erőszakkal szembeni megelőzés miatt van így. A tett olyan gyűlölettől átitatott, s hamis általánosításokra épülő beszédekből van, mint Wilders szövegei. Ezzel a gyűlölettel fertőzni az országot keresztényi cselekedet-e?

Elégséges indok-e, hogy Orbán rendszere milliárdokat ad a Hit Gyülekezetének különféle jogcímeken, és olyan kivételezett helyzetbe juttatta a többi államilag elismert egyházzal együtt, amilyenbe egy valódi demokráciában soha nem kerülhetne? Mert Wilders turnéja nem könyvbemutató, hanem bújtatott választási kampánykörút, ahol a halálra ijesztett hallgatóság a végén megtudja, hogy ettől csak Orbán Viktor mentheti meg őket...

ITT OLVASHATÓ

KELL-E NŐI JAMES BOND - AVAGY MEG LEHET-E NYERNI A NEMEK HÁBORÚJÁT?

ÁGOSTON LÁSZLÓ BLOGJA
Szerző: ÁGOSTON LÁSZLÓ
2018.01.25.

Bevallom, nem értek ezzel egyet. A nőknek nem a férfiak helyett, hanem a férfiakkal együtt kell egyenlőségben lenniük. Nem az a megoldás, hogy átírjuk a mítoszainkat, leforgatjuk négy nővel a Szellemírtók 2-t (megtörtént), és nővé tesszük James Bondot, hanem hogy megteremtjük az ezzel párhuzamos női mítoszt. Ennek jött el ma az ideje: hogy újraértelmezzük a nők szerepét, megszülessenek azok az idolok és példaképek, akik nem csak a szépségükkel vagy a hűségükkel, hanem az eszükkel, a lelki erejükkel és hasonló kiválóságaikkal válnak követendővé.

De ez már nem az a feminizmus, ami eddig volt. Ez már valami új, a szüfrazsetteknél nagyobb dolog. Itt már nem csak a teret kell megteremtenie a nőknek, de birtokba is kell venniük a jogaikat - és a jogokkal mindig járó kötelezettségeiket. És jobban kell csinálniunk, mint ahogyan mi, férfiak csináltuk. Nem lehet a sok évezredes elnyomatásra hivatkozva most a férfiakat elnyomni. Nem teremthetünk újra egy rosszul működő, erőn és félelmen, kiszolgáltatottságon alapuló rendszert csak most férfi helyett női agresszióval. Nem lehet a jövő útja, hogy a “rendszerváltás” után más néven, más nemben teremtse elő a társadalom újra az elnyomóit.

Láttam egy videót, amely az ellen küzdött, hogy a nők ne kapjanak kevesebbet ugyanazért a munkáért. Maximálisan igazuk van! - De ezzel egy időben, ezzel teljesen egyszerre a nőknek is el kell hagyniuk azt az elvárást, hogy a férfi többet keressennáluk. Azt, hogy egy randin a férfinak meg kelljen hívni a nőt és azt, hogy a szórakozóhelyekre a nők olcsóbban mehessenek be. Az egyenlőség egyenlőség. Ha az egyik fél hirtelen egyenlőbbé válik, azt már az Állatfarmban is láttuk, hogy nem vezet jóra.

Véget kell érjen a nemeket mindkét oldalról érintő kettős mérce: a nőket tárgyiasítani undorító dolog - de a nőknek is meg kell tanulniuk nem hasznot húzni a nőiességükből! Mennyire megy ez? Nézzük meg, mit kapott Teczár Szilárd azért, mert szólni mert, hogy a nőket csak csalinak használják a szórakozóhelyek az ingyenes beengedéssel - akit aztán a haszonélvezettől eleső nők tépték szét.

Imádom a nők egyenlőségét és utálom, amivé a feminizmus lett sokak zászlaján. A metoo-kampány egy nagyszerű dolog, amire óriási szükség van/volt/lesz, de az lehetetlen, hogy ha egy férfi próbál kritikát megfogalmazni a témával kapcsolatban, fel kell készüljön sok száz és száz dühös, vérben forgó tollú nő támadására, akik áldozathibáztatónak, szexuális ragadozónak és minden másnak elmondják azért, mert nem hömpölygött csönben a férfigyűlölet folyamával...

ITT OLVASHATÓ

LENGYEL LÁSZLÓ: A CSILLAGOS ÉG FÖLÖTTEM

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2018.01.27.

Az európai választók mintha megijedtek volna a radikális döntésektől. Elégedetlenek a fennállóval – nemzeti kormányzó és ellenzéki elitjeikkel, az európai elitekkel -, változást is akarnak, de nem sokat. Jöjjön a rendszerek kijavítása, átalakítása, de ne jöjjön rendszerváltás. A 2008 után elhúzódó válságra, először "európai tavasszal" válaszoló tömegmozgalmak és radikális pártok, a görög Szirizától a spanyol Podemosig és olasz Cinque Stelle-ig a színpadon vannak még, de nem váltak Európát meghatározó erőkké. Hasonlóképpen, a fenyegető populista és nacionalista radikálisok is a kapuk előtt állnak, de nem sikerült betörniük őket. A Brexitet választó brit döntést nem követték hasonló radikális döntések. Az európai társadalmak elfogadnak immár kisebbségi kormányokat, nemszeretem nagykoalíciókat, kormányozhatatlanságot vagy éppen autokrata kormányzást, csak legyen nyugalom és biztonság.

A globális kapitalizmus és ezen belül az európai kapitalizmus, és a liberális parlamenti rendszer válsága kiváltotta az alternatíva keresését. A nagyra törők a globális kapitalizmusnak kerestek és keresnek versenytársat, Macron és Merkel egy európai alternatívát próbál kialakítani, a kelet-európaiak egy része pedig a nemzeti antiliberális rendszert igyekszik a globális rendszerrel szembeszegezni. Nemzeti történeti alternatívát. Keleti nemzet. Keleti történet. Keleti alternatíva.

A rendszer-alternatíva hiánya

Gyanítom, hogy a magyar választók többsége elfogadta a rendszert. Elfogadta Orbánt. Elfogadó nemzet vagyunk. Csak a rendszer javítását, a vadhajtások lenyesését szeretnénk. A régi jó Orbánt. Az elmúlt évtized – egyesek szerint sajnos, mások szerint szerencsére -, azt bizonyította az ország többségének, hogy nincs alternatíva. Most vagyunk az évszázados nemzeti úton, ahol mindig voltunk: kelet-európai értékek és érdekek, paternalizmus, ellensúly nélküli állam. Ez van, ezt kell szeretni. Ahogy a Horthy- és a Kádár-rendszernek, Horthynak és Kádárnak se volt, Orbánnak sincs alternatívája. Nem rossz, nem jó a rendszer, tőlünk, magyaroktól ennyi telik. Ebben vagyunk otthon. Kelet-európai politikai gének. Nyugat-európaiság, liberalizmus, a nemzeti közösség és a szabadság ügyének egybeesése tőlünk idegen. Horthy és Kádár se voltak nagy személyiségek, elkövettek ők is egyet és mást, de nekünk magyaroknak ilyen vezetők kellenek, hozzánk ők illenek: Orbán Viktor. Miénk a felvilágosult vagy tudatlan abszolutizmus, a látszat-demokrácia és autokrácia, az antidemokratikus nacionalizmus, ahogy az oroszoknak a rendcsináló diktatúra – járjon mindenki a maga ruhájában, ne idegen módiban.

Lássuk be, az elmúlt évtizedben se a politikai pártok, se a gazdasági nagyságok, se a szellemi vagy médiaelitek nem voltak képesek előállítani olyan rendszer-alternatívát, Orbán-alternatívát, amely hitelesen versenghetett volna. Az egyáltalán nem néma, aktívan választó középrétegek se igyekeztek arra szorítani a régi eliteket, hogy állítsanak elő már valami újat, valami mást, nem szültek új eliteket, hogy kikényszerítsenek egy másfajta rendszert. Ellenkezőleg, helyezkedtek, izegtek-mozogtak, hogy minél jobb helyet foglaljanak el a rendszerben. A társadalmi és politikai némák pedig csak áldozatai maradtak a politikai és gazdasági brutalitásnak. Nincs nyugat-magyar, liberális demokrata, a nemzeti közösség birtokbavételét, az ember felszabadítását és a modernizációt összehangoló alternatíva. Egy alternatívát nem elég elképzelni, elő is kell tudni állítani. Hozzászoktunk, hogy azt mindig a külvilág állítja elő számunkra. Nem jelent meg olyan társadalmi-politikai erő, amely a társadalmi felemelkedés dinamikáját képviselni tudná. Az egymást kölcsönösen fékező, lassító és semlegesítő erők között egyedül Orbán és rendszere tudott mozgást előidézni...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN VIKTOR BETEGESEN FÉLTI A HATALMÁT, DE MIT MŰVELNE A FIDESZ, HA NEM ÁLLNÁNAK NYERÉSRE?

MAGYAR NARANCS - NARANCSBLOG
Szerző: narancs.hu
2018.01.27.

A tisztesség már régóta nem számít, és most már annyira a törvényesség sem.

A választásokhoz közeledve immár kézzelfoghatóvá vált az, amit eddig is lehetett sejteni: Orbán Viktor és fegyverhordozói semmitől sem riadnak vissza akkor, amikor a hatalom megtartásáról van szó, a törvényesség határán mozgó – vagy inkább már törvénytelen – kormányzati lépések egyértelműen arra játszanak, hogy lehetetlenné tegyék a kormányváltást. Ebben az a megdöbbentő, hogy az eddigi jelek szerint nincs is Magyarországon kormányváltó hangulat, ennek ellenére a Fidesz eszeveszett ámokfutásba kezdett. Mindez csak azt mutatja, hogy a kormányfőnek nagyon sok veszítenivalója van: a beteges hatalomvágyán túl most már ott van az a hatalmas vagyon, amelyet strómanjain keresztül felügyelhet, és amely csakis a NER Fidesznek lejtő szabályaival gyarapodhat tovább. De ne feledjük azokat a politikusokat (Farkas Flórián, Simonka György) és vállalkozókat (többek között Tiborcz István) sem, akik a Jóisten és Polt Péter tudja, miért nem álltak még bíróság elé.

És úgy tűnik, nem volt elég a választási feltételek korábbi önkényes átszabása, az Állami Számvevőszék ellenzéki pártokat sújtó döntéssorozata, mert pénteken a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) is megjelent a hadszíntéren. A testület bejelentette, hogy iránymutatásuk szerint az idei választáson egy amúgy minden törvényi előírásnak megfelelő párt akkor sem állíthat országos listát, ha, ha túl sok jelöltje lép vissza a választás napjáig – tudósított a 444.hu...

ITT OLVASHATÓ

FIÚK A BÁNYÁBAN - AZ ORBÁN CSALÁD VÁLLALKOZÁSAI

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÓSZABÓ ATTILA -VAJDA ÉVA
1999.08.06.

Orbán Viktor miniszterelnök családja Fejér megye jelentős vállalkozói közé tartozik. Az édesapa, Orbán Győző és az öcs, ifjabb Orbán Győző jelenleg három társaság tulajdonosai, amelyek a Vértes hegység környékén négy, a zalai dombságban pedig további egy bányát működtetnek. Az Orbán család gazdasági tevékenysége része az úgynevezett megfigyelési ügynek is: tudomásunk szerint a Simicska Lajos és Kövér Szilárd nevével fémjelzett Fidesz-közeli cégek (Quality Invest Rt., Centum Kft.) a kilencvenes évek elején fontos szerepet játszottak a miniszterelnök családi vállalkozásainak felfutásában. Az egyik cégben a nyilvános dokumentumok szerint egy évig a felügyelőbizottsági tag volt az a Schlecht Csaba, aki később kulcsszerepet játszott a fideszes vállalkozások "tisztára mosásában" és eltüntetésében (Kaya Ibrahim, Josip Tot), köztartozásaikkal együtt. Utóbbi ügyet jelenleg több hatóság (rendőrség, ügyészség) is vizsgálja. Alábbi riportunkban annak jártunk utána: játszott-e szerepet az Orbán família polgárosodásában az a tény, hogy a család egyik tagja az elmúlt tíz évben a magyar politikai élet egyik meghatározó személyisége lett, és aki tavaly júniustól a Magyar Köztársaság legnagyobb hatalommal járó posztját tölti be, vagy csupán egy szokványos vállalkozói sikertörténetről van szó.

1993 június végén a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) parlamenti frakciójának tagjai a nyári szünet előtti utolsó hétvégi megbeszélésükre gyűltek össze Somogyaszalón, a Panoráma Hotelben. A tanácskozás feszültnek ígérkezett, miután a párt egységét alaposan megtépázta az a nem sokkal azelőtt kirobbant botrány, amelynek során kiderült: az államtól ingyen kapott, volt Tiszti Kaszinó eladásából a Magyar Demokrata Fórummal közösen közel másfél milliárd forint bevételre tettek szert (amin a két párt körülbelül fele-fele arányban osztozott). A frakció tagjai többek között arra vártak magyarázatot a párt vezetésétől, hogy gazdasági szakértőik, Simicska Lajos és Varga Tamás mire fordították az akkor igencsak tetemes summának számító összeget. Az ülésről írásos feljegyzés nem készült. A résztvevők emlékei és hevenyészett jegyzetei szerint Orbán Viktor pártelnök és Kövér László frakcióvezető "zavaros beszámolót adott a pénzügyekről, amelyről mindenki tudta, hogy bűzlik". A szóbeli tájékoztatás ugyanis felettébb pontatlan volt, és utólag csupán annyi rekonstruálható: a pénzt követhetetlen módon szétterítették a Fideszhez közeli gazdasági vállalkozások között. Ezek közül információink szerint a Fico Kft. 440 millió forintra tett szert, amit az később különböző arányban továbbosztott az Arzenál Kft., a Quality Party Service Kft., a Draft Kft. és a Best Lízing (későbbi Auto-Classic) Kft. között. A Millennium Rt. további 10, míg a történetünkben később kulcsszerepet játszó Quality Invest Rt. 102 millió forintot kapott a székházból származó bevételből. A röpködő milliókat az ülésen többen megkísérelték összeadni, ám a visszaemlékezések szerint ezt Kövér László "igen határozott hangon" tiltotta meg. A pénz nagyobb részének tényleges sorsáról emiatt a párt legbelső köreiben is kevesen tudnak, amit egy, a Fidesz akkori gazdasági ügyeit ismerő informátorunk azzal magyarázott, hogy "valójában az volt a kérdés, hogy mekkora az a legkisebb összeg, amit nem lehet üzleti célokra fordítani, hanem muszáj a pártnak adni". Ez a frakcióhétvége mindenesetre később szakadást okozott a párton belül, és alapjául szolgált annak a ma is élő vélekedésnek, hogy a Fidesz jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét a székházakból származó pénzek alapozták meg.

Gazdaság, politika

"A székházpénzekkel kapcsolatos trükkök" az Orbánhoz húzó politikusok számára viszont azt jelentették, a Fidesz lehetőséget kapott arra, hogy valós pénzügyi háttérrel rendelkező, szervezett politikai erővé váljon. Egy belső informátorunk szerint a pártfinanszírozás szabályozatlansága minden pártot arra kényszerített, hogy szűkös pénzügyi forrásait különféle gazdasági tevékenységekből származó bevételekből egészítse ki. A Fidesz élen járt ebben, amit a párt vezetői azzal is alátámasztottak, hogy "sikerült megszerezni a két legjobb gazdasági szakértőt", jelesül Simicska Lajost és Varga Tamást. Vita leginkább csak arról folyt, hogy milyen vállalkozói tevékenységekből lehet pénzt szerezni. A párton belül ugyanis sokaknak szúrta a szemét, hogy a két szakértő "a Fidesz neve mögé bújva" klasszikus vállalkozói tevékenységet folytat, szerintük ugyanis az autókölcsönzés és -lízingelés, valamint a vendéglőüzemeltetés nem egyeztethető össze a politikai arculattal. Többen arra is gyanakodtak, hogy az ebből származó bevételeknek csak töredéke vándorol a párt kasszájába. Ezeket az érveket a párt felső vezetése azonban rendre lesöpörte az asztalról, és még a székházügyet követően sem egyeztek abba bele, hogy legalább "házon belül átvilágítsák a pénzügyeket". Ez a magatartás sok, magát ősfideszesnek valló tagban is azt a képzetet erősítette, hogy a "fiúknak valami vaj van a fejükön". Azt azonban kevesen feltételezték, hogy a különféle pénzügyi manőverek a vezetők személyes érdekeit és nem a párt gyarapodását szolgálják.

Ennek tükrében viszont nem világos: milyen érdeke fűződött a Fidesznek ahhoz, hogy több vállalkozása szerepet vállaljon a pártelnök családjához kötődő privatizációs tranzakciókban, melyek során jelentős ásványi vagyon felett rendelkező bányavállalat tulajdonjogát szerezték meg egy Vértes hegység melletti kis faluban, Gánton. Az egykori Pannolit Kőbányászati Vállalatról levált Dolomit Kft.-t - amelynek Orbán Viktor édesapja, Orbán Győző 1976-től üzemvezetője, majd pedig ügyvezetője volt - 1992-ben hirdettette meg eladásra az Állami Vagyonügynökség megbízásából eljáró Dunaholding Rt. A pályázatra információink szerint két érvényes ajánlat érkezett: az egyik a dunaújvárosi Forma Bt.-től, amely egy osztrák építőipari cég nevében szállt ringbe, a másik pedig az a lap- és könyvkiadással foglalkozó Centum Kft. volt, amely korábban Századvég Kft. néven működött. Ebben a vállalkozásban szinte a Fidesz teljes felső vezetése megfordult: Orbán Viktor pártelnök mellett ügyvezetői posztot töltött be Kövér Szilárd (Kövér László testvére) és Simicska Lajos is. A Fidesz egyik vállalkozása tehát a pártelnök édesapjának munkahelyét próbálta magánosítani - elsőre azonban sikertelenül.

A Forma Bt. ugyanis névérték feletti (150 százalékos) ajánlatával győztesként került ki a párharcból, ez azonban messze nem jelentette azt, hogy meg is szerezte a bányát. Az akkori privatizációs szabályok értelmében ugyanis a dolgozókat és az általuk alakított gazdasági társaságokat elővételi jog illette meg, így a győztes pályázó csak abban az esetben válhatott tulajdonossá, ha ők lemondtak erről a jogukról. A Dolomit Kft. dolgozói azonban éltek a lehetőséggel, és igényt jelentettek be a 25 millió forintos törzstőkéjű vállalkozás teljes tulajdoni hányadára, és id. Orbán Győző négy társával, illetve a többi dolgozót tömörítő Karbonát Kft.-vel és Szikla Bt.-vel együtt 1992 májusában a bánya tulajdonosa lett. A mintegy 41 millió forintos piaci értékű vállalatot a dolgozók kedvezménnyel, jóval a névérték alatt vehették meg, és összesen 21 millió forint körüli összeget fizettek érte. A privatizáció egyik "frappáns" lépéseként a Dolomit Kft. is beszállt a tranzakcióba: a Kereskedelmi Banktól felvett úgynevezett E-hitel és kárpótlási jegy ellenében saját maga harminc százalékát (névértéken 7,5 millió forintnyi törzsbetétet) vásárolta meg 11,2 millió forintért. Ennek lehetőségét egyébként a jogszabályok nem zárták ki, ám az ügyletet ismerők szerint ez az önprivatizációs gyakorlatban "meglehetősen tipikus húzásnak" számított, miután a törvények értelmében az így megszerzett tulajdonrészt egy éven belül értékesíteni kell. A lépésnek szakértők szerint az lehetett az oka, hogy a dolgozók nem rendelkeztek elegendő pénzzel a vállalat teljes felvásárlásához, ezért annak tőkéjét is fel kellett használniuk a tranzakcióban. A cég legnagyobb tulajdonosa mindenesetre magánszemélyként az ügyvezető, Orbán Győző lett a maga 1,6 millió forint névértékű törzsbetétjével, amit harmadáron, 556 ezer forintért vásárolt meg. 

A Dolomit Kft. - noha a Centum Kft. tulajdonszerzése sikertelenül végződött - a privatizáció lezárultával is szoros szálakkal kötődött a Fideszhez. A kezdetektől a felügyelőbizottság tagja volt például egy friss diplomás történész, Schlecht Csaba, aki - a Magyar Posta terjesztési osztályán tett hároméves kitérőt követően - a Centum Kft. terjesztési igazgatója lett, később pedig meghatározó szerepet játszott a párt vállalkozásainak "tisztára mosásában". Alig egy évvel a privatizációt követően a vállalat tulajdoni szerkezete is átalakult, és ismét felbukkant egy Fideszhez közeli vállalkozás, jelesül a székházpénzből 102 millió forinttal "feltőkésített" Quality Invest Rt. Ez a cég a tagok törzsbetétjeiből vásárolt meg összességében 4,75 millió forint névértékű tulajdoni hányadot, előttünk ismeretlen vételáron. Egy biztos: az alig fél év múlva, 1993. szeptember 22-én tartott taggyűlésen a Quality Invest Rt.-t képviselő Kövér Szilárd bejelentette, hogy a korábban megszerzett üzletrészt jóval névérték alatt, 1,2 millió forintért eladja a Dolomit Kft.-nek. Egyben lemondott arról az elővételi jogáról, ami a Dolomit Kft. korábban megszerzett és értékesítésre váró harmincszázaléknyi tulajdoni hányadára vonatkozott, és hozzájárult ahhoz, hogy ezt az üzletrészt a tagok, törzsbetétjeik arányában névértéken, halasztott fizetéssel megvásárolhassák. Ez az első pillantásra bonyolultnak tűnő tranzakciósorozat az általunk megkérdezett szakértők szerint "tipikus készpénztranszfernek" tekinthető, amelynek lényege, hogy a magas árfolyamon (általában névérték felett) vásárolt üzletrészt később a vételár töredékéért értékesítik. Az ügylet a Fidesz gazdasági tevékenységét ismerő forrásaink szerint "magán viseli Simicska Lajos keze nyomát, akinek az volt az álláspontja, hogy mindenkinek alkotmányos joga, hogy hülye legyen". A Quality Invest Rt. ezzel a "nagylelkű" lépésével biztosította id. Orbán Győző és társai számára, hogy a bányaüzem véglegesen a tulajdonukba kerüljön.

A Fidesz-cégek bábáskodása a Dolomit Kft. körül tehát nagyban hozzájárult ahhoz, hogy abból később a térség egyik meghatározó bányavállalata legyen, és megalapozta az Orbán család további gazdasági terjeszkedését.

Família Kft.

A zűrös kezdet ellenére az üzem jó kezekbe került, hiszen Orbán Győző a kőbánya minden zugát jól ismerte, ekkor már tizenhat éve dolgozott ott. A nyolcvanas évektől kezdve többször járt Afrikában (Líbiában és Ghánában), ahol kőbányák megnyitásában, illetve feldolgozósorok telepítésében segédkezett. A gánti üzem előtt két munkahelye volt: először a csákvári gépjavító állomáson dolgozott gépésztechnikusként, majd az alcsútdobozi Egyetértés Termelőszövetkezethez ment, ahol először lakatos melléküzemág-vezető, majd műszaki vezető lett. A debreceni egyetemen szerzett gépész-üzemmérnöki képesítéssel a zsebében került Gántra.

A község egyébként Fejér megye egyik legkisebb - nyolcszáz lelket számláló - települése, a Vértesi Tájvédelmi Körzetben fekszik. Ez a privatizáció során okozott is némi bonyodalmat, miután a természetvédelmi hatóságok sokáig nem akarták jóváhagyni a bányához tartozó egyik telek használatbavételét, mivel az a központi nyilvántartás szerint védett övezet volt. Csaknem egy évig tartó huzavona, egyeztetés és levelezés után derült ki, hogy a gánti kőbánya egész területe hasznosítható, ugyanis nem része a tájvédelmi körzetnek. Ez főként azért volt kulcskérdés, mert a közel ötvenhektáros terület alatt rejtőző, több mint nyolcmillió tonna dolomitot külszíni fejtéssel - azaz robbantással - hozzák a felszínre. Ehhez pedig úgynevezett robbantási védőövezeteket kellett kialakítani, ezért a Dolomit Kft. újdonsült tulajdonosainak égető szükségük volt a vitatott területre.

A természetvédelmi hatóságokkal szemben megnyert csatát követően a gánti kőbányában teljes gőzzel beindult a termelés, és a Dolomit Kft. röviddel a privatizáció után nyereségessé vált. Bár egy 1991-ben készült műszaki szakértői vélemény a bányát és a hozzá kapcsolódó infrastruktúrát meglehetősen "lepukkantnak" találta - a gépek 90 százaléka nullára leírt vagy elavult berendezésnek számított -, az új tulajdonosok életet leheltek a vállalatba. A cég fokozatosan növelte árbevételét, amiben nem kis szerepet játszott, hogy korábbi megrendelőit (Arbau Kft., Baumit Kft., Betonútépítő Rt., Zalakerámia) nem veszítette el, ráadásul a térségben beindult útépítések miatt újabb kereslet mutatkozott az útalapozáshoz szükséges, általuk kitermelt dolomitra. A társaság árbevétele 1994-ben elérte a 120 millió forintot, adózott nyeresége meghaladta a nyolcmilliót. Bár id. Orbán Győző 1995 februárjában, a felügyelőbizottság egyik ülésén arról számolt be, hogy "a cég piaci helyzete kedvezőtlen, több konkuráló cég működik a körzetben, és ezért az ipari felhasználás felé kell elmozdulni, mivel a nagy útépítések leálltak", a Dolomit Kft. továbbra is nyereséges maradt, és nemcsak a bánya berendezéseinek korszerűsítésére, hanem további terjeszkedésre is futotta.

Úttörők

Az első kísérlet azonban rögtön kudarcba is fulladt, miután a Pusztavám közelében található külfejtésű szénbánya megnyitásához a természetvédelmi hatóságok nem adták áldásukat. Ezt Orbánék tudomásul is vették, időközben megszerezték viszont a Zámoly külterületén fekvő disznóhegyi kőbányát, ahol egyelőre nem folyik termelés. 1996 elején egymillió forintos törzstőkével az Orbán család (Orbán Győző és felesége, illetve ifjabb Orbán Győző) megalapították a Gánt-kő Kft.-t, amely két újabb bánya - a Zámoly körzetében lévő forráspusztai kavics-, illetve a Felcsút közeli homokbánya - kitermelési jogát szerezte meg. Ezek a bányák területre meglehetősen kicsinek számítanak ugyan (tíz-, illetve háromhektárosak), ám általuk az Orbán család vállalkozásai lényegében az összes, építőiparban használatos alapanyag kitermelésére képessé váltak. Forrásaink szerint ez azt jelzi, hogy Orbánék "megfontolt, hosszú távú terjeszkedést folytatnak", és a többi - kővel, kaviccsal és mészkővel foglalkozó - bányavállalkozóhoz hasonlóan a nagy állami útépítések beindítására várnak.

Ennek egyik bizonyítéka lehet, hogy id. Orbán Győző - a vetélytársakhoz hasonlóan - bányászati kutatási engedélyt kért Borsodban. A tervek szerint ugyanis jövőre tovább épül az M3-as autópálya, és miután az építőipari alapanyagok árának jelentős részét teszi ki a szállítási költség, csak azoknak a vállalkozóknak van esélyük a beszállításra, akik a közelben vannak. Hasonló módon számíthatnak arra is, hogy várhatóan jövőre megkezdődik az M7-es autópálya rekonstrukciója, amelynek előkészületei már most is folynak. Ennek a 297 millió forintos előkészítő beruházásnak a kivitelezője az a Magyar Aszfalt Kft., amelynek résztulajdonosa a gánti kőbánya fontos megrendelőjének számító Arbau Kft. is. Arról azonban nem sikerült megbízható információt szereznünk, hogy a munkálatok során felhasználtak volna a gánti kőbányából származó alapanyagot is.

Az igazi áttörésnek azonban az 1997-es év számított. Ebben az időszakban a cég nettó árbevétele az előző évi 153 millió forintról 249 millióra nőtt, az üzleti tevékenység eredménye pedig 9-ről 52 millió forintra emelkedett. Ennek nyomán az adózott eredmény az előző évi félmillió helyett 42 millió forint lett. Ebben forrásaink szerint nem kis szerepet játszott, hogy a Dolomit Kft. 1997-ben az egyik legnagyobb magyar vállalat, a Dunaferr Rt. beszállítójává vált. A nyersvasgyártásban fontos alapanyagnak számít a mészkőtartalmú dolomit, azonban a vállalatóriás beszállítóinak igen szigorú minőségi előírásoknak kell megfelelniük. Mint azt a Dunaferr marketingigazgatója, Schneider Mihály elmondta: korábban csak az iszkaszentgyörgyi, majd a magyaralmási kőbányából szállítottak a vasműnek, azonban a szigorodó környezetvédelmi előírások miatt - melyek Dunaújvárosban megszüntették a dolomit törését - a vasmű Gántról is rendelt követ, miután akkor csak itt álltak rendelkezésre a szükséges kőtörő berendezések. Egy évvel később a másik két bánya is beszerzett ilyeneket, így jelenleg Gántról a szükséges dolomitmennyiség húsz százaléka érkezik, a másik két bányából szállítják a fennmaradó 40-40 százalékot. Az árak között nincs lényegi eltérés, miután a három bánya ismereteink szerint "szorosan együttműködik egymással", és az ár szempontjából "lényegében felosztották egymás között a piacot".

A kilencvenes évek második felére mindenesetre az Orbán család egy egész kis bányabirodalmat épített ki Fejér megyében. Olyannyira jól ment, hogy a korábban családi bázisnak számító alcsútdobozi házat a Dolomit Kft.-nek értékesítették, ők maguk pedig egy székesfehérvári villába költöztek.

Hahóti indulatok

A vállalkozások terjeszkedése azonban ekkor sem állt meg, sőt: átlépték Fejér megye határát is. A Zala megyei Hahót községben azonban nem fogadták kitörő örömmel az Orbán család érkezését: az általuk a település határában megnyitott tőzegbánya egy máig húzódó per tárgya, amely a helyiek jelentős részéből komoly indulatokat váltott ki. Ennek oka, hogy a falu külterületén fekvő 210 hektáros, korábban a helyi szövetkezet tulajdonában álló földterületen közel kétszázan osztoznak, akik főként kárpótlási jegyek ellenében szereztek itt tulajdont. Azt azonban kevesen tudták, hogy a föld mélye olcsón kitermelhető ásványi anyagot - többek között a virágföldek alapanyagául szolgáló tőzeget - rejt. Nem így Orbán Győző és fia, illetve társaik, Kappel Gizella bányamérnök és férje, Kappel Róbert, a Veszprémi Bányakapitányság dolgozója, akik együtt, egymillió forintos törzstőkével Hahót-Tőzeg Kft. néven újabb vállalkozást hoztak létre a terület hasznosítására. Ők időben kapcsoltak, és a helyi termelőszövetkezettől megszerzett tízhektáros területen geológiai kutatásokat kezdtek, majd az eredmény birtokában a teljes területet úgynevezett bányatelekké minősíttették. Ez a bányatörvény értelmében azt jelenti, hogy - noha az ásványi anyagok az állam kizárólagos tulajdonát képezik - a bányatelekké nyilvánítással a vállalkozó kap jogot a terület alatt rejtőző ásványi vagyon kitermelésére és hasznosítására. 

Ez azonban a földet birtokló tulajdonosokra nézve meglehetősen hátrányos, miután ettől kezdve a bányavállalkozó beleegyezése kell a bányatelken fekvő ingatlanok adásvételéhez. Amikor ez kiderült, elszabadult a pokol: a helyiek fűhöz-fához szaladgáltak fellebbezésükkel, ám hiába. A Pécsi Bányakapitányság 1997. szeptember 30-án bányatelekké nyilvánította földjüket, amelyen - a december 18-án jóváhagyott műszaki terv birtokában - meg is indult a kitermelés. Mint az egyik helybeli elmondta: "Annyira mohók voltak, hogy meg sem várták az engedélyeket, hanem a tulajdonukban álló földön rögtön elkezdték a bányászást." A sietség érthető: a tőzeg óriási üzlet, kitermelés költségei igen alacsonyak, miközben köbméterének piaci árfolyama ezer-kétezer forint között mozog. A bányatelek pedig legalább 1,7 millió köbméternyi kitermelhető tőzeget rejt, ami közel 350 millió forintos bevétellel kecsegtet.

A helyiek azonban nem adták fel, és formai hibára hivatkozva - a bányatelekké nyilvánítás előtt nem tájékoztatták a terület összes tulajdonosát - megtámadták a Bányakapitányság határozatát. Ezzel párhuzamosan pedig panaszt jelentettek be, mivel szerintük felmerül az összeférhetetlenség gyanúja: Orbán Győző egyik társa, Kappel Róbert ugyanis ma a Veszprémi Bányakapitányság helyettes vezetője (abban az időben dolgozója volt). Mint azt egyik sértett 1997. december 22-én írott panaszos levelében megfogalmazta: "Ezen lefödésre határozottan tiltakozunk, sérelem ért bennünket, mert kiszolgáltatottá tett bennünket a kft. javára, aki e területhez ingyen jutott hozzá. Ezzel a tulajdonosokat hátrányos helyzetbe hozta, a szabad értékesítést megakadályozta (piacgazdaság) (...) A kft ehhez így hozzájutott, a kapitányság dolgozóinak segítségével történhetett meg, akik kihasználták hivatali beosztásukat, hogy jogtalan előnyhöz jussanak." A kitermelés azonban a jogerős határozat és az érvényes műszaki terv birtokában folyt tovább - az "okvetetlenkedők" pedig ajánlatot kaptak a vállalkozástól földjük megvásárlására. Ez azonban csak olaj volt a tűzre, miután az ajánlat az egyik sértett szerint "pofátlanul alacsony" volt. Egy hektár földért 40 ezer forintot kínáltak, miközben az érintettek legalább egymillió forintra taksálták értékét. Ezt a pénzt szerintük más vállalkozások (osztrák kertészek és a közelben található másik tőzegbánya) megadták volna, ám a bányatelekké nyilvánító határozat miatt meg volt kötve a kezük.

Ezt a "róka fogta csuka" helyzetet az Országos Bányászati Hivatal 1998. április 2-i határozata sem oldotta fel, amely a földterület bányatelekké nyilvánítására vonatkozó határozatot megsemmisítette ugyan, azonban a műszaki tervet jóváhagyó határozatot nem vonta vissza. Így az a sajátos helyzet állt elő, hogy egy nem létező bányatelken érvényes műszaki engedéllyel termelhettek tovább. Új eljárást kellett lefolytatni, ami 1998. augusztus 19-én, a helyszínen tartott meghallgatáson érte el csúcspontját. Orbán Győző itt azzal érvelt, hogy ha nem nyilvánítják a területet ismételten bányatelekké, akkor "ő a közel 200 ingatlantulajdonost nem fogja vételi ajánlattal megkeresni, és a terület továbbra is gazos-bokros állapotban marad". Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a területen fekvő ingatlanok bárkinek bárhol eladhatók, a tulajdonosok keze nincs megkötve. Ezt a kijelentését azonban a helyiek tamáskodva fogadták, miután többen még azt sem tudták, hogy pontosan hol helyezkedik el az általuk megvásárolt ingatlan. Az ott rögzített jegyzőkönyv szerint "Sz. J. felszólalásakor az indulatok elszabadultak, az addig is nehezen fenntartható rend üvöltözésbe ment át. A jelen lévő személyek majdnem egymásnak estek. Rendet a polgármester sem tudott csinálni. Az indulatok a jelenlévő volt földkiadó bizottság ellen irányultak, akit részrehajlással vádoltak. (...) Sz. J. kifogásolta - üvöltve -, hogy még mindig nem tudja, hogy hol van az ő területe, közben megfenyegette P. L.-t, a volt földkiadó bizottság elnökét, és felhívta a figyelmét, hogy ezt még erősen meg fogja bánni, és a bíróságon feljelentést fog tenni. Ezt követően az indulatok ismét elszabadultak, nyomdafestéket nem tűrő szavakat lehetett hallani, ami a bányakapitány részéről rendőri segítség bevonásának mérlegelését jelentette. Erre azonban nem került sor, ha nagy nehezen, de sikerült rendet teremteni a tárgyalóhelyiségben (ahol a Zalai Napló szerkesztője is jelen volt)".

Az indulatokkal azonban a tulajdonosok nem mentek semmire: a Pécsi Bányakapitányság 1998. augusztus 25-én ismét bányatelekké nyilvánította a vitatott földterületet, amelyen azóta is folyik a tőzeg kitermelése. Volt, aki azóta beadta a derekát, és alacsony áron értékesítette földjét a Hahót-Tőzeg Kft.-nek. Néhányan azonban - többszöri fellebbezés után - perre mentek a bányakapitányság ellen, és a pécsi közigazgatási bíróságon keresik igazukat a szerintük "a földet elértéktelenítő" határozattal szemben.

Személyes ügy

Annyi hozadéka mindazonáltal volt az ügynek, hogy az Országos Bányászati Hivatal Kappel Róbert összeférhetetlenségére vonatkozóan belső vizsgálatot rendelt el. Ez azonban eredménytelenül zárult, miután Kappelék nem várták ki a vizsgálatot, hanem a Hahót-Tőzeg Kft.-ben meglévő tulajdoni hányadukat még ezt megelőzően értékesítették, és ma már az Orbán család a vállalkozás kizárólagos tulajdonosa. Ez a vizsgálat később bányászkörökben számos találgatásra adott okot, különösen akkor, amikor idén június elején új vezetőt neveztek ki az Országos Bányászati Hivatal élére Malárics Viktor veszprémi bányakapitány személyében. Malárics régóta ismeri Orbán Győzőéket, miután a tulajdonukban lévő négy Fejér megyei bánya a veszprémi bányakapitányság hatáskörébe tartozik.

Ismereteink szerint azonban nem a személyes kapcsolat volt a döntő Malárics kinevezésében, őt ugyanis bányászkörökben jó szakembernek tartják, és úgy tudják, hogy az új elnök jó kapcsolatban volt a régivel. "A bányászati hivatal másodfokú hatóságként jár el vitás ügyekben, amelyekre az elnöknek vajmi kevés befolyása van, így aztán nem sok értelme lenne úgymond saját embert ültetni oda" - mondta egy, a hivatalt régóta ismerő nyilatkozó annak a találgatásnak kapcsán, hogy az Orbán Győzőhöz fűződő személyes kapcsolata szerepet játszott-e Malárics Viktor kinevezésében. Ráadásul az érintett, Malárics Viktor úgy vélte: Orbán Győzőhöz nem fűzte bensőségesebb kapcsolat, mint a többi térségbeli vállalkozóhoz. 

Orbánék egyébként mindössze egyszer, Hahót ügyében kerültek a hivatal látókörébe. "Se bevallási, se fizetési fegyelmet soha nem sértettek, mindig pontosan befizették a bányajáradékot, és az ellenőrzések is simán mentek náluk" - mondta a Bányászati Hivatal egyik nemrégiben menesztett magas rangú dolgozója. Egy másik informátorunk Orbán Győzőt "korrekt bányavállalkozónak" írta le, aki mindig betartotta az előírásokat és soha nem szállt be fölösleges vitákba. Ennek egyik példája, hogy Vértessomlyón - két év huzavona után - tavaly nyáron végül maguk álltak el egy kőbánya megnyitásától, amelyet sem a természetvédelmi hatóságok, sem pedig a helyiek nem támogattak.

Titkok világa

Összességében tehát úgy tűnik: bár a kezdő lökést az üzlet beindításához kétségtelenül a Fidesz-közeli cégek adták, más karriertörténethez hasonlóan itt is igaz a mondás, "ha nem vizsgálod az első milliómat, tiszta vagyok". Az viszont érthetetlen, hogy miért maradt ez az ügy máig homályban. A témával eddig egyetlen napilap, a Blikk foglalkozott tavaly szeptemberben, miközben a család gazdasági tevékenysége információink szerint részét képezi az úgynevezett megfigyelési ügynek is. Az annak alapjául szolgáló dokumentumok azonban forrásaink szerint "hemzsegnek a tárgyi tévedésektől, és készítőik felületességéről tesznek tanúbizonyságot". Tudomásunk szerint az Orbán-vállalkozásokkal kapcsolatban ilyen megjegyzések szerepelnek benne: "a nem látható (in situ) bányavagyon, az alig ismert Gánt (ahol a bánya fekszik) lehetőséget teremt akár több milliárd forint mozgósítására is. (...) Az jellemző, hogy a cégek telephelyei az Orbán család lakcímei is. (Bár megkezdték a Győrbe történő megjelenítődést. Lehet hogy Orbán Viktor ezért szeret Győrbe szerepelni?)".

A bányák esetében jóval több figyelmet érdemel a Quality Invest Rt. tevékenysége. Ez a cég ugyanis meghatározó szerepet játszott a Fidesz életében, és egyike volt azoknak a vállalkozásoknak, amelyek a pénzt gyűjtötték a párt számára. Felbukkanása az Orbán család vállalkozásai körül azt a feltételezést látszik erősíteni, hogy a Fidesz vezetőjének esetében - legalábbis a kezdeti időszakban - nem volt éles a határvonal a párt számára végzett tevékenység és a személyes gyarapodás között. Ennek tisztázása várhatóan a hatóságok feladata lesz. Információink szerint a szabad demokraták a Fidesz-közeli cégek ügyében tett beadványát a Legfőbb Ügyészség a napokban átadta a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak, ahol tavaly ősz óta folyik a nyomozás Josip Tot és Kaya Ibrahim, illetve a nevükkel fémjelzett vállalkozások ellen.

Módszertan

A cikkben szereplő információk gyűjtésekor az újságírásban honos módszerek széles skálájából kellett választanunk. Számos dokumentum áttanulmányozása mellett körülbelül harminc személlyel folytattunk háttérbeszélgetéseket. Ezek mindegyike 1999 július eleje és augusztus közepe között történt. A cikk megírása előtt szerettük volna id. Orbán Győző véleményét is meghallgatni, ő azonban azzal zárkózott el, hogy soha nem ad interjút.
Mivel a cikk témája és a benne szereplő információk jellegüknél fogva számos üzleti, politikai és személyes érdeket sértenek, az információk ellenőrzése és bizonyítása igen nehéz volt. Ellenőrzöttnek tekintjük azt az információt, amelyről írásos vagy egyéb technikai eszközzel rögzített bizonyítékunk van, illetve amelyet legalább kettő, de lehetőség szerint több, egymástól független forrás részleteiben is megegyezően hozott tudomásunkra. A források védelme érdekében a cikkben ők nem nevesítettek. Ahol egy-két mondat idézőjelek között szerepel, az azt jelenti: forrásunk szó szerint így fogalmazott a háttérbeszélgetés során. Amikor közvetett beszédben idézünk valakit, az azt jelenti: forrásunk tartalmát tekintve pontosan a leírtakat mondta, legfeljebb más szavakkal. Amikor egy információ pontosságáról nem vagyunk meggyőződve, de közlését mégis nélkülözhetetlennek tartjuk a történet megértése szempontjából, ott ezt a szövegben külön jeleztük, az ilyen információk közlését mindazonáltal igyekeztünk elkerülni.

ITT OLVASHATÓ

A FÉLELEM ÁRA - PSZICHOHÁTTÉR

OFOE BLOG
Szerző: GYARMATHY ÉVA
2018.01.15.

A félelem fejlődéstanilag az egyik legrégebbi, és így egyik legmélyebb, legprimitívebb érzelmünk. Alapból nem is érzelem, hanem ösztön, amely így alapérzelemként véd minket, ugyanis a biztonságunk érdekében a kétéltű-hüllő törzsfejlődési fázisunkban megtanultunk félni. A „hüllőagyunk”1 – a gerincvelővel együtt az agytörzs és a középagy – ebben a fejlődési fázisban lett a túlélési eszközünk, és olyan automatizált működések, mint a félelem, agresszió, területvédelem, párzó viselkedés, valamint az alapvető életfunkciók, a szív- és érrendszer, a légzés működtetését végzi. Sok embernek ezek még a mai napig is elegendőek, de vannak, akik túlléptek ezen.

Ha a félelem és agresszió valóban kielégítő megoldás lenne, nem fejlődött volna tovább biztonsági rendszerünk, de tény, hogy továbbfejlődött. A félelem/agresszió dimenziónál tehát létezik sokkal hatékonyabb védelmi rendszer is, mégpedig (és ezt mi emberek tudjuk a legjobban) a tanulás, a gondolkodás és az együttműködés. Mára olyan erőssé sikerült válnunk, hogy a legnagyobb veszélyt az ember jelenti önmaga és minden más élőlény számára. Különösen akkor, amikor érzelmileg a „hüllőagy” szintjére süllyed.

Romvárosunk a félelem

Freud az emberi lelket olyan városként rajzolta meg, amely ősi települések romjaira épül, és az egyre újabb és újabb városok kövei egymásra rakódva emelkednek. A folyamatosan létrehozott újabb építmények a régebbieken alapszanak. Ezért mindaz, ami az egyed- és törzsfejlődés során történt velünk, benne rejlik az aktuális reakcióinkban.

A törzsfejlődés adta kereteket az egyedfejlődés során használjuk, és így építjük saját egyéni városunkat: a lelkünket. Kezdetben a környezet szinte teljesen meghatározza ezt az építkezést. A kisgyereket körülvevő fontos személyek és történések lesznek majd az egyéni város alapjai, bármennyire és bármilyen irányban lépve épít valaki új városokat magának.

Akár azért, mert a környezet bizonytalan, nem egyértelmű, akár pedig azért, mert a gyerekkor traumatikus, az első lelki építmények lehetnek rozogák, negatív érzésekkel telítődöttek, és akkor erre épül az egész. Természetesen romvárosunk is lehet stabil, akár bizalommal, biztonsággal átitatott, és akkor erre az alapra épül a személyiségünk. Természetesen a korábbról rendelkezésre álló kövek lesznek a meghatározók, s nem könnyű az alapoktól erősen eltérő várost építeni.

A gyerekek saját építkezéséhez a nevelés adja az első köveket. Megszületésünktől kezdve és persze már előtte az anyaméhben is kapjuk a reakcióinkat irányító impulzusokat, de a fejlődés során egyre nagyobb beleszólásunk lesz abba, hogy mit teszünk. Ahogyan a törzsfejlődéssel az ember szellemi ereje által egyre nagyobb kontrollt szerzett a külvilág felett, ugyanígy zajlik ez az egyedfejlődés során is. Megtanuljuk irányítani alapvető, ősi reakcióinkat , hiszen gondolatainkkal befolyásolni tudjuk a késztetéseinket. Ebben játszik kulcsszerepet a nevelés, ami a gyerek saját belső erejét, belső irányítását, vagyis az önbizalmát és az önkontrollját erősítheti, illetve gyengítheti. A kiszámítható, megbízható környezet erősítheti, az esetleges, bizonytalan, fenyegető pedig gyengítheti ezt a belső erőt. Erről korábban már többször is volt szó. Itt és itt és itt és itt és itt. Tulajdonképpen folyton ezt mantározom.

A félelemre építő környezet kontrollt gyakorolhat azáltal, hogy az egyént az önvédelmi ösztönök szintjén tartja. A félelem könnyen irányíthatóvá teszi az embert, mert az ösztönszinten, zsigerből irányított érzelmi működés egy nagyon egyszerű: „fuss vagy támadj” dimenzióban mozog. A „rajtakaptalak, húzzad meg magad” attitűdre, fenyegetésre, büntetésre épülő nevelés szorongást és agressziót vált ki a gyerekből, s ez könnyen irányíthatóvá teszi, hiszen nem kell bajlódni a gondolkodással, és különböző szempontokkal. Az önvédelem mindent felülír. Emiatt hatékony a „fekete pedagógia”, ami gyors és viszonylag biztos eredményt hoz szófogadásból. A félelem irányította személyiség saját romvárosába szorul, és hiába van akár briliáns kognitív működése, a reakciói megrekednek egy hüllő szintjén...

ITT OLVASHATÓ

SZERENCSÉSEK ÉS ZSENIK - FIÚK A BÁNYÁBAN X..

ÉLET ÉS IRODALOM
ÓSZABÓ ATTILA ÉS VAJDA ÉVA RIPORTJA
1999.11.05.

"A Fidesz-MPP a pénzeivel mindig elszámolt, tehát a pártból pénz soha nem tűnt el" - jelentette ki 1999. október 11-én Orbán Viktor miniszterelnök a Fiúk a bányában című (ÉS, 1999. augusztus 20.) riportunk kapcsán született első fokú bírósági ítéletre reagálva. Ez az állítás azonban ebben a formájában nem igaz. A párt vezetői valójában még saját tagságuk előtt sem számoltak el azzal, hogy mire fordították azt a pénzt, amelyet a Fidesz egy titkos politikai paktum részeként 1992 őszén kapott. A hatóságok pedig csak azt vizsgálták, hogy az állami vagyonból törvényesen jutott-e ingyen több nagy értékű belvárosi ingatlanhoz a Fidesz és az MDF. Így idestova hét éve senki nem tudja, mi lett az ingatlanok eladásából származó pénz sorsa. Alábbi riportunkban ezért megkíséreltük az újságírás eszközeivel "kibogozni": milyen módon szerezték meg és mire fordították a párt gazdasági szakértői és legfőbb vezetői azt a hétszázmillió forint körüli összeget, amely az egyik ingatlan, az egykori Tisztikaszinó eladásából származott.

"Legyetek erősek, a választási kampánynak ez még csak a gyenge előjátéka" - ezekkel a szavakkal fordult a Fidesz Országos Tanácsához 1993. június elsején írott körlevelében Áder János, a párt Országos Választmányának elnöke, amikor a közélet már hetek óta a Magyar Demokrata Fórum (MDF) és a Fidesz közös ingatlanügyletétől volt hangos. Napvilágra került ugyanis, hogy az Antall-kormány 1992 tavaszán titkos határozattal két nagy értékű belvárosi ingatlant juttatott a két pártnak. Áder levele a mind bizonytalanabbá váló tagságot igyekezett megnyugtatni, hogy nincs politikai háttérmegállapodás az MDF-fel: "az aránytalanságok jórészt az előző kormány döntésének köszönhetőek. Lehet, hogy a Németh-kormány az MDF-et és a Fideszt azért juttatta kisebb alapterületű székházhoz, hogy két évvel később politikai vádakat kovácsolhasson az MSZP ebből a helyzetből? Ez nem valószínű. Az viszont tény, hogy az akkori döntés esetlegessége miatt ma bármelyik párttal lehetnénk egy csónakban." Ez a magyarázat azonban a kétkedőket nem győzte meg, és - bár a sorokat kifelé zárták - a párton belül sokan vélték úgy, hogy az akkori kormánnyal radikálisan szembenálló, és emiatt a népszerűségi listát toronymagasan vezető Fidesz könnyen elcsúszhat ezen a "banánhéjon". Magát a tranzakciót párton belül többen "hiperpragmatikus" lépésként értékelték, mivel Áder János szerint "a fő cél az volt, hogy se külső, se belső források ne jelentsenek számunkra olyan függő helyzetet, amikor a pártnak csak korlátozott mértékben van módja arra, hogy saját politikát folytathasson. Így tudtuk elkerülni, hogy bármilyen gazdasági vagy más érdekcsoport zsebébe kerüljünk". Egy év múlva a parlamenti választásokon azonban bizonyossá vált, hogy az így megszerzett pénzt nem lehetett politikai szavazatokra váltani, sőt: az eset máig éktelenkedő folt a "tiszta kezek politikáját" hirdető Fidesz arculatán.

Pénzszőke

A levél sok tekintetben helyes elemzése volt a rendszerváltás egyik súlyos mulasztásának, annak, hogy az akkoriban formálódó demokratikus pártokat infrastruktúra és megfelelő anyagi háttér nélkül bocsátotta útjukra. Kezdetben főképp az országos központok és a hivatali szervezetek elhelyezése okozott súlyos gondokat. A "hőskorról" minden pártnál legendák keringenek, a Fidesz esetében például az alagsorban üzemeltetett központi párthelyiségről, az ajándékba kapott fénymásolóról és minibuszról, valamint Orbán Viktor "szakadt" Volkswagen Golfjáról, amelyet mindig éppen az használt, akinek szüksége volt rá. A helyzet azonban hosszú távon tarthatatlan volt, ezért az MSZMP megszűnését követően egyre többen követelték, hogy az állampárt vagyonából ne csak az utódszervezetnek minősülő MSZP, hanem az új politikai csoportosulások is részesüljenek. A Németh-kormány az első demokratikus választásokig átmeneti jelleggel az MSZMP-vagyon terhére átadott ugyan irodaházakat a politikai pártoknak, de csak használatra, nem tulajdonba.

Az 1990-es országgyűlési választásokat követően megindult a harc, hogy a használatba kapott épületeket a pártok ingyen tulajdonukba vehessék. Ez ugyanis annak az esélyét jelentette számukra, hogy az ingatlanok hasznosításával rövid időn belül készpénzhez jutnak, s erre égető szükségük volt. Közel féléves - parlamenti kivonulásokkal és késhegyre menő vitákkal övezett - tárgyalássorozat után 1991. május 21-én végül hatpárti megállapodás született az Országgyűlésben, amely szerint a parlamenti pártok mindegyike nettó2000 négyzetméter hasznos alapterületű épületre jogosult. Ezen túlmenően a választásokon elért szavazati arányok függvényében további, legfeljebb1500 négyzetméter nettó alapterületre is jogosultságot szereztek. Az MDF-et és a Fideszt együttesen3300 négyzetméter többletingatlan illette meg, mivel az addig használatukban lévő székházak alapterülete jóval kisebb volt a megállapodás szerintinél.

Kész, kezet moss!

Az MDF-nek és a Fidesznek járó további ingatlanok kiválasztásával és átadásával a kormány a Pénzügyminisztérium (PM) Vagyongazdálkodási Főosztályát bízta meg 1991 őszén, amely a feladatot "továbbpasszolta" a Kincstári Vagyonkezelő Szervezetnek (KVSZ). Hamar kiderült: a kincstár nem rendelkezik olyan ingatlanokkal, amelyek megfeleltek volna a hatpárti megállapodásban foglalt elveknek. Így került a képbe az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ), amely az állami vállalatoktól elvont, közel húsz székházból éppen akkor alakított ki egy ingatlanportfoliót, melynek kezelésével a Belvárosi Irodaház Kft.-t (BI Kft.) bízta meg. A BI Kft. feladata többek között az volt, hogy rendezze az ingatlanok tulajdoni helyzetét, gondoskodjon az épületek állagának megóvásáról, és kutassa fel a lehetséges befektetőket.
Gerő Pétert, a BI Kft. vezetőjét ebben az időszakban többször a PM-be kérette László András főosztályvezető azzal, hogy az általuk kezelt ingatlanok közül jelölje meg a pártok elhelyezésére alkalmas irodaépületeket. Gerő Péter és munkatársa, a jogi kérdésekkel foglalkozó Mohácsi Tibor határozott elképzelésekkel rendelkezett arról, hogyan lehetne a rájuk bízott vagyont a lehető legjobban hasznosítani, így "eszük ágában sem volt" a pártoknak belvárosi épületeket ajánlani. Ennek alapján, a törvényben előírt négyzetmétereket szem előtt tartva, mindenekelőtt külvárosi ingatlanokra igyekeztek irányítani a pártvezetők figyelmét - bár az ajánlatok között szerepelt egy rózsadombi épület is. 1991. november 25-én a KVSZ ajánló ingatlanjegyzéket adott át a két pártnak, amire válaszul azt közölték: hajlandók megosztozni a felajánlott ingatlanokon, amennyiben azokat a KVSZ legkésőbb év végéig a tulajdonukba adja.

Ezt a feltételt azonban a KVSZ a rövid határidő miatt nem volt képes teljesíteni, a felajánlott épületek ugyanis lakottak voltak. Egyes források szerint a pártok képviselőit (a Fidesz részéről Varga Tamás és Simicska Lajos gazdasági szakértők, az MDF részéről pedig Balsai József ügyvéd - Balsai István akkori igazságügy-miniszter rokona - és Kollár K. Attila gazdasági igazgató) ez nem különösebben zavarta. A tárgyalásokon részt vevők mindegyike tisztában volt ugyanis azzal, hogy a "szemforgató", csak a négyzetméterekkel foglalkozó hatpárti megállapodással szemben az MDF-nek és a Fidesznek elsősorban nem irodára, hanem pénzre van szüksége. Ennek ékes bizonyítéka az a levél, amelyet a két párt nevében 1991. december 20-án írtak a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet akkori igazgatójának, Penz Andrásnak, és amelyben a következő javaslatot tették: "Tekintettel arra, hogy a két párt jogosultságát kielégítő ingatlan nem áll rendelkezésre, így a Magyar Demokrata Fórum és a Fiatal Demokraták Szövetsége a jogosultsági igénynek megfelelő ingatlan pénzbeli megváltására tesz javaslatot. A megváltás összege: 1,7 milliárd forint (...), amely összeg kifizetését az érintett két párt 1992. január hónapban kívánja kézhez kapni." A javaslat Kupa Mihály akkori pénzügyminiszteren bukott el, aki szerint a törvény szövege egyértelműen ingatlanjuttatásról beszél, és különben sem volt a költségvetésben ekkora összegre fedezet. 

A tárgyalások tehát három hónap múltán visszajutottak a kiindulási pontra: az állami vagyon terhére ingyenesen ingatlant kellett juttatni a két pártnak. Az új fordulóban a tárgyalási alapot már két igen értékes (a Széchenyi rakpart 3. és a Váci utca 38., a Tisztikaszinó) belvárosi épület képezte, amelyeket információink szerint a Simicska-Varga páros választott ki a Belvárosi Irodaház Kft. nyilvánosan is hozzáférhető ajánlatából. Amikor 1992 januárjában újabb találkozókra került sor a pártok és az állami szervek képviselői között, a konkrét igényt már az ÁVÜ nevében tárgyaló Slosár Gábor, a privatizációs szervezet akkori helyettes ügyvezető igazgatója is támogatta. A januári egyeztetések során azonban kiderült, hogy mindkét ingatlan "problémás". A Széchenyi rakpart 3-ban két állami vállalat, az ERBE és az Erőterv "lakott", elhelyezésükről gondoskodni kell, a Tisztikaszinó hatalmas épülete pedig két külön helyrajzi számon szerepel a nyilvántartásokban. Ráadásul utóbbi egy részére a Mogürt - kedvezményes díj fejében - hosszú távú bérleti jogot szerzett, az üresen álló másik épületrész iránt pedig több befektető is érdeklődött, például egy spanyol, illetve egy osztrák cég. De nemcsak a külföldiek, maga a Belvárosi Irodaház Kft. is gondolkodott azon, hogy kaszinó üzemeltetésével hasznosítsa az impozáns, ám meglehetősen elhanyagolt állapotban lévő épületegyüttest. 

Az elképzelések azonban nem váltak valóra, miután a pártok ragaszkodtak a kiszemelt épületekhez. Január-februárban, miközben folytak az egyeztetések, felbukkant az érdeklődők között a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) is. Az MKB akkor már évek óta épületgondokkal küszködött, és mivel bérlőként kapcsolatban állt a Belvárosi Irodaház Kft.-vel, látóterébe került az egykori Tisztikaszinó épülete is, amely reprezentatív volta miatt megfelelőnek tűnt, hogy banki székházzá alakítsák. Mire azonban a bank akkori vezetése rászánta magát, hogy komolyabban foglalkozzon az ingatlan megvásárlásával, az épület, kacifántos módon ugyan, de a két párt tulajdonába került.

Nincs szaga

Az ügyletet ismerők közül többen egy "lyukas garast sem adtak volna" azért, hogy ezt a tranzakciót a Fidesz és az MDF képes lesz tető alá hozni. Az ingatlanok átadását ugyanis nemcsak a rendezetlen tulajdonviszonyok, hanem jogszabályi korlátok is nehezítették. Jelesül a hatályos vagyongazdálkodási törvény, amely szerint az ÁVÜ a rábízott állami vagyont csak hasznosíthatja és értékesítheti, ingyenesen azonban nem adhatja át. A "róka fogta csuka" helyzetet a két párt és a vagyonkezelő csapata végül úgy oldotta fel, hogy közvetítőként újra bevonta a tranzakcióba a KVSZ-t, amely ingyenesen is juttathatott állami vagyont. A huszáros megoldást Szabó Tamás akkori privatizációért felelős tárca nélküli miniszter 1992. február 27-én titkos előterjesztés formájában (Tük. 223. sz.) vitte a kormány elé. Antall József miniszterelnök azonban kifogást emelt az előterjesztés ellen, számára ugyanis nem volt világos, hogy jogszerű-e az ingatlanátadás a kincstáron keresztül. Aggályait erősítette egy, a kormányülést követően készült belső kormányzati feljegyzés, mely szerint a KVSZ csak akkor juthat hozzá a kiszemelt ingatlanokhoz, "ha a kormány azokat megvásárolja, vagy kincstári kezelésben lévő ingatlanok értékarányos cseréjével megszerzi, illetőleg a parlament eseti döntésével engedélyezi az ingyenes átadást".
A jogi akadályok azonban a legkevésbé sem zavarták az érintetteket. Miközben a kormány szakértői még javában vitatkoztak az eljárás jogszerűségén, 1992. március 10-én, alig két héttel az ominózus kormányülés után az érintettek ötoldalú (a Fidesz, az MDF, az ÁVÜ, a KVSZ és a BI Kft.) megállapodást kötöttek a Váci utcai ingatlan átadásáról. Eszerint az ÁVÜ április 1-jei hatállyal átadja az épület kezelői jogát a KVSZ-nek, amely az ingatlant tizenöt napon belül a két párt osztott tulajdonába adja. Ezzel egy időben, a megállapodás részeként, a két párt bizományosi szerződést írt alá a BI Kft.-vel az ingatlan értékesítésére, 1,3 milliárd forint plusz áfában jelölve meg a minimális vételárat. A szerződés - amint azt a később vizsgálódó állami szervezetek megállapították - feltűnőnek minősülő rendelkezést is tartalmazott, amelynek értelmében az ÁVÜ lényegében készfizető kezességet vállalt a vételár kifizetésére. Érdemes újra hangsúlyozni: a szerződések aláírására akkor került sor, amikor a kormány még nem is döntött az ingatlanátadásról.

A kormánydöntésre csak 1992. április 16-án került sor, meglehetősen furcsa körülmények között. A kormány aznapi üléséről - betegsége miatt - hiányzott ugyanis az átadás ilyetén formáját kifogásoló Antall József miniszterelnök, így az ülést Boross Péter akkori belügyminiszter vezette. Lényegében változatlan formában fogadták el az eredeti, februári előterjesztést, tudomást sem véve a szakértők aggályairól.

Eredeti fölhalmozás

A Fideszt képviselő Simicska Lajos és Varga Tamás március 10-ét követően már biztosak lehettek abban, hogy "pénz áll a házhoz", mégpedig legalább 600 millió forint. Ennek tudatában komoly gazdasági manőverekbe kezdtek. Több nagy összegű hitelt vettek fel például néhány kereskedelmi banktól. A Magyar Hitel Banktól a "vidéki irodahálózat fejlesztésére" 50 millió forintot, a Budapest Banktól pedig 98 millió forintos folyószámla-hitelt kértek és kaptak, a Fico Kft. "gépjármű-kölcsönzési üzletágának beindítását" jelölve meg célul. A hitelek fedezetét minden esetben a párt Lendvay utcai székháza jelentette. Egy, a Fico Kft. és a párt gazdálkodását egyaránt jól ismerő informátorunk szerint ezekből a hitelekből a párt azonban nem sok pénzt használt fel, igaz, nem is volt rá szüksége, miután abban az esztendőben a teljes éves költségvetése 200 millió forint körül volt.
Hogy mi lett a hitelekből származó pénz tényleges sorsa, azt igen kevesen tudják. Annyi biztos, hogy 1992. április 26-án a Fidesz az "autókölcsönző üzletág tárgyi eszköz beszerzéseire" hivatkozva 122 millió forintot adott át a Fico Kft.-nek. A pénzek mozgatását Simicska Lajos intézte, így forrásaink szerint arra a kérdésre, hogy mire fordították a pénzt, valószínűleg egyedül ő tudja a pontos választ. Egy azonban biztos: a Fidesz és a Fico Kft. közötti élénk pénzmozgások időben egybeesnek azzal a "cégalapítási hullámmal", melynek során a párt több vezető tisztviselője (Varga Tamás és Simicska Lajos) és rokonaik (Kövér László öccse, Simicska Lajos felesége, Varga Tamás édesapja) vállalkozásokat alapítottak, illetve a már meglévőkben tőkét emeltek. 

Közöttük is meghatározó szerepet játszott a Varga Sándor (Varga Tamás édesapja) és Pusztai Zsuzsanna (Simicska Lajos felesége) által tulajdonolt Best Lízing Kft., amelyben 11,9 millió forinttal a Foliograph Bt. (képviselője Schlecht Csaba) emelt tőkét. A Best Lízing a Fico Kft. gépjárműkölcsönzési üzletágának - amely "Jet-Car" fantázianéven külön egységet alkotott a kőbányai Szállás utcában - fontos szereplőjévé vált. A működés alapötletét forrásaink szerint egy joghézag kínálta: a hosszabb ideje külföldön élők, a diplomáciai útlevéllel rendelkezők és a társadalmi szervezetek vámmentesen hozhattak az országba személygépkocsit. Varga Tamás nagy értékű luxusgépkocsikat akart az országba hozni. (Később a konstrukciót a hatóságok jogszabályba ütközőnek minősítették, ami miatt Varga Tamás három hónapot töltött előzetes letartóztatásban, és jelenleg is büntetőper van folyamatban ellene.) Az autók behozatalára eredetileg a Fico Kft.-t - amelyre mint egy társadalmi szervezet vállalatára, kiterjedt a kedvezmény - szemelték ki. Azon kevesek azonban, akik a párton belül tudtak erről, ellenezték a tervet. Végül az "importőr" a Best Lízing (későbbi Autó Classic) Kft. lett, amely 1992-ben kilenc nagy értékű gépkocsit - köztük egy Rolls-Royce-ot és egy Ferrarit - biztosított a Fico Kft. számára. Ezek együttes értéke 88 millió forint volt.

A cégalapítási hullám főszereplője az 1992. április 2-án létrejött Quality Invest Rt. volt, amelyet nem titkoltan befektetési célokra hozott létre Simicska Lajos, Varga Tamás és Kövér Szilárd 102 millió forintos alaptőkével. A pénz nagy részét üzletrészek vásárlására fordították. Az Orbán család bányavállalkozásban szerzett tulajdonrészük (ÉS, 1999. augusztus 20.) csak egy volt a sorban. Érdekeltségükbe tartozott például az augusztusi cikkünkben szintén szereplő Arzenál Kft. is, amelynek alaptőkéjét abban az évben 64 millió forinttal emelték meg. A Quality Invest Rt. tulajdona volt az egymillió forintos törzstőkével létrehozott Quality Party Service Kft. is, amely a Bajkál éttermet üzemeltette. A vendéglő a Fidesz egyik központi találkozóhelye lett, a párt vezetése számos esetben tartotta itt formális és informális találkozóit. Többen kellemes emlékeket őriznek a helyről, ahol "marha jól főztek, különösen a kagylót és a fokhagymás csigát csinálták jól".

A cégek sorában tulajdonosi szerkezete miatt számít unikumnak az 1992. augusztus 31-én létrehozott Millennium Rt. A vállalkozás kezdetben Kövér László gimnáziumi évfolyamtársa, Grácsmann Tibor tulajdonában állt, később azonban felbukkant tulajdonosai között az a Demokratikus Ezredfordulóért Alapítvány is, amelynek a Fidesz kereken tízmillió forintot utalt át 1992. augusztus 15-én. Az rt. felügyelőbizottságában az alapítványt Szadai Károly, Kövér László akkori titkára, jelenlegi kabinetfőnöke képviselte.

Ez a távolról sem teljes felsorolás is jól mutatja, miként szőtte körül fél év alatt a Fico Kft.-t és rajta keresztül a Fideszt olyan magáncégek hálója, amelyekben főként a párt vezető tisztviselői, illetve azok rokonai és barátai játszottak meghatározó szerepet. Ezeket a cégeket illeti meg a független magyar bíróság által első fokon is elfogadott "Fidesz-közeli cég" elnevezés.

Altiszti kaszinó

Az mindenestre biztos: a Tisztikaszinóért járó pénz a "gründolási hullám" kezdetén még nem volt a Fidesz számláján. Oda csak 1992 szeptemberében került, amikor az akkor még állami tulajdonban lévő Magyar Külkereskedelmi Bank, néhány hétig tartó "kemény alkudozás" után, 1,53 milliárd forintos vételárban állapodott meg a két párttal. Ebből 697 millió forint illette a Fideszt. Az ügylet plusz pikantériája, hogy 1992. szeptember 23-án a bank és a két párt csak előszerződést kötött egymással, valószínűleg azért, mert - ahogy egy, a tárgyalásokon részt vevő forrásunk mondta - "a pártok képviselői utaltak rá, hogy hatpárti egyetértés mellett előkészületben van a párttörvény olyan irányú módosítása, amely szerint a pártoknak a következő évtől nem kell áfát fizetniük". Ennek azért volt jelentősége, mert az ingatlanpiac általános gyakorlata szerint mindenki bruttó összeggel számol. Magyarán: a vevő megmondja, hogy mennyit hajlandó fizetni, az áfával nem foglalkozik. Nem volt ez másként a Tisztikaszinó esetében sem, így különösen kapóra jött, hogy a parlament 1992. december 21-én valóban módosította a párttörvényt. Az adásvételről szóló végleges szerződést csak 1993. január 11-én írták alá a bank és a két párt képviselői. Az előszerződés alapján azonban már 1992. szeptember 30-án megkapták a vételár közel 90 százalékát, 1,4 milliárd forintot. Ebből az MDF számlájára 761,6 millió, a Fideszére pedig 638,4 millió forint folyt be.

A székházpénz nagyobb része azonban nem sokáig maradt a Fidesz bankszámláján, azt különféle jogcímeken átadta a Fico Kft.-nek. Elsőként 200 millió forintot folyósítottak 1992. október 9-én egy "Befektetési keretmegállapodás" részeként, évi 23 százalékos kamat mellett, ezt rövid idő múlva az "alapító befektetési stratégiája alapján, további kihelyezések forrásaként" újabb 45 millió forint követte. További 100 millió forintból a Fico Kft. a Creditanstalt Rt.-nél állampapírt vásárolt, 120 millió forintot pedig három hónapra a Magyar Hitel Banknál vezetett folyószámlán kötöttek le. A fennmaradó részből visszafizették azt a 98 millió forintos folyószámlahitelt, amit korábban a Budapest Banktól vettek fel.
Összességében tehát a Fidesz által különféle jogcímeken, ideiglenes jelleggel a Fico Kft.-nek átadott pénzeszközök egyenlege 1992 végén elérte 425 millió forintot. Ezt az összeget 1993. január 5-én újabb 149 millió forint követte, amely a Fico Kft. törzstőke-emelésére szolgált. Így végeredményben a Tisztikaszinó eladásából származó pénz szolgált annak forrásául, hogy a Fico Kft. üzleti tevékenysége a korábbiakhoz képest jelentősen kiterebélyesedett.

Fogd a pénzt és kuss!

A párt és a Fico Kft. közötti "élénk, kétirányú pénzmozgásról" azonban a Fidesz néhány felső vezetőjén kívül senkinek sem volt tudomása. A vezetőség ugyanis az éves költségvetés elfogadáskor egy olyan klauzulát fogadtatott el, a vegyes és záró rendelkezések között, amely "felhatalmazta az Országos Választmányt, hogy a költségvetés tervezett bevételén felül rendelkezésre álló bevételek felett szabadon rendelkezzen". A párton belül egyébként is kevesen törődtek a pénzügyekkel, a parlamenti frakciótagokat teljes mértékben lekötötte a politizálás és a törvényhozói munkára való felkészülés. Ez az általánosnak tekinthető hozzáállás tette lehetővé, hogy - az információink szerint egyébként már 1989 őszén a párt gazdasági szakértőinek felkért - Simicska Lajos és Varga Tamás nagy önállósággal járhassanak el a gazdasági ügyekben.

A tagságot emiatt sokkolták a lapokban 1993 közepén a székházeladásról megjelent hírek. Ettől kezdve a frakcióülések és pártösszejövetelek állandó kérdése lett: hol a pénz. A legtöbb támpontot erre a párt vezetői közül Áder János adta a már idézett levelében: "részben bankbetétben, részben a Fico Kft. törzstőke-emelése ebből történt, részben hiányt finanszíroztunk belőle, a legnagyobb részt a helyi irodák megnyitására fordítottuk, és bizonyos költségvetési feladatok teljesítésére is ebből az összegből került sor". Áder ugyanakkor hivatkozott levélében a Fidesz-kongresszus által megválasztott Számvizsgáló Bizottságra is, amely állítása szerint 1993 elején megismerte az ingatlaneladás körülményeit, és azzal kapcsolatban semmilyen kifogást nem emelt.

A Számvizsgáló Bizottság azonban később - a választási vereséget követő kongresszusra készített jelentésében - több olyan jelenségre is felhívta a figyelmet, amely negatív hatással lehetett a gazdálkodás eredményességére. Így például arra, hogy a "nagy összegű szerződéseknél nem minden esetben történt versenyeztetés, azaz nem találtuk nyomát ellenajánlatok bekérésének. Ez a körülmény csökkenthette a rendelkezésünkre álló vagyon felhasználásának hatékonyságát, pénzünk optimális felhasználását". Mindazonáltal "olyan, alapvető hiányosságra utaló jeleket nem találtunk, amely a részünkre átadott dokumentáció valódiságát megkérdőjelezné". A bizottság ekkor már másfél éve szorgalmazta, hogy szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokat állapítsanak meg a párt vezetőivel és családtagjaikkal kapcsolatban. Javaslatukból azonban csak annyit fogadtak el, hogy a párt vezető testületeinek tagjai nem nyilvános nyilatkozatot tesznek arról, mely cégben van tulajdonrészük, illetve mely cégeknél rendelkeznek ellenőrző, irányító funkcióval. A nyilatkozattétel nem terjedt ki a családtagokra. Az is igaz, hogy maguk a Számvizsgáló Bizottság tagjai is tisztában voltak azzal, hogy egy párt gazdálkodása nemcsak üzleti, hanem bizalmi kérdés is, hiszen - ahogy egyik, a bizottság munkáját jól ismerő forrásunk mondta - "egy párt nem közbeszereztet", hanem hozzá közeli cégekkel dolgoztat.
Simicska Lajos és Varga Tamás mindent elkövetett, hogy senki ne lásson bele lapjaikba. Bizalmatlanságuknak sok oka volt, így forrásaink szerint egyebek mellett az, hogy "a fiúk féltek, hogy kikerülnek az infók". Ráadásul a székházügy napvilágra kerülése után úgy érezték, hogy a sajtó egyre ellenségesebb velük, ezért még a választott testületeknek is csak vonakodva mutatták meg a papírokat. Az információk kiszivárgásának megakadályozására az egyik leghatásosabb mód az volt, hogy a cégekbe tulajdonosként, ügyvezetőként, könyvvizsgálóként családtagokat, barátokat ültettek, és ahol felügyelő-bizottsági tagokra volt szükség, oda ugyancsak bizalmi embereket helyeztek. Utóbbiak azonban nagyon hamar lemondtak tisztségükről. Indokuk többnyire ugyanaz volt: nem voltak fb-ülések, a cégek működésébe az fb-tagoknak nem volt érdemi beleszólásuk, sőt, információval is alig rendelkeztek. Úgy érezték tehát, hogy semmi keresnivalójuk nincs ott. Ez történt a Fico Kft. három fb-tagjával, Spéder Zoltánnal, Fertő Imrével és Bayer Zsolttal is, akik 1993 őszén együtt nyújtották be lemondásukat. Nekik sem volt betekintésük abba, hogy mi történt a Fico Kft. pénzeivel. 

Csupán "szállongó hírek" terjedtek arról, hogy a pénzt többnyire "befektetési előleg vagy kölcsön formájában" adták tovább Fidesz-közeli cégeknek. A Bajkál étteremről például az általunk megkérdezettek szerint "mindenki tudta, hogy valamilyen módon a Fideszhez kapcsolódik, csak éppen azt nem, hogy pénzügyileg hogyan".

Becsületes megtaláló

Orbán Viktor október 11-én az RTL Klub - korábbi riportunk alapján feltett - kérdésére, hogy kapott-e az édesapja bányavállalkozásában egy darabig tulajdonosként szereplő Quality Invest Rt. 102 millió forintot a székházpénzből, azt válaszolta: "hogy a Fidesszel szabályszerű üzleti kapcsolatban álló több tucat cég közül ki milyen tranzakciókat bonyolított, abban én nem tudok nyilatkozni. Én csak azt tudom megmondani, hogy milyen ellenőrzések és hányszor történtek akár a párton belül, akár az Állami Számvevőszék, akár az adóhivatal részéről". Csakhogy a felsorolt állami szervezetek és hatóságok nem ezeket a gazdasági ügyleteket vizsgálták. Érdemi vizsgálatra ugyanis az adóhatóságon kívül senkinek nincs is felhatalmazása. Többszöri nekifutásra ugyan 1996-ban a parlamentben kormánypárti kezdeményezésre létrehoztak egy vizsgálóbizottságot, azonban az is csak arra kereste a választ, hogy nem nagyobb alapterületű ingatlant kapott-e a két párt, mint amekkora a hatpárti megállapodás alapján járt volna. Közel egy év után a bizottsági jelentés megállapította: "a törvényi rendelkezések megsértésével (...) a Fidesz és az MDF, a kormány, az ÁVÜ és a KVSZ tevékeny közreműködésével, kétmilliárd forintot meghaladó olyan bevételhez jutott, amely őket nem illette meg". A parlamenti bizottság felkérésére az ügyet ugyancsak alaposan körbejáró Állami Számvevőszék (ÁSZ) szintén csak az ingatlanjuttatás törvényességét vizsgálta, azt viszont már nem, hogy a székházak eladásból származó kétmilliárd forintnak mi lett a sorsa. 

Ezt az ÁSZ akkor sem vizsgálhatta, amikor kétévente ellenőrizte a párt gazdálkodását. A számvevők hatásköre ugyanis csak arra terjed ki, hogy a Fidesz mint párt számláiba betekintsenek, a tulajdonában volt Fico Kft. gazdálkodása azonban jórészt rejtve maradt előttük. Mint a vizsgálatot végzők egyike elmondta, a párttörvény rendelkezései miatt még a pártok hivatalos vállalkozásait sem vizsgálhatják, nemhogy a "szatelit-cégeket". Felhatalmazásuk csupán arra terjed ki, hogy ellenőrizzék: a politikai pártok betartják-e a párt- és a számviteli törvény vonatkozó előírásait. Arra nem, hogy megvizsgálják, a pártoktól kapott pénzeket mire fordítják vállalkozásaik.

Orbán Viktor korábbi kijelentésével ellentétben - miszerint a számvevők mindent rendben találtak a párt gazdálkodásában - az ÁSZ még így is azt állapította meg 1995-ben, a 92-93. évi gazdálkodás vizsgálatakor, hogy a Fidesz és a Fico Kft. közötti ügyletek lebonyolítása során megsértették a számviteli törvény alapelveit. A jelentés kimondta, hogy "a vizsgált időszakban igen nagy összegű, élénk, kétirányú pénzforgalom bonyolódott a párt és az általa alapított Kft. között. E pénzmozgások megfelelő nyilvántartását és a számviteli törvényben előírt számviteli bizonylatokkal történő tételes dokumentálását elmulasztották". A számvevők ezért nem is voltak képesek az egyes pénzmozgások mögött meghúzódó gazdasági műveletek azonosítására. Ezért felkérték az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt (APEH), hogy a párt és a Fico Kft. között létrejött befektetési keretmegállapodást azzal a szemmel vizsgálja meg, hogy nem sértették-e meg az adózásról, valamint a pártok gazdálkodásáról szóló törvényt.

Közel kétéves hallgatás után, 1997. július 24-én az APEH elnöke levélben közölte a Számvevőszékkel, hogy az általuk kifogásolt pénzügyi műveletek nem sértették egyik törvény előírásait sem, bár 17,5 millió forint adóhiányt találtak. Kékesi László, az adóhivatal akkor újonnan kinevezett elnöke Medgyessy Péter pénzügyminiszternek 1997 februárjában küldött feljegyzésében viszont jelezte, hogy "a Fico Kft. számlázásával összefüggésben jogszabálysértést tárt fel az APEH Pest Megyei Igazgatósága", ezért a vállalkozásnál újabb kiegészítő vizsgálat vált szükségessé. Ennek eredményét a mai napig nem hozták nyilvánosságra, a revíziót végzőket pedig köti az adótitok. Az már csak merő véletlen lehet, hogy a Fidesz tavalyi választási győzelmét követően Simicska Lajos mint az APEH elnöke első körben éppen azokat a dolgozókat (köztük az elnökhelyetteseket és több megyei igazgatót) rúgta ki azonnali hatállyal a hivataltól, akiknek rálátásuk lehetett a Fico Kft. ügyeire. Forrásaink egy része szerint Simicska működése során mindazonáltal bizonyította, hogy "rablóból lesz a legjobb pandúr", miután "abnormalitásba torkolló zsenialitásának" és erős politikai támogatottságának köszönhetően, adófőnöki regnálása idején a korábbinál jóval hatékonyabban hajtották be az adókat.

Spiritusz Viktor

Ennek ellenére újságírói eszközökkel is világosan nyomon követhető, hogy a Tisztikaszinó eladásából származó pénz miként vándorolt a Fidesztől a Fico Kft.-ig. Azt azonban, hogy a párt vállalkozása pontosan mihez kezdett ezzel a több száz millió forinttal, még a hatósági vizsgálatok sem voltak képesek egyértelműen megállapítani. Az ezeket feszegető kérdéseket pedig - függetlenül attól, hogy ki teszi fel - a párt vezetése rendre politikai támadásként vagy árulásként értékeli. Ezt még a Fideszen belül is szóvá tette egy, az 1994-es választási vereséget követően készített belső elemzés, amely szerint a Fidesz életének legkényesebb területéről, a gazdasági ügyekről "senki nem mert még a legszűkebb pártnyilvánosság előtt sem érdemi diskurzust kezdeményezni. Enélkül viszont nehezen képzelhető el valóságos megújulás. A talaj ráadásul nagyon ingoványos, mert itt szinte tökéletes az információhiány. A titkosításnak persze nemcsak előnye van, hanem hátránya is. Egyfelől az az egy-két ember, aki mindent tud, annak (azoknak) kell elvinnie a balhét. Másfelől attól, hogy a párt formális vezető testülete tagjainak túlnyomó többsége nem tud semmiről, nem bújhat ki a felelősség alól". Ezt a felelősséget azonban eddig senki nem vállalta fel. Egyedül a Fidesz elnöki posztjáért 1994 őszén ringbe szálló Wachsler Tamás alelnök próbálkozott azzal, hogy a tagságot szembesítse a párt gazdasági ügyeivel és a szakértők, elsősorban Simicska Lajos, Gansperger Gyula és Varga Tamás tevékenységével. Sokak szemében azonban a választmány tagjaihoz írott terjedelmes levele Orbán Viktor pártelnök megbuktatására irányuló kísérlet volt csupán, és nem valóságos elszámoltatási kísérlet.

Ezzel együtt a gazdasági ügyekről és az azokat irányító Simicska Lajosról igen rossz vélemény alakult ki a Fideszen belül. A már említett belső elemzés szerint "Simicska nem egyszerűen egy gazdasági igazgató, aki azzal törődik, hogy a párt az erőforrásait az adott feltételek között a leghatékonyabban használja fel (ezzel foglalkozik a legkevesebbet), hanem önálló politikai tényező, aki a háttérben folytatott kavarásaival befolyásolja a párt politikáját. Teóriái vannak, politikai koncepciói, amelyeket nem vitat meg a Fidesz egyetlen testületével sem, de amelyek mentén cselekszik. (...) Az égvilágon mindenhez ért, mindenről van véleménye, és úgy képzeli, hogy az ő tiszte a dolgokat rendbe tenni. Ehhez, mint mindenkinek, aki pénzek fölött rendelkezik, meg is van a megfelelő hatalma. (...) Tevékenységével sok kárt okozott eddig a Fidesznek." Az ilyen vélemények azonban - látva a pártelnök kiállását Simicska mellett - fokozatosan kisebbségbe szorultak. A Fidesz tavalyi választási győzelme pedig sokak számára Orbán Viktort igazolta. Azt az embert, aki nyolc évvel ezelőtt váteszként fogalmazott, amikor azt írta a Népszabadságban (1991. szeptember 28.): "az állami vagyon szétosztásából a fiatal generációk élethelyzetükből fakadóan törvényszerűen kimaradnak - leszámítva néhány szerencsést és zsenit. Bár nincs ínyünkre, de elkerülhetetlen, hogy a tulajdonért folytatott brutális küzdelemből a gyenge kiesik".

Módszertan

A cikkben szereplő információk gyűjtésekor számos dokumentumot és újságcikket áttanulmányoztunk. Állításaink nagyban támaszkodnak az Állami Számvevőszék jelentéseire, azokra, amelyek a Fidesz gazdálkodása törvényességének ellenőrzéséről, valamint az egyes pártok ingatlanjuttatásának törvényességi ellenőrzéséről szólnak, a parlament Alkotmányügyi Bizottsága Székházügyi Albizottságának H/4882. számú jelentésére és annak mellékleteire, jegyzőkönyveire, továbbá különféle belső fideszes feljegyzésekre, a Cégbíróságon nyilvánosan elérhető információkra, a Szabad Demokraták Szövetsége által a Postabank-ügy kapcsán nyilvánosan közzétett információkra. Különösen nagy segítséget nyújtottak az események rekonstruálásához a korabeli tudósítások, így a HVG, a Népszava, a Népszabadság és a Magyar Hírlap témánkba vágó cikkei.

A dokumentumokon kívül körülbelül harminc, a történetben kulcsszerepet játszó személlyel folytattunk háttérbeszélgetéseket. Ezek mindegyikére 1999 szeptember-októberében került sor. Mivel a cikk témája és a benne szereplő információk jellegüknél fogva számos üzleti, politikai és személyes érdeket sértenek, az információk ellenőrzése és bizonyítása igen nehéz volt. Ellenőrzöttnek tekintjük azt az információt, amelyről írásos vagy egyéb technikai eszközzel rögzített bizonyítékunk van, illetve amelyet legalább kettő, de lehetőség szerint több, egymástól független forrás részleteiben is megegyezően hozott tudomásunkra. A források védelme érdekében a cikkben ők nem nevesíttettek. Ahol egy-két mondat idézőjelek között szerepel, az azt jelenti: forrásunk szó szerint így fogalmazott a háttérbeszélgetés során. Amikor nem szó szerint idézünk valakit, az azt jelenti: forrásunk tartalmát tekintve pontosan a leírtakat mondta, legfeljebb más szavakkal.

ITT OLVASHATÓ