Szerző: Vendég
2018.01.26.
Tárgy: etetés
Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba
Tudtam! A nagyi megmondta előre, hogy kend még éretlen a hazajövetelre, de a két tata kardoskodott, hogy a férfiember két lábbal áll a földön, és eligazodik a világ dolgaiban. Erre is mondott a nagyi kapásból valamit, de ezt aztán tényleg illetlenség lenne idézni.
Az történt, hogy szokás szerint ültünk a vacsoraasztalnál, mint régen. A másik nagyiék is átjöttek. Pontosabban régen vacsoráztak is, mert volt mit. Kend is terítékre került, hogy haza ácsingózik. A nagyi javasolta, hogy csináljanak kenddel egy fotó tesztet. Kinek hisz kend. A kormány milliárdos költségvetésű propagandájának, vagy az én együgyű levélkéimnek. Úgyis lett. Elküldtük kendnek azt a fogváltós korszakomban készült fényképemet, hogy kend mit olvas ki belőle. A nagyinak lett igaza, mert kend vidám farsangi maskaráskodásnak nézte. Pedig valójában ilyen módon tudattuk kenddel, hogy az asztalnál ülő hat felnőttnek, akik együttesen 232 évig fizették a tb.-ét, pénz hiányában összesen annyi foga van, amennyit az én számban lát azon a fotón. Gondolom a beetetésből ennyi elég kendnek.
Ha meggondolatlanul mégis hazaindulna, de meglátja a határsávnál a táblát, hogy „ A szögesdróton belüli magyarok etetése hatóságilag TILOS!”, akkor csak várjon kend a hazajövetellel! Egyébként is sok a tisztázni való kenddel kapcsolatban. Úgy látszik, már ott is ragályos a memóriaromlás. Emlékeztetem kendet, hogy utoljára Mária Terézia nemzetbiztonsági szolgálata világította át kendet. Megbukott, mert a felvilágosodás eszméit akarta behurcolni kend Európából. Akkor itt hivatalosan lelkiismereti szabadság volt, NER meg nem. Most fordítva. De ez a kisebbik baj, mert kend a műveltsége révén több imát tud latinul, mint ahány demokrata ül ebben a lekváros keresztény parlamentben. A lekvárról jut eszembe; – a tata mesélte – az előző diktatúrában is voltak ám jelszavak, csak érthetőek a köznép számára (pl. „zümmögnek a méhecskék, éljenek a téeszcsék”). Azt tudni kell kendnek, hogy ez most az urizálós-diktatúra, az meg a proletárdiktatúra volt. Nagy különbség. Akkor az uralkodó prolik nem nyerhettek közbeszerzést. Meló volt nekik, az volt, orrvérzésig. Annyi mindent csináltak, hogy ezek alig győzik ellopni. Nekem az a jelszó tetszik abból az időből, hogy „több mézet a dolgozók madzagjára!”, amit nemzeti konzultáció nélkül, de közmegegyezéssel alkotott a jónép.
Persze ezzel nem kérkedett ám az a diktatúra, mint a mostani a nagy tábláival. Itt most nekünk bennszülötteknek nincs mézes madzag. Ciki, hogy az erdélyieknek bezzeg a román nevű madzagjukra most nyomnak másfél milliárd közpénzből mézet, meg ingyen úrvacsorát, reggelit, tízórait, ebédet, uzsonnát, USA-ba exportált csajokkal csiki sört, hogy meginduljon a nyáluk, amin a kegyúr megint beevezhet a parlamentbe (ezt se én mondom -mielőtt megint prédikálni kezdene-, hanem idézem a pecás Karcsi bácsitól.).
Jut eszembe, hogy kend nem találkozott még személyesen egy mai diktatúrával, így aztán fel se ismeri, aminél nagyobb szívás mostanában nem nagyon van. De a tata magyarázatából rögvest felvilágosul: „Amikor az állam a sok szegénytől könyörtelenül elvesz minden fillért, és a sűrű fillérből ritka forintot csinál a gazdagoknak, akkor az diktatúra.” Miheztartás végett jelentem, hogy jelenleg Magyarországon már nincs egy fillér se. A legkisebb címletű pénz az 5 forintos. Gondolom, nem nehéz kiszámolni kendnek hol tartunk. Ha van még kérdése, akkor szívesen közvetítem. A tata keni az ilyen (mindjárt kikeresem a „tataszótárból”) definíciókat, amiket nem tanulunk az iskolába, meg nem is szabad tudni, meg gondolkodni se szabad, mert abból csak bajunk lesz, hanem bele kell nyugodni az Isten akaratába, hogy az uniós lóvé-csap kezeléséhez gázszerelői szakképesítés szükséges.
Kend számára az a lényeg, hogy várjon a hazajövetellel. Azt már jószerivel kitapasztaltuk, hogy ki éheztet bennünket. Most majd kiplakátozzák és megtudjuk, hogy ki etethet. Csak nehogy úgy járjunk, mint az egészségügy keresztény útra térítésével. Mert mióta az Istenre van bízva a magyar nép gyógyítása hát elég nagy az elhullás. Tudniillik a szegény Teremtő se tud mit kezdeni a kórságokkal szakember, fertőtlenítőszer, meg eszközök nélkül. Márpedig manapság már az Isten se tudja, kivel kell az életben maradásért jóban lenni! Legjobban teszi kend, ha meghúzódik valahol. Nem hecceli se a törököt, se a kurdot, hanem lapít szép csendben az örmény szomszédjaival.
A tökéletes jó szomszédi arculat miatt hangoztassa erősen – akár kérdik, akár nem -, hogy Magyarországon – mint ahogyan korábban is jeleztem – még mindig nem lehet baltát kapni a vasboltban, mert a nagyon keresztény magyar kormány magára vállalta az alattvalók tűzifával való ellátását. Sőt az előkelőségek közpénzből fizetett magánhadseregei karate gyakorlatként felaprítják az ország gyújtós szükségletét, úgyhogy még azeri olaj se kell a tűzre.
Bütyökfalva, 2018. január 26.
Maradok, ki vagyok, a kend szipogó, ükük unokahúga, a félig fagyott Mirtill
