VERSENYBEN A VILÁGGAL

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁRHEGYI ÉVA
2018.12.19.

Két év telt el azóta, hogy a magyar kormányfő versenyképességi fordulatot hirdetett meg. Az ennek érdekében hozott intézkedések eddig főként az adó- és jövedelempolitikára, továbbá a bürokráciacsökkentésre korlátozódtak, pedig pusztán a szűken értelmezett üzleti környezet javításával nem érhető el áttörés. Ehhez olyan intézményi változásokra is szükség volna, amelyek a fennálló politikai rendszer megtagadását igényelnék.

A magyar kormányfő 2016 őszén felismerte, hogy „lezárult az olcsó munkaerőn és a külföldi tőkén alapuló gazdaságfejlődési korszak”, ezért a „politikai valóság és a gazdaság fejlődése magasabb béreket követel”, amit csak versenyképes vállalkozások tudnak megfizetni. A felismerés nyomán több évre szóló döntés született a minimálbér növeléséről, valamint a munkáltatókat terhelő járulékok mérsékléséről, és egységesen 9 százalékra vitték le a vállalkozások nyereségadóját.

A következő tavasszal felállították a Nemzeti Versenyképességi Tanácsot. Tevékenységét a Világbank Doing Business versenyképességi értékelésének azon kritériumaira alapozták, amelyekben Magyarország a legrosszabbul teljesít. A vállalkozások környezetének javítása, az üzletvitel megkönnyítése érdekében olyan célokat jelöltek meg, mint a cégalapítás, az építési engedélyek és a villamoshálózati kapcsolódás gyorsítása, a kistulajdonosok védelme, az adóadminisztráció egyszerűsítése, a fizetési fegyelem erősítése, a készpénzforgalom csökkentése.

Aligha véletlen, hogy a nemzetközi versenyképességi elemzések közül a csupán a szűken vett üzleti környezetre koncentráló Doing Businessmetódusát vette alapul a Nemzeti Versenyképességi Tanács. Választhatott volna más útmutatót is: a svájci IMD World Competitiveness Center, de különösen a – szintén svájci központú – Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF) módszertana szerint előállított rangsorok jóval szélesebb alapokon állnak, ezért átfogóbb képet nyújtanak az egyes gazdaságok versenyképességéről. Ám ezek – és főleg a WEF, amely a nemzeti versenyképességet a hosszú távú növekedésre ható tényezők összességekéntdefiniálja – a politikai rendszer által meghatározott kritériumokat is figyelembe vesznek. Ilyenek főként az intézményi környezetben lelhetők fel, mint például az Orbán-kormány által elsorvasztott fékek és ellensúlyok rendszere vagy a kormányzati részrehajlás és a korrupció. De ide sorolható az oktatási rendszertől függő képzettség és a tudomány autonómiáját igénylő innovációs készség is...

ITT OLVASHATÓ