Szerző: FÓTI TAMÁS
2018.12.06.
– A Bécsi Orvosi Kamara elnöki szobájában beszélgetünk, de az interjúkérés az Osztrák Kamara elnökének szólt – akkor most milyen sapka alatt ül?
– A válasz egyszerű: csak az töltheti be az Osztrák Orvosi Kamara elnöki tisztét, aki már egy tartományi kamarának az elnöke... Tehát, miután már öt éve bécsi elnök voltam, 2017‑ben megválasztottak az országos kamara elnökének is. Mindazonáltal ez csak mellékállás, főállásban a bécsi egyetem kórházának (AKH) központi laborjában dolgozom. Az egyetemi munkám során vérrákellenes gyógyszerek kifejlesztésével is foglalkoztam. Hosszú évek óta együttműködünk a magyar orvosi egyetemekkel is, köztük a szegedivel meg a pesti Semmelweisszel. Ezek a kapcsolatok fontosak számomra, mivel ugyan Ausztriában születtem, de a szüleim magyar származásúak. A kamarai elfoglaltságom miatt sajnos egyre kevesebb időm jut a tudományos életre.
– Bécs az örök „vörös” város, Önről is köztudott, hogy szociáldemokrata, az SPÖ tagja volt, de az Osztrák Kamara élén eddig konzervatív, néppárti elnök állt, és történelmi fordulatnak számított, amikor tavaly szocialista hátterű elnöknek adtak bizalmat. Mi az oka a hirtelen váltásnak?
– Valóban hosszú évekig voltam az SPÖ tagja, elmondhatom magamról, hogy mindig is foglalkoztattak a szociális ügyek, érzékeny voltam a társadalmi kérdésekre – mint ahogy az orvosok nagy része szintén elkötelezett a szociálpolitikai témák iránt. Ebből a szempontból nem hiszem, hogy különbség lenne akár a keresztényszociális vagy más politikai indíttatású áramlatok között, végül is ebben a minőségemben az orvosok és betegek képviseletéről van szó, nem pedig politikai érdekekről. A kamarai tevékenységem során például a szocdemekkel is összeütközésbe kerültem, melynek következtében megszűnt a tagságom. Azt hitték, hogy politikai irányultságom miatt befolyásolhatnak – amiben tévedtek.
– Miközben az Európai Unióban mindenünnen kiszorítják a dohányzókat, a konzervatív-szélsőjobb kormánykoalíció felrúgta az előd korábbi vállalását, hogy idén májustól tilos az éttermekben a dohányzás, akkor is, ha erre külön helyiséget biztosítanak. Ön ez ellen igen harciasan lépett fel, sőt, a népszavazási kezdeményezés élére állt, jóllehet közismert volt, hogy maga is dohányos...
– A dohányzás káros hatásairól szólni közhely, egy orvosnak kötelessége fellépni ellene az egészség megőrzése érdekében. Aláírásokat kezdtünk el gyűjteni, és a kampány igen eredményes volt, hiszen már százezer aláírást is sikernek tartottunk volna, ami ahhoz szükséges, hogy a parlament egyáltalán foglalkozzon a kérdéssel. Ehhez képest 900 ezer fölött volt a csatlakozók száma, akik a vendéglőkben is teljes dohányzástilalmat követeltek. Mi is meglepődtünk, micsoda mozgalmat indítottunk el, különösen, ha meggondoljuk, hogy Ausztria sajnos előkelő helyen áll az európai országok dohányzólistáján, a felnőtt korú lakosság negyede gyújt rá rendszeresen, a 15 éveseknek pedig már 15 százaléka. Ezért is fontos a megelőzésre összpontosítanunk – el kell érni, hogy ne kapjanak rá a fiatalok. Éppen a vendéglátóhelyekről tudható, hogy a dohányzási tilalom viszonylag közvetlenül vezet az egészségesebb élethez. Olaszországban például senki nem gondolta volna, hogy érvényre lehet juttatni a tilalmat, és lássunk csodát, máris vannak adatok arról, hogy a tilalom óta jelentősen mérséklődött a szív- és érrendszeri megbetegedések száma. Ezért vállaltuk a kezdeményezést, nem kormányellenzékként – az nem a feladatunk –, ám fel kell hívnunk a figyelmet a kockázatokra, fel kell lépnünk az emberek egészsége érdekében. Kapóra jött, hogy a kormányprogramnak része, hogy nagyobb teret enged a közvetlen demokráciának, felkarolja a népszavazás intézményét...
– A válasz egyszerű: csak az töltheti be az Osztrák Orvosi Kamara elnöki tisztét, aki már egy tartományi kamarának az elnöke... Tehát, miután már öt éve bécsi elnök voltam, 2017‑ben megválasztottak az országos kamara elnökének is. Mindazonáltal ez csak mellékállás, főállásban a bécsi egyetem kórházának (AKH) központi laborjában dolgozom. Az egyetemi munkám során vérrákellenes gyógyszerek kifejlesztésével is foglalkoztam. Hosszú évek óta együttműködünk a magyar orvosi egyetemekkel is, köztük a szegedivel meg a pesti Semmelweisszel. Ezek a kapcsolatok fontosak számomra, mivel ugyan Ausztriában születtem, de a szüleim magyar származásúak. A kamarai elfoglaltságom miatt sajnos egyre kevesebb időm jut a tudományos életre.
– Bécs az örök „vörös” város, Önről is köztudott, hogy szociáldemokrata, az SPÖ tagja volt, de az Osztrák Kamara élén eddig konzervatív, néppárti elnök állt, és történelmi fordulatnak számított, amikor tavaly szocialista hátterű elnöknek adtak bizalmat. Mi az oka a hirtelen váltásnak?
– Valóban hosszú évekig voltam az SPÖ tagja, elmondhatom magamról, hogy mindig is foglalkoztattak a szociális ügyek, érzékeny voltam a társadalmi kérdésekre – mint ahogy az orvosok nagy része szintén elkötelezett a szociálpolitikai témák iránt. Ebből a szempontból nem hiszem, hogy különbség lenne akár a keresztényszociális vagy más politikai indíttatású áramlatok között, végül is ebben a minőségemben az orvosok és betegek képviseletéről van szó, nem pedig politikai érdekekről. A kamarai tevékenységem során például a szocdemekkel is összeütközésbe kerültem, melynek következtében megszűnt a tagságom. Azt hitték, hogy politikai irányultságom miatt befolyásolhatnak – amiben tévedtek.
– Miközben az Európai Unióban mindenünnen kiszorítják a dohányzókat, a konzervatív-szélsőjobb kormánykoalíció felrúgta az előd korábbi vállalását, hogy idén májustól tilos az éttermekben a dohányzás, akkor is, ha erre külön helyiséget biztosítanak. Ön ez ellen igen harciasan lépett fel, sőt, a népszavazási kezdeményezés élére állt, jóllehet közismert volt, hogy maga is dohányos...
– A dohányzás káros hatásairól szólni közhely, egy orvosnak kötelessége fellépni ellene az egészség megőrzése érdekében. Aláírásokat kezdtünk el gyűjteni, és a kampány igen eredményes volt, hiszen már százezer aláírást is sikernek tartottunk volna, ami ahhoz szükséges, hogy a parlament egyáltalán foglalkozzon a kérdéssel. Ehhez képest 900 ezer fölött volt a csatlakozók száma, akik a vendéglőkben is teljes dohányzástilalmat követeltek. Mi is meglepődtünk, micsoda mozgalmat indítottunk el, különösen, ha meggondoljuk, hogy Ausztria sajnos előkelő helyen áll az európai országok dohányzólistáján, a felnőtt korú lakosság negyede gyújt rá rendszeresen, a 15 éveseknek pedig már 15 százaléka. Ezért is fontos a megelőzésre összpontosítanunk – el kell érni, hogy ne kapjanak rá a fiatalok. Éppen a vendéglátóhelyekről tudható, hogy a dohányzási tilalom viszonylag közvetlenül vezet az egészségesebb élethez. Olaszországban például senki nem gondolta volna, hogy érvényre lehet juttatni a tilalmat, és lássunk csodát, máris vannak adatok arról, hogy a tilalom óta jelentősen mérséklődött a szív- és érrendszeri megbetegedések száma. Ezért vállaltuk a kezdeményezést, nem kormányellenzékként – az nem a feladatunk –, ám fel kell hívnunk a figyelmet a kockázatokra, fel kell lépnünk az emberek egészsége érdekében. Kapóra jött, hogy a kormányprogramnak része, hogy nagyobb teret enged a közvetlen demokráciának, felkarolja a népszavazás intézményét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.