Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2018.11.30.
Köztudomású, hogy dúsgazdag oligarchák bárányszelídséggel mondanak le a vállalataikról, különösen az ún. médiavállalkozásaikról „Mészáros Lőrinc” és hasonlók javára.
„Mészáros Lőrinc” egyszerűen Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzleti célokra rendszeresített álneve, amely alatt bizonyos magán- és közjavak az állam és a nemzet vezetőjének a közvetlen befolyása vagy rendelkezése alá kerülnek. Korábban a „Simicska Lajos” álnevet használta. Amikor a báb föllázadt a bábjátékos ellen, akkor visszaszerezték tőle azt a vagyont (különösen a médiavagyont), amelyről így kiderült – amint persze mindenki tudta –, hogy nem a stróman sajátja, csak jogilag. De amikor eljött a döntő pillanat, a hűtlennek bizonyult vagy hűtlennek gondolt stróman egyszerűen visszaadta az állítólagos magánvagyonát a „magyar kormány” vagy „Orbán Viktor” néven ismert (a két kifejezés fölcserélhető) entitásnak.
Miért nem tudták a jogilag „tulajdonosnak” vélt oligarchák (helyesebben: aligarchák) megtartani az Orbán Viktor = a magyar kormány = a magyar állam megbízásából elnyert vagyonukat? Hiszen, amint a híres Simicska-eset bizonyítja, olykor megpróbáltak független tőkésnek, tulajdonosnak, vállalkozónak lenni egy darabig – tekintet nélkül vagyonuk eredetére, s a benne fekvő rengeteg állami vagy állami forrásból csörgedező pénzre. Mégis, amint fölharsant a kürtszó, úgy rázták le magukról a cégeiket, mint zakóvállukról a korpát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.