Szerző: ENDRE ISTVÁN SIMAY
2018.11.30.
Tarlós István főpolgármester menesztené a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatóját az elektronikus jegyrendszer fiaskója miatt. Ehhez önmagában akár gratulálhatnánk is. Ha nem kopogtatna az a kisördög azzal a kitétellel, hogy Tarlós tulajdonképpen a saját menesztését is kezdeményezhetné. Okként a krónikus hablaty-kipüfögést is megjelölve. A vezetési hibák mellett.
Mert azért egy vezetőt az is minősít, hogy mennyi ideig regnáló, és milyen beosztottjai vannak. Az elektronikus jegyrendszer például több, mint egy éve dőlt össze, amikor pár napos élet után derültek ki alapvető problémák a megvalósulással kapcsolatban. Azzal, hogy Tarlós nem azonnal kezdeményezte az illetékes vezetők felfüggesztését, azzal tulajdonképpen a saját vezetési inkompetenciáját is bizonyította. Függetlenül attól, hogy erősen kontraszelektált kiválasztási rendszer vélelmezhető a háttérben. Tulajdonképpen a főpolgármester személyét is beleértve. Mert az a rendszer, ahol a vezéri hátsó fényezési képességéhez képest alárendeltek a szakmai, városvezetési kompetenciák, akkor Tarlós esetében is feltételezhető, hogy az Orbánnal való szotyihéj-köpési barátsága fontosabb a városvezetési képességeinél. De térjünk vissza a BKK-val kapcsolatos kijelentéseire.
Köztük is arra, hogy a fővárost Tarlós szerint nem érte kár. Mégpedig azért, mert a BKK, szerinte, a saját pénzéből finanszírozta eddig a projektet. Azonban ezzel kapcsolatban elég közkeletű vélelem, hogy a BKK költségvetése mögött elég jelentős mértékben állnak önkormányzati források. Legalább is kevés olyan közleményre emlékszem hirtelenjében, ami a kiugró jegybevételekre alapozva számolt volna be a városi mágnesvasút-rendszer kiépítéséről. Mondjuk, az utóbbi egyáltalán nem épült ki, és talán nem is hiányzik. Más azonban ettől még hiányozhat. Így aztán az embernek támadhat olyan érzése, hogy minden feleslegesen elszórt pénz számít. Illetve kárt okoz. Vagy azért, mert a semmire költik el, vagy azért, mert máshova nem jut. Szinte szabadon választott. Így aztán azt is hihetnénk, hogy a tarlósi szólamok hazugan csengenek. Akkor is, ha a főkönyvelői bravúrok nyomán esetleg tényleg nem lehet konkrét, egy adott projekt kudarcához köthető, anyagi kárról beszélni. A kétségeket persze csökkenthetné, ha Tarlós közleménye megnevezné a konkrét szállítót, és a vele szemben érvényesített kötbér összegét is. Azonban az MTI szövege minderről szemérmesen hallgat.
Holott a beszállítók legalább egyike a korábbi, elsősorban szoftverminőségi botrány kapcsán ismert. Annak idején a HVG közölte, hogy a hunyók egyike a T Systems Magyarország, és nem emlékszem helyreigazításra ezzel kapcsolatban. Ennek fényében mostani hallgatás a beszállítóról szimpla maszatolásnak tűnik. Ilyen megfogalmazásban: „A BKK pedig teljesen önállóan kötött 2014-ben egy másik, kivitelezői szerződést egy szállítóval”. Amelyet az előz meg, hogy a „Fővárosi Önkormányzat eredetileg valóban kötött egy finanszírozási szerződést az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD), de ez a szerződés továbbra is érvényben van”. Tehát Tarlós az egyik oldalon egy finanszírozási szerződésről beszél, míg a következő kitételben egy kivitelezővel kötött szerződésről. Talán abban bízva, hogy az MTI közleményeit nem sokan olvassák, és azok is funkcionális analfabéták...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.