"SZÜLŐNEK LENNI NEM EGY POÉN, NEM EGY HÉTVÉGI PROGRAM"

MAGYAR HANG
Szerző: LAKNER DÁVID
2018.12.24.

Cannes-ból a legjobb elsőfilmnek járó FIPRESCI-elismeréssel tért haza Szilágyi Zsófia új filmje, míg a főszereplőt a kassai Art Filmfesztiválon választották a legjobb színésznővé. Szamosi Zsófia a Mindenki révén részt vett már Oscar-díjas produkcióban, és úgy tűnik, a szülői élet kihívásaival szembesítő Egy napot is a szívükbe zárták a kritikusok. Az anyaság mindennapjairól, a családok évéről és a nemzetközi lehetőségekről is kérdeztük őt.

– Az interjú egyeztetése során jelezte, hogy nagyon be kell lőni az időpontot, mert csak kisgyerekkel tud jönni. Akárha az Egy nap édesanyáját látnánk, akinél az a huszonnégy óra rendre jóval többnek tűnik. Abszolút magáének tekintette a szerepet?

– Most gyakran Anna bőrében érzem magam, de amikor forgattunk, akkor még nem voltam anyuka, így ez még ismeretlen terepnek számított. Ami mostanra persze változott. Szerencsére nálunk sok segítség van családon belül, de nullahuszonnégyben nyilván nem tudom és nem is akarom lepasszolni a kislányomat.

– És mennyire érzi napi valóságnak a reggeltől estig történő rohanást?

– Ez abszolút a valóság, nemcsak számomra, nagyon sokaknak az. Hogy az ember próbálja behozni magát, de valahogy sosem sikerül, ahhoz még csak gyerek sem kell. Persze, hozzátesz bőven, de eleve jól ismertem ezt az érzést.

– Ez viszont nem feltétlenül magyar jelenség, nem? Érezhetik nyugaton és keleten egyaránt.

– Mivel nemzetközi szinten díjazzák a filmet, bizonyára ismerős lehet a helyzet nyugaton is. De azt tudom, hogy külföldi közönségtalálkozókon – itt most főként Nyugat-Európára gondolok – azért nagyon elcsodálkoznak, hogy két értelmiségi szülő, egy nyelvtanár és egy jogász mindennapos anyagi problémákkal küzd. Ez inkább a mi régiónkra jellemző, és nyugaton valamiféle fikcióként tekintenek rá.

– A régióban a román drámától szokhattuk meg az efféle realista nézőpontot. Meg is jegyezték egy kritikában, hogy végre valami hasonló nálunk is. Eddig miért nem volt annyira jellemző?

– Sokszor a filmekben valami nagy dologról akarunk beszélni, nem pedig arról, ami ott van az orrunk előtt. De valahogy más stílusú filmek is készülnek nálunk, nemcsak a témaválasztásban eltérő az Egy nap. Korábban soha nem kértek tőlem ennyire hétköznapi működést. Ugyanakkor nagyszerű és igaz lehet egy film akkor is, ha nem hiperrealista, nem hiszem, hogy ez az egyetlen érvényes stílus a filmkészítésben.

– Előfordul azért nálunk is a hiperrealizmus, a magyar művészfilm esetében viszont jellemző módon csak a legkiszolgáltatottabb rétegeket megmutatva. Ami fontos dolog, viszont elterjedt bélyeg a „nyomorpornó” kifejezés arra, mikor másfél órán át csak azt nézzük, hogyan szenvednek mások.

– Nyilván abban a rétegben vannak a legnagyobb gondok, kell róla beszélni, de fontos az is, hogy aki moziba megy, láthassa azokat a helyzeteket, amiket jobban át tud élni. Amiket a saját bőrén érzékel hétköznapi valóságként...

ITT OLVASHATÓ