Szerző: SzEGy
2018.12.03.
A szerencsének ez az olvasata, nem egy eldöntendő kérdés. Nem igen, vagy nem. Sokkal inkább egy széles sáv, ami az egészen nagyon csekély szerencsésségtől a rettenetesen nagymértékűig terjed.
Azért lennék szerencsés, mert vannak nálam sokkal kevésbé szerencsések? Lehet benne egy kis igazság.
Mármint, hogy biztosan van, aki mindenét odaadná azonnal, hogy az én helyzetembe kerülhessen. Mintha ez csak így menne, hogy hopp, na, most meg lépést váltunk és helycsere.
Mindig, bárhogyan padlót fogok is a saját véleményem és érzésem szerint, lesznek a világon olyanok milliónyian, bocsánat, nyilván sokkal többen, legalább 3, de inkább 5 milliárd ember[ii], akik több szempontból, persze leginkább egzisztenciálisan és financiálisan sokkal nehezebb helyzetben vannak nálam.
Lássuk csak, ott vannak Afrika éhezői, Ázsia szegényei, Latin-Amerika nincstelenjei, és akkor még szóba sem kerültek Európa földönfutói, így aztán valószínűleg még kevesebbet is mondtam a valós becsült adatoknál.
„Ahhoz, hogy tisztán lássunk, néha elég megváltoztatnunk a nézőpontunkat”.[i]
Van munkám és képes vagyok, az általános és az aktuális egészségi állapotom, valamint a jelenlegi élethelyzetem alapján, eljutni a munkahelyemre, tehát tudok dolgozni. A munkám ellenértékéből (lehet, hogy csak alapszinten, de) fenn tudom tartani magam. Ez aztán a nagy szerencse. Hát, ha csak úgy nem.
Nem kaphatnék egy másik sorsjegyet, amin inkább az van, hogy szerepelek a Forbes listáján a világ leggazdagabb emberei közt?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.