SZÁMOK NÉLKÜL

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2018.12.22.

„Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet” – ezzel a mondattal zárta le a vitát Orbán Viktor, amelyet Pokorni Zoltánnal, a Fidesz oktatási szakpolitikusával folytatott a köznevelési és szakképzési átalakításokkal kapcsolatban. Ez volt az utolsó pillanat, ameddig valaki hihetett abban, hogy a kormányzati döntésekben a tényeknek, a kutatási adatoknak, a nemzetközi tapasztalatoknak bármilyen szerepük lehet. Ez 2011-ben történt. Azt akkorra már tudtuk a miniszterelnökről, hogy soha semmiben semmilyen kompromisszumra nem hajlandó, a szakértelmet afféle ócska liberális trükknek tartja, de az azért sokakat meglepett, hogy egy párttársa, a korábbi oktatási miniszter érvelését így söpri le.

A tények, a kutatási adatok, a nemzetközi tapasztalatok, tehát a számok akkor már minden kétséget kizáróan mutatták, hogy tragikus következményei lesznek a közoktatási rendszer Orbán-féle átalakításának. Hiába mondják mostanában egyre többen a kudarcok láttán, hogy ezt vagy azt a fejleményt sajnos nem lehetett előre látni. Dehogynem lehetett. A legtöbb kutató jó előre megmondta, hogy igen, ez lesz a vége, hogy gyerekek tömegei fognak kiesni az iskolából, ha a tankötelezettség korhatárát 16 évre leszállítják. Így is történt. Azt sem értette senki, hogy miért löki oda a miniszterelnök annak az embernek, az iparkamara elnökének a szakképzést, aki minden mondatával bizonyítja, hogy fogalma sincs erről a területről. A választ tudjuk, azért, mert a számok őt sem érdeklik, viszont hasonlóan látja az életet, mint Orbán.

2011–2012 tájékán voltak, akik a válság miatti pénzügyi szigorral indokolták ezeket az intézkedéseket. Azzal ugyanis, hogy a szakképzésbe visszaállították a szocializmusból jól ismert hároméves tanoncrendszert és lerövidítették a tankötelezettség idejét, jelentős mennyiségű pénzt vontak ki az oktatásból. Ezzel egy időben a felsőoktatás területét is olyan kemény megszorítással sújtották, hogy még a mindenbe beletörődő és minden megalázást eltűrő rektorok is majdnem tiltakozni kezdtek. Ezekben az években indult el az a nemzetközi konjunktúra, amely a mai napig tart, miközben ömlött az országba Brüsszelből a fejlesztésre szánt uniós támogatás. Az évek óta tartó gazdasági növekedésből azonban az oktatás nem sokat profitált, a kormány legfeljebb akkora korrekciót hajtott végre, hogy megszűnjön az iskolákban a „krétaprobléma”...

ITT OLVASHATÓ