SCHELL JUDIT: A SZÍNPADON AKAROK SZÍNÉSZNŐ LENNI, NEM AZ ÉLETBEN

24.HU / KULTÚRA
Szerző: BODNÁR JUDIT LOLA
2018.12.08.

A nagy amplitúdókat meghagyja a színpadra, a mindennapokban pedig egyszerűen csak dolgozik, fáradhatatlanul. Az Álomutazóban újra látható színésznő most már művészeti vezetőként is dolgozik a Tháliában, és elmondta, hány százalékban múlott a tehetségén, hogy sikeres lett a pályáján.

Nemrég mutatták be Újvári Csaba Osztálytalálkozó című filmjét a „legendás” Horvai-Kapási színész osztályról, ahonnan a film rendezőjén kívül mindenki ismert színész, rendező lett, és ahová ön is járt. De miért legendás ez az osztály? Ennyire ritka, hogy egy színész osztályból mindenki sikeres lesz?

Inkább manapság ritka, mert régebben kisebb létszámú osztályok voltak, nyolc-kilenc fő volt egy osztály, és ők könnyebben elhelyezkedtek. Bár akkor meg az volt a divat, hogy menjen el az ember vidékre először, és utána szállingózzanak vissza Pestre. De akkor még nagyobb volt az átjárás a színházak között, ma már, akinek van szerződése, azt félti, tehát elég nagy kíváncsiságnak kell lenni az emberben, hogy átmenjen egy másik színházba társulati tagként. Nálunk már az egyetemen kiderült, hogy borzalmasan renitensek vagyunk, sok velünk a baj, de igen tehetséges osztály vagyunk, mind a tizenkét ember. És ezért nem kezdtek el minket büntetni, hanem próbáltak minket megmenteni. És mindenki kapott budapesti szerződést, egy kivétellel: Német Mónika Kaposvárra ment. Ez elég ritka, hogy mindenki azonnal kapjon szerződést és mindenki Budapesten, és az is, hogy mindenki ma is a pályán van, és mind ismert, elismert szakemberek.

Most már több helyen is képzik a színészeket, gyakorlatilag túlképzés van.

Rengeteg színész jön ki már a Kaposvári Egyetemről és a Színművészetiről is minden évben, plusz még rengeteg színésztanoda van. Nincsen ekkora felvevőpiac: mi jövőre szerződtetünk két végzős hallgatót, és akkor most jó pár évig nem kell megint fiatal színészt felvennünk. És ez csak két ember.

Az nagyon látszik a filmben, hogy az osztály nagyon összejött, ma is évente találkoznak. Viszont azt is mindenki kiemelte, hogy nagyon kemény volt a képzés, nagyon sok szenvedéssel, fájdalommal, vívódással járt. Lehet, hogy épp ez a keménység tette kiemelkedően sikeres osztállyá önöket?

Kell ehhez a pályához egy alapvető tehetség, de az csak az alap, azon túl kicsit úgy működik, mint egy film, amit az ember leforgat, és aztán az utómunkában még úgy nyolcvan százalék rákerül. A színészettel is így van ez: a tehetség nagyjából húsz százalék, és ahhoz jön még a szorgalom, a szerencse, a szocializálódás, hogy ki milyen stílust, minőséget és ízlést szív magába, milyen kollégák között van, milyen rendezőkkel dolgozik együtt, lesznek-e mesterei, olyan kollégái, akikre fel tud nézni, megtanulja-e, mikor kell nemet mondani, mikor kell igent mondani. Ezek a kérdések mind fontosak...

ITT OLVASHATÓ