Szerző: TORKOS MATILD
2018.12.04.
A szakszervezetek – köztük olyanok is, amelyek szeptemberben százmillió forintot kaptak a 600 milliós állami keretből – most közvélemény-kutatást tartanak arról, vajon elegendő ok-e egy országos sztrájkra, hogy hamarosan öt nap helyett akár hat napot is dolgoztathatják az embereket egy héten. Az elszámolással pedig három éven át ráérnek a munkáltatók.
Segítünk. Elegendő ok a sztrájkra az újabb kormányzati aljasság. Máshol már szemeteskukákat borogatnának az utcán a szakszervezetek. Lenne mód rá, hiszen sok helyen már a szemetet sem viszik el rendesen – mert lenyúlták a hulladék elszállításra szánt pénzeket is.
Öröm az ürömben, hogy az állami apanázs ellenére három szakszervezet felemelte a szavát a – jelenlegi 250 (kollektív szerződéssel is legfeljebb 300) – 400 túlórát törvényesítő jogszabály-módosítás ellen. Előre borítékolható: országos sztrájkot ők sem fognak meghirdetni. A korábbi jogfosztások miatt sem élezték ki a konfliktust.
Figyelemre méltó az is, kik jegyzik a magyar dolgozót bérrabszolgává silányító törvényjavaslatot. Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf. Az a Kósa, aki 800 milliót kért ajándékba az édesanyjának a csengeri „örökösnőnek” nyújtott befektetési tanácsaiért, és az a Szatmáry, aki kereskedőcége szabálytalan számlázásaival hívta fel magára a figyelmet, ám ez nem volt akadálya, hogy 50 milliós uniós támogatást zsebeljen be egy másik cégén keresztül.
Ők nyújtották be a dolgozókat még nehezebb helyzetbe hozó törvénymódosítást, talán azért éppen ők, mert nekik már úgyis mindegy, az ő „népszerűségük” amúgy is a béka feneke alatt van. De ez legyen az ő bajuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.