POLITIKAI HATALOM ÉS A DOLGOS NEMZET NEM ISMERIK EGYMÁST!

CIVILHETES BLOG
Szerző: Prof. Dr. Lakatos Gyula
2018.12.08.

A nagyhatalmi gyámság megszűnésével előkerültek, hasonló helyzetben (volt néhány ilyen az elmúlt 150 évben) a telivér magyar sarjak, hogy távolabbi példát hozzak, Tisza István, akik abból a gyakorlatias fajtából származnak, akik tudják jól, megtanulták azt az egy tudományt, hogyan kell valamilyen döntést „keresztülverni” a taggyűléseken, kaszinókban, vagy a kormányüléseken és a Parlamentben. A magyar dzsentri erőteljes típusa ők, akikről a szocialista rendszernek nevezett államiság idején azt gondoltuk volna, régen kiveszett a magyar kultúrából, mint az ukránokból a sovinizmus, a szovjet időkben. De visszaköszönt, Isten a megmondhatója, miért?

A gondnokságtól megszabadult és megszabadított politikusok egyike sem volt messzire látó, nincsenek elméletei, ami gondolatuk volt, bizonyos józansággal, a hétköznapi szükséges tennivalókból szűrődtek le. Apróbb, nem éppen hosszabb távra tekintő, egyszerűbb társadalmi viszonyokból általában elfogadható következtetéseket tudtak levonni, majdnem hasonló intelligenciával, mint a saját munkájában a magyar paraszt!

Pártpolitikai ügyekben ügyességre tettek szert, de teljesen vaknak bizonyultak minden iránt, ami ezen a látóhatáron kívülre esik.

Vakok voltak a szociális ügyek igazgatásában, vagy nem is akartak ebben tájékozottnak lenni! Nagy szociális problémák tekintetében alig hangzott el tőlük egyetlen értelmes gondolat és főleg cselekvés!

Pártos taktikai dolgokban jártasak voltak, amennyire ebben éles megfigyelők voltak, annyira elkerülte őket minden, ami egy ország, egy nemzet életében, fejlődésében, jövőjében fontos lehet! Nehéz lenne ráfogni a magyar politikai elitre, hogy ennek vagy annak a fejlődésbeli áramlatnak, ami a világ fontosabb, meghatározó részein már folyamatban volt, a kifejezője akart volna lenni.

Többnyire a kedvenc szórakozásuk a gazdaságtan területére korlátozódott, de ez is csak amolyan passzióként, mint másoknak, a versenylovakhoz, vagy a fajtakutya tenyésztéséhez való vonzódás!

Valamilyen érthetetlen oknál fogva kedvelték a közgazdasági „istálló szagát”! Ebben is legfeljebb a műkedvelő amatőr szinten gondolkodtak, egy-egy gazdasági, felületes spekuláció iránti vonzódásuk tartotta fogva őket. Az már távolabb állt tőlük, hogy egy-egy gazdaságpolitikai gondolat, netán terv szociális következményeit mérlegeljék, ahogyan ma sem szokás, beleértve az ökológiai szemlélet hiányát!

A mi, gyámság alól felszabadított politikusaink, intellektuálisan és erkölcsileg olyan messze voltak ettől az összefüggéstől, mint összehasonlításképpen, Széchenyi Istvántól a versenylovak menedzserei, istállómesterek, akiket ő alkalmazott!

...

ITT OLVASHATÓ