ORBÁN MÉG NINCS NAGY BAJBAN, DE MÁR FÉL ÉS BIZONYTALAN - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.12.23.

- Lengyelország példája azt mutatja, hogy ha a lakosság az unió mellett van, akkor az EU le tudja törni az illiberális próbálkozásokat 

- Orbán Viktor a rabszolga törvénnyel még a saját híveit is maga ellen fordította, de egyelőre nem kell izgulnia, bár ha nem vigyáz, könnyen rajtaveszthet

- A határkerítések szezonja leáldozott, így most klotyópapír készül ömlesztve a márianosztrai börtönben

Washington Post

A vezércikk arra figyelmeztet, hogy Lengyelország a tekintélyuralom felé sodródik, ám most majd kiderül, hogy képes-e megállítani az EU. A demokratikus visszalépés már jó pár államra jellemző a térségben, így a hataloméhes magyar, lengyel és román kormányra. Valamennyi leszerelte a jogi fékeket és ellensúlyokat, elhallgattatta a független sajtót és cinikus módon felszította az érzelmeket az idegenekkel szemben, az EU-tól kezdve Sorosig. Ezért volt szívet melengető a héten, hogy a lengyel vezetés meghajlott Brüsszel, illetve a saját lakosság akarata előtt és visszakozott a bírák nyugdíjazása ügyében. Ám az országban változatlanul veszélyben van a demokrácia. Merthogy átpolitizálták a titkosszolgálatokat, az állami médiából hivatalos propaganda szócső lett, és nyomás nehezedik a civil társadalomra, valamint a be nem hódolt újságírókra.

De hogy a PiS beadta a derekát az uniónak, abból kiderült, hogy Európának vannak eszközei, mégpedig azért, mert a lengyelek nagy része azt akarja, hogy az ország az integráció tagja maradjon. A politikai visszacsúszás lefékezéséhez az kell, hogy az ellenzék győzelmeket arasson a választásokon, közben pedig az EU többet tehet a károk feltartóztatására. Továbbra is fel kell lépnie, hogy a Jog és Igazságosság vonja vissza az igazságszolgáltatás ellenőrzését szolgáló intézkedéseket. Ezzel párhuzamosan a Trump-kormányzatnak felül kell vizsgálnia, hogy a lengyel nacionalistákra tette tétjét. Ez az egész egy gusztustalan történet, de lehet, hogy már megindult végjáték felé.

The Times

Terjed a nyugtalanság Európában és ez elvonja az unió figyelmét a Brexitről. A fagyos budapesti utcákon sok ezer tüntető WC-papírtekercsekkel dobálta meg az elnöki palotát és általános sztrájkot helyezett kilátásba. Franciaországban ismét barikádra keltek a sárga mellényesek. Belgiumban az erőteljes tiltakozások elősegítették a kormány bukását. A földrésznek évek óta nem volt ilyen rosszkedvű tele, ám ez szinte kivétel nélkül megdöbbentette az államokat. A populista és hagyományos vezetők egy sor hazai válsággal küszködnek, ha együttvéve nézzük ezeket, akkor a brit kilépés igazából eltörpül mellettük. A londoni UCL egyik professzora azt mondja, a migráció, a magyar és a lengyel jogállam helyzete, valamint az eurózóna jövő jelent létveszélyt az EU számára.

A magyar és a lengyel vezetés nem tudott segíteni a briteknek a kiválási folyamatban, mert lekötötte őket, hogy Brüsszellel birkóztak az illiberális reformok kapcsán. Magyarországon a munkások elutasítják a rabszolga törvényt, ám az akut munkaerő ínséget csak tetézi a nagyarányú kivándorlás, miközben a hatalom nem enged be migránsokat. Orbán keményen kézben tartja az irányítást, de a tiltakozásokra adott válasza idegességről árulkodik. Szél Bernadett szerint a rendszer a valódi arcát mutatta meg, amikor Hadházy Ákossal együtt kihajították az állami tévéből.

A magyar események vegyes hét csúcspontját jelentették a populista vezérek szemszögéből. Az olasz Salvini azt közölte, hogy kompromisszumra jutottak Brüsszellel a költségvetés ügyében, ám ily módon veszélybe kerültek a két kormánypárt hazai ígéretei, így nem kizárt, hogy új választásokat kell kiírni. A franciáknál a Macron által tett engedmények beleütközhetnek az unió szabályaiba, ám ha Brüsszel szemet huny felettük, akkor újabb felháborodás célpontja lesz. Talán egyedül Merkel gondolhatja végig nyugodtan az ünnepek alatt a stratégiai teendőket, de az nem szokott jól elsülni a többiek számára, ha csakis tőle várják a saját problémáik megoldását.

New York Times

Orbán Viktor, a szélsőjobbos miniszterelnök már sokszor keltett riadalmat különféle lépéseivel Európában és odahaza is, ám ritkán okozott akkora dühöt, mint a rabszolga törvénnyel. Ennek megfelelően most már jó ideje tartó utcai tiltakozásokkal kell szembenéznie. Pedig idáig már korlátozta a bírói függetlenséget, a sajtószabadságot és sokszínűséget, pofátlanul teletömte üzleti szövetségeseinek zsebét. Az új jogszabályról Köllő János, a Közgazdaságtudományi Intézettől azt véli, hogy sok százezer olyan dolgozó van, aki nem mondhat nemet a munkáltatónak, ha az jelentős többletmunkára akarja kötelezni őket. Elemzők hozzáteszik, hogy a változás ritka húrt pendített meg az átlag magyaroknál, az ellenzék fészkének számító Budapesten kívül is, mert a mindennapi életet érinti. Az OECD szerint a magyar lakosság már így is többet dolgozik, mint a nyugati szomszédok - nagyjából fél pénzért.

Juhász Attila a Political Capitaltől úgy értékeli, hogy az elégedetlenség olyan rétegeket is elért, amelyek idáig nem jártak tüntetésekre. Csakhogy a kormány rákényszerült a húzásra, mert nincs elegendő munkaerő. Legalább 350 ezren mentek Nyugatra, amit nem ellensúlyoz a bevándorlás. Orbán - a kerítéssel és a nemzetközi sajtóban folytatott idegengyűlölő hadjárattal - ismételten elriasztja a külföldieket attól, hogy Magyarországra jöjjenek. Köllő János szerint azonban a munkáskezek hiánya mögött ott van a közmunka program is, mert ez a 200 ezer ember a körülmények folytán nemigen törekszik arra, hogy a versenyszférában találjon magának állást. A helyzetet csak súlyosbítja születések alacsony száma. Közben az emelkedő bérek rontják a magyar gazdaság vonzerejét a külföldi befektetők szemében. Egyes források szerint a hatalom éppen ezt a hátrányt igyekszik ellensúlyozni a sok túlóra lehetőségével...

ITT OLVADSHATÓ