Szerző: SZUKITS REZSŐ
2018.12.26.
Aquinói Szent Tamás jut eszembe „Ahhoz, hogy (kérdéseinkre Sz.R.) igaz választ adjunk, először is külön kell választanunk azt, amiben ellenfeleinkkel egyetértünk, és azt, amiben nem értünk egyet.” Vitatársam nem ellenfelem, ellenfelem a NER, és feltételezem, hogy Neki sem én, hanem a liberalizmus. (Talán az sem teljesen, csak „túlkapásaiban”, ahogy mondja; hiszen van, amiben liberális.)
Vita közben elhangzik egy-egy udvarias megjegyzés: „Nem rád gondolok.” ám a libsizés. folyamatos: Sajtóidézetek, melyekben hemzseg a gyűlöletbeszéd. Gyűlöletbeszéd a libsikről, amelyben Hitler épp úgy liberális, mint ahogy a libsi fasiszta, buzi- és migránsbarát, pedofil, hagyományromboló, hazaáruló genderista. Én kétségbeesetten hivatkozom, idézgetek: szentek és filozófusok, Jézus és a kelet nagyjai kerülnek billentyűm alá, de nem marad ki a Korán és a szegedi boszorkányper egyik vádlottjának vallomása sem. Kétségbeesetten veszem észre, hogy kettőnk (a „konzervatív” NER-ista és a libsi) közül inkább én vagyok konzervatív. Én hivatkozom a cirka 2000 éve élt Senecára, a három- vagy kétezer éves bibliára és a szintén nem mai gyerek Dantére. A sok idézet miatt kezdek nyugtalanná válni: lehet, hogy ez nem kétségbeesett kapaszkodás a jóba (remélve, hogy ami többezer év nemzedékeinek kritikáját kiállta az jó) hanem egyszerű kivagyiság, fölényeskedés(?) igazából a magabiztosság, az önálló gondolatok hiánya, aztán tovább idézgetek: A többezeréves írásbeliség gondolkodói számomra többet jelentenek, mint a NER. Nem vagyok korszerű. Állapítom meg, most már vidáman.
„Vita” közben Assisi Szent Ferenc imájára gondolok: „Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem, (…) nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek, …” Igen, megérteni, és ehhez lenne jó a párbeszéd, de ez nem az. Ellenségemmel a NER-rel nem lehet vitázni. A NER nem tárgyalóképes, a tárgyalás a NER-nek nem „nemzeti” tulajdonsága. A NER számára nincs vita, megalkuvás, megállapodás, sem a másság tűrése. Döntések vannak, meg Isten, haza, család és hívek, meg árulók. Pontosabban hazaárulók. A despotizmus nem vitázik, felhatalmazása van: Kétharmad, és Nemzeti Konzultáció.
A despotizmus személyhez kötött, ám nem tudom eldönteni, hogy hazámban ma a személy a despota, vagy a személy csak despoták eszköze (a plutokrácia despotája; dekoráció). Nem döntök, és így közelítve tárgyunkhoz, dolgom személyeskedéstől mentessé válik, esélyeim javulnak: nem vitapartneremet és nem a NER megszemélyesítőjét kell megértenem, (és megértve elítélnem vagy felmentenem) hanem a rendszert: a NER-t, és ideológiáját a NER-izmust.
Ettől kezdve kritikám tárgya a NER-izmus...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.