MAZSIHISZ, LUKÁCS, NAGY IMRE: KIHÚNY A HAZAI BALOLDAL SZELLEME

1000 A MI HAZÁNK
Szerző: HaFr
2018.12.28.

A rendszerváltásunk hivatalos története fél év híján 30 éve Nagy Imre újratemetésével kezdődött, amely egyúttal -- már akkor is csalással -- megalapozta a mai kormányfő karrierjét. Most ő vetett végett ugyanennek a narratívának mint amely már kiszolgálta őt és fel lehet váltani valami mással. Az ország ez alatt az emberöltő alatt ujjongásból reménykedésbe, onnan csalódásba, majd mára mélyülő politikai belharcba és válságba váltott. A baloldali demokrácia szelleme mostanra kihunyt, a rendszerváltó elit, amelynek Nagy Imre az ikonikus figurája maradt úgy is, hogy ugyanő igazából nem vált a nemzet osztatlanul elismert hősévé, mára teljesen improduktívvá vált, a Facebookon kimerülő törzsi összekapaszkodásának semmilyen politikai jelentősége nincs.

A hazai baloldal - amely döntően a budapesti értelmiség egy részének hitbizománya, amennyiben pedig nem, az MSZMP tömegbázisának öröksége - a Mazsihisz pozícióvesztésével és a hazai zsidó narratíva átalakulásával, a Lukács-archívum és -szobor korábbi eltüntetésével és most Nagy Imre szobrának áthelyezésével az utóbbi másfél évben elvesztette szellemi örökségének reprezentációit. (De ebbe a sorba illeszkednek kisebb-nagyobb mértékig a Népszabadságtól a CEU-ig terjedő intézménybezárások is.) Mivel a baloldali politikai osztály korábban nem volt képes kilépni a szűk burokból, amelyben a Kádár-rendszer fölnövesztette, nem tudott a vidék, a munkásság és a keresztény baloldal felé nyitni, önmaga narratívájának lett a foglya, majd mára -- hogy se szellemileg, se szimbolikusan nem volt képes megvédeni azt - az áldozata. A baloldal megújulásra és megújítókra vár. A Nagy Imre-szobor elhurcolása ezt a változást pecsételte meg...

ITT OLVASHATÓ