LEONARD, KANYE WEST MEG A JÓISTEN - BESZÉLGETÉS PRESSER GÁBORRAL

LÁNGOLÓ GITÁROK BLOG
Szerző: PRIEGER ZS.
2018.12.12.

A minap volt 70, de nem nagyon érdekelte a születésnapja. Aznap kiültek a kertbe a barátaival, és ahogy meséli, “elvoltak". Október elején adott pár teltházas koncertet az Arénában, de erről sem beszélgettünk. Presser Gábor azonban ebben az interjúban szokatlan nyíltsággal vallott gyerekkorról, az első dalokról, mentorságról és a skatulyák értelmetlenségéről, “fekete" és “fehér" zenéről, zenei idézetről, lopásról, lassúságról és a Jóistenről...

Amikor megérkeztem hozzád, véletlenül egyből egy Seress Rezső-kottára raktam le a sapkámat az asztalodon. Seressel egy házban éltél gyermekkorodban és sikerült is neki majdnem megutáltatni veled minden idők legsikeresebb magyar dalát, a Szomorú vasárnapot.

Közvetlenül felettünk lakott, délutánonként egyfolytában le-föl mászkált a szobában, ráadásul kemény, vasalt, bőrtalpú cipőben, de ez még hagyján, a rosszabb az volt, hogy volt nap, amikor százszor hallgatta meg az ominózus dalt, pontosabban annak a világ minden tájáról érkező verzióit.

Agyadra ment?

Hát gyerekkoromban utáltam nagyon, mert jóformán születésemtől fogva ezt kellett hallgatnom nap mint nap.

Seress elég fura ember volt.

Nagyon. Elegáns és nagyon furcsa. A Kispipán kívül szinte sosem ment sehova. Sőt, az országot sem hagyta el, talán csak akkor, amikor elvitték szegényt munkaszolgálatra. Tele volt félelmekkel, görcsökkel, végül öngyilkos is lett. Ami azért is tragikusan érdekes, mert ez a dal egy igazi öngyilkosság-dal, amit még a világháború előtt rengeteg országban be is tiltottak, mert a szövegfordítások még rá is játszottak erre a hatásra. Nem szó szerint fordították le különböző nyelvekre a magyar eredetit, de rá-rásegítettek, hogy az “öngyilkosság-marketing” ne lanyhuljon. Horror a szöveg, horror a háttértörténet, és létezik belőle számtalan feldolgozás.

Melyiket szereted a legjobban?

Egyértelműen Björkét. Sok nagy előadónak érdekes módon beletört a bicskája, például Elvis Costello verziója sem túl jó, pedig tőle jó néhány dolgot nagyon becsülök.

Ahogy öregszem, nekem egyre több gyerekkori kedvenc zeném jut eszembe, egy-egy karácsonyfa alá betett kislemez, magnószalagok jönnek elő a messzi távolból. Neked mik az első hatásaid?

Majdnem kizárólag komolyzene szólt otthon. Együtt éltünk nagybátyámékkal, hatan laktunk egy kétszobás lakásban, ő meg nagy zenerajongó volt, gyűjtötte a lemezeket, nagyon-nagyon sok klasszikus zenét hallgatott, szabályosan el voltam árasztva vele.

Gondolom, akkor még nem is érintett, mert nem is érinthetett meg a nyugati popkultúra.

Hát egyáltalán nem. Én elég régi gyerek vagyok, és az 50-es években a Klauzál tér sarkán efféle zenékhez elég nehéz lett volna hozzájutni. Hetedikes-nyolcadikos koromban már ismertem egy-két olyan srácot, akiknek a nagyobb bátyjai valamilyen úton módon már hozzáfértek a kor nyugati zenéiből valamicskéhez, és akkor már a boltokban néha feltűntek magyar meg csehszlovák szalagos magnók, és ezekről hallgattuk megbabonázva az első felvételeket. Aztán jött a Beatles, és nekem végem lett.

Az volt a legelső úgynevezett könnyűzene, ami szíven meg fejbe ütött?

Az igazi nagy fejbeverés az volt. Nem tudtam szabadulni a hatása alól, és az igazat megvallva, nem is akartam.

És akkor nem érezted úgy, hogy most azonnal választanod kell a komoly és könnyű műfaj között? Mert igazából azóta is sok műfaj kísér, és nem lettél azóta se egy skatulyás ember.

Nem fordítottam én hátat a komolyzenének, csak egyszerűen szép lassan a szakmámmá vált a beatzene. Választanom kellett és én ezt választottam. A konziban kevesekre hatott ez a zene olyannyira, mint rám. Mihály Tomi volt az egyetlen, akivel ez közös szenvedélyünk lett. Nagyjából együtt nőttem fel Kocsis Zolikával, mindig egymás szeme előtt voltunk, őt például a beatzene kicsit se érintette meg.

Egy iskolába is jártatok.

Igen, de inkább nem, mert ő hamar magántanuló lett és messze “elrepült” minden szempontból a suliból. A nagy "Kocsis-Ránki-Schiff-hármas" tagjai elképesztő magasságokba jutottak. És én azzal tisztában voltam már akkor, pedig kicsit idősebb voltam náluk, hogy a nyomába nem jutok az ő tudásuknak.

Célod volt egyáltalán a nyomába jutni?

Nézd, sok minden kavarog egy tizenéves fejében. De azt mi mind tudtuk, hogy ők hárman zsenik, és ez aztán be is bizonyosodott a külvilág számára is. Közben meg más dolgok is kezdtek izgatni. Korrepetitorféleség lettem Sík Olga énekosztályában - igaz, akkor még hallgató is voltam a konziban, de ez is érdekelt, meg a zongorakísérői szerep. És ez meg is maradt, a mai napig ez az egyik kedvenc létem a zenében. Közben meg előállt az a fura helyzet, hogy Mihály Tomi barátom elment az Omegába, és kis idő múltán azt mondta nekik, hogy van egy haverja, aki elég jó dalokat tud írni. És egyszer csak megkaptam az üzenetet, hogy meg akarnak hallgatni. Ezzel kezdődött minden...

ITT OLVASHATÓ