Szerző: HONT ANDRÁS
2018.12.09.
A magyar oligarcha onnan ismerhető föl, hogy mértékletes. Megelégszik azzal, amit elé vetnek. Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta. Azt is tudja, ha jön az idő, vissza kell szolgáltatnia ezt-azt a gazdának. Például újságokat, televíziókat, rádiókat és hasonló csecsebecséket. Nem úgy értve, hogy vinni kell a carrarai márvány kandalló melletti újságtartóban árválkodó lapokat és a falra szerelt lapostévét – az eredeti tőkefelhalmozás e fázisa már korábban megtörtént, és elsősorban nyugdíj-megtakarításokkal, földbirtokokkal, szállodaláncokkal, erőművekkel és jachtkikötőkkel esett meg – hanem úgy, hogy a készséges magyar oligarcha önként ajánlja föl kiadóvállalatait és egyéb műsorszolgáltató cégeit a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak. A magyar oligarcha ezt követően szépen meghúzódik a sarokban, és szerényen kötöget, mielőtt még körülötte kötögetne a beton.
Andyvel azonban baj van. Sajtóértesülések szerint Andy kegyvesztetté vált, ami abból is érezhető, hogy a hatalomközeli orgánumok közül több is látványosan nekiesett. Ennek aligha az az oka, hogy a Fidelitasban valaki szemet vetett a kaszinókoncessziókra. Andy ennél fajsúlyosabb figura. Nemzetközi kapcsolatai nemegyszer hasznosnak bizonyultak a rezsim számára, és adott esetben ártani is tud velük – éppen ott, ahol a legjobban fáj: az imázsépítésben. Ráadásul vagyonát és befolyását nem annak köszönheti, hogy régebben ő vitte ki a szemetet Felcsúton, vagy ellátta a legnagyobb királylány saját lábának adminisztrációs feladatait. (Erről jut eszembe, ez igazán Tandori tollára kívánkozna: „Egy saját láb lepapírozása” – de ez lírai mellékszál.)
Akkor hát mi állhat az össztűz hátterében? Az össztűz hátterében természetesen puskák és ágyuk szoktak állni, valamint képzavarok, de ebbe most nem bonyolódnék bele, mert olyan nehezen fogok kitalálni belőle, mint Kósa Lajos egy tetszőleges újságírói kérdésre adott válaszból, és a végén még azon kapom magam, hogy csöndben kezelgetem egy özvegy 1300 milliárdos örökségét. Ennyit az össztűzről. Szóval az egyik eshetőség, hogy Andy annyira meggyengült kül- és belföldön egyaránt, a háztartásról már nem is beszélve, hogy elérkezettnek látták kicsavarni a kezéből, amije van. A magyar oligarcha lehet ugyan, hogy mértékletes, de teremtőjét leginkább az „amit ma elvehetsz, ne halaszd holnapra” régi vágású kereszténydemokrata jelszó mozgatja.
A másik lehetőség, hogy Andy tényleg megmakacsolta magát, és valamit nem akar teljesíteni. Visszatérve az össztűzre, ha jobban megnézzük, az nem is annyira össztűz. Hiszen Andyt csak a „Lőrinc-média” lőtte, a Habony-média nem (ennek a megkülönböztetésnek a múlt előtti hétig volt jelentősége, bár tartalmilag addig sem), vagyis alappal feltételezhetjük, hogy a két társulat között háború tört ki. És ha azt is megvizsgáljuk, hogy mi történt a teljes „Lőrinc-médiával” és a Habony-média írott termékeivel – mindegyik ment a már említett alapítványba –, akkor a háború tétjéről is lehet némi fogalmunk. Úgy tűnik, Andy nem akarja adni a TV2-t...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.