KÍMÉLETLEN SZÁMOKKAL SZEMBESÍTIK A JÖVŐSOKKOS MAGYARORSZÁGOT

MAGYAR HANG
Szerző: TOMPOS ÁDÁM
2018.12.02.

Nehéz olvasni a Társadalmi Riport 2018 című kötetet. A Tárki gondozásában megjelent kiadvány huszonkét tanulmányt tartalmaz, amely főleg számadatokkal alátámasztott kutatásokat ismertet – és a szociológiai szakszavakkal telített írások nem ígérnek könnyű olvasmányélményt. Sűrű ez a szöveg, mint a kelkáposztaszagú levegő a gangos házak udvarán.

Illusztrációnak táblázatokat és grafikonokat kapunk, melyek sokszor drasztikus változásokról számolnak be. A rendszerváltás óta eltelt közel 30 esztendő alatt ez a tizenötödik száma a páros években megjelenő Társadalmi Riportnak. A felkért szerzők arra a kérdésre adnak választ, hogy tulajdonképpen mi is történt velünk, magyarokkal az elmúlt időszakban.

A könyv maradéktalanul megfelel ugyanis annak az elvárásnak, amit 1937-ben fogalmazott meg Szabó Zoltán. A legendás falukutató, a Magyar Nemzet Szellemi Honvédelem elnevezésű mozgalmának megalapítója ugyanis felkavaró erejű szociográfiája, A tardi helyzet előszavában azt írta, hogy a kor „egy közéleti előkelősége” szerint „veszélyes munkát végeznek azok az írók, akik nyugtalanságot keltenek”. Szabó erre azzal reagált, hogy „éppen ez a cél: felizgatni a túlságosan nyugodt kedélyeket, eloszlatni azt a pusztulást takaró hitet, hogy nyugodt és békés ország vagyunk, ahol nem kell történnie semminek se. (…) Többet, mint ennyit, alig tehet az író, még ezt a nyugtalanítást sem ő végzi, hanem a tények, melyeknek ő csak közvetítője és hű továbbadója”.

Nos, a 2018-ban, többek között a társadalmi felzárkózás, a párhuzamos valóságként kiépülő magánegészségügy, a demográfia, a termőföld- és a vagyonkoncentráció, a lakhatás, a segélyeloszlás területéről közvetített tények igen nyugtalanítók. A legtöbb tanulmány önmagában is vészjósló tendenciákról számol be, de az igazán szomorú valóságot vagy jövőképet akkor kapjuk meg, ha összeolvassuk a különböző területen kutató szerzők dolgozatainak végkövetkeztetését.

Például: Branyiczki Réka Gábos Andrással közösen jegyzett írásában arra a következtetésre jut, hogy a súlyos anyagi depriváció ellen az iskolai végzettség és a munka nyújtja a leghatékonyabb védelmet, hiszen felsőfokú végzettséggel 16 százalékkal jobbak az esélyek az elszegényedés elleni küzdelemben. Igen ám, de Kolosi Tamás és Szivós Péter beszédes című Európa messze van? című tanulmányában azt írja, hogy Magyarországon drámaian visszaesett a felsőfokú beiratkozás – egészen konkrétan Romániával vagyunk egy szinten, és 20 százalékkal vagyunk lemaradva Ausztriától. Sőt, megemlíthető Hárs Ágnes munkája (Növekvő elvándorlás – lehetőségek, remények, munkaerőpiaci hatások), amelyből az tűnik ki, hogy a közép-európai régióból Magyarországról vándorolnak el a legnagyobb arányban a diplomások...

ITT OLVASHATÓ