Szerző: Határátkelő
2018.12.05.
A Whiteleys a Queensway-en, két metrómegálló (a Queensway és a Bayswater), valamint a Hyde Park közelében fekszik és már a története is megér egy misét.
A sztori 1845-ben kezdődött, amikor egy William Whiteley nevű fiatalember Londonba érkezett. Tíz font (ami azért akkor jóval nagyobb összeg volt, mint most, de messze volt a soktól) volt a zsebében. No és volt egy álma.
William Whiteley nem volt tehetségtelen ember. Ha az lett volna, aligha képes felépíteni egy 6000 embert alkalmazó birodalmat és nem hoz létre egy rendkívül sikeres bevásárlóközpontot (a maga nemében az elsőt) a Westbourne Grove-on.
(Halála is megér egy zárójeles bekezdést: 1907. január 24-én lőtte agyon egy Horace George Rayner nevű férfi, aki a merénylő állítása szerint a törvénytelen gyermeke volt.)
William Whiteley (törvényes) fiai aztán folytatták az örökséget, mi több, tovább is gondolták azt. Így nyílt meg 1911-ben az (akkor még) Queens Roadon, a mai Queenswayen a Whiteleys.
A John Belcher és John James Joass tervezte épület a korszakban a csúcsluxust jelentette, nem véletlen, hogy London Lord Mayorja (tulajdonképpen a City első embere) adta át.
Olyannyira elegáns helynek számított, hogy George Bernard Shaw 1912-ben írt drámájában, a Pygmalionban (ennek egyik átdolgozása a My Fair Lady) Eliza Doolittle-t is itt varázsolják elegáns hölggyé. (Pedig akkor már több mint hat évtizede nyitva volt a Harrods, mi több, a Selfridges is 1909-ben nyitott az Oxford Streeten.)
Az idők során persze rengeteget változott, az 1950-es években megjelentek benne az irodahelyiségek, mígnem 1989-ben teljes egészében bevásárlóközponttá vált. Addigra már elveszítette néhai ragyogása egy jelentős részét, de még mindig kifejezetten szép és karakteres volt, a hasonló plázák közül pedig messze-messze kiemelkedett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.