"HOGYAN ÉS KI MONDHAT ITT EGYÉRTELMŰ ÍTÉLETET?"

HVG ONLINE
Szerző: BALLA ISTVÁN
2018.12.29.

„Viszonylag könnyen ítélkezünk éles helyzetekben. Ezzel szemben sokszor nüanszokon múlik, hogy valaki bűnös lesz, vagy áldozat” – mondja Gárdos Péter rendező, akinek a közelmúltban jött ki második, Hét mocskos nap című regénye. Hogy lett a pornográf képekre alapuló kamaszbizniszről szóló élményéből könyv? És hogy nem lett film? Mit gondol a kultúrharcról? Tényleg lányokat rabolt magának Berija? Interjú.

hvg.hu: Az első regénye, a mára több mint 30 nyelvre lefordított Hajnali láztémája szinte szó szerint az ölébe pottyant a szülei megismerkedését dokumentáló levelek formájában. Új kötete egy kamaszkori élményen alapul. Mi is volt ez pontosan?

Gárdos Péter: Egy 1962-ben, a Hernád utcai általános iskolában megtörtént botrány volt az alapötlet. Volt az osztályunkban két túlkoros – hozzánk lebukott – fiú. Mi 14 évesek voltunk, ők 16 évesek. Egy osztálytársunk behozott az iskolába néhány rossz minőségű pornográf fotót, a túlkorosok elvették tőle, és létrehoztak egy akkoriban szokatlan kereskedelmi vállalkozást: aki kifizetett 50 fillért, az 30 másodpercre bezárkózhatott a képekkel az iskola második emeleti vécéjének egyik fülkéjébe. Az üzlet három-négy hétig virágzott, komoly bevételt termelve. Aztán persze kitört a botrány. Az egyik óra végén megszólalt az osztályterembe felszerelt iskolarádió, és lerendelték a felső tagozatos osztályokat a tornaterembe, egy úttörőcsapatgyűlésre. Itt aztán elhangzott a súlyos vád: a tanulóifjúság szüleiknek verejtékkel megkeresett pénzét herdálja el! Az iskolavezetést sokkal inkább a kapitalista vállalkozás ténye háborította fel, a kamaszok szexuális túlfűtöttségét még elnézték volna… A bűnösöket persze keményen megbüntették, egyiküket kicsapták az iskolából. Arra gondoltam, hogy ebben a történetben megbújhat egy film.

hvg.hu: Tehát ezt is – hasonlóan a Hajnali lázhoz – először filmnek képzelte el és nem regénynek?

G. P.: Igen. És tulajdonképpen nem is az anekdotikus históriában láttam a lehetőséget, hanem azokban a karcos, homályos fotográfiákban, amelyeken – ott, az eredeti 62-es képeken is – egyetlen, húsz év körüli lány pózolt. Ez a négy fénykép (pontosabban a fotókon látható fiatal nő) lett aztán a forgatókönyv, és később a regény dramaturgiai kulcsa. Az a lány, aki a 60-s években felizgatja majd a 13-14 éves kamaszok fantáziáját, ám akinek önmagában is izgalmas, tanulságos sorsa van...

ITT OLVASHATÓ