HÉT DOLOG, MELYEKBŐL VÉGKÉPP ELEGÜK VAN A MAGYAROKNAK

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2018.12.15.

A kemény fagyok beálltában, és az ünnepek közeledtében bízhat a kormány. Ha nem az év végén fogadták el azt a több szempontból is felháborító törvénycsomagot a kormánypárti képviselők, akkor most komolyan kéne számolniuk azzal, hogy minimum a rabszolgatörvényt vissza kell vonniuk a magyar polgárok felháborodása miatt. A tüntetések hangulatán ugyanis érződik, hogy a sok felgyülemlett sérelmet csak úgy lehet némiképp enyhíteni, ha a kormány egy kis kompromisszumkészséget mutat. Orbán Viktor azonban abban bízik, hogy némi fellángolás után ismét eluralkodik a magyarokon az apátia, és a kormánya azt tesz továbbra is az országgal, amit csak akar. 

Lássuk, milyen tényezők vezettek idáig:

1. Arrogancia. A Fidesz olyannyira megrészegült a hatalomtól, hogy ellentmondást nem tűrően veri át a Parlamenten és a magyar társadalmon a legképtelenebb intézkedéseket és törvényeket. Leszólnak mindenkit, aki akárcsak kérdezni merészel, az ellehetetlenítés különböző eszközeivel támadnak mindazoknak, akik a törvényességet, a társadalmi párbeszéd hiányát kérik rajtuk számon. A kormányzati sajtó hatékony támogatást nyújt ehhez, acsarkodásával megadja az alaphangját annak az egyre elhatalmasodó szemléletnek, hogy vagy behódolsz a kormány akaratának, vagy elmenekülsz, vagy átállsz, de ha továbbra is hangot adsz az ellenvéleményednek, akkor számolhatsz a lehető legrosszabbal is.

2. Sorosozás. Ennek az agresszív kommunikációnak a része az papagájkommandó, amely minden politikai kritika mögött azt az amerikai üzletembert sejteti, aki egyébként több fideszes politikus tanulmányait fizette még a rendszerváltás környékén. A Soros György személyével riogató makaróni hosszúságú kampány jó szolgálatot tett a kormánypártnak a tavaszi választásokon, ám ezt az általános iskolai szintet sem megközelítő történelemmagyarázatot valószínűleg már a Fidesz támogatói sem veszik igazán komolyan. Ennek ellenére a mostani tüntetések résztvevőit is Soros ügynökeiként emlegetik kormánypárti politikusok, és a velük egy húron pendülő kormánysajtó.

3. Cinizmus. Tulajdonképpen a sorosozás is az Orbán-kormányra oly jellemző cinikus kommunikáció része. Az, hogy nem arról beszélnek, amiről kérdezik őket, és a nemzet érdekeit emlegetik olyankor, amikor kifejezetten a saját érdekükben tesznek meg lépéseket, alkotnak törvényeket, illetve hágják át a törvényi kereteket, kifejezetten irritáló, lekezelő magatartás. A kormányról minden lepereg, ami érdemi kérdésfelvetés, a parlamenti vitában pedig az otromba tréfálkozástól sem rettennek meg a kormánypárti politikusok, ha éppen ezzel tudják elkerülni a valós problémák megvitatását.

4. Korrupció. Hiába próbálják migránsozással, sorosozással, a keresztényüldözés rémének emlegetésével elnyomni azt az elemi felháborodást, ami az egyre arcátlanabb lenyúlások miatt alakult ki a magyar választókban, sokáig nem lehet kommunikációs szinten semlegesíteni ezt a problémát. Továbbra sem törődött bele a magyarok többsége abba, hogy az EU támogatások és a költségvetési jelentős része köddé válik. Különösen felháborítja a magyar polgárok többségét, hogy az ügyészség lényegében asszisztál ehhez, a kormányhoz közel álló oligarchák a legelképesztőbb pénzügyi machinációk ellenére is biztonságban érezhetik magukat....

ITT OLVASHATÓ