GUMILÖVEDÉK VAGY PRECÍZIÓS TAKONY? - DEMOKRATIKUSTÖMEGRENDEZVÉNY-MENEDZSMENT A XXI. SZÁZADBAN

INDEX
Szerző: HEGYESHALMI RICHÁRD
2018.12.15.

Ami az elmúlt napokban a túlóratörvény elleni tüntetéseken történt, az nem nevezhető erőszakos zavargásnak, de békés tüntetésnek sem. A rendőrség a siralmasan működő helyszíni hangosbemondója az „a rendezvény elveszítette a békés jellegét” definíciót használta, szóval hivatalosan így hívják azt, ha felfegyverzett, sisakos rohamrendőröket üvegpalackokkal és égő tárgyakkal dobálnak, ők pedig nem lőnek le mindenkit azonnal.

A tüntetések és a tömegek rendészeti menedzsmentje jól felismerhető mintát követ a demokráciák többségében. Definíció szerint akkor törnek ki zavargások, ha a felgyülemlett társadalmi nyomás egy szikra hatására berobban. A nyomás lassan, fokozatosan gyűlik össze, szikra meg akármi lehet – az csak egy casus belli, egy detonátor, ami berobbantja az elmúlt évek, évtizedek elfojtott feszültségét. Ilyenekből lesznek olyan események, mint az 1956-os forradalom, a Ceausescu-házaspár kivégzése, vagy az 1991-es Los Angeles-i zavargások. Vagy bármelyik focimeccs, ahol az átélt élményektől meg úgy egyébként is megittasult rajongók kilencven perc felgyülemlett fájdalmát kontrollálatlan károkozással próbálják kiereszteni.

Ez minden demokratikus államban a normál ügymenet része: a tüntetők kiőrjöngik magukat, a rendőrök vigyáznak, hogy a tüntetők a lehető legkevesebb kárt okozzák bennük, magukban, egymásban és a közvagyonban, és ha kiengedett a nyomás, után mindenki menjen haza. Ez a koreográfia évszázadok óta megvan, de nálunk keveset gyakorolták élesben.

Prevenció és ártalomcsökkentés

Bár az angol nyelv hajlik az eufemizmusokra, ők nem nyelvi finomságok miatt különböztetik meg a riot control unit és a crowd-management unit (zavargás-felszámolás illetve tömegrendezvény-menedzsment) kifejezéseket. A modern kori tömegdemonstrációk biztosítása már nem arról szól, hogy gumibotokkal szétvernek minden tüntetőt, mint a chicagói hippiket 1968-ban, hanem hogy az egybegyűltek a törvényben lefektetett keretek között adjanak kifejezést a nemtetszésüknek, aztán távozzanak.

A rendőrség erőfölényben van, mivel nekik joguk van tömegoszlató és halálos fegyvereket használni; annyival több joguk, mint amennyivel többet tudnak a fegyverek felhasználásának jogi és gyakorlati kereteiről egy feldühödött civilnél. A rendőrnek mindig a legkevésbé káros eszközt kell alkalmaznia: a prevenció és az ártalomcsökkentés a mottójuk, pont mint a drogrehabilitációs szakértőknek. De erőt, pláne halálos erőt csak akkor alkalmazhatnak, ha úgy látják, hogy a tüntetés kezdi elveszíteni a békés jellegét.

A kordában tartott tüntetés olyan, mint az a Konrad Lorentz-beszámoló a két kutyáról, amik egész életükben ugatták egymást a kerítés két oldalán, de amikor a kerítés javításakor egyszer csak szembetalálták magukat egymással, hirtelen elcsöndesedtek, és visszarohantak csaholni oda, ahol kerítés volt. A tömegtüntetések menedzsmentje sok esetben nem arról szól, hogy erőt alkalmazzanak, hanem hogy erőt mutassanak...

ITT OLVASHATÓ