GÁLVÖLGYI JÁNOS: GONDOLKODNI TALÁN MÉG SZABAD

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2018.12.01.

„Sok-sok bűn van ebben a mai rendszerben, de ezt a gyűlölködést, ezt megbocsáthatatlannak tartom” – nyilatkozta Gálvölgyi János színművész a hírklikk.hu-nak. Az idén lett hetven éves, és éppen ötven éve áll a színpadon; állítja: kegyes volt hozzá a sors, sikeres pályát tudhat maga mögött. A világ azonban és Magyarország nagyon rossz irányba megy, de ő már nem tud ellene tenni, mert úgy érzi a helyzet reménytelen.

- Mi visel meg jobban: a hetven év, vagy az, ami ebben az országban van?

- Tulajdonképpen egyik sem. Maga a dátum, vagyis az, hogy hetven éves lettem, az egy kicsit megviselt, mert olyan hihetetlennek tűnik, és ezt tudom mondani a kérdésed második felére: oly hihetetlennek tűnik az egész.

- És ezt te képes vagy egyfajta derűvel feloldani?

- Igen. Három évvel ezelőtt volt egy váratlan helyzet az életemben, kórházba kerültem, és én addig nem találkoztam ilyesmivel. De jött ez a kis zökkenő, és akkor rájöttem: sokkal fontosabb bármi, mint az, hogy mi történik az országban, vagy hány éves vagyok; csak az a lényeges, hogy egészséges legyen az ember.

- Mondod ezt, cigarettával a kezedben…

- Ez teljesen más dolog… Azt akarom mondani, hogy akkor, ott a kórházban, eszembe nem jutott, hogy mi folyik itt Magyarországon… Tudod, amikor ott ülsz éjszaka a kórházi ágy szélén, lehet, hogy nagyon hazafiatlan, amit most mondok, de akkor inkább olyan gondolatok foglalkoztatnak inkább, hogy másnap ki tudjak menni a wc-re pisilni. Szóval csak praktikus dolgok jártak az eszembe, és semmit nem foglalkoztam az ország dolgaival. Azóta is visszafogom magam, noha megveszek két bulvárlapot, meg a Népszavát, hetente pedig három vagy négy hetilapot; nagyjából ez az én luxusom.

- Amikor kórházba kerültél, megijedtél?

- Időm nem nagyon volt rá… De igen, megijedtem. Meglepett a dolog. A sors addig elkényeztetett engem, egyáltalán nem tudtam, mi is az a kórház. Egyszer fordult elő, amikor elrepedt a bokám, hogy három napot a kórházban kellett töltenem… Most persze, hogy megijedtem. Ez a hetven év meg, amit kérdeztél, olyan valószínűtlennek tűnik. Most olvastam valahol, tudod én olyan olvasós ember vagyok, hogy a szerző azt írta magáról, többmilliárd évig nem volt, és aztán többmilliárd évig nem is lesz, mégis az embert úgy megdöbbenti ez a hetven… Főként az, hogy lehet látni a végét.

- És ezért fordultál el a közélettől?

- Nézd, én elolvasom a híreket, a Heti Hetes rászoktatott, hogy képben legyek, de nem foglalkoztatnak a pártok, nekem van véleményem arról, amit látok, tapasztalok, de az hangsúlyozottan az én véleményem. Én soha semmilyen pártnak nem voltam a szócsöve. Sajnos az embereket szeretik felcímkézni, hogy ilyen, meg olyan, jobboldali, vagy baloldali, és egy ideig kapálózol ez ellen, de aztán rájössz, hogy lehetetlen…

ITT OLVASHATÓ