FORRADALOM EZ?

MÉRCE
Szerző: BORBÉLY ANDRÁS
2018.12.22.

Tamás Gáspár Miklós baloldali filozófus szerint a jelenlegi magyarországi népi megmozdulások – ahogy egyébként Balázs Gábor szerint részint a franciaországiak is – nosztalgikus jellegűek, amennyiben céljuk a kormányzatnak egy korábbi állapothoz, a liberális demokratikus és alkotmányos elvekhez való visszatérítése:

„Végül is mire törekszenek a tüntetők és a velük rokonszenvezők?

Arra, hogy a kormányzat vonja vissza néhány (csakugyan fölháborító, munkásellenes és népellenes) intézkedését, mondjon le néhány romboló hatású új rendszabályról (az emberi jogi csoportok korlátozása, a kétes szándékú közigazgatási bíráskodás bevezetése, az egyetemek és a tudományos kutatás tönkretétele stb.), állítson helyre néhány korábban megvolt intézményt (pártatlan ügyészség, számvevőszék, ombudsmani hivatal, kötelező érdekegyeztetés stb.).

Magyarán tehát arra, hogy állítsa vissza a korábbi, kedvezőbb állapotot sok (bár nem minden) tekintetben és sok (bár nem minden) területen, vagyis ezek a mozgalmak a status quo ante restaurálását szeretnék előmozdítani.

Ez nem szemrehányás.

Még csak nem is bírálat.

Ez az, ami jelenleg lehetséges.”

A lázadás restauratív jellege arra utal, hogy a másik jövő, a másik társadalom elképzelésének komoly kognitív akadályai vannak. S ez valóban nem a lázadók gyengeségének a jele, oka sokkal inkább a neoliberális fázisba lépett kapitalizmusba beépített kognitív korlát, melynek hírhedt maximája a Margaret Thatcher szájából elhíresült mondat: „There is no alternative.” („Nincs alternatíva” – értsd: nincs alternatíva a kapitalizmusra. Lásd erről itt is.) Aminek következtében – ahogy a neoliberalizmus egyik kritikusa, Mark Fisher megfogalmazta – „könnyebb elképzelni a világ végét, mint a kapitalizmusét.”

...

ITT OLVASHATÓ