EGYMÁS LÁBSZAGÁT BECSUKOTT SZEMMEL IS FELISMERIK ÉS KÖVETIK A FALON TÚL

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2018.12.06.

A kolléga – szevasz, Edgar – arról panaszkodott a reggeli órákban, hogy átfutkosta a Habony-médiát és 200-on landolt a vérnyomása. Nekem ehhez az életérzéshez sokkal kevesebb is elegendőnek bizonyult. A továbbiakban Kövér Lászlóról, a vaddisznóba oltott bársonyos-puha plüssmackóról (vagy fordítva), a Fidesz élő lelkiismeretének becézgetett antiszociális alakról fogok megemlékezni (jó, nem úgy), aki egymagában is képes abba az idegállapotba eljuttatni, ahova máskor egy egész propaganda üzemegység sem. (Schmidt Máriát és Kovács Zoltánt is üdvözlöm a klubban!) Ez azért fontos, mert a Kövér száján kikönyökölt, nem remélt őszinteség tökéletesen illusztrálja, kik és hogyan vezetik az országot bele a feneketlen nemzetstratégiai szakadékba.

Érintőlegesen szó esett már arról, hogy a házmester úr – ne nevezzük elvtársnak, mert TGM megint megsértődik helyette – tegnap katolikuséknál haknizott (arról nincs tudomásom, hogy a Magyar Katolikus Rádió már a Liszkayra bízott 30 milliárdos hazugságholding része lenne, de ami késik, az jön), ahol a 400 órás túlóratörvényről is kérdezték őközjogiméltatlanságát. Mint kiderült, az egykori kollégiumi lábszagcimboráihoz hasonlóan meggyőződéses liberálisból keresztény gyökérbe fordult politikai gerincoszlop természetesen megszavazza a szóban forgó törvényt – amelyet a jól bevált kotta szerint egyéni képviselői indítvány formájában nyomnak le a társadalom torkán anélkül, hogy az érintettekkel előzőleg egyeztettek volna -, hiszen a ház morcos mesterében dúl a bizalom képviselőtársai iránt.

A feltétlen bizalom meglétének alátámasztására felsorolta, hogy Kósa LegokosabbLajos – az egyik a kettő közül, aki a nevére vette ezt a gyalázatot – mi minden volt polgármestertől miniszterig 1988 óta, mióta együtt dolgoznak és küzdenek a saját lábukon, ezért

"HA Ő AZT MONDJA, HOGY EZ EGY JÓ TÖRVÉNY, AKKOR ÉN EZT LÁTATLANBAN ELHISZEM"

– mondá Kövér és ha a katolikus anyaszentegyház ebbe sem remegett bele, akkor már soha semmibe nem fog. Szerintem ha ez az egy röffenés hagyta volna el az újságírók egyik legnagyobb védőszentjének száját három évtizedes politikai rombolása pályafutása során, akkor is több lenne, mint bármi, amiért közéleti szereplők alatt spontán módon megnyílik a föld a világ bármely pontján.

De nem ez történt, hanem: Kövér beleállt Kósa szennyesébe, és töredelmesen bevallotta, hogy miután áttanulmányozta a rabszolgatörvény tervezetét, ha már akkora hullámokat csapott a parlamentben a dolog, hogy Lezsák is kénytelen volt berekeszteni az ülést, és erre jutott:

"… az ellenzék részéről megint ugyanarról a handabandázásról, blöffről van szó, mint sajnálatos módon most már két ciklus óta."

Ezért aztán Kövér elvtárs úr az állampárt tagjaként csak ritkán érzi úgy, hogy túltolják a biciklit (migránsozás, sorosozás, Gruevszki, lopás, lopás, lopás), de összességében nincs benne rossz érzés...

ITT OLVASHATÓ